Az amit irtal a szuloknek valo felelossegrol, azert megnyugtatott, barmennyire is haragszom most anyukamra. De ez teljesen igaz, miert tartoznek en barmivel is neki? Foleg azutan, hogy soha, egesz eletemben egyszer nem emlekszem hogy kiallt volna ertem. Hat hogy nekem ot emesztenem kell meg sokaig, az biztos... Amugy itt is latszik a befolyasolhatosagom, mert a ferjem akarta jobban hogy anyukam kijojjon es velunk lakjon, hogy "konnyebb" legyen az eletunk. Vagy csak hogy mostmar ketten is rajtam tarthassak a szemuket, igy visszagondolva valoszinu ez volt a fo ok. :((
Nem, anyukam szerencsere kivalo egeszsegnek orvend, ugyhogy nem, nem szorul gondozasra. Viszont ugy viselkedik, mintha mi gyerekei maris felelosek lennenk erte, mert o nyugdijba ment 62 evesen, es egyik hitelt vette fel a masik utan. Hat ugy gondolom, ez sem az en hibam, aki 7 eve nem lakom otthon.
Apukamat pedig sajnos nem kell "emesztenem", bar kellene. O csak egy hatalmas urt es egy kerdojelet hagyott az eletemben, mert 6 eves koromban meghalt, miutan evekig a Szovjetunioban dolgozott, alkoholproblemakkal kuzdott, amiben sokak szerint anyukamnak is sok szerepe volt, hogy igy alakult. Nem tudom, ez szamomra tortenelem.
Nem, a mocskolodasba nem megyek bele semmikeppen. Megvan a tervem, mit hogy fogok csinalni, de mocskolodas az nem lesz, az biztos. Amig egy fedel alatt elunk, probalok csendben lenni es meghuzni magam...
A diploma kell, tudom. Egyetlen dolog amiben biztos vagyok jelenleg... :))
Persze, ezt en is igy gondolom, mindenkeppen szetmentunk volna, maximum lehet tobb felesleges es fajdalmas kort futottunk volna le. Nem, ez igy is nagyon nehez, en mar gyaszolok, igaz, kivulrol en tunok annak aki az erosebb. Ferjem 95 kilo volt 2 eve, most 60. Azt mondja, miattam fogyott le, nekem, hogy tetsszen... Mondtam neki tegnap, hogy nem, ezt ne terhelje az en lelkiismeretemre, en miattam nem kellett volna irrealis sovanysagura fogynia. De mostmar SEMMIT nem tudok neki mondani, semmiben nem hallgat ram. Es van egy olyan erzesem, hogy annak ellenere amit mond (hogy akkor is, ha EN mar nem szeretem, O mindig szeretni fog es segit majd nekem, meg akkor is, ha mar nem leszunk egyutt), probal velem lepten-nyomon kicseszni, es foleg fajdalmat okozni. Sajnos tudja, hogy sikeres ebben :((
A szakmamat kerdezted egyszer. Angol-tori szakos tanarnak tanultam otthon, az egyetemet azonban nem fejeztem be, utolso even szuletett a kislanyom, utana otodeven probaltam befejezni, de akkor jottunk ide szoval nem sikerult. En szentimentalis marha nem mentem abba bele, hogy otthon maradjak a kicsivel, a ferjem egyedul jojjon ki egy evre es en addig befejezzem a diplomat.
Viszont tanitottam, megvan a gyakolrotanitasom, rengeteg vizsgam, talan ha ebbol a ronda helyzetbol egyszer kimaszok, valahogy befejezem idekint. Amugy teaching assistant-kent dolgoztam ezzel a kepesitessel, az nem rossz fizetesben sem, csak az iskola ahol dolgoztam atszervezes miatt bezart, ugyhogy most atmenetileg ket allasom van, de kozben ezerrel keresek iskolai melot, mert azt szerettem es azert penzben is kb 3-szor annyi lenne mint amit most keresek.
Nem én akarom Őt elhagyni hanem Ő engem, csak nem szeretném ha megpróbálna kisemmizni. Valószínű a gyerekeket a bíróság neki fogja ítélni és nem nekem, elégedjen meg annyival.......
Nekem pont elég fájdalmas lenne ha nem feküdhetnék le minden este az édes csöppségeimmel......
Tudod, a nehéz úttól a gerinc megmarad !)))) A TARTÁS.
nem jó 40 évesen meggörnyedve és szürke arccal mászkálni a világban. Főként a hölgyeknek.))))
Bp. tele van ilyen emberkékkel. Nyított szemmel közlekedem. Nagyon enyhe mosollyal az arcomon, mindenkivel kedves vagyok és udvarias. Sőt még a hajléktalant is embernek nézem.
Es a konnyebb utrol... Ha a konnyebbet valasztod, az a szivas, hogy ugyanoda fogsz kilyukadni, mintha a nehezebbet valasztottad volna. Csak rengeteg feleslege kort fogsz lefutni addig, rengeteg idot, energiat, erzelmet fecserelsz el... Tenyleg nem erdemes a konnyebb utat valasztani, ha mar valaszut ele kerultunk.
Bizony, a konnyebb ut... En most kerultem oda, hogy valasszak egyik es masik ut kozott, es miota eldontottem hogy a nehezebb utat fogom valasztani, hat nem konnyu, de mintha uj valaki lennek...
Amit meg irni akartam: Kapcsolatunk leepuleseert egyertelmuen azt okolom, hogy idekoltoztunk kulfoldre. Addig is voltak problemaink, lehet, mar nem is lennenk egyutt, mert otthon konnyebben elvaltunk volna, de akkor nem lenne ilyen dramai a dolog. Igy mindennek kb 50-szer annyi sulya van... Szoval kezdodott azzal, en soha soha nem akartam ebbe az orszagba jonni, annak ellenere, hogy kicsi korom ota tanulom a nyelvet es a kulturajat, de valahogy nem. Foleg nem akkor, amikor a lanyom 15 honapos volt, na, ez volt talan a legdurvabb az egeszben. Eltelt egy ev, ket ev, ferjem dolgozott napi 9 oraban, neha tulorazott, alig lattuk. Kozben en a picivel a jatszoteren, orvosnal, ugyet intezve... Ez igy tok normalis is, nem is hibaztatom, mindent megtett hogy szep eletet biztositson nekunk. En kozben hianyoltam a barataimat, otthonmaradt csaladtagokat...
A lanyom 3 es fel eves volt, amikor elkezdtem dolgozni. Egeszen uj vilag tarult fel elottem, baratsagos termeszetem miatt az angolok hamar megszerettek... Amikor megkaptam az eddig legfontosabb, legfelelossegteljesebb munkamat (teaching assistant), meg jobb lett a helyzet. Egesz kis csaladias legkor fogadott, es ami ennek a kulturanak termeszetes, a mienknek viszont idegen, hivtak, menjek veluk vacsorazni, szorakozni. Mivel nem volt bebiszitterunk, ferjem mindig itthon maradt a kicsivel, a tobbiek megnyugtattak, ezt ok is igy szoktak, ennyi szorakozas jar az anyukaknak is. Csakhogy a ferjem ezt nem igy erezte, amit vegul is megertek teljesen, mert en is feltekeny termeszet vagyok. Tudja hogy en milyen vagyok, mennyire baratsagos, jokedvu, beszedes, es tudta, hogy keves ferfi megy el mellettem anelkul hogy vissza ne nezne (ezt sosem hasznaltam ki, maximum noveli az amugy nem sok onbizalmamat es szorakoztat), az itthon egyedul toltott estek kikezdtek az o idegeit is.
Ami a legrosszabb, nem feltekenykedett, hanem ugy allitotta be a dolgot, hogy en rossz anya vagyok, mert o szerinte meg akkor se kene elmennem hazulrol, ha a lanyomra a tulajdon apja vigyaz. Nekunk mindig mindenhova egyutt kene menni, mert ugy a normalis... Nem erti meg, hogy en ezt az egeszet azert csinaltam, mert felfogtam, hogy eletem hatralevo reszet valoszinu itt fogom leelni, es ha be akarok illeszkedni, nem eleg a munkahelyen beszelnem veluk, be kell kapcsolodnom a szocialis elet szorakoztatobb reszebe is. Amugy is szivesen mentem veluk, vegre lettek barataim, egyaltalan nem gondoltam, hogy a ferjem ezt nem igy latja es rosszallja.
Most hogy igy errol irok, ugy erzem, amikor kijottunk ide, akkortol fogva menthetetlenul a szakadek szele fele tartunk. Es tudom, ez nem torvenyszeru, masokat osszekovacsol a kintlet. Igen, lehet, de azok valoszinu nem itt akarjak leelni az eletuket, van mibe kapaszkodniuk, abba, hogy egyszer hazamennek, nekunk semmi, muszaj megalapozni egy itteni jovot. Legalabbis en igy gondolom, a ferjem meg mindig azt hiszi, anelkul is mukodhet a dolog, hogy aktivan bekapcsolodna az eletbe, baratkozna, eljarna neha-neha sorozni. Nem is akar, azt mondja, neki mi vagyunk a mindene, masra nincs szuksege. Lehet, de hogy ugy ep esszel nem lehet kibirni az is biztos, szerintem...
Mindenesetre nem vagyok boldog egyaltalan, nagyon sajnalom hogy ide jutottunk. De remelem oszinten, az eletben valaha, egyszer talan, meg lehetunk boldogok mindketten...
Azert remelem hogy nem maradok sokaig egyedul... Elhiszem hogy nem egyszeru, hat, en most csak a "masik oldalrol" tudok nyilatkozni. Nagyon szeretnem vegre felelosen iranyitani a kettonk eletet... Es ebben benne van az is, hogy remelem talalok azert tarsat egyszer. De megegyszer nem engedem magam iranyitani senkinek! :)
OFF bocs h ezt ragadom ki, de remélem, ez minden kapcsolatban így van.. Egy ismerősömnél fordított a felállás, és nagyon remélem, h fel fog nőni, és nem ragad abba a kapcsolatba - amivel a legnagyobb bajom az, h nem tudta bevállalni hónapokig (évekig??), hát ebből nagyon úgy tűnt nekem, h a nő manipulálta... most nem tudom, mi van, nem nagyon találkozunk. :(
Hahaha, ebben milyen igazad van!!! Nem akarjak hogy felnojek az biztos. Az elozo baratommal is igy volt, akkor egyertelmubb volt a helyzet hiszen amikor osszejottunk voltam 15, amikor szakitottunk voltam 21, akkor is ugyanilyen erzesem volt. Meg mondta is a baratom, hogy "Te teljesen kivetkoztel magadbol", es milyen csodas dolog a Deja vu, ferjem ugyanezt mondja most! Mi meg a kozos a kettoben? Anyukam mindket esetben a "masik" oldalon allt... Ezert mondtam hogy mar megszoktam tole, es nincsenek illuzioim vele kapcsolatban.
Ferjem is teljesen le van dobbenve, mennyire mas vagyok, valamelyik este, amikor a feltekenysegi balhe volt, en mondtam neki, "te nem veszed eszre meg 46 evesen sem, hogy nem viselkedhetsz ilyen ontorvenyuen??? Megfenyegetsz valakit, akit nem is ismersz, a fraszt hozod ra, es a nap vegen elnezest kersz tole a facebookon, es el van intezve?" Nem hiszem el komolyan...
Csak azt nem ertem, miert mindig ilyen pasikat fogok ki, akik babahazban akarnak tartani? Miert nem tudok egyszer egy normalisat talalni? :/
Valoszinu a ferjemnek volt igaza, amikor 7 evvel ezelott azt mondta, hogy ha valaki egyik kapcsolatbol kozvetlenul egy masikba lep at, minden szunet nelkul, akkor nagy a valoszinusege hogy a kovetkezo partnere is ugyanolyan tipusu ember lesz, mint az akitol alig varta hogy megszabaduljon. Milyen igaz... Meg mindig el tudok csodalkozni, milyen fura dolgokat tud produkalni az elet! :)))
Ha megteszem, ez akkora ugras lesz a reszemrol, hogy azt szinte fel sem tudom fogni. Vegre egyedul leszek, sajat magam, gondoskodhatok a lanyomrol, egyedul, anelkul hogy a ferjem teljesen elrontana... Annyira nagy valtozas lesz, hogy el sem hiszem. De megteszem, sot, alig varom.
Az egyetlen ami egyelore visszatart, hogy nincs biztos full time allasom. :(
A Csernus konyvet nagyon szivesen elolvasnam, csak itt kint sajnos nem tudom hozzaferni :( Pedig de jo lenne ....
Meg irok arrol amirol akartam, fontos, kesob este! Koszi szepen hogy meghallgattal
Hat, tudom hogy nem eletem legszebb es legkonnyebb evei varnak ram, de ettol a jelenlegi helyzettol csak jobb lehet. Az a helyzet, hogy a ferjemmel mar regen vannak problemaink, es az a baj, hogy mindezidaig nem ereztem magam eleg batornak ahhoz, hogy lepjek. Egyaltalan nem is gondoltam, hogy valaha is kepes leszek ra...
Anyukam ugy kerult a kepbe, hogy aprilisban voltunk otthon Magyarorszagon, amikor o eldontotte, hogy kikoltozik hozzank. Ferjemmel mindkettonknek voltak fenntartasai, de ugy gondoltuk, hogy az, hogy legyen egy nagymama a kozelunkben, mindent meger... Ez volt aprilisban. Ezutan egy fel evet kellett varnunk, mert anyukamnak van egy kiskutyaja akit nem lehetett csak ugy behozni az orszagba a karanten miatt. Ekozben koztunk egyre nott a feszultseg, de anyukamnak mar nem lehetett elmagyarazni, hogy mi a helyzet... Igazabol en nem is mertem mondani senkinek. Inkabb eltem a "latszatvilagban", mostmar tudom, ez volt a legnagyobb hiba. Aztan kb nyar vegere, mikorra anyukam koltoztetese es az uj hazunk le lett szervezve, en mar egyre biztosabb lettem abban hogy ez nem megy... Nincs koztunk szexualis kapcsolat sem, a ferjemnek ez faj a legjobban es emiatt iszonyatosan frusztralt es nagyon ingadozo a hangulata. Mire eljott az oktober, minden teljesen szetesett... Es igen, en voltam az, aki kimondta, hogy nem tud tovabb ebben a latszatvilagban elni. O boldogan elt volna benne tovabb, mindegy, csak jol jatsszam a szerepemet.
Mire a ferjem es anyukam megerkezett, koztunk teljesen jeges volt a viszony, anyukam meg orjongott, hogy O ezt nem hagyja, hogy en ebbol csak igy kisetaljak, egy uj pasi miatt... (hogy nem egy masik pasi miatt tortenik a dolog, mar belefaradtam magyarazni. Anyukam kozben teljesen atallt a ferjem oldalara, aki ugy manipulal mindenkit, ahogy csak akar.)
En most ugy vagyok, hogy anyukam irant mar nincsenek illuzioim. Nagyon szeretnek gondoskodni rola, de ha o a ferjem partjara all velem szemben, akkor nincs mit tenni. En nem tudok ezen csak igy tullepni, nagyon faj amit velem tesz, mar nem is eloszor.
Most mennem kell dolgozni. Este irok meg, mert nagyon osszetett az ugy.
Ebben totalisan igazad van, en is mindig ezt szoktam hangoztatni. Szerencsere viszont az intelligensebb emberek altalaban elismerik, hogy azert ez tehetseg ha valaki ket nyelven beszel. Azert jol szokott esni :) Az orosz is nagyon hasznos, bar tudnek egy szot is beszelni ezen a nyelven, de nem... :))
Koszi a biztatast... Tudom, most a legfontosabb a turelem es a jozan fej. Ha ez a ketto megvan, biztos hogy minden rendben lesz... Jelenleg a munkakeresesre fokuszalok, itthon igyekszem egyensulyozni... Nehezen megy, a ferjem lepten-nyomon tudatja velem nemtetszeset a kapcsolatunkhoz valo hozzaallasomat illetoen. En kozben igyekszem mindent megtudni, mi legyen a kovetkezo lepes, jogilag mit tehetek, mit okos tennem... Amig nem vagyok teljesen biztos, mi legyen a kovetkezo lepes, nem lepek. Legfontosabb a lanyom boldogsaga es biztonsaga, ugyhogy mindent nagyon pontosan meg kell tudnom, hogy csinaljak. Mar ma is elmondtak a Citizens Advice Bureau-ban, hogy nem egyszeru eset, nem lesz problemamentes, de menni fog...
Es igyekszem mosolyogni. Ez a legfontosabb minden korulmenyek kozott :)
hát eléggé meg van kavarodva az életed. Neked is , csak higgadtan ! Nagy döntéseket, szép elhatározásokat lehet hozni, de milyen nehéz sokszor megvalósítani.
Te is eléggé kiszolgáltatott helyzetben vagy mint november.
Nálad még azért anyukád is ott van a színen.
Okosnak és nyugodtnak kell lenned.
Állás és fedél !
bíztos állás ! azért nem jó segélyért mászkálni egy kis gyerekkel. még Angliában se.((((
egyszerre csak egy dologgal foglalkozunk. a feladatok egyiket a másik után.bár ti lányok szerettek belecsapni a lecsóba, hadj szóljon , aztán csodálkozva néztek ki a fejetekből , hogy sikerült ezt a romhalmazt összehozni ?
ahogy régebben az IBM-nél volt . "Think." tudom , hogy időnként nehéz , de nagyon célra vezető tud lenni .))))
Hat jah, igen, amugy erre hivatkozhatna is akar ha akarna mert tenyleg tul kicsi LOl. De! Azert nem vagyok annyira buta, hogy olyasmire hivatkozzak, ami objektiv teny, ez tenyleg butasag lenne. Ezt mar csak akkor mondtam, amikor a ferjemnek kb szazadjara is hiaba mondtam, hogy nem tudunk egyutt elni mert nem mukodik ez kettonk kozott. Igazabol az igazi ok talan az lehetne, hogy kikoltoztunk Angliaba es ez mindkettonkben rengeteg felesleges frusztraciot szult. De mar belefaradtam az okok keresesebe is. A ferjemnek amugy total mindegy mi az ok. Lenyeg, hogy egyszeruen NEM hagyhatom el akarmi is van. Ez az o felfogasa :((
