Mi manapsag a legjobb ar/teljesitmenyu valasztas otthonra, amator szintre,
gyakorolgatni, stb. egy valamilyen elektromos billentyus hangszerben gondolkodva ?
A 3 kontaktos billentyűzetek is csak záró nyitó kontaktust érzékelnek. Ez ott jött elő mikor a kiváltópont mechanizmus megjelent a dig.zong. billentyűkben is.
Akusztikus hangszernél ez egy mechanikus a retesz, ami a billentyű kis felengedése hatására is újra akcióba helyezi a kalapácsmechanikát, hogy újra fellendülhessen és megüthesse a húrt. Repetíciós gyors játéknál van szerepe.
A dig.zongorákban újabban ehhez beépítenek egy 3. kontaktust is, ami levehető teszi a hang újratriggerelését anélkül, hogy a billentyűt teljesen alaphelyzetbe kéne felengedni.
Van bizonyos drágább (milliós) hangszereknél még olyan spec. megoldás, hogy egy fokozatos átmenetű "fél-transzparens" lapka mozgása, egy optikai infra érzékelőnek ad jelet billentyű leütéskor, sokkal reprezentatívabban, mint 2 v. 3 kontaktus nyitó, záró jele, de ezt már kár taglalni ilyen szinten úgyis... :)
hát, amennyire megértettem, a drágább(!) zongorákon valamiféle optikai szenzorokkal olvassák a billentyűt és a kalapácsot, sőt akár voltaképp egy teljesen hagyományos zongora mechanika van "digitalizálva" - akár egy meglévő zongorát is MIDI-síteni vele
Nem nyomásérzékelő van a billentyűk alatt, hanem 2 (esetleg 3) grafit érintkező egy szilikon gumi harang alatt, ami lenyomáskor összeroskad. (Régebben másütt 2 fémkontakt elengedését ill. a 3.-hoz záródását nézte, de az nyitott és szennyeződhet. A gumis zárt pl. por ellen...)
A scan board a két kontakt időkülönbségéből számol sebességértékhez rendelt, digitálisan vezérelt erősítő blokkhoz jeleket, 8 bites felbontásban 128 diszkrét érték közt. Ezek lehetnek lineáris függvénykapcsolatban vagy bárhogy ahogyan kolléga alábbi ábrái mutatják. Feszültség tekintetben nincs átmenet. A MIDI, 0 és 5 V fesz. értékekkel diszkréten definiált bináris vezérlési protokoll.
Nyomásérzékelés egyedül akkor van, ha a billentyűzet after touch funkcióval rendelkezik, de ez más káposzta... Ez egy kontrol eszköz zenei kifejezésmódok létrehozásához. Pl. egy hegedű hangszínhez utólagos nyomás hatására (a billentyű leütést követően) mondjuk vibrátó hatást kölcsönöz. Dig. zongorákban nem jellemző funkció.
de valóban, ez egy igen (régi és) egyszerű módja a leütéserősségnek, biztos azóta már tudományosabb, ha annyi szenzor is van bennük, nem csak 2 mikrokapcsoló billentyűként
na majd felfrissítem ismereteim a tárgyban én is :)
Ez nem igaz, a jobb zongoráknál legalábbis biztos nem! A szintetizátoroknál, akár ez is lehet, azoknál, amiknél nincs spec mechanika.
Le tudom nyomni lassan is nagyon erősen, és le tudom nyomni gyorsan is nagyon gyengén.
A sebesség és az erő az független ilyen értelemben egymástól, és két külön jelként jelenik meg, amit valamilyen úton feldolgoz az eszköz sját algoritmusa és programja szerint.
A sebesség többféleképpen is érzékelhető, teljesen függetlenül az erőtől.
Persze most nem olcsó egyszerű zongoráról beszélünk, ahol pl. egy érzékelő van és semmi más, az jellemzően csak nyomás (leütési erő) érzékelő lesz. Ahol van 3 érzékelő, ott ez így működik.
Én azt tapasztaltam, hogy Win10 alatt már nagyon ASIO sem kell, egész jó késleltetések elérhetők, pld a fenti szinti is chrome/vivaldi alatt tökéletesen megy alaplapi hangkártya alap driverével/beállíátásaval.
De ha már ASIO, akkor a pufferméretet vedd lentebb 256-512 mintára (kisebb puffer->kisebb latency, de nagyobb cpu használat kb. egyszerűen az elv).
Amúgy ha (és úgy tűnik) még kapható, egy 10eFt-s UCA-202 kártya (de ugyanez lehet a behringer hangkártyás keverőkben is) megteszi, Win10x64 alatt használható (W11 alatt nem tudom jó lesz-e), és 256 bájtos pufferrel 5ms latency-val szépen muzsikál.
Kicsit nézzük az elektronikai oldalát leegyszerűsítve.
Van egy nyomás érzékelőd valahol a billentyű alatt, a legegyszerűbb esetben legyen ez egy piezó alapú, de természetesen lehet más is.
Ennek a lényege, hogy a nyomás(leütés) erősségével arányos kimenő jelet (feszültséget) szolgáltat. Azaz jobban leütöd magasabb fesz, kevésbé, alacsonyabb.
Ez a jel - különféle jelformálások után - bejut egy jelfeldolgozó áramkörbe (mikrovezlő, dsp, akármi) annak is az un analóg digital átalakítójába.
Ennek az analóg digital átalakítónak vannak bizonyos paraméterei, ami meghatározza hogy hány "leütéserősségi szintet" tud érzékelni. Ezt alapvetően az A/D un. felbontása határozza meg. Azaz van pl 8-10-12-14-16 bites A/D átalakító is. Ha pl 8 bites, akkor 28 azaz 256 szintet képes megkülönböztetni, ha 10 bites akkor 210 azaz 1024 szintet, ha 16 bites, akkor 216 azaz 65536 szintet. Azaz alapvetően attól függ milyen AD-re kerül a jel, ez fogja meghatározni ezt a tulajdonságot.
Persze van más befolyásoló tényező is, pl az érzékelő karakterisztikája, mechanika kialakítása, stb.
Természetesen minél több bites egy AD, annál drágább, és annál komolyabb áramkör kell mögé a magasabb bitszám miatt ezen jeleket real time feldolgozni.
ahogy djuice írja, vsz. 100 féle sebessség->erő konverziós görbe van benne, kb. ilyesmik: (milyen sebességű leütésből - milyen hangos hang legyen)
Hogy 100 kell-e, érdemes-e azt nem tudom, de mivel biztos, hogy minden hagyományos zongora más és más, így több érzetből lehet választani, mint amin 3-5 ilyen görbe van.
Ami az érzékelt erősségek számát illet(het)i, kifele sokáig a MIDI 127 db-s korlátja lehetett igaz (akár belül is), de már ezt is megoldották, bár nem tudom a gyakorlatban mennyire lett/lehet elterjedve: https://electronicmusic.fandom.com/wiki/High_resolution_velocity_prefix (Casiokban van ilyen, azt tudom)
A hangszeren belül lehet, hogy nagyobb (voltaképp a dhjuice által írt bill. lenyomási szenzorokat figyelő számítógép sebességétől függ, mekkora felbontás érhető el, de nem hinném, hogy 10-16 bitnél (= 1000 - 65000 különböző lehetséges érték) érdemesebb lenne fentebb menni.
Szóval 127 különböző szint bizos van (legalábbis elvileg) bármelyik MIDI képes eszközön.
"Tudja esetleg valaki, hogy a Rolandnál a Touch sensitivity mit jelent pontosan?"
Megpróbálom egy egyszerű móricka ábrával első körben megközelíteni, ahol lehet egyszerűn értelmezni:
Ez igazából egy függvény kapcsolat. Van a 0-ás beállítás, amikor elkezded leütni a billentyűt, egyre erősebben a finomtól, egyszer csak megszólal adott hangerővel. Azalatt szól, felette nem, egyfajta kétállapotú jelérzékenységként fogható fel, mintha kapcsolóval megnyomnál egy csengőt, megnyomod szól, nem nyomod meg, nem szól..
Aztán van az 1-5(1-100) beállítási érték, ezt is feltüntettem. Az 1-esnél nagy a meredekség, azaz már egy kicsit jobba megütve is hangosan fog szólni, 5-ösnél meg kalapáccsal meg izomból kell ütni/billenteni, hogy azt a max hangerő/jelszint kijöjjön.
A valóság ettől kissé eltér:
1. Az az egyenes vonal, nem teljesen egyenes, ugyanis nem lineáris feltétlen az összefüggés a leütés erőssége és a húr rezgése között egy akusztikus zongorán. mikor a kalapács megüti a húrt. Ezt befolyásolja a sebesség (sebesség nem egyenlő erősség), a húr korábbi állapota - ezt egy algoritmusban matematikailag lemodellezik, és a kél vonal valamilyen jellegűvé válik egy digit zongoránál. És ez az algoritmus mit hogy modelleznek már gyártónként eltér és a saját titka.
2. A valóságban egy húr leütési erősségén túl több egyéb tényező is befolyásolja a kialakult összhangot, akár az adott húrtól függetlenül is, azaz nem csak az adott húr hangja szólal meg. Rezonátorlapon kialakuló állapotok, fel és alharmonikusok, zongora akusztikus rendszere, más húrok berezgése, stb. Minél jobb egy zongora, annál jobban ezeket figyelembe veszik és leprogramozzák. És ez is innentől minden gyártónak saját titka és fejlesztése.
Az hogy 0-5 vagy 0-100 abban van különbség, hogy hány kék vonalat látsz :-) 0-100 esetén az 5 helyén 100 van, a 3 helyén 50. Több lépcsőben állíthatod az érzetet. A rolandnál a 3-as tekinthető a normálnak az 5-ös skálán.
Arra nincs paraméter, hogy hányféle billentyűleütési erősséget képes érzékelni? Mert gondolom, minél finomabb, annál jobb. Vagy ebben már nincs jelentős különbség? Ha jól értem az 5 és a 100 nem ez, hanem az, hogy 5 vagy 100 féle karakterisztika van arra vonatkozóan, hogy mit "jelentsen" egy billentyű leütés. Nem tudom, hogy egy amatőrnél, mint mi számít-e ez az 5 vagy 100 közötti különbség de azt sem, hogy én ezt tudom-e és minek állítani...
Egyelőre csoportosítgatok pl arra jutottam, hogy nekünk nem fontos (vagy jó lenne de a mi szintünkön ezért nem érdemes pénzt fizetni): Weighted keys viszont ez mindenképpen kell: Escapement
Ezt a kiváltópontot én nem is tudtam, az egyik üzletben mondta az eladó, azóta figyelem.
Akusztikus zongoráknál a billentyű leütésekor az érintés pillanatához képest, a kilendülő kalapács mozgása, amíg eléri és megüti a húrt, hogy megszólaljon a hang, természetes módon egyfajta késleltetési időt vesz igénybe, ami nem kizárható tényező. A zongora gyártók a hangszer fejlődése folyamán, különböző, nagyon bonyolult mechanikai áttételművek segítségével próbálták a lehető legkisebbre venni ezt a holt időt. A nagyon nagy művészek ezt képesek már kifinomultabban érzékelni és különbségeket tenni a különböző mechanikájú zongorákban. A Roland igazából ezt szerette volna megteremteni ezzel a paraméterrel, hogy még ez is befolyásolható legyen a különböző igényű zenészek számára! ;)
Igen pontosan azt! 5 féle vs 100 féle előre programozott, ill. utóbbinál finomhangolható billentyűleütés érzékelést tudsz beállítani. A Roland ezekben egyedüliként rendkívül fejlett!!! Ezért is tartom a legjobb kalapácsmechanikás érzetű és összehangoltságú hangszereknek gyártmányaikat, EGY bizonyos szint felett!
Van pl. olyan dinamikai paraméterük is, hogy "velocity offset". Ez egy adott jelleggörbét még eltolni is képes, hogy lágyabb vagy erősebb játékmódoknál érvényesüljön az érzékelés változása, ami más esetekben csak a teljes dinamika-tartományra működik.
A fix, az valóban fixet jelent, de skálázhatóan vagy netán diszkrét értékek közt válthatóan (32, 64, 96... ilyesmi).
Alapvetően amúgy a billentyűk alatt 2 vagy manapság 3 érzékelő van. Ezek közt a kapcsolási idő útján határozza meg minden hangszer milyen erővel ütöd le a billentyűt. Az érzékelők állapotát egy szkenner áramkör figyeli, másodpercenként több százszor, esetleg ezerszer, így elektronikusan befolyásolni, hangolni lehet különböző erőértékekhez a kapcsolási sebességet. Ebből áll össze a dinamikaérzékelés görbéje vagy függvénye. Ha lassabban mozdulnak el a billentyűk, több idő telik el (millisecundum értékben) az érzékelők záródása közt, ehhez kis erő kell, lágyabb dinamika valósul meg játék közben. Gyors mozgásnál nagyobb az erő, kisebb a kapcsolás ideje, nagy a dinamikaszint.
Így működik minden digitális hangszer, de hogy mennyire tökéletes az elektronika hangolása a kéz játékérzetéhez, az a tudomány!
Mit használsz programként a laptopon amiből hangszíneket várnál? Ha pl. Cubase, annak van ASIO audio drivere. Minden máshoz próbáljozáshoz pedig ott az ASIO4ALL amit ingyen letölthetsz drivernek...
A fixed touch az gondolom az, hogy nincs billentés érzékenység, akármilyen gyengén vagy erősen ütöd le a hangot, ugyanúgy szól. De az 5-ös szám azt jelentené, hogy az FP-30X csak 5 féle billentés ütéserősséget lenne képes megkülönböztetni? Vagy ez valami mást jelent? Inkább talán azt, hogy milyen skálán lehet beállítani, hogy egy leütést milyen erősnek érezzen? Arra miért nem elég a hangerő gomb?
Illetve az FP-60x specében van egy "Hammer Response: 10 types". Ez vajon mi lehet?
Szuper kezdő kérdés. Adott egy Yamaha NP-12B nevű masina, szeretném a laptoppal összekötni úgy, hogy ne nagyon legyen latency. Ehhez lehet venni valami olcsóbb külső hangkártyát, ami megoldja, vagy ez egy "attól függ..." kezdetű mondat lesz? :) Köszi előre is!
"van amelyik készletinformációt is kiír, jó esetben persze kb. napi frissítéssel."
Ez ma semmit nem ér!
Nem egy boltot felhívtunk, hogy a webshop szerint... és azt mondják, hogy érdemes telefonon vagy emailben érdeklődni inkább, mert a webshop nem raktárkészlet nyilvántartó (+ha eladnak délelőtt vmit vagy vki lefoglalózza, nem rohannak rögtön a szgéphez, csak hogy a net embere tájékoztatva legyen, hisz nekik az a lényeg ami elkel, meg aztán az is lehet direkt vevő csalogató, hogy nálunk készleten van, aztán majd azt mondjuk, hogy hát várni kell, pár napot - de inkább hetet).
Ue. ha szállítmány várható. Ami nincs ott, az csak jövő idő!
Tisztességes kereskedő inkább elmondja, hogy adott dolgokért hónapokat is várni kell - jellemzően amúgy a pörgős vagy új termékek. Ami nem fogy szezonjában sem, arra lehet "kényszer vásárlásokat" kötni, hogy éppen semmink nincs értékesebb, de ezt meg azt még tudunk adni (amire máskor a kutya se néz rá).
Felfújható nylon hangszerek lesznek 5-10 év múlva, ami 3 év alatt le is bomlik és humusszá válik, aztán rászórjuk a virágágyásra??? Neeeeee!
De még egy kis adalék az XE20-hoz, amit külföldi review-k alapján még kimazsoláztam:
- a speckó 120 hang polifóniája is kamu, mert az arranger motor 64-ig van korlátozva
- az EK50 változat kisebb testvér-hangszer létére nagyobb kezelőgombokat és numerikus billentyűzetet is kapott értékbevitelre! (most nem szeretnék káromkodni...)
- a song recorder csak 1 sávon rögzít dallamot és nem lehet editálni, valamint egyszerre megy csak a dobgéppel (azt szóló zongora felvételre így pl. le kell 0-ra csavarni hangerőben!)
Én büntetném a céget ezért!
Komolyan, 2002-ben volt az SP500 modellük, kb ezzel a tudással és hangzással, komolyabb mechanikával, normális kezeléssel és érintőkijelzővel, hasonló árkategóriában (mínusz a hangszóró mondjuk). Botrány!
Rákerestem, 8 dollár egy 320x240 es színes LCD, mint alkatrész kínából. A gyártónak valószínüleg még kevesebb. Tehát mondjuk azt jóindulattal, hogy legfeljebb 5 dollárt spórol ezzel a 2 soros 40 éves színvonalú custom lcd-vel a gyártó. A korai "kvarcjátékokon" volt ilyen. De má' mikor? :)
Egy kis +infó, MILYEN HANGSZERT NEM SZABAD VENNI, SŐT TILOS!
Nyugdíjas ismerősöm megrendelt most, egy ünnepek előtti utolsó példányként leakciózott Korg XE20 zongorát, közös zenész ismerős javaslatára, aki próbálta is előtte...
Tulajdonképp egy Korg B2 hangszerről van szó, kiegészítve az 5 oktávos EK50 arranger keyboard tudásával, csak mégis a B2 kalapácsmechanikás kivitelében. Természetesen az arranger funkció + mp3 lejátszás miatt esett rá a választás otthoni muzsikálás, szórakozás címén, hisz elég kevés ilyen komplexebb hangszer van manapság a piacon tudásilag. Eredetileg a Yamaha DGX660 lett volna befutó, azt jól ismerjük, de már sehol nem kapható, még elfekvőként sem. Utóda a DGX670 pedig már kissé túlnőtt a kategórián az elbonyolított kezelésével és majd 100 ezret drágulván elődéhez képest. Mondani se kell továbbá, hogy természetesen itt 2021 végén az is hiánycikk, tehát eleve nem volt sok választás, maradt a Korg.
Az XE20 különben egy új vonulat a Korgnál abban a tekintetben, hogy mivel ugyan korábban is voltak arranger zongoráik, pl. a 90-es évek beli méregdrága Korg i1-től kezdve (amiben a kalapácsmechanika még motorikusan is állítható volt!!!), a billentyűzetileg később is komolyabb modellekhez idomuló, már olcsóbb osztályt képviselő SP500-on át, a legutóbbi PA588 csatahajóig, a maga 30+ kg súlyával, szóval most az XE20 egy olyan irányt céloz meg, ami nagyon kettős értelmű. Ez pedig abból áll, hogy az alapjában 150 ezer Ft körüli B2 modellre épülve, mint belépő legolcsóbb kategória, az XE20 elég csípős, 350-400 ezer közti áron kezdte egy éve a pályafutását. Mondhatni 1 hangszerben 2-t adnak el összegszerűen is, ha megnézzük, hogy egy EK50 arranger is ez az árkategória! Korábban a kalapácsmechanikás automata verziók mindig valami plusz prémiumot is adtak a vásárlóknak, sajnos ezt az XE20 esetében főleg kivitelezésileg nem nagyon érezni. A B2 mechanika bár nem a leggagyibb billentyűzet a piacon, tapasztalt ujjaknak rögtön talán az olcsóság érzést idézi fel elsőre. Én azt mondom, a Yamaha GHS billentyűk kicsit fejlettebbek ettől, ahogy a DGX660-ban is tapasztaltam. A hangszer kidolgozása extra műanyag és bár esztétikus kivitelileg, a spórolás jellege azonnal érződik a burkolat vastagságát vizsgálva, de legnagyobb szégyenként mégis a kottatartó árulkodik az alacsony színvonalról. Ez ugyanis egy alig 1 mm vastag nagy müa. lemez, amit 2 db lehelet vékony kis müa. pöcök "rögzít" a hangszertesthez, viszont annyira instabil és deformálódó darab, hogy ténylegesen 2 db kottalapon kívül, NEM VICC! semmi nehezebbet nem szabad rátenni nehogy letörjön! :(
A hangszíneket nézve ugyan van benne annyi említett plusz tartalom, hogy rendelkezik egy German Grand és egy Italian Grand nevű hangzással is, s valamelyest különbözik is a kettő, füllel hallhatóan is, de inkább csak paraszt hajszálnyival, parasztvakítás címén. Elég lett volna 1 fő zongora is bele, rendesebben kidolgozva a mai kor igényeinek, különösen a hangszer árát tekintve. (Szerintem a DGX 660 ebben is jobb helyezést ér el.) A hangszórórendszeren keresztül egyébként annyira nem is vészes a hangzás, elég testesek a basszusok, inkább közép tónusban érződik elvékonyodottnak a zongorák hangja (ahol elvileg legtöbbet játszik az ember nem mellesleg!), illetve a zenei kíséretek, dobok is mondhatni hogy ebben a kategóriában végül is teszik azért a dolgukat. Szóval nem Casio szintet kell várni tőle, de megint csak a DGX-re célzok, hogy ott komolyabb eredményeket kaphatunk e téren is. Van több mint 700 hangszínünk továbbá, ezek között ilyen is, olyan is akad, régi Korg automata hangszerekből összeollózva, tehát ne a legújabb dolgokra számítsunk ebben a low budget "zenekaros zongorában", kb. 15 évvel ezelőtti Korg hangszerek színtjén mozog. Egy-két újabbnak nevezhető hangszínt is kapott azért a korábbi nagyobb kategóriákból, s főleg az ismerősöm szempontjából lényeges templomi orgonák közt találtunk ilyeneket, ami neki lényeges is, mert egyházi zenéket is szokott muzsikálni.
Utolsónak hagyom a menet közben elemzésre sikeredett beszámolómban az XE20 legsötétebb árnyoldalát, ez pedig a kezelőfelület. Sajnos itt a legrosszabb a helyzet és ár/érték arányban egyenesen kiábrándító is ettől a hangszertől. Kb. 20 db gomb adott a hangszer kezelésére, minden hátulütőjével ennek. Bár átlátszó szilikon gumi gombokat nyomkodhatunk, melyek sötétben elég jól láthatóvá teszik a megfelelő funkciókat, de a feliratozás szerencsétlen mód a hangszer panelére került, ami így mégis olvashatatlan. Továbbá nagyon aprók és zsúfoltak is a gombok elhelyezésileg, így megtermett tenyerű pék legények számára nem sok esély mutatkozik. És ennek tetejébe jön még a legborzasztóbb, a hangszer kezelése és menürendszere, valamint az egyébként elsőre jóravalónak kinéző LCD panel, ami hát elég kevés információt tud megjeleníteni nekünk. A kezelés tekintetében pedig egy sokoldalú, automata kíséretes hangszerhez képest, kevés gomb adtán, bőven kell bújkálni a menükben és gombkombinációs funkciókban, a lehető legjobban megnehezítve ezzel a használatát. :( Nem is értem ezt hogy merték ilyen szintre lebutítani. A hangszer mérete eleve adott lenne, kényelmesen kezelhető és nagyobb számú gombcsoport elhelyezésére, helyette biztos hogy meg kell szakítanunk játékunkat valamilyen fontosabb üzemmód elérésével vagy paraméter állításával. Történik mindez azzal, hogy pl. zenei kíséret közben a tárcsával nem tempó értéket állíthatunk, mint normális esetben a legtöbb ilyen hangszeren, hanem a stílusokon keresztül lapozhatunk. Tempó állításhoz, a másik oldalra helyezett shift gombbal együtt kell tekerni a tárcsát. Mentőövként mondjuk van egy tap tempo gomb is, de ezt sokan nem szeretik vagy nem tudják jól használni, megfelelő ütemérzék híján, melyből a gép kikalkulálná a nyomogatás ütemében nekünk megfelelő metrumot.
Másik ilyen szörnyűség, hogy van ugyan egy dedikált piano gomb bal szélen, amely azonnal zongora üzemmódba váltja át a hangszer működését, de pl. hangszíneket nem tudunk ilyen egyszerűen váltani, mert ahhoz megint gombkombinációkkal kell bűvészkedni. A lehetőség adott lenne 3 jobb kéz hangszínt is egyszerre használni (pl. összekombinálva akár 3 különféle sípos orgonát vagy mondjuk oktávban eltolva 2 zongorát, ún. "latin piano" stílusban), de az előlapon csak a 3 némító/aktiváló gombját találjuk a hansgzín partoknak, ezekre más hangszínt aktiválni megint csak shift gombos nyomogatás és a tárcsával való tekergetés vezet egyedüliként. Egyszerű zongoristák talán nem is érzik ennek jelentőségét, de aki játszott már automata kiséretes hangszeren, hát az haját tépné ettől a bonyolítástól. Ráadásul a partok hangszín neveit nem is láthatjuk alap esetben, hogy mit kínál fel számunkra a hangszer a beállításaiban, mivel a leszűkített kezelési lehetőségekhez, ha nem volna így is elég, párosul egy olyan nem ide illő buta logika, amivel csak mégjobban megnehezíti a zenész számára az áttekinthetőséget. Ún. keyboard seteket tudunk kezelni alapvetően és ezek szerkesztő módjába lépve juthatunk el az egyes hangszínekig, de mindig azok közt is váltani szükséges, a képernyő ugyanis csak 1 hangszín nevet képes megjeleníteni vagy pedig a keyboard set nevét, mely akár a hangszíntől eltérően bármi fantázia szüleménye is lehet vagy épp egy dal címe. Ha nem értitek miről beszélek, akkor jó, akkor sikerült elérni a célt! :))) Szóval ennyire nehéz megérteni ezt a hangszert valójában. Na de nézzük! Mondjuk az előre programozott 64 világsláger beállításait véve az XE20 kínálatában, találunk olyat, hogy "Imagine" - az ismer Lenon sláger... Ebből mondjuk ki lehet találni, hogy egy zongora hangszín lesz felkínálva, hogy eljátszuk a slágert, de a keyboard set neve éppen hogy "strings" mégis és mindössze csak ennyit látni a képernyőn. Azt már csak gombnyomkodással tudjuk kideríteni, hogy a part 3 beállításon fogunk kapni egy zongorát, a part 1 és 2-n viszont két vonósunk lesz élből! Ez mondjuk nem tragédia, mert elég gyakori a zongora + vonós kombináció ilyen hangszereken, de ugye nem látom mivel állok szemben, mert csak 1 part hangszínnevét tudom egyszerre megtekinteni, azt is csak menüben. Ez pedig valós előadás közben bukórepülés, ha csak nem ismerjük már ezer éve a hangszerünket a legutolsó szőrszálig, mikor mit és hol találunk benne. SZÓVAL KEZDŐKNEK KIZÁRT MEGÉRTENI ÉS HASZNÁLNI AZ XE20-AT! (De megsúgom, haladóbb, gyakorlott zenésznek is megszokást igényel, sűrű fejvakarások közepette.) Ez annyira téves elgondolás ilyen funkciókat egybegyúrni egy végletekig lebutított kezelési megoldással nyakonöntve, hogy szerintem nem a zenélés felé ösztönöz senkit sem, hanem inkább hogy kidobja az egészet az emeletről. Kb. azt juttatja eszembe, mikor anno a Casio piacra dobott a 80-as években egy 50 nevet és telefonszámot tároló számológépes karórát, egy haverom 3 hónapi fizetését spórolta össze rá, hogy megvegye és ahhoz képest 125 gombnyomkodással tudott belőle bármit kikeresni, amit egy zsebnoteszből 3 mp alatt is megtehetett volna és még le se merül közben az elem! :D
Egyetlen gyógyírt kínál minderre a hangszer, hogy 40 dalhoz magunk is lementhetünk ilyen 3 hangszínt tartalmazó keyboard set beállítást vagy helyzet függő aktivitási állapotot, tempóértéket stb. (igazából a 3 az négy, 3+1, mert még bal kézre, kettéosztva a billentyűzetet, is lehetőségünk van külön hangszínt használni, pl. bal kéz basszusnak, de erre már ki sem akartam térni, még tovább bonyolítandó a helyzetet...) Ezek a memória beállítások (ún. set list) mondjuk elérhetők egyetlen mozdulattal, de a Korg kicsit itt is megkurtította a kezelési élményt, mert mindössze 4 memória gomb érhető el a panelen és külön egy bank gombbal 10 x 4 ilyen beállítási egységet enged váltani. Nem ragozom, katasztrófa! Tulkép. a DGX sorozatban is ezt kaptuk leggyengébb láncszemként a Yamahától, 4 panel memória regisztráció és 8 bank közti váltogatás. Erre megoldás lehetett volna akár 8-10 kiépített memória gomb és 4 bank választó vagy egyszerűen egy telefon stílusú 10-es számbillentyűzet, amin nagyon gyorsan bepötyöghető pl. hogy 138 és kész, mint régebben az ilyen típusú hangszereken.
Summa summarum, ehhez a tudású hangszerhez ezért az árért kényelmi szempontok garmadáról kell lemondania, aki nem csak szimplán zongorázni szeretne rajta. Ellenben aki csak azt szeretne, nem is fog ennyi felesleges és elbonyolított funkcióért még jó drága pénzt is fizetni, úgyhogy dupla zsákutca. A Korg szerintem szégyellheti magát, amit az XE20 képében megalkotott! Hozzá tartozik amúgy és itt a végére talán ki is maradt még, hogy volt nekik nemrég egy elég jól sikerült arranger zongorájuk, a PA szériás automata hangszereik tudását tükrözően, ezerszer kényelmesebb használattal és már érintő kijelzővel pluszban, a Havian 30. Ez a hangszer viszont árban is a fél milliót közelítette, új, csak hozzá fejlesztett kalapácsmechanikával, az XE20 viszont minőségben és színvonalban is az olcsóbb szegmens felé vitte el az egész arranger piano koncepciót, mint hogy büszke utódjává válhatott volna a Haviannak.
Végszóként, aki szimpla tudással szeretne olcsóbb dig. zongorát, az fog is találni a piacon jócskán, nem az ő területük amit az XE20 tud nyújtani. Aki viszont hasonló komplexitású hangszerre vágyik kalapácsmechanikával, ma is csak a Yamaha DGX modellekben érdemes gondolkodni 300-400 ezer Ft-ig, aktuálisan a 670-es típussal, mely komolyabb megszólalás és hangzás mellett, szinte prémium kijelzővel, normális kezelőfelülettel van felvértezve, ráadásul a felvételkészítést már audio formátumban is lehetővé teszi, még az XE20 az mp3 felvételt stb. csak lejátszani képes, rögzíteni mindössze midi platformon van lehetőség.
Hát igen, erre jutottunk mi is! Mondjuk a használt piac sem olcsó, amik jelenleg fent vannak mind majdnem új árban, vagy arukereső szerint legutóbb ismert áron vannak fent! Pl. korg 380 amit találtam 280 ezer székkel együtt 300. Jelenlegi ára 319 ugye!
Ezért Én jelenleg hajlok a kompromisszumra a lent említetteknél.
mondjuk az is lehetséges, hogy ha vége ennek a covidos sznak sok használt zongora fog felkerülni a piacra! Mondjuk ez Engem nem fog vígasztalni, mert ugye most szeretnék vásárolni!
