A „hivatalos” nyelvcsaládfák elméletét számos vezető tudós súlyos bírálatokban részesítette az utóbbi időben. Elég, ha csak Ny. Sz. Trubeckoj herceget (1890–1938) vagy a magyar Götz Lászlót (1934–92) említjük. Az összehasonlító nyelvtörténet kritikus pontja, mondhatni, sarokköve a világ legrégibb dokumentált nyelvének, a šumérnak a megítélése, illetve elhelyezése a világ idiómáinak palettáján. Hazai akadémiai szakkönyveink egyöntetűen rokontalan sziget-formációként, kultúrtörténeti érdekességként igyekeznek bemutatni ennek az ősi mezopotámiai népnek a szókészletét és nyelvtanát, anélkül, hogy a régészeti-humánbiológiai kutatásokra bármily csekély figyelmet is szentelnének. Ennél tragikusabb hibát nehezen követhetnének el. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy a szumír nép, a szumír kommunikációs bázis, valamint az ahhoz igen közel álló más elő-ázsiai idiómák alapjaiban határozták meg Földünk számos térségének műveltségét, s befolyásuk nemcsak huzamosabban érvényesült, mint például a Római Birodalomé a környező, elmaradottabb népek viszonylatában, de a nagyobb kulturális szintkülönbségek miatt amazénál erőteljesebb is volt. Arra szeretném kérni az érdeklődőket és a köpködni vágyókat is, tanúsítsanak önmérsékletet az elkövetkező viták során, s igyekezzenek lehetőségeikhez mérten a tárgyra koncentrálni.
Az S/Sz (a T utódja) megjelenésekor az emberi beszédben egyáltalán nem vált szét és nagyon sok nyelvben a mai napig sem lett belőle két hang.
MA IS "szejpít" a csángó, görög, jiddis,
ma sem válik szét a két hang a finnben, észtben... ennyiről tudok, de nyilván még nagyon sok nyelvben.
A héberben pedig világosan látszik az eredet. Korábban egyetlen betűje volt és csak azóta lett S és Sz hangzás belőle - s némely szóban keveredhet is.
A gyökvázak összehasonlítása ezt egész pontosan megadja, tehát nem kell hallani (nem is volna érvényes ma hallani azt, ami 5000 éve másként hangzott).
A gyökvázak azt is beazonosítják, hogy melyik az S, Sz, vagy köztes hang. Úgy adják meg, hogy az azonos értelmű szavakhoz hol S, hol Sz tartozik. S mivel ezt a jelenséget a gyöknyelvek szóbokrai egy tucat szónál is megismétlik, a tévedés kizárt.
A reflexióimat a három eredeti észrevételem köré csoportosítom.
1. Ha komolyabb szintre kívánod emelni a sumer-mari hasonlóságok vizsgálatát, akkor én továbbra is megkerülhetetlennek gondolom, hogy egy mari szótárban vagy nyelvkönyvben is megnézd, hogy a "sek" [szek] végződés pontosan mit jelent.
2. "Vagyis van rá példa, hogy a rag végét elhagyják."
Az rendben, hogy van rá példa, de a konkrét esetben ennek miféle relevanciája van? Netán az általad felhozott sumer "še" ragnak van egy "šek" alakja is? Avagy a mari nyelvben is előfordul hasonló jelenség?
"Az, hogy 's' helyett 'sz' van, ez igy igaz a papíron, talán hallani is kellene őket, meg a sumerokat is."
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy ez mennyire kardinális probléma, azaz mennyire nehézzé teszi a megalapozott rokonítást, mennyi bizonytalanság forrása, hogy nem tudjuk pontosan egy adott szó miként hangzott sumerül.
3. Továbbra is úgy vélem, hogy az általad fellelt vélelmezett egyezés puszta véletlen is lehet, ha nem sorakoztatsz melléjük továbbiakat.
Csak úgy eszembe jutott, hogy az Árpádkorban, pontosabban I. István idejében és az Esztergomi bazilikában miért használtak sumer jeleket, ha nincs semmi közünk a sumer nyelvhez? /NINDA képjele. Labat 597. jelentése:KENYÉR,TÁPLÁLÉK, ÉTEL/
Vagypedig, ezeket az emlékekeket is szeretnék egyesek félremagyarázni.
A hangváltozásoknak őstörténeti, fiziológiai okuk volt:
1. a gége mélyebbre leszállása,
2. zöngések és a fopa lapossá válása, ami a fog-, ajak zárat tette teljesebbé.
A hangváltozások kora tehát majdnem kivétel nélkül korábbi az úgynevezett "alapnyelvek" meg (nem) határozásának párezer éves koránál.
A hangváltozásokat egyáltalán lehetővé tevő esemény az afro-sémi "jó gégéjű" néptörzsek feljövetele volt Dél-Európában, kb. középső jégkorszak idején:-).
Mert ez örökítette át a zöngés hangok képzésének - egyelőre csak - a lehetőségét, a "jó gégét".
A fenti állításaim igazolásának lehetősége matematikai,
s a zöngétlen gyökvázak elkülönítésén és gyakoriságán alapul a zöngésekkel szemben s mindezt EURÁZSIA nyelvtérképére felrajzolva.
De a Közel-Kelet nyelveit, tisztelt "hivatalos" nyelvészet, mostantól nem lehet többé levegőnek tekinteni:-).
1. "Az egyik a mari -sek [szek] végződés, mely kb. ’-ig’ jelentéssel bír."
Ez az "ig" nem azt jelenti, hogy nem bíztosak benne, inkább azt, hogy 5-6 ezer évvel ezelőtt több jelentése is lehetett. Ha azt kérdezed tőlem az utcán, hogy: Hová mész? Körülbelül ugyanazt jelenti: 1. A barátom házáig. 2. A barátom házához. 3. A barátom házába. Itt a válasz inkább attól függ, mennyit akarok elárulni neked, mennyi tartozik rád.
Nem vagyok nyelvész, ezért nem is tudok jól érvelni. A sumerből hoznák példát, ahol a birtokos szerkezetet az "-ak" jelöli, de a 'k' rendszerint lemarad. Például a király háza: e2 lugal-la, pedig itt e2 lugal ak kellene, hogy legyen! Vagyis van rá példa, hogy a rag végét elhagyják. Az, hogy 's' helyett 'sz' van, ez igy igaz a papíron, talán hallani is kellene őket, meg a sumerokat is, de hadd mondjak valamit, a régi görögök nem tudtak 's' hangot kiejteni, 'sz'- mondtak helyette ha jól tudom, szóval ez kevés ellenérv. Idézek néhány sort ismét: "A közös alapnyelvről árulkodna, ha találnánk olyan hangváltozásokat, amelyek a mariban és a mordvinban egyaránt végbementek: ezek azt valószínűsítenék, hogy a hangváltozások a közös alapnyelv korában mentek végbe.
Nos, ilyet nem sokat találunk. Az egyetlen említésre méltó eset az lenne, hogy a magánhangzók között álló finnugor *k a mariban és a mordvinban egyaránt j-vé válhatott – ez azonban máshol is előfordul, például a komiban vagy a manysiban. Itt is valószínűbb, hogy párhuzamos fejlődésről van szó, azaz a közös alapnyelv feltételezése nem indokolt." Ezt csak azért idéztem, mert még aa mariban és a mordvinban, a két rokonnyelvben sincs sok minden tisztázva, ha a sumerrel volt ezeknek a nyelvekkel kapcsolatuk, az még régebben volt, vagyis végbemehetett az egyikben egy olyan hangváltozás, amelyik a másikban nem.
1. "Az egyik a mari -sek [szek] végződés, mely kb. ’-ig’ jelentéssel bír."
Mindenekelőtt nem ártana tisztázni, hogy a mari -sek [szek] végződés pontosan milyen jelentéssel bír. Nem kb. milyen jelentéssel bír, hanem pontosan. Ugyanis csak eme tiszázás elvégzése után lehet megalapozott párhuzamot vonni.
2. Én úgy látom, hogy a sumer "še" rag [itt az ejtés gondolom "s"] túlságosan azért nem hasonlít a mari "sek" végződésre. Az utóbbiban az "s" gondolom "sz"-nek ejtendő.
3. Egy ilyen "egyezés" még lehet akár a véletlen műve is, az a kérdés, hogy kész vagy-e a sumer és a mari nyelvek módszeres összevetésével még több párhuzamot kimutatni.
A Wurm idején történhetett a KM-ben egy túlnépesedés, amely kiváltott egy népességi expanziót, amely arra vezetett, hogy a Wurm elmúlásával innen vándoroltak ki kisebb nagyobb csoportok főleg kelet felé, akik a későbbiekben visszatértek más és más elnevezés alatt, ez függ attól, hogy az akkori kútfők mely neveket aggatták rájuk! És mely nép volt akkoriban a hatalmi tényező.
Az ősmagyar nyelvet SEMMI ÉRTELME magyarnak nevezni, s ebben az összes "alternatív" bakot lő, mert kb. 4000 éve még senki nem nevezett így egyetlen Kárpát-medencében élő NÉP-et (törzset, nemzetséget) sem. De az nem kizárt, hogy a Kaukázus térségében, igen - hogy ott neveztek így valamely törzset.)
Európa ősi nyelve valószínűleg a proto-keltát, proto-szlávot, proto-magyart együttesen jelentő európai szubsztrátnyelv volt.
S a finn nyelv hol marad? A finn nyelv hordozói , a nagyvadászok (rénszarvas, mammut, medve), már több, mint 10.000 évvel ezelőtt északabbra távolodtak, és azóta nem fordultak meg a délvidéken. Hiába volt ismét nagyon hideg, már nem volt erre szükségük.
Mégis, eredetileg a proto-finn is valszeg kárpátnyelv volt.
Miért nevezem én (K.K.) ezt pont kárpátnyelvnek és nem európai szubsztrátnyelvnek?
Azért, mert a Kárpátok felső vonulata volt a jégkorszakokban a jéghatár. Ami alatt, az időjárás viszontagságaitól jól védett Kárpát-medence belsejében már akkor is fennmaradhatott az ember, ha még ennél is délebbre túlságosan zord volt az éghajlat.
Nincsenek elszigetelt szigetnyelvek, s különösen a sumer nyelv nem az. Csupán a finnugristáknak nincsenek alkalmas módszerei a nyelvi kapcsolatok feltárásához és megértéséhez.
" Csak nagyon kevés olyan elemet találunk, ami a mariban és a mordvinban megvan, de más rokon nyelvekben nincs, és más nyelvek hatásának sem tulajdonítható. Bereczki két olyan elemet említ, melyet közös eredetűnek szoktak tartani, de ezek szerinte csak véletlen egybeesésnek köszönhetően hasonlítanak. Az egyik a mari -sek [szek] végződés, mely kb. ’-ig’ jelentéssel bír – egyes vélemények szerint ez azonos eredetű a mordvin -śek [szʲek], -ćek [cʲek] ’-val, -vel’ végződésekkel."
A sumer nyelvben a főnévi alapragok közé tartozik a -še3, -š rag, jelentése: -ig, -ba, -be, felé, irányába (célhatározó).
Példa: e2 lugal-la-še = a király házába/házáig
Ez a példa is elég jó ahhoz, hogy ráirányítsa a figyelmet arra, a sumer nyelv rokonágát elsősorban az uráli (finnugor) nyelvek között kell keresni. A sumer és a mari nyelvben azonos hangzású és jelentésű še(k) rag számomra nem a véletlen műve.
Dr. Janurik Tamás magyar és összehasonlító nyelvész, a Kecskeméti Főiskola professor emeritusa, a nyelvtudományok kandidátusa, különböző európai nyelvek kutatója.
"A kárpátnyelv pont addig flektált, amíg az egyszótagúak kialakultak. Utána ragozni kezdett és felhagyott az immár értelemzavaróvá váló flektálással. Ebben a stádiumában "találkozunk" a sumér nyelvvel. Ebben a stádiumban a magyar is flektáló volt (a finn is) - s ez a jellegzetessége az egyszótagúakig - a mai napig meg is maradt (pl. tar, tár, ter-, tér, tor, tör, túr, tűr)."
Egyet értek a hozzászólásoddal, ezt eddig is tudtam, de úgy látszik ezt nem nagyon akarják figyelembe venni. Hadd erősítsem meg hozzászólásodat egy magyar nyelvész, Janurik Tamás néhány éve egy másik fórumon leírt szavaival:
"Az, hogy egy nyelv ragozó típusú, az voltaképpen azt jelenti, hogy az adott időben a nyelvtani rendszerében a ragokkal való mondatbaillesztés van TÚLSÚLYBAN. A magyar nyelv attól ragozó, szintetizáló nyelv, mert 26 esetragja van. Na és: a magyar nyelv ANALITIKUS nyelv, mert a határozói viszonyok 75 %-át névutókkal fejezi ki, és csak 25 %-ban ragokkal. Tehát szemlélet kérdése, hogy melyiket tartom erősebbnek. A magyar nyelv az utóbbi egy évszázad alatt elvesztette korábbi nyelvtani rendszerének jelentős részét, egyre inkább halad az izoláló (ragokat nem használó) nyelvtípus felé. Nincs már elbeszélő múlt (pedig vala), a korábbi hat múltidőből csak egy maradt, nincs szenvedő ragozás (kiiktattatik), kipusztul az ikes ragozás (szíveskedjen a szíveskedjék helyett, tetsszen a tessék helyett), elhal a határozói igenév, eltűnik a személyragozott főnévi igenév (meg kell mondjam, a meg kell mondanom helyett). Kipusztul a folyamatos melléknévi igenév (a "hódító illat ma már csak "az illat, ami hódít", eltűnik az aki, ami, amely, amelyik, amilyen, amily helyette csak az egyetlen MELY uralkodik... A ban-ben/ba-be összekeveredik stb. stb. Rohamosan halad a magyar nyelv az analitikus szerkesztésmód felé.A sumér nyelv agglutináló volt - akkor. A magyar nyelv meg inkább még izoláló volt ugyanakkor. Nézd meg az esetragjainkat, a zöme különálló szó volt: a HÁZ-BAN = hazu belen névutós szószerkezet volt.A ragozó nyelvek közé tartozott az angol is valamikor (az ős-ősgermán időben), lett belőle flektáló nyelv (az óangol = lásd a mai izlandit), a mai angol meg tiszta izoláló nyelv: if you have a new disk, put your disk at table TA TA TA TA TA TA TA TA TA. (tiszta egyszótagos kínai)..."
Én viszont nem találok kivetnivalót abban, hogy amíg a sumert nem sikerült megalapozottan rokonítani más, esetleg ma is beszélt nyelvekkel, addig tartsuk szigetnyelvnek.
Ez az álláspont színtiszta sarlatánság, semmi köze a tudományhoz. Ha nem tudod tudományosan alátámasztani se pro se kontra, akkor nem tarthatod se ennek, se annak.
Arról ugye már nem is beszélve, mi akar lenni ez az önkényes, térben, időben megfoghatatlan, behatárolhatatlan, számszerűsíthetetlen gumi kifejezés, hogy "szigetnyelv"
A sumérokat KIS városállamban valamely sémi nép előzte meg (Wikipedia)...? Ez így csak informatív, ráirányító dolog - de van benne igazság. A kárpátnyelv pont addig flektált, amíg az egyszótagúak kialakultak. Utána ragozni kezdett és felhagyott az immár értelemzavaróvá váló flektálással. Ebben a stádiumában "találkozunk" a sumér nyelvvel. Ebben a stádiumban a magyar is flektáló volt (a finn is) - s ez a jellegzetessége az egyszótagúakig - a mai napig meg is maradt (pl. tar, tár, ter-, tér, tor, tör, túr, tűr).
A sumér szavakat - úgy-ahogy, nagyon rosszul - az együtt szereplő akkád nyelv nyomdokán "fejtették meg". S ennyiből már látszik, hogy a sumér is legkevesebb 20%-ban tartalmaz akkád (héber) szavakat.
Rokontalan szigetnyelvról tehát szó nincs:
a rokonság a héber gyöknyelv felé: konkrétum.
Én pedig azt bizonyítom, hogy ez, az egyszótagúakig, a kárpátnyelv (proto-magyar, proto-szláv, proto-kelta nyelv) jellegzetessége is egyben. Tehát a sumár a kárpátnyelv felé is rokon.
A sumér azonban - vélekedésem szerint - a jövőjét tekintve és nem a múltját, a tonális nyelvek elődje. Ezt azonban már olyan kutató fogja - talán - bebizonyítani, aki a magyaron kívül valamely fő kínai nyelven is nagyon jóltud.
Megegyezéses alapon, esetleg autokratív direktíva alapján?
Tulajdonképpen megegyezéses alapon [lásd tudományos konvenció] és kicsit úgy, ahogy te egyébként elvárnád. A terület szakemberei lényegében kimondták, hogy "gyerekek, hát nem tudtuk a sumert egyik modern nyelvvel sem megalapozottan rokonítani. Amíg ez a helyzet nem változik, addig nem látjuk értelmét, hogy a sumer nyelv rokoni kapcsolatairól nyilatkozzunk - az ugyanis tudománytalan volna, meg elsősorban nem is ez a dolgunk! Gyerekek, maradjunk hát egyelőre annyiban, hogy a sumer szigetnyelvnek tűnik."
"Megegyezéses alapon, esetleg autokratív direktíva alapján? Ez nagyon tudományos. Mennyiben különbözik így a nyelvészkedés az okkult áltudományoktól?"
Nem, kérlek, nem megegyezéses alapon, nem is autokratív direktíva alapján, hanem logikai és tudományelméleti alapon. Kicsit szíven ütött, hogy még csak nem is hallottál róla.
Én viszont nem találok kivetnivalót abban, hogy amíg a sumert nem sikerült megalapozottan rokonítani más, esetleg ma is beszélt nyelvekkel, addig tartsuk szigetnyelvnek.
Megegyezéses alapon, esetleg autokratív direktíva alapján? Ez nagyon tudományos. Mennyiben különbözik így a nyelvészkedés az okkult áltudományoktól? Nem is értem, miért nem bocsátjuk népszavazásra a kérdést, hiszen ha a tudomány művelőinek ismeretanyaga sem elegendő ennek az eldöntéséhez, akkor meg nem mindegy? Ez se lenne kevésbé tudományos, de legalább demokratikus :DDD
Miért olyan probléma bevallani: Gyerekek, hát (legalábbis egyelőre) nem tudjuk, ez van!?? Egzakt tudományok esetében ez számít a tudományos álláspontnak.
Ebben nem értünk egyet, mert mindenhol azt olvasom csak, hogy a sumer egy rokontalan szigetnyelv, holott ebben senki sem lehet biztos.
Szerintem senki sem biztos benne, de jelenlegi tudásunk fényében ez a legelfogadhatóbb és a legmegalapozottabb feltételezés.
Úgy gondolom, hogy szemléletbeli különbség van kettőnk között. Te úgy gondolhatod, hogy amíg nincs 100 %-osan bebizonyítva, hogy a sumer nyelvet nem lehet megalapozottan rokonítani más, esetleg ma is beszélt nyelvekkel, addig senki ne állítsa róla - még legvalószínűbb feltevésként se!? -, hogy szigetnyelv.
Én viszont nem találok kivetnivalót abban, hogy amíg a sumert nem sikerült megalapozottan rokonítani más, esetleg ma is beszélt nyelvekkel, addig tartsuk szigetnyelvnek.
"Vagyis gond van azzal az állítással, hogy a sumer nyelv egy rokontalan szigetnyelv."
"A sumer nyelvről való jelenlegi tudás fényében szerintem nincs gond vele."
Ebben nem értünk egyet, mert mindenhol azt olvasom csak, hogy a sumer egy rokontalan szigetnyelv, holott ebben senki sem lehet biztos. Nem azt várom, hogy a jelenlegi tudás birtokában kijelentsék, hogy melyik nyelvvel rokon, csak ismerjék be, hogy a jelenlegi tudás nem elég annak megállapításához, hogy biztosan kijelentsék ezt. Hadd idézzem itt a topik megnyitójának bevezető szavait, amit fölül bármikor elolvashatsz. Láthatod, nem egyedül vagyok ezzel a véleménnyel. "Ennél tragikusabb hibát nehezen követhetnének el."
"A „hivatalos” nyelvcsaládfák elméletét számos vezető tudós súlyos bírálatokban részesítette az utóbbi időben. Elég, ha csak Ny. Sz. Trubeckoj herceget (1890–1938) vagy a magyar Götz Lászlót (1934–92) említjük. Az összehasonlító nyelvtörténet kritikus pontja, mondhatni, sarokköve a világ legrégibb dokumentált nyelvének, a šumérnak a megítélése, illetve elhelyezése a világ idiómáinak palettáján. Hazai akadémiai szakkönyveink egyöntetűen rokontalan sziget-formációként, kultúrtörténeti érdekességként igyekeznek bemutatni ennek az ősi mezopotámiai népnek a szókészletét és nyelvtanát, anélkül, hogy a régészeti-humánbiológiai kutatásokra bármily csekély figyelmet is szentelnének. Ennél tragikusabb hibát nehezen követhetnének el."
Szóval a tudománytalan konvencióból egy csavarral lesz a színtiszta tudomány.
Te facsarod itt a szavakat. A konvenció szó elé te biggyesztetted oda azt, hogy "tudománytalan", és te címkézted dogmának, nem én. Ezek a te minősítgetéseid, én nem vállalok közösséget velük. Gondolhatsz persze ilyesmit, de egyrészt koncepciódat nem helyénvaló más véleményébe vetíteni, majd a másik szavaiba ellentmondást magyarázni, másrészt a kérdés kapcsán kifejtett véleményed kompetenciahiányodból fakadóan számomra nem igazán mérvadó.
Tetszik ez az ördögi invertáló szócsavarás :D Szóval a tudománytalan konvencióból egy csavarral lesz a színtiszta tudomány, a dogmáról meg egy vargabetűvel megitéled, hogy rugalmas, integratív és fejlődőképes :D A kis piros golyó pedig tulajdonképpen nagy kék kocka. :D
Ami most van, az "tudományos konvenció", vagyis megegyeztek valamiben, amit nem is tudnak, aztán azt hírdetik.
Nem látom be, hogy hol itt a gond. A sumer szavak kiejtéséről való biztos tudás híján a nyelvet ismerő szuverén kutatók tudományos közössége kialakított egy közös nevezőt, mint lazán körülhatárolt lehetőséget mostani legjobb tudása szerint. Még mindig sokkal jobb, mintha valaki deklarálná, hogy a sumerek ezeket és ezeket hangokat használták és ajánlatos ezt minden a sumer nyelvvel foglalkozó embernek elfogadnia. :)
A "tudományos konvenció" mögött tehát szerintem nem indokolt "nagyokos" tudósok kirekesztő konspirációját sejteni, mellyel a sumerológusok voltaképpen tudatlanságukat leplezik, sőt még belevegyítenek némi szemellenzős dogmatizmust is. Ez a "konvenció" megítélésem szerint rugalmas, integratív és fejlődőképes.
Vagyis gond van azzal az állítással, hogy a sumer nyelv egy rokontalan szigetnyelv.
A sumer nyelvről való jelenlegi tudás fényében szerintem nincs gond vele. Ha biztosabb lenne tudásunk a sumer szavak kiejtésével kapcsolatban, akkor nyilván megalapozottabbak lehetnének a rokonítási törekvések, de akkor sem bizonyos, hogy eme kísérletek eredményre vezetnének. Tehát mindaddig, amíg ennyi a kérdőjel, nem indokolatlan elfogadni azt az alapfeltevést, hogy a sumer szigetnyelv valóban lehetett.
Na végre! Magánhangzó lehet max. a, e, i o/u... torok és lágy, hosszú és rövid, kész. Tehát Ö, Ü nem lehet, mert azok kevesebb, mint 2000 éve jelentek meg.
Mássalhangzók: F, és az O/U/W triászból a W valószínűtlen, mert még nincs ott az ideje.
Ha B van (és van), akkor V-nek is kellene lenni.
A G-t százezer helyen írják, mégis kételkedem, hogy hátha csak az egyik K.
Mindezt nem a sumérból gondolom, amit nem ismerek, hanem a héber-magyar mássalhangzók "játékából" - egymáshoz való viszonyából. A szavak (jelentésekből valószínűsített) korbeli eloszlálásból.
Nagyon jó, hogy feltetted ezt, egyet értek Tanos Bálinttal. Gondolom, mindenki mást hall ki belőle, mert az ördög a részletekben van. Tanos azt mondja, a nyelvrokonítást eleve lehetetlenné teszi, hogy nem tudjuk, hogyan hangzottak a sumer szavak. Most már nemcsak a magánhangzók számában nem biztosak (a négy helyett lehet 7 vagy 9 is), hanem a mássalhangzókban sem, ebből is lehet több. Ami most van, az "tudományos konvenció", vagyis megegyeztek valamiben, amit nem is tudnak, aztán azt hírdetik. Vagyis gond van azzal az állítással, hogy a sumer nyelv egy rokontalan szigetnyelv. Ezt nem szabadna kijelenteni, amig nem ismerik eléggé a sumer szavak kiejtését, mert ha 5 magánhangzóval és mássalhangzóval több volt a sumer nyelvben, akkor a szavak egy jelentős része egészen másképpen hangzott. Vagyis azért nem lehet rokonítani, mert ahhoz nem ismerik eléggé a sumer nyelv szavainak kiejtését, s nem azért, mert bíztosan nincs rokonnyelve. Hozzátenném, hogy szerintem a sumer írás tovább torzítja a megismerést, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a sumer írásban a determinánsok mellett vannak egyéb "jelölők", amiket nem kell kimondani, csak az írást segítik.
