Nyugodjon békében Öcsi bácsi!!! Emléke, nagysága örökre megmarad!
A Határ útnál szállj le a metróról, onnan 42-es villamossal végig a leendő Puskás Ferenc utcán... A villamosmegállótól kb 5 perc séta még egyenesen előre...
Írom a hozzászólásomat, közben sírva fakadtam, a párom kérdetzte:
- Marci, te sírsz?
-Sírok drágám, mert elment valaki, aki nekem és más sok magyarnak, nem magyarnak nagyon fontos ember volt!- és nem szégyellem magamat, mert Neki ez kijár!
megsiratom ez egyik valaha élt legnagyobb futbalistát, a kedvenc csapatom legendáját, mert fáj, hogy elment és nincs köztünk többé!
A 90-es évek végén többször volt szerencsém találkozni vele, de soha sem játszotta meg magát, egyszerú és igaz ember marad, igaz és magyar!
Még életemben nem voltam a kispesti stadionnál, de most este szeretnék kimenni oda, gyújtani egy szál gyertyát. Valaki le tudná írni, hogy a 3-as metró kispesti végállomásától merre kell elinduljak? Gyalog, vagy busszal? Köszönöm!
ma este duna tv 20.55 Puskás Öcsi (magyar dokumentumf., 1985) Koltai Gábor filmje remélem a Surányi féle Aranycsapatot is levetítik maj, mindenkinek kötelessége megnézni
Istenem, hát elment! Elment még egy! A nagyok közül, oda ahol már sajnos sokan várnak rá!
Lassan teljes lesz az égi Honvéd! Elment a talán valaha élt legjobb, oda ahol az utódai vannak,Cucu, alias Bozsik József, minden idők legnagyobb fedezettje, a legjobb magyar tanitványa, Tichy Lajos, az utolsó igazi játékos futtbalista, aki talán az utóda lehetrett volna a tudása alapján, Kocsis Lajos.
Ha van mennyország, Öcsi bácsi Te oda kerülsz, várnak rád már, a kapitányi karszalag téged illet!És az égi pályán ismét Te leszel a karmester!
Gyermekkoromtól fogva Honvéd, Kispest szurkoló vagyok, külföldi kedvencem pont az a csapat( az Atletik Bilbaoo), akivel akkor játszott a Honvéd, amikor Puskás , Kocsis és a többiek nem jöttek haza!
Áldozatok egy nemzet harcában, méltatlanul majdnem elfelejtve, de aztán végül megbecsülve, szerettettel övezve!
En 2 eve jottem angliaba dolgozni de egy dolog mar az elejen feltunt.Valahanyszor egy idosebb angol emberrel talalkoztam es megemlitettem,h magyar vagyok,szinte mind kivetel nelkul elmosolyodott es ugyan furcsa kiejtessel a Ferenc Puskas nevet kezdte hajtogatni.Ezekben a pillanatokban az ember megerti,h Ocsi bacsi maradandot alkotott es mikor megemlitik a nevet az ember buszken kihuzhatja magat,h igen o is a mi hazank fia volt.Nagy veszteseg erte az egesz nemzetet,fajo szivvel engedjuk el ot.Nyugodj bekeben Ocsi bacsi...
1998-ban egy Kispest-Debrecen meccs előtt a Bozsik-stadionban lézengtem. Egyszer csak feltűnt Öcsi bácsi. Már akkor sem volt a legjobb passzban, de még viccelődött, nevetgélt. Kovács Kálmán hozta autóval, és ő is kísérte fel a tribünre. Megállítottam őket egy-egy autogramért, aminek őszintén örültek - hát még én :) Öcsi bácsi megkérdezte, hogy minek nekem az ő aláírása, mire én azt válaszoltam, hogy majd árulom Madridban. Tetszett neki az ötlet, jót nevetett. Már akkor is rengeteget ért az a kis papírdarab, de most már a világ minden pénzéért sem adnám senkinek.
1984-ben Spanyolországban jártunk a Családdal. Átrándultunk Ceutába, Afrikába is...
A kikötőből busszal kellett a városba menni, a busz tömve volt. Fiatalok felfigyeltek a beszédünkre - és amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, egyszerre mondták, hogy ááá, Puskas, bravo! -és átadták a Mamának az ülőhelyet...
1949-ben Szegeden láttam Őt játszani a szegedi csapat ellen. Ott tette a következőt: kicselzte a védelmet, a kapust, majd a gólvonalon megállította a labdát, letérdelt - és befejelte!
Én, vagy 6 éves lehettem mikor apámmal a kösségházánlévő kékes televizión a férfiak álva,mi gyerekek pedig töbnyire az apák karjain vagy nyakába ülve bámultuk
a MAGYAR VÁLOGATOT játékát! VValamely csapat ellen.
Később amikor megcsapott a foci varázslatos szele,büvöletben néztem a hajdani ARANY CSAPAT mérközéseinek felvételeit!
Csodálatos volt amit nyujtottak a fiúk ,amit ÖCSI BÁCSI adott nekünk a fudball rajongóinak!!
Tavaly Indonéziában egy olyan városban mászkáltam, ahol szerintem kb. a gyarmatosítók kitakarodása óta nem nagyon láttak fehér embert vagy csak elvétve. Ahogy nézem a mecsetet, egy boltból kijött egy indonéz srác (kb 20 éves lehetett) és tört angolsággal megkérdezte, hogy hová valósi vagyok. Gondoltam, úgysem tudja majd, hiszen a világon kis hazánkat nem nagyon tudják a tőlünk messze élők elhelyezni. Mondom neki, hogy Hángöri, meghogy Orang Magyar (magyar ember). Erre a srác: Puskas. Erre én, megdöbbenve: Hát ez? Erre ő: I like football.
A legnagyobb jatekos, es a legjoszivubb EMBER volt, mellette meg sikeres edzo is. Sokakkal ellentetben neki meg ahhoz is volt esze ( ellenpeldanak ott van egybol Grosics , Meszoly ) , hogy a rendszervaltas utani politikai sardobalasba, a mult letagadasba,atertekelesebe ne szalljon be.
Elsősorban a fiatalabb korosztálynak írom a következő sorokat: Puskás 1981-ben jöhetett haza először, miután 1956-ban disszidált. Nagy felhajtás volt körülötte, s kapóra jött, hogy épp egy magyar-angol vb-selejtező következett a Népstadionban. Szerveztek egy gálát e mérkőzés elé, egy Budapest-Vidék öregfiúk összecsapást, ahol Puskás és egykori játszótársai léptek pályára. A meccs nem volt több 2x15 percnél, az eredmény 3-3 lett, a budapestiek 3 gólját Puskás szerezte. Természetesen telt ház volt, kb. 85 ezer néző. A főmeccsen kikaptunk az angoloktól 3-1-re, de így is csoportelsők lettünk, megelőzve Angliát, Romániát, Norvégiát és Svájcot. Ez a nap mégis inkább Puskásról szólt, s aki látta az Aranycsapat című filmet, az talán emlékszik rá, részletesen bemutatták Puskás akkori itt tartózkodásának legjobb pillanatait. Szerintem ezt a filmet hamarosan be is fogják mutatni, érdemes rászánni másfél órát. Egy korszak ezzel végleg lezárult, még akkor is, ha 2 élő tagja még van az aranycsapatnak. Tisztelni kell a múltat, s építeni a jövőt. Véget kell vetni a nosztalgiázásnak és végre dolgozni kell, ha olyan futballsikereket akarunk elérni, amilyet ő a saját korszakában. Isten nyugosztalja, s köszönjük, amit a magyarságért tett!
nem akarok hülye következtetésekbe bonyolódni, meg jelképeket állítani, de mégis, ezért bocsika:
manapság, a Málta-korszakban már nem beszélhetünk magyar fociról, a magyar foci nem lézetik, meghalt. Ha azt a szóösszetételt használjuk, hogy magyar foci, akarva akaratlanul is Puskás jut az eszünkbe, ő jelképezi az életerős, "dicsőséges" ,létező magyar focit. Most ő is elment...
1995 tavaszán, a magyar olimpiai válogatott a svédekkel játszott sorsdöntő selejtező mérkőzést, Debrecenben. Kb. száz méterre voltam a VIP páholytól, mégis a legnagyobb biztonsággal tudtam, hogy ki az a kissé pocakos, ballonkabátos úriember, aki állva figyeli a fiatalok játékát. Onnantól kezdve éreztem, itt nem veszíthetünk...
Tiszteletem!