Figyejjj: én má' olyan fáradt vagyok - meg fáj a fejem is, mert csapadékos front jön, - hogy a nyüzsgés részletesebb illusztrációját:-))) inkább holnapra hagynám. De ha úri kedved úgy tartja helyesnek, majd szolgálok vele.:-)
Itt nem csak műalkotásra gondoltam, hanem mondjuk használati tárgyakra is, pl. bútor, ruha, akár ház (az nem zavar mint feministát hogy a női ruhák többségét férfiak tervezik, még akkor is, ha volt egy Coco Chanel valamikor régen?).
Azok a korlátok, amiket írtál, már rég ledőltek a nők előtt, nő is lehet filmrendező, ruhatervező, asztalos, mesterszakács, festő, szobrász, de valamiért nem akarnak azok lenni (nincs olyan feminista cél hogy ezekre a területekre is kvótát vezessenek be?).
egyébként a vigyázás arra elég (legtöbbször, de nem mindig), hogy pont akkor ne pont azt a lányt erőszakolja meg az elborult barom (ami persze annak aki megúszta minden). vigyázzanak magukra, persze, így csökkenthetik a veszélyt, de nehogy már a lány legyen a felelős. így igenis felelős a boltba járó anyóka/apóka is (persze nem).
Tudod az érzelem abban nyilvánul meg, hogy az ember alkot. Nem az összevissza puszi-ölelés-simi, hanem az alkotás.
Egész komolyan mondom, dehogy is szeretnélek bántani: olyan "kis aranyos" vagy néha.:-)
Az érzelem, az érezni tudás - miért is magyarázzam, hisz előtted sem ismeretlen - komplex adottsága az embernek. Köze van ugyan (pontosabban: lehet) az alkotáshoz, mert érzelmi tudás nélkül nincs művészi percepció, sem ábrázolókészség (legyen az irodalmi vagy képzőművészeti, teljesen mindegy) - de nem az alkotás az egyedüli terület, ahol az érzelem megnyilvánul és ahol nélkülözhetetlen. A (művészi) alkotás képessége aránylag kevés embernek adatik meg - jól is nézne ki a világ (jaj, sajnos: "jól is néz ki"!:-) ) ha a nem-alkotókban, a "mindennapi emberekben" nem lakna érzelem, nem volna bennük az a már untig hivatkozott EQ, ami az embertársaikhoz való viszonyulás feltétele és meghatározója. Nem, te dzsigit : szó sincsen "összevissza pusziról. ölelés-simiről" (jujjjj!) - sokkal inkább arról, hogy amikor megáll mellettem valaki, akár egy ismeretlen, az arckifejezése, a testbeszéde, a "metakommunikációja" érzékelése, (mindezeknek pedig azonnali, együttes és komplex "feldolgozása") révén rögvest viszonyulok is hozzá: közömbösséggel, rokon- vagy ellenszenvvel...elfogadásra vagy elutasításra hajlok - esetleg meg sem érint. Mert működik az EQ: az intelligencia emocionális, érzelmi formája. Ez az, ami segít társadalomban élni, emberi kapcsolatokat kialakítani szűkebb és tágabb környezetünkben, különböző minőségekben, szinteken. Ez az, aminek hála együtt tudunk érezni az embertársainkkal, szeretni tudjuk a szüleinket, a gyermekeinket - és a választott társainkat (akikhez az EQ még intenzívebben fűzhet minket, hisz egy feltétlen-szeretett lényt úgy veszünk körül vele, mint egy védőburok és minden belső rezdülését olyan finomsággal érzékeljük, hogy a szeizmográf is elbújhat mellette. Miért? Mert Ő a legfontosabb nekünk a világon: Ő minden figyelmünk tárgya, centruma.)
EZ az érzelem, Evil: a máshoz tisztelettel, együttérzéssel, szeretettel - majd a szintek szintjén, legmagasabban: szerelemmel - viszonyulás képessége (természetesen negatív skálája is létezik - nem lennénk emberek, ha nem így volna). A nők ezen a téren differenciáltabbak, ami természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének ugyanennyire kifinomult férfiak. Ezért van az, hogy egy - akár nem is tanult és képzett - feleség szavak nélkül is sokkal többet "megérez" a férjéből, a belső folyamataiból, hangulatváltásaiból, semmint fordítva...és hamarabb is kérdez. Aggodalommal, szeretettel - a másik makacs elzáródása esetén pedig...hát bizony, adott ponton túl, esetleg már haraggal (mivel a másik nem méltatja őt a bizalmára, amelynek jele - a feleség "kódjában" - a megnyílás, a közlés).
Ugorjunk most vissza az alkotáshoz, amiben - szerinted - a nők "hátul maradnak". Elsősorban is: ne felejtsd el, hogy évezredeken keresztül el voltak zárva a tanulástól és a képességek kibontakoztatása anélkül - és szabad mozgás nélkül - lehetetlen. Gondolj bele: a lányok - Athéntől a múlt századig - kíséret nélkül ki sem mozdulhattak a szülői házból: hogyan tanulhattak volna - pl. anatómiát, - mikor Leonardo da Vinci maga is titokban, illegálisan és lopva boncolt, hogy megismerje az emberi testet?? A lányok nemhogy azt, semmit sem tanulhattak némi hímzésen, táncon, házvezetésen kívül...Ennek ellenére: alkotókat akarsz? Olvass Szappho-t, Vittoria Colonnát, Elisabeth Barret-Browning-ot, Georges Sand-t, Virginia Woolfot, Emily Bronte-t, Nemes-Nagy Ágnest, Szabó Magdát, Tornay Cécile-t, Grazie Deleddát (csak rendszertelenül, néhány nevet) - vagy nézd meg Sofonisba Anguissola és Artemisia Gentileschi képeit a Vatikáni Múzeumban vagy Pármában, ahol módod lesz rá - esetleg Frida Kahlo és Amrita Sher-Gil (mindkettő részben magyar származású) festményeit; add hozzá azt is, hogy Maurice Utrillo édesanyja sokak szerint sokkal jobb festő volt, mint Utrillo maga - aztán...vagy tetszenek, vagy nem. Ha nem, akkor sincs semmi baj: mindenkinek egyéni az ízlése.
Itt most meg kell állnom. Ennyit az érzelemről. (Az ebem nem hagy nyugton: egyre erőszakosabb nyafogással "érzelmet" követel. Ilyenkor "köteles" vagyok őt símogatni. Már magas hangon kaffog, mint egy néhány hónapos kiskutya.:-)) )
lehet és kell figyelmeztetni a lányokat, hogy vigyázzanak, én is ezt tettem, amikor a lányom abba a korba lépett, hogy bulizni akart. és igenis meg kell tanítani az elborult barmoknak, hogy a nem, az nem, különben el lesz törve a kezük. (azt mondjuk nem írták, hogy apuka milyen állapotban adta át a kislánya támadóját, a képek alapján azért nem újszerűben).
egyébként a vigyázás arra elég (legtöbbször, de nem mindig), hogy pont akkor ne pont azt a lányt erőszakolja meg az elborult barom (ami persze annak aki megúszta minden). vigyázzanak magukra, persze, így csökkenthetik a veszélyt, de nehogy már a lány legyen a felelős. így igenis felelős a boltba járó anyóka/apóka is (persze nem).
És egyetértesz azzal a feminista vadbaromsággal hogy nem a nőket kell figyelmeztetni hogy vigyázzanak magukra hanem a férfiaknak kell megtanítani. hogy a nem az nem?
Amit a normális férfi enélkül is tud, az elborult barmot meg nem érdekli?
Nem. De ha közben fűnek-fának meséli, hogy nála van az összes megtakarított pénze a kosárka tetején a pénztárcában, akkor megjegyezzük, hogy lehetett volna óvatosabb is.
Nem kell elismételned, mert tudom, de a videó nem is ezeknek szólt.
Én is visszalőhetek azzal, ha valaki lelakatolatlan otthagyja valahol a biciklijét és ellopják, az csak a tolvaj hibája, nem volt semmi sértetti közrehatás?
ha egy elborult barom meg akar erőszakolni egy nőt, akkor mindegy, hogy az részeg, józan, nagykabátban van vagy miniszoknyában. esetleg ha komoly harcművészé és résen van, akkor megúszhatja. egy férfi fizikailag mindig erősebb mint egy nő. elhatározni meg a támadó határozza el magát. még egyszer:
- a legtöbb erőszak ismerős által történik (ha jól emlékszem írtam két példát a saját prakszisomból, mindkét esetben ismerős volt, és csak az egyik volt diszkós eset, a másik lány simán munkából ment haza).
- a sértett környezetében, ahol biztonságban érzi magát.
egyébként ha egy öreg egyedülálló embert kirabolnak és/vagy meggyilkolnak, mondjuk a piacra menet, akkor őt is leszólod?
Tudod, ezzel a "verbális erőszakkal" az a baj, hogy a férfi (kivételek persze vannak!) érzelmi intelligenciában ("letapintókészségben", empátiában) eleve elmarad a nőtől. Kevésbé ráérző, kevésbé kommunikatív. Már az átlag-férfire is igaz ez, hogyne lenne az - hatványozottan - a primitívre.
Szóval a nők érzelmesebbek? Tudod az érzelem abban nyilvánul meg, hogy az ember alkot. Nem az összevissza puszi-ölelés-simi, hanem az alkotás. Nos, ebben a nők mintha le lennének maradva...
"Lelki terror"? Tudod, legtöbbször mit értenek alatta? Azt, hogy a társ vagy feleség több segítséget, figyelmet szeretne: ha kisgyerek van, "képes" a férjét ismételten kérni, ne részesítse előnyben a barátai társaságát, ne menjen sörözni, ahelyett, hogy játszana a kisgyerekkel vagy elvégezné a ház körül adódó ilyen vagy olyan munkát. "Képes":-) még arra is, hogy arra kérje: menjen el vásárolni, vagy költsön valamivel kevesebbet a hobbijára...
A férfi-partner rendszerint ezt a többször hallott kérést érzékeli "terrornak", verbális erőszaknak - miért? Mert sok félprimitív vagy primitív férfi meg van győződve arról, hogy akármilyen legen is az élethelyzete, ő azt tesz, amit akar. Ő "szabad": a másiknak pedig az ő függvényében kell tennie (vagy nem tennie) mindent.
Ebből következik, hogy amikor úgy érzi: túl sokszor kérték, túl sokat "noszogatták", kitör a bárdolatlan lénye - és üt, majd rúg. És - ne haragudj, Evil - milyen emberi szint az, ahol az érzelmiek kimerülnek abban, hogy "elrépázza", meg "nyugton lesz"....Hát kiről beszélünk??? Egy - elvileg - szerelemből választott társról/feleségről, vagy egy kutyáról, akit a helyére kell utasítani?! Micsoda alja féreg az, aki így gondolkodik a saját társáról, és aki - kommunikáció, figyelem helyett - felemeli rá a kezét???
Nem. Ilyen esetek többnyire akkor szoktak előfordulni, amikor a férj mondjuk elveszti a munkáját. Persze akar másik állást is, próbálkozik is ezerrel, de a magyar gazdaság olyan, amilyen, nehéz ügy ez. Otthon meg a ház asszonya nem támogatóan, segítően áll ehhez, hanem úgy, hogy "te egy idióta vagy, kirúgtak arról a jó helyről, bezzeg a Bélát aki udvarolt nekem lánykoromban nem rúgták ki, mert ő nem olyan hülye mint te vagy mint én voltam amikor hozzádmentem, hiába próbálkozol ezzel meg azzal, úgyse fog sikerülni mert egy idióta vagy, el kéne válnom, mert én jobbat érdemlek nálad, a barátnőim is ezt mondják" és társai. Sokszor a gyerekek előtt is. Valamint nem a bárdolatlan lény tör ki, hanem a végső elkeseredés. Nagyon sokszor a férfi is csak utólag eszmél rá hogy mit tett.
De: a patriarchátus áldozata. Az ilyen "apa" és "férj" gyakran munkát vállalni sem "engedi" a feleségét, hogy teljesen kisajátíthassa. De nem is ez a legjelentősebb motívum, hanem hogy az előzőleg már mozsárban megtört szerencsétlen-hülye asszony rég elhitte neki, amit nem kellett volna: azt, hogy a fickó nélkül képtelen megállni a lábán, mert "semmire sem jó, sehol, semmire nem alkalmas".
Ne haragudj, de ez a tipikus feminista panel. Nem nem engedi, engedné ha lenne munka.
Kis faluban laktál és nem láttál ilyet? Egy srác másra figyelve nő fel, hidd el. Nem ugyanarra fókuszál, amire egy lány vagy egy nő. Egyáltalán nem csodálkozom, hogy nem vetted észre ennek a helyzetnek a jeleit (ami egyes közösségekben lehet súlyos, másokban kevésbé, sőt: egyesek mentesek is lehetnek tőle. Ritkán.)
Jajjmá...ezt te se gondolod komolyan. CSBE -nek egyszer voltam tanúja: a nagynéném vágta pofon a nagybátyámat (mindketten egyetemet végzett, értelmiségi szakmát gyakorló emberek). Szal nem a feministák által klasszikusnak titulált dolog volt...
Pszichológus: abban, hogy független legyen, teljesen igazad van - de legyen, Isten szerelmére! Legyen elérhető, bevonható.
Ilyenek vannak, bármennyire is csodálkozol rajta.
Kapitányságok: nem, nem túl sok a rendőr. Egy jól szervezett, szakmailag a helyzet magaslatán lévő rendőrség kellene (álmodik a nyomor..)
Bárcsak így lehetne. A mentő, néhány éve Budapesten, a tüdőembólia-gyanús édesanyámért nem volt hajlandó "elfáradni": taxival kellett vinnem a kórházba. "Azonnal orvoshoz"? És ha a faluban csak két nap múlva rendel - a mentő meg ("Mi? egy megerőszakolt, megvert nőhöz?!") méginkább elérhetetlen?!
Na, valós élethelyzet. Amikor ilyen párok párterápián vesznek részt, akkor az esetek 70% -ában az derül ki, hogy az első pofont a nő részéről megnyilvánuló lelki terror, verbális erőszak, stb. előzte meg. A férfinak meg elszakadt a cérnája és ütött. Utána persze rájött, ha elrépázza az asszonyt, akkor egy darabig nyugton lesz.
Tudod, ezzel a "verbális erőszakkal" az a baj, hogy a férfi (kivételek persze vannak!) érzelmi intelligenciában ("letapintókészségben", empátiában) eleve elmarad a nőtől. Kevésbé ráérző, kevésbé kommunikatív. Már az átlag-férfire is igaz ez, hogyne lenne az - hatványozottan - a primitívre.
"Lelki terror"? Tudod, legtöbbször mit értenek alatta? Azt, hogy a társ vagy feleség több segítséget, figyelmet szeretne: ha kisgyerek van, "képes" a férjét ismételten kérni, ne részesítse előnyben a barátai társaságát, ne menjen sörözni, ahelyett, hogy játszana a kisgyerekkel vagy elvégezné a ház körül adódó ilyen vagy olyan munkát. "Képes":-) még arra is, hogy arra kérje: menjen el vásárolni, vagy költsön valamivel kevesebbet a hobbijára...
A férfi-partner rendszerint ezt a többször hallott kérést érzékeli "terrornak", verbális erőszaknak - miért? Mert sok félprimitív vagy primitív férfi meg van győződve arról, hogy akármilyen legen is az élethelyzete, ő azt tesz, amit akar. Ő "szabad": a másiknak pedig az ő függvényében kell tennie (vagy nem tennie) mindent.
Ebből következik, hogy amikor úgy érzi: túl sokszor kérték, túl sokat "noszogatták", kitör a bárdolatlan lénye - és üt, majd rúg. És - ne haragudj, Evil - milyen emberi szint az, ahol az érzelmiek kimerülnek abban, hogy "elrépázza", meg "nyugton lesz"....Hát kiről beszélünk??? Egy - elvileg - szerelemből választott társról/feleségről, vagy egy kutyáról, akit a helyére kell utasítani?! Micsoda alja féreg az, aki így gondolkodik a saját társáról, és aki - kommunikáció, figyelem helyett - felemeli rá a kezét???
Egyszerűbb az ok: az apa keresi a pénzt. Ha az apa sittre megy, akkor nem lesz pénz. Szóval nem a gaz patriarchatus áldozata.
De: a patriarchátus áldozata. Az ilyen "apa" és "férj" gyakran munkát vállalni sem "engedi" a feleségét, hogy teljesen kisajátíthassa. De nem is ez a legjelentősebb motívum, hanem hogy az előzőleg már mozsárban megtört szerencsétlen-hülye asszony rég elhitte neki, amit nem kellett volna: azt, hogy a fickó nélkül képtelen megállni a lábán, mert "semmire sem jó, sehol, semmire nem alkalmas".
Kis faluban laktál és nem láttál ilyet? Egy srác másra figyelve nő fel, hidd el. Nem ugyanarra fókuszál, amire egy lány vagy egy nő. Egyáltalán nem csodálkozom, hogy nem vetted észre ennek a helyzetnek a jeleit (ami egyes közösségekben lehet súlyos, másokban kevésbé, sőt: egyesek mentesek is lehetnek tőle. Ritkán.)
Pszichológus: abban, hogy független legyen, teljesen igazad van - de legyen, Isten szerelmére! Legyen elérhető, bevonható.
Kapitányságok: nem, nem túl sok a rendőr. Egy jól szervezett, szakmailag a helyzet magaslatán lévő rendőrség kellene (álmodik a nyomor..)
Nyughatatlan olvtársam::-)))))! El sem tudod képzelni, hány faluban fordultam meg (tartózkodtam huzamos ideig) életemben a Dél-Alföldön, a Dunántúlon, Szabolcsban, Nyírben és Beregben (mindamellett, hogy vidéken születtem). Azt sem tudhatod, hogy már kisgyerekként napi kapcsolatom volt cigányokkal: jártak a házunkhoz, családostól - majd dolgoztam hosszú időn át "igen rossz" környékeken (dzsumbujok abszolut közvetlen közelében) - aztán....falusi házam mellett 6 gyerekes cigány család volt a szomszéd, cigány származású magyar (kitűnő villanyszerelő és ezermester, nem kevésbé pedig tisztességes ember) a szembeni szomszéd.
A mondanivalód tehát most cigányútra talált menni.:-)
Azt hiszem, Feleséged Asszony épp eléggé értelmiségi ember ahhoz, hogy ő dönthesse el: kivel és együtt és mit kíván tenni. Ez kettőtök dolga: ha harmonikus kapcsolatban éltek, örüljetek egymásnak. Ha nem, az a tény, hogy sejthetően egyikőtök sem Pithecantropus, segítségetekre lesz a megoldásban.:-)
