Segítség! Padlásunkon nagyon kicsi madárfiókát találtunk fészekből kiesve. A fészket nem találtuk meg. Találtunk egyet, de nem tudtuk megállapítani, hogy nincs-e az elhagyva. Nem mertük esetleg idegen, elhagyott fészekbe rakni. Most próbálom etetgetni, de nagyon kicsi, félek nem tudom megfelelően táplálni. Nem biztos, hogy megfelelő helyre, megfelelő ételt, elegendő alkalommal tudok neki juttatni. Fecskendővel nagyon híg vízben főtt búzadarát próbáltam adni neki (kukoricadara nincs itthon). Mit tudnék egy ilyen kicsikével tenni? Kb. 5 cm-es az egész csöppség. Most a markomban pihenget, nehogy kihűljön... Segítség! Nem lehet sehova vinni ezeket a bajba jutott csöppségeket?
Thick! Nálunk van egy rozsdafarkú fészek,évek óta.Mielőtt a picik kirepülnek,a szülők órákig a fészek elé szállnak,-ott helyben csattogtatják a szárnyukat-majd elszállnak. Mindezt,mig a picik ki nem repülnek... Oké,nem tanitják őket de azért egy "inspirációt"adnak hogy végre csapdossanak a szárnyaikkal a fiókák is. Ugyanis ezt CSAK pont kirepülés ELŐTT csinálják,előtte SOSEM.Akkor csak etetnek,...
madarat szobában röptetni iszonyúan veszélyes. a madárnak, naná. nekimegy az üveg felületeknek, ablaknak, összetöri magát. a bútorok közt nehéz lavíroznia. a csúszós parketta, asztal nehéz landolást jelentenek. nem egy madarat láttam, aki így törte össze magát, végleg, és soha többet nem tudott repülni. hoztak hozzánk nem egy ilyen fiókot, hogy meg tudjuk-e gyógyítani? néha meg. többször nem.
Megint valami olyasmiről vitázol itt állatvédői harci szellemmel fűtve, amiről fogalmad sincs.
Általános iskolában tanítottak nekünk egy mesét, melyben az volt, hogy a kisfecskét a szülei tanítják meg repülni. Erről a butaságról ott, hét-nyolcévesen hallottam utoljára.
Minden madár magától tud repülni, ha megfelelő korba ér. A dobozban-kalitkában felnevelt madárfiókáim azonnal repülnek, ha eljön az ideje, senki sem tanítja őket, és edzeniük sem kell. Persze nem repülnek rögtön olyan jól, mint egy többéves felnőtt, de a lakásban való trenírozásukra semmi szükség nincs, akár azonnal lehet őket elereszteni.
Elegánsabb lenne, ha elismernéd, hogy tévedtél, mint hogy itt kötöd az ebet a karóhoz.
Hogy az erdőgazdasági kártevők (kóbor kutyák és macskák) irtása hogy jön ehhez az itteni témához, azt csak te tudod.
De tudjátok, mit? Nem akarok én vitázni itt a madárszakértőkkel. Nekem csak kevés tapasztalatom van madárfióka felnevelésében, de azt eddig szivesen megosztottam mindenkivel, akinek még ennyi sem volt, akár éjjel, akár nappal. De nem akarok versengést ebben a dologban. Kiszállok a topicból, meghagyom nektek, hogy legyetek ti itt ügyeletesek. Nekem elegem van a "tudományos" természetvédőkből.
Ugyanarról beszélünk. Én sem azt mondtam, hogy valakinek tanitania kell, hanem azt, hogy tanulnia kell. Szokni, gyakorolni mert egyből nem tud baj nélkül repülni. És ha állandóan egy kis kalitkában van, akkor ez nehezbb lesz, ezért kell kiengedni és engedni repülni tanulni.
"Minden fióka tanulja a repülést." Nem, nem és nem. Mi, postások, igyekszünk a beszoktatásnál arra törekedni, hogy fiataljaink ne keveredjenek az öregekkel, mert azok magukkal ragadják a fiatalt, és edzőrepülésük alkalmával bizony jó messzire el tudják vinni, és a tapasztalatlan fiatal onnan már nem talál vissza. A természetben ez hasznos, tudományosan exogám (családon kívüli) párválasztást támogat, nálunk nem népszerű. Mi szeretnénk, ha az általunk felnevelt fiatalunk nálunk maradna. (A beszoktatás egy korszak, a gyenge fiatal megtanítása (?) a házkörüli reptikélésre, egészen a magabiztos önálló repülésig. Kb. 2-3 hét.) Tehát a fiatalok önnállóan vannak kiengedve. Sehol egy tanítómester. Mégis, ha a megfelelő korba érnek, elkezdenek repülni. Először hadonásznak a szárnyaikkal, aztán a természet parancsára fel is emelkednek, egy kis kört repülnek, majd egyre nagyobbakat, aztán elkezdenek cikázni (kipróbálnak navigációs lehetőségeket), végül fékevesztett módon órákig száguldoznak a levegőben. Nem tanulnak, mindent örökölnek. Mindent tudnak.
Viszont ami ide illene - az hogy a madárfiókának, mégpedig minden madárfókának szüksége van repülni tanulni és szüksége van a térlátás megtanulására is. Ezt vitatni szerintem csak kekeckedés - és Thick-kel mi régről ellentétben vagyunk. Szerintem egy ellentét miatt rossz tanácsot adni - azért nem semmi.
Csakhogy szerinte minden (!) házikedvenc természetellenes. Én is fogadtam be kóbor kutyát. Nem irtani kell őket, hanem a szaporodásukat megakadályozni. Valóban ne menjünk bele. Pusztán annyiból érdekes, hogy van aki szeretetből, humámumból ment akár madárfiókát, akár kutyát-macskát -- és van aki csak azért, mert úgy véli, vadon élő és védett állatokat menteni kell, a többit meg irtani.
Felhoznám erre a veréb példáját. Sokáig kártékonynak tartották, mára, mikor a pusztulás szélén van, már védett állat. Szóval a humánum szerintem sokkal jobb természetvédő, mint a tudományos meggondolás. Ez pedig még itt sem off!
Minden fióka tanulja a repülést. Természetes körülmények között könnyebben, mert szüleitől és madártársaitól látja a hogyant. Még így is sok baleset éri, (hiszen mindenhol vannak kerülendő dolgok, mint villamosvezeték, stb.) míg megtanulja azt, amit később az ember ösztönösnek vél. Rabságban nehezebben megy, ezért tanácsos a reptetés. Az álltkertben is lehetősége van a repülés tanulására, biztonságos körülmények között. A szabadon engedés szoktatásának ez is lényeges része.
De nem akarok vitázni, saját tapasztalatomat írom, mindenki azt hasznosít belőle, amit csak akar. Főleg nem veled akarok vitázni Thick, aki a házikedvenceket (kutyákat, macskákat) legszivesebben kiirtanád, mint természetellenes lényeket.
Mint írtam, a repülőórákra semmi szükség. Pláne lakásban nincs, többet árt, mint használ. A szokatlan tereptárgyak (polcok, ablak, tükör, függöny, fal) és a síkos, sima landolófelületek (szekrény teteje, parketta stb.) mind-mind csak sérülést okozhatnak. A rigó nem tanul repülni, hanem ösztönösen tud, magától. Egyedül a szárnymozgató izmok sorvadása lehetne indok a reptetésre, de az évek alatt alakul ki, fiókáknál nincsen.
Én úgy oldottam meg a dolgot, hogy nálam a rigó egy viszonylag nagy ketrecben volt, ahol repülni is tudott.
Ez valóban egy énekes rigó. Neveltem én is ilyet idén.
Reptetni nem kell, ha kinő minden tolla, magától fog tudni repülni.
A visszavadítás nem egyszerű dolog, de az állatkertben sikeresen csinálják. Vidd be oda a kismadarat, vagy ha az gond, én szívesen vállalom a dolgot, idén már volt egy sikeres énekesrigó-ügyem.
Pedig másként nem megy. Úgylátszik, ő nem egy felfedező alkat, de muszáj lesz erőltetni. Ismerem ezt a riadalmat, volt néhány papagájunk, ők is igen esetlenek voltak kezdetben. Viszont a kisrigó, akit sikerült felnevelni, igen jó repülő volt kezdettől. Ugy látszik ők is különböző egyéniség, bár lehet, hogy fajtájától is függ. Sok sikert a próbákhoz és írj, ha van valami fejlemény. :-)
A jó hír az hogy még minden porcikája épp, bár amikor először repült a szobában nem voltam biztos benne hogy túléli...elsőre nekiment az egyik szekrénynek(pedig próbáltam minden veszélyesnek tűnő dolgot kiiktattni) A legnagyobb baj talán az volt hogy mindenáron egyenesen akart repülni de nem volt elég nagy tere.
Viszont tanult a hibáiból és sikeresen leírt két kört a polcok pelett az egész szobában:D csak a landoláson kéne csiszolnia. Amikor harmadszorra akartam kiengedni mintha elment volna a kedve tőle... jó sokat ültem a kalitka mellett, és csalogattam minden féle finomsággal, mire végre kiugrott a kezemre, körülnézett majd vissza ment... későb sem akart kijönni.
Majd még megpróbálom ám, de sajnos legközelebb csak Vasárnap tudok neki repülőórákat tartani !
Egyébként most hogy így mondod, asszem elősször én is valami ilyesféle megoldásban gondolkodtam csak aztán mindig elvetettem, mivel hogy a már említett papagájom egy-két éve még rendszeresen indított öngyilkossági kísérleteket valamelyik szekrény mögé vagy egyéb zugokba a szobámban...és én meg alig tudtam kihalászni onnan, ahová betornázta magát!(de már egy ideje csak a kedvenc helyeit látogatja, úgyhogy mindig tudom, hol keressem...:)
Mindenesettre bizonytalan repülésű madarat nem lehet szabadon engedni...legalábbis nyugodt szívvel nem. Megpróbálom majd meglátjuk mi lesz belőle. Szorítsatok neki!
Szia! Hogy ki a kismadár, azt én nem tudom, vannak itt okosabbak is nálam, majd megmondják. De ha állandóan kalitkában van, bizony nehezen fog tudni repülni. Ki kellene egnedni rendszeresen és hosszu időre a lakásban. Én is ezt tettem a kis rigófiókával. Biztos, hogy starpás és bonyolult és veszélyes, de meg kell tenni. Mint ahogy a papagájt is ki kell engedni időnként és annak is meg kell tanulnia valahogy repkedni. Én a helyedben a lakásban gyakoroltatnám és aztán engedném a szabadba. Nem beszélve arról, hogy a lakásban gyakorlás után megtanul visszaszállni vagy a kezedre, vagy a fejedre, vagy a kalitkára és igy a szabadhoz való szoktatás is könnyebb, amig sikertelen.
Már több mint egy hónapja nevelgetek egy kismadarat, aki időközben felcseperedett és illene szabadon engednem(...végleg). Amióta megtaláltuk egy kalitkában lakik a teraszunkon ahol hallja a többi madár énekét(a házban nem mertem elengedni ugyanis a papagájomnak egyszer már majdnem szárnyát szegte a nagy kíváncsiság).A minap az udvarunkban el is engedtem, de beismerem nem volt egy jó ötlet, mert szegény madárka csak órák hosszat tengett lengett két -három bokor között és komolyan látszott rajta, hogy ösztönök ide vagy oda de fogalma sincs mit kezdjen ezzel a nagy szabadsággal. Ígyhát vissza tettük a kalitkájába (nem ellenkezet). Legközelebb már ott engedtem el ahol ráleltünk( nem essze tőlünk egy családi háznál aminek jó nagy kertje van tele gyümölcsfákkal+bogarakkal) itt is legalább egy órát vártam mire kimerészkedett a kalitkából. Rögtön megcélzott egy közeli fát amit kissé földközeli repüléssel, de sikeresen elért...úgy 2 órán keresztül mászkált azon a fán és ismételten visszakerült a kalitkába mivel egy számára vadidegen ember is megtudta fogni így azt hiszem bármi más is( picit esetlenek még a reflexei).
Még kétszer hoztam ide vissza őt és egyre hamarabb kimászott "börtönéből", de nemsokára vissza is ugrott! Szabályszerüen felfedezte a környéket és egyre messzebb és messzebb merészkedett a kalitkától, de azért vissza-vissza tért hozzá.
Egy pár napja hogy nem vittem el őt oda mert mindig közbe jött valami de minél előbb annál jobb!
Ha hülyeséget csináltam a fentiekben légyszi szóljatok mert igazából halvány sejtelmem sincs hogyan kéne őt, aki kalitkához meg emberekhez szokott, helyesen visszaszoktatni a természetbe!!!!???
És mégvalami, remélem végre sikerült beazonosítani őt ugyanis hol rigónak mondták hol pedig seregélynek. Én majdnem biztos vagyok benne hogy énekes rigó.
De itt egy kép(ha sikerül beszúrnom) ha valaki tudja miféle szerzet lehet ne habopzonn és írja meg!!!
