Egydüllét soxor nem egyenlõ a magánnyal, így nem pontosan értjük konkrét esetben a személyes szitut...
"Õk nem tudják megindokolni, miért olyan fontos, hogy gyereket vállalj például."
Miért, olyan fontos?
"Általában csak a töredéke az, aki tényleg aggódik az "elöregedő Európáért", az "emberiség jövőjéért", vagy azért, hogy "jaj szegény, nincsen senkije"."
:) Micsoda hitvány, haszontalan lények, csak dagonyázni szeretnek
Mostanában sokat hallottam ezeket a "tényleg egyedül mész?", "nem viszel valakit?", és tsait. Meggyőződésem, hogy az egyedüllét önmagában nem tud fájni, viszont mindig vannak olyanok, akik folyamatosan emlékeztetnek rá, ne legyél te olyan felszabadult, hisz egyedül vagy. Ha sokat hallgatod, akkor garantáltan fájni fog. Nem a magány, hanem az emberek hülyesége. :) Ezek az önjelölt tojóstyúkok, akik "aggódnak" érted, neked még eszedbe sem jutott, de ők már egyfajta áldozatszerepben próbálnak meg feltüntetni.
Egyértelmű, minden az "önző gén", az "együtt jobban életben maradunk", fajfenntartás. Csak ezek az emberek még erről sem tudatosak. Ők nem tudják megindokolni, miért olyan fontos, hogy gyereket vállalj például. Általában csak a töredéke az, aki tényleg aggódik az "elöregedő Európáért", az "emberiség jövőjéért", vagy azért, hogy "jaj szegény, nincsen senkije".
Egy autóból kidobtak két 3- 4 hónap körüli kan kutyust. Átmenetileg az önkormányzat ránk bízta őket , de ha nem találunk végleges befogadót akkor viszik őket a gyepire, ahol lealtatják őket. Nagyon aranyos, bújós babák. Nem ezt érdemlik! Nem tudná valaki befogadni őket?Dél Pest megyében vannak.
Igazából annyira nem tudok foglalkozni a mások bajaival, legfeljebb sajnálom őket ami tudom hogy nem igazán segítség. Egy ideje járok egy csoportba ahol beszélgetünk egymás bajairól, problémáiról. A saját problémámat persze nekem kell megoldanom. A másik dologra reagálva, azóta volt egy-két e-mail váltás ezzel a barátommal és kiderült hogy ő egy-két régebbi sérelem miatt (amit pedig megbeszéltünk) val.szeg nem akarja már tartani a kapcsolatot velem.
A kettő összefügg. Amióta másokkal törődöm rájöttem, hogy az én bajaim mennyire semmiségek ahhoz képest amin mások átmennek. Másokon segíteni boldogságot okoz, legalábbis nekem.
Nagyon jó úton haladsz, ha mások bajaival kezdesz foglalkozni. Az embertől élete során okkal-ok nélkül számtalan ember fordul el.Mindenkivel így van ez. Van ,hogy ki sem derül mi volt az oka. Rengeteg minden miatt lehet. Az biztos, hogy akkor nem az az ember kell, hogy előbbre vigyen Téged. Szomorkodunk egy kicsit aztán megy minden tovább.
Az első mondatra reagálva: annyira már nem szomorkodok, csak mivel nekem ez a problémám ezért általában sokat gondolok a magányra és hogy miért alakult így és hogy lehetne jobb. Most inkább az bánt hogy egy nagyon jó barátom (egy lány) úgy érzem elfordult tőlem, nem veszi fel a telefont, nem hív, stb. Nem tudom hogy miért. Tudom hogy nagyon sokan vannak nálam sokkal rosszabb lelki, testi, anyagi, stb. helyzetben és én őszintén sajnálom is őket, ha tudnák segítenék rajtuk (pl. ha van valami pénz, játék, stb. gyűjtés mondjuk karácsony előtt akkor probálok adni egy keveset). A karácsony egyébként viszonylag jó volt, a szilveszter kevésbé. A másik dologra reagálva, hogy a rossz dolgok utat nyithatnak valami sokkal jobb felé, hát nem tudom, de a próféta szóljon belőled.
nagyon kedves vagy. most egyelőre csak itt írogatok néha, ezt is inkább feszültséglevezetésnek használva, eléggé hullámzik a hangulatom meg az érzéseim is, most per pillanat nem is tudnék megoldást semmire, meg nem is nagyon lehet szerintem. ami marad, hogy néha írok ezt-azt, már ha van mivel, van egyáltalán gépem.
de nálam ehhez is rossz hangulat kell, ha olyankor írnék mikor nincsenek bizonyos érzéseim, akkor semmi sem hangzana őszintén csak amolyan teljesen elvont okoskodás lenne, aminek meg nem látom sok értelmét.
Megoldás mindig van, csak lehet, hogy rossz helyen keresi az ember. Írhatsz itt is vagy a facebookon privátban. Atkári Tímea van több ilyen nevű, de engem megismersz mert a profilképemen egy malaccal csólolózok.
hát majd részletekben, nem mindig megy, általában nehezemre esik az írás, pláne ilyen témákban mert hát csak úgy nem akarok össze-vissza önteni mindent...
az egyik egy fura, egészen belülről jövő rossz magányérzésről szól, egy erősen felfokozott "örökké egyedül vagyunk"-érzés, a másik meg a tényleg magány, a hiányzó barátok, barátnő, társaság, de annyira nehéz emberekkel kijönni, megértetni magunkat, hogy azt hiszem ez sem igazán menne és csak kudarcélmény lenne.
de most nem tudok ezekről írni, ahhoz "hangulat" kell, nem tudom pontosan hogy is magyarázzam ezt.
de tényleg, meglepődtem hogy itt van reakció is, nem is gondoltam...
Ezen aztán igazán kár szomorkodnod. A pillanatnyilag rossz dolgok utat nyitnak valami sokkal jobb felé. Örülj, hogy van kivel karácsonyoznod, nagyon sok embernek ez sem adatik meg!
Már régen írtam ide és látom hogy mások sem. Mostanában elég rossz állapotban vagyok főleg reggelenként. Valószínűleg ez a sötét késő őszi, téli idő is az oka valamint leginkább a magány. Azzal a lánnyal nem sikerült párkapcsolatot kialakítani akivel szerettem volna, mivel van barátja. Lehet hogy nem kellett volna, de én nagyon szomorú lettem, úgy éreztem hogy ez sorsszerű. Ő ezt szerintem nem vette észre és azóta se tudja. Azóta is látjuk egymást mivel egy tanfolyamra járunk. Egyébként egy nagyon kedves lányt ismertem meg benne. Sokszor az jut eszembe hogy miért nem mondtam ezt neki hamarabb és akkor nem görcsöltem volna ezen az egészen ennyi ideig (talán még egyedülálló is volt akkor, ezt nem tudom). Ez több mint egy hónapja történt. A karácsonyt se lesz jó csak a szüleimmel és a testvéremmel tölteni, bár nagyon szeretem őket. Azt gondoltam (sokszor azt gondolom) hogy ez az év már jobb lesz. Volt 1-2 jó dolog benne, de a nyár és az ősz nem igazán tartozott ezek közé.
Amikor írsz, akkor ne új hozzászólást kezdeményezz, hanem amelyik hozzászólásra válaszolsz annak a jobb felső sarkában lévő ikonok közül kattints az egérrel az elsőre, a ferde nyílra! Akkor megjelenik az írófelületed és automatikusan kitölti, hogy kinek válaszolsz.
Köszönöm az értékes hozzászólásokat, sok mindenben igazatok van, de probléma az sajnos van velem, mégpedig ez az egész önbizalomhiány a nők irányába és én ezt szégyellem.A magasságról még annyit hogy véletlenül az a lány magasabb nálam akivel most szeretnék megismerkedni, de nem ez volt a szempont. Nem tudom hogy ne menjek-e el pszichológushoz megint, bár az val.szeg nagyon sok pénz és nem biztos hogy segít. Az talán jobb megoldás amit kanga 1 írt , hogy olyan emberekkel kell körülvennem magam akik elfogadnak ilyennek. Végezetül egy technikai problémáról szeretnék kérdezni. Mivel előszőr kezdtem el írni ilyen fórumba, ezért azt szeretném megkérdezni hogy hogyan lehet annak a hozzászólásnak a számát jelezni amire reagáltam? Köszönöm.
Ha így gondolod, akkor meg tényleg nincs nagy baj nálad. A férfi magassága a nők-nél esztétikai dolog, szerintem semmi genetika. Én is a gyengébb nemből vagyok, tapasztalatból mondom. Ha már komolyabbra fordul a kapcsolat, nincs is jelentősége.
Ne kreálj problémát, átmenetileg se. Sok lány, nő cserélne veled!
Szerintem közel negyven évesen nyugodtan eldobhatod a középiskolában elszenvedett dolgokat és koncentrálhatnál a jövőre. Annyi minden nyomasztja az embert élete során. Mindenkinek megvan a maga nyűge. Kinek a külseje, kinek az anyagi helyzete, kinek a szexuális hovatartozása. A megoldás minden esetben az, hogy olyan emberekkel kell körülvenned magad ahol mindez nem számít. Találni kell valami olyan célt ami magasabb mint az ego és az egoval együtt az önértékelési gondok is háttérbe helyeződnek. Ha az ember a helyes irányba helyezi az életpályáját akkor előbb utóbb bekövetkeznek azok a dolgok amit szeretne. Pont akkor amikor már nem is az a fő cél, hogy megtalálja azt. Azt gondolom ezzel a módszerrel mindenki élhetőbb életet élhetne.
Bocsáss meg, de alighanem valamit félreérthettél, én ugyanis nem említettem hogy magasabb, pláne nem hogy manökentípusú lányokról álmodozom. Az önbizalomhiány több dologból adódik össze. Olyan nagyon alacsony azért nem vagyok, de ha már itt tartunk nekem nem a magasság a fontos (a lányoknál) de ettől függetlenül szerinted miért fontos a nőknek hogy a férfi legyen a magasabb (bár az ellenkezőjére is láttam példát). Lehet hogy ez valami evolúciós dolog?
