Sziasztok! Tagja vagyok egy albérlet kereső csoportnak a facebook-on. Rettenetesen irritál, mikor sötét lyukakat lepukkant bútorokkal horror áron kínálnak bérbe vételre, és két havi kauKciót is elkérnek. Ütni tudnék, mert beszélni nem tudó emberek zsíros hasznot húznak ...
Szerintem sokan észreveszik, és néha kifejezetten a mókás áthallás lehet a cél. (Oké, ötszázadszorra nem mókás). Pl. a tájékoztatásért felelős tag > tájfel. Hasonló műfaj ez, mint anno a mozaikszó-vállalatnevek, pl. a Közért, Főkert, szerintem ezeknél sem véletlen az áthallás, és van ennek folklórja is...
Szilveszterkor helyénvaló az ember saját, személyes, más számára talán nem ismert nyelvi "idegenkedéseit" megemlíteni. Tehát (amúgyis sok rövidítés ingerel, de leginkább a következő típusú): sebváltó; tájhivatal.
Magán-idegenkedésem (kitalálható) oka: a rövidített /első/ szó sajnos rövidítve azonos egy teljesen más jelentésű szóval, és ez engem roppantul zavar, ingerel: tájhivatalban: táj. A rövidített összetett szónak zavaróan más az értelme. Sebváltó: seb. Idegenkedésem oka ugyanaz: a "seb" szó zavaróan nem illik ahhoz, amit rövidít.
Ingerültségem hatványozódik, mintegy örökké tartóan fáj. Ennek más az oka. Ugyanis az, hogy rajtam kvül ezt senki nem veszi észre, ill. nem tudatosítja. - Jóétvágyat a zavaró értelmekhez, BUÉK.
Amikor ugyanaz a szó többféle, egymáshoz valamilyen szinten kapcsolódó értelemben használatos, többjelentésű szavaknak szokták hívni.
Például a toll mint ami a madár testét borítja és az íróeszköz, vagy a szem mint testrész és pl. egy gabonaféléből egy szem.
(Nem keverendő össze az azonos alakú szavakkal - homonimákkal - amikor a hangalak egyezése véletlen, nincs összefüggés a jelentések között. Pl. nyúl mint állat és mint ige.)
Köszönöm, lehet, hogy valóban az "átvitt értelemben"-ről van szó. Nekem azonban úgy tűnik, hogy valami speciális nyelvtani szó van erre, valami olyasmi, mint más esetben a "szinoníma" kifejezés. De lehet, rosszul emlékszem, mert már majdnem 60 éve annak, hogy magyar nyelvtant tanultam.
Tisztelt olvtársak. Mivel Szlovákiában élek és nem magyar közegben, elfelejtettem egy magyar nyelvtani szót, ami már napok óta nem jut az eszembe. Azt szeretném kérdezni, hogy nyelvtani szakszóval hogy nevezzük az olyan szavakat, melyekre most példát mondok:
Kidobom ezt a tárgyat az ablakon. Ugyanakkor kidobom a bérlőmet a lakásomból. Most ez a két "kidobom" nem ugyanaz. Az első esetben konkrét, a másodikban szimbolikus. De ezt nyelvtanilag hogy mondjuk?
Vagy egy másik példa.
Befűtöttem a szobát, ugyanakkor a kollégámnak is befűtöttem.
Hogy mondják ezt nyelvtani szakszóval? Ugyanis szlovák kollégáimnak akartam egy magyar mondást megmagyarázni, de nem tudtam a megfelelő szlovák szót, így hát próbáltam magyar-szlovák szótárban keresni, de rájöttem, nem tudom milyen szót kéne keresni. Ezért kéne először ezt a szót magyarul tudnom, hogy aztán le tudjam szlovákra fordítani :-)
Nagyon bántó nyelvi jelenség, hogy az állatok kölykeit "kisfiúnak", vagy "kislánynak" nevezik, a szerintem helyes hím, vagy nőstény kifejezés helyett. Sajnos a kifejlett példányokra is (pl. kutya esetében) hallottam már a "lány" kutya, vagy a "fiú" kutya megjelölést.
Most éppen Meszes Boglárka (m1) használta ezt a kifejezést egy kis fehér oroszlánkölyökkel kapcsolatban, amely (és nem aki, mert ezt is eléggé gyakran hallani állatokkal kapcsolatban) a nyíregyházi állatkertben látta meg a napvilágot. Nem szó szerint a következőket mondta: Egy hónap múlva lehet megtudni, hogy "kisfiú-e vagy kislány". Egyszerűen felháborító ez a gügyögő, nyelvromboló jópofizás... :(
Nem lehet a "már" a "légy szíves" szinonímája, mert szerepelnek egymás mellett gond nélkül :) .
Amúgy én úgy figyeltem meg, ez nyelvjárási dolog _is_ , északkeletről származó ismerőseim gyakrabban használják semleges (tehát nem bunkónak szánt) felszólító mondatban.
Ki mennyire tartja idegesítőnek a "már" szót felszólító mondatokban? Természetesen van, amikor megvan a funkciója, de azt zavarónak érzem, amikor valaki úgy használja, mintha csak a "légy szíves" szinonimája lenne.
hiszen vannak hasonló tárgyas-tárgyatlan párok (esz-eszik, tör-törik).
Ezek a párok ma legfeljebb nyomokban léteznek. Azt talán lehet mondani, hogy egy almát megesz (bár szerintem a köznyelvi inkább a megeszik), de mondjuk olyan már nincs, hogy *almát esz.
Gondolom, megalapozottan, a szó elterjedt használatának megfelelően.
Lehet. Vagy az akkor elfogadott "magasnyelvi" használatnak megfelelően, vagy csak kimaradt egy jelentés...
Senki sem állította, hogy találkozott már a *nyilatkoz szóval.
Szerintem Nevem Teve válasza nem tévedés, hanem csak vicces magyarázat akart lenni. Annak nem is rossz, hiszen vannak hasonló tárgyas-tárgyatlan párok (esz-eszik, tör-törik).
Az értelmező szótár huszonvalahány éves kiadása egyértelműen tárgyatlan igeként jelöli a nyilatkozikot. Gondolom, megalapozottan, a szó elterjedt használatának megfelelően.
Szerintem ez tévedés. Nem nagyon van olyan google-találat, hogy "nyilatkoz valamit", ellentétben van egy nagy halom "nyilatkozik valamit". Az ikes igék már jó ideje lehetnek tranzitívak, ld. eszik, internetezik.
Egyszerűen arról van szó, hogy a "nyilatkozik" hagyományosan intranzitív használata mellett van egy tranzitív használat is. Ez lehet éppen újdonság, de ha az is, nem akkora csoda szerintem, hogy kialakult, hiszen maga a tevékenység (kb. "kiáll a nyilvánosság elé beszélni valamiről" ~ "nyilvánosan bejelent valamit") természeténél fogva vonzza az ő tárgyát, elég nagy nyomást jelent a tárgyas használat kialakulása irányában.
A megoldásod tetszik, de hogy van-e szükség erre az új szóra, az más kérdés. Nekem nem hiányzott.
Nem igeidő kérdése, elég sok a találat a nyilatkozod, nyilatkozd, nyilatkozza, nyilatkozzák alakra is.
Vagyis használják a "nyilatkoz" tárgyas ragozását minden olyan számban, személyben, időben és módban, ahol egyáltalán megkülönböztethető a tárgyatlantól.
A megoldás: ezek szerint nyilván van a 'nyilatkozik'-nak egy 'nyilatkoz' párja, ami határozott tárgyat vonz. A kettő múltideje egybeesik, ez a félreértés oka. Hasonló példa: 'fényképezik' és 'fényképez' múltideje egyaránt 'fényképezett'.
Ez a topik prezentálja a legidegesítőbb nyelvi jelenséget: a beszélők ostobaságát... Alig van itt értelmes hozzászólás. Ezen kéne nagyon elgondolkodni itt egyeseknek. Csak hát...
A "tárcsáz" példád nagyon jó, viszont abban az esetben IS kitűnő szinonímákkal ki tudtuk azt váltani.
"A lehúzásra én pillanatnyilag nem tudok szinonímát, úgyhogy ezen precízkedni szerintem elég idegesítő nyelvi jelenség volna..."
Eszembe jut egy olyan szituáció, hogy a közvetlen környezetemben egy épp magyarul beszélni tanuló valaki, megkérdezi tőlem azt, hogy "mit is kell, hogy lehuzzak, hol található a húzó?"Ekkor, én ott állok majd zavarban, és próbálom magyarázni a magyarázhatatlant. Mivel szerintem sincsen jelenleg az illemhely lehúzására valós alternatív kifejezés, ezért érdemes lenne meghonosítani egy-két új kifejezést, melyek közül egy biztosan elfelejteti velünk azt a bizonyos lehúzást. :) Például erre el tudnám képzelni a "leöblítem a WC-t"
Csak kötözködésképp: az oltás nem feltétlen a tűzre utal. A szomjat is oltjuk, meg az életet is ki-. Tótfalusi szerint az alszik ige tövének származéka, tehát már a tűzre alkalmazni is metafora lehetett...
Hogy a vécé lehúzható marad-e, azt majd eldönti az idő. Azt hiszem, Nádasdy példája a tárcsáz (nyomógombos telefonra alkalmazva), ez pl. szerintem kihalóban van... A lehúzásra én pillanatnyilag nem tudok szinonímát, úgyhogy ezen precízkedni szerintem elég idegesítő nyelvi jelenség volna...
