"A júniusi közgyűlésen döntött a soproni önkormányzat többnyelvű utcatáblák kihelyezéséről. A döntés értelmében 5 helyszínen, így az Újteleki Utca, a Hátulsó utca, a Fövényverem utca, az Ógabona tér, és a Festőköz német elnevezése is olvasható lesz a jövőben."
Akiket annak idején elhurcoltak, azokról lett készítve egy rövid diaképes összefoglaló.
Fényképek, főbb életrajzi adatok, mettől meddig és melyik munkatáborban voltak.
Személyenként 1-1 diakocka, egyes személyeknél volt némi többlet infó (pl. szökési kísérletekről szóló történetek vagy egyéb érdekes sztorik), amit a diaelőadás egyik készítője olvasott fel.
Hasznos volt, mert ez helyi emberekről szólt, akiket vagy akiknek a mai leszármazottait majdnem mindenki ismeri a faluban.
Szóval az őseinkről szólt, nem másokról, nem idegen települések egykori lakóiról.
Átadták a mohácsi német nemzetiségi tanösvényt 2015-ben a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata kezdeményezte és a Németországi Szövetségi Köztársaság Belügyminisztériuma támogatja azt a projektet, amelynek keretében eddig összesen 11 német nemzetiségi tanösvény készülhetett el hazánkban, valamint egy országos német tanösvény is létesült Baján. A tavalyi három nyertes település közül az egyik Mohács, ahol a 2021-es év végére készült el a tematikus sétaút.
Das Projekt wurde 2015 von der Landesselbstverwaltung der Ungarndeutschen initiiert und ist von dem Bundesministerium des Innern gefördert, in dessen Rahmen bis jetzt insgesamt 11 ungarndeutsche Lehrpfade sowie ein ungarndeutscher Landeslehrpfad in Baje hierzulande errichtet werden konnten. Voriges Jahr haben drei Siedlungen gewonnen, eine von ihnen ist Mohatsch, wo der thematische Weg am Ende des Jahres 2021 fertiggestellt wurde.
Egy 5 perces YouTube videó az eseményről a Tolnatáj TV jóvoltából:
87 éves korában meghalt Kalász Márton Kossuth-díjas, kétszeres József Attila-díjas költő, író, műfordító, egyetemi tanár, a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja, a nemzet művésze − közölte az MMA csütörtökön az MTI-vel. Az írót a Magyar Művészeti Akadémia saját halottjának tekinti.
Kalász Márton legjelentősebb életműve költészete, emellett kortárs német költőktől való műfordításai és prózai írásai is számottevőek. Német írókat, Günter Kunert, Franz Fühmannt és Günter Grasst is fordította. Önéletrajzi ihletésű Téli bárány (1986) című regénye, melyben gyermekkori emlékeit eleveníti meg.
Kalász Márton 1934. szeptember 8-án született Krisztmann Márton néven a Baranya megyei Sombereken. Tízéves koráig csak németül beszélt.
Egyszerre német is vagyok és magyar is vagyok. Van egy anyanyelvem, a német, és van egy szellemi anyanyelvem és habitusom, amely összeköt engem a magyar kultúrával
− vallotta. Életét végigkísérte német gyökereihez való ragaszkodása: fordított és lektorált német szövegeket, többször járt Berlinben ösztöndíjasként, dolgozott a berlini Magyar Kulturális Intézet munkatársaként (1971-1974) és a stuttgarti Magyar Kulturális- és Tájékoztatási Központ igazgatójaként (1990-1994).
Ráadásul a könyvet az abban feltüntetett települések saját, egyedi borítóval is rendelhették, amin csak az adott településre jellemző képek, fotók stb.vannak.
A mi falunk (Unseres Dorf) is így tett, ilyen borítóval rendelte meg a könyveket.
Én egy este max. 2-3 település anyagát szoktam elolvasni, ez nem az a műfaj, mint pl. egy thriller regény, hogy nekiugrik az ember, azt 4-5 este alatt kiolvassa...:-)
Anyai nagyapám 2 évet volt "málenkij roboton" Sztalinóban, a Donyec-medencében, szénbányában.
Neki 1947. januárjában sikerült szabadulnia.
48 kiló volt, amikor hazajött, kb. 175 cm magasság mellett.
Öt és fél éves kisfia nem ismerte meg, amikor hazajött, eleinte félt tőle, elbújt előle. Mondjuk egész kis gyerek volt még, amikor a papát elvitték, így nem is csoda.
Ez az egész a "soha többé nem történhet meg" kategória, reméljük, hogy nem is fog.
Szomorú történet. Az én nagyapám is majdnem meghalt a szovjet fogságban, szintén csontvázként jött haza, csak ő egy romániai táborig jutott, onnan került haza.
nagyapám sikeresen elbújt, de elvitték nagyanyámat és megüzenték mindenkinek hogy szivesen elcserélik a nőket férfiakra így aztán nagyapám is előbújt, őt vitték el donyeckbe a szénbányákba, nagyanyám maradhatott otthon apámmal aki akkor négy éves volt nem sokan jöttek vissza élve, nagyapám is negyven kilósan, sose heverte ki a szabaduló papírján az első állomás horlivka volt, az a település mostanság gyakran szerepel a hírekben gorlovka néven, már akkor is jelentős vasúti központ volt arrafele, mostanság meg arról híres hogy kedvenc célpontja az ukrán tüzérségnek mert oroszlakta település...
Igen, az Orosz Birodalomba kivándorolt Wolgadeutschok és egyéb német csoportok története szintén egy nagyon érdekes témakör. A memnoniták nagy része pl. kivándorolt Észak-Amerikába, amikor Oroszországban bevezették az általános hadkötelezettséget. Az ő hitükkel a katonai szolgálat ugyanis nem volt összeeegyeztethető.
Állítólag több százezren kerültek az 1880-as években a prériövezetben lévő Kansas tagállamba, részben nekik köszönhető az ún. kansasi "búzakirályság" létrehozása.
Ez azonban már erősen OFF lenne itt, az USA története topikba jobban való. :-)
De én a magam részéről így az ünnepek előtt befejeztem a fórumozást, a két ünnep között csak korlátozottan leszek netközelben, az új esztendőt meg majd meglátjuk, hogy hogy lesz kedv, ihlet és szabadidő a fórumozáshoz. :-)
Áldott, békés karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kívánok!
A december 22-én kiadott 0060-as hadparancs alapján jártak el, amikor a 17-45 közötti sváb férfiakat és a 18-30 közti nőket elvitték a gulágra. S nem csak Bp. körül, hanem az egész országban alkalmazták.
Több, Pest szélén lévő településről nem a munkaképes férfilakosságot, hanem „csak” a német nemzetiségű, illetve német nevű személyeket hurcolták el, és ennek a kampánynak a büntetőjellegét kiemelte, hogy közöttük már jócskán akadtak nők is.
Egyébként Magyarországnál rövidesen jelentősebb kivándorlási célponttá vált az Orosz birodalom. Voltak olyan vallási csoportok amelyek ráadásul Magyarországról tovább vándoroltak keletre
A XIX. század végi nagy kivándorlás idején a Magyar Királyság területéről is mentek németek az USA-ba és oroszból is, szóval az USA-ba érkező németek jelentős része nem is a német nyelvű országokból érkezett.
Nem lehet hogy mindkettő létezett ? Voltak földesúri toborzók Németországban és voltak olyan parasztok akik elindultak maguktól Magyarország felé, mert a kivándorolt rokonoktól, falubeliektől értesültek a lehetőségekről és rájuk vártak Bécsben más földesúri ügynökök, akik ajánlatot tettek nekik.
Jellemzően földbirtok nélküli fiatal vagy középkorú házaspárok vállalkoztak a kivándorlásra.
Mindennek a legfőbb oka a német-római birodalomban érvényes örökösödési törvény volt, amely szerint a paraszti birtokot nem lehetett megosztani, azt (többnyire) a legidősebb fiú örökölte, a többi fiúgyermek nem örökölt birtokot, így aztán föld nélkül maradtak. Ezek vagy cselédsorba kényszerültek vagy elmentek más szakterületre, pl. kézműiparba dolgozni. Vagy hát kivándoroltak a Magyar Királyságba vagy még messzebbre, voltak pl. akik Észak-Amerikába, főleg a Pennsylvania és New York kolóniákra vándoroltak ki.
A dunai sváb bevándorlás kapcsán még ez nem teljesen tiszta nekem:
Korábban úgy gondoltam, hogy az állam vagy a magánföldesúri telepítés esetén a földesúr telepítési ügynökei a dél- és középnémet falvakban, a kocsmákban egy-egy korsó jó német sör mellé leülve csábítgatták a telepeseket Magyarországra és aki kötélnek állt, azzal rögtön aláírattak valami előzetes megállapodást, amelyben benne volt, hogy hová kell menniük, melyik településre.
Most viszont alaposabban átolvasva egy korábi könyvemet, azt olvasom, hogy sok telepescsalád egyszerűen konkrétabb úticél nélkül indult el keletnek, először pénzzé tették csekélyke vagyonukat, amelyből kifizették a kivándorlási illetéket a badeni őrgróf vagy a württembergi herceg adószedőinek, aztán szekéren vagy gyalog elmentek Ulmba, ott szálltak fel az ulmi skatulyákra, ahonnan szinte valamennyien Bécsbe, a császárvárosba mentek.
No eddig oké, ezt eddig is így tudtam.
Most viszont azt olvasom, hogy a telepítési ügynökök nem Németföldön, hanem a császárvárosban várták, sőt lesték az érkező kivándorlókat és itt egyeztek meg velük, hogy ki melyik faluba, kinek a birtokára jöjjön.
Állítólag így volt ez az Ikladra elsőként, 1752. tavaszán érkezett kraichgaui-württembergi telepescsoport esetében is: az evangélikus aszódi Podmaniczky báró és a református péceli Ráday gróf, Iklad birtokosa közösen foglalkoztatott telepítési ügynököket, ún. ágenseket, akik a császárvárosban dolgoztak. Kettejüknek a neve is fennmaradt: Drozdik Sámuel és Nagy Sámuel.
Ők fogadták fel Bécsben Ráday I. Gedeon ikladi birtokára a már említett, közel 100 fős kraichgaui-württembergi csoportot.
Ez a csoport kizárólag családos emberekből állt, a legtöbb házaspárnak már gyermeke is volt, többnyire 3-4 is. A közel 100 főt úgy kell érteni, hogy abban a nők és a gyerekek is benne voltak.
Igen, ez így van, a budaörsiek (wuderschiek) többsége pl. a Fekete-erdő (Schwarzwald) környékéről.
A Donaubairisch egyébként lényegében ugyanaz, mint a Mittelbairisch, a német irodalomban inkább a Mittelbairisch használatos.
Ez is 2 fő alcsoportra tagolható, a Westmittelbairischra és az Ostmittelbairischra, a kettő közötti határvonal Ausztria nyugati részén, nagyjából Salzburg tartományban, ill. Stájerország nyugati régióiban húzódik.
Buda környékén ez Bécs hatása volt, a budaiak az ottani bajor dialektusban beszéltek és aztán ezt vették át a környező falvak lakói is, pedig eredetileg a többség sváb és frank területekről származott.
Nyugat-Dunántúl (Mosoni-síkság, Sopron és környéke): Ostdonaubairisch ui-dialektusok, az osztrák dialektusok természetes átnyúlása a határon.
Dunántúli-középhegység: két részre osztható, nyugaton (a Bakonyban) Donaubairisch ui-dialektusok, keletebbre Donaubairisch ua-dialektusok.
Budai-hegyvidék, Pilis, Dunakanyar, Pesti-síkság: főként Donaubairisch ua-dialektusok. Kivétel Zebegény és Dunabogdány, ahol Rheinfränkisch - Donaubairisch dialektus van.
Tolna - Baranya: elképesztően nagy a nyelvjárási tarka-barkaság, de főleg Fränkisch típusú dialektusok dominálnak.
Tolna: főként Hessisch (hesseni) dialektusok.
Baranya: főként Fuldisch (fuldai) dialektusok.
Bácska: főleg Pfälzisch (pfalzi) eredetű nyelvjárások.
Szűkebb értelemben vett sváb, azaz Schwäbisch dialektusokat az alábbi falvakban beszéltek: Hajós, Tevel, Zomba, Kisdorog, ill. a 19. sz. végére teljesen asszimilálódott szatmári sváb falvakban.
Békés (Elek, Almáskamarás): főleg Fränkisch típusú dialektusok dominálnak.
A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy szinte valamennyi magyarországi német falu nyelvjárása nyelvészeti értelemben keverék nyelvjárásnak számít, magyarán szólva több németországi (és/vagy ausztriai) nyelvjárás elemei, sajátosságai keveredtek bennük.
"KISVÁROSI NÉMETEK NYOMDOKAINÁTADTÁK MOHÁCS NÉMET NEMZETISÉGI TANÖSVÉNYÉTA Magyarországi Németek Országos Önkormányzata büszkén mutatja be országos tanösvényhálózatának új tagjait: a közelmúltban két új tematikus útvonalat is átadtak, mégpedig az egyaránt baranyai Mohácson és Pécsváradon. Az érdeklődők így már országszerte összesen tizenegy településen kereshetik fel a helyi német közösség értékeit felvonultató sétautakat. A mindössze néhány száz méteres tanösvények évek óta nagy népszerűségnek örvendenek. Örömteli, hogy egyre több város és falu vállalja, hogy intézményei és civil szervezetei önkéntes közreműködésével feltárja, táblákon, interaktív installációkon és kísérőfüzetekben bemutatja a helyi németség múltját és jelenét.
....
Egyetlen alap kikötés volt: hogy a tanösvényeknek az adott helységben élő németséghez kell kötődniük, és fontosnak tartottuk, hogy azok a projekt befejeztével is keresettek, a települések büszkeségei legyenek, és létrehozataluk közösségi összefogásról adjon tanúbizonyságot. Azt vártuk el, hogy a kutatómunka során a résztvevők sok új ismerettel gazdagodjanak, számos értékes információt kapjanak szülőfalujukról, -városukról. És ha a tanösvény egyben turisztikai látványosság is lesz, annál jobb! A két kísérleti projektet 2016-ban Sombereken és Pilisszentivánon mutattuk be a nagyközönségnek. Hat év elteltével elmondhatjuk, hogy mindkét tanösvény azóta is óriási siker, és hogy a tanösvény-projektünk már-már mozgalommá vált. A tematikus útjainkat folyamatosan látogatják pedagógusok, gyermekek és fiatalok, felnőttek és kíváncsi turisták. Az évek során egész tanösvényhálózat épült ki: újabbak és újabbak létesültek, mégpedig Tarjánban, Mecseknádasdon, Fekeden, Bátaszéken, Bándon, Csolnokon, és tavaly Baján az országos német tanösvény, amely mind közül a legnagyobb vállalkozásunk volt. Most pedig további hárommal bővülünk: Mohácson, Pécsváradon, majd hamarosan Dunabogdányban..."
Tkp. egy munkafüzet, amit tanári segédletnek készítettek a magyarországi német nemzetiségi iskolákban folyó oktatáshoz.
Ettől függetlenül sok érdekes dolog olvasható benne, pl. a "Zur Sprache" fejezetben a 14. oldaltól kezdődően röviden ismerteti a magyarországi német dialektusok főbb típusait régiók szerinti bontásban.
