A lingvisztika mint a történelem segédtudománya - szemellenző nélkül. Nyitok neki egy új topikot, amit az íráskényszeres önjelölt "történészgéniuszok" remélhetőleg nem árasztanak el érdektelen zagyvaságokkal.
"Bardija/Barzija neve Justinusnál Mergis-ként (I, 9), Aiszkhülosznál Margisz-ként (Πέρσαι 774), Hérodotosznál pedig sz-elővetéses formában, Szmerdisz-ként jelenik meg"
Vö. még például akk. baraqtu(<barāqu 'villog, mint a villámlás'), perzs. zumurrud, héb. bāreqet, óind marakata-, marakta-, gör. szmaragdosz, lat. smaragdus, szanszkr. maragdam, kk. lat. esmaraldus, ófranc. esmeraude (12. sz.), ang. emeraude(1300 k.), oszm. zümrüd, or. izumrud, ang. emerald.
Az sz-elővetés itt épp a perzsa zumurrud-nál jelentkezik.
"Egyszer a románok nagy ásatásba kezdtek, hogy hátha találnak valamit, ami igazolja, hogy ők már a római-korban is ott voltak. A szorgos munka meghozta gyümölcsét, találtak egy régi nagy kőtáblát a következő felírattal "Ave Cezar Vavan" Megörülnek, hiszen kezükben a bizonyíték, már nem érheti szó a ház elejét, csak a "vavan" szót nem értik, de a többi egyértelműen igazolja, hogy római-kori. De a hiányzó részt majd a tudósok kitalálják, addig is a Bukaresti Nemzeti Múzeumban a helye. Jöttek is a látogatók, ám egyszercsak a sokaság arra figyel fel, hogy egy székely paraszt iszonyatosan röhög. Oda is súgja neki a múzeumőr: - No, te székely! Ne nevess ilyen hangosan, mert elvisz a Szekuritate. De a székely csak nevet, és nem bírja abbahagyni. Be is viszik kihallgatásra és kérdezik, min nevet ennyire. -Hát, csak azon, - mondja a székely - hogy nem az van oda írva "Ave Cezar Vavan", hanem az, hogy "A Véce Zárva Van"" /Stomi61 (Főtér.ro)/
"Nem minden akadémia pazarolja a közpénzt nemzetépítési szempontból haszontalan okoskodásra. Andrei Groza, a moldovai Közigazgatási Akadémia főrektorhelyettese, a történelemtudomány doktora jutott arra a következtetésre, hogy az első nyelv, amit a Földön emberek beszéltek, a román volt. A felfedezést a Főtér.ro portál ismerteti."
Bizonytalan eredetű szó, talán az oszét túldzs, toldzse (‘tölgy’) szó távolra szakadt rokona. Ennek tol eleme szélesebb indoeurópai összefüggésbe tartozhat, ha tl đ dr megfelelést veszünk alapul: óind daru, görög drüsz (‘tölgy’)
nemcsak magyar bor és magyar fegyverek kerültek igy Oroszországba, hanem idomított magyar lovak is, amint az az Igorének következő sorából kitűnik: „Szvjatopolk magyar idomított lovak közt (mokav BeHrepcKHMH HHoxoAuaMu) szállította el atyját (t. i. holttestét) Kievbe."5
Az Igor-ének 1185-ben történt eseményt ír le, de a ránk maradt kézirat későbbi eredetű
A magyar harc szó széles körben elterjedt a szláv nyelvekben és igei származékai is kimutathatók. Az orosz nyelvbe nem közvetlenül nyelvünkből jutott, hanem lengyel,, ill. ukrán közvetítéssel. Ezt a következő adatok mutatják. A magyar harc főnév átkerült a velünk közvetlenül kulturális és földrajzi kapcsolatban lévő északi szláv népekhez^ vö. szlovák harc, harec 'csata, ütközet', cseh harc 'támadás, megrohanás, csata'. A cseh nyelvben igei származékára, is lelünk: harcovati 'merészen lovagolni, mesteri módon megülni a lovat, vágtázni'. Más cseh nyelvi származéka harciste 'küzdőtér'. A lengyel nyelv párhuzamos főnévi és igei alakjai a cseh alakokkal és azok jelentésével egyeznek; lengyel harc 'csetepaté, ütközet', harcowac 'leteríteni, merészen lovagolni, éin Pferd tummeln'
Sem Miklosich, sem Preobrazsenszkij nem utal arra, hogy e szláv szavaknak végső magyar etimonja van, mindketten helytelenül a középfelnémet harc < herzu 'ide' határozószóból eredeztetik a szláv szavakat .
"A ,víz' szónak ős régisége kitűnik onnan, hogy különnemű nyelvcsaládokban rokon, még pedig többnyire ajak- és foghangokkal fordul elé; t. i. Budenz J. szerént finn nyelven; vete (nominativ: vesi), észt ny. vesi, lív ny. veiž, vogul ny. vit, ut', ujt', déli vogul ny. ujt', votják ny. vu, mordvin ny. ved', ved, erza-mordvin ny. ved, väd', vetsa, vetsana (= híg), cseremisz ny. vüt, hegyi cseremisz ny. vit, vid, vüdän. (Ezek közől közelebbről több egyezik a magyar ned v. med, gyökkel, nedv, nedves v. medves szókban). Továbbá góth nyelven: vato, norvég ny. vas, vatn, svéd ny. vatten, izland ny. vats, vat, vaten, angolszász ny. waet, waes stb. (Adelung, Heyse, Kaltschmidt: A német Wasser, angol water s több hason jelentésü és végzetü szókról azt mondja Adelung, hogy az er végzet újabbi képző: "Die letzte Sylbe ist eine ueuore Ableitungssylbe"). Ide tartozik még a v ajakhang elhagyásával a mongol uszun v. uszu, (mely a Budenz J. érintette vogul ut, ujt, ujt' szókhoz is közel áll) és a török-tatár szu. Különösen a mongolban találjuk ezen kifejezéseket is: uszun üker vízi ökör azaz bivaly, uszunu tekerme, vízi malom, uszunu gharoma, vízcsatorna, vízvezeték, uszunu czorgho vízi cső, csatorna, uszutu mn. vízi (aquatique), vizű, pl. czükűn uszutu csekély (v. kevés) vizű, uszuda-khu, vizesed-ni (devenir aqueux) stb. Heyse felhozza a ,Wasaer' szónál figyelmeztetésül a szanszkrit und flieszen, uda Meer, a latin unda Welle, uvidus feuchtx udor Nässe szókat is."
Tulajdonképpen szinte egész Európát egy színnel kellett volna jelölni.
Némi kerülővel ugyan, de az aqua szó is rokon a magyar nyelvvel.
Amennyiben Óg király (Ég király) nevéből származik, akár mint Ókeánosz, a víz elemmel van valami kapcsolata.
Az ég, Egy stb. pedig bizony erősen jelen van a magyar nyelvben nagyon sok szóban, ha nem is ebben a "vizes" átvitt értelemben, ahogy a latin használta.
Varga Géza szerint pl. - ha jól emlékszem- a patak szó -ak végződése víz, folyó jelentésű a magyarban is.
