A gyakorlatban a bíró bír döntési joggal, de a Be. egyáltalán nem ezt írja elő. Aszerint nem a bíró kétségeit, hanem a KÉTSÉGET - mint olyant kell kizárni. Slendrián a fogalmazás, vagy a bíróba szorul a világegyetem összes kétsége?
Azt gondolom, hogy a törvényre hivatkozó, abszolút kétséget kizáró bizonyítást joggal követelheti a vádlott a Be. szerint, és akkor a minden kétségben az övé is, az enyém is, és a tiéd is benne van.
Az első válaszodban nemet mondtál a kétséget kizáró bizonyítás lehetségességére.
A bíró dönti el, hogy maradt-e kétség. Nem? Nincs objektív kétségmérő szerkezet. Ha az ő kétségeit eloszlatta az ügyészség, akkor meghozza az ítéletet, slusszpassz, szubjektivitási faktor marad. Amíg ember dönt. Egyedül csak Isten tud mindent.
A bíró abban az esetben (Bü.) mond ki valakit bűnösnek, ha az ügyészség kétséget kizáróan bizonyítja a vádat a vádlott ellen - ez a törvény írott része.
Szerinted a "kétséget kizárás" cirka hány db kétségre vonatkozik?
Persze, lehet fellebbezni, amíg lehet fellebbezni, de ennek semmi köze ahhoz, hogy a bíró - a törvény írott betűit betartva - ítélkezésre nem jogosult (bűnösnek kimondás), míg az ügyészség el nem oszlatja a bűnösséggel szembeni kétségeket. Tehát hányat?
Dehát most is ez van, amit a bíró ítél, azt kellene végrehajtani, és amit ítél, az szerinte helyes, mások szerint meg nem biztos, lehet fellebbezni, stb... Persze ha ragaszkodsz, hogy ez a szubjektivitás írásba legyen foglalva, akkor az más:)
"Amúgy is tudják, hogy a hamis tanúzás büntetendő, stb."
Talán nem nagy butaság azt gondolnom, hogy a fejlevágó is tudta, hogy nem lesz legitim balhé a fejlevágás, mégis levágta.
A megoldást nem tudom, de talán módosítani lehetne - első lépésként - azon a fellengzős "kétséget kizáró" süketelésen, és beismerni, hogy elegendő csak az egyszem bíró kétségeit eloszlatni ahhoz, hogy elítélt legyen a vádlottból. A mindenkor elfogulatlan bíróét, akinek az a föladata, hogy elítélje a bűnöst, és így a bűnt is - hát hogy a paszternákba lehetne elfogulatlan is egyben?
A kétséget kizárás, a kétségek számának megjelölése (1 kétség az egy, 2 kétség az kettő, stb.) nélkül - az összes létező kétségre vonatkozik az oszlatás - én olvasatomban. Márpedig: nekem biztosan kétségem van/lesz minden emberi ítélet igazságosságában, és ha ezt a kétségemet letagadnám, akkor se fogadja kétségtelennek a kétségességet a bíró, mert hazudnék, amikor letagadnám!
Simán hirdethetne ítéletet a bíró így: szerintem bűnös, talán bűnös, az is előfordulhat... stb.
Nem visszamenni kellene Istenhez, hanem haladni előre - felé. :)
Kell egy pont, ahonnan bizonyíték és bizonyítás nélkül igaznak kell tekinteni az állítást, mert különben egész a teremtésig, Istenig vissza kellene vezetni az egész ügyet, nem? Jelen példánál, sztem a szemtanúk állításai elfogadhatók, ha nincs ellentmondás a vallomásaikban. Amúgy is tudják, hogy a hamis tanúzás büntetendő, stb. Vagy meddig érdemes visszamenni és bizonyítgatni a hitelességet?
Sztem az ilyen kérdésekbe bele lehet bolondulni, ha komolyan végig akarjuk gondolni az összes lehetséges aspektust:)
Tényeket lehet 100%-ban bizonyítottnak tekinteni. Mondjuk ha valakik látják, hogy az elkövető sk levágja az áldozat fejét, és ezt tanúsítják. Vagy valami ilyesmi. A bíró pedig kiszabja a törvény által meghatározott büntetési tételek közül azt, amit jónak lát. De a megfelelőt, arányost, igazságost választja, minden körülményt figyelembe véve? Ki tudja eldönteni, mi a helyes?
Ha pedig nincs minden kétséget kizáró bizonyítás valamely ügyben, akkor nő a hibás döntés esélye. Mégis dönteni kell. Ez van.
Oké. Bár én nem ilyenfajta igazodásról beszéltem. Inkább olyan játékról, ami senkit nem sért, ahol az, aki részt vesz, jól érzi magát azzal a lényével, amije van. Ha egy játékba nem illek, nem fogadnak el, akkor kiszállok, olyan játékba meg be se szállok, ami nem tetszik. Ha meg az én játékoba lép valaki nekem nem tetsző módon, akkor az van, amit láttál. Szóval, oké.
Nem hibaszázalékra, hanem egyáltalán a hibákat eredményező bírói ítéletekre gondoltam az előbb.
"A bizonyítási teher: a vád bizonyítása a vádlót terheli. A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére." - ezt a Be. mondja, és ezt betartva nehéz lenne az eljáró bíró dolga.
Persze, nyilván nem azt jelenti az, ami oda van írva, mint amit az jelent, ami oda van írva. :)
Füge, nekem sem beállni a sorba, sem kilógni a sorból - nem célom.
Naugyemilyenjó, hogy ide is grafománlottam, így látom, te hogy látod.
Részben belterjes, részben meg nem, és a törszközönség több hasonló topikban is nyomul ugyanabban a sztájlban. Ha visszaolvasgatnál, talán látnád, komoly bántás nincs senki felé, bárki jöhet, ha ezt betartja, szinte bármilyen hülyeséggel. Ismétlem, én rajtad ezt a nem bántani akaró, játékos szándékot érzékeltem, és a válaszaimmal próbáltalak leterelni a szerelmesdiről. Mert amúgy meg pont illenél ezekbe a gyagya topikokba, asszem. Bocs, hogy félreérthető volt.
A kérdésedre: Nem. Isten tud egyedül mindent, embereknek mégis muszáj dönteni bizonyos ügyekben, a maguk tökéletlen módján. Abban meg mindig van tévedési lehetőség. El kell fogadni, hogy mindig van hibaszázalék, minden ítéletben.
Talán belterjes az a topik? Kétszer tekintetted zaklatásnak a fügézésemet, és mindkét esetben megelőztek ebben vélemények, amelyek már előtted zaklatónak tartották ezt az én fügézésemet. Én figyelembe veszem a barátaim véleményét, ami annyit tesz, hogy azokra is odafigyelek. Mármint én. Mindenesetre, nekem olybá tűnt, hogy rímes válaszoktól sem riadt vissza a fügeízű éned - ami a pitianusi fügézést
illeti -, míg nem "kellett" állást foglalnod. Hát jó. Amennyiben egy pitianusi gondolat zaklatottá teheti a Fügeízt: igazad van, szörnyű voltam. (Szerencse, hogy ez itt egy csak általam lakott topik, ahol nem lehet statáriumot hirdetni. :))
Mondd, Füge, szerinted lehetséges-e kétséget kizáró módon bizonyítania a mindenkori vádhatóságnak a mindenkori vádat - a mindenkori vádlott terhére?
Ez jól hangzik, csak a gyakorlat mást mutat, nem? Pl. ahová beléptél, ott egy egymást jórészt IRL is ismerő, néha topiktalikra járó népség ökörködik, nem nagyon választjuk szét az IRL lényünket a nickjeinktől. Ezért ami nem menne el IRL, az a játékba se nagyon fér bele ott. Nekem legalábbis nagyon nem jött be az a figura, amit ott hoztál. Pedig érezhetően nem gonoszkodtál, csak amit bemutattál, az 20os, még ha játék is.
Érdekes ez az itteni játék, érdekesen álltok hozzá. Egy játék - szerintem - akkor jó, ha azt önfeledten csináljuk, és az „önfeledten” egy olyan kifejezés, ami az önfeledtségre, az „ön feledésére” utal. Itt senkinek sem kell annak lennie, ami/aki, és többnyire nem is az; én így gondolom. Szabad mindenkinek azt leírnia, amit gondol, illetve: így lenne játék a játék. A klaviatúrát nyomkodók gondolatai gondolkodnak más – szintén klaviatúrákat nyomkodók gondolatain. Biztos vagyok benne, hogy pitianust nem lehetséges zaklatni, ahogy -például - a sakkozót sem zaklatja egy másik sakkozó azzal, hogy sakkot ad neki. Pitianust megbántani sem lehetséges, pitianus játéknak tekint mindent, ami itt pitianust éri. Vagy ez itt nem is játék? Mindenki önmagával szórakoztatja itt önmagát és másokat? A „valódi önmagával a mások valódi önmagát”, csak éppen álnévvel?
