Szóval megvolt az első Lanthimos nekem is. Az azóta eltelt pár nap sem sokat halványított az élményen, merthogy minden beteg aspektusa ellenére, kifejezetten élményszámba ment. A story már önmagában elég vonzó volt akárki is rendezte volna, de hát itt még véletlenül sem akárkiről van szó. A steam-punk látványvilág lenyűgőzőre sikeredett. A látvány ügyében az Oscar tök jogos, pontosan úgy ahogy Emma Stone játéka esetében is, aki meg módfelett szuggesztívan hozta ezt a még véletlenül sem egyszerű Frankenstein kreálmány karaktert. Nyilván jogos a kritika egy része is a mondjuk úgy dekadens hatásvadászatról vagy a film második felének leülésével kapcsolatban is, nem beszélve a hosszabb távon valóban fárasztó speciális kamera használatról, meg még sorolhatnék néhány kétes értékű egyéb aspektust(csirkedisznó stb). Mindazonáltal a rendező egyéni látásmódjának művészi értéke, az általa remekül összehozott castinggal(Ruffalo és Dafoe is eszementen lubickol a szerepében) mindenképpen egy maradandó alkotást eredményezett. Ily módon felvértezve most már bátran vissza fogom tudni nézni a görög rendező korábbi alkotásait is.
Haha, előre nem hittem volna, a várakozó három közül nekem a Wonka jön be majd nekem a legjobban. Pedig így lett. A másik kettőt amennyira vártam, és akkora meh...ouch. Ellenben a Wonka pont azt adta amit adni kell egy ilyen filmben. Csalamádé pedig sztem nagyon jó volt a szerepben. Kiváncsi vagyok hogy tetszik majd/tetszett.
...talán annyi erdetiség írható pozitívumként, hogy egy gyorsan növő gyerek agya. Ami pontos volt az hogy a gyerek mindig az örömforrás megkeresésére törekszik, és ami instant öröm volt azt sokáig húzta. Amíg nem moralizált a hajón az öreg csaj kísérőjével addig volt számomra érdekes.
Kicsit betegebb, mint amire számítottam, de a steampunk világ/színészi teljesítmény előtt le a kalappal. (Nem csak Stone, hanem Dafoe, Ruffalo részéről is). A film első (fekete-fehér) részén őszintén szólva elég nagy akaraterővel jutottam csak túl, de utána egész érdekes volt.
De nekem is volt olyan érzésem, hogy valamiféle Wes Anderson-Miller-Rodriguez-Jenuet hibridet látok.
Egyébként megint csak kiderült, hogy minden f.szi egy farokirányított seggfej :)
7/10
Ezek várakoznak még megtekintésre: Megfojtott virágok, Wonka, Napóleon.
számomra legalábbis biztos, amikor néztem a Poor Things-et, már a film közepén azt gondoltam, hogy jó, ez női leading role kategória, ez itt akkor el is dőlt :D
Az első résznél átjött a könyv....itt meg nem. Két és fél óra arra, hogy "értsétek már meg végre, hogy ő itt a megváltó...na" teljesen felesleges volt. Igen, a látvány és a hang az 100%....nem is érdemes csak moziban nézni. Az, hogy Paul hangosabban rászólt a kétkedőkre meg mondott két ember megánéletéből részeket...elég hitvány bizonyíték, hogy ő itt a minden. Valahogy olyan volt az egész mint egy remek képregény...elnagyolt. Valami hiányérzet, igen, ahogy többen is írták. Na mindegy, nem volt rossz, de olyan jó sem, 10/7
Kicsit nekem is hiányérzetem van, az első rész nekem letaglózó volt, itt meg valami folyamatosan kirántott az élményből, mintha kicsit szét lenne esve a film. A látvány, a hanghatások továbbra is elsőrangúak, a szereplők/karakterek is rendben vannak, de kicsit nehezen állt össze a kép, persze már én is rég olvastam. Persze soha ne legyen ennél rosszabb sci-fi, megnézni érdemes mégpedig moziban.
Hazafelé a moziból bedöglött a kocsim, úgyhogy az élmény kicsit leromlott, de nem ezért pontozom lejjebb :)