Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Na igen, még a Victorinox az a bicska-féle, amiért hálás tud lenni az ember, ha a zsebében találja. '17-ben egy kompresszor gyártó cég néhányunkat kiutaztatott Winterthurba, hogy bemutassák a gyárukat. Na, amellett, hogy a kávézójukban ingyen volt a csoki, 3-4 Spartant kaptam repi ajándék gyanánt, rajtuk volt a cég logója. Ja, meg kaptam tőlük, már itthon egy SwissTool-t bőrtokkal, bitfejekkel, mert kisegítettem őket egy álatluk beszállított alkatrész összeszerelésében... A Spartanok elkoptak (elajándékozódtak), a SwissTool ma is megvan még. :)
motto: "Már új időszámítás van. Napjaitok meg vannak számlálva."
Afrikából ugorjunk át egy pillanatra a Francba. Ha már franciázunk... Ez sem egy uzsonnakés, de hát nem csak zabálásból áll a világ. A francia Nuquima de Chakapina kolostor kúpoldájában megtalálták Csodaturmix* druida, az ősi gallérus nép nagy törpjének aranysarlóját. Analfabetix ősi krónikája alapján ezt Befaucheaux, a kovács készítette Verdszájbaezt (ma Versailles) ősi magyar városban. Az eszköz a druida EDC-jéhez tartozott, ezzel vágta a varázsitalhoz szükséges zöldséget. És néha az ellent is, amikor Bessarix, a hős gallérus hadvezér romaellenes hadjáratot vezetett Császár Gyula ellen. A Túloz (ma Toulouse) melletti csatában irgalmatlanul felpofozták a Gyulát, és ebben nem kis része volt a sarlónak. Láthatóan itt nem a méret volt a lényeg.
(Csak a méretek összehasonlítása miatt, Csodaturmix sarlója, Brobdingnag** királyának brazil szalonnázókése és a királyné spanyol fogpiszkálója.)
Egészen a nagy folyón túlra zavarták. A Gyulát. Meg az Ottót. A TótOttót. A folyó ma is megvan és eonokkal a csata előtt is megvolt. A Lóár folyó (ma Loire). Az ősi legenda szerint arrafelé kiránduló eleink lovaira ott a Francban jött rá a kisdolog, ami nem volt kicsi, így keletkezett a folyó. Mások a föld-fű-víz barterüzletre való utalás mellett teszik le a nyerget, így jogosan követelhetjük vissza az ősi magyar földet. Jelenleg tudja a franc, mi az igazság. Node a lényeg, íme az arany csodasarló:
Akik a reggeli szalonnázáshoz, vagy a - láthatóan használt - gyógyító*** füvek vágásához ilyen eszközt, görbe kést igényelnek, azoknak bizony maguknak kell beszerezni. A füvet is. Ilyen aranysarló nincs Lidinéni boltjában. Ami biztos, hogy Csodaturmix, a druida sarlova magyar találmány (v.ö. lovasnemzet) és régmúltkor Medvezsíroskenyérhéj, a táltos hagyta ott a a terveket a Francba'. (Jól meghálálták. De ez már másik történelem...)
zárható penge, sör és konzervnyitó, dugóhúzó ezeket kb mindig használjuk pecán vagy hasonló akcióban
az a nyikhaj mini csipesz meg zseniális, beletört tüskéket kiszedni nincs tőle jobb alig látszik ki a bőrből és akkor is meg tudja fogni
melóban nem kell vágni, otthon kést használok, de bárhol máshol a svájcibicska
motoros túrákra vittem mellé egy fallkniven s1 replikát (thandokán mester műhelyéből) mert ugye erdélyben a medve ellen kell valami keményebb a svájci bicskától :))
itthon nem hordom mert b__i a törvényalkotó és nem lehet hordani szinte sehol sem
Nem vagyok gyűjtő, és nyilván a most következő mennyiséggel nem is lehetnék az, de Opinelből most összeszámoltam, hogy van egy 10-es inoxom három 8-as inoxom, ezeből az egyik vadászmintás és egy 9-es inox Effilém. A 10-essel itthon gyakran kajálok. Továbbá egy 6-os inox lapul még a feleségem táskájában... :)
A másik használt/hordott bicskám egy CRKT Pilar. Ez jelenleg a rövidnadrág oldalzsebében teljesít szolgálatot. :)
Az elején én sem értettem, hogy mi a francért vannak annyira oda érte. Aztán kíváncsiságból vettem én is egyet, és így már minden érthető. Kétség kívül zseniális.
No akkor, ha már törpök, akkor törpöljünk tovább. Két valódi afrotörp kés kerül a nagyérdeműnek bemutatásra: .... egy afrobongó, egy lökött kinézetű, de többcélú "svájcibicska-kés". Reggelizéskor nem kell, hiszen munkába indulás előtt már az afrotörpök is otthon reggeliztek. Ha napközben esetleg megéheztek, simán kibontottak vele egy vizilókonzervet. A mangbetu tribe sickle kés, a kongó-bongók EDC kése. Egyformán jól vágta az ellenséget, mint ásta a gyökereket, aratta a kölest. Persze egy idő után - mi az, hogy minden parasztnak fegyvere van* - luxuscikké, státuszszimbólummá vált és csak a kiváltságosok tarthatták. A történelem körbejár...
... és egy kongó-mongo, ngombe, doko kés a ngulu**. De több más törzsnél is használatos volt, mint alapvetően repülőskiképzési eszköz. Természetesen az adott technikai szinten csak a pilótajelölt feje repült egy meghajlított katapultfa segítségével. Egyes helyeken királyi jogarként is szolgált. Az almatermés arrafelé konvergált a nullához, így országalma helyett országbanánt használtak. De azt meg megették. Palást abban a tojásforraló melegben nem kellett, estefelé meg mást/másokat húztak magukra, maradt a jogar. Az alábbi díszes példány jogarkés eredetileg Ungabunga törpkirályé volt.
Szép darab, használd egészséggel! Az Opinel meg egy zseniális bicska. A piacos vackokkal kajáló munkatársak közül jó néhányat sikerült már Opinel rajongóvá tennem. Unszolásomra vagy ő maga vásárolt egyet, vagy én vettem neki a Dechatlonban, egy 8-as inoxot, ami persze kifizetett nekem. De mindannyian egyetértenek abban, hogy más lett az új bicskával az étkezés. :)
Na. de váltsunk témát, mert gyanítom hogy készítő kevesebb van itt, mint gyűjtő/késhasználó. :) Kinek mi lapul a zsebében/táskájában? Mi az ami nálatok EDC , vagy épp kajálós szerepkörben a legtöbbet használt, amit legjobban szerettek?
Nálam egy ifj. Papp Zoltán féle nagy rác bicska szolgál reggeliző bicskaként:
Az istenek óvjanak, hogy zavargásszalak, csak egylet, hogy néha én hogy csinálom, ha van kedvem hozzá. Jártamban-keltemben összeszedek néhány marék átm.5-6 mm-es kavicsot (csak SiO2 jó) ezzel félig megtöltök egy olyan műanyag palackot, amibe a késpenge is kényelmesen belefér és lezárom. Mosáskor megy a dobba, és mire a ruha tiszta lesz, a pengém is bársonyosan kőmosott. Mint ez a kétfejes egyenes.
Egy kétlet, mosószünet esetén, különböző leselejtezett smirgli (írhattam volna csiszolóvásznat is, de az sokkal hosszabb) gumikalapáccsal való ütögetésével és némi türelemmel hasonló felület érhető el. Lsd:
De legtöbbször, háromlet, négylet, ötlet, a natúr kézismirgli, gyémántoslap és/vagy a filckorong híve vagyok. Réges régen, az ősidőkben, amikor még a keresztet is kézzel vetették, egy messzi messzi valahol... Naplemente után, Vasfelkelte...
No akkor törpöljünk egy kicsit, hogy a töpörödött törpök is örvendezzenek az űr csemegéinek. Bár szigorúan titkos, de mint már szó volt róla, a napokban tért haza az IdeYoda* - egy yoghurt osztályú, téridőváltóval felszerelt - űrcirkáló az Authoshtashca és a Recamiere csillagkép irányából, ahol a PTA megbízásából az USP (Uncili, Smuncili és Puncili) hármas rendszerben végeztek felderítést. Itt látható a téridőváltás pillanata, ami a kép közepén nem látszik, az az űrhajó.
Megtalálták a valaha élt legnagyobb törp, a klingon harcos és első császár, Kahless** aranykardját! Sokáig azt hitték, hogy csak egy kardot készített, a legendák szerint hajából fonta, lávába merítette, patakvízzel hűtötte. De kiderült, volt egy ünneplő aranykardja is, hajából fonta, egy napba merítette, üstökösjéggel hűtötte. De ez többek szerint mese, mert akkoriban még nem is volt űrhajója, hogy vitte volna egy napba?. Egy kisebb szakadár klingon csoport, az urináliusok szerint hajából fonta, lávába merítette, de a gleccserpatak kiszáradt, az ég üstöketlen volt, így hűtötte azzal ami neki, mint férfiembernek kezelhetően kéznél volt... Ettől lett sárga... De ez lényegtelen. Itt a bizonyíték, a sejtelmes csillagködbe burkolózó bath'let, a Becsület Kardja:
Sikerül megmenteni egy művészi alkotást is, ami bizonyíthatja hogy vannak közös gyökereink. Nekünk ráadásul vannak saját bunkó gyökereink is. De ez másik téma lenne. Viszont az eszköz kiválóan alkalmas zsigerelésre, nyúzásra, sőt darabolásra is. Ezért kés. Is. De a csillagászati értékű szakrális eszköz gyakorlati tesztelésére, mint feleslegesre, nem volt igény az Értelem részéről. Inkább lássuk a művészetet, íme "Egy klingon a Paradicsomban" című műalkotás:
Az ismert világ tágul***, ezt köztudjuk. De kevesen gondolnak bele, mivel jár ez. Nyilván régebben minden kisebb volt, ami mára nagyon nagy lett, mint például a butaság, konkrétan ostobaság****, a hőbörgők pofazacskója. Azok a dolgok, amik egy-egy anomáliába keveredtek megőrizték törpvalójukat, és így felbecsülhetetlen értéket képeznek a tudománynak. A boncolásnál. És ez galaktikus méretekben is igaz. A kutatás folytatódik...
...és 240-essel ennyire szép a felület? Én mondjuk 240-es szalaggal próbálom finiselni, aztán ilyen vlies-szerű koronggal, de nem ilyen szép a felület. Igaz, nekem az élre merőlegesen alakul kis a felület száliránya, neked kézzel az éllel párhuzamosan, más az optikai hatás.
A PTA Késmúzeum újabb EDC-önvédelmi eszközzel gyarapodott. Ez, a kutatások szerint mindenféle természetfeletti és alatti* lényektől véd. Még a űr vákuumában zajló háború is gyógyítható vele, különösen ha az űr korlátolt helyen, egy fejben van. A vizsgálatokat és restaurálást dr.Szú úr vezetésével a FAKIR (Fakések Irodája) végzi. Az eddigi megállapításaik már most is jelentősek.
Vámpír ellen laminált pengéjű, edzett nyárfakés. Igazi középkori san mai relikvia. Anyagát a szakirodalom egyértelműen meghatározza, de a kiegészítő színek és szagok, engedménnyel más célra is felhasználhatóvá teszik. Ezt a csodás darabot kutatóink találták valahol az alföldi tanyavilágban. Ichiko, a japán csontkereső cserekutya szimatolta ki a romok között. Kora ismeretlen (a késé), de a szakértői bizottság előjegyezte karbunkulus-korolásra, így később majd pontosabb időt tudunk rá mondani. A markolat stilizált ókori római akasztófákkal azaz napkeresztekkel díszített szögecsekkel berakott. A mester a legkisebb szögecsekbe is beleverte az egyszerű, ősi napkereszt jelét. Az elején vámpírfogak, valószínűleg a korábban elejtett vámpírok trófeái láthatóak. A nyél védett a vámpírok ellen, azok nyugodtan gyilkolászhatók, hiszen ha megpróbálnák megfogni és elvenni, a keresztek megégetnék a kezüket.
A penge megfüstölt és szentelt méhviasszal van impregnálva, így a boszorkányok ellen is véd. A megfüstölés ősi méhész szertartás, a szentelés pedig egyszerű és automatikus. A méhviasz begyűjtése kesztyű nélkül ugyanis a méhek irigysége miatt számtalan szent emlegetésével történik, még manapság is. Kesztyűben viszont sportszerűtlen. A pengén elhelyezett máltai keresztek a lovagok szellemiségét viszik a vámpír belsejébe, amitől az frászt kap.
A sárkánypöcsbőr a markolaton ugyanolyan védelem a sárkányok által étkezési és egyéb célra beszerzett szűz királylánykák ellen, merthogy ők azt meg nem fognák, így a felszabadító királyfika, a mentvény idegállapotba kerülés miatti, véletlen lebökése nem történhetett meg. Hátránya, hogy a 60-70 éves szűz királylánykák esetében a "#metoo" faktor megnövekedett. A kés birtokában a királyfikákat viszont más, szellemes jellegű meglepetés nem érhette.
Az elsődleges cél mégiscsak a vámpírok elleni védekezés volt, valószínűleg erre utalnak a markolaton látható intelmek. Ezek megfejtése** folyamatban van.
De ezen túlmutatóan a kés univerzális védelmi erejét jelzi, hogy a röntgen-szagelemző készülék alkalmazásával megállapítható volt, hogy a belső pengét fokhagymás bedörzsölés után még konyhasóoldattal is kezelték, így egyszerű késfelmutatási szertartással szellemek, kísértetek, sőt démonok ellen is védekezhetünk. A kés szalonnázásra (vereshagymával) nem, sőt békanyúzásra sem alkalmas, akiknek ilyen igényük van azok menjenek az a... ööö... khmm... valamelyik késportál konyhakés-fiókjába. Nem mondható hiányosságnak, hogy zombik ellen nem véd, hiszen már bölcs királyunk, Kódex Kálmán (aka Pergaman Kolomanus) megmondta, hogy "a' zombikról pedig, mivelhogy nincsenek, semmiféle vizsgálat ne tartassék".***
A korábban ismertetett - Lucaszék helyett alkalmazott - Lucakéshez hasonlóan boszorkányok felismerésére is alkalmas. A hagyományos Lucaszékkel/Lucakéssel ellentétesen működik. Az éjféli misén a boszigyanús női személyeket megközelítve, a gatyánkba vagy surcunkba betokozott kés fokhagyma-kipárolgása elhúzódásra készteti a boszorkányt, így felismerhető. A hitelesíthető eredmény érdekében aznap tartózkodni kell a fokhagymás pirítós, fokhagymás kolbász és a csülkösbab fogyasztásától.
A megtalálás annak a szerencsének köszönhető, hogy a vámpírok száma a magyar tanyavilágban erősen konvergált a nullához. Ezért János bácsi, valószínűleg nemcsak az éjféli misén, hanem EDC-ként évközben is sűrűn kereste a boszikat, hogy meg-... izé... -lássa őket. Így Marcsa néni egy idő után eldugta a boszikereső kést. Később pedig, mikor eljövend a klimaxa, az kimaxolta a feledékenységét, és már ő sem tudta hová dugta. De akkorra már János bácsinak sem volt fontos a dugás.
A penge hossza 130 mm, vastagsága 12 mm, a markolat 110 mm. Akit a kés teljes hossza is érdekel, és véletlenül megvan a 8 általánosa, az adja össze.
* Sajnos, az évek óta időnként kikelő köpőlegyek ellen nem véd, de ami késik az múlik. ** Amatőr megfejtők munkáját is szívesen látjuk. *** Persze a Könyves korában ez bölcs megállapítás volt, node most már a telefonokosok korában élünk. https://i.imgur.com/OERmAKvl.jpg Szóval ezt a zombi-kérdést még tesztelni kell.
motto: "Kecske szarva, bika szarva, az egész horda le van szarva!" (Neándervölgyi Leánder ősköltő, részlet A Horda és a Verebek c. őskölteményéből.)
A történelmi kések kútjában merüljünk kicsit mélyebbre. A boldog törp-rézkor. Amikor még a kakas se kukorékolt, mert még nem volt megszelídítve. De a felálló tarajára hajazó, pontosabban tollazó vörös színű kés már megjelent a horda konyháján. Már ha sikerült találni egy gazdag, szép, vörösréz telért. Esetleg egy vörösképű rézbányászt, akivel el lehetett cserélni a kor szokásai szerint egy kőbunkóra. Így réz is lett és a bunkó is megmaradt.
Egy minimal art konyhakés és/vagy EDC a korból. A furatnál fogva övre, nyakba lehetett akasztani, így mindig kéznél volt. A teljesen fém kialakítás lehetővé tette, hogy megfeleljen a korabeli HAPCI-nak és egyéb közegészségügyi előírásoknak, mivel a pucér fémet a kutya teljesen tisztára tudta nyalni és egyben nyálával fertőtlenítette is.
A markolatvég a kor praktikumát tükrözi, hiszen nincs rajta üvegtörő. Merthogy az üveget még sokáig nem fogják feltalálni, tehát akkoriban törni sem kellett. Van viszont egy praktikus klopfolófej, amivel viszont az őstulok húsát lehetett puhítani az üknagyi régi receptje szerinti neanderiszelet készítésekor, ami a neanderfatányéros elengedhetetlen része volt. A kés jegyajándékként is fontos szerepet játszott a korban, természetesen kardfogú macska bundáján átnyújtva.
A korabeli törpök legveszélyesebb ellenfelének elejtése komoly sikernek számított, így a vadász az egyéb feltételek megléte esetén megkaphatta a felállítási engedélyt. Akkoriban még - törpön törp - a méretek nem voltak olyan lényegesek mint ahogy manapság túlhájpolják. Így aztán a bizottság sem méricskélte a dolgot, ha az akkori törpöknek megfelelt, a mai nyafogó mikrotörpöknek is legyen elég.
Abszolút nem éreztem kritikának és én is csak leírtam nagy vonalakban hogy én hogyan készítem a bicskát. :) Egyáltalán: köszönöm az időt, amit a bicskáim kaptak. :)
Köszönöm! Nyilván nem én találtam ki a rejtett szegecselést, de a szerszám és gépparkom a bakni nélküliséget támogatja leginkább, és a csavarozott panelek legyártása számomra egyszerűbb. Sablonok, minták nélkül dolgozom, a kezem alatt alakul ki a forma, így sohasem készítek ugyanolyan bicskát. Szóval nem tervezek baknisat, de egyszer talán készülhet olyan is. Talán, mert megrendelésre nem dolgozom, ez számomra hobbi.
Azt a 3-4 konyhakéses/konyhabicskás, időnként kikelő köpködő legyet közösségnek nevezni... hát... Pláne hogy fel sem fogják, láthatóan nem is képesek felfogni a késvilág sokszínűséget... :-) :-) :-)
Most egy bushman típusú kést mutat be a PTA -TÖKI (Törpkéskutató Intézet) Késmúzeuma. Ennek kigondolása és beszerzése kishíján az expedíció vezetőjének életébe került, de a legyeknek nem volt szerencséjük. :-P
Ezt a nagyon praktikus késtípust nemcsak a bushmanok*, hanem barterüzlettel a szomszédos vizi- és a kövidinkák, sőt a know-how átadásával a két törpsziget Lilliput és Blefuscu lakói is használják. Sőt, emberméretben is készítik, persze nem a késösszeszerelő pancserek, hanem komoly késgyártók. Csak mint tudjuk, a méret bizony számít. Ez egy blefuscudián EDC eszköz, ami késként, nyelezve és fagerelyre tűzve dobóeszközként is használatos. A nyélen nincs rögzítőfurat, mert többféle, gyorsan cserélhető cél-fanyél is beletehető. A képen az alapkés mellett (alatt) a tengerészbárd, a rövid bozótgerely és a teljes méretű közönséges, avagy mezei vadászgerely is látható.
Értéke legalább 130 Sprug, hiszen állítólag egy darab .500-as ezüstötvözetből készült, ami kellően kemény és a sziget sós tengeri levegőjének ellenáll. Így az alapanyag nem lehet más, mint a dr.Gulliver által a blefuscudiánoknak ajándékozott óriási ezüstpénz. (Az aranyat a liliputianok elkobozták tőle.) A kés a felületén, csak a rend kedvéért szeléndioxid bevonatot, a fagerely álcázó festést kapott, így vadászatra is megfelelhetett. Az anyagösszetételt (Ag, Cu, nyomokban SeO2) a röntgen-fluoreszcencia analízis todományosan igazolta.
Az alábbi festmény Blefuscu főterén, a Mennyei Tojás terén, a II.Tojásháború** emlékművéről készült. Figyeljük meg a művész finom, pontozó technikáját a késen és habverőn is.*** Az arany habverő jelképezi hogy Liliputiak tojásaiból tojáshabot vertek, a kés pedig hogy ezzel elvágták a további ellenségeskedést. A csillag a háború egyetlen áldozatát jelképezi, aki életét adta a hazájáért. Hazafelé tartva úgy berúgott, hogy a hajóról beleesett a vízbe. A többiek még részegebbek voltak, így nem tudták kimenteni. Az emlékműről csak ez az ismeretlen művész által készített festmény maradt fenn, mert a legutóbbi rendszerváltáskor egyetlen éjszaka alatt eltűnt a térről. Rossznyelvek szerint összefüggés lehet az eltűnés, a kormányzó új hófehér palotája és a hozzávezető sárgaköves út között.
A további ellenségeskedésnek a szigetek bölcs prófétája, Lustrog tanítása vetett véget, azaz ahogy mondotta vala: "A keménytojást azon a végén kell feltörni, ami kényelmesebb." ****
Ma is megfontolandó bölcs tanács!
A kés elképesztő eszmei érteke miatt csak óvatos tesztekre került sor. A tesztelést egy szakszerűen előkészített, autentikus mélytengeri paprikás makarónival***** végezték. Láthatóan tökéletes szusikarikákat lehetett vele vágni és a majdnemborotvaélen sem rontott semmit a művelet.
Ezután 30 ezrelékes brakkvízben, baracklében, szilvalében majd fehérboros fröccsben vizsgálták a kés viselkedését, de semmi elváltozást sem tapasztaltak. A kutatók ennek fotografikus bizonyításától eltekintettek, hiszen mindenki láthatott már kést átlátszó folyadékban.
A méretek: pengehossz 16 mm, vastagság 0,45 mm, a nyél 11mm. A nagygerely hossza 66,6 mm.
* bushmanok: az ősidőkben, ismeretlen okból elkóborolt, majd ezt szomorúan megbánó, aprótermetűeket tömörítő magyar törzsrész, magyarul a "bús manók". ** Az I.Nagy Tojásháború a brit imperialisták közbelépésére döntetlenül végződött. A II.Tojásháborúban viszont Blefuscu fényes győzelmet aratott. Azóta a sziget lobogója sárga-fehér és a címerükben habverő és kés látható. *** A Blefuscu Habtörpéneti Intézet szíves engedélyével. **** Egy Swift Jonatán nevű történész kutatásai szerint. ***** A mélytengeri paprikás makaróni a félsós brakkvízben él, így a főzővizébe nem kell sót tenni. Az igazi ínyencek viszont nyersen, szusiként fogyasztják. Csak szakemberek foghatják ki, mert fogáskor felpaprikázza magát és ha a makmester****** nem vágja le hirtelen és szakszerűen a fejét, akkor nagyon mérges lesz. Egyébként a farokvége a legszakszerűbb fejelés esetén is tartalmaz egy kis méregzöld részt. Ez sem vész kárba, mert megpárolva kutyatápokhoz adják, hogy a házőrzők még mérgesebbek legyenek. Állítólag egyes környezetvédők is használják önkábításra. ****** makmester: a mélytengeri paprikás makaróni fejelésére és farkalására évek alatt kiképzett, államvizsgázott szakács.
