Kisléghi Nagy Ádám festőművész gondolatai arról, hogy mi a múlandó, és mi az örök
"Én nagyon sokszor átéltem azt, hogy hát végül is a festészet, és itt most ugye a képzőművészetnek ezt a műfaját emelem ki, hiszen azzal foglalkozom, az valójában hát mi? Vászon, olaj, tárgy. Ez egy múlandó dolog, tönkre fog menni, vagy elég, vagy elpusztul, és akkor ugyan, mit ért az egész?! Igen ám, ezért lehet mondani, hogy tárgy, egy olyan képre, amin nincs más valójában, mint festék. Erre szoktam mondani, hogy a rossz kép, az festékes. A festéket érzem, nem a lelket. És, ami igazán vigasztaló a dologban, az az, hogy a találkozás, egy másik ember, egy másik lélek találkozása a képpel, ha a lelkét, és a képnek az erkölcsi és magasztos részét éli át, az az Élmény, az átéltsége folytán már Örök életű és Ez az, ami maradandó. Ez az a bizonyos kincs, amit már nem eszik meg a rozsda, amit már tolvaj el nem lophat. Mert ezek az élmények Szentek, ez nem manipulált élmény, hanem tudatosan és rendkívül hitelesen törekedik arra, hogy az illető ugyanúgy átélje, amit a művész is átél. Mi több, ilyen módon még talán azt is meg merném kockáztatni, hogy az, amit a művész átél, hogy a Teremtésnek a részese, és a teremtésnek egy folytatója, hogy az Isten kezében egy eszköz arra, hogy ezt a teremtést tovább csinálja, végezze, ez így munkálkodik és hogyha ezt is átéli, akkor ő maga is részese a teremtésnek és én azt hiszem, hogy ez a része már a Halhatatlanság kérdése. Itt már nem festékről van szó."
Érdeklődj, a Nemzeti Színházban a 2015/16-os évadban tartandó előadásokról.
Az alábbi tervezet alapján, szerintem lesz Éden földön. :-)))
"...Nemzeti Színház - Tíz bemutató lesz a jövő évadban2015. május 7....
-Hat nagyszínpadi és három stúdió-előadással, valamint egy szabadtéri produkcióval várja a nézőket a jövő évadban a budapesti Nemzeti Színház, ahol Bozsik Yvette, Alexander Morfov, Anatolij Vasziljev, David Doiasvili, Galambos Péter, Sardar Tagirovsky és Zsótér Sándor is rendezni fog... 2015/16-os szezonban a nagyszínpadi bemutatók sorát Szarka Tamás Éden földön (Hanyi Istók legendája) című műve nyitja. A zenés fantasyt Bozsik Yvette rendezésében és koreográfiájával szeptember 25-én láthatja először a közönség.
Carlo Gozzi A szarvaskirály című komédiája Alexander Morfov rendezésében látható, a darab premierjét október 16-án tartják.
Törőcsik Mari 80. születésnapján, november 23-án mutatják be a főszereplésével készülő, Az öreg és a tenger című produkciót. Mint Törőcsik Mari a sajtótájékoztatón elmondta, Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger című műve alapján készítenek előadást Anatolij Vasziljevvel. "Én a Vasziljevvel fejjel is a falnak megyek. De az imádott rendezőm megteszi velem, hogy halálra dolgoztat több héten keresztül, hogy ünnepeljem magam a 80. születésnapomon" - fogalmazott a színésznő.
Szindbád címmel Krúdy Gyula regénye alapján születő produkciót mutatnak be december 18-án Vidnyánszky Attila rendezésében. Az előadásban játszó Udvaros Dorottya elmondta: ugyan régen látta a filmet, de Latinovits Zoltán és Dayka Margit - Szindbád és Majmunka - jelenete mély nyomot hagyott benne. Az előadás azonban nem a film történetét követi, hanem a regény alapján készül, saját történetüket keresik meg - mutatott rá a színésznő.
Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című művét 2016. március 11-én mutatja be a színház, szintén Vidnyánszky Attila rendezésében, aki elárulta, hogy a műnek erős zenei alapja lesz. "Úgy éreztem, megérett a társulat arra, hogy elindítsuk három nagy művünk sorozatát: a Csongor és Tündével kezdünk a következő évadban, azután Az ember tragédiáját visszük színpadra, végül, az igazgatói ciklusom végén, a Bánk bánt" - mondta, hangsúlyozva: a Nemzeti Színház repertoárjában ezeknek a műveknek meg kell jelenniük.
Edmond Rostand Cyrano de Bergerac című művét - Fehér Tibor címszereplésével - 2016. május 13-án mutatják be David Doiasvili rendezésében. Vidnyánszky Attila emlékeztetett arra, hogy a művész - ahogy Viktor Rizsakov, Anatolij Vasziljev és Andrzej Bubien is - visszatérő rendezője a színháznak, Szentivánéji álom-rendezése a Nemzeti egyik legsikeresebb előadása.
A Gobbi Hilda Színpadon Vladislav Vancura Szeszélyes nyár című művét Galambos Péter állítja színpadra. A Jirí Menzel filmje alapján készülő előadást december 12-én mutatják be. Szintén stúdió-előadásként látható, 6 címmel A 6-os számú kórterem című Csehov-mű alapján készülő előadás Sardar Tagirovsky rendezésében, február 27-i bemutatóval.
A Kaszás Attila Teremben Bertolt Brecht Galilei élete című művét állítja színpadra Zsótér Sándor, aki tavalyi sikeres Brand-rendezése után dolgozik újra a társulattal. A bemutató 2016. március 20-án lesz.
Külső helyszínen, a Memento Parkban (Szoborpark) adják elő Szilágyi Andor Tóth Ilona című darabját Vidnyánszky Attila rendezésében. Az 1956-os forradalom 60. évfordulójára készülő előadást 2016. június 16-án mutatják be, 2016. október 23-án pedig a színház épületében is láthatja majd a közönség.
Az igazgató elmondta, hogy a társulat tagjai a Bajor Gizi Szalonban önálló esttel jelentkeznek, a tervek szerint öt művész - Szűcs Nelli, Tóth Auguszta, Földes László (Hobo), Nagy Mari és Farkas Dénes - produkcióját láthatja a közönség a jövő évadban..."
Nen tudjátok véletlenül, hogy 2016-ban lesz még ÉDen földön előadás? Meglepném novemberben az egész családot, csak akkor a karácsonyi ajándékokat kell átcsoportosítani, viszont ez legalább tuti, hogy a jövő hónapban lesz, mi van ha jövőre meg nem.. nem akarok belebukni.
Igen..., a Nemzeti Színház fontosnak tartja, hogy közönségével minél közvetlenebb kapcsolatot építsen. Az ilyen lehetőségek személyesebbé, családiasabbá teszik a Színház és művészet iránt érdeklődők, alkotók, színészek, rendező-koreográfus, dramaturg... találkozását. Kíváncsian várom, milyen kérdéseket fejtegetünk majd (filozófikus, szimbólumok, analógikus), milyen háttérinformációk nyílnak meg.
Fanni, egyet értek, nagyon jól ráéreztél..., a makrovilág mélységébe emelkedő kozmosz „embere”, aki küzdelmében szembesül isteni valójában megtestesült erejével..., mit bír még az ember?
Regi, ezen én is dilemmáztam, hogy írjak-e, lelőjem-e a poénokat? - Úgyse menne! :D
Aztán arra jutottam, hogy majd ahogy adja magát, szívesen megvárok másokat, másrészt akkor bennem még dolgozott, áramlott az anyag, még nem akart kitörni, még meditáltam rajta, és egyszerűen elmerültem benne, mint Istók a mocsárban.
és élveztem, örvendtem, hogy ez a mű megszületett! hogy megszülettek, ezek a gondolatok, szavak, mondatok és zenék és hömpölyögnek , áradnak bennem és áthatnak, átitatnak. és engedem, hogy hassanak, hogy megérintsenek.
Nálam ez kb. így működik, képtelen vagyok odafigyelni és memorizálni például... (sajnos)
Sok rétege van az darabnak, ahogy ezt Tamás is elmondta. magamnak én ezt szinteknek fogalmaztam meg az előadás közben. legmélyebb rétegében filozofikus mű, életfilozófiákat fogalmaz meg.
úgy tűnt, hogy csúcspontját, legfilozofikusabb részét, vagy legmélyebb filozófiáját akkor éri el, fogalmazza meg, amikor Istókot felemeli a földről, a csillagok közé (Íme az ember.. - emberben az Isten) s már szavakra nem is emlékszem, csak arra, hogy nálam ez katartikus könnyek formájában folyik az arcomon s a felismeréstől mosolygok magamban ugyanakkor.
A pörgős, sokszínű, Itt megáll, lecsendesül, csak pár szín dominál, az ég kékje a csillagokkal és vérvörös nadrágban-kézzel Istók, szinte kiszolgáltatva, keresztre feszítve.
Fantasy és mégsem az.
Az élő szerző előnye, hogy a tapson át éreznie kellett, hogy az elismerés neki is, s legfőképpen neki szólt!
Égből énekelték nekünk – Istóknak –Tamás zenéjét és szövegeit a madarak. Nem találtam giccsesnek a „repülést”, valahogy a zene és az ének természetes velejárójának tűnt.
Nagyon kedves jelenet volt, amikor Istók a rácsodálkozott a telihold szépségére, akarva-akaratlanul is megidézte bennem azt a képet, amikor Tamás kisfiúként leült a víz fenekére, és nyitott szemmel nézte a holdat. :)
Tóth Auguszta nagyon kifinomult és nemes Kó szerepében, beleszerettem az alakításába, a hangja gyönyörűen illett Tamás zenéjéhez. (a Vitéz lélekben is zseniálisan játszott) Olt Tamás Burkus szerepében vadsága ellenére – vagy épp amiatt? – tanítja az életre Istókot, jól állt neki a védelmező szerep is. A Mária-előadás után végképp, bár amikor „kitört” belőle a vadállat, :D nagyon Heródeses volt. „Simán megölhetnétek engem, és én is titeket, de nem tesszük, mert beszélünk! Ez a mi szerencsénk! Akivel beszélünk, azt nem öljük meg. "
Mintha egy varázsmesébe, vagy egy nyugalmas álomba kerültünk volna az első felvonásban: zöld táj, madárcsicsergés, hajladozó ember-nádak, ugráló ember-békák, szárnyait kitáró madarak, körtáncot járó nádtündérek, mellettük szép dallamok. (de még milyenek!) Bozsik Yvette koreográfiája tökéletesen illeszkedett a dalokhoz, a rendezése is egyedi, teli volt újító ötletekkel: Yvette egy sci-fi filmre emlékeztető térbe helyezi át a darabot, egy felhőkarcoló 80. emeletére. Vagy a jövőbe, vagy az űrbe, ahogy tetszik. Az emberek önmaguk paródiájaként voltak a színpadon, direkt eltúlzott alakításukkal befogadhatóvá tették a gigantikus űr-sci-fici-jövőképet, ezt az emberi világot. Tamás megcsillogtatja sajátos humorát jó sokszor, a halandzsaszöveg zseniális, a szellemes szójátékokon jòkat nevettünk. (pl. „plázacikornyák” plázacicák „nedves szemetek” kedves gyerekek).
A templomi jelenet a legszebb, megrendítő, halkan suttogó zenével, egy imával, mosolygó angyalokkal a padok között – Istók megkeresztelése zajlott. A pappal együtt fölemelkedik a magasba, és Istók rácsodálkozik az emberre, megismeri a repülést, amit annyira csodált és irigyelt Kótól és Égiától.
A rózsaszín, extrahosszú magassarkúban szelfibottal fényképezkedő trendi plázacicákon a második felvonásban bólogatva, vagy épp fejcsóválva nevettünk hangosan, míg a természetben elhangzó gyöngybuborék szón gyönyörködtünk. Mondhatnánk, hogy ez a két véglet csap össze: a posztmodern kor és a természet világa. :)
A darab legerősebb jelenetei közé tartozik Csiperke (a várkisasszony, Tompos Kátya) és a fiatalember lakodalma, ahová Istók megérkezett a menyasszonynak szánt ajándékkal, a békákkal. Fantasztikus ötletek voltak ebben a jelenetben mind rendezésben,zenében, táncban: betoltak a színpadra egy dj-pultot, (ismerős…. :D ) azon imitálták groteszk módon az orgonajátékot. Majd először egy népdalos lüktetésű Tamás-dalt énekelt a lakodalmi nép, majd az egyre pszichodelikusba forduló rábaközi népzene őrült tombolásra késztette őket. Azért fontos, hogy rábaközi, mert Rábaközben játszódik az egész darab, Iker, a szerző alapossága itt is tetten érhető. :) Tamás az amúgy vidám dallamot nagyon átfordította a saját nyelvére, hihetetlen hatása volt, a végére olyan zaklatottá tette, hogy én is megrendülten figyeltem ezt a megrendezett káoszt.
Majd hirtelen beborította a teret a nyugalom: fordul a színpad, visszatér a természet, az első jelenet szép dalával, amit most a szerző énekelt mint egyfajta láthatatlan, csak énekben létező narrátora az előadásnak. A repülő madarak alatt egy apa sétál a fiával, az apa természetfotókat készít. És ahogy őt, és ezt a szépséges tájat nézzük, ezt az álommesét, megnyugszunk, hiszen a csoda (újból) megteremtődött.
Köszönjük. :) Talán kicsit érzelgős és hosszú lett az írás, de nekem ez volt a benyomásom a darabról.
Nem igazán jutottak eszembe szövegek sajnos, remélem, megint lesz szövegkönyv és cd, mint a Máriánál.
(különben nemrég én is levéltáraztam egy sort a házunk első tulajdonosával kapcsolatban, "ezer" helyen néztem utána, de nem találtam róla, róluk szinte semmit, semmi újat. viszont, mégis rájöttem dolgokra mit-miért és annál több érdekes derült ki más történésekről... szóval, ajánlom mindenkinek az élményt, amit egy Levéltár nyújthat! persze, ha épp erre van szüksége vkinek)
tudod, Iker, én lehet, hogy kicsit kritikusabb vagyok egy-két témában, pontosabban én márcsak ilyen kétkedő, megkérdőjelező, bizalmatlan és állandó kérdésfeltevő vagyok, ami valószínűleg, vagy nem biztos, hogy jó.. de, én, ilyen.
Nem feltétlenül Tamással, hanem csak úgy általában, a világgal, bizonyos témákkal, dolgokkal kapcsolatban.
Mondjuk Tamás nagyon határozott tud lenni és akkor mondja, mert fontosnak tartja, és ez jó is. de persze lehet, hogy neki sincs mindig igaza, ezért szerencsére meghallgat másokat is és módosít, ha úgy látja jónak. Amikor el akar, úgy érzi el kell mondania vmit, akkor vehemensen. S ez csodálatraméltó! de hallgatni, meghallgatni a másikat éppoly gyönyörűség-hasznos-fontos lehet, pár-beszéd. :)
Én még a darabról nem... még átjár, még kiforr..., aztán lehet, nemsokára..
Hasonló gondolatok kavarogtak bennem..., mikor délelőtt arra lettem figyelmes, hogy a rádióban az egyik legkedveltebb adómon, örömömre..., épp Szarka Tamás beszélget Farkas Erikával. Azon töprengtem, meddig várjak..., mert alig bírom magamban tartani az élményt, amiben szombaton este volt részem a Nemzeti Színházban, az Éden földön zenés fantasy alkotás előadásán. Igaz, úgy beszéltük meg, hogy szünetben majd találkozunk, s néhány szóban összegezzük az addig látottakat, de egyszerűen, olyan mély hatással volt rám a darab, hogy szünetben csak ültem..., ültem..., próbáltam memorizálni..., magamba szívni, inni mindent, mert nem tudtam betelni a látvánnyal, fény-hangeffektekkel, a muzsikával, táncjátékkal, szöveggel... Kápráztató, milyen egyszerűséggel elevenedett meg az első fölvonásban az érintetlen, ősi természet. Számomra mindennek szimbolikus jelzése volt: a hófehér fa-fészek, az élet-halál, küzdelem-oltalom, égi-földi, szellemi-anyagi, a természetbe olvadó megkövült élet fölébredése-, a teret betöltő horizontális-vertikális légies mozgás, a magával ragadó, szárnyaló muzsika feszítettsége..., mind az életben szunnyadó örök tisztaság, ősi lét, az egység feszületét idézte. Csodáltam azt a pontos, precíz, aprólékos, körültekintő munkát sugárzó kreativitást, amivel készültek a fantáziadús jelmezek, a kifejező sminkek. A növény és állatvilágot életre keltető szereplők varázslatos édeni életet tártak elém. Olyan gyönyörű egyszerűséggel mesélt Burkus farkas a természet farkastörvényéről, hogy minden félelmet félretéve tudomásul vettem, ez az élet rendje. Fején a „mindentlátó szem”, erejében a védelem... „Gyöngybuborék”..., Nap, Hold, Föld, buborék, katica bogár..., s máris előttünk a természetben rejtett legősibb forma az önmagába visszatérő-végtelenség..., a kör, térben gömb, ami öleli az egész alkotást, s átszúrva-úszva az idősíkok felszínén az élő múltba rejtett jövő..., mindez nagyon szép hasonlatokban, metaforákban..., csak ittam magamba minden pillanatát az előadásnak. Olyan hitelessé vált az idilli érzés, hogy azt vettem észre magamon, időnként, a madarak veszélyt jelző hirtelen megerősödő hangjára, aggódva fölkapom a fejem, Kó...óóó...(hívása) Milyen alapos megfigyelésre komponált szójáték. Hanglejtése, ritmusa jelző értékű, feszültség fokozó, éberségét ösztönző, mert a lápvilág csöndjét akkor szakítja meg a madarak hangoskodása, ha veszélyt éreznek. Égia, a magasröptű sasmadár, Kó, a kecses kócsag, Burkus, a farkasok fejedelme, békák játékos hada, a szellőben táncoló nádas, az égigérő fa édenfészke, a Hany lápvilágban adott oltalmat egy csöpp emberi lények. Istók, akinek „Titok legyen az élete...”, csodával határos módon, életet kapott a természettől, aki kéklidérces tánc össztüzében került az emberiség hálójába, aki a tisztaság megtestesítője, s mennyi küzdelemmel, szenvedéssel kellett, itt a földön szembenézni. Éles ellentétben az elsővel, a második fölvonás jelenében kibontakozik a „kör négyszögesítése”. Alkotói önéletrajzi vonásokra ismertem, gondolok itt a szülői ház környezeti adottságára. Tamás irodalmi esteken mesélte, hogy gyerekkorában szabadidejében gyakran játszottak a lakásuk mellett lévő folyó árterében, vagy a vízparton, sokat fürdöttek, sőt, arról is beszélt, hogy szívesen üldögélt este, sötétben, csak úgy..., nyakig a vízben, közben merengett..., figyelte a csillagos égboltot... Azt is gyakran emlegette, hogy milyen nehéz volt gyerekkorában az iskolakezdés, mivel a szlovák iskolába nem értette a nyelvet. Empátia..., s máris pereg az esemény, mert ebben az anyagias, fogyasztói társadalomban, a kockafej diktál, elfeledve a természet nyelvét, rendjét. Kemény kritika, de micsoda humorral fűszerezve. Halandzsa párbeszédben, csupa játék a ritmussal, hangokkal, szavakkal, hangmagassággal, rímekkel, alliterációval, dallamban, összhangban csupa tréfa, móka, élesre karikírozott helyzetkép, úgy nevettem, hogy folyt a szememből a könny... Megjelenik az elfogadás, együttérző szimpátia, a vonzalom, kibontakozó szerelem, szeretet, s ezzel szemben a kirekesztés, a másság el nem fogadása, az erőszak, a korlátok. Az ellentétek ütközése olyan drámai tetőfokra hágott, hogy föloldó elégtétellé vált a természet erejének győzelme. Hany Istók a természetet választotta. A végkifejletben fölemelő gyermeki tisztaság reményt ébresztő, mely arra ösztönöz, hogy a természet ősi ereje, megújulásra képes. Mindez gyönyörű muzsikával, dalokkal, melynek himnuszát bár ismertem, mégis szívbemarkoló. Az előadás művészi értékét fokozza a kiváló szereposztás, főszerepben Berettyán Nándor-Hany Istók, s Bozsik Yvette koreográfus-rendező magas színvonalú alkotó munkája.
Nagyon tetszett a riport. Engem nagyon szórakoztat Tamás humora, hozzáállása. Lenyűgöz az alapossága, hogy a levéltárban is utána járt. Nem lehet kérdésekkel megzavarni, mert becsukja a szemét. :) Meg ugye a madárdal gyűjtés az éjszakai susnyásban... Szóval, jófej, mint mindig. :))
Mesélne valaki a színdarabról?
Tegnap pedig, szintén a Kossuth rádióban, 20.55-kor a Vers napról napra műsorban Tamás Úr ének verse hangzott el. A hangtárban meghallgatható az is.
