Íme egy hatéves topic, ahol zavartalanul szórakozhatsz. Egy régi/új szolgáltatás, bármilyen történelmi témában -- ahová betette a politika a mocskos patáját -- irhatsz, vitázhatsz, elmélkedhetsz. Egyetlenegy kérés: tiszteljük a vitapartnert. Andrea Sbardellati
Ha és amennyiben nem zavarom Követ Uramat, kérlexépen, kizártnak tartom, hogy vége legyen, ippeg ma konnektáltunk e topic áthelyezéséről, és miegyebekről.
Maradtam 10telettel, és már el is húztam a belem...
Megtennéd a kedvemért, hogy egy legföljebb 512 karakterből álló topicleírást adol? Ha má' eccer áthelyeztem - kívánságod parancs nékem -, akkó' valami eleganciját vigyünk bele, ami egy magára valamit is adó követnél egyébként is természetes. :-)
Kilences kollégával folytatott hosszú, érdektelen és tanulságos vitánkat önkényesen áttettem a legkedvesebb topicomba. Uff :)
Kilences válasz | megnéz | könyvjelző 2004.06.30 07:28:58 (323)
Úgy látom, utolsó hozzászólásom letaglózó erejű volt...
Well, kedves Kolléga, tekintsünk gyáva megfutamodásnak a késői jelentkezésemet, a meccset Te nyerted, én meg főbe lövöm magam, s az szdsz-re szavazok (ebben a sorrendben). :) Ha, esetleg, netalántán, mégis, csak felvetődne Benned, hogy elsősorban nyár van, család, EB, sör és strand, no meg behavazott hivatali munka, rá se ránts, ez mindössze egy turulröptető mucsai tahó olcsó mentegetőzése bőgatyában.
De ha nem haragszol, akkor röviden tekintsük át a vitánkat. :)
Innen indult.
Kilences (154)
Ugyancsak társadalomtörténeti közhely, hogy a szocializmus idején, bár a hagyományos polgárságot látszatra szétverték és a valóságban is eléggé legázolták a Rákosi-érában, a Kádár-korszakban a tágabb értelemben vett polgárosodás folyamata mégis folytatódott, nagy tömegek ekkor kerültek először valamilyen polgárinak nevezhető állapotba: őket csúfolják ma a jobboldalon panelprolinak.
Rögtön két alapvető tévedéssel indítasz, egyrészt azt állítod, hogy a hagyományos polgárságot látszatra verték széjjel a Rákosi-rendszerben (bár önellentmondásosan ’valóságos’ legázolásról beszélsz), majd bevezeted az egész topicon végighúzódó kiterjesztett polgárosodás fogalmát, amit abszurdnak és alapvető módszertani hibának tartok. Az önellentmondásodon hamar napirendre térek, s beszámítom, hogy a fenevaddal disputáztál: Hic sapientia est. Qui habet intellectum, computet numerum bestiae. Numerus enim hominis est: et eius sexcenti sexaginta sex. :)
Az alapvető módszertani hiba más kategória. Természetesen alkotmányos jogod, hogy a szakterminusokat a prekoncepciód szerint igazítsad, olyan ez, mint a seregben az egyik roma csávó eljárása, aki az ulti szabályait mindig az aktuális leosztás szerint akarta módosítani. Ebből aztán számtalan konfliktus kerekedett, mondaná Rejtő Jenő. Számodra azért fontos, hogy a polgárosodás fogalmát a végletekig szélesítsd, mert így sikerül megteremtened a kontinuitást a 20. század első felének polgárosodása és a Kádár-rendszer állítólagos polgárosodása között, s ezért kell azt állítanod, hogy a legázolás voltaképpen látszat, mint Csülökék esetében, amikor ronggyá verik rendszeresen Török Szultánt. De ez nem így van. Először is a Rákosi-rendszer tönkre zúzta a megkésett, csonka és sérülékeny magyar polgárságot, tagjait fizikailag likvidálta vagy emigrációba üldözte. Másodsorban egyik rezsim (sem Rákosi, sem Kádár) sem rehabilitált semmilyen polgári értékrendet, sőt, elsőszámú közellenségnek számított minden, ami polgári az ő idejükben (1998-ban sem sikerült Hornnak kikeveredni a burzsoázia diszkrét bájának az öleléséből).
Ezután a szórakoztató és tanulságos argumentációd erre hegyeződik kifele: mindenáron a polgárosodásra akarod ráhúzni a vitatható modernizációs kisérletet. Mint ahogyan a (269)-ben említettem: a polgár és a szabadság egymást feltételező fogalmak, az államszocializmust pedig a legnagyobb jóindulattal is csak egy zsákutcás modernizációnak tartom hazug értékrenddel. Ezzel egyébként a (286)-ban hajlandó voltál kiegyezni. Nem véletlenül kérdeztem rá az (175)-ben a panelrengetegre, mint a magyar polgárosodás 'legfelsőbb' fokára. Ez a (puha) diktatúra adekvát válasza a kor kihívására: kell az olcsó, szakképzetlen munkaerő, akik jobb, ha a gyárak mellett laknak, mert kevesebb idő megy el az utazásra (lásd még a fekete vonat és a szabolcsi ingázók történetét), s ráadásul a talajt veszetett, hagyományaitól megfosztott, ingerszegény gettóba kényszerített embereket könnyebb manipulálni a maga alantas ösztönei szerint. A Kádár-kor ún. urbanizációja (ezek minden esetben politikai döntések következményei voltak, amelyek mögött sokszor irracionális érdekek húzódtak meg, mondvacsinált városok a 70-es és 80-as években, mindenféle városias jelleg nélkül cf. Érd). A többi későbbi példád is jól honosítható egy-egy modernkori – sok esetben felvilágosult – rezsim intézkedéseire. A diktátorok ilyenek, autópályát építenek, várost fejlesztenek, felszámolják a falvakat a nagyobb politikai kontroll és az olcsó, nagyszámú munkaerő érdekében, s nem egy esetben a saját morális elképzelésükkel pallérozzák az alattvalókat (levágatják a szakállt, levetetik a csadort, s betiltják a kábítószer-kereskedelmet, hogy kisvártatva ők maguk álljanak az élére). Egyébként az Általad elképzelt fiktív polgárosodás még ebben a rendszerben is bukik, hiszen az új gazdasági mechanizmus 1972-re hazavágják a Maci nyomására, pedig akkor kellene veszettül polgárosodni a magyaroknak, ugyi.
Kilences (204)
a magyar fejlődésben viszont a polgári átalakulás polgárság nélkül zajlott és a polgárság később sem vált olyan mérvadó réteggé, mint a nyugat-európai, ezért nem is válhatott olyan öntudatossá és emiatt nyilván polgári erényei is némiképp halványabbnak mutatkoztak.
Bár nem kenyerem a gondolatolvasás, de feltűnt nekem, hogy az egyébként logikus kiindulópontodból, miszerint a magyar polgári átalakulás kezdetben sovány polgársággal zajlott a modernizálódásra kényszerült Monarchiában, jöhetett ki ez az ötlet, tudniillik bármiféle modernizáció polgárosodást eredményez és viszont. A ’viszontra’ a válaszom igen, elfogadom, a polgárosodás modernizációhoz vezet, sőt, arról is meggyőzhető vagyok, hogy általában véve a polgárosodás egy modernizációs folyamattal együtt járó társadalmi változás. De. A modernizáció nem vált ki minden esetben polgárosodást, sőt, diktatúrák esetében hiányzik is ennek minden fontos tulajdonsága, amit a szabadság (s az ebből fakadó tulajdon és értékrend) fogalmával szoktunk a legegyszerűbben megjeleníteni.
Innentől a (312)-ben összefoglaltakhoz képest nem került elő új érv egyik oldalról sem, s megállapíthatjuk, hogy a jól bevált régi receptek szerint nem sikerült egymást meggyőzni, mint ahogyan ez várható is volt. Polgár a szabadságot testesíti meg, s ennek a kiteljesedését, parlamentáris demokrácia, az egzisztencia, az értékrend (különböző intenzitású) szétsugárzása a társadalom minden szegletébe, nevezhetjük egyszerűen: polgárosodásnak. A történelemben van olyan szakasz, amikor szinonimája a modernizációnak, de ez nem húzható rá pl. az államszocializmusra.
A (318)-as hozzászólásomat nyugodtan nevezheted rizsának, csak azt nem értem, hogy miért nem értetted? 1985-ben Szűcs nem írhatta le, csak kódolva, hogy az első ázsiai ék, az Occidens sikeres közép-kelet-európai expanziója után hatolt be az 1520-as években, a második ázsiai ék pedig 1945-ben. Nem véletlenül hozakodik elő a Nagy Károly-i birodalom határvonalai és Jalta közötti kapcsolattal. Lefordítom: az expanzió előtti Európa marad a Corpus Christianorum, míg a 19. században polgárosult és modernizált Köztes-Európát bekebelezi a második ázsiai ék, amely sok tekintetben pusztítóbb volt az elődjénél.
Erkölcstani kánonokra nézvést igaz: alaposan átírták őket. Szent Pállal szavaztak a vezetők: a népnek nem való leend vala a szilárd eledel, érjék be vallásekölcsi csasztuskákkal.
Még a Bibliát sem adták ki lingua vulgarica formában, csak verses kiadások voltak (az egri kiadást gyerekkoromban olvasgattam, s nagyon tetszett a szép versekbe szedett sok erkölcsi tanítás, amit szépen elhelyeztek benne a bölcs léleknemesítők), nehogy a jámbor hívők megbontránkozzanak a valóságon.
Így most hiányzik a férfias hit, s a sekrestyeerkölcsön tartott hívek eltévednek a Való Világ zűrzavarában.
Azért az igazán komoly kánonok nem változtak.
Hogy másminő kánonokat hogyan kérdőjeleztek meg és írtak át, arról ma is szép bizonyságot kaphatunk. (Miért, te ráismersz bármelyik párt kánonjára?)
Ehhh, igazad van. Kérem elnézésedet...
Nem mentség, csak magyarázat, hogy életemben először ma írtam olyan lektori véleményt, amiben nem javaslom a cikk közlését (még nagy átdolgozás után se). Kedves, rendes gyerekek írták, csak hát úgy hülyeség, ahogy van...
Hmm... szép szó ez az "egyértelmű". Olyan határozott. Erőteljes. Magabiztosságot sugalló. Tetszik nekem.
Na jó, hát legyen akkor "egyértelmű:"
Ha végigolvasod ezt a rovatot, egyértelművé válixámodra, hogy megelehősen sok nézetrendszert képviselő emberexólnak hozzá, igencsak különféle erkölcsi alapokról. Ebbéli minőségükben békésen teszegetnek hozzá egymás ismereteihez, és ennek mindenki örül. Így hát az a következtetésed, hogy aki nem a keresztény erkölcs "alapján" áll, az nem ismeri a történelmet, egyértelműen hülyeség.
OK, ezt mint elvi lehetoseget nem vitatom.
De azt feltetlenul allitom, hogy az erkolcsnek magasabbrendu donto eronek kell lenni az elveknel. Pont azon zajlik a mai eszmei utkoztetes, hogy a liberalis avagy a kereszteny elvekre alapuljon-e az emliett erkolcsi alap, ill. hogy melyik legyen a mar emlitett szervezo ero.
Tortenelmet ismero embernek egyertelmu a valasztas.
Életének 65. évében, súlyos betegség következtében szombaton elhunyt Kristó Gyula szegedi történész, akadémikus - tájékoztatta a felesége az MTI-t vasárnap.
Az elhunyt hamvait, végakaratának megfelelően, Szegeden szűk családi körben helyezik örök nyugalomra - mondta Kristó Gyuláné.
Kristó Gyula 1939-ben Orosházán született, a József Attila Tudomány Egyetem (JATE) elvégzése után az egyetem oktatójaként, tanszékvezetőjeként tevékenykedett, 1982-85 között az egyetem rektori tisztségét töltötte be, majd 1987-89 között a Bölcsészettudományi Kar dékánja volt.
A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1988-ban lett.
Középkori magyar történelemmel és történelmi segédtudományokkal foglalkozott, több hely-, ős- és középkortörténeti kötetet szerkesztett.
Fő művei közé tartoznak Az Árpád kor háborúi, Az Árpád-ház tündöklése és bukása, valamint A Kárpát-medence és a magyarság régmúltja című könyvek.
Most mindössze kommunikációs nézetkülönbségünk van: kapcsolható (mint feltételes módú igéből képzett melléknév) annyit tesz, mint olyasmi, amit kapcsolni lehet (nem kell, nem célszerű: lehet). Éppen azon akadtam ki, hogy minden rendszerhez (és ez alatt nem csak eszmerendszer érthető) az ég adta világon minden kapcsolHATó pro és kontra — és mindennek épp ezért az ég adta világon semmiféle argumentációs lehetősége sincs és nem is lehet.
Nos, azt hiszem kiderült egy fontos dolog, amely jelenkori politikánk zsákutcája : te azt mondod, hogy minden eszmerendszerhez minden cél, program (hiszen mondjuk fogjuk fel a "veszélyeztetést" így) korlátlanul kapcsolható a megvalósítása érdekében. Azért hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a XX. század történelme éppenséggel ennek a tragikuma. A nácik és a kommunisták (és bizonyos helyeken a liberálisok is !) pontosan ennek a meghatározásnak a szellemében cselekedtek.
Még egy következtetés származik a fenti tételből, hogy vannak olyanok (mint például én), akik azt gondolják, hogy igenis szükségesek (erkölcsi) korlátok minden eszmerendszer célkitűzéseinek meghatározásához ! Akik pontosan azt szeretnék, hogy a dolgok közelítsenek is a "jóhoz" !
Nagyon erősen úgy látszik, hogy a mai "jobb" és "bal" szembenállás tulajdonképpen ennek a két tábornak a szembenállása - és tulajdonképpen az a jó, hogy ez a szakadék áthidalhatatlan.
Ami a konkrét problémát illeti : hadd maradjunk - úgymond - el a "tényektől" (noha a történelemnek csakugyan tudománytalan felvetése a "mi lett volna ha", viszont a politológiának - topicunk két meghatározó pontjának - egyáltalán nem !) és hadd mondjam továbbra is, hogy helyesnek érzem a kritikámat, sőt még meg is erősítettél benne : ha az általad körülírt erkölcsi motívumok vezérelték volna az SZDSZ-t (q. a nemzet lelkiismerete), akkor a FIDESZ minden nyilatkozata ellenére is meg kellett volna próbálni a küzdelmet a koalícióért ! A politikában, s főleg a magyar politikában a "semmiképp" fogalma nem értelmezhető : a "semmiképp" nem lesz gázáremelés, és a "mindenképp" adót csökkentünk példái azt hiszem eléggé meggyőzőek. Nem tartom kizártnak, hogy vannak az SZDSZ-ben olyanok, akik komolyan gondolják a "nemzet lelkiismerete" szerepet - szerintem például Kis János is ilyen lehetett, aki erkölcsi okokból távozott a párttól. De nem ők a vezérvonal ...
(TGM-ről : nekem viszont szent meggyőződésem, hogy úgy a te, mint az én kisujjamban több ész és erkölcs van mint az egész emberben. A helyreigazításai sosem kapnak akkora teret, mint a - let say : - "tévedései" : az erdélyi történelmet meghamisító tavalyi őrjöngésétől a bírói kart gyalázó idei őrjöngéséig ezek valahogy jobban eljutottak mindenkihez.)
Minden eszmerendszerhez minden veszélyeztetés (meg minden nem veszélyeztetés meg minden egyéb) kapcsolható: különben nem is lenne rendszer. No de hiszen épp ez a demagógia lényege: az önkényes kapcsolás, majd az így kiragadott esetlegességek kizárólagos érvényűvé tétele — nos, ebbe az utcába nem követlek. Ebben a rovatban eleddig oldalfüggetlenül a tényekkel foglalkoztunk: engedelmeddel maradok e hagyománynál.
Minden szándékolt következtetéshez megfogalmazható olyan axiómarendszer, amiből a szándékolt következtetés egyértelműen és világosan, valóban és csalás nélkül következik: érezd Magad jól benne! Sajnálatos módon piszkosul elbeszélünk itt egymás mellett: Te arról, hogy a dolgok hogyan jók, én meg arról, hogyan vannak. Sajna, ez a szakadék áthidalhatatlan — és tényleg sajnálom, mert értelmesen fűzöd.
Tényszerűen már megint csak egészen kevés nem stimmel abból, amit mondasz: konkrétan az SZDSZ '98-as koalíciós törekvéseinek kritikája. Ott nem stimmel, hogy 0. V. és harcostársai a választás előtt, közben és utána is pontosan, egyértelműen kifejtették, hogy az előző ciklusban kormányzó pártok egyikével sem hajlandóak közösen kormányozni — semmiképp. Ezután nem sok kepeszteni való maradt. Ezzel egyúttal szépen és majdhogynem egzakt módon megadtuk a doktrinér értelmiség meghatározását is — már ahogyan én értelmezem ezt a fogalmat. Nos, pontosan ebből látszik, hogy miért nem érdemes efféle, etikai tartalmú fogalmakat érvek helyett egymás fejéhez csapkodni: azért, mert alapvetően mást értünk alattuk.
Attól pedig, hogy TGM-et nem szeretem és gyakran úgy vélem, hogy téved, még több esze van, mint nekünk kettőnknek együtt — ez miből sem látszik jobban, mint abból, hogy milyen gyakran ismeri fel saját tévedéseit. Ebben a pillanatban válik nyilvánvalóvá, hogy már a "paprikajancsi" látszólag pártsemleges fogalmán is egészen mást értünk... Még 1*: kár.
Senki nem állította, hogy nem szorgalmazta a gyűlöletbeszéd elleni hülyéskedést. Nem lépett fel ellene, a liberális elvek védelmében.
Felvilágosítanád szegény buta fejemet, hogy az NSZK történelmében hol volt példa arra, hogy a liberálisok a szocialistákkal majd esetleg váltva konzervatívokkal szövetkeztek volna, azért, hogy a "szabadságjogokat" kiterjesszék és biztosítsák (tehát leírható ok volt arra, hogyha most nem lépünk szövetségre az adott mozgalommal, akkor a "szabadságjogok" sérülnek? Ti. ez volt az eredeti állításom! )?. Biztos, hogy sem a több CDU-s sem a kevesebb SPD-s kancellár egy percig sem óhajtott elvonni semmit sem ezekből a szabadságjogokból.
Szónokias lendületről szó nincs : ismertettem azoknak a hagyományoknak a történetét, amelyek Magyarországra vonatkoztatva cáfolták az állításodat. Ami ugye eredetileg az volt, hogy a liberálisok elveik (amely elvek a szabadságjogok kiterjesztésére vonatkoznak) feladása nélkül, sőt éppen azok védelme érdekében szövetkeznek bárkivel - amire én ismertettem a magyar eszmetörténet fejlődését (amit tényleg csak szónokias lendületnek lehet érteni, aki nem ismeri a magyar történelmet), amelyből kiderült, hogy 1945-ig tényleg nem léptek szövetségre olyanokkal akik ezeket veszélyeztették, vagy akiknek az eszmerendszeréhez ez a veszélyeztetés bármely módon kapcsolható.
1994-ben a hatalomvágyért, a doktríner értelmiség hatalomba juttatásáért, az erkölcsi tisztaságot feladva koalícióra léptek egy olyan párttal, amelyhez a liberalizmus elutasítása konkrétan köthető. Ha ez nem így lett volna, akkor 1998-ban mindent elkövettek volna természetesen az új kormánykoalícióba való bekerülésért - ahogy te állítod.
Ha igaz lenne mindaz, amit te a liberálisok kiegyensúlyozó szerepéről állítasz, akkor még fokozottabb felelősség terheli a liberálisokat azért, hogy 1998-ban nem törekedtek mindenáron a koalícióba való bekerülésért : mint azóta is halljuk a félhülye szdsz-es TGM-féle paprikajancsik ordítozásából, 1998-ban a fideszista diktatúra, a szabadságjogok felszámolása, a teljes magyar demokrácia veszélyeztetése, Orbán "király" rémuralma kezdődött; ha ezt az állítást elfogadjuk, akkor minden liberális messze szégyellje magát, hogy az előbb leírt gyalázatok elhárítására nem törekedtek akár látszólagos elvfeladás mellett (ami 94-ben még ment) bekerülni a kormányba, hogy ennek a gyalázatnak a kialakulását meggátolják.
Tehát nem szorgalmazta.
"legfeljebb a svéd újkori történelemre illeszthető" — nos, ehhez egyetlen példa is elegendő: NSZK. Kb. ennyit a történelemről és annak ismeretéről.
A szónokias lendület nem pótolja az érvek teljes hiányát.
1. Nem szorgalmazta, csak épp annyit mondott, hogy a képviselők lelkiismeretük szerint szavazzanak. Nem állt ki egyértelműen a dolog ellen.
2. A koalíció megmaradt, a szja vagy egy százalékkal csökkent, az összes többi járulék meg emelkedett. Magyarul az adócsökkentés után többet fizetünk be. Szintén nagy siker.
4. A világra vonatkoztatva SEM igaz ez az állítás ; én különösen kihangsúlyoztam, hogy a magyar történelmi keretek között kell érteni a mondókámat. (A te állításod legfeljebb a svéd újkori történelemre illeszthető, ahol igazi, elveiket fel nem adó szociáldemokraták kormányoztak nagyon sokáig.) Az, hogy te "történelmieskedő ömlengésnek" nevezed amit írtam - mivel nem ismered a történelmet - a személyeskedés mellett a te szegénységi bizonyítványod.
Magyarországon a liberális-konzervatív ellentét a XIX. század első felében már abban is különbözött az európai nagy átlagtól, hogy mindkettő modernizálni akart, egészen új Magyarországot akartak teremteni, ebben úgy Széchenyi, mind pl. Dessewffy Aurél is egyetértett. A konzervatívok viszont később felismerték a kapitalista átalakulás társadalmi veszélyeit ; az ifjú Apponyi Albert már 1868-ban azon bosszankodik, hogy miért nem foglalkozik a képviselőház a munkások kérdésével. A konzervatívizmus képviselőinek egész huszadik század elejéig tartó munkássága a "szociális olajcsöpp" jegyében zajlik. A századfordulón a "Huszadik Század" c. folyóirat vitát tartott a világ eszmerendszereinek átalakulásáról, és az abban résztvevők - konzervatívok, valódi és egyéb "szocialisták", anarchisták, de még a liberálisok is - két dologban egyeztek meg : a liberalizmus idejétmúlt ; a világ eljövendő eszmrendszerét valamelyfajta "szocializmus" fogja irányítani. De abban is egyetértettek, hogy a szabadságjogokat ez az átalakulás nem érintheti ; ezért elvetették a forradalmi szociáldemokráciát és a marxizmust is. Egészen a negyvenes évekig ebben a mederben haladt a gondolkodás : az igazi liberálisoknak (1918 után pl. Vázsonyi Vilmos, Rassay) eszük ágában sem volt egy percig sem közös eszmei platformra lépni a szociáldemokráciával ; és olyan, a baloldali történetírók által "fasisztának" gyalázott személyiségek, mint Bethlen, Teleki Pál szinte egész tevékenységükkel a "keresztény szociális" gondolatot, a Rerum novarum szellemiségét akarták szolgálni. Egyébként 1935-ben, Bethlen kormánypárti kilépésekor Gömbös ellenében pontosan a szociáldemokraták és a liberálisok is Bethlen mellé álltak, amikor Gömbös kísérletet tett a diktatúra bevezetésére ; de ez egy percig sem jelentette azt, hogy "koalíciószerű" együtt haladásról lett volna szó, egyik sem adott le semennyit sem az elveiből : sőt éppen azok védelmében szövetkeztek. Ha a szocdemek akkor például azt mondták volna, hogy meggondoljuk magunkat és támogatjuk a szabadságjogok megnyirbálását, azonnal kikerültek volna Bethlen mellől. De még akkor is, ha csak a gyanú is felmerül arra, hogy kapcsolatot keresnek Gömbössel a saját céljaikért. (Akit érdekel, Borsányi György : Válságévek krónikája, 1989 c. könyvben olvashat erről.)
A magyar parlamentarizmus történetében eddig csak 1994-ben és 2002-ben volt példa arra, hogy egy liberális párt szövetséget kössön olyan párttal, amelyhez akár csak közvetetten is, de köthető a liberális eszmerendszer elvetése.A magyar történelemben ez még egyszer sem fordult elő addig.
1. Az SZDSZ sohasem szorgalmazta a "gyűlöletbeszéd" néven emlegetett nyelvtani iszonyat korlátozását.
2. Az SZDSZ nem hátrált ki az adócsökkentésből — mi több: a koala felmondásával fenyegetett arra az esetre, ha annak legalább a megállapodott minimumát nem építik be az idei adótv.-ekbe.
3. A "tökéletes" bizonyításról alkotott képzeteid roppant egyediek és sajátosak.
4. A liberális-konzervatív tengely a politikai erőtérnek a szociális-jobboldalitól független dimenziója. Szükségképpen mind a liberális, mind a konzervatív pártoxerte a világon hol a jobboldallal, hol a baloldallal lépnek koalára, szövetségre, alkotnak (többé-kevésbé átmeneti időszakra) közös szervezetet, vállalják fel "egymás" céljait stb. Köv.képp ilyetén szembeállításukról írt történelmieskedő ömlengésed értelmezhetetlen.
5 évenként
(először) a legtöbb mandátumot szerzett párt vezetőjét/jelöltjét kéri fel (az illetőnek csak képviselő lehet — de mindegy, hogy melyik házban)
nincs korlátozás
Tán ismerem, plusz még az európai liberalizmus történetét is.
Pontosan arról van szó, hogy (amellett, hogy az általad említett párt a hatalomért már régen feladta a liberalizmus jópár döntő alapértékét) szó nincs arról Magyarországon, hogy a liberálisok az egyéni szabadságjogok kiterjesztését szorgalmaznák - kezdve a "gyűlöletbeszéd" nevű marhaságon, amely a szólásszabadságot korlátozza zárva az adórendszeren, amelynek könnyítéséből olyan jól kihátrált a fenti párt, és amely adócsökkentés köztudomásúlag liberális dogma.
Mivel főleg a történelemről szól a topic, a történelmet ismerők tudhatják, hogy a "szociális gondolatot" Magyarországon a XIX. század végén kifejezetten a konzervatívok karolták föl. Apponyi Albert, Tisza István ellenfele, a konzervativizmus vezéralakja 1894-ben így beszélt : "A társadalom gépezetének helyes működéséhez szükséges egy szociális olajcsöpp". 1918-ban a Károlyi-forradalom idején : "Benne vagyunk a nagy szociális világforradalomban, s ami most velünk történik, ennek a processzusnak csak egy részlete".
A szocialisták, szociáldemokraták szinte minden esetben a liberális szabadverseny ellen, ennek - Marx által tökéletesen felismert - ember- és társadalomdeformáló hatásai ellen küzdöttek, és a keresztényszocialisták illetve a "jobboldali" szociáldemokraták kivételével mindegyik a forradalom szükségességét, következtetésképpen a forradalmi helyzetben nem alkalmazható szabadságjogok elutasítását hangsúlyozta.
Tökéletesen bizonyított tehát, hogy a "szociális" gondolatnak hazánkban a természetes szövetségese a konzervativizmus (ahogy ma is van), és a liberalizmusnak a mostani (ál)szocialistákkal való szövetkezése nem más, mint elvtelenség vállalása a hatalomért. (Megjegyzem, én abban is kételkedem, hogy az SZDSZ valaha is igazi liberális párt lett volna ; 1989-es programfüzetük elején elődjüknek vallják Kossuth és Széchenyi mellett Kéthly Annát, Bibó Istvánt, Szabó Zoltánt - hát őket liberálisnak gondolni nagyon nagy tudatlanságra vall.)
A neten próbáltam keresni magyarul a brit választási rendszerről, de nem találtam szinte semmit... Pár kérdésem lenne, hátha tud segíteni valaki...
Hány évente tartanak parlamenti választásokat az Egyesült Királyságban?
A kormányfőt a választáson nyertes párt jelöli?
Hány cikluson keresztül lehet kormányfő valaki? Van egyáltalán korlátozás? Thatcher például 79-től 90-ig volt, Major 90-97-ig, Blair 97-től primminister.
A liberális (szabad) elvekből következik, hogy szövetséget lehet kötni bárkivel, akivel a célok némelyikét megvalósíthatják — a dolog roppant gyakorlatias, lévén a liberálisok sehol se kerülnek többségbe. Éppen azért lehetnek ők a mérleg nyelve, mert a bal- és a jobboldal felé is nyitottak: tehát ők az a bizonyos nemzeti közép.
