Köszönöm szépen, jólesik az együttérzésetek. Igazából pár napja még nem tudtam mire vélni a körbe-körbe járkálását, azt sem, hogy miért bújik minden sarokba és zugba el, miért kerüli az érintésünket. Aztán elkezdtem ezt a topicot olvasgatni és akkor jöttem rá, hogy el akar menni. Biztosan jobb így neki. Azt mondja a párom ,most bizos egy olyan helyen van ahol megint kölyökkutya lehet, a legpihepuházz ágyban fekszik, kaja van kifulladásig és a sok sok szexis spancilány csak az ő kegyeit lesi :-)
itt van még egy kép a "titkos kanapén alvóról" A pofija nagyon korán megőszült.
Persze, majd megpróbálom. Úgy vettem észre, hogy a régi jól bevált html kódokkal nem igen megy e kép beillesztés.
Képzeljétek, Döme egyszer hatalmasat alakított. Jöttem haza éjjel egy buli után és azt látom, hogy a kuty alszik a kanapén (ami neki akkor még tilos volt), mancsa alatt a tv távirányító és mellette anyu szemüvege. Tisztára mintha elaludt volna tévézés után :-)
Ma aludt el örökre Döme nevű, fekete kan cocker spánielem. Áprilisban lett volna 16 éves. Szegénykém öreg korára megsüketült, kihullottak a fogai, de még jól volt. Az állandó foggyulladás átterjedt a szemeire, úgy 2-3 hónapja nagyon elkezdett gennyesedni és napok alatt megvakult. Még egy hete is azért jól volt, evett, ivott, gond nélkül felugrott a kanapéra mellénk. Aztán hétfő este már nem akart enni. Keddtől már inni sem. Csak járkált körbe-körbe a lakásban, bújt minden sötét sarokba, menekült a kezeink közül, nem akarta, hogy simogasuk. Ma este elvittük az orvoshoz aki azt mondta, hogy már teljesen ki volt száradva szegénykém, a veséje és az emésztése teljesen leállt. Egy órája már az örök vadászmezőkön jár. Remélem tényleg jobb így neki. Isten nyugosztaljon Dömikém. A leghűségesebb és legjobb barát voltál akit ember kívánhat a világon.
Régen még trisa néven írtam. És hát Tobi halála óta vanna fejlemények. Először is megállapítottuk, hogy kutya nélkül nem bírjuk ki. Először nem mertünk spánielre még csak gondolni sem (ha igen, akkor azonnal bőgés). Így elsőnek egy angol szetter kisfiú érkezett hozzánk még a nyáron. Robin fantasztikusan aranyos és egy kölyökkutya nagyon sokat segít abban, hogy kiemelkedjen a gazdi a gyászból. Annyira belemelegedtünk a kutyázásba, hogy hamarosan már spánielről is gondolkoztunk. És örömmel jelentem, hogy másfél hete itt van Tobi utódja: egy szintén fekete, szintén fiú angol cocker spániel. Őt Dömének hívják és imádjuk felfedezni a spánieles jellemvonásait. Robinnal a legjobb barátok és rengeteget lehet nevetni a közös akcióikon.
Természetesen Tobi megismételhetetlen. Nem is felejtjük el és ha eszünkbe jut az elmenetele, akkor ma is elszorul a torkunk. De szerencsére egyre többször tudunk rá visszaemlékezni egészséges mivoltában, hogy mikor mit csinált, milyen trükkjei voltak, hányszor akasztott ki minket , stb....
Aki kutyás volt az kutyás marad, mi így látjuk. Nem sokáig bírja egy kutyás ember kutya nélkül. És amikor felbukkan a gondolat, hogy talán mégis lehetne egy másik kutya, akkor nem érdemes sokáig ellenállni. (Kivéve ha az ember már nagyon idős és attól tart, hogy nem tart ki egy kutyányi ideig már a Földön). Először mindenki azt mondja, hogy soha többet nem kell más. Mi is ezt tettük és akkor komolyan is gondoltuk. De meglepő gyorsasággal változnak a gondolatok. Ma azt mondom, hogy nagyon jó ismét kutyák között élni. Már a puszta jelenlétük is öröm. Ennek illusztrálására néhány kép.:
Szomorú ezt a fórumot olvasni, de még szomorúbb amikor írnia kell az embernek. Vasárnap reggelre meghalt a kutyusunk. És még csak nem is a karjainkban, hanem egyedül kint a hidegben. Rettenetes.... Most mentünk volna varratszedésre, de embóliát kapott . Reggel kikéredszkedett, de már nem jött vissza. Pedig egészséges volt, most terveztünk egy teljes kivizsgálást, hogy még évekig velünk legyen. Ez nem igazság !!
nem tudom pontosan, ugy hisszuk 13. az Illatos utrol hoztuk 2,5 eve, ahova azert kerult, mert az elozo "gazdaja" kikototte az arado Dunaban egy colophoz, hogy megfulladjon. a gatepitok szedtek le. mi meg elhoztuk, mert gyonyoru csaucsau volt.
Vaku, az öreg indián megszámlálhatatlan esztendő óta figyelte a dél felé húzó vadlibákat s a vágtató bölénycsordák dübörgését. Sok-sok tél elmúlt már tanyája, az Elveszett Völgy felett. Csendes, komor árnyak vették körül, s az öreg indián lassan megértette őket. Esténként a csillagok kigyúltáig beszélgetett velük. Egy este, amikor az árnyékok talán a leghosszabbra nyúltak, üzenet jött a Nagyszellemtől. "Manitu vár téged. Készülj az útra! Készülj...Búcsúzz el, Vaku, búcsúzz..." - szólt a susogó hang. - Kitől búcsúzhatnék? Fiaim, lányaim már régen szétszóródtak a földön. A szomszédok pedig csak örülnek, ha örökre elmegyek - válaszolta keserű mosollyal Vaku. Azzal fogta az evezőét, és lement a Nagy Folyóhoz. Ezüstös köd ült a folyón. Vaku vízre tolta a kenut, s magát a sodrásra bízva, elindult az Örök Vadászmezők felé. A víz egyre gyorsult, gyorsult, végül vágtatva ereszkedett a Mennydörgés-zuhataghoz. Már hallatszott a vízesés zúgása. "Ez az én halotti énekem" - gondolta Vaku, de a törékeny csónak a fülsüketítő dübörgésben sértetlenül szállt alá a zuhatagon. Sima, tejfehér vízen folytatta útját. - Ez már a Fehér Folyó. Az út végéhez közeledem. Vaku szétnézett. A kenu egy szelíd öböl vizére siklott, az öblöt hatalmas sziklakapu zárta le. Az öreg indián a fehér, homokos partra siklatta a csónakot, és kiszállt. Abban a pillanatban feltárult a sziklakapu, s két harcos lépett elő, fejükön aranyos tolldísz. - Vártunk téged. Az Örök Vadászmezők őrei vagyunk - szólott az egyik. - Egymagad akarsz belépni a kapun? - kérdezte a társa. - Már régóta nincsenek barátaim. Különben is, erre az útra kicsoda kísérne el? - válaszolt Vaku. - Hát akkor ki az, aki ilyen szomorú szemmel vár már oly régóta ott a folyóparton? Vaku hátrafordult, s szeme a leghűségesebb szem tekintetével találkozott, amelyet valaha is ismert hosszú életében. - Ó, a kutyám! A kutyám várt reám? - álmélkodott. És karjába vette hűséges barátját. - Pedig milyen régen nem gondoltam rá! - mondta még. - Látod, ő az, aki téged a legobban szeret - hangzott a Nagyszellem hangja messziről. Az öreg indián egyetlen barátjával együtt lépett az Örök Vadászmezőkre, és elindultak azon az ösvényen, amelyről még senki nem tért vissza...
Fannikam, csak annak orulok, hogy ott lehettem melletted es nem egyedul kellett menned. ma hoztam be az utolso vacsoradat, tudom, hogy utaltad ha a rigok beleettek... azert nezz rank neha, tudod, hogy mindig hianyozni fogsz.
A Mennyországot a Földdel egy híd köti össze, melyet Szivárványhídnak hívnak, mivel számtalan színben ragyog. A híd innenső oldala lágy, zöld fűvel borított dombok, hegyek, völgyek földje. Amikor egy szeretett állat meghal, ide kerül. Itt mindig van elég víz, eleség, folyton lágy tavaszi szellő fújdogál. Az öregek megfiatalodnak, a sérültek újra épek és egészségesek lesznek, pont olyanok, amilyennek álmunkban látjuk őket nap mint nap. Napjaik önfeledt játékkal telnek, boldogságuk mégsem teljes, mivel mindegyiküknek hiányzik az a pótolhatatlan személy, akit maguk mögött hagytak. Nap mint nap játszanak és rohangálnak, de eljön a nap, amikor egyikük hírtelen megáll. Fénylő szemei a messzeséget fürkészi, vágyakozó teste remegni kezd. Hirtelen kitér a csoportból és szinte repül a zöld fű fölött egyre gyorsabban és gyorsabban. Észrevesz Téged és amikor te és barátod újra találkoztok, összeölelkeztek az örömteli újraegyesülésben, és soha nem váltok el többé. Az öröm csókjai záporoznak arcodon, kezed újra simogatja a szeretett fejet és végre újra belenézhetsz azokba a bizalommal teli szemekbe, amelyek olyan régen távoztak az életedből, de a szívedből nem hiányoztak soha. Végül együtt keltek át a Szivárványhídon.
Elkaphatja bármilyen korú kutya és bárhol. Akkor is, ha a kutya soha nem hagyja el a szobát. Oltatni kell ellene! Amikor a kutyán látszik, akkor igen rövid időn belül elpusztul. A kutyának, ha parvós, akkor már előtte furcsa édeskés szaga lesz. Akinek jó orra van, az időben felismeri, de nagyon meg kell küzdeni az életbenmaradásért. Idősebb kutyának nagyobb esélye van az életre.
Ha parvós, akkor pótolni kell a vízveszteséget. Nehéz, mert a kutya visszahányja a nagyobb vízmennyiséget. Ha lehet, akkor infuziót kell neki adni folyamatosan. De az infúzió adásának vannak szabályai, amit be kell tartani. Az orvos vérzéscsillapítót fog neki adni. Törkedni kell a víz pótlására, mert a szív le fog állni. Mérni kell a hőmérsékletét, mert a kutya elkezd kihülni. Ha szükséges, akkor meleg helyen kell tartani, esetleg fűteni kell.
Ha már nagyon rosszul van, csövet kell ledugni a gyomrába és nagyon kis adagokban, nagyon gyakran -mert kihányja- fecskendővel pótolni a folyadékot. Szerencsés esetben két nap múlva feláll a tutyi és sétál.
Sziasztok, most írok először ide, mint a címből is árulkodik, hogy miért. 9-én pusztult el az 5 hónapos kiskutyám, valószínűleg parvo vírus fertőzte meg, szerdán este vettük észre, hogy baj van (nem evett, nem ivott, bágyadt volt), másnap hívtuk az állatorvost, aki adott neki injekciót, másnap is jött, de délután már elpusztult a kutya, szombaton jött volna a 3. napos kezelést beadni neki, de nagyon rosszul érintette őt is, hogy elpusztult szegénykém. Szerintem ez miatt nem is mert sok pénzt kérni, pedig összesen 4 injekciót kapott, és csak 800.-ot kért, rendes volt. Itt még nem ér véget a történet, a pici mámája is a mi kutyánk, és ő is kapott oltást akkor (kombináltat), hogy megelőzzük a bajt és már ellen is jobban védve legyen. A szombat és a vasárnap azzal telt, hogy a kutya egész nap a lakásban volt, és figyeltük, hogy eszik-e rendesen, mondanom sem kell, hogy elég gyakran kapott innen-onnan egy kis finomságot. Szeretgettük, mert féltettük, persze ő ennek nagyon örült. Hétfőn viszont este ugyancsak nem akart enni, mint a kicsi, de inni megitattam vele jó sok vizet. Ma kedd van, és azzal telt a reggelünk, hogy átnézzük az udvart gyanús székletnyomokat vagy hányást keresve. Most éppen az orvost várom, hogy megvizsgálja a kutyát. Nagyon félek, hogy őt is elvesztem. És nem tudom, hogy talpra tudok-e állni egy újabb halálesetből. Csak abban reménykedem, hogy mivel ő már felnőtt, erősebb a szervezete mint a picinek volt.
Bernie (Basset Hound)
