Kedves Geo, a következő garnitúra ugyanezt fogja mondani, nevezetesen hogy ennyi "bombát" még sohasem hagytak az utódra. Egy elméletileg mindig lehetséges jövőbeli garnitúra pedig már mindenkit eltávolít a bombahasonlatra hivatkozva, akiről feltételezi, hogy akár csak egy pisszel is ellentmond, vagy akár csak gondol. Mit szólsz hozzá, milyen jól működik a logikád?
Azért van egy csomó jogi garancia egy demokratikus államban bizonyos intézmény vezetőinek a védelmére, hogy a fenti logika ne működhessen és az állam ne tehesse rá mindenre a kezét, mert az már gy másfajta rendszer. Ha ezek érintetlenek, akkor még mindig lehet kormánytúlhatalom egy csomó más területen, ami szintén nagyon rossz. De ha a különösen védett poziciók jogi garanciát is semmibe veszik és kiszedegetik a rendszerből, az még sokkal rosszabb.
Kedves Gnác, a demokratikus köztársaság működése szempontjából üdvös, ha neked, nekem és másoknak véleménye van arról, ki elmekórtani eset, illetve, kinek milyenek a politikai-ideológiai szimpátiái. Súlyosan káros, ha ilyen vélemények, politikai kötődések alapján elmozdithatók az intézmények vezetői. Különösen ha olyan intézményekről van szó, amelyeknek a hatalomtól való működése alapvető érdek, többek közt az EU ajánlásai és szabályai alapján.
A jelenlegi hatalom, amely a "demokratikus deficitek felszámolásának" a jelszavával nyert megválasztást, ebből a szempontból különösen szmorú és aggasztó mérleget produkált. Majd a ciklus vége felé összeállithatjuk a listát, ha hatalomváltás következik, akkor meg majd lehet a következő garnitúrát szidni, ha netán ugyanezt a mintát követik, és akkor szerintem te is újragondolod majd.
Ha már szóba került, akkor címszavakban azért emlitsük meg, hogy a jelen hatalom nem csak a KSH és a PSZÁF vezetőit mozditotta el, egy olyan időszakban, amikor mindkét felügyelt terület az elmúlt évek botrányai miatt a figyelem középpontjában állt világszerte. A KSH esetében alkalmazott törvényátirásos módszert először a Magyar Energia Hivatal elnökén próbálták ki. Aztán megtették ugyanezt a Magyar Nemzeti Bankkal is, bár az elnököt azért nem tudták elmozditani, de csak azért mert a jogrendszer szerencsére mégis állit komoly ellensúlyokat. Mindent megtettek a legfőbb ügyész elmozditásáért is. A teljes listát később állitsuk össze.
Én nem tudom, nekem úgy rémlik, hogy éppen a Fidesz-kormány tanácsolta el Györgyi Kálmánt, valószínűleg sosem tudjuk meg, milyen indokok alapján.
Én azt véleményezem, hogy megzsarolták, ha volt mivel, akkor persze magára vessen.
Nade ez a kormányzat kit mozdított el?
Mellárt, aki mégiscsak egy szakember és rögtön elmozdítása után beül egy műsorba Hankiss Ágnessel és Bayer Zsolttal, ami az elkötelezetlenségét bizonyítja mindenképpen, meg Szász Károlyt, aki elmekórtani eset szerintem.
Nem igazán gondolom, hogy egy függetlenül operáló hivatal vezetőjének a nézetei indokot szolgáltathatnak az eltávolitására. A biróság se gondolta. Rossz logikát követsz, nem a köztársaság, hanem a hatalom logikáját.
Sajátos felfogás. Egy csomó "állami szervet" tudok, ami fabatkát sem ér, ha nem képes adott esetben szembemenni a kormánnyal. Ezek többek közt azok a szervezetek, ahol az EU is határozott idejű, politikai ciklustól független megbizásokat javasol, vagy ir elő. A jelenlegi kormány sajátos módon elég nehezen tűrte az ellensúlyokat.
Pedig én úgy emlékszem, a biróság azt látta bizonyitottnak, hogy Mellárt is jogellenesen menesztették. Nem kérdés, felejtek, de ha valamire emlékszem, az stimmelni szokott.
"Egy durván köztársaság-ellenes gyakorlatot kell megszüntetni, bármilyen eszközzel..."
Milyen durván köztársaság-ellenes gyakorlat? Talán az, hogy még mindig nem sikerült szocialista janicsárt ültetni a rádió elnöki székébe?
Megjegyem, ez a "bármilyen eszközzel" kitétel meglehetősen meghökkentően hangzik. Ezen akár fel is háborodhatnék, de nem vagyok rosszindulatú, az jutott eszembe, hogy fiziológiai okokból az ember sohasem hallja a saját hangját (csak felvételről). Ha hallanád, hogy mit mondsz, biztos magad is megdöbbennél.
Egy durván köztársaság-ellenes gyakorlatot kell megszüntetni, bármilyen eszközzel, aztán a gyakorlatot visszaterelni a köztársaság téglái közé, utána lehet bármiről is beszélni.
Azért az, ami a rádió körül történik, agyrém, akárhogy is nézzük. Miközben már lassan nem is hallgatja senki.
Emlékezetem szerint valahol a médiapillértől indult ezt a beszélgetés, kanyarodjunk csak vissza: a Magyar Rádió szocialista kuratóriumi elnöke a költségvetési finanszirozás visszatartásával fenyegette meg az intézményt arra az esetre, ha a kuratórium megszavazta ügyvezető nem adja át az irányitást a kuratóriumi elnökség kijelölte vezetőnek.
Nekem ez egy jogvitának látszik. Működhet úgy a köztársaság, ahogy Gellért Kis Gábor gondolja? Többször beszéltünk már az ügy mélyén fekvő témáról más ügyek, pl. a PSZÁF- vagy az MNB-törvények átirása kapcsán: a hatalom kikerülheti a jogot egy demokratikus köztársaságban? Mi szab határt a hatalmi érdeknek, ha a jogrend nem?
Én se vagyok benne biztos, hogy eljutottunk arra a pontra, de abban sem, hogy nem. Az utóbbi mondatja velem, hogy mindig kifizetődőbb előre gondolkodni, mint nem, mert ami ma működik, az holnap nem biztos, hogy működni fog. Jobb gondolatban modellezni, hogyan reagálhat az előre nem várt sokkokra egy rendszer, mint éles helyzetben kapkodni. Ráadásul az előre gondolkodáshoz előűllt az a kegyelmi állapot - nem fog sokáig tartani -, amikor politikai szimpátiáktól függetlenül lehetne véleményt cserélni alapvető alkotmányos kérdésekről. A jól működő rendszerekről alkotott teóriáim szerint az ilyen helyzeteket kihasználja egy olyan ország, amelyik nem szeretne periferiális, sodródó és intellektuálisan szegény lenni.
Kedves armagnac, értékes gondolatok, és szerintem, a hasonló mélységű diskurzus az adott keretek közt közelít ahhoz a maximumhoz, aminek a kedvéért érdemes fenntartani ezt a beszélgetést.
Amit a német modellről mondasz, arról - túlságosan mély közjogi képzettség hiányában - az a megérzésem, hogy az érdemi régiós hatalmi szubszidiaritásnak Magyarországon egyedül a megyék szintjén van hagyománya és vannak kételyeim, hogy tudna-e papíron létrehozott régiók keretein belül is működni. Lehet, hogy igen, de ezt nagyon alaposan ki kellene kutatni szakmai szinten és megbeszélni. Laikusként, első ránázésre azt gondolom, hogy oka volt, amiért nálunk megyeszervezet alakult ki és gyakorlatilag szinte egy évezreden keresztül működött. Ami nem azt jelenti, hogy teljes képtelenség ezen változtatni, de célszerűnek látszik először at kipróbálni, hogyan működik az EU definiálta, finanszírozási alapú régiós rendszer és a közjogi alapokra helyezését csak ezután megfontolni.
Mindig hozzá kell tennem, hogy laikusként beszélek, de az 1990-es establishmentből való továbblépés fő lehetséges irányát én továbbra is az elnöki rendszer felé látom, aminek, valljuk be, Magyarországon hatalmas közjogi hagyománya van és még a kancellári típusú miniszterelnökség kialakulásából is ez köszön vissza.
Nem mondom, hogy ennek kell történni, azt meg még kevésbé tudom, hogy hogyan, azt viszont nagyon fontosnak tartanám, hogy ezt részletesen vitassák meg, akik ehhez szellemi kapacitásokkal rendelkeznek, mégpedig most. A legutóbbi események erre kiváló alkalmat biztosítanak, a következő alkalom pedig már egy krízis lehet, amikor fontolgatásra nem lesz idő. Muszáj előre kidolgozni a lehetséges modelleket, nehogy egy sokk után úgy sodródjunk át egy másik establishmentbe, hogy a hagyományoknak csak a negatív oldala maradjon, ez előnyeik nélkül.
A publikációk özönére volna szükség, jelen pillanatban azonban még nem látom ezt a vitát - remélhetőleg csak azért, mert mindenki a politika porvihar elültére vár. Ez lassan megtörténik, és ha ezután sem leszünk képesek a gondolkodásra, akkor nyilván nem érdemeljük a gyümölcsöt, hanem csak azt, ami sikerül.
Hozzáteszem, a közjogi-alkotmányos hagyományok kritikai elemzésének a nagy demokratikus hagyományú országokban hatalmas irodalma van. Erre nálunk még nagyobb szükség van, lévén hogy a legutóbbi történelmünk bővelkedik a közjogi törésekben, amelyek hatalmas zűrzavart hoztak létre. Többek közt ennek a káosznak a következménye az elterjedt téveszme, hogy Magyarországnak nulla a demokratikus hagyománya, a közjogi tapasztalataink pedig semmit sem érnek. Óriási tévedés, ritka hatalmas értékelhető közjogi hagyományunk van, csak azt a szimpla szabályt kellene tudni, hogy ne vetitsünk mai igényt száz évekkel hátra. Nem arról van szó, hogy pl. Werbőczy szabályai ma direkt alkalmazhatóak, hanem az, hogy rólunk beszélnek és ez közjogi tanulságokkal jár.
Az ontopic megyilvanulasokban viszont mindenkinek igaza van:) Annyit tennek hozza, hogy a jelen szembenallas 3 okbol tulajdonkeppen termeszetes: 1. nem volt olyan reg 1990, hogy ne lenne maig tarto hatasa 2. az 1990 utani tarsadalmi-gazdasagi valtozasok sok embert erintettek erosen pozitiv es negativ modon egyarant, ami nyilvan nem hagyta nyom nelkul a politikat 3. az 5%-os kuszob egyreszt szepen kirostalta az eletkeptelen(ul viselkedo) partokat, de ezzel egyutt sok ember kedvenc partja is eltunt a palettarol, lehet, hogy jovore csak 2 szereplo marad. Uj partok bejutasa a parlamentbe szinte kizart. Ez erosen csokkenti a valasztas lehetoseget, 2 part nem fedheti le ugyanolyan mertekben a polgarok osszessegenek akaratat, mint pl. 6.
Ami a reformokat illeti: egyreszt igaz, hogy "kijatszhatatlan" rendszer nincs, mindennel vissza lehet elni, masreszt azt sem akadalyozza meg semmi, hogy aktualis alloptukban erdemi kormanyzasra keptelen erok nyerjek meg a valasztasokat. A valtoztatasok ellen szol, hogy a mostani rendszerben mar kiismerjuk magunkat, sok AB hatarozat mutatja a kovetendo iranyt, egy atalakitas utan ujra kell tanulni a jatekot + ujra szamos AB ugy krealodna (az uj rendszerrel is rogvest szeretnenek visszaelni a partok:)).
Ha mar megis reformok jonnenek, akkor a nemet rendszer lemasolasat tartanam kovetendonek: ha tenyleg ki kell alakitani az eu-s regiokat es a szubszidiaritas elve alapjan erdemi hatalommal felruhazni oket, valamint ezzel parhuzamosan - politikai szempontbol - eltuntetni a megyeket, akkor a szerkezet adott. Nagy elonye, hogy minden ev valasztasi ev, igy nincs ertelme se 100 napos oruleteket hirdetni, se valasztasi koltsegvetest szerkeszteni, hisz a rovidtavu sikerek remenyeben tett lepesek rovidtavon visszautnek:) Nehany ciklus multan az 5%-os kuszob lejjebbszaliltasa is indokolt lenne. Olyan elmebeteg partok szvsz mar nem teremnek es erosodnek meg, mint amilyenektol megszabadultunk a limit altal. Ha megis fenyegetne a veszely, max. vissza kell e korlatot allitani:)
Az irásod első felében felállitott diagnózis szerintem hibátlan. Én is erről beszéltem: ha a jelenlegi establishment nem produkál válságjeleket, akkor vélhetően nincs is szükség a megváltoztatásán tűnődni. A helyzet azonban az, hogy produkál, és azon érdemes elgondolkodni, nem vezethet-e mindez egy olyan alkotmányos sokkhoz - ami egy előre nem látott gazdasági vagy külpolitikai sokk következtében éppúgy bekövethezhet, mint belpolitikai fejlemények miatt - , amitől tartunk. Ha igen, akkor meg célszerű azon elgondolkodni, mit érdemes tenni azért, hogy ezt a sokkot elkerüljük, vagy legalábbis a potenciális hatásait mérsékeljük.
Mielőtt belemennénk ennek részleteibe, annyit szeretnék megjegyezni, hogy a sokkhelyzeteknek egy a pártokból jelentős mértékben kiábrándult rendszerben csak kétféle buffere lehet. Az egyik, ha a pártok rendszerén kivül vannak olyan, hitelességüket megőrzött köztársasági intézmények, amelyek képesek jelentős feszültségeket levezetni. A másik, az előzővel egyenértékű buffer az erős és függetlenségét őrző civil szféra, ami alkalmas pillanatban új és hiteles politikai erőket képes kitermelni.
Ha az elsőt nézzük, vannak biztató és kevésbé biztató jelek. Ha a másodikat, ugyanez a helyzet. Sólyom László megválasztásának előzményeit én kifejezetten biztatónak tartom. Sólyom, zöld és civil hátterével együtt, valami ritka dolgot tudott produkálni - a legkülönbözőbb politikai oldalakhoz és politikán kivüli csoportokhoz közel álló értelmiségiek ritka egységét.
Budapesten nem egyszerű független önkormányzatosokat választani. Amíg vidéken tengettem napjaimat, addig azt választottunk. Sajna az eredmény nem volt üdvözítőbb, de ezt lehet lokális sajátosság.
Ettől függetlenül Amati olvtárs hozzászólásában nagyon sok igazságot véltem felfedezni. Nagyon a szívemből szólt.
Volt itt közületek olyan, akinek pozitív élményei voltak az önkormányzatával? Azért kérdem, mert a mienk (a régi) egyetlen látható törekvése a külterület-belterületi átminősítem-eladom volt, természetesen belső infók alapján saját zsebre. Erdős zöldövezetet, ahova kirándulni jártunk. Ami építés-szépítés folyt a községben, az mind a civil faluszépítő egyesületnek volt köszönhető, meg a szintén civil szerveződésű környezetvédő csoportnak, akik erdőt takarítottak, padokat szereltek fel, játszóteret tataroztak, fásítottak, patakmedret rendeztek, légszennyezést mértek, hogy menjenek a kamionok a fenébe és hasonlók. Ellenben az önkormányzatot még megtalálni is bajos volt, mert csak olyankor üzemelt, mikor munkaidőben munkában van az ember, ellenben a telefont nem vették fel.
Lehetséges, hogy ebben a topikban, de lehet, hogy máshol már leírtam: Szerintem! Az épület jól van felépítve. Ez persze nem jelenti azt, hogy időnként nem kellene tatarozni, finomítani, egy-egy közfalat az újabb igényekhez alakítani! A jelenlegi működési anomáliák a társadalom túlzott pártosodásából fakadnak. Abból, hogy a társadalom egy jelentős része - ha a saját preferált pártja tesz marhaságot - elfogadja, sőt, helyesli. "ezekkel szemben minden eszköz megengedett, de akár KÖTELEZŐ!" Kevés, ha jobboldali vagy, kevés, ha konzervatív! Semmisítsd meg a "mocsok bolsit/libsit! De ugyanúgy kevés, ha baloldali vagy, vagy akár liberális. Akaszd fel, "Gyula! tarts ki, tarts be!" Azt hiszem, bármilyen rendszert építünk ki, lehet káros, lehet rosszul használni, működtetni. Lehet, hiszen a két "NAGY" párt azonos eszközrendszerrel dolgozik. Sokkolnak naponta, egyrészt azért, hogy GYŰLÖLJ, mert akkor biztos elmész szavazni az ELLEN, és evidencia, hogy RÁM fogsz szavazni, hiszen CSAK ÉN TUDOK ELLENÜK TENNI, másrészt azért, mert így az ingerküszöböd folyamatosan növekszik. Így a végén már akármit elfogadsz, hiszen " a másik oldal is ezt csinálja"! Ebből én egyetlen kiutat látok: az önkormányzatokat tele kell ültetni függetlenekkel. Úgy a testületet mint a polgármesteri székeket. Ezen keresztül már rövid távon látok lehetőséget az önkormányzatokon keresztüli pénzcsapok elzárására, valós helyi érdekek megjelenésére, hosszabb távon pedig a parlamenti látszatmunka csökkentésére, akadályozására. Annak meggátlására, hogy a politika "önmagáról szóljon". Hosszabb távon - mivel az önkormányzatok számára nincs PÁRTFEGYELEM - a nagy lenyúlási akciók is gátolva lehetnének. Ugyanakkor rendkívül keskeny az a mezsgye ami járható, és még nem akadályozza a parlamentarizmus -pártos- működését!
Sok topikban járkálok, sok olvtárssal találkozom és egyre többen írják azt amit Te is -és mellesleg Én is-. Majd ha elegen leszünk, talán változtatni is lehet. Egyébként sajnos szomorú ami a felszín alatt van!
Értem, tehát államunk nagy kérdései a szőlőbányákolás és Áder. Akkor tessék kérem tobzódni, szabad a pálya. Legföljebb az értelmetlen hozzászólásokat ugrom, de ezesetben végképp nem értem, miért lett kivéve a topic a polidiliből, ahol legalább könnyű volt elérni.
Az ilyen típusú változással az a baj, mint a többi hasonló kaliberűvel, hogy egy adott orientációjú demokratikus rendszeren kellene keresztülerőltetni a változtatást, jobbítási szándékot, satöbbit és a demokráciának akkora a tehetetlensége, hogy a változáshoz nagyon nagy sokkra van szükség. Namost az ilyen sokkokat meg éppenhogy el akarjuk kerülni, erről szólna a reform maga, ezt célozza, és itt bezárul a kör. Sajnos attól tartok, hogy semmi sem lesz jobb egészen addig, míg sokkal rosszabb nem lesz, mert az ad erőt a fejlődéshez.
Ma valóban úgy látszik, hogy tizenöt éves demokráciánk nemhogy fejlődött, erősödött volna a rendszerváltás óta, de egyenesen erodálódott, gyengült. A magyar mentalitás, a politikai folyamatok erodálták a demokratikus tabukat, illetve erodálják jelen pillanatban is. Ennek a folyamatnak meg kellene állnia, teljesen rosszfelé megy, egyre korrumpálódik a demokrácia, ahelyett, hogy gyökeret eresztene és erősödne. Nem nagyon különbözik minőségében egy borulékony balkáni, vagy latin-amerikai rezsimtől. A felszín demokratikusnak látszik, de alul fortyog a szegénység és kilátástalanság táplálta mutyizás. A tartalom feszegeti a forma állította korlátokat.
Mit változtatna ezen egy elnöki rendszer? Ennek az országnak leginkább az segítene, ha az ECOFIN átvenné a gazdasági kormányzását egy pár évre.
Igaz, Franciaországban a korrupt, tehetetlenkedő, gyarmati háborúkba ragadt negyedik köztársaságot De Gaulle egy újabb köztársaság felállításával takarította el, új alkotmánnyal, amit népszavazás fogadott el. Ehhez egyre közelebb kerülünk mi is, csak éppen még a néhai háborús hős, a nemzet grandeurjét és gloireját (vagy legalábbis a roncsait) restauráló führer hiányzik a nagy váltás levezényléshez.
Nem kisérem figyelemmel a Fidesz-kongresszust /az MSZP-t sem/, de úgy látszik beletrafáltam, mert még saját programról nem esett szó. Persze, messze még az este! De a véleményem akkor is az,h saját kongresszuson saját magunkkal kell foglalkozni /legfeljebb az ehhez kapcsolható "másik oldali" tevékenységgel/ és nem arról kell szólnia, h milyen a vélemény a "másikról". Ezt azért így fogalmaztam, mert ez pártfüggetlen!!
Nézd, kedves apple48, én emlékezni vélek az MSZP és az SZDSZ kongresszusaira is, Székhelyistől, Kunczéstól, Lengyel Lászlóstól. Az elmúlt években ellenzéki és kormányzati pozícióból egyaránt nagy teret szenteltek a fidesz elleni keresztesharcnak a kongresszusaik során. Ehhez képest egy kormánykritika, már elnézést...
Korai ez még talán. Estig tart az a kongresszus. 1ébként az ellenzék programja nem független attól, amit a kormány csinál, lévén, hogy még majd egy évet ügyködhet a koalíció azon, hogy alakítsa a körülményeket az új ciklusig.
