Program készítővel még nem sikerült találkoznom, de szakszerű használóval igen! Amikor felhívtam a figyelmüket a 2050 évvel ezelőtti (vélt Cézár idő) már. 23-i. Tavaszpontra, fennakadt a szemük... Nagyon jól értették, hogy 1 nap hiba 128 évet jelent. Kettő meg 256-ot teoretikusan...
"Mivel csillagászatilag minden naptári évnek saját karaktere van, nincs más dolgunk, mint egy egyszerû csillagászati-matematikai programmal visszafelé számolni,"
Az vajon nem ködlött fel senkinek, hogy ha a hamisítást egy programmal le lehet leplezni, akkor a program készítői nyilván mindent tudnak a csalásról, elég lenne őket megkérdezni...
Csak azt sajnálom leginkább, hogy Hunnivári úr jobboldali.
Polgári körök hírlevele 74. szám, 2004. április 30
(...)
Budapest, május 12. 18.00 A Napkapu Könyvesboltban Hunnivári Zoltán középkor-kutató tart előadást 2oo év, amely megrendíti a világot” címmel.. Helyszín: V. ker., Vigadó tér 2.
Bevallottan Illig könyvének hatására megszületett az elsô magyar nyelvû könyv ebben a témakörben: Hunnivári Zoltán Hungár naptár címû munkája. Alcíme: Jézus Krisztus Kr. után 194-ben született. A szerzô a naptárakat csillagászati számítógépes programokkal fogja vallatóra, s végkövetkeztetése egybecseng a német úttörô eredményével: idôszámításunkban 200 évvel nem tudunk elszámolni. Hunnivári módszere "pofonegyszerû". Mivel csillagászatilag minden naptári évnek saját karaktere van, nincs más dolgunk, mint egy egyszerû csillagászati-matematikai programmal visszafelé számolni, s olyanféle meglepô következtetésekre jutunk, hogy Julius Caesar 1845 évvel ezelôtt még élt, s Jézus is kétszáz évvel az után született, hogy elkezdtük születésétôl az éveket számolni. Rendkívül világos, meggyôzô a stílusa, szemléltetô ábrái, táblázatai segítenek az eligazításban, kicsit naptár- és idôszámítás-szakértôvé képzi ki magát, aki hajlandó ezeken is végigrágni magát.
Egy hibát azonban mindenképpen föl kell rónunk a könyvnek. Olyan, mintha két könyvbôl lenne összegyúrva, eléggé szervetlenül. A szemléletesen érvelô fejezetek elé beékelôdik egy, a trianoni döntést kommentáló eseménysor, amibôl kiderül, amit amúgy is tudunk, történetesen az, hogy mekkora igazságtalanság sújtotta a hungár (!) népet, s ezt a nagyvilágnak is tudnia kell. A mindvégig logikus okfejtésbe is becsúsznak oda nem illô minôsítések, kifejezések, természetesen az akadémikus tudomány képviselôi, a finnugor nyelvészet professzorai, az apáról-fiúra szálló kézikönyv-szerkesztôi sáncok és hadállások bírálataként. Nem tesz ez jót a mûnek, az indulatok lapjain való megnyilvánulása, bármennyire is fáj saját mellôzöttségünk, kicsinyessé, néhol túlzóvá teszi az esetleg jogos bírálatot.
Az irodalommal és a klasszikával majdhogynem hivatalosan foglalkozóként pedig az olyanféle kijelentésekkel nem tudok mit kezdeni, miszerint Tacitus nem létezett, illetve a germánokat fölemlítô mûvei középkori hamisítványok… Az ilyenféle vagdalkozások a gondolkodó ember tudatában csak azt a kételyt erôsítik meg, hogy netán azok az adatok, amelyek nem vágnak a szakmámba, ugyanilyen megbízhatóak, s akkor nagyon óvatosan kell fogadnunk ennek a könyvnek az igazságait. De azért ajánlom mindenki figyelmébe.
Gyanítom, nem az a fajta, amit kiakaszthatsz a falra és hiányos öltözetű nénik képeit bámulhatod rajta nap, mint nap... Nagy kár, pedig szívesen beszereztem volna egyet...
Én tényleg kíváncsi vagyok rá. Hol adták ki? Mikor keletkezett? Ki írta, meg ilyenek. Tele van vele a történelem topic, legalább valaki elmondhatná, hogy mi ez. Időhídépítő májszter-HunniváriZ pl. kifejthetné.
