Tegnap szardíniát vacsoráztam. Silver odajött, megszagolta, és úgy nézett rám, amiből rögtön nyilvánvaló lett, hogy mélyen lenéz azért, mert ilyesmiken kell tengődnöm. Fura dolog, hiszen az ember azt hinné, hogy rendes macska rajong az ilyesmiért. No de az én macskám ilyen szempontból (is) rendetlen macska.
Csekély vigasz, hogy ilyen főnökkel nem kell egy légtérben tartózkodnod. Azért örültem a nyugdíjnak, mert a legfőbb jó benne, hogy nincs főnököm! Lehet, hogy főnökfóbiánk van, volt vagy lesz is?
Nagyon ellene van mindenféle home office munkának.
Meg van győződve arról, hogy az a dolgozó aki otthonról dolgozik, csaló, sumák, stb.
Ezért 8.00-tól 16,20-ig úgy kell ülni a gép előtt, hogy vállalati kémprogram figyeli a gépet és ha 5 percig nem mozdul az egér azt naplózza és nap végére összesíti, küldi a főnöknek.
Az, hogy Te reggel 04,30-tól dolgoztál 07,30-ig az nem számit.
Silver tegnap lehányta a lepedőt. Utána egyfolytában hozzámsimult, dorombolt, minden lehetséges módon bocsánatot kért, holott csöppet sem haragudtam rá. Olyan ritkán fordul vele elő ilyesmi! Végül is, mire való a mosógép? Annyira szereti a tisztaságot, hogy nem volt hajlandó addig az ágyra feküdni, amíg nem húztam tisztát. Nem ez a legszörnyűbb sorscsapás, ami idáig ért.
Most már jól van, az ablakban napozik, békésen szunyókál, ha bemegyek a konyhába, felemeli a fejét, rámnéz, és örül, ha kissé megsimogatom. Még jobban, ha egy kissé fésülgetem. Meg is teszem!
Jó ötlet! Szép, díszes nagybetűkkel fogom írni. Legalább elfoglalja az eddig a programjaim számára fenntartott helyet. Persze, semmi szenzációs nem volt benne, de csupa-csupa olyan, amire most nincs lehetőség. Macska, illetve virágkiállítás, nyugdíjasklub, könyvár. Ez most mind tiltott élvezet. Állítom, hogy hiányzik is.
Igen, a macskák nagyon értenek ahhoz, hogy kikeressék és meg is találják a legkényelmesebb helyet. Emlékszem, a telekszomszéd fia egy kis Polskin szerelgetett. A félig nyitott ablakon beslisszant két macskakölyök, és boldogan melegedetett. A nap sütött ugyan, de elég erős volt a szél, és ők szinte üvegházban voltak. Minden arrajáró diszkréten mosolygott.
Biztos megfogja találni a legmelegebb helyet bármilyen környezetben. Ha nálunk lejjebb mennek a termosztátok az ablakpárkányoknál éjjelente, bemegy a fürdôszobába ahol padlófûtés van és ott fekszik a szônyegen. Ha minden kötél szakad akkor a légkondi közelébe telepedik a padlóra ahova fújja a meleget. Ezt nem nagyon szereti mert mi is sokat vagyunk ott és ez idegesíti. Hiába a macskák szeretik a nyugalmat.
Silver békésen napozik az ablakban, szerintem méltányolja, hogy nemrég megpucoltam. Még nem tudja, hogy hamarosan nagyon ki fogok szúrni vele, mert lekapcsolom a gázt. Kénytelen lesz engem használni melegítőként.
A körülményekre való tekintettel elmarad a két hét múlva esedékes macskakiállítás. Csalódott vagyok, de semmit nem tehetek ellene. Ráadásul el kell ismernem, hogy tényleg sok ember zsúfolódik kis helyen.
Ezt mentegetőzésnek szántam, ne higgyétek, hogy súlyos kötelességmulasztást követtem el.
Amikor eljön a tavasz (mondjuk április vége) és egy ilyen vagy hasonló bokorsor úgy csicssereg mint egy kismadárkereskedés, akkor Lukrécia majd meg bolondul.
Látszólag unottan sétál a bokrok alatt, de feje felett vagy 60-80 kismadár (nem elirás) csivitel 1-3 méterre, a fülé úgy hegyeződik és a teste úgy megfeszül, hogy csak na.
Sajnos Lukrécia Őfőbundasága elég jó vadász.
Azt nem állítom, hogy minden nap elkap és megesz egyet, de a minden másnapi büntettéért már nem tenném tűzbe a kezem.
Bizom benne (öncsalás) hogy csak minden harmadik napon gyéríti a kismadár állományt.
Lukrécia délutáni Őr szemlét tart birodalma negyede felett a szomszéd kertjébe épített kerti kemence tetejéről:
Amerre néz, ott tőle kb. 12 méterre egy kb. 3 méter magas, 2 méter mély és kb. 25 méter hosszú bokor sor van.
Abban a sövény-bokor sorban kb. 40-50 kismadár fészkel.
Lukrécia most épp arról tart önmagában értékelő megbeszélést, hogy az uzsonnát onnan válassza, vagy egye fene elfogadja a gazdasszony kinálta zselés/zacskós macska kaját, itt a lábainál?
Valami olyan csodakészülékbe azért beruháznék, mely Lukréciába beleültetve, jelezné Őfőbundaságának, hogy mikor van dolgozós nap, mikor van hétvége/ünnepnap.
Utóbbiaknál nem tartozik a bocsánatos bűnök közé a 4,10 perckor elkezdett, egyre hangosabb dorombolás a füledtől 5-10 centiméterre.
Ilyenkor mindenféle, nyomdafestéket alig tűrő szidalmak közepette közlöm vele, hogy megnyúzom, bundáját négybe vágom és a várfokára kitűzöm, stb.
Semmilyen lelki törést nem okozok nála kifakadásommal.
Ha dolgozós napon ébreszt akkor rendben van.
De amikor még aludnál Ő meg ott dorombol..........................:-((((
Mi is a házi kisbékánkon mérjük le a kinti hőmérsékletet. Csekély 8 év alatt mára már megtanulta, hogy ha a konzervnyitó személyzet még alszik, akkor ugyebár nem kaparjuk az ajtaját hajnali 3-4 körül (mert olyankor a személyzet képes válogatlan szitkok között eltéveszteni, hogy a növények nem a bundáimon vannak, és nem ott kell vízspray-t alkalmazni)...elég, ha az alomtálca ajtaját kaparjuk félórán keresztül, illetve elénekeljük a világ legrosszabb operáját valami rettenetes torokhangon.
Szóval megvárja a személyzet felébredését, illedelmesen odaül az erkélyajtó elé, és vár. Vagy rohangál (amiről azt gondolom, hogy ki akar menni). Szóval rohanás, Mami vizes fejjel megy kiszolgálni a Hercegnőt, aztán a Mami lába xarrá fagy, mert a Kicsi nem hajlandó kimenni.
Konklúzió: ilyenkor rohadt hideg van odakint, talán még kocsit is kell majd kaparni.
