A Czucor Fogarasi szótár egyre többször kerül említésre.
Egyre több író, költő foglalkozik a magyar nyelv szógyök alapú felépítésével, ami nekem, amatőrnek, nagyon érdekes és logikus.
A hozzáértőktől arra szeretnék választ kapni, hogy miért nincs hivatalos elismerése ennek az elméletnek ?
A hangutánzó gyököket értelmetlen bontani. Mint például ez a KETYeg szónál is így van. Mivel a hangutánzásban a K_TY viszi a főszerepet. Ja hogy ezt nem lehet így kimondani.... Ezért kell közé itt magánhangzó bizony !... Itt nem gyökösít max. a hang mélységét ábrázolja. És a K_TY szerű hangzás rokonítja a kátyút, a kutyulás igét, a ketyegést és a kotyogást. Itt nincs más egyéb filozófia, leginkább a dolgok hangzását ábrázoljuk egy valamelyest a jelenségekhez hasonló emberi hangokkal.
A KERRegés is hangutánzó szó. Nincs olyan törvényszerűség hogy muszáj hogy a körhöz tartozzon, ha egyszer a hangutánzás a lényeg. De ki se zárnám hogy odatartozik, mert a világ első kerregése lehet hogy eleve valahogy a KÖRhöz köthető, és akkor ebben az esetben az egész kör dolog lehet hangutánzó eredetű. De ez csak akkor áll meg, ha igazolnánk valahogy hogy mégis mit nevezhettek meg eleinte ilyen módon.
A kerecsen köröz, és a Karácsony meg a kerecsenből származik, tehát közvetve körértelmű a szó. Egyébként közvetlenül is, mert ilyenkor az emberek összejönnek, körbe ülnek, stb. De a mai ünnep verzió már nem a sólyomreptetésről szól, így indokolt hogy némi változáson átmenve a szó új hangalakot kapjon, ami úgy történt meg hogy megfejthető a dolog ősisége.
A KAR szón nincs mit bagatelizálni, körözni tudó testrész ami karolni tud, azaz KÖRÖLni tud, ha valami nyilvánvalónak látszik, azon nincs mit bolygatni. Látható az értelem. A karba vett dolgok körbe vett dolgok. Nekem ez annyira evidens, de aki akarja bonyolítsa valami nem odavalóval,hátha elmegy egy kis ideje vele.))...
Varjú KÁRogása: meg kell hallgatni, vannak videók is, már pedig ilyesmit szövegel a madár, ehhez hasonlíthatót. Ezt lehet egy 5 éves is észreveszi. Akinek botfüle van és zümmögésnek hallja, azzal nem tudok mit csinálni. A hangutánzó szavak akármilyen hihetetlen de: hangot utánoznak.)) Ezt a részt zárom mert ez még vita tárgya sem lehet nálam, annyira egyértelmű.
KÉREG: KÖRbe veszi a fát, mit nem lehet ezen érteni?... Szerinted nem veszi körbe? Mert szerintem a kéregnek pont ez a lényege. A fa kérge nem köröz. Még jó, de attól még egy kör a fán ! itt nincs KÉ, ez nem jó nyom, itt KÖR van. De annyi körértelmű szavunk van hogy muszáj kissé eltérően nevezni meg a dolgokat, nem használhatunk egy hangalakot 100 dologra is egyszerre, mert akkor nem működik a kommunikáció. A magánhangzó bizonyos esetben gyököt alkothat egyúttal a K_R mássalhangzó valamelyikével is épp, ez az opció mindig benne van még pluszban a pakliban. De K_R körértelem mindenképp a szóban marad, az egy fix pont eben.
És a kéreg szó "R" hangjával sem értem, hogy mi a probléma. Ki mondta hogy az "R" hang mozgást kell jelentsen?... Legfeljebb a hipotézised ez, nem igazoltunk ilyesmit. De szerintem nem is állja a helyét, hát egy ORR szóban mindjárt kettő "R" is található, és az élőlények/emberek javarészt döntően nem mozgatják az orrukat, márpedig a szó kétharmada "R" hang. Nyilván tök másért van a szóban és nem a mozgékonysága okán.
KARC: kar-om, kör-öm karcol. De van régi "KÖRCÖL" verzióban is a szó, ergo a körértelem nálam mindenképpen igazolt. És pont.
A KÓRUS KAROS is, hát énekKAR kifejezést gondolom ismerjük.
KÉRÉSZ: körértelmű, még akkor is ha történetesen láttál már egyenesen repülőt is. Na de akkor még ezek szerint nem hallottál a kérészekre leginkább jellemző és látványos dolgáról, az úgynevezett tiszavirágzásról.
Csak meg kell nézni a jelenséget akár videón, mert már remek felvételek vannak róluk, és párzáskor hatalmas mennyiségben a víztükör felett körben kavarogva parádéznak. A KÉR szó is körértelmű, tehát kétféleképpen is közösíthető a körrel. A kérész -kör-ész.
KERESZT: továbbra is körosztó. Az ősi leletek is tanúskodnak körben ábrázolt kereszt szimbólumokról. Amúgy az igék végén lévő -iszt, -oszt, eszt, aszt formák is az OSZTÁS értelméből eredhetnek. Aki MENESZT, az a menést osztja ki valaki részére.(csak így mennyivel hosszabb és körülményesebb körülírni ugye...) Aki terjeszt az a TÉRben oszt valamit. Aki éleszt az ÉLést/életet oszt, aki halaszt az a HALadást osztja későbbi időpontba. A paraszt a PARlag OSZTója. Aki tésztát keleszt az a tészta számára kelést oszt ki, így kéne körülírni mindent ha ez a formula nem volna, de mennyivel egyszerűbb ez így !
És aki úgy kelt fel valakit az ágyból (keleszt), az is a kelést osztja ki, csak nem a tésztára vonatkoztatva, hanem egy emberre értve. De van értelme az egésznek. Aki tapaszt, az TAPadást OSZT. Aki RAGaszt, az RAGadást OSZT. De vissza a KERESZTRE:
A keresztesek körosztósak. Például a zodiákus felosztás is csillagászati tudás és megfigyelés eredménye. Körben ábrázolható a 4 felosztás egy kereszttel. A tűz és a víz, a föld és a levegő. Krisztus szó maga is keresztes-t jelent. De a kereszt szó további körértelem erősítéséről tesznek tanúbizonyságot a régebbi szavaink is. Mert a kereszt szó volt KÖRÖSZT és KÖROSZT formában is, sőt a mai KERESZT-ÜL szót még így is használták hogy KÖRÖSZTÜ megy valaki valamin.
Ez totál egyértelmű hogy a körrel közösíthető szó, ez nálam vitán felül áll. De sokkal könnyebb beszédben kiejteni ezt a szót hogy : kereszt....
"A P_R szavak amik példaként említve vannak, ugyanúgy a tűzhöz köthetőek"
Igen, úgy, mint a K_R szavaknál láttuk.
Ugyanakkor magyarázatra szorul, miért van az egyik gyökben "a", a másikban "e", a harmadikban "i", a negyedikben "o", stb hang.
Más szóval a perzsel miért nem pirzsel, a pereg miért nem pireg? Ha már a pirkad pirkad, és a piros piros...
De ugye, azt mégsem tagadod, hogy van "árnyalatnyi" különbség a pörög és a perzsel szavak és gyökei között? Vagy a tár, tér, tor, tör, túr, tür (tűr) gyökök jelentése között... Pedig ugyan az a T_R gyök.
És mi adja a hasonlóságot a talaj, talp, takar, tanít, tanya, tapad, tapos, tarló, tav (tó) gyökök jelentésében? Mert ugye, ezekben csupán a ta- hangváz a közös....
Viszont mind a talajjal, a földdel hozható összefüggésbe.
Vagy a tesz, teher, telep, teper, tekint, temet, terem, terel, terjed, terpesz, terül, tenyészt, test gyökök hasonlósága között? Itt a te- hangváz a közös...
Vagy a tocsog, tócsa, tol, told, tombol, topog, torlasz, totyog, tova gyökök között?
"De az a törekvésem hogy bemutassam hogy a K_R hangvázas példaként felhozott szavak nagyja bizony körértelmű, az más kérdés ha elsőre nem vesszük észre hogy miért is az, az még nem jelenti azt hogy nem oda tartozna. A legtöbb szóra atom sima és egyszerű magyarázat lesz, nagyon erőlködni sem kell."
Tévedés ne essék, semelyik hangváz lehetőségét sem vitatom, csupán arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy egy gyökben nem csak a mássalhangzók (az első és az utolsó hang) alkothatnak vázat. Erre hoztam a ke- hangváz példáját, és ezért kérdeztem rá, hogy milyen hangvázat gondolsz a csupán két (vagy egyetlen) hangot tartalmazó gyökök esetében. Természetesen a k-r, p-r és minden más gyökben levő hangok hordozzák eredeti jelentésüket még azokban a gyökökben is, melyek nem köthetők a körhöz, vagy a tűzhöz, mert csak átvitt értelemben - és nem a hangok jelentése alapján - történt a különböző dolgok megnevezése. Lásd: piros.
"A példákban említett szavak egy része hangutánzó, és mivel a szavak képzése többféle módon is megtörténik így lesznek kivételek: tehát a KERREG szó minden bizonnyal nem a körhöz sorolandó dolog."
Ahogy vesszük... A kerregben benne van a k-r hangváz, tehát a ker (kör) jelentés gyökere is benne kell, hogy legyen. És benne is van, hiszen kemény/kicsi dolgok gyors egymásutánban ismétlődő hangja. De ez csak akkor érthető meg, ha nem a k-r vázat vizsgáljuk, hanem a ke- és az -er ősgyökök jelentését vesszük górcső alá, ti. ezek az ősgyökök hordozzák az említett jelentéseket. (kemény/kicsit és az ismétlődést) A k-r hangvázból csak és csakis a körre lehet következtetni, amiből nem fog kiderülni miként kapcsolódik a kerreg a kerülethez.
"A bejegyzés elején amúgy megint szerintem számos "KE" indítású szó helytelen bontásban látszik. De ez nem is körtéma, de a KETYEG az nem KE-TYEG hanem KETY-eg bontandó"
A ketyeg szó gyöke valóban a kety-, de ez a gyök tovább bontható a gyököt alkotó ősgyökökre; ke-ety/vagy -tye. És a felsorolt példában nem is bontásról beszéltem, hanem hangvázról. Azaz, a kety gyök egyik hangvázáról, ami történetesen a "ke" volt a példában. Ugye, Te pedig kiemelted a "k" és "ty" hangokat, mint hangvázat, de minek az alapján? És egyáltalán! Elhangozhatott-e vala is ez a hangváz ;"kty"? Ki sem lehet ejteni!
"Hangutánzó szó lévén vegyük már észre hogy a KETY-KOTY-KÁTY-KUTYUL dolgok erősen rokonok, a ketyegésben nincs KE gyök, ahogy a kotyogásban sincs filozófia a KO kezdet mögött, hangutánzó szavak ezek."
Pedig ott van benne a a jellemző "k" hang ill. annak valamelyik magánhangzós váltotata mindig ugyan azzal, ill. rokon jelentéssel.
Nézd meg a petyeg, potyog, fáty(ol), sutyul szavak gyökeit, melyekben a "k" helyett más hangot tettünk. Már nem kemény dolgokkal kapcsolatosak a felsoroltak, hanem puhábbakkal, lágyabbakkal.
"Na de a kört nézzük a K_R hangváz: A KARÁCSONY és a KERECSEN összefüggő dolgok,"
Összefüggnek, de nem azért, amit írtál. A karácsony ken kerek. Nevét a kerecsentől kap(hat)ta, így a karácsony megnevezés egy tipikusan átvitt értelmezése a kerecsennek, amelyben a kör jelentés megtalálható, de a karácsonyban már nem, mert ez utóbbi nem köröz...
"A KERESZT szó KÖROSZTÓ-t jelent."
Gondolkodás nélkül elfogadtad valakinek a nem túl észszerű ötletét...
Nem tűnt föl, hogy a második gyök (eszt) nagyon nem azonos jelentésű az oszt szóval?
Az sem tűnt föl, hogy számos szavunkban található -eszt képző? (meneszt, keleszt, éleszt, függeszt, hegeszt, erjeszt, gerjeszt, terjeszt, ijeszt, és még több tucat szó toldaléka...)
"Ezek mind közvetlenül körértelmű szavak. A KARÓ az a KAR meghosszabbítása,"
Eddig Ok.
"a KAR körzésre alkalmas KARolni tudó, azaz körölni tudó testrészünk."
Ez már egy kicsit nyögvenyelősebb... Nem azért, mert nem igaz, hanem azért, mert a karral a legritkább esetben "kör"-zünk. Itt is inkább átvitt értelme van a kar szónak
"A KÁRogás nem körértelmű, simán csak hangutánzó szó. Ez más."
Ok, de akkor magyarázd el, miért van k-r hangváza, mikor a varjú se "k" se "r" hangot nem ejt ki a csőrén?
A fa kérge nem köröz, a kérész tökre egyenesen repül (saját szememmel láttam). Ezekben és a többi vitatott jelentésű a szavakban nem a körözés jelenségét kell keresni, mert egyikben sincs benne. Ezeket a dolgokat átvitt értelemben nevezték el a ker- gyök által.
A fa kérge nem mozog, nem ismétel semmit, így indokolatlan a gyökben levő "r" hang ottléte, ahogy a kar-ban is, vagy a kar-óban...
Világos, hogy ezek a dolgok a kör alakjával való hasonlóságról kapták nevüket, és nem azért, mert közvetlen kapcsolatuk lenne a körmozgással, netán az ismétlődéssel.
"A KARcol is körértelmű szó, és minden ami a KAR származéka. A KÖR tud karcolni a karon."
A KÖR nem tud karcolni még a karon sem... Karcolni csak kemény, hegyes/éles tárgyak tudnak.
A karom sem kör alakú, hanem íves, mégsem az utóbbi hangok vannak benne a gyökében.
"A KÓRus az énekKAR."
Ha így lenne, akkor "karos" lenne a helyes neve, de nem az...
"Azaz a felsorolt szavak néhány hangutánzó szót levéve szinte mind közvetlenül kapcsolatban áll a KÖRREL."
Az az érdekes ebben, hogy valójában a hangutánzó szavak állnak közelebb a gyök hangjai jelentése révén a körhöz, mint a vitatott szavak, mert ez utóbbiak rendszerint nem kapcsolhatók semmilyen mozgáshoz, ismétlődéshez ami a k-r hangok által hordozott jelentésnek megfelelne, csupán átvitt értelemben kapcsolódnak a kör alakjához.
A P_R szavak amik példaként említve vannak, ugyanúgy a tűzhöz köthetőek:
A PARaszt, PARaj, PARéj, PARk, stb. kategória a PARLAG szóval közösíthető, a parlagot felégették. P_RRá égették ! A paraszt a parlag osztójaként parajt is ültet. Paradicsomot is ! Ami meg a tűz színét viseli a PAR formában, hát a paradicsom PIR-os, nem véletlen kezdődik így a szó.
A PÖRgés a tűz által keletkezett. PARÁZS(ol)-PERZSEL-PORZSOL-PÖRZSÖL , vegyük észre hogy a P_R hordozza a tüzet, a magánhangzó megváltozása nem túl sokat módosít ezen szavakon. A POR a tűzben keletkezik, ha jön a szél tud "por-ogni " is ez a por. De a tűz körül PERgetve és forgatva szokás sütögetni, így lesz egyenletesen sütött ételünk. PERgetünk, PÖRkölünk, PIRítunk a tüznél, sőt még PERzselünk is meg PÖRzsölünk is, de még PÖRÖGÖLÜNK is és mindjárt látszik hogy a PÖRgés szó innen a tűztől származik.
Perecet is pergetve sütötték. Ergo pörgetve ! A PERC és PERSZE szavakat még külön vizsgálni kéne, per-pill (hoppá, PER pill és perc) én sem érzem a kapcsolatot itt a tűzzel, ezek másképpen képzett szavak lehetnek.
De viszont a POR az összefügg a PORhanyós és PORlad szavakkal, meg a régi PORZSOL szóval is, ami meg a PERzsel szinonimája, azaz a POR tüzes szó. És ebből származik a PERMET szó PER-je is hiszen a permet porszerűen fújandó dolog, ráadásul a PERJE önállóan is értelmes szó, épp a megégett testeknek ezt a piheszerű, PORszerű képződményét jelenti. Itt minden és minden többnyire közvetlenül összefügg a TŰZZEL ! Szerintem egyértelmű.
Néhány szót még vizsgálni kéne, mert van ami nem illik a képbe, a PÁR szó fogalma, amihez köthető a PART szó is, hiszen egy pataknak, folyónak is van bal és jobb PARtja, ergo párban vannak, ez a PÁR szó értelmét közvetíti. A PÁRNA szó is megérne egy alaposabb kutatást, ez sem tűnik tüzes szónak. De ezen a néhány példán kívül a fentiek tekintetében számomra világos mint a nap, hogy a PAR-PER-PIR-POR-PÖR kezdetű szavaink mind egyértelműen tüzesek...
Ez most így tényleg eléggé össze van mixelve és keverve, de tisztázni fogjuk ! Kicsit összekuszálódtak a szálak, ki kell bogozni. De az a törekvésem hogy bemutassam hogy a K_R hangvázas példaként felhozott szavak nagyja bizony körértelmű, az más kérdés ha elsőre nem vesszük észre hogy miért is az, az még nem jelenti azt hogy nem oda tartozna. A legtöbb szóra atom sima és egyszerű magyarázat lesz, nagyon erőlködni sem kell.
Ugyanezt a P_R tűzértelmű szavakkal is megteszem, az "ellenpéldaként" felhozott szavak nagy része is ide fog tartozni. Most nem ígérem hogy minden szó részletezésre kerül, mert feljött jó néhány, de igény esetén jelöljük meg melyik érdekes még, és sorra kerül.
A példákban említett szavak egy része hangutánzó, és mivel a szavak képzése többféle módon is megtörténik így lesznek kivételek: tehát a KERREG szó minden bizonnyal nem a körhöz sorolandó dolog. Ha csak nem valami kör alakú kerreg az ősiségben, ami nem zárható ki. A bejegyzés elején amúgy megint szerintem számos "KE" indítású szó helytelen bontásban látszik. De ez nem is körtéma, de a KETYEG az nem KE-TYEG hanem KETY-eg bontandó. Hangutánzó szó lévén vegyük már észre hogy a KETY-KOTY-KÁTY-KUTYUL dolgok erősen rokonok, a ketyegésben nincs KE gyök, ahogy a kotyogásban sincs filozófia a KO kezdet mögött, hangutánzó szavak ezek.
Na de a kört nézzük a K_R hangváz: A KARÁCSONY és a KERECSEN összefüggő dolgok, őseink még a mai létező ünnep előtt annak idején már tartották az év végi sólyomreptetés ünnepét, minden ebből van ! A ragadozó madár tulajdonságai a szóban: KERES (kőrőz a levegőben) és CSEN is, közismert hogy más ragadozó madarak zsákmányát képes lenyúlni.)) És így már tisztán értelmes a KERECSEN szó, de az ünnep is az lesz.
A KERESZT szó KÖROSZTÓ-t jelent. Ősi leleteken is gyakori a körben ábrázolt kereszt. A KERGE, KERGETÉS is körértelmű, kÖRben üldözünk valakit. HA valaki KERESi a holmiját akkor KŐRŐZI azt, és még szokás is így mondani. Ami KERing az gondolom egyértelmű hogy körben halad. Ahogyan a KARaVÁN szó mögött meg a dolog lényege látszik: KÖRVÁNdorok ők, hiszen a kereskedő utakat járták folyton körbe és körbe. A KEReskedés szó is KÖRŐSKÖDÉST jelent, hiszen jönnek a civilek, körbeveszik az árust, kinek mi kell.
Ezek mind közvetlenül körértelmű szavak. A KARÓ az a KAR meghosszabbítása, a KAR körzésre alkalmas KARolni tudó, azaz körölni tudó testrészünk. Nem mellesleg a karók kör alapúak. A KERT és KERÍTÉS talán nem arról szól hogy a területünket KÖRBE vesszük?... Ez a lényege. A KARvaly is körözve repül.
A KÁRogás nem körértelmű, simán csak hangutánzó szó. Ez más. A fának a KÉRge talán nem épp KÖRbe veszi azt a bizonyos fát?... De, épp ezt teszi, körértelmű szó. Aki KÉR ezt és azt innen-onnan, az is körbe jár a civilek közt hogy ki tud neki adni. A KÉRészek is körben repülnek. A KáRászokon egy körgyűrű halad végig, de minden élőlénynek nem vagyok a szakértője, lehet ezen kívül körözik a vízben valamiért , biztos vagyok benne hogy itt is lesz körértelem.
A KÚR és a KURVA is körértelmű szavak, hát a kör alapú és alakú dolgok fognak itt egyesülni.))
A KARcol is körértelmű szó, és minden ami a KAR származéka. A KÖR tud karcolni a karon. A KAROM/KÖR-öm szóból jött létre a fogalom, az tud karcolni. A KÖRÖM teszi ezt meg vagy a KAROM.
Kurrog és kurjant hangutánzóak, ez más kategória. Bár nem zárom ki hogy valami mégis köti a körhöz.
A KERámia szó is KÖR értelmű. Hát a KORongon körbe megy a cucc, mikor ez összeáll. Teljesen nyílvánvaló itt is a körértelem. A KÓRus az énekKAR. A KAR itt is KÖR. Egy tevékenységet űzők KÖRE, azaz KARA lesz a kar. Ezért van zeneKAR is, az is egy KÖR. ! A KORTY az szerintem hangutánzó, de többnyire valami körformából iszunk, szóval itt nem tudom biztosan. Hangutánzat biztosan van a szóban.
A KOROM is kör alakú lesz, ilyen nyomot hagy egyrészt, másrészt az apró szemcse is ilyen. A KORÁN szó szintén körértelmű, méghozzá teljesen egyértelműen. Mert ez a szó a KOR szóból származik. A KOROK azok bizony körök lesznek, ez az ősi csillagászati megfigyelésből ered, az ősi korok emberei jól tudták hogy csillagászati értelemben ismétlődő körök vannak, ugye a régi hónapok (HOLDnapok) is csillagképek alapján voltak nyomon követve, de ennél jóval nagyobb időegységeket is számon tartottak. Ősi gigantikus építmények is tanúskodnak erről. Érdemes tanulmányozni őket.
Azaz a felsorolt szavak néhány hangutánzó szót levéve szinte mind közvetlenül kapcsolatban áll a KÖRREL.
Biztos kihagytam ezt-azt, igény esetén írd melyik lényeges. A P_R tűzgyökös szavakat egy második részes írásban mindjárt folytatom, csak már ez a bejegyzés épp elég terjedelmes...
"2.: BA kezdet, amit a nagysághoz kötötten korábban (a kicsi dolog nagy is volna?... jó kérdés, de lehet !)"
Amiben van valami...
"3.: AB végződés/gyök. Kerekség ez más szavakban is: abrak, ablak, abrosz, abroncs, hAB, darAB, stb..."
Furcsamód, most Te jössz a kerekséggel...
"4.: B_B hangváz ami kerekded a BÁB, BÚB, BAB, BIBE, BOB szavakban is, ugyanez "D"-vel DUD, DED, DUDVA, DIDI, stb..."
Nem lehetnél egy kicsit következetesebb? : "De a nagyság egy méretbeli fogalom, nem mosható össze a kerekség fogalmával, ami meg egy külalaki tényező, a kettő közt nincs összefüggés, és ezen dolgok erőltetett összeháziasítását hibának is tartom."
"Ha a külön egységeket veszem akkor a kérdés: van é értelme a részegységeknek így külön-külön a szóban, illetve ezek ha ténylegesen létező részegységek érvényesülhetnek é együtt?.... A válaszom az, hogy szerintem igen."
Nnnna! Erről beszélek egyfolytában, végre közös nevezőre jutottunk.
"A bab egyrészt kis kerekded, tényleg bábszerű is, de akkor hogyan lehet ez nagy is egyszerre?.... "
Nem lesz nagy, mert az a "bő" gyök jelentése.
A ba- gyök a -ba, -ban toldalékkal mutat párhuzamot, amennyiben a bab egy hüvelyban (ben) van, s ez a "kép" a megnevezésének alapja.
"Hát talán azért, mert a babszem maga tényleg kis méretű, de ugyanakkor a BAB mint futónövényként értelmezve meg jókora méretet is képvisel összességében."
Ma már nehéz megmondani, mire gondoltak őseink e növény megnevezésekor. Nem tudjuk, milyen "kép" inspirálta őket a szó megalkotásakor, így csak találgatni lehet a hangok jelentése figyelembevételével. Szerintem azt próbálták érzékeltetni, hogy egy hüvelyes termésről van szó, ami a hüvely-ba (ben) vagy -ab-ban található.
Nem tudom, miért szerepel a gyökben két "b" hang, csak találgatni lehet.... Lehetséges, hogy a másik "b" hang a termés kerekdedségére utal.... Mint a borsónál(?)
Ezeknél a szavaknál - ahol az átvitt értelmezés tételezhető föl miután jóval későbbi gyökök - már nagyon nehéz a hangok eredeti jelentését visszakeresni. Nem is ezeknél a szavaknál kell ezt megtenni
"A "B" hanggal kapcsolatban felállított 8 féle kategória semmilyen formában nem összemosható. Mert nem egy fogalom köré csoportosulnak a szavak."
Én sem egyetlen fogalomhoz, hanem egymással rokon fogalmakhoz, egy fogalom-körhöz kötöttem a jelentését.
"De a "B" hang (és mások) hangutánzásban betöltött szerepe is egy teljesen független dolog a fentiektől, önálló kategóriát képvisel."
Nem jelent önálló kategóriát, csak Te ragaszkodsz minden áron az őseredetinek vélt sokhangú szavakhoz. Ugyanakkor nem vagy hajlandó észrevenni, hogy a bennük lévő hangok jelentése rendre párhuzamot mutat magával a hangutánzó szó jelentésével.
Kezdjük mindjárt a bőgéssel.
Az állat nem bőg, csak "ő"-g. Nem mond "b" hangot, a "g" pedig igeképző, mint a zúg, vág, rág, búg gyökökben.
A bőgő hang egy öblös, "bő" hang, amit az "ő" hanggal lehet utánozni, és valójában ezt a jelentést hordozza ez a hang.
Mikor az ősember kimondta az "ő" hangot, kinyitotta a száját, s ezzel együtt szükségszerűen egy "b" hang is "keletkezett", mert ő nem ügyelt a hangok olyan tiszta kiejtésére, mint azt ma tesszük. A szarvasmarha viszont nyitott szájjal teszi ugyan ezt, így nála nem keletkezik "b" hang.
De mivel az ember szája csukva volt és úgy kezdte az "ő" hangot kiejteni, a száj nyitása pillanatában eléje került a "b" hang, s így lett a hangutánzó gyök "bő". Ami egyben a bőség jelentést is hordozza elsősorban az "ő" hangnak köszönhetően, de mivel ezt az "ő" hangot a "b"-vel együtt mondtuk ki, így a bőség jelentést a "b" hang is "megörökölte".
Más szóval, itt egy kéthangú gyökről van szó. Természetesen más magánhangzóval némiképp más jelentése lesz a "b" hangnak, ezért látszik 8 féle kategória, de mindenképp rokoníthatók lesznek egymással.
"De a nagyság egy méretbeli fogalom, nem mosható össze a kerekség fogalmával,"
Nem kerekségről, hanem kerekdedségről írtam, ami nem ugyan az. És igen, a kerekdedség (a kerekség is) méretbeli (geometriai) fogalom. Ami kerekded az telt, tartalmas dolog: Kerekded dinnye, kerekded arc, stb... Tehát van valamilyen belső tartalma legalább átvitt értelemben, amit a mérete, formája alapján következik.
"Tele van a nyelvünk hangutánzó/hangfestő szavakkal, ha elismered ha nem ez akkor is egy nyilvánvaló tény. Ezekbe utólagosan filozófiát nem érdemes belemagyarázni, hiszen a dolog alapvető értelme hogy a rendszerint többhangos természeti és emberi jelenségeket emberi hangokhoz hasonlítsa."
Nem tehetek róla, ha nem tudsz elszakadni a többhangú hangutánzó szavaktól, s nem vagy hajlandó a természet hangjait a maguk valóságában meghallani, s mindenáron olyan hangokat is hozzájuk képzelsz, melyek nincsenek is ott. Lásd a bőg-ést. A kígyó sem sziszeg, csak annyi hangot "mond", hogy sssz... A tűz sem pattog, csak annyit "mond": p... vagy t... vagy bármit, de nem mondja, hogy patt.
"De ettől még egy CS_P hangutánzó gyök működik, és ráadásul ez még fordított hangrendben is stimmel. Csap-csepp-csepeg- csöpög- csapó-csappan-csép-csépel-csápol-csepü és a társai mind egy tőről fakadnak."
Amit érdemes a csipog, csikorog, csoszog, csattan, csámcsog, cseng, csorog, csurog, csörög, csuklik, csücsörít, csűr szavakkal kiegészíteni. És érdekes módon - amit nem vagy hajlandó észrevenni - mindben a "cs" hang viszi a prímet. Ez az egyetlen, ami közös mindben. A természetben előforduló hangokat ez a hang utánozza kiegészítve a kiejtést segítő magánhangzóval, mely természetesen a saját jelentését adja a "cs" hanghoz, pont úgy, mint a "b" hang esetében az "ő", az "a", az "e" , vagy az "u" hang.
"De a "B" hanghoz köthető a belsőség fogalma is. Ez is egy független értelmezés a fentiektől. Nem összemosható a nagysággal, külön fogalmak."
Lásd: kerekdedség. A nagyság és a belsőség feltételezik egymást.
Abban van belsőség ami kerekded, ami bő. A cérnaszálból mindez hiányzik.
"A fokozást jelző két "BB" a szavak végén nem bővülést jelent. Mert a kis dolog kiseBB lesz. Akkor itt mi bővül?..."
A kisebbség! Az lesz bővebb, több. Több dolog fog belőle hiányozni. Bővülés negatív irányban.
"Bár ez olyan, mikor a "K" hangról témáztunk akkor meg azt mondtad hogy az kemény is meg kicsi is, mert az összefügg. Nem függ össze, az egyik szilárdsági mutató, míg a másik meg méretet jelöl meg."
Az ősembernek ez egykutya... Ha rálépett egy kavicsra, nyomta a talpát, ő ebből a képből indult ki. Kicsi volt és kemény. Mit gondolsz, miért ez a "k" hang a jellemzője a kicsinek és a keménynek?
"Egy hatalmas szikla kemény lesz, de kicsi nem."
Valóban, de mégis ott van benne a "k" hang. Igaz, nem az első helyen, mert nem az volt a fontos az ősember számára... (mármint a kicsi jelentése.)
"A "B" hang már létező értelmes szó elejére kerülése sem összemosható a fenti kategóriákkal. Ez megint valami más dolog lesz. Több fogalomról szól a történet. Ha valóban eggyé lehetne gyúrni én nem volnék ellene, de úgy néz ki itt is több egymástól független dologhoz köthető hogy miért "B" az a bizonyos "B"."
Azért, mert - mint sokszor említettem - nem egy fogalmat, hanem egy egész fogalomkört jelöltek egyetlen hanggal illetve annak különböző kiejtésével, hiszen még nem voltak az egyes fogalmakra szavaik. Olyan egyszerű ez, mint a faék...
"És a szavak nagy része, az egész "BO" szókészlet egyharmada "BOR" gyökös szó lesz, és a B_R hangváz borít/burkolás értelmét többnyire hordozzák a szavak."
És a burok szerinted nem kerekded?
"de meg kell különböztetni a fogalmakat, nem nevezhetünk egy hangalakkal túl sok mindent, mert úgy nem működik az érthető kommunikáció."
Csakhogy az ősember nem a mai szinten kommunikált... Ezt mindig elfelejted.
"vegyük már észre hogy akár KAR-KOR-KÖR-KER kezdjük a szót ez letagadhatatlanul a kört viszi bele a szóba."
Észrevettem, de légy egy kicsit következetes, és Te is vedd észre, hogy van pl. ke- hangváz is. Csak egyet-egyet minden más mássalhangzóval a sok tucatot tartalmazó szóbokorból: ke-bel, ke-cmereg, ke-cses, ke-dves, ke-fe, ke-gyes, ke-hely, ke-let, ke-mény, ke-nőcs, ke-nyér, ke-peszt, ke-skeny, ke-szkenő, ke-trec, ke-tyeg, ke-ver, ke-zdet.
Külön a ker- gyökre épülő szavakat is megemlítem: Kerámia, kerecsen, kerceréce, kerek, kereng, kerepel, keres, kereszt, keret, kerge, kering, kerreg, kert, kerít, kerül, melyekből az egyharmada nehezen vezethető vissza a kerekségre: kerecsen, kerceréce, kerepel, kereszt, kerreg.
És a k-r hangvázra épülő különböző gyököket is, melyek szintén nehezen hozhatók összefüggésbe a körrel.
"A tűz gyökét már többször átvettük, a P_R mássalhangzó kapcsolódás a vezérfonal itt is. Parázs-PIRUL- PERZSELŐ- PÖRZSÖL-PÖRGÖL , mindegy hogy közé melyik magánhangzó jön, a P_R kapcsolódás megőrzi a tűzhöz kötődő jelentését minden esetben"
Nem minden esetben. Lásd:
paraszt, paradicsom, paraj, parlag, parancs, park, part, parány, paréj,
pár, pára, párt, párta, párna,
perc, perceg, pereg, perel, permet, persze,
por, porc, porcsin, porta, portya,
pór,
pörög,
pőre,
püré...
"H_Z : HAZa megyünk, azaz - HOZ megyünk. Oda ahol HÁZ van ilyen hely -HEZ megyünk."
Ez ugyan igaz, de az esetek többségében nem házhoz, vagy haza megyünk, hanem sokminden máshoz is. Ettől függetlenül lehet benne valami...
A többi hangvázhoz annyit, hogy természetesen hordozzák a hangváz hangjainak jelentését, ezért rokoníthatók, ugyanakkor bármelyik két hang is hordozza az adott két hang jelentését.
Itt van pl a ker-gyök második, harmadik hangjából álló "kezdet" jelentésű er- hangváz:
Tehát tetszés szerint állíthatunk föl hangvázakat, akár egyetlen hangból állókat is, lásd a korábban tárgyalt "a", "á", "e" hangokkal is, attól függően, hogy épp mely hangok jelentését kívánjuk kiemelni a szóból.
Toldalékaink, igekötőink kétségtelenül gyökök, hiszen saját jelentésük van, java részük két- vagy egyetlen hangból áll. Ott milyen hangvázat fogsz keresni?
De még kicsit folytatom, mert itt van ez a BAB szó, ami igen érdekes. 3 hangja ellenére egy többszörösen összetett szó is lehet ez. Ugye ez a vizsgált "B" hangunkból mindjárt kettőt is tartalmaz, azaz a szó kétharmada "B" hang. Na de nézzük hogyan is tudnánk az eddigiek alapján ezt a szót bontani, milyen kisebb egységeket tartalmazhat.
1.: van a konkrét 3 hang hangalak, BAB ----- ez egy szűkebb gyök is, bab-rál, bab-ér stb. szavakkal.
2.: BA kezdet, amit a nagysághoz kötötten korábban (a kicsi dolog nagy is volna?... jó kérdés, de lehet !)
3.: AB végződés/gyök. Kerekség ez más szavakban is: abrak, ablak, abrosz, abroncs, hAB, darAB, stb...
4.: B_B hangváz ami kerekded a BÁB, BÚB, BAB, BIBE, BOB szavakban is, ugyanez "D"-vel DUD, DED, DUDVA, DIDI, stb...
Ha a külön egységeket veszem akkor a kérdés: van é értelme a részegységeknek így külön-külön a szóban, illetve ezek ha ténylegesen létező részegységek érvényesülhetnek é együtt?.... A válaszom az, hogy szerintem igen.
A bab egyrészt kis kerekded, tényleg bábszerű is, de akkor hogyan lehet ez nagy is egyszerre?.... Hát talán azért, mert a babszem maga tényleg kis méretű, de ugyanakkor a BAB mint futónövényként értelmezve meg jókora méretet is képvisel összességében. Kúszónövényként felfut és jókora méretre terebélyesedhet a mérete. És az ilyen 2 "B" hangos szavak arra utalnak, hogy például az egyik "B" hang talán mással közösíthető, mint mondjuk a szóban ott lévő másik "B" hang esetében...
A "B" hanggal kapcsolatban felállított 8 féle kategória semmilyen formában nem összemosható. Mert nem egy fogalom köré csoportosulnak a szavak. A BŐ-ség fogalmát nem is soroltam külön kategóriába, hiszen annak értelme valóban a nagysághoz köthető.
De a nagyság egy méretbeli fogalom, nem mosható össze a kerekség fogalmával, ami meg egy külalaki tényező, a kettő közt nincs összefüggés, és ezen dolgok erőltetett összeháziasítását hibának is tartom. Mert a bab és a borsó kifejezetten inkább kicsi dolgok, viszont kétség kívül kerekded formákról van szó. Ne erőltessük hogy ezek nagyok, nem azok, hanem kicsik ! De amúgy a borsó is B_R burkolat értelmű vázán szerepel, és az értelme is világos, hiszen egy burkolatban vannak a szemek amiket kifejtenek onnan.
De a "B" hang (és mások) hangutánzásban betöltött szerepe is egy teljesen független dolog a fentiektől, önálló kategóriát képvisel. Persze az a benyomásom már nem először, mintha a hangutánzás ősi jelenségét mindenképp tagadnád, mert talán nem illik bele az előre legyártott 1 hang = 1 fogalom elméletedbe.
Tele van a nyelvünk hangutánzó/hangfestő szavakkal, ha elismered ha nem ez akkor is egy nyilvánvaló tény. Ezekbe utólagosan filozófiát nem érdemes belemagyarázni, hiszen a dolog alapvető értelme hogy a rendszerint többhangos természeti és emberi jelenségeket emberi hangokhoz hasonlítsa. Épp ezért egy locs-pocs, pocsolya és hasonló szavakba utólag filozófiát belegyártani értelmetlenség, persze kis ügyességgel bárki bármit beleláthat a szóba mert éppen valamilyen fogalom ráillik.
De ettől még egy CS_P hangutánzó gyök működik, és ráadásul ez még fordított hangrendben is stimmel. Csap-csepp-csepeg- csöpög- csapó-csappan-csép-csépel-csápol-csepü és a társai mind egy tőről fakadnak.
De fordított mássalhangzókkal is működik, P_CS formában is. Pöcs-pacskol- pacsuli-pocsolya szavak is ezt a locspocs szerű hangjelenséget festik le. És van amikor csak ennyi a dolog lényege.
De a "B" hanghoz köthető a belsőség fogalma is. Ez is egy független értelmezés a fentiektől. Nem összemosható a nagysággal, külön fogalmak. Kicsi dologban is benne lehet lenni. Ami meg nem feltétlen kerek, szögletes dolog is lehet, vagy épp egy fogalom mint a gondolat-BAN.
A fokozást jelző két "BB" a szavak végén nem bővülést jelent. Mert a kis dolog kiseBB lesz. Akkor itt mi bővül?...
Azt ne adjuk már elő hogy a kisebbedés az valójában bővülés.!)) Poénnak jó, de ami kisebb lesz az x cm méretről Y méretre csökken. Abszolút értékben is csökkenni fog. Ami meg nem lehet bővülés nyilvánvalóan.
Bár ez olyan, mikor a "K" hangról témáztunk akkor meg azt mondtad hogy az kemény is meg kicsi is, mert az összefügg. Nem függ össze, az egyik szilárdsági mutató, míg a másik meg méretet jelöl meg. Nem összemoshatóak. Egy hatalmas szikla kemény lesz, de kicsi nem. A kicsinyítőképzés meg kicsinyít és semmi keménységet nem jelöl. Mari nem lesz brutál kemény csaj a MariKA megnevezéstől még.))
A "B" hang már létező értelmes szó elejére kerülése sem összemosható a fenti kategóriákkal. Ez megint valami más dolog lesz. Több fogalomról szól a történet. Ha valóban eggyé lehetne gyúrni én nem volnék ellene, de úgy néz ki itt is több egymástól független dologhoz köthető hogy miért "B" az a bizonyos "B".
Amúgy szerintem olyan nincs hogy önállóan értelmes "BO" gyök. Cz_F sem kezdett ezzel túl sokat, csak egy rövid cikk van róla hogy a kerekdedséghez köthető szerinte, és leírt egy tucat szót rá. Ja csak jó 2000 szavunk kezdődik így, és jó része egyáltalán nem lesz a kerekdedséghez köthető. És a szavak nagy része, az egész "BO" szókészlet egyharmada "BOR" gyökös szó lesz, és a B_R hangváz borít/burkolás értelmét többnyire hordozzák a szavak.
A BÖDÖN nem a kereksége miatt bödön, hanem mert BŐ, azaz nagy. De a BORíték se nem kerek se nem olyan hű de bőséges, viszont a küldeményt B_R kolja, azaz burkolja. B_R váz adja meg ezt az értelmet. És nem kell ehhez BO, mert BUR a szókezdés. És működik ! A BONT szó is a BENT fogalmához köthető, semmi kerekdedség nincs benne. Alapvetően a BE fogalmából származik a BENT szó. Bo-hoz nincs köze, de meg kell különböztetni a fogalmakat, nem nevezhetünk egy hangalakkal túl sok mindent, mert úgy nem működik az érthető kommunikáció.
A "BO" kezdetnek nem lehet fix jelentést adni (mivel nincsen neki ilyen), és egy bombát sem lehet BO-MBA formában bontani. Mert hangutánzó, bomm, és BUMM, mint mondjuk a BUMeráng szóban is a szókezdő BUM az egy önálló entitás. És utána jön ez a RÁNG dolog, ami a mozgását jellemzi. Ugye itt is a váz számít: rángol-rangol- a KE az ring, ringat-rángat-renget-rongál szavakban nincs külön RI, RÁ, RE, RO külön értelmezés, ezek itt rokon szavak lesznek...
"Igen, de a "B" hang kapcsán megállapíthatjuk hogy hol épp a nagysághoz, hol épp a kerekdedséghez, hol épp a belsőséghez is köthetőek a szavak. Ezen túl hangutánzó szavak részei, ahol a valós esemény hangja ténylegesen ehhez a hanghoz hasonlót ad ki. Az a kábé 8 kategória egymástól elkülönülő amit összeírtam, nem tudjuk egy zászló alatt egyesíteni őket"
Pedig egy fogalomkörhöz tartozik mindegyik. Ami nagy, az kerekded, és ami nagy, abba bele lehet esni, annak jelentős a "belsősége", beltartalma is nagy. Így a hangutánzó értelme is párhuzamba állítható, mert csak a nagy dolgokba lehet "bemenni", belecsobbanni, stb.
"És persze a jelentéseket nem csak az a hang közvetíti, jellemzően vannak "bűntársai" is a jelenségben. Azaz a nagyság kifejezése -ba és --bá- és -- bő hangkapcsolat szükséges ehhez."
Így van! mikor szétválnak a hang eddig egyetlen fogalomkörhöz tartozó jelentései, azaz már csak egy-egy részére értették szükségszerűen kellett agy "bűntársat", egy másik hangot hozzá ragasztani. Természetesen ez elég korán kialakulhatott a "b" hang esetében, mert nem lehet önmagában kiejteni, rendre megjelenik a kiejtésekor egy magánhangzó is. Csak az a kérdés, milyen magánhangzó jelenik meg vele együtt? Nyilván olyan, melynek hangalakja már korábban is jelentett valamit. Az "ő" hang - természeténél fogva - öblös, ezért a "b" hanggal együtt ezt a "képet" idézi: bő.
A rámutató "a" hang pedig egyfelől a nagyságot, másrészt az abba való belemenést, bennlévőséget kölcsönzi.
(Az "e" hang is rámutató hang, csak nem távolra, hanem közelre mutat: Abba-ebbe.)
"A BENT fogalma is csak akkor születik meg, ha már van B_N váz, addig csak BE mint irány létezik, de addig nem vagyunk bent."
B_N hangváz akkor születik, ha van benn fogalom, azaz a be- gyökhöz hozzáragasztunk egy harmadik hangot a bennlévőség jelölésére. A hangváz nem születhet a fogalom megalkotása előtt. Egyébként sem logikus első és harmadik hangot hangváznak kikiáltani (ha már mindenáron hangvázban gondolkodunk), hiszen először szükségszerűen a kéthangú gyököknek kellett megjelenniük, mivel azok hordozzák a gyök lényegi jelentését. A be- és a benn közt csak "időbeli" a különbség, mivel aki bemegy, az egy kis idő múlva benn lesz. Az a logikus, ha két hang alkot egy hangvázat, ami után, vagy elé teszünk egy harmadikat, hogy leszűkítsük azt a tartományt (pontosítsunk) amire vonatkoztatjuk. Nem az első és a harmadik hang születik meg először, ami közé egy harmadik kerül, hanem az imént vázolt sorrend az életszerű.
Nota bene a TV-ben szereplő közéleti, vagy maguk a TV-s személyek is rendre összekeverik a "be" és a "ben" használatát, amit még ki is hangsúlyoznak nagy büszkén: Kiállítás van a ... múzeumbaaa, a Fradibaaa játszom, a szobábaaa öten voltak, a Parlamentbeee ez és ez történt... - Érdemes megfigyelni, hogy a -ba, -be (az ő beszédükben, az ő szintjükön!!!) azonos jelentésű a -ban -ben-nel...
"A fokozás "BB" hangjai nem feltétlen a "bővülés" szinonimái, hiszen akkor már találóbb kifejezés volna az "erősítés" szinonima, hiszen MINDENT erősít,"
Az erősítés sem áll messze a bővüléstől, mert aki erősebb, annak bővült az ereje, izomzata. Aki valamiben erősebb, azt csak úgy érhette el, ha bővítette ismereteit, bővítette izomerejét, stb. Ugyan ez igaz tárgyakra is. Az az erősebb, amelyik bővebb, nagyobb, vagy valamiből nagyobb mennyiséggel rendelkezik. Az a paprika erősebb, amelyikben több a kapszaicin...
"A kevés nem bővebb lesz hanem még kevesebb"
Más megfogalmazásban a kevesebbet "bővítjük", hiszen sokkal lesz valami kevesebb. De ugye, ha valami sokkal lesz kevesebb, akkor az mát több lesz, mint eddig volt, mert a sokat hozzá kellene adni... A matekban a -100 kevesebb, mint a -10. abszolút értékben azonban a 100 több, mint a 10.
A "kevesebb" kifejezés a "kevés" bővítése: bővül valaminek a hiánya, sokkal több fog belőle hiányozni.
Ilyen a nyelvünk logikája.
"Na már bocs, de mi a B_R hangvázról beszélünk, erre írsz olyan 15 szót, amelyből mindössze 2 tartozik ehhez a hangpárhoz ! Mert itt csak a "borong" és a "borzas" tartozik ide. De ezek kétségtelenül passzolnak a B_R borítás/burkolat értelmezéshez.
Pont azért írtam ezt a 15 szót, hogy lásd, a bo- hangváz mennyivel nagyobb bokor. Erre épül a b-d, a b-g, a b-j(ly), a b-k, a b-m, a b-n(ny), a b-sz, a b-z és a b-r gyökök halmaza és nem fordítva. Más szóval, a b-r hangváz csak elenyésző részét képezik a b-o hangvázaknak.
"Na de egy BOMBA az nem BO+MBA, ennek nincs így értelme, ez hangutánzó szó, bimm, bamm, bumm, csak ennyit kell mondani és látszik."
Csakhogy senki nem monda ki előbb a "bom" szót, a "bo" előtt, mert ez utóbbi előbb kellett, hogy megszülessen egy sokkal nagyobb fogalomkör jelölésére, amiből aztán megszületett a szűkebb jelentésű bod-, bocs-, bom-, bor-, bog-, boj, stb, gyökök sokasága.
"De ha a bomlás gyökét vesszük is jó, de ez is csak BOM formában kezd el működni, ettől a pillanattól. A BOG is egy önálló gyök, és a BOJ/BOLY is az, így BO-J felbontásban értelmetlen lesz. A BONT fogalma meg a BENT fogalmához köthető,"
Érdekes, hogy - helyesen - észrevetted a bont és a bent rokoni viszonyát, de már nem alkalmaztad a logikai összefüggést a többi gyökre, holott azok is valamiképp a bennlévőséghez kapcsolódnak... Más szóval mind a "bo-" gyök (hangváz) szülöttei.
"A hangváz gyök ugyanúgy működik egyes esetekben mint bármelyik másik gyök. Kimutatható és bizonyítható a jelenléte. Sokan nem értik, és nem is fogják igazán megérteni az ősnyelvi logikát addig, amíg nem számolnak ezen dolog létezésével. Mert van és létezik és értelme van:"
Csak nem úgy működnek, ahogy sok gyöknyelvész képzeli. Ezek az amúgy jeles gondolkodók nem kutattak mélyebbre, nem keresték a gyökök kialakulásának menetét, ezért rekedtek meg a háromhangos gyököknél, hangvázaknál. Ők úgy gondolják, hogy az első és az utolsó mássalhangzó adja a gyök jelentését, pedig messze nem így van. És logikailag sem stimmel... Lásd fentebb.
Igen, de a "B" hang kapcsán megállapíthatjuk hogy hol épp a nagysághoz, hol épp a kerekdedséghez, hol épp a belsőséghez is köthetőek a szavak. Ezen túl hangutánzó szavak részei, ahol a valós esemény hangja ténylegesen ehhez a hanghoz hasonlót ad ki. Az a kábé 8 kategória egymástól elkülönülő amit összeírtam, nem tudjuk egy zászló alatt egyesíteni őket. Tehát a "B" hang se egy fogalomhoz köthető, mert legalább 8 félével lehet közösíteni. Azaz nincs önálló egyféle jelentése...
És persze a jelentéseket nem csak az a hang közvetíti, jellemzően vannak "bűntársai" is a jelenségben. Azaz a nagyság kifejezése -ba és --bá- és -- bő hangkapcsolat szükséges ehhez. A BENT fogalma is csak akkor születik meg, ha már van B_N váz, addig csak BE mint irány létezik, de addig nem vagyunk bent. De ha bent vagyunk, már BUN-da is lehet ez a szó, a B_N "E" hang nélkül is ezt jelzi.
A fokozás "BB" hangjai nem feltétlen a "bővülés" szinonimái, hiszen akkor már találóbb kifejezés volna az "erősítés" szinonima, hiszen MINDENT erősít, bármi is legyen az a jellemzésre használt szó. A kevés nem bővebb lesz hanem még kevesebb, erősebb lesz a kevés, és nem bővebben kevés. Erősítő a szerepköre.
A B_R hangvázról és idézek: "Én nem igazán vagyok híve a hangváznak, mert hangváz lehet bármelyik hang a háromból, mivel az a kettő- amit épp kiválasztunk- éppúgy összetett szó, sőt !
Na már bocs, de mi a B_R hangvázról beszélünk, erre írsz olyan 15 szót, amelyből mindössze 2 tartozik ehhez a hangpárhoz ! Mert itt csak a "borong" és a "borzas" tartozik ide. De ezek kétségtelenül passzolnak a B_R borítás/burkolat értelmezéshez. Mert amúgy a fenti szavak amiket idéztem tőled, nagyrészt valószínűleg megint rosszul vannak felbontva. A bo-kor az stimmel, mert az a BŐ +KÖR lesz minden bizonnyal. Ennek volna is így értelme.
Na de egy BOMBA az nem BO+MBA, ennek nincs így értelme, ez hangutánzó szó, bimm, bamm, bumm, csak ennyit kell mondani és látszik. BOM+BA a felépítése. De ha a bomlás gyökét vesszük is jó, de ez is csak BOM formában kezd el működni, ettől a pillanattól. A BOG is egy önálló gyök, és a BOJ/BOLY is az, így BO-J felbontásban értelmetlen lesz. A BONT fogalma meg a BENT fogalmához köthető, mikor megnevezték ez minden bizonnyal belülről nyitást jelenthetett, mint ahogy mondjuk egy madárfióka előjön a tojásból.
A hangváz gyök ugyanúgy működik egyes esetekben mint bármelyik másik gyök. Kimutatható és bizonyítható a jelenléte. Sokan nem értik, és nem is fogják igazán megérteni az ősnyelvi logikát addig, amíg nem számolnak ezen dolog létezésével. Mert van és létezik és értelme van:
A körértelmű szavak K_R hangváza: kör, karéj, karika, kering, kor, korong, kürt és stb... vegyük már észre hogy akár KAR-KOR-KÖR-KER kezdjük a szót ez letagadhatatlanul a kört viszi bele a szóba. Egyébként a KR olykor egymás mellett is így működik magánhangzó nélkül is, például a KRÁTER szóban is, itt 2 hangváz gyök is van a szóban, az egyik a KÖR, a másik a TÉR T_R hangváza. Mert a KRÁTER épp azt jelenti hogy KÖR+TÉR, ilyet idéz elő a becsapódó meteor, ami meg a MÉLY/MEsszi+ TÉR-ből érkezik hozzánk.
A tűz gyökét már többször átvettük, a P_R mássalhangzó kapcsolódás a vezérfonal itt is. Parázs-PIRUL- PERZSELŐ- PÖRZSÖL-PÖRGÖL , mindegy hogy közé melyik magánhangzó jön, a P_R kapcsolódás megőrzi a tűzhöz kötődő jelentését minden esetben. Ha PIR, ha PAR, ha PÖR, ha PER, ez a tűzhöz kapcsolódás a P_R hangváz okán mindig megmarad, persze mert ez is egy gyökforma !
H_Z : HAZa megyünk, azaz - HOZ megyünk. Oda ahol HÁZ van ilyen hely -HEZ megyünk. AhHOZ megyünk és még HOZunk is talán valamit, lehet épp HÚZ-zuk azt a hely-HEZ/HÖZ. A(z)HOZ a helyhez. Itt ezek összefüggnek, vegyük észre. A "HÚZ" az nem biztos, de a --hoz --hez ---höz ragok és a HOZZÁ, HAZA, HÁZ
dolgok igen.
LAP-PAL gyök laposságra vonatkozó jelentését gondolom nem kell bemutatni, hangvázgyök, ráadásul még meg is fordítható, úgy is őrzi jelentését. Az L_P és a P_L az igazi gyök, mert LEPEL formában is a laposságot fogja jelenteni. De a LOP szó is "O"-val is működik, hiszen LAPUL és LoPódzva közlekedik az ilyen személy.
De a tetőn lévő PALA is LAP-os. LAP-PAL közösíthető a szó, megfordítva is LAPPAL a LAPPAL.))
Csirren-CSERren-CSÖRren, CSORGÓ és CSURGÓ, CS_R vázas hangutánzó gyökök. Nincs CSO és CSU önálló entitás a szavakban, értelmetlen lenne így bontani mert a CS_RRR hangzás közösít. Ahogy a cserrenő és csörrenő szavak is szinte egyek.
Dirren-derren-dörren-durran-dorong. Ugye érzünk némi rokonságot, a közös a D_R a szavakban, hangváz ez is.
Sz_L : szalma száll a szélben, szellő szól szélesen. Létezik a hangváz.))
Lak-KAL gyök, azaz L_K és K_L hangváz, lakhatáshoz közösíthető szavakkal. Ez is fordítható, működik úgy is: KALÁKA, KOLLÉGIUM, KOLOSTOR, LOKálpatrióta, LAKoma, és mennyi településnévben ott van ez a L_K vagy K_L is. Persze, hiszen ezek lakóhelyek. De a szavak többféleképp képződnek, így például egy KALAP szót nem érdemes idekeverni, mert az egy KA+LAP formában bontandó, mert egy LAPos dolog ugye.
Cs_P váz: csepp kis csöpp csápjával csipogva csippenti a csap csepegő csöppjeit csuporba csapolva , cséplővel csepülve cseperedve. Még hogy nincs hangváz, itt a bizonyíték.)) És mind rokonszavak.
NY_L : NYAL, NYEL, NYÁL, NYÚL, NYÉL, NYÍL egyértelműen azonos fogalomkörben a szavak/szótövek, a mássalhangzó váz már önmagában ad egy közös jelentést. De talán a kelepel-kalapál között is érzünk kapcsolatot, vagy a TALICSKA----TOLÓCSKA szavak is azt jelzik hogy bizonyos hangoknál a hangváz szerepe megkerülhetetlen egész egyszerűen...
"Mert ugye mindig az még a téma hogy lehet é önálló értelme egyetlen hangnak. Erre szoktam mondani, hogy önálló nincs, hiszen szavanként változhat hogy épp mivel közösíthető a közel tucat értelmezéséből."
Én meg azt mondom, hogy van a hangoknak önálló jelentése és nem változik szavanként, mert nem egy szót jelölt egykor, hanem egy fogalomkört, amire ma akár több tucat különböző jelentésű szavunk is lehet. Az egykori néhány tucat szavas szókincs akkori szavainak (hangjainak) jelentését nem lehet a mai szavaknak megfeleltetni és fordítva. Ma már csak körülírni tudjuk egyetlen hang jelentését, hiszen nem egyetlen szó, de még csak nem is egyetlen gyök "készült" belőle, hanem sok tucatnyi, s minden gyöknek, szónak más és más a jelentése attól (is) függően, hogy éppen milyen hangok lettek összeragasztva. És ezt még bonyolítja, hogy fogalmuk sincsarról, miképp variáltak egyetlen hangot, milyen testbeszéddel egészítették ki, hogy ugyan azt a hangot más dolgok jelölésére is használhassák, de ma már rendszerint csak egyetlen kiejtési formát használunk és testbeszéddel sem árnyaljuk a jelentését.
Más szóval, ami ma egyetlen hang, az valamikor sokféle lehetett, sokféle dolgot, jelölve, de mindnek egyetlen fogalomkörhöz kapcsolódott a jelentése.
Később, mikor átvitt értelemben is megneveztek dolgokat már meglévő jelentésű hangokkal, gyökökkel, tovább bővült a hang / gyök értelmezési tartománya, azaz már olyan dolgokat is jelöltünk ugyan azzal a hanggal / gyökkel, melyeknek nem sok köze volt a hang / gyök eredeti jelentéséhez. Ezért aztán ma már az ilyen szavak hangjainak jelentését nem lehet az eredetivel összehasonlítani, hacsak nem tudjuk visszakeresni, mi alapján lett az a bizonyos dolog átvitt értelemben megnevezve, mint pl a piros szó esetében.
"A kevés meg még keveseBB lesz. Tehát itt a bőség ellentétét is fokozza a szó végén a két hang."
Tipikus példája az átvitt értelemben használt hangnak, mikoris minden fokozást a bőség hangjával jelölünk függetlenül attól, hogy a kisebb kevesebb, mint a több, tehát már valójában nem bővebb lenne a jelentése, hanem szűkebb. Ugyanakkor a fokozás mégis csak a bőség szinonimája.
"Tehát van ez a szó, és elé toldjuk ezt a "B" hangot. Az ŐR továbbra is a szóban maradt, sőt az új BŐR szavunkban továbbra is őrzi értelmét, hiszen a bőr egy védőréteg volna ténylegesen."
Épp ez a lényeg! Van egy gyök, ami kap egy harmadik hangot, amitől megváltozik a jelentése, de úgy változik meg, ahogy azt a kapott hang jelentése módosítja, hiszen a bőr elég bő kell, hogy legyen ahhoz, hogy teljes védelmet nyújtson.
Lásd az összetett szavak értelmének megváltozását attól függően, milyen szavak kerülnek belé. A gyökök hangjai is tágabb értelemben szavak.
"3.: hangvázgyököt is kialakít(hat) az "R" hanggal együtt, azaz egy "B_R mássalhangzó váz is megszülethet..."
Én nem igazán vagyok híve a hangváznak, mert hangváz lehet bármelyik hang a háromból, mivel az a kettő - amit épp kiválasztunk - éppúgy összetett "szó", sőt!
Ezek mind a bo- gyökre épülő szavak, melyek nem a B_R hangvázra épülnek, hanem a B_O hangvázra.
A hangváz egy utólagosan kitalált rendszerezési kategória, ami ráadásul félrevezető, és még téves is. Ti. azt sugallja, hogy csak a mássalhangzóknak van a gyökökben meghatározó szerepük, holott ez messze nem így van.
"ami észrevételeim szerint sok szóban a "burkol"-borít értelmét közvetíti a szavakban, BARKÓ, BUROK, BORÍTÁS, BÁRKA, BÚRA, BÁRSONY, BÉRC, BORZAS, BÜRÜ, BŐR, stb..."
Ami a "b" hangnak köszönhető, mert semelyik magánhangzó és más mássalhangzó sem közvetíti ezt a jelentést, Ugye, az "r" hangról már megállapítottuk, hogy az folyamatos, ismétlődő mozgás hangja, így semmi köze a bennlévőséghez, befoglaláshoz, belemenéshez...
Ja, és hasonló jelentése van azoknak a gyököknek is, melyekben éppen nincs "r" hang. Akkor most hogy is van ez?
Épp Te hoztad az őr, bőr példát, amelyben az őr (ör) hangváz elé tettél egy "b" hangot. Tehettél volna "t"-t is, de annak más a jelentése: tőr. Vagy tehettél volna "k" hangot elé, de annak is más a jelentése: kőr. Vagy sorolhatnám: szőr, csőr, dőr(e), för(telmes), gör(be), hör(ög), pör(ög), sör(te), vör(ös), zör(ög)...
Ahogyan a bö- hangvázon is nyugszik jónéhány gyök, úgy a tö(ő)- hangvázon is. (tör, tök, töm, tönk, több, tölt, töpörödik, tötyög, tövis, tő, tőgy, tőke, tőlem, tőr, tőzeg...)
".: A végére még annyi, hogy a hangutánzó szavakba szerintem nem érdemes mélyebb értelmezéseket beletenni, mert talán nincs is bennük semmi ilyen. Egyszerűen csak a jelenség hangjait ábrázolja le a magyar nyelv itt egy azokhoz megközelítőleg hasonló emberi hangok felhasználásával."
Ez egy fölöttébb érdekes kérdés. Ugyanis ma több hanggal jelölünk egy-egy természetes hangot: Pl zizeg. De vajon egykor hány hanggal jelöltük ezt a jelenséget? Nyilván nem öttel, hanem csak eggyel, legföljebb kettővel... zzzz... vagy zzziiii... Ahol mélyebb, öblösebb volt a természet hangja, ott zzzööö... Ha pedig félelmetes volt (húúú) akkor meg zzzúúú... Itt is látszik, hogy a magánhangzóknak van jelentése, mert ami zizeg, az nem zörög és nem is zúg és fordítva.
Igen, az "Á" hang egyelőre át lett ugorva. Még válaszolok a számozott pontokra:
2.: "egy hang nem csak egyetlen szóval azonosítható"
Épp ezért írtam le amit, hogy ezt érzékeltessem. Mert máris van 8 féle kategória, és még alaposabb vizsgálat után lehet még több is volna. Mert ugye mindig az még a téma hogy lehet é önálló értelme egyetlen hangnak. Erre szoktam mondani, hogy önálló nincs, hiszen szavanként változhat hogy épp mivel közösíthető a közel tucat értelmezéséből. Vagy úgy mondjuk hogy 8 önálló értelmezése is lehet.)) De azért bizonyos kategóriák felállíthatóak, csak ezekből lesz a legtöbbször azért jó néhány darab.
A melléknév fokozó "B" hang (ami hangsúlyosan kettő "B" is egyszerre) az nem feltétlen a bőséget jelenti, mert minden irányban fokozza az alapszó jellemzőjét: persze a bő az bővebb lesz, de a szűk meg szűkebb lesz. A kevés meg még keveseBB lesz. Tehát itt a bőség ellentétét is fokozza a szó végén a két hang.
3.: Az önállóan is értelmes szavak elé tett "B" hangról, ami valamelyest módosít az alapszavon.:
"Ami egyben azt is jelenti, hogy az így a szó elejére került hangnak van önálló jelentése"...
Ez egyáltalán nem biztos ettől még. Mert ha 2-3 hangos gyökökben gondolkodunk, akkor ez az új hang megjelenése a már meglévő hangokkal együtt fog új gyököket létrehozni a szóban. De a társaival együtt teszi ezt szerintem. Most hozok egy olyan példát ami ezt szerintem jól illusztrálja :
Az ŐR és a BŐR szó is gyanús hogy ugyanez a kategória, amiről most beszélünk. Tehát van egy 2 hangos szó, hogy ŐR: most a szónak az őrzés értelmét veszem, azaz védelem, biztonságra ügyelés értelemben.
Tehát van ez a szó, és elé toldjuk ezt a "B" hangot. Az ŐR továbbra is a szóban maradt, sőt az új BŐR szavunkban továbbra is őrzi értelmét, hiszen a bőr egy védőréteg volna ténylegesen. Mondhatjuk az egyik fő funkciója éppen ez. Viszont ez az új "B" hanggal indított szavunk további értelmet/értelmeket visz bele a szóba, de láthatólag a már eleve meglévő hangtársaival együtt teszi meg. Nézzük miket bővített a szóban ez a hang + a társhang(ok) :
1: létrejött egy 3 betűs hangalak, ami egyben azonosítja pontosan az élőlények/emberek "védőbevonatát "
2.: megjelent a szóban így a "BŐ" szó/gyök is ezáltal, de ehhez a már eleve ott lévő Ö is kellett.
3.: hangvázgyököt is kialakít(hat) az "R" hanggal együtt, azaz egy "B_R mássalhangzó váz is megszülethet, ami észrevételeim szerint sok szóban a "burkol"-borít értelmét közvetíti a szavakban, BARKÓ, BUROK, BORÍTÁS, BÁRKA, BÚRA, BÁRSONY, BÉRC, BORZAS, BÜRÜ, BŐR, stb...
És a BŐR épp a fentiek: egy testet ŐRző védőBURok, ami történetesen épp eléggé BŐ lesz.
4.:: Nagyság kifejezése. "Igen, ami a bőség szinonimája"
Igen, ez igaz lehet, a BŐ szó kevésbé tartozik a "BE" fogalomköréhez. Inkább nagyot/nagy mennyiséget jelent. Ugye nem csak egy tárgy lehet bő. Bőség fogalma, akinek jól megy a szekér. Az idő is lehet még bőven, bő vízzel lemosni valamit, aztán a BÖHÖM, BŐDÜLETES és sok más szavak is azt jelzik hogy ez a BA BÁ BÖ forma a szó elején különösen a nagyságra mutathat.
Baál Isten is lehet épp nagy a régi településben, ahogyan a BELterülete is nagy lehetett, különösen a maga korában. De ezzel nagyjából sikerült is igen hatékonyan leszűkítenünk a kört a település értelmezésével kapcsolatosan, és mindezt magyar nyelven !...
Igen, jól mondod a településvégi KÁN és KÁNY (kony és egyebek) formák egy dolog lesz. Lényegében valami kanyargós dolgot fejez ki szinte mindig. Vagy az utcái ilyenek, vagy a hegy lába kanyarog épp felette, de valami ott kony-ul, kany-arogni fog az biztos.
6.: A végére még annyi, hogy a hangutánzó szavakba szerintem nem érdemes mélyebb értelmezéseket beletenni, mert talán nincs is bennük semmi ilyen. Egyszerűen csak a jelenség hangjait ábrázolja le a magyar nyelv itt egy azokhoz megközelítőleg hasonló emberi hangok felhasználásával.
Azaz ami Berr-eg az ad egy B_RR féle hangot és kész. Ami meg bú-g, az meg ilyen "BÚ..... féle hangot fog adni. A CSOB is egy hangutánzat, nem csak csob-ban van amely szóban a BAN fejezi ki a BE értelmét és nem a csob gyökszó. A CSOB még: CSOBOG, CSOBÁNY, cSOBÁNC, CSOBOLYÓ stb. is, ezek vizes hangok mind eredendően, a CSOB ezen szavaknak a hangutánzó gyöke...
"2.: A melléknevek fokozóhangja a "B" hang, ez semmiképpen sem köthető a belsőség fogalmához,..."
A belsőséghez nem, de a bőséghez igen.
Egy hang nem csak egyetlen szóval azonosítható! Ezt mindig figyelmen kívül hagyod....
"...hiszen toldalékként az alapszó jellemzőt fogja tovább erősíteni, így lesz a jóból JOBB és így lesz a szépből ugyan nem szépebb, hanem SZEBB formula, hiszen ez így lesz a szebb."
És máris itt a bőség jelentése, hiszen ami jobb, az bővelkedik a jó tulajdosnágokban, a szebb pedig az esztétikai jellemzőkben.
"3.: Van egy eléggé érdekes szómódosító szerepe toldalékként a szó elején ! Igen, jól hallottuk/olvastuk, ez a szó elejére kerül, és a jelenség mutatja hogy a szavak nem csak egy irányba építhetőek:"
Ami egyben azt is jelenti, hogy az így szó elejére került hangnak van (kell lennie, mert nem véletlenül az adott hang került oda) önálló jelentése.
"Vagy van olyan hogy valaki ámul, de a szóhoz köthető a BÁMUL szavunk is. De ATYJA-BÁTYJA is van. ANYA és BANYA is van. És itt van még ilyen is hogy van állvány meg van BÁLVÁNY is, és ezek a szópárok összetartoznak, ez is egy érdekes szóképzési módszer."
Érdekes párokat hoztál, melyek rokoníthatósága a gyökeiben előforduló hangok miatt lehetséges.
Ámul-bámul:
Aki csodálkozik az ámul. A gyök az ám-, amely kifejezi ezt a lelki állapotot elsősorban az "á" hangnak köszönhetően.
Lám, ezzel nem is foglalkoztunk... Most közbevetőleg megteszem:
Tehát az "á" hang a rácsodálkozás, elutasítás hangja. Aki rácsodálkozik valamire, valójában elutasítja, mert képtelenségnek, hihetetlennek tartja. Ugyanakkor a tanácstalanság hangja is, mivel aki csodálkozik, nem tudja hirtelen, mitévő legyen.
No, de kanyarodjunk vissza eredeti témánkhoz: Aki bámul nem csak álmélkodik, hanem néz is, méghozzá a dolgok mélyére, azaz "belenéz" abba, amit meg szeretne érteni.
"4.: Nagyság kifejezése. "
Igen, ami a bőség szinonimája.
"Aztán jó régi földrajzi nevekben is fellelhető: BÁBEL, BABILON, BAKONY, BALKÁN, BAJKÁL, BALATON és stb...
A "BÁ" mekkora kifejezés még ma is él, ösztöni szót használ a bútorszállító mikor meglátja mit is kell a 4-edik emeletre hurcolnia fel, így reagál 2023-ban is gyakorta. Mert ha ez a BA és BÁ egy ilyen ősi dolog ami valóban jelentette a jókora méretet is, akkor hirtelen ezek a fenti földrajzi nevek is sokkal érthetőbbnek tűnnek már és világosabb lehet az értelmezése."
Jó meglátás! Vedd hozzá Baál Isten nevét, ami szintén "Nagy" lehetett...
"Így lehet már megtippeljük hogy melyik a nagy belterületű város ! És ennek van értelme. A Babilon verzión mintha az --on-en-ön helyhez köthető rag lenne még a végén. Mint a MOS szóból létrejött MOSON dolognál.
És akkor lehet már könnyen megtippelhetjük a nagy kanyarulatú hegyeket is. BA+KONY, de a BALKÁN is majd ugyanez, csak "NY" nélkül a végén."
Ezek is jó észrevételek. A Balkán esetében majdnem lényegtelen az "n"-"ny" közti különbség, így is, úgy is a -kány gyök változata van benne. Lsd még: orkán, vulkán...
"5.: Kerekdedség kifejezése: az AB hangkapcsolat egy hosszabb cikket is megérne önmagában. Azt később még írom. Meg van ahol 2 B egymáshoz közel, különösen érződik a kerekdedség: BAB, BÁB, BÁBÚ, BIBE, BOB, BÚB, BUBORÉK. "
Igen ezek is a bőséggel, a teltséggel kapcsolatos szavak/gyökök.
"6.: hangutánzó szavak olykor első hangja, illetve hangutánzó gyökök gyakori 3. hangja is ez:"
És rendszerint ezek is összehozhatók a "b" hang valamelyik említett jelentésével, mert ami csobban, az beleesik a vízbe, ami robban, lobban az "bővül".
Természetesen a felsoroltak közt vannak átvitt értelmű gyökök, melyek nem köthetők közvetlenül a felsorolt jelentések egyikéhez sem, mert más tulajdonságok révén asszociált a dolog névadója a "b" hangra, illetve a "b" hanggal nevezett dolgok valamelyikére.
És persze, a b › p hangváltozás is benne van a pakliban.
Ami a lényeg, ebben a kérdésben egészen jól megértettük egymást...
Oké jöjjön ez a "B" hang, nézzük mit lehet hozzá kapcsolni. Ahogy átvettem ezt, nálam máris úgy vagy 8 féle egymástól elkülönülő kategória jött össze, és ez még koránt sem biztos hogy a teljes kép. Első körben megpróbálom valamennyire tömören összefoglalni:
1. : a helyragok kapcsán valóban mindenhez hozzá lehet toldani a -ba/-be, illetve a --ban/ben formát, itt külön szavakat nem kell felsorolni, hiszen bármelyik ragozható ily módon. Ugyanakkor helyragok nélkül is sok szóban megtalálható ez az értelem, akár a szó elején is: BŐ(részben), BENT, BE, BANÁN, BUNDA, BUNKER, BANDA, BENDŐ, BESZÉL, vagy vannak ilyen egyéb érdekességek hogy ha a bölényekre azt mondjuk hogy BŐ LÉNYEK akkor nagyon nem állunk távol a valóságtól, sőt! .))
2.: A melléknevek fokozóhangja a "B" hang, ez semmiképpen sem köthető a belsőség fogalmához, hiszen toldalékként az alapszó jellemzőt fogja tovább erősíteni, így lesz a jóból JOBB és így lesz a szépből ugyan nem szépebb, hanem SZEBB formula, hiszen ez így lesz a szebb.))
3.: Van egy eléggé érdekes szómódosító szerepe toldalékként a szó elején ! Igen, jól hallottuk/olvastuk, ez a szó elejére kerül, és a jelenség mutatja hogy a szavak nem csak egy irányba építhetőek: az illeg szó az elejére kap egy "B" hangot és már BILLEG. Az érték szótöve az ÉR, és bizony ehhez nagyon is köze lehet a BÉR szóhoz, ha a tevékenység/dolog ÉR valamit, akkor erre jöhet BÉR/BÉRLÉS.
Vagy van olyan hogy valaki ámul, de a szóhoz köthető a BÁMUL szavunk is. De ATYJA-BÁTYJA is van. ANYA és BANYA is van. És itt van még ilyen is hogy van állvány meg van BÁLVÁNY is, és ezek a szópárok összetartoznak, ez is egy érdekes szóképzési módszer.
4.: Nagyság kifejezése. Feltűnően sok esetben az átlagostól jelentősen nagyobb méretű dolog kezdőhangja. Különösen leginkább a BA és BÁ kezdetű szavakban gyakori a jelenség. BATÁR, BAZI, BAROMI, BÖHÖM, BEHEMÓT, BANÁLIS, BADARSÁG (nagy dőreség jelentés tán) BŐDÜLETES, ezek eddig jelzők többnyire és mind ilyesmi értelmet közvetít.
Aztán most még néhány ilyen szó, igény esetén kilométeres listát is tudok, de egyelőre maradok a jó néhánynál: BARANGOL, BARLANG(ol), BANDUKOL, BANDA szó itt is stimmelhet, BÁLNA, BÁSTYA, BÁTY (nagytesó) BÁNYA, BÁZIS, BANTU néger épp a pigmeus ellentéte, BAMBUSZ sem egy apróság.
Aztán jó régi földrajzi nevekben is fellelhető: BÁBEL, BABILON, BAKONY, BALKÁN, BAJKÁL, BALATON és stb...
A "BÁ" mekkora kifejezés még ma is él, ösztöni szót használ a bútorszállító mikor meglátja mit is kell a 4-edik emeletre hurcolnia fel, így reagál 2023-ban is gyakorta. Mert ha ez a BA és BÁ egy ilyen ősi dolog ami valóban jelentette a jókora méretet is, akkor hirtelen ezek a fenti földrajzi nevek is sokkal érthetőbbnek tűnnek már és világosabb lehet az értelmezése.
Így lehet már megtippeljük hogy melyik a nagy belterületű város ! És ennek van értelme. A Babilon verzión mintha az --on-en-ön helyhez köthető rag lenne még a végén. Mint a MOS szóból létrejött MOSON dolognál.
És akkor lehet már könnyen megtippelhetjük a nagy kanyarulatú hegyeket is. BA+KONY, de a BALKÁN is majd ugyanez, csak "NY" nélkül a végén. Bár ez utóbbi már lehet a BEL szót érti alatta, vagy akár mindkettőt. És így már közelebb vagyunk értelmileg lehet a nagy tavunkhoz is a TÓhoz, vagy a TO-N hoz akár. Régebben még nem feltétlen a tavon csónakáztak hanem a TÓ-N tették ezt.
5.: Kerekdedség kifejezése: az AB hangkapcsolat egy hosszabb cikket is megérne önmagában. Azt később még írom. Meg van ahol 2 B egymáshoz közel, különösen érződik a kerekdedség: BAB, BÁB, BÁBÚ, BIBE, BOB, BÚB, BUBORÉK. Érdekes a jelenség más hangnál is olykor működni látszik, különösen még a "D" hangnál: PÚP, CICI, CSECS, CSÖCS, CSOCSÓ, DED, DIDI, DUDA, és a DUD gyökből képzett dudor, dudva, és még akár a DÚDOL is , hiszen szépen kerekednek az ajkak. És erről jut eszembe: hát a "B" hang képzése már önmagában is ezzel jár hogy kikerekedik a szájszerv !
6.: hangutánzó szavak olykor első hangja, illetve hangutánzó gyökök gyakori 3. hangja is ez: BERREG, BÚG, BŐG, BREKEG, BÉGET, BŐFÖG (böff hangú) Aztán CSOBOG, CSOBBAN, DOBBAN, DOBOG, LIBBEN, LOBBAN, a ROB-BOR gyök úgy ahogy van teljesen a rá képzett szavakkal. BORUL, ROBBAN vagy épp ROBAJ, REBBEN, REBEG stb. szavak. Vagy épp a ZUB-og-ás szó is. Ezekben hangutánzó/hangillusztráló a szerepe.
7.: Hangulatfestő szavak, illetve különféle ösztöni reakciók hangja is: BÚ, BÁ, BŐSZ, BOSSZÚ, BÁJ, BÉ(ke), BŰ-zés ha megcsap a BŰZ, szerintem a BŐ szó is ilyen lehet. Illetve itt van ez a BABA szó, ez a beszédet gyakorló baba szava, ő nevezte meg magát ezzel. Igaz ő nem magát ba-bá- zza hanem a körülötte lévőket, de ezáltal ő kapta meg ezt a címet.))
8.: A fentiekhez nem tartozó, illetve az olyan szavak ahol ez a "B" hang a hangkörnyezetben "P" hangként ejtődik ki és az írás is ezt veszi később már át: EB, ÉBER, BAL oldal esetén a fenti 7 értelmezés nem passzol. A "B" hang bizonyos esetben "P" hangként fog kiejtődni. A LEP-KE szóban ez valójában a lebegés gyökszava a LEB, amiből logikusan kialakult ez a lepke, csak kimondva egy BK hangkapcsolat hát ha akarjuk ha nem, ez így P szerű hangot fog eredményezni. Azaz számolnunk kell azzal is hogy van mikor egy "P" valójában egy "B" hangot takar.
A -ba, -be, -ban, -ben kapcsán amúgy is terítékre került a "b" hang, így érdemes ezzel is mielőbb foglalkozni.
Az "a" hang tárgyalásánál mellékesen szóba került a hangok tisztasága is. A "b" hangnál, a hozzá kapcsolódó magánhangzó esetében ez különösen megfigyelhető.
Egy kiejtett"b" hang után az "a" hangtól az "ü"-ig mindenféle magánhangzó megtalálható, s nem csak a mai tiszta magánhangzók, hanem azok mindenféle keveréke, átmenete. Nyilván valamilyen spontán kiejtés lehetett az első "b" hang is, aminek nem volt határozott magánhangzó kísérője, hanem csak valamilyen meghatározhatatlan zöngés hang. Ez az állapot szükségszerűen differenciálódott a szókészlet bővítésének igényével, ami a hozzá kapcsolódó zöngés hang tisztulásához vezetett, hiszen ez volt a legegyszerűbb megoldás az addigi tág fogalomkör szűkítésére, azaz a "b" hanghoz kapcsolódó tiszta ejtésű magánhangzókkal több részfogalmat tudtak megnevezni, mint korábban.
Szerintem a "b" hang a bennlévőség, bőség, és más rokon kifejezések hangja az alábbi gyökökben különböző mássalhangzókkal kombinálva. Te:
"De gondolom azt nem tagadod hogy a KAVICS szó a KŐ-ből származik."
Mint már sokszor említettem, egy hang jelentését ritkán lehet egyetlen szóval azonosítani, mert akkoriban még nem volt a hangoknak ilyen differenciált jelentése, mint a mai szavaknak. A hangok egy fogalomkört jelentettek, s nem egyetlen dolgot. Ezért egy hang jelentését jószerével csak körül lehet írni.
Azt gondolom, hogy a kavics szó a "k" ősgyökből származik, csakúgy, mint a kő. Mindkettőben Kemény jelentése van a "k" hangnak.
Az igaz, hogy a kavics kisebb, de ebben a ka- ősgyökben van az "a" rámutató hang, a kő-ben a nagyobb dolgok "ö" hangja található.
Továbbá a méretbeli különbségre a toldalék jelentése (-ics, fordítva -csi, mint kicsinyítő képző) utal, úgy, mint a kövecs szóban.
Épp ezért nem gondolom, hogy egyik a másiknak lenne a származéka.
"Na de vissza az "A" hangra, ahol ez a bizonyos rámutató jelentés csak időnként állja meg a helyét, nem lesz általánosan igaz a hangra. De igen is figyelemfelkeltő szerepe is lehet már önmagában a hangnak."
A példádban senki figyelmét nem kívánjuk fölkelteni, csupán egy hangot hallatunk saját feledékenységünk felismerésekor. Nem csak "a" hangot, lehet egy "b" hang is, ha elharapjuk a "basszus" szó többi részét.
Őskori élethelyzeteket képzelj el, s ne egy modernkorit...
"A helyragokban lévő BAN és BEN formulák inkább eredendően az "E" magánhangzót hordozzák, mivel az önállóan is értelmes BE, BENNE, BELSŐ , BELÜL, stb. szavak mind a BE fogalmát hordozzák, és mind az "E" betűt hordozzák, azaz "A" hanggal önállóan nem léteznek, nincs önállóan párja,"
Valóban nincs önállóan "ba" szavunk, de ettől még a -ba -be, -ban, -ben ragokban azonos mértékben van jelen az "a" hang.
Ahol az "e" hang szerepel az "a" helyén, ott rendszerint ide-mutató a jelentése: ebbe, közelbe, elébe...
"Azaz a BAN verzió hangrendi okokból létezhet, az igaz eredő hang a BE szóban található és ez az "E" lesz."
És mi van a kivételekkel? Ekkoriban, mutyiban, sutyiban, taviban, haviban, szavaknál miért nem illeszkedik?
Nem értem, miért küzdesz az "a" hang rámutató jelentése ellen a ragokban, miután már korábban Te magad állítottad, hogy: "igazolni tudjuk hogy az egyik verzió a hozzánk közelebb lévőre mutat rá, míg a másik egy annál távolabbi dologra."
Ezzel az erővel minden más végződésnél (ahol "a" és "e" hang váltja egymást) megkérdőjelezheted az "a" hang rámutató jelentését. Ugyanakkor az "e" hang idemutató jelentését nem vitatod...
Hangrendre hivatkozni nem túl észszerű, hiszen mindkét hang esetében azonos az esély a hangrendi illeszkedésre. (kb. ugyan annyi "e" hangú toldalékos szavunk van, mint "a" hangú.
Már azért sem lehet a hangok jelentését a hangrendi illeszkedéssel magyarázni, vagy cáfolni, mert az illeszkedés szabálya a gyökök összeragasztása után, vagy azzal egy időben történhetett, amikor a hangoknak már régóta saját jelentésük volt.
"De számtalanszor ösztöni érzelmi hang is az "A" : AÚ, AJJ, JAJ, ajjaj vagy az igenléskor használ AHA, JA formák."
Igaz, de nem ez a jellemző. Ezekkel az indulatszavakkal nem alkottunk szavakat, toldalékokat stb.
De gondolom azt nem tagadod hogy a KAVICS szó a KŐ-ből származik. És itt a "K" hang tekintetében meg olyat állítasz immár többször is hogy ez a kicsiséget jelenti. Ha valóban ezt jelentené, akkor nem kéne a KAVICS szó.
Már pedig a KAVICS szó jelenlétét az igazolja, hogy meg kellett különböztetni a kicsi követ a nagytól, és a KAVICS a kis kő. Ergo a KŐ az a nagy, és éppen hogy nem lesz kicsi. Tehát nem jelenthet kicsit a szóban a "K", a KAVICS szó cáfolja meg a kŐ kicsiségét, nem kicsi hanem nagy a KŐ.
Egyébként is a KAV-ICS szóban inkább ez az ICS végződés enged következtetni a kicsiségre, mivel ez önmagában is kicsinyítőképző lesz.
Na de vissza az "A" hangra, ahol ez a bizonyos rámutató jelentés csak időnként állja meg a helyét, nem lesz általánosan igaz a hangra. De igen is figyelemfelkeltő szerepe is lehet már önmagában a hangnak. Nem kell minden élethelyzetben torkaszakadtából üvöltöznie az embernek ! De írok rá példát: megyünk valahová, és már lépnénk ki az ajtón de beugrik hogy a címeket tartalmazó kis füzetet meg fent hagytuk a szobában, és mi következik az ajtón kilépéskor?.... A! várjunk már kicsit, hát a címeket meg ott hagytuk a szobában. És ma is hallunk így reagálni sokakat. De letagadhatjuk épp, mindent le lehet. De ez is egy létező jelenség a hanghoz kötődően.
A helyragokban lévő BAN és BEN formulák inkább eredendően az "E" magánhangzót hordozzák, mivel az önállóan is értelmes BE, BENNE, BELSŐ , BELÜL, stb. szavak mind a BE fogalmát hordozzák, és mind az "E" betűt hordozzák, azaz "A" hanggal önállóan nem léteznek, nincs önállóan párja, mert akkor a BELÜL szóra azt mondanánk hogy BALUL, és hát ez egy hangyányit mást jelent szerintem. Azaz a BAN verzió hangrendi okokból létezhet, az igaz eredő hang a BE szóban található és ez az "E" lesz.
De számtalanszor ösztöni érzelmi hang is az "A" : AÚ, AJJ, JAJ, ajjaj vagy az igenléskor használ AHA, JA formák. Vagy a NA! indulatszó is ide sorolandó. Vagy épp "AH de jó hogy végre elállt az eső" Vagy épp az örömet kifejező "HAHA" szó is duplán tartalmaz "A" hangot, itt sem mutat rá a hang semmire sem, mert itt sem értelmezhető ez a jelenség a szóban, a kifejezés emberi hangjelenségeket utánoz le egészen egyszerűen...
A "B" hang annyiból más hogy bizonyos hangkörnyezetben ha akarod ha nem, egész egyszerűen "P"-ként fog hangzani: például ha azt mondom hogy DOBTAM egy labdát, akkor ez ebben a hangkörnyezetben DOPTAM-ként fog hangzani, így ejtődik ki a dolog. És bizonyos esetekben a nyelv később áttér írásban a valódi hallható kiejtett hangra. Például ott a LEPKE szavunk aminek kevésbé lehet köze a LEP szóhoz, de annál inkább viszont a LEBegés gyökszavához a LEB-hez. Csak hát ezt baromira hiába igyekszel kimondani BK hanggal egymás után, ez így P-sedni fog, és van hogy a későbbi írásmód is a valós kiejtést fogja illusztrálni.
Ami meg a mutatószavakat illeti, épp előző írásomban hoztam fel rá példákat, hogy baromira nem csak az "A" hang sajátja lesz ez. Az "O" hang tán nem épp ugyanezt teszi ezen szavakban?.... :
OTT, ODA, OLYAN, ONNAN ..... vegyük már észre hogy itt az "O" épp egy hasonló távolra mutatást végez el ezen szavakban mint amit időnként az "A" is megtesz.
Már bocs, de itt néhány soron belül komoly ellentmondás tapasztalható amit írsz: Az összetett szavaknál azt állítod hogy a szavak felcserélése megváltoztatja a szó értelmét. De bezzeg a hangok felcserélését, amit eleve szavakként fogsz fel, ott már idézem: "amit megfordítunk , ugyan azokból a hangokból épül fel, s ezért a fordított sorrend nem változtatja meg a gyök jelentését."
Na már most egyszerre mindkét kijelentés nem lehet igaz, de én is azt osztom inkább, amit az összetett szavakról írsz: többnyire élesen megváltozik a jelentés. Egy sima KŐ szó és az ŐK szó is ugyanazon 2 hangból áll, most megfordítottuk ezeket és megállapítható hogy a két szó totál mást jelent. Vagy az sem igazán mindegy hogy azt mondom hogy NÉ vagy azt mondom hogy ÉN. És ezen példák nem igazán erősítik a hangok önálló jelentését. Az "A" hang kapcsán van mikor tényleg igazolható a rámutató jelentése. Például egy AKI szóban is az, mert ez AZ+KI valójában. Csak sok esetben meg ez nem fog stimmelni már az egészen rövid szavak esetében sem.
Példák: ACSA, ez egy rovar. A 3 hangból kettő is "A", biztosan nem végez el ez a hang itt multiplex rámutatást, nem hogy kétszer, de valószínűleg egyszer sem. Nem értelmezhető a jelenség itt. Vagy ezen szavak: AD(a), AGY, AHH AJJ AHA, FA, HA, JA, MA, NA ! ANYA, APA, ATYA, MAMA, PAPA, BABA, ANNA, ---- ezek itt rövid szavak ahol a szó fele vagy épp a kétharmada "A" hangból áll, nem igazán értelmezhető semmiféle rámutató értelem. Persze ez is olyan tág fogalom, hogy némi csavarral oda is beleerőltethető a dolog, ahol semmi köze az eseményeknek ehhez. De hát végül is bármire rá lehet mutatni. És igen, van ahol tényleg ez az "A" hang, de egyáltalán nem jelenti azt hogy mindenhol erről volna szó, lásd a sorolt szavaknál biztos hogy többnyire nem erről lesz szó.
De most nézzünk át alaposan egy-egy szót, mert ha azt állítjuk hogy a hang önálló jelentéssel bírt valaha, és már azok is szavak volnának, akkor a BABA szónak a következőt kéne az eszmefuttatás szerint jelentenie: BABA= BE AZ és BE AZ. Viszont ez így egy hatalmas baromság, nem volna sok értelme ennek.)) De a BABA amúgy önmagát nevezi meg a hangalakkal, tipikus babanyelvi szó ez, hasonlóan a mama, anya, papa, apa szavakhoz, ösztöni szavak ezek. Folytatás hamarosan, még lesz válasz erre...
"A kevert hang teória épp felvetésnek jó lehet, de én nem számolnék vele, lévén tényleg egy bizonyíthatatlan dolog. Nem állnak rendelkezésre ennyire ősi leírások a nyelv összeállításáról."
Erre majd visszatérünk a "b" hangnál is.
"Az "A" hang kapcsán szűkíteném a kört, a kicsinyítőképzésben csak kis szerepet vállal, hiszen előző írásomban 4 féle magánhangzóval is közzé tettem ennek létezését, ami még nem is az összes variáns lesz."
Az, hogy más hang is szerepel az a" hang helyén semmit nem von le az "a" hang jelentéséből. Ha más hang került a helyére, annak volt valami oka, hiszen más hangnak más jelentése van. Ilyen esetekben a helyettesítő hang jelentését kell vizsgálni.
" És még ezek a befejezések ráadásul meg is fordíthatók, bizonyos szónál mindkét forma létezik,"
fordított sorrend is azt igazolja, hogy a hangoknak van önálló jelentése. Ti. amit megfodrítunk, ugyan azokból a hangokból épül föl, s ezért a fordított sorrend nem változtatja meg a gyök jelentését, csupán a hangsúly fog áttevődni az eddig hátul levő hangra, ill. annak jelentésére. A hangok önálló jelentése nélkül nem lehet megmagyarázni miért lehet elvégezni a fordítást, és azt sem, miért nem változik meg a gyök értelme.
"És ugye a magyar nyelvben rendkívül fontos a tiszta érthető beszéd, a hangok illeszkedése és a helyes hangrend, és ilyen okokból képes egy KŐ bizony akár KAV formát is felvenni, ha ez biztosítja a hangrendet."
Ez sem igaz mindig, épp a kavicsnál sérül ez a szabály. Ha pedig sérül, annak oka szokott lenni. A kavics "i" hangja makacsul nem illeszkedik az előtte levő gyök hangrendjéhez. A kövecs-ben viszont illeszkedik. A szavak alkotói nyilván jelentőséget tulajdonítottak a hangok jelentésének, azért illesztettek két különböző hangrendű gyököt egymáshoz, mert ki akarták emelni az "i" hang jelentését. Ez abból is látszik, hogy helyet cserélt, meghatározó pozícióba került a "cs"-vel szemben.
"De viszont a kicsinyítőképzésben nem is csak 2 magánhangzóról (és mássalhangzókról) van szó, hanem itt lényegesen több a verzió rá. Ezért ezt nem sorolhatjuk be "A" hanghoz kötődő jelenségnek."
Ez is a hangok önálló jelentését igazolja, hiszen más hangok alkalmazása némiképp módosítja a toldalék jelentését, más lesz a gyök összetétele, más jelentésű hangok kapnak benne szerepet attól függően, hogy milyen jellemzők alapján választották ki azokat, más szóval a tárgy/jelenség mely jellemzői alapján választottak hangokat annak megnevezésére.
Gondolj az összetett szavak készítésének logikájára: Nem mindegy, hogy fagerenda, vagy gerendafa, üvegablak, vagy ablaküveg, vasbeton, vagy betonvas....
Ugyan ez a képlet a hangok összerakása esetében is, hiszen a hangok egykor önálló "szavak"-ként funkcionáltak, önálló jelentésük volt.
A hangoknak ez a tulajdonsága biztosította a szóalkotónak azt a szabadságot, ami a gyökök változatait eredményezte, egyben ez tette lehetővé a szinte végtelen számú jelentésbeli árnyalatát a gyököknek, létrehozva a különböző gyökcsaládokat.
"Kivéve ha valami úton módon bizonyosságra teszünk szert az "A" hang esetleges EREDETI ilyenforma jelentésével kapcsolatosan. És ekkor és csak is ekkor jelenthetjük ki hogy a hangnak van ilyen jelentése, ha bizonyítani tudnánk hogy ez az "A"-val indul el."
Ezt könnyedén lehet bizonyítani, mivel ez az egyetlen hang, mely "rámutatás" jelentésű.
"De nem tartom valószínűnek, hiszen annyiféle hang előkerül a kicsinyítő képzéssel kapcsolatosan. [...] Én azt mondom vegyük ki ezt az "A" hang értelmezéséből, mert nem feltétele a kicsinyítésnek a hang jelenléte."
Természetesen én sem azt állítom/állítottam, hogy az "a" hang a kicsinyítés hangja, csupán azt, hogy abban a gyökben is szerepel a saját jelentésével.
- "A mai "e" hangú rámutató toldalék jelentése az "a" hang jelentését hordozzák, s nem fordítva"
- "Ezt nem tudjuk igazolni, így ez a felvetés szintjén marad. De a mai A(z) és E(z) ez formulák hallásban igen élesen elkülönülnek, ráadásul igazolni tudjuk hogy az egyik verzió a hozzánk közelebb lévőre mutat rá, míg a másik egy annál távolabbi dologra."
Nekem már semmi dolgom, mert Te magad igazoltad... Ui, ha valamire rá-mutatok az nem ott van, ahol én állok, hanem távolabb, esetleg igen messze.
Ha pedig a nálam, közelemben levő dolgokra célzok, akkor nem rá-, hanem erre mutatok.
Az "e" hang jelentése a - be, -ben toldalékban nem a közelségre utal. Persze, eredetileg utalhat(ott), ha a bennlévőségről beszélünk, (bemegyek, beírok, betakar....) de ott meg a "b" hang viszi a prímet, az jelenti a bennlévőséget, és a toldalékban már nem érezhető az "e" hang közelségre utaló jelentése.
"A helyragokban meg hogy melyik hang az eredeti a BAN-BEN formákban, azt a rá épülő szavak vizsgálata oldhatja meg. De egy biztos a BE, BELE,BELSŐ, BENNE, BENT szavak éppen hogy "E" hanggal készültek el, és ugye ez mind a BE szó bővítményei, ami már önmagában is értelmes szó. Emiatt gondolom azt hogy a BE formula a valódi eredeti hangalak, amiből a -BAN és -BEN helyragok is kialakultak."
Nem értem, milyen logika mentén gondolod ezt, aha már fentebb igazolni vélted, hogy az "a" hang a rámutató (távolabb mutató) értelmű hang.
Odáig rendben van a dolog, hogy a be- vagy -ben gyökök jelentése bennlévőségre utal, de ez egy más tészta. Ott a "b" hang a domináns. Az "a" hang jelentése továbbra sem változik a -ba toldalékban, és az "e" hang jelentése is kvázi azonos az "a" hang jelentésével a -be toldalékban. A -ba és a -be toldalék jelentése semmiben sem különbözik, nem jelent az egyik távoli, a másik közeli bennlévőséget.
"A birtokviszonynál is nyilván hangrendi okok indokolják hogy "A" és "E" hang is képviselje ezt a birtok végén."
Nem tartom valószínűnek, hogy őseink hangrendi szabályok szerint alkottak volna gyököket, sokkal valószínűbb, hogy a hangok jelentésének volt főszerepe benne.
"És nézzük még mi lehet az "A" önmagában, még csak egy hangként: lehet a figyelemfelkeltés hangja. "
Az "a" hang nem igazán alkalmas a figyelem felkeltésére, arra sokkal inkább a távolból is jól hallható magas hangok a legalmasabbak, köztük az "e" hang: Hé, figyelj ide,
A kevert hang teória épp felvetésnek jó lehet, de én nem számolnék vele, lévén tényleg egy bizonyíthatatlan dolog. Nem állnak rendelkezésre ennyire ősi leírások a nyelv összeállításáról. Az sem áll módunkban hogy megkérdezzünk valakit erről, aki mondjuk több tízezer + éve mondjuk tanúja volt a nyelv építésének.
Azaz a felvetés szintjéről ez a dolog nem tud elmozdulni, nem tudunk ebből tovább haladni, ezért kihagyom a képletből, mert úgyis csak a teória szintjén tud érvényesülni csak ez a történet.
Az "A" hang kapcsán szűkíteném a kört, a kicsinyítőképzésben csak kis szerepet vállal, hiszen előző írásomban 4 féle magánhangzóval is közzé tettem ennek létezését, ami még nem is az összes variáns lesz. Azaz ha macs-ka KA részét úgy fordítjuk le hogy "kicsi az", ezt már nem tehetjük meg a bo-ci szó CI végével, pedig ez is ugyanolyan kicsinyítőképző mint a -KA végződés. Pedig ott az a CI végződés ugyanaz a jelenség, mint ha éppen KA a szó befejezése, kicsinyítő és becéző (be van C-zve a szó !) jelentést hordoz.
És még ezek a befejezések ráadásul meg is fordíthatók, bizonyos szónál mindkét forma létezik, például van olyan szavunk hogy TÁS-KA, de olyanunk is van hogy TAS-AK .
Vagy az ICS végződés is kicsinyítőképző, ugye a kav-ICS szavunkban is ez végzi el a kicsinyítő értelmezést, és nem a szó eleje, mert az a KŐRE utal. És ugye a magyar nyelvben rendkívül fontos a tiszta érthető beszéd, a hangok illeszkedése és a helyes hangrend, és ilyen okokból képes egy KŐ bizony akár KAV formát is felvenni, ha ez biztosítja a hangrendet. Ezért nem egyszerű eldönteni néha hogy a toldalékban szereplő A vagy E hang közül melyik lesz az eredeti. De viszont a kicsinyítőképzésben nem is csak 2 magánhangzóról (és mássalhangzókról) van szó, hanem itt lényegesen több a verzió rá. Ezért ezt nem sorolhatjuk be "A" hanghoz kötődő jelenségnek. Kivéve ha valami úton módon bizonyosságra teszünk szert az "A" hang esetleges EREDETI ilyenforma jelentésével kapcsolatosan. És ekkor és csak is ekkor jelenthetjük ki hogy a hangnak van ilyen jelentése, ha bizonyítani tudnánk hogy ez az "A"-val indul el.
De nem tartom valószínűnek, hiszen annyiféle hang előkerül a kicsinyítő képzéssel kapcsolatosan. a KEMEN-CE szóban épp --CE képviseli ezt a kicsinyítést. De az anya és apából képzett any-US, és ap-US szavakban meg épp ez az US lesz... De a ciciből is lehet cic-KÓés ilyenkor meg a KÓ szóvég jelöli ezt meg. Azaz elég sok variáció létezik amikor nem használ fel a folyamat "A" hangot. Azaz ha mégis "A" hangot hordoz a szó vége, simán lehet hogy ennek csak hangrendi okokból van szerepe, és semmi egyéb több oka nincsen. Mert a JUTKA ugyanúgy képezhető JU-CÓ, JUL-CSI, JUL-IS, JUT-I formában is és láthatjuk hogy más és más hangokkal is működik a kicsinyítőzés története, nem követel meg a jelenség fixen se 1 magánhangzót, vagy épp mássalhangzót sem, mert ez egy variálható dolog ahogy elnézem. De az ORS-I csak egy I hangot kap és köszöni szépen jól érzi magát így ezzel.)) Én azt mondom vegyük ki ezt az "A" hang értelmezéséből, mert nem feltétele a kicsinyítésnek a hang jelenléte, annyi más módon megoldható egy ilyen képzés.
Visszatérve az usz-ODA, tan-ODA, öntö-DE (vagy ÖDE?...) étkez-DE típusú szavaknál a szóvég ---DA, DE, illetve ---ODA és ---ÖDE befejező formula az "E" végződésű szavaknál is az "ODA" fogalmát sejteti, hiszen mindig a szó eleji igét gyakorolni/űzni járunk ODA ezekre a helyekre, az "E" befejezés valószínűleg hangrendi okokból nem "A" itt. És egyébként itt ezen a ponton jut eszembe, hogy nem csak az "A"(z) és az "E"(z) hangok fejeznek ki közelre vagy távolabbi rámutatást. Az "I" és az "O" hangok is tudnak ilyet, hiszen itt vannak ezen szavaink: ITTés OTT, illetve IDE és ODA . Tehát az O is végez ugyanúgy távolabbra mutatást. De ha belegondolunk hogy az Ó már önmagában is régit jelent, (időben távol) akkor ezen nem is kell csodálkoznunk. Azaz az O-nak is megvan egy effajta szerepe.
"A mai "e" hangú rámutató toldalék jelentése az "a" hang jelentését hordozzák, s nem fordítva"
Ezt nem tudjuk igazolni, így ez a felvetés szintjén marad. De a mai A(z) és E(z) ez formulák hallásban igen élesen elkülönülnek, ráadásul igazolni tudjuk hogy az egyik verzió a hozzánk közelebb lévőre mutat rá, míg a másik egy annál távolabbi dologra. Azaz a szókészítés minden bizonnyal tudatosan 2 felé kategorizált be. Ahogyan az ITT-OTT és az IDE-ODA szavaknál is ez megvan. Csak ott az I-O hangok viszonylatában.
A helyragokban meg hogy melyik hang az eredeti a BAN-BEN formákban, azt a rá épülő szavak vizsgálata oldhatja meg. De egy biztos a BE, BELE,BELSŐ, BENNE, BENT szavak éppen hogy "E" hanggal készültek el, és ugye ez mind a BE szó bővítményei, ami már önmagában is értelmes szó. Emiatt gondolom azt hogy a BE formula a valódi eredeti hangalak, amiből a -BAN és -BEN helyragok is kialakultak.
A birtokviszonynál is nyilván hangrendi okok indokolják hogy "A" és "E" hang is képviselje ezt a birtok végén. Mutatószó értelmezést akkor lehet a hangnak megadni ha így fordítjuk a "neki van egy HÁZA" dolgot úgy vesszük hogy "neki van egy HÁZ AZ" vagy egy TERV esetén neki van egy TERV EZ. Nem akkora őrültség ez, hogy épp egyből elvessük.
És nézzük még mi lehet az "A" önmagában, még csak egy hangként: lehet a figyelemfelkeltés hangja. Lehet egy ösztöni erős tagadás hangja, főleg duplázva a hangot. Lehet egy meglepő helyzet ösztöni reakciója is egyben...
"Ha olyat állítunk hogy minden hangnak önálló jelentése van, akkor nem lehet mégis 20 féle értelmezése, mert akkor viszont mégse lesz önálló a jelentés. Ez nyilván evidens. "
Az önálló jelentést mindig az adott körülményekhez kell viszonyítani. Ebben az esetben az önálló jelentés alatt nem egyetlen mai szót kell érteni, hiszen akkor még nem voltak szavak, hanem egy fogalomkört, amihez ma akár tucatnyi mai szó is tartozhat. Ma már az egyes jelenségeket külön szavakkal nevezzük meg, de akkoriban a különböző, de azonos hangot adó jelenségekre ugyan azt a hangot használták, mert az a hang volt jellemzője azoknak a jelenségeknek. A beszéd fejlődését a pontosabb megnevezés igénye (szükségszerűség) inspirálta, ezért más hangokat is hozzáillesztettek a már használthoz, hogy szűkítsék a hang értelmezési tartományát, azaz ne sokféle dologra vonatkozzon az egy másik hanggal kombinált ősgyök, hanem jóval kevesebbre. Persze, az is lehet, hogy a valódi mássalhangzók esetében ez kvázi azonnal megtörtént, hiszen sokkal könnyebb magánhangzóval együtt kiejteni őket.
Közben azt se feledjük el, hogy testbeszéddel is lehet más értelmet adni egy hangnak, ami tovább szélesíti azt a fogalomkört, amire használták.
Továbbá egyes hangokat sokféleképp lehetett kiejteni, így egymástól különböző dolgok megnevezésére használni, amiből ma a mi nyelvünkben csak egyet használunk.
Így végképp nem lehet azt várni, hogy minden hangnak csak egyetlen mai jelentést tulajdonítsunk.
Gondolj csak más nyelvekre, ahol ugyan úgy megértik egymást az emberek nagyságrenddel kisebb szókinccsel, mint a mienk, ahol az egyes szavaknak is több jelentése van.
"Ami biztos hogy önállóan is értelmes szó az "A" és "AZ", névelőként is használt mutatószavak, az E(Z) párja, és eredendően távolabbra mutatna mint az "EZ" párja. Általános mutatószó, azzal ne bonyolítsuk meg hogy épp mire mutat, ha ez jelezve van a szóban, azt már nem az "A" hang végzi el, hanem a bővítmények. Az "A" csak általánosan rámutat valamire."
Pontosan! Erről van szó! A bővítmények pontosítják az "a" hang rámutató jelentését. Erről írtam fentebb.
"Azaz és ez fontos: helyhatározókban az "A" hang egyáltalán nem fix, mert "E" hanggal ugyanúgy megvan, azaz -ba és-be, illetve -ban és a --ben formában fordulnak elő ezek a toldalékok. Sőt, inkább az egész a BE szóhoz köthető, de hangrendi okokból van itt "A", mert nem mondjuk úgy hogy éppen benn vagyok a szobáBEN.)) Vagy hogy hagyd már ezt abBE sem..."
A mai "e" hangú rámutató toldalékok jelentése az "a" hang jelentését hordozzák, s nem fordítva.
Itt lép képbe a fent tárgyalt kiejtésbeli "tisztaság", azaz nem voltak a hangok olyan tisztán kiejtve, mint ma. Ez különösen a magánhangzókra igaz, ahol két magánhangzó közti átmenetek gyakoriak voltak. (ma is azok más nyelveket nézve.) Más szóval, az "a" és "e" hang között tucatnyi köztes hangot képezhetünk, mely sem nem "e", sem nem "a" hang tisztán, hanem a kettő közt van valahol. Az idő múlásával, a beszéd fejlődése, a hangok differenciálódása a hangok letisztulásához szétválásához vezetett, így egyazon jelentés két "tiszta" hanghoz is tartozhat.
Nyilvánvaló, hogy a -ba -be ragban mindkét hangnak pontosan ugyan az a jelentése.
Ugyanakkor az is igaz, hogy az "e" hang a közeli dolgokra mutató jelentést hordozza, viszont a -ba -be ragban ez nem tükröződik, csak más mutató szavakban: az, ez, arra, erre, annak, ennek... A -ba -be különböző hangzásának magyarázatául a hangok letisztulását, szétválását látom, mikoris a toldalék még köztes hangja magas, vagy mély hangrendű gyökhöz kapcsolódva a kiejtés könnyebbsége okán a tisztább hang felé tolódott el, ekképp illeszkedve a szókezdő gyök hangzásához.
Ez persze csak egy logikai magyarázat, amit ma már nagyon nehéz bizonyítani, de mivel más megoldás nem kínálkozik, per pillanat kielégítő magyarázat.
"Kicsit hülyén hangzana. És a BE szóból vannak ilyenek is hogy: bele, belül, bent, benne, belső, stb... Azaz itt inkább csak besegít az "A", nem végzi ő itt a helyhatározást."
Ez már egyrészt a "b" hang, másrészt az "e" hang tárgykörébe tartozik, de annyit elöljáróban, hogy az "a" és az "e" hang ma már olykor közös jelentéssel bír, talán a fentebb vázolt hagzásbeli letisztulásnak köszönhetően.
Közbevetőleg: Egy módszertani javaslatot hadd tegyek; az ehhez hasonló kivételek, nem cáfolják a fő elképzelést (hogy az "a" hang a rámutató hang, s nem pedig az "e"), annak ellenére sem, hogy az észrevételed teljesen jogos. Ami ebben a kérdésben fontos, nem mehetünk el mellette csukott szemmel, hanem meg kell keresni rá a legkézenfekvőbb, legvalószínűbb magyarázatot, hogy egységes képet kapjunk a hangok, gyökök egykori jelentéséről. Ha ezt nem tesszük, borul az egész elmélet, mert adott esetben a kivételek száma meghaladja a törvényszerűekét, s az már az általánosítást veszélyezteti, azaz cáfolat erejű lesz.
"Épp "A" is lehet, ha macska vagy megjön épp Vica. De "E" is lehet: fecske vagy kence szó mondjuk ."
Ezt fentebb megválaszoltam a hangok kitisztulásával, végső soron a hangrendi illeszkedés történeti magyarázatával. Amit lehet vitatni, de akkor valamilyen elképzelést szembe kell állítani vele, mert a dőre tagadás nem hoz eredményt, nekünk megoldásra van szükségünk.
Maradva a macs-ka szónál, ott (is) az "a" hang rámutató jelentése érződik a "k" hang után illesztve, hisze valahogy így lehetne "lefordítani" a -ka végződést "a kicsi az".
A különböző "helyettesítő" hangok sok esetben valamilyen jelentést hordoznak, amit azoknál a hangoknál szeretnék tárgyalni, most ne fussunk ennyire előre.
"Az "A" hang mint birtokviszony értelemben : ...Nem köthető fixen egy hanghoz."
Mindkét szó értelmes, akár ablaka, akár ablakja, akár háza, akár házja. Miután mindkét esetben egyértelmű a végződés jelentése, az a valószínű, hogy az "a" hang hordozza a rámutató jelentést és nem a "j" hang, hiszen az "a" hang önmagában is megállja a helyét, nem feltétlenül kell hozzá a "j" hang. Itt inkább arról lehet szó, hogy a "j" hang csak a kiejtés megkönnyítésére szolgál, de majd meglátjuk, ha a "j" hang tárgyalásához érünk, lehet, hogy akkor kiderül valami....
"Amúgy ezek a --da/de illetve az --oda/öde végződések az ide/oda értelmet sejtetik nálam. Hát az iroda : írni megyünk oda. Uszoda: úszni járunk oda. Tanoda: tanulni járnak oda. Öntöde: önteni járnak ide."
Ezért jó, ha nem mindenben értünk azonnal egyet, mert az ilyen apróságnak tűnő, de nagyonis fontos kérdések is felszínre kerülnek.
Kitűnő a példád, és első olvasásra meglepő is. Sőt, helyesnek is látszik. Ha azonban a beszéd logikáját nézzük, már sántítani kezd, hiszen miért lenne közelebb az öntöde, mint a házunk, ahova -ba megyünk.(házba) Persze ha úgy fogalmazunk, hogy bemegyünk a házba, akkor válik érdekessé a dolog, hiszen mindkét hang ugyan azt jelenti.
De ettől még az "e" hang jelentése nem lesz rámutató, hanem erre mutató marad, azaz nem távolra, hanem ide, közelre fog mutatni.
Na most, ha valahova távolabbra megyünk logikusan az "a" hang fejezi ki a távolabb, az ott-levőséget, ha az "e" hang a közelségre utal. Tehát az olyan szavakban ahol az "e" hang szerepel, nem a közelség jelentése az érvényes, hanem a hangrendi illeszkedésnek való megfelelés érvényesül bármi legyen is az illeszkedés történeti oka. (vagy az, hogy a hangok idővel szétváltak, letisztultak, vagy valami más, de ez most nem igán érdekes.)
"Étkezde: étkezni járunk ide. A legtöbb ilyen szónál eléggé stimmel az értelmezés. Tehát az "A" hang kapcsán az ODA szó lenne itt a releváns, hogy értelmezhető itt a rámutató értelem. Én azt mondom igen, hiszen az ide/oda szavak is mutatószavak, és itt is az idE az közelebbre mutat, az odA meg távolabbra."
Úgy van! De ettől még az általad jogosan felvetett problémát nem söpörhetjük a szőnyeg alá, magyarázatot kell találni rá, hogy végül teljesen érthető legyen mi, miért történik, miért lesz más, ill. változik idővel a hangok jelentése. Legalábbis látszólag, mert mint látjuk, valójában sem az "a", sem az "e" hang eredeti jelentése nem változott meg. Ebben egyetértünk, de közös nevezőre kell jutnunk minden más felvetődő részletkérdésben is, mert akkor lesz kikezdhetetlen, kerek egész ez elmélet.
Szerintem nagyon jó úton járunk, s nagyon bizakodó vagyok a jövőt illetően... Sok mindenre fényt fogunk deríteni.
Én benne vagyok, már csak kíváncsi vagyok mire jutunk. De hidd el próbálkoztam már ilyesmivel és nagyon úgy tűnt akkor hogy túl sok dologhoz van köze egy hangnak ahhoz, hogy egyetlen közös nevezőre tegyem.
A korábbi felvetésekre is válaszolok, mert van amire muszáj, így lehet hogy majd 2 történet fog futni párhuzamosan. Na de most ez az "A" hang jöjjön, most főleg a leírtakra reagálok, aztán később majd dobok be új dolgokat is.
Viszont egy valamit szögezzünk le mindenek előtt !: Ha olyat állítunk hogy minden hangnak önálló jelentése van, akkor nem lehet mégis 20 féle értelmezése, mert akkor viszont mégse lesz önálló a jelentés. Ez nyilván evidens.
De most a leírtakra reagálok, és rögtön besegítek azzal hogy azt mondom kicsit szűkítsük le ezt a kört a leírt dolgokból, mert azt veszem észre hogy néhány értelmezés nem is igazán fixen az "A" hanghoz kötődik.
Ami biztos hogy önállóan is értelmes szó az "A" és "AZ", névelőként is használt mutatószavak, az E(Z) párja, és eredendően távolabbra mutatna mint az "EZ" párja. Általános mutatószó, azzal ne bonyolítsuk meg hogy épp mire mutat, ha ez jelezve van a szóban, azt már nem az "A" hang végzi el, hanem a bővítmények. Az "A" csak általánosan rámutat valamire. Nézzük például ezt az ALANT szót:
Feltehetőleg nem a tekerőlantot nevezi meg, de ezt talán már sejtettük.)) Na de mégis mi ez itt?... Azt jelenti hogy A+LENT. Gondolom hangrendi oka hogy a LENT az LANT lett, itt is a szókezdő "A" az általános mutatószó, a helyre a LENT szó utal.
ABBAN szó valójában AZ+ban, a B hangnál összeolvadás van. A szókezdő "A" itt is általános mutatószó, helyre a -ban és -ben toldalékok mutatnak. Az "A" csak rámutat a tárgyra, fogalomra, városra, bármire épp, jelen esetben a --ban és --ben toldalékok jelentik hogy a rámutatott dologban BENNE van.
Azaz és ez fontos: helyhatározókban az "A" hang egyáltalán nem fix, mert "E" hanggal ugyanúgy megvan, azaz -ba és-be, illetve -ban és a --ben formában fordulnak elő ezek a toldalékok. Sőt, inkább az egész a BE szóhoz köthető, de hangrendi okokból van itt "A", mert nem mondjuk úgy hogy éppen benn vagyok a szobáBEN.)) Vagy hogy hagyd már ezt abBE sem...
Kicsit hülyén hangzana. És a BE szóból vannak ilyenek is hogy: bele, belül, bent, benne, belső, stb... Azaz itt inkább csak besegít az "A", nem végzi ő itt a helyhatározást. Amúgy ezek a BAN és BEN dolgok nem csak toldalékok, szókezdőként is előfordulnak néha : banda, bendő ugyanezt a dolgot használja fel, sőt még U magánhangzós verzió is van: BUNDA és BUNKER, és itt bizony a BUN az ugyanaz a fogalom lesz, a bentlévőséget fejezi ki a szó, azaz a BE szóból származó BENt dolgot a BAN-BEN-BUN is képviselheti, azaz ha már benne van x valamiben akkor megint a mássalhangzó váz megkerülhetetlen lesz, jelen esetben a B_N viszi ezt a lényeget.
Na de vissza az "A" hangra mert ez a téma: egyelőre az általános mutatószó értelem stimmel, a helyragokban nem fix az "A" szerepe, és a helyre időre sem az "A" mutat, hanem a szó további része. De ez jó eddig, mert így egyelőre az általános rámutató szerepe megvan, így még (egyelőre) 1 dolog körül mozog a szerep. Na de menjünk tovább:
Kicsinyítőképzőben sem érzem hogy jelentést hordozna a hang. Annak a "K" /illetve "C" hang játssza a főszerepét, a magánhangzó meg többféle lehet utánuk. Példák hányféle is:
Épp "A" is lehet, ha macska vagy megjön épp Vica. De "E" is lehet: fecske vagy kence szó mondjuk .
Na de Ó is jöhet: mackó vagy épp Jucó is lehet a Judit nevű, enyhén kurvás beütéssel.)) Na de még a kicsinyítőképző a K vagy a C után "I" hang is lehet: a bukméker lehet így BUKI , C hanggal meg a borjú lehet így BOCI is. Azaz a kicsinyítésben a mássalhangzót többféle magánhangzó is követheti. Azaz nem az "A" hangra lesz ez kiemelten jellemző dolog.
És itt van egy érdekesség, mert a kicsinyítőképzés egyik jellegzetes hangja a "C". És van olyan szavunk meg hogy becéz. Be van C-ÉZVE a szó/ember/stb ! Egy kis érdekesség a magyar szóképzésben ez is.
Az "A" hang mint birtokviszony értelemben : ugye ez az úgynevezett birtokos személyjel elnevezésű dolog volna. Na de ez csak 1.szám 3. személyben fordulhat elő hogy szimplán csak egy "A" hang kerüljön a birtokra, és ez a hang is ugyanúgy lehet "E" hang is, illetve hangrendi okokból kifolyólag a JA/JE végződés is gyakori. Azaz ha kerttel rendelkezik valaki akkor KERT-JE lesz neki. És épp közben bemehet a cipő-JE miatt is, azaz "E" és "JE" lesz itt és ilyenkor "A" nincs is. De például azt hogy HÁZ-A, még egy 100 éves újság nem egyszer ház-JA formában írta még le. Tehát csak részben játszik az "A" hang szerepet a jelenségben, mert ha a beszéd úgy kívánja meg akkor az "E" magánhangzó kerül épp képbe. Nem köthető fixen egy hanghoz.
Akkor vannak azok a szavak ahol a toldalék a cselekvés helyét jelöli meg, ugye írtál ilyeneket --da és --oda végződéssel. Na de ezek is lehetnek egyrészt: E betűvel is képezve mint az öntöDE vagy épp az étkezDE szó is, azaz nem fix hogy "A" hangot hordozzon a szóvég. És akkor még ott vannak olyan szavak, ahol ez csak egy Ó és Ő csak a szó végén. Azaz a SÖRÖZŐ és a BOROZÓ szavakat is mondhatnánk úgy hogy sörözde, vagy épp hogy borozda, csak itt egy Ó és Ő hang letudja a dolgot.
Amúgy ezek a --da/de illetve az --oda/öde végződések az ide/oda értelmet sejtetik nálam. Hát az iroda : írni megyünk oda. Uszoda: úszni járunk oda. Tanoda: tanulni járnak oda. Öntöde: önteni járnak ide. Étkezde: étkezni járunk ide. A legtöbb ilyen szónál eléggé stimmel az értelmezés. Tehát az "A" hang kapcsán az ODA szó lenne itt a releváns, hogy értelmezhető itt a rámutató értelem. Én azt mondom igen, hiszen az ide/oda szavak is mutatószavak, és itt is az idE az közelebbre mutat, az odA meg távolabbra.
Aztán folytatom még ezt az "A" hangot mert majd ott már előkerülnek az érdekes kérdések. Javaslom egyelőre 2-3 hangos szónál, toldaléknál hosszabba ne kezdjünk az "A" hang kapcsán, mivel ha tényleg van önálló jelentése a hangnak, akkor ennek a legrövidebb szavaknál már ki kellene derülnie...
Nos, kezdhetjük a hangok jelentését elemezgetni, ha benne vagy...
Vegyük szépen sorba:
Az "a" hang elsődlegesen valamire mutatást, valamire utalást jelent. Az "a" és "az" névelő jelentése is a rá következő dolog kiemelését, a rámutatást fejezi ki: Az asztal, a szék...
A szó elején, mutatószóként, ezen belül térbeli és időbeli távolság, valamint mennyiségbeli rámutatás értelemben: az, amaz, amott, ahol, alul, alant, alá, abba, ahol, amíg, amikor, ameddig, ahány, amennyi...
Birtokviszony értelemben valakinek a tulajdonát mutatja, az a dolog az övé...:
fia, baja, haja, hája, szála, ura, kára, lába, háza, vára...
Ugyan ez mássalhangzóval, ahol a "j" hangnak nincs jelentése, mert anélkül is értelmesek a szavak:
Igeragként is rámutató jelentése van, "azt" cselekszi: írja, (írá) mondja (mondá) támasztja (támasztá) túrja (túrá), vívja (vívá), látja (látá)...
Most térjünk át a kéthangú ősgyökökre, (toldalékokra!) melyekben az "a" hang szintén irányt jelent:
szobába, faluba, irányba, fiókba, sorba...
(A "b" hanggal külön foglalkozunk, s visszatérünk erre a helyhatározó ragra)
Az "r" hanggal együtt ragként is rámutató jelentésű: ra (re), asztalara, tányérra...
A "t" amúgy is helyhatározó raggal a "nyomaték kedvéért": Rajta (röviden: rajt)
Olyan kéthangú ősgyökeink is százával vannak, melyekben csak sejthető az "a" hang jelentése, mert a mássalhangzóé a főszerep:
baba, szoba, gomba, csorba, guba, suba, kába, hiba, próba. (Vesd össze a -ba helyhatározó raggal, érezhetően hasonló a jelentése ezekben a szavakban is.)
Alább képzőként is olyan helyre utal, ahol valamilyen cselekmény végezhető, zajlik:
csárda, iroda, óvoda, tanoda, uszoda...
Vannak további "a" végű, két hangú ősgyökeink az összes többi mássalhangzóval kezdődően is, nem sorolom fel őket, megtalálhatók a szókeresőben.
A fenti példák jól mutatják, hogy az "a" hang nem egyetlen dolog kifejezője, nem is lehet egyetlen szóval beazonosítani a jelentését, hanem egy fogalomkör kapcsolódik hozzá, amit csak körül lehet írni.
"Nem minden fokról fokra elv alapján működik. Vagy szerinted bizonyos madarak a tojásban tanulnak meg repülni, vadászni, egymás közt kommunikálni, tájékozódni ?."
A természet törvényeit nem lehet megszegni.
A példáddal igazolod az előbbi tételt. A madarak - és minden más élőlény - alapvető viselkedésmintái évmilliók alatt alakulnak ki, s rögzülnek a genomban. Ezeket nevezzük ösztönös viselkedésnek. Más viselkedési formák tanulással alakulnak ki az egyed élete során.
"Az egészen kicsi gyerek amikor gagyog, akkor még nem beszél. Tehát most is áll a megállapítás: 1. A hangokat már kiejti az ember. 2.: és ekkor kezd el beszélni. Szerintem logikus.)) A helyes sorrend igen fontos.))"
Jól mondod! Én is erről beszélek. Először a hangok kiejtésével próbálkozik, s amikor ez megy, akkor (ezután) kezd el beszélni. Soha nem fordítva.
"És mikor az igen kicsi gyerek beszélni kezd, hihetetlen módon baromira nem ruházza fel a hangokat önálló jelentéssel."
Eleinte sokszor csak egy hanggal jelöl meg valamit. Ha valamit akar, (jobb esetben) rámutat és csak ennyit mond: a...a...a..., vagy ö...ö...ö...
Az első kéthangú kiejtése általában ma, ill. pa, vagy hasonló variációk: an, any, ap, stb...
Természetesen nem minden hangnak tulajdonít jelentést, miért is tenné? A környezete nem egy hangokból álló szavakat mond, hanem komplett hangsorokat, s a gyerek ezt kell, hogy megtanulja. De még így is először csak hangok kiejtésével (gügyögés) próbálkozik, mert nem képes összefüggő értelmes szavak kimondására.
Pontosan ugyan ez a folyamat játszódott le az emberiség történetében, csak jóval több idő kellett hozzá, mert ők nem tanulhatták meg senkitől a több hangból álló szavakat és azok kiejtését sem, nekik kellett évezredek alatt mindent "kitalálni".
"A természeti hangokat érdemes volna még tanulmányozni, ha olyat állítasz hogy ezek mindössze 1 röpke hangból állnak. Szinte mind több hangosak és így is nevezi meg őket a magyar nyelv."
Szinte nincs is kivétel, mert a természetben az alapvető hangok mind egyetlen emberi hanggal azonosak. Csapd össze a tenyered, semmi mást nem fogsz hallani, mint egy "cs"-szerű hangot, Ejts le egy kavicsot a köre, csak egy "k"-szerű hangot fogsz hallani, ejts (tegyél) egy követ a földre, egy "t"-szerű hangot fogsz hallani, stb.
Ha megszúr a tüske, vagy "á", vagy "í" hangot adsz, ha valakinek fel akarod hívni a figyelmét akkor egy (h)é hanggal teszed, ha el-, vagy meg akarod ijeszteni (h)u hangot adsz ki, stb...
"Kakukk, kukurikú, kakas, kot-kot-kot vagy tuk-tuk-tuk vagy épp tyuk-tyuk-tyuk. A saját hangjával nevezzük meg az élőlényt. Vagy itt te TYU ősgyököt tapasztalsz?... "
Nem tudom, miért gondolod, hogy ezek a szavak a beszéd kezdetén is elhangzottak volna... Nyilván vannak szavaink, melyeket már a folyamatos, tagolt beszéd kialakulása után hoztak létre őseink, amikor már képesek voltak hosszabb hangsorok kiejtésére. De nem ezekből kell kiindulni, mert nagyon félre lehet siklani.
"A dobogás dobb-dobb-dobb szerű hangjai. Az ég dörgése neked egyetlen kis röpke hang?... A szél sűvítése és számos más hangja, a hurrikán mondjuk. A patak hangjai, a csermely hangjai. A csapadék utáni LOCS és POCS. Tücsök ciripelés, a patkó hangja, a pata hangjai, a fröcskölö hangok."
Ezek a hangok ismétlődőek, hiszen egy folyamat hangjai. Az alaphang azonban egyetlen hang, ami jellemzője ezeknek a jelenségeknek. A dobogásnak, dörgésnek a "d" hang, a patak csobogásának és más vizes-, s egyéb hasonló hangzású dolgoknak a "cs", stb.
"Vagy az emberi ösztönreakciók a hőre : hú, hű, hó, hí, erősebb esetben HÖRR (dülés) következik be. Többhangosak, nem véletlen többhangos a szótő minden esetben."
Amint Te is írtad, (hú, hű, hó, hí,) legjobb esetben is kéthangú (ős) gyökök, melyekben a "h" hang a közös, a meghatározó, az alap, amihez különböző élethelyzeteknek (élményeknek) megfelelő magánhangzó kapcsolódik különféle jelentést adva a szónak.
"De ha te egy kis röpke hangnak hallod, azzal nem tudok mit tenni. A nyelv igen is árulkodik, rengeteg jelenség 3 hangos megnevezéssel született meg."
Én sem tudok azzal semmit kezdeni, ha figyelmen kívül hagyod a fejlődés alapvető szabályait, a szavak kialakulásának sorrendjét, s helyette mindent egy kalap alá veszel, (az ember egyszerre tudott mindent kimondani, megérteni) mintha az ember kezdettől fogva képes lett volna a tagolt beszédre. Úgy gondolod, hogy varázsütésre keletkeztek kvázi egy pillanat alatt a szavak, hovatovább az egész, azóta beszélt szókincs. Hát qurvára nem így történt, mert a nyelv kialakulása lépésről-lépésre történt, (történhetett) a fejlődés törvényszerűségei által meghatározott sorrendben és "lépésekben", ahogyan azt a szükséglet és a képességek diktálták és megengedték.
"Mert én kerestem ilyen 1 hangos ragot, ugye több ilyenünk is van és jó mondom akkor nézzük meg a "T" hangot ami a múlt idő jele például.
Na igen ám, csak közben rögtön eszembe jutott hogy ugyanez a "T" ragként a tárgyeset jele is. Hoppá, és ez a két dolog nem háziasítható össze, annyira más."
Ha valamit meg akarunk érteni, nem azzal kell kezdeni, amire egyelőre nem találunk magyarázatot, hanem azokkal az esetekkel, melyek nyilvánvalóak, mint pl a "k" többes szám, ill a kicsinyítő képző jelével, amely a sok, kicsi szavaknak is jellemző hangja.
Vagy az "l" hanggal, mely irányultségot fejez ki: aluL, fölüL, előL, vaduL, jóL, fásuL, piruL, jajduL, lendüL, készüL... Ugyan ez a hang a szó elején is hasonló jelentést kölcsönöz a szónak (gyöknek) Lóg, Leng, Lép, Legyez, Lehet...
És itt van még egy igekötő is a "le" szócska, amely szintén hasonló jelentésű.
Azzal, amit nem tudsz hirtelenjében megmagyarázni, nem lehet tagadni a bizonyítható, jól érzékelhető eseteket.
Visszatérve a "t" hangra:
Ugye, már volt szó arról, hogy a "t" hang a földdel hozható összefüggésbe: talp, tapos, topog, táj, talaj, terem, tér, távol, ott, itt...
Nos, mint látható, helyhatározó ragként is ismert: ott, itt, Pécsett, Győrött... Mert ez is a földön-lévőségről szól.
A tárgyak is a földön vannak, így átvitt értelemben simán értelmezhetőek úgy, mint földön levő dolgok, s így válik érthetővé a tárgyeset ragjaként való alkalmazása.
A múlt idő már egy kicsit rázósabb, mert nem tudható, milyen kép (képzettársítás) alapján született ez a funkciója. Nyilván erre is van valamilyen magyarázat, el kell rajta gondolkodni, meg kell keresni ezt a "képet".
"Na már most az egyértelmű megállapítás a következő: a fenti 2 betűs "T" hangot tartalmazó szavaknál semmilyen formában nem értelmezhető sem a múlt idő fogalma, de a tárgyesetesítés jelensége sem fedezhető fel jelen esetben..."
Azért egyértelmű, mert nem gondoltad át a leírtakat.
Elsősorban nem a tárgyesettel, múlt idővel kell a kapcsolatot keresni, mert nem ezek a gyökök eredetének gyökerei, hanem az említett "T" hang.
Az ÁT, OTT, ÚT, ÜT, TÓ, TŐ szavak jelentésében fellelhető a föld "t" hangjának jelentése, a TE, TI esetében pedig átvitt értelmezése, hiszen OTT levő személyekről szól, azokról, akik távolabb vannak tőlünk, azaz nem itt, a mi helyünkön vannak. Az ÉT (étel, ital) és az ÖT "t" hangjának eredete bizonytalan.
Azonban nem a bizonytalanság dönti el a "t" hang kérdését, hanem a sokkal több bizonyosság.
"Mindezt szerinted tette úgy meg, hogy még a létező szavak előtt ezt még meg is értették egymással..."
Pontosan! Ha egy hangnak van jelentése, akkor az már érthető. Más szóval, ha valaki kiadott egy hangot, a többiek tudták, mire gondol.
"Már bocs, de ezt a baromságot így te elhiszed tényleg?..."
Ezt nem elhinni kell, hanem alaposan végiggondolni.
"De még ha így is volna, már akkor a 2 betűs szavaink is mozaikszavak lennének."
Fején találtad a szöget, mert valójában azok. Ti. minden egyes hang egy-egy gondolatot "képet" közöl a hallgatóval.
Hasonlóan a képíráshoz, ahol egy rajz egy dolgot juttat az "olvasó" eszébe. Az sem véletlen, hogy először a képírás jelent meg, s nem a betűírás.
"Az egyik szóra kitalálhatsz ugyan mögé ilyet, de az már egy másik 2 hangos szónál meg egyáltalán nem fog passzolni."
Nem kitalálom, hanem észreveszem. És nem egy szónál, hanem rengetegnél. Amikor nem passzol, az a képzettársítás miatt van, ugyanis akkor már egy más tulajdonság kerül e képbe, aminek hasonlósága adta az ötletet az új megnevezésre, pl. pir › piros.
"Vagy mondd meg minden hangra hogy mit jelent,..."
Már jónéhány hangnak megadtam a jelentését, ezen vitatkozunk elég régóta, s nem jutunk dűlőre.
"...de akkor csak 1 jelentést adj neki,"
Egy hangot sokféleképp ki lehet ejteni, s így akár három- négy jelentése is lehetett, de ma csak egyféleképp tesszük, így ennek az egyetlen hangnak is lehet több jelentése. Nem feltétlenül, de lehet. Sőt, más hanggal is lehet jelölni ugyan azt a dolgot. (tűz, pir) Ez azért lehetséges, mert elődeink mai szemmel csak körvonalazni tudták azt, amit gondoltak, és hasonló hangokkal jelöltek meg egy-egy gondolatot. Pl a pici és a kicsi ugyan arra a dologra vonatkozik, de a szavak hangjai némiképp eltérnek. Más szóval, a "k" hang "kicsi", "kemény" jelentése kvázi megegyezik a "p" hang "pattogó" jelentésével, mert ami pattog az is kicsi és fordítva.
Elődeink nem szavakat fűztek mondatokká és úgy gondolkodtak, hanem valamilyen eseményre, tárgyra gondoltak, s ezt akarták közölni a többiekkel, s ezt egy-egy hang segítségével tudták megtenni,, kiegészítve (pontosítva) testbeszéddel, illetve egyazon hang különböző kiejtésével. Ez azonban mára "letisztult", mert a mai nyelvben rendszerint csak egyféleképp ejtünk ki egy hangot, noha nyomokban még előfordul többféle kiejtése is egyazon hangnak. Pl. a mi nyelvünkben még mai napig is érezhető a nyílt és a zárt "e" hang közötti különbség.
"De írd csak le az ABC-t, 1 hang =egy fogalom, és nézzük !"
Ezt korábban már én is javasoltam. De azt ne várd, hogy egyetlen hangnak egyetlen szót (kifejezést) feleltessek meg, mert egy hanggal - mint mondtam - egy gondolatot kívántak közölni, ami nem egy szó, hanem egy körülírása valaminek, adott esetben akár több mondatot is kitesz mai nyelven megfogalmazva.
Most még csak egyelőre egy dologra válaszolok, a tűzzel kapcsolatosra:
"De azért újra megkérdem: Hogyan lett a pir-ből tűz?"
A dolgot átvettük amúgy már egyszer, akkor nagyjából dűlőre is jutottunk. A válasz az hogy sehogyan, hiszen a TŰZ már egy más dologból és másképpen képzett szó, az már nem a P(i)R-ből származik természetesen.
A TŰZ szó amiről beszélünk, az most már egy főnév. Na de minden bizonnyal az igéhez van köze, ami szintén tűz. Mi szokott tűz-ni leginkább?... Hát a nap az ami tűz, és adott esetben még főnév tüzet is tud okozni, gondoljunk csak az erdőtüzekre. A TŰZ a nap mondat ige formája úgy képződhetett mint ahogyan a FŐZ ige. Fő a kaja, az eseményeket kontrolláló személy meg fő-z-ni fog. Tehát a szó végi "Z" hangot már toldaléknak tartom.
Azaz a TŰ lesz a szó igazi szótöve. A hegyes tű is megszúrhat, de a nap is meg tud. A napszúrás kifejezés tanúskodik róla hogy a magyar nyelv kapcsolatba hozta a szúrás fogalmát nem csak a hegyes tárggyal, hanem a nappal kapcsolódóan is. És hogy mi volna az a TŰ?... Ösztönös hang az embertől a szúrás érzésére, ilyenkor jön egy TŰŰŰ vagy egy TYŰŰŰ féle reakció.
És a tűző napon is ez a helyzet, mikor olyan ténylegesen igazi hőség van, akkor lépten- nyomon hallhatjuk hogy TŰŰŰ vagy TYŰŰŰ hát olyan mint valami katlanban és ehhez hasonló reakciók jönnek. Én így építeném fel elejétől a végéig a TŰZ szót. De közvetlen kapcsolata van a "tűz a nap" ige részével, ezért ugyanaz a hangalak bizonyára..
Az még egy külön érdekesség hogy a szó még rejti az ŰZ szót is, ami nem tudom hogy szándékosan van a szóban benne, vagy éppen csak így esett meg a dolog, de a TŰZ épp elűz is adott esetben, vagy a vadonban a tábortűz gyújtása a vadállatokat elűzi a közvetlen környékünkről, vagy legalább is távol tartja őket, a tűz ilyen célra is jó lehet...
