Szeretetet érzek és szenvedést! Mérhetetlen katarzis az életem. Egy szakadékba zuhanó ember, aki a szárnyait próbálgatja! Ezt akartam, ezt kapom! Köszönöm!
Mikor van az a PONT, amikor egy lépéssel ugrik át az ember, egyik kontinensről a másikra?
Mikor van az a PONT, amikor úgy érzi az ember, hogy jutott valahonnan, valahová?
"Nem hoztam magammal könyvet. Miközben az orosz kiadóimra várok, akikkel együtt fogunk vacsorázni, egy magazint lapozgatok, ami a szállodaszobák asztalain szokott heverni. Különösebb érdeklődés nélkül elolvasok egy cikket a kínai bambuszról. Miután elültetik a magot, nagyjából öt évig semmi nem látszik - csak egy pici rügy. A növekedés a föld alatt megy végbe: a fejlődő gyökérzet vízszintesen és függőlegesen is birtokba veszi a talajt. És aztán, az ötödik év végén, a kínai bambusz egyszer csak szélsebesen megnő, egészen huszonöt méter magasra."
/Paulo Coelho: Alef - A kínai bambusz/
(Imádom ezt a történetet, ez mindig reménnyel tölt el, mindig jókedvre derít!)