Mar tobbszor is gondoltam, hogy hozzaszolok, de csak mostanra sikerult a gondolataimat normalisan osszeszednem. Szoval, en mar tobb mint 1 eve Belgiumban elek, ahol persze teljesen maskepp allnak ehhez a 'zebra-dologhoz'. Kivetel nelkul mindig, mindenhol megkapom itt az elsobbseget, biciklin ugyanugy. (Bar neha a biciklisek nem figyelnek a gyalogosra, de ezek inkabb aprobb dolgokban nyilvanulnak meg.) Kb 2 hete voltam otthon, nyugodtan mentem at a zebran, anyukam neha ugy rantott vissza, nem figyeltem a kozeledo autora! Bevallom, elszoktam tole! Persze az ember meg megtanulja az itteni odafigyelest, es mikor otthon alkalmazza, kap neha par keresetlen szot. Egyszer egy autos kiszallt a kocsijabol mogottunk kiabalni, hogy miert alltunk meg a zebranal, de olyan is volt mar, hogy a gyalogos rautott a motorhazra, mi-a-csudanak-alltal-meg felkialtassal az arcan. Sajnos, amig ilyen a hozzaallas, addig nem sokat lehet ezen segiteni. Megosztom veletek egy itteni nagyon szep elmenyemet: egy itteni aranylag nagy es osszetett keresztezodesnel picit eltevedtem bicajjal. Nem ertettem hol folytatodik a bicikliut, illetve arra sem jottem ra, melyik lampa kinek szol. Persze mint vegul kiderult, sikerult a pirosba belehajtanom, jott is egy auto. Nem volt veszelyes a helyzet, kozben lefekeztem, szoval az auto siman elmehetett volna, de a vezeto picit oldalasan megallt, hogy a mellette levo savban is fogja a forgalmat, es intett, hogy menjek el. (Mint mondom eleg nagy keresztezodes volt, es varnom kellett volna egy jo darabig, mig ujra zold a lampa...) A dolgot meg emelte, hogy a kocsibol max hangeron duborgott a zene, mindenfele dizajnos extraval volt ellatva, azaz tipikusan kinezetre az az auto volt, ami engem otthon mergesen ledudalt volna az utrol. De megallt, mert valoszinuleg o is fagyoskodott mar eveket biciklin, tudja, hogy nem kellemes a minuszban perceket a zold jelzesre varni...

Kicsit hosszu lett, koszi, hogy elolvastatok!

Láttam a kisbabátok fényképét a Nők lapja friss számában, sok boldogságot és jó egészséget kivánok!

Nagyon meghatott a vers, ami a két kis ember sirjára van tűzve!

SOk szerettel kivánok a 14 hónapos kisfiammal, Árpival együtt boldog, békés karácsonyt Nektek!

prl

Borzasztó ez a történet, és minden nagyrabecsülésem a szülőpáré, hogy ennyi erővel felvértezve ÉLNEK tovább. Nekem egy 14 hónapos kisfiam van és sajnos sokszor tapasztalom, hogy akár a zebrán, akár a nekem zöld jelzést mutató lámpás kereszteződésben sem biztonságos az átkelés. Jönnek iszonyatos nagy sebességgel és olykor még dudálnak is, hogy tegyük szabaddá az utat előttük. Sajnos itt nem a KRESZ nem-ismerete a probléma, hanem az oda nem figyelés egymásra, a nemtőrödömség. Hogy ezt a világ, s benne az ember elkorcsolulása okozza, nem tudom. Felmerült bennem ez a kérdés, hogy az "úriember", aki elgázolta a gyerekeket, vajon milyen férj és apa, ha a fölösleges sietségével a saját feleségét és leeendő gyermeküket is veszélybe sodorta! A kisfiam keresztapja is egy ún "brahis " vezető, várandósságom ideje alatt, és a kicsi megszületése után is sokat furikázott minket. Kb 4 hónapos terhes voltam, amikor a számtalan szépen elhangzott kérés után (menjünk lassabban, óvatosabban) félúton megállitottam az autót és kiszálltam, gyalog folytatva utamat. Akkor megértette a félelmemet, és sokkal nyugodtabban vezet, ha mi is ott vagyunk vele. Tanácstalan vagyok, mire lenne szükség ahhoz, hogy felfogják az emberek, az autóvezetők, hogy ha nem vagyunk egymásra tekintettel, akkor mindenki póruljárhat. Nekem van jogositványom, autónk is, de nem szivesen vezetek, főleg ha a gyerek is ott van mellettem.

Az eheti Nők Lapjában cikk jelent meg a címadó családról.

Piglet

Örülök, hogy írtál ide is..ezt a topicot is említettem Neked a múltkor!Kicsit restellem, hogy még nem indult el semmi az egyesülettel kapcsolatban..de sajnos egyedül túl kevés vagyok hozzá!
Elhiszem, hogy egyre rosszabbul érzed Magad! De hiába is értem meg a fájdalmad..mondtam Neked..bármikor hívhatsz telefonon, hogy beszélgessünk, vagy ha szükséged van valamire!
Egyébként a reinkarnációban én is hiszek..mondjuk erről több elképzelésem is van!

A többiek is biztosan adnak néhány jó tanácsot, már amennyire ilyen szomorú helyzetben lehet!
Remélem mostmár írsz hozzánk is..lendítsük fel a topicot!

Fel a fejjelés mondom bátran szólj, ha segíthetek!

Sok puzsit küldök: Nikolka

ui...hogy a többieknek is írjak néhány szót....jó lenne, ha az egyesület szervezését folytatnánk..nagyon leült mindenki azzal a tudattal..hogy majd lesz valami..de magatól nem indul el semmi!!!!

Üdv:Niki

Nehezen jutok szohoz, de mindenkeppen biztatni szeretnelek. Talan eppen ebben a topicban olvastam olyasmit, hogy a masok halala miatti kesergesunk soran nem az elhunytakat sajnaljuk, hanem megunkat. Nekunk hianyzik az o olelesuk, hangjuk, mosolyuk, es nem mi hianyzunk nekik. Magunk sajnalatara pedig ne vesztegessuk az idot, olyan rovid az eletunk, meg akkor is, ha megerjuk az oregkort.
Ez a gondolat talan segit feldolgozni a tortenteket.
A masik dolog pedig az, hogy nem szabad hagyni, hogy egy ilyen rettenetes esemeny megoritse az embert. Fel kell allni, elfogadni, hogy pont Te voltal az, akivel megtortent az egyik legszornyubb dolog, ami megtortenhet, a gyermek elvesztese. Fogd fel ugy, hogy ezek utan mar nagyobb baj nem erhet. Orulj annak, hogy van ket masik gyermeked, es torekedj a minel jobb viszonyra veluk. Add nekik azt a szeretetet, ami a harmadikuke lenne. Orulj neki, hogy a lanyod kijutott Amerikaba, es a fiad is biztosan megtalalja onmagat. Segits neki ebben. A baleset helyszinere - hacsak teheted - ne jarj surun vissza, ne tepd fel az emlekeidet, mert hamarosan csak a kislanyod utolso napjara fogsz emlekezni.

Ennyi otletem van csak. Borzaszto kozhely, hogy az ido minden sebet begyogyit, de megtapasztaltam, hogy ez igy igaz.

Igen, én is láttam tegnap, hogy bemondták a híradóba is az ítéletet..de ez csak egy a sok közül. Arról nem beszélve, hogy a pasas úgy kapott 7,5 évet, hogy ittasan vezetett és beleszáguldott a trabantba, ahol a két kisgyerek és a nagymamájuk meghalt, egyedül a nagypapa élte túl..

A nagymamájával együtt elgázoltak egy kislányt a Szabolcs megyei Dögén. A négyéves gyerek nyolc napon belül, a nyugdíjas asszony nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A keddi baleset idején mindketten az út szélén mentek, és a mögülük érkező autó vezetője túl későn vette őket észre. Az autót vezető negyvenéves nő fékezett ugyan, de már nem tudta elkerülni az ütközést. A figyelmetlen autós ellen eljárást indítottak.

Egy 23 éves dömsödi férfi az autójával Budapestről Budaörs irányába hajtott, amikor az úttesten áthaladt előtte a gyermekkocsit toló nő. Az anyát súlyos sérüléssel, a gyermeket életveszélyes állapotban szállították a mentők a János kórházba. A BRFK közlekedés rendészeti főosztálya szakértők bevonásával vizsgálja a baleset okát és körülményeit.

(MTI)

:((

október 22. 11:15
[Havaria]

Elgázoltak egy debreceni férfit és két gyermekét hétfo délután. A 46 éves édesapa négy és öt éves gyermekeivel szabályosan át akart kelni a zebrán, amikor egy autó elütötte oket. Az autó 62 éves soforje feltehetoen túl nagy sebességgel haladt és ezért nem tudott elsobbséget adni a gyalogosoknak. A baleset sérültjeit könnyu nyolc napon belül gyógyuló sérülésekkel szállították a Kenézy Gyula kórházba.