Helo.
Tanácsot szeretnék kérni.
Van egy kaukázusi/németjuhász keverék kutyám. Most 2 éves.
Olyan, mint egy oroszlán, szóval szép és erős. Igyekvő, lesi, hogy mit kell csinálnia. De sajnos, kicsit konoknak tűnik, mert mindíg ugyanazon a csínyeken kapom rajta.
Amit én nem szeretek benne, az az, hogy nem egy helyre végzi a dolgát, hanem össze vissza. A másik, hogy állandóan ás. Ezért, ha nem vagyunk vele, meg van kötve. Jól tűri, tudja, hogy amint hazajövünk ő az első. (Sajnos az első fél évben majdnem mindent tönkre tett.)
Nem ugatós, mert úgy neveltem. Csöndes, nyugodt. Imádja, ha símogatjuk.
Pedig házat kellene őriznie. Ha jön valaki idegen, megnézi és továbbsétál. De akár be is engedné.
Kérdés: el lehet még valahogyan gorombítani, hogy ne legyen ilyen jámbor?
köszönettel: cucu
Elnézést kérek, hogy közbekotyogok és nem ebben a témában, de a hétvégén meg leszek ajándékozva - ha minden igaz - több, mint nyolc magyar vizslababával. Ha tudtok valakit, aki esetleg szeretne venni, akkor szólnátok nekem? A papa és a mama sem törzskönyvezett, de a nagyszülők igen, természetesen mindketten magyar vizslák, a papa aktív vadász, mindketten nagyon szép kutyusok, értelmesek és szeretnivalók. Irányár kb. ötezer forint lenne. Augusztus elején lehetne őket elvinni.
berku,
ami velem történt az sem volt nagy harapás. Lejárt egy kislány a tacsikeverék kutyájával, aki úgy istenesen az egész család fejére nőtt. Az történt, hogy indulnia kellett volna vissza, de a kutyát nem merte megkötni. Azt mondta, ha nem akar hazamenni, akkor megharapja, ha meg akarja fogni ilyenkor. Na én az erős...:)) majd én megmutatom neki ki az erősebb!!
volt acsargás, lógott a nyakörvön, és minden módon igyezkezett megharapni, mert elsőre sikerült neki, mert nem voltam elég gyors. Utánna aztán volt rázás, meg pofon teli tenyérrel, de riasztó volt, ahogy nem adta fel. Vagy öt percig neveltem, miután elengedtem (mert pórázra vettem közben) a nyakörvét még megpróbált néhányszor megharapni de elrántottam a pórázzal. 'Repülni nem szeretnek a kutyák' :)) Ez után jó nagy körben elkerült, ahányszor találkoztunk, de a családot továbbra is terrorizálta. Na most azt mondd meg, hogy véd meg másokat az ilyen gazda a saját kutyájától (a kislány is úgy félt tőle, hogy az csuda)
Hogy a kérdésedre is válaszoljak..Meg lehet, de nehezen és nem akármeddig. Egyrészt hinni kell abban, hogy sikerül, és nem baj, ha fel tudod áldozni az inged, vagy a pólód. A lobogó rongy valamennyire eltereli a figyelmet. Persze sok függ attól, hogy milyen kutyák, hol tart a támadás, van-e gazda és a gyerekeket csendre tudja-e bírni. Ha még nem fog a kutya, akkor a rongyozás segíthet. Ha fog, akkor a véknyába kell nagyon erősen belemarkolni, hogy a fájdalomtól elengedje a zsámányt . Nagyon kell vigyázni, mert ilyenkor hátraharap és azt támadja, aki a fájdalmat okozta.
Szóval ha még nem harapott, akkor távoltartás és valami olyan (bot, ruha, szatyor) amit támadhat, ha harapott és nem ereszt, akkor nehezebb sokkal.
Egy kutyával szemben lehet valamennyi ideig esélyed, de kettőnél, ha azok jók - reménytelen egyedül, hacsak nem vagy kutyakiképző.
A simogatásról
ezt mondom én is, nem félni kellene okkal vagy anélkül, hanem respectre nevelni a gyerekeket. De ezen mi kutyások is tudunk egy kicsit változtatni. Ha azt látom, hogy a gyerek nagyon fél, hozzá is beszélek, meg leültetem, lefektetem a kutyámat, mert úgy kisebb (képzeld csak el, mit szólnál, ha egy akkora német juhász jönne feléd, hogy a feje a te fejeddel van egymagasan).
És ugyan a gyerekhez beszélek, de a szülőhöz szólók, hogy milyen jámbor, meg kedves és szép ez a kutya, és meg is lehet símogatni, próbálja ki. Többször jön be mint nem. De nekem könnyű, mert én soha nem féltem úgy igazán a kutyáktól.
Bocs mindenkitől, ha hosszúra sikerült...
Érdekel, mesélj!
Engem csak gyerekkoromban kapott meg nagymamámék kutyája, de ott nagyobb volt az ijedtség, mint a sérülés. Amikor ilyen súlyos következményekkel járó kutyatámadásról olvasok, felmerül bennem, hogy ilyen helyzetben mit lehet tenni, lehet-e a következményeket mérsékelni. Pl. a mátrafüredi esetben, amikor egy felnőtt férfi két gyereket próbált két kutya ellen megvédeni. Meg lehet-e őket védeni?
Persze a megelőzést én is fontosnak tartom, de ez nagyon szülőfüggő. Múltkor is egy négyéves forma kislány rohant, bele akart markolni a kutyám hátsójába (amit az nem nagyon bír). Rászóltam, hogy mindig kérdezze meg előbb, meg szabad-e a kutyát simogatni, gyerek nézett nagy csodálkozó szemekkel, aztán anyuka szó nélkül elrángatta onnan.
berku
nehéz tanácsot adni. Nekem egy tacskó keverékkel gyűlt meg a bajom, aki meg is harapott, de attól a naptól 20 m-es körben került ki, ha közeledtem, pedig nem bántottam. Ha ilyenre gondolsz, és érdekel mesélem..
Mindig a kutyától függ, hogy mit is csinál az ember. Ha egy sétatéri keverék támad, az többnyire a bokára megy, és a nadrágot igyekszik kicsipkézni. Ha képzett kutya támad, az karra (kitartott alkarra) harap, tehát ezt kell elkerülni. Hadonászni mindenképpen rossz, sikoltozni, ordítani, elfutni szintén. A nagyon határozott nem és fujj használhat (ezt szinte minden gazda a tiltásra használja, ergo a kutyáknak sem ismeretlen).
És reménykedj erősen, hogy közel van a kutya gazdája, akibe szorult annyi, hogy igyekszik gyorsan megfékezni a kutyáját.
Mégegy dolog. A kutyák rendszerint nem támadnak teljesen ok nélkül, viszont jó a memóriájuk, de ez szelektiv. Vannak dolgok, amikre nagyon sokáig emlékeznek és ilyen lehet, ha egy gyerek a szomszéd utcában levő kerítést zörgeit ingerelve ezzel a mögötte levő ebet nap mint nap. Csak egyszer kell hogy ki tudjon jönni, és nagy valószínűséggel megpróbál törleszteni.
Ahhoz, hogy kisebb legyen a kutyás-nem kutyás ellentét, gyerekeinket is az állatok tiszteletére és nem a tőlük való félelemre kellene nevelni. Erre is van példa, és ezért örülök, ha egy kicsit félős kis ember megsimogatja a kutyámat, miután megkérdezte hogy szabad-e. Sok kutya van, aki az idegen érintését nem szereti és odafog . Ez nem harapás, de egy gyereknek hosszú időre elveheti a kedvét.
Most olvastam a cikket, hátborzongató a támadások listája. :-(( Szerintetek mit lehetne tenni, hogy a döntéshozók tegyenek valamit??
Robin, nem csoda, ha 2 éves kor után kezd megvadulni egy pitbul, hiszen bármely kutya ekkorra válik igazán felnőtté és a kanok ekkor vetik be magukat a rangsorharcokba.
Az etológus lány példájából csak az nem derül ki, mit tegyen az ember, ha már megtámadta a kutya? Ha már belémharapott, vajon olcsóbban megúszom, ha minden erőmet összeszedve nyugton maradok és nem védekezek, nem hadonászok?!
Láttátok egyébként a Fehér Agyar c. filmet? :-)
szia,
ahogy mondtam, 2 éves koráig nagyjából a pitekben is biztos lehet az ember, ha normális körülmények között tartják. Utánna szokott megtörténni a baj. Nem igazán tudom miért alakul ez igy. A kutyasuli ahova jártunk volt egy pitbull-lány. Vele sem volt semmi gond az elején, szívesen játszott az én kutyusommal, pedig ő is lány. Még a labdán sem vesztek össze. Ez addig tartott, amig be nem csibészelték. Nehezen ment, de utánna póráz és szájkosár nélkül nem lehetett lehozni, mert mindenkivel verekedni akart. Vége volt a jó labdás játékoknak, csak a kutyagazdi értette meg nehezen, hogy már nem az a kedves kis kutyuska.
Azt hiszem te is ilyennel találkoztál...
Lehet, hogy igazad van, bár az, amelyik az én megkóstolásomat tűzte ki életcéljául nagyon is jól van tartva. (Rendesen etetik, nem gerincegyenesítgetik, sőt szeretik, és mégis...)(Sőt, kisebb korában még azt is hagyta, hogy megsimogassam.)
Különben más kutyafajtákkal kapcsolatban nincsenek ilyen tapasztalataim.( Amit a lány csinál a cikkben, az nekem is mindig bejön. :))
Viszont amit a pulikról és a németjuhászokról ír, azzal nem tudok feltétlen egyetérteni. Kiskoromban a szomszédék két kutyája közül az egyik puli volt, és bizony ő akart megenni, a németjuhász meg éppenséggel megvédett tőle. :))))
kettőt ismerek, akik szeretni valók - hogy két éves koruk után is ilyenek lesznek-e, nem tudom. Ez nem csak nevelési kérdés :((
Staffordok közül is van barátnőm, sőt van bullmastiff is. Imerek olyat is, ahol a kutya sokkal jobb mint a gazdi (pitbull), de mivel jól nevelhető volt, nevelődött a gazdi - nincs rá jelző - höz. Lánc, póráz mint korbács, vasalt cipő mint gerincegyengető meg hasonlók. Lehet hogy ilyen bánásmód mellet én is mindent harapnék ami mozog? nem akarom kipróbálni!!
szegény kutyusok :((
Ez az etológus lány csúcs! Általában én sem félek, de amikor hörögve morog a pórázról egy bullmasztiff, akkor azért meggondolnám, mennyire megyek közel. Ha szabadon van meg eszébe sincs hörögve-morogni. Minden fajta kutyát kedvelek, leszámítva a kinai meztelen kutyát, de lehet hogy csak azért mert még nem találkoztam vele. :))) A gazdákról ugyanezt nem mondhatom el.
A diszplázia témához még annyit: a szakirodalom azt javasolta, hogy Gandalf kutyát, a rottweilert ne járassuk lépcsőn 6 hónapos koráig. Ezt mi lelkiismeretesen be is tartottuk - nincs is semmi baja -, de nem volt túl egyszerű. 3. emeleten lakunk, a lift kb. kétnaponta bedöglik, úgyhogy nagyon utáltunk sétálni féléves kora körül... Becsületére legyen mondva, Gandalf is gyűlölte, ha cipelik. Ettől persze csak még nehezebb lett az egész.
Más. Cikk a MaNcsban: Gyilkos kutyák: Szabad a gazda.
Sajnos ilyen a diszplázia, túl sokat nem lehet tenni ellene. Bonnie-t egy holland tenyésztőtöl hoztam, kb. 1 maroknyi diszplázia és szemvizsgálati papírral a felmenőktöl és mégis beütött.
Abból az alomból csak Lindsey (akit magának tartott meg) és Bonnie lett diszpláziás. A másik három kuty B1-et kapott, aminél jobbat nem adtak goldennek tavaly Hollandiában.
Egyébként nagyon rendesek, minden évben eljönnek meglátogatni Bonnie-t. (Mi is megyünk oda, ahova kölyköt vittek tőlünk.
Diszpláziánál az első jel lehet, ha nem szeret lépcsőzni, felugrálni és fektéből nehézkesen kel fel.
Szimba
Ezúton is kívánok minden kutynak szép nagy velőscsontot.
Tegnap este eszembe jutott nehany "utolso mondat", megosztom veletek. (megtortent esetek).
- Nyugodtan hagyd a retest az asztalon, ez a parhetes joszag ugysem eri el...
- Kitettem a levest hulni a kertiasztalra...
- Nem emlexel, bezartuk a nyari konyhat? (=ott van a kutyakaja)
- Ezt a hatalmas kovet ugyse tudjak leszedni a kuka tetejerol! (estere ugy nezett ki a telkunk, mint egy szemettelep)
(Lucat ma vittek fodraszhoz, kivancsi vagyok, milyen lett!)
Az enyém is bátor, amíg ott állok a háta mögött és a nagyobb kutyák biztos távolságban vannak. De a mennydörgéstől egészen odavan (hát még a szilveszteri petárdázástól). Bár már egy légy is elég ahhoz, hogy kikergesse a világból (de a szobából mindenképp). :))))))
Kiscsillag:
ha elég következetesek vagytok, le fog szokni a fura dolgok evéséről a kutyu. Ötlet, először kedvesen próbáld behivni ha azt látod, hogy csemege van a láthatáron, és ha kicsit kóstolt is, de bejön agyonig dicsérd.
Az 'illatosítás' ellen meg nem sokat tehetsz. A legtöbb vadászkutya műveli, talán ösztönösen, hogy a vad ne érezze hogy jön.
a viharos dolgokat irigylem, de nálunk sem igy kezdődött. Csak a ház előtt becsapott egy villám (én is láttam, nagyon szörnyű volt, még a fény látszott és akkorát csattant, hogy azt hittem rám borul a ház) - na azóta van sírás és rívás dörgés és villámlás esetén.
SaGa
én meg éjjel sem tudom az erkélyre kiküldeni, pedig az első nyáron mindig kivonult éjszakára. Eltelt egy tél, azóta csak akkor van kinn, ha én is.
Úgy látszik, hogy a szemét és a tehén, ló és egyéb állatoktól származó ürülék ínyenc csemege kutyáink számára. Nekünk két kutyánk van. Simon a 14 hónapos rövidszőrű magyar vizsla, és Pici aki már 10 éves és eléggé korcs szegénykém. Simon kedvence a szemétevés, amiért nagyon haragszom rá, de rendszerint amikor meglátom, hogy valami gyanúsat rágcsál (ami a papírzsebkendőtől kezdve a cigarettacsikkeken át a söröskupakig bármi lehet) és fenyegetően megyek oda hozzá, hogy kiszedjem a szájából, akkor óriásit nyel, hogy esélyem se legyen elvenni tőle a finom csemegét. Egyszer felfordul a sok vacaktól, amit megeszik. A kakát mindketten szeretik enni, de Pici még annál is szivesebben hempereg bele. Minél frissebb és büdösebb, annál inkább. Hát az borzalmas, ahogy utána kinéz. Nem elég hogy b lik tőle még ráadásul fehér is a szőre. El tudjátok képzelni!
Az is érdekes, ahogy a mennydörgéshez és villámláshoz viszonyulnak. Simon eléggé gyáva állat (egyre inkább úgy látszik, hogy reménytelen eset), Pici meg nagyon bátor kutyus. Na most ehhez képest, Pici messziről megérzi, hogy vihar készül, amikor egyébként még nyoma sincs és amint lehetősége van rá, spurizik a garázsba a kocsi alá, ahonnan aztán képtelenség kiszedni (úgy kell letolni róla a kocsit). Ennek tudatában, amikor Simon életében előszőr történt meg a vihar, ijedten rohantam hozzá, hogy ne féljen. Na most a kutya reakciója annyi volt, hogy álmosan fölnézett rám (közben folyt belőlem a víz, merthogy esett is), hogy mi a fenét akarok tőle, hagyjam őt aludni. Azóta sincs semmi baja, ha zuhé készül. Egyébként meg minden mástól (durvább hangokt) összerándul.
Természetesen ha akar bejöhet, söt azért esdekel az egész család, hogy: Gyere már be!!" Nem bírjuk nézni, hogy kint fekszik és liheg. De nem. Ö marad kint. Mert egy büszke csau az ilyen (mafla).
Valamire azért rájöhetett, mert az este, séta után bent maradt úgy féltizenegyig, csak utánna kérte, hogy nyissam ki az ajtót.
Laikus vagyok és kiállításon még csak egyszer voltam nézőként. Az lenne az igazi, ha nem csak a győzteseknél követelnék ezt meg. Ha családtagnak kutyakölyköt vásárolok, különösebben nem érdekel, hogy milyen győztes a Papa, de az igen, hogy legyen egészséges, még akkor is, ha ez sem jelent 100 %-os garanciát - mondom most már. De első kutyásként fogalmam sem volt róla, hogy egy kölyöknél erre is kellene figyelni. Szerintem nincs még igazán a köztudatban.
A mi ebünknél is a csontból faragtak.
De működ a dolog, ha kiállításra mész, győztes címet csak úgy kaphatsz, ha megvan a papírod a szűrővizsgálatról.
Gyakori a rottweilereknél, a német juhászoknál, mióta a 'ferdék' felé ment el a tenyésztés, és tulajdonképpen minden nagytestünél is előfordulhat. Amennyire tudom, a sántítás (lábemelés nélkül), a nehezen mozgó csípő szokott az első jel lenni. Normális esetben 'gyerek kutyánál' nem, hanem úgy 2-3 éves kor körül jön elő. Segít a kialakulásában (ha van hajlam), a korai futtatás (bicigli mellett pl.), a nagy ugrások (patakon át, kerítésen át, ping-pong asztalra fel).
A műtétekről azt mesélték, hogy van úgy hogy elég az inakon alakítani egy kicsit, de van olyan is, hogy a csontot faragják és a csipőt egészítik ki. Egyik sem jó :(((. (és sajnos a jó papír a tenyészpárról sem 100%-os garancia)
Röntgennel tudják megállapítani. Sajnos a csauknál gyakori. Azt olvastam, hogy van, amikor a kutya fájlalja a lábát, nagyon súlyos esetekben szinte fel sem tud állni. A miénknél nem volt különösebb előjel. Néha remegtek a hátsó lábai, de ezt a doki is a növekedésnek tudta be.
Azután egy kisebb csetepaténál kiugrott a combcsontja a csípőből, ez is azért történt, mert a diszplázia miatt a csont gömbölyű vége nem feküdt rendesen a csípőben, könnyen kiugorhatott. Így derült ki.
Azt olvastam, 1 éves kor körül lehet röntgeneztetni a kutyusokat, illetve, ha tenyésztésbe be akarod vonni, akkor kellene is. Úgy tudom, ez Mo.-on még nem nagyon működik. :-(
Diétás tápozunk - nálunk minden fogy ami ehető - és igy ha a rendes napi 3-5 km-es séta (ennyit én megyek) megvan, akkor lassú de látható súlycsökkenés indul meg. De télen megint felszedtünk 1-2 kg. és még nem ment le. A dokink is azt mondja, még fogyni kell - de nehéz is a kutyafogyis-élet
:((((( Fene a "derék polgár"-okba. Egyszer az enyémet is majdnem eltalálták egy negyedikről kidobott palackkal. (Hogy gyerekek is voltak a környéken? - Ugyan már - mondja a "derék polgár".)
Akkor tényleg csak a nemevés marad.
A futkosással csak mértékkel élhetünk, másfél évesen egy 'derék polgár' jóvoltából közeli ismeretséget kötöttünk egy törött sörös üveggel, minek következménye teljes achilles-ínszakadás volt. A fémszál az inban benne maradt és jó Zsoldos doktor, aki a csontok és szembajok nagy tudora, lelkemre kötötte, hogy terhelni eröltetni tilos. Bánatomra ő meg nem az a futkosós fajta.
Jé, az enyém is Csöpi és imádja a macskákat. Persze ő nem megkajálni, hanem összenyalogatni szeretné őket, de ezt azok a szerencsétlenek nem tudják.
A "nemevésen kívül" a sok futkározás ajánlható. :)
Egyébként ? kérdésére:
Az én kutyámnak is vannak kutyabarátnői, meg egy férjecskéje is.
:) Végre megtanultam linkelni, űgyhogy, hogy Szimbának ne kelljen keresgélni:
LINK1
Két roti barátunk diszpláziás. Az egyiknél kimodnottan rosszat tett hogy nem kímélték. A másiknak már néhány hónaposan előjött, erős hátsó lábi sántítással. Úgy 10 hónaposan operálták, most 6 éves, és nem rosszabb az állapota, de a séták mennyiségét ő szabja meg. Ha nincs kedve nem sétálnak. Főleg a közepes és nagyobb termetű kutyákat éri utol ez a csontprobléma. A baj, hogy öröklődik, és két kevéssé diszpláziáz kutyának lehet nagyon beteg kölyke is. Ezért szűrik őket. Vannak fajták, akiknél előírás a kiállíításon, vagy a főtenyész-szemlén való részvételhez a szűrés eredménye. A belga is ilyen, de mi nem járunk kiállításra. Egyen voltunk, az elég is volt.
