Szerintem nem spoilerezek, de aki attól tart, az már most ne olvassa tovább, elég új a film, kevesen látták még
Jobbat vártam, de jó volt így is. Kezdem a legjobb dolgokkal, aztán jönnek az észrevételek is: Emma Stone, ezen mindig valaki kiakad, de akármilyen cuki békafej (Gollamina?) és tehetség, én valahogy sosem tudtam megszeretni, mert van egy ilyen ESZELŐS kisugárzása. Aminek ebben a filmben viszont helye van, és a figura pont így tökéletes. De nem csak az, hanem ahogy jelenetről jelenetre alakítja át a karaktert, lenyűgöző. Emmán túl pedig kb nagyjából így képzelném azt, ha Lars Von Trier és egy Wes Anderson-ba oltott Tim Burton egyszer közösen alkotnának: talán az eddigi legbetegebb Lanthimos az eredmény, pedig hát az eddigiekhez is kellett gyomor. A sztori? Leginkább emancipáció, meg felgyorsított felnövéstörténet, Ember tragédiája és Barbie (!), Nap szépe (Bunuel) meg Amelie (Jeunet), Kis herceg stb így egyszerre, kb mint a kacsa-kutya-krokodil hibridállat a professzor kertjében. Van itt minden, egy percig sem lehet unni, talán csak az ezerféle kameramozgások tűnnek öncélú pózoknak. De kb 2 óra elteltével már azért zavart a sok önismétlés és kúrás (!) és az érzés, hogy ez a film már mindenét elmondta és most ezt fogja még kb 40 percig ragozni. Sokaknak tetszik majd a menő steam-punk világ, de igazából sajnos nem kezdtek ezzel semmit. Akármerre utaznak, lényegében minden ugyanúgy néz ki. Most mondanám, hogy zavart az is, hogy Emmának miért nincsen hónaljszőre? :D És miért volt kontaktlencséje, de ez csak a hülyeség része. A végén kár, hogy az igazi-apa (!) szállal végül semmit sem kezdtek, az még izgi lehetett volna, inkább végképp túlvitte a men-shaminget. Értem én, hogy Emma inkább egy gyermeki lélek és ne csak nő azonosuljon vele, emancipációt lássam, hiszen a világot akarja, kíváncsi, csak szabad akar lenni és dolgokat megélni, de így a Fargo 5. évada után, hát egy kicsit kevesebb érzékenyítő freak-show-ból is értettem volna. Mindazonáltal kiválóan szórakoztam, főleg az első órában és nagyon sokat lehet nevetni, meg poén, ahogy Zsolnayból teáznak, de érdemei elismerése mellett én csak az egy órával rövidebb változatát nézném újra és jutalmaznám magasabb pontszámmal. 8 / 10
Ha sikerül, ma este megnézem moziban a Poor Things-et. Jó ötletnek tűnt előtte újranézni a rendezőtől ezt a nagy KEDVENCemet (Hahaha, értitek, A kedvenc!) Szeretem nézni ezeket a disztópiákat, Fahrenheit 451, 1984, Soylent Green stb... Hol nevettem megint, hol meghökkentett, kicsit Lars Von Trier, kicsit Bunuel, furán játszó színészek, nyomasztó zene. Szerencsére sokat is felejtettem már belőle és így nem untam. A fő sztori, meg a nagy fordulatok azért még meg voltak, persze. Viszont lehet, hogy vagy a film, vagy én nem öregedtünk már jól, de az üzeneteket immár kissé túlragozottnak éreztem és helyenként káoszos is (avagy meta, csak nem vágtam le), szóval olyan nagyon nem bűvölt el, mint első alkalomra. Talán nem is tud, mert elsőre üt csak úgy igazán? Mindettől függetlenül persze, továbbra is remek, nagyon "másfajta" mozi és most nagyon várom Lanthimos aktuális alkotását is.
Csodálatos látványtervezés, én az ilyen kinézetű scifiket szeretem.
Kár, hogy a sztori nemigen kötött le; az utolsó fél órát már csak muszájból néztem.
A manapság menő AI mánia meglovagolását viccesnek tartom: ez a film hiába emlegeti a mesterséges intelligenciát, semmiben sem különbözik a normál robotos filmektől.
És ha már normál robotos film:
Közvetlenül utána elkezdtem az Én, a robotot is. A fene se gondolta volna, hogy ez idén már 20 éves film. De azért picit látszik rajta a kor, néhány díszletet ma már nem ilyenre terveztek volna. Na meg a sok első generációs Audi TT..
És szerintem ma már egy főszereplőt nem ilyen pimasz, irritáló karakternek írnának meg. Ez akkor még vagánynak számított, ma már kínos inkább.
Hát... én se mondhatok nagyon mást: egy minisorozat formájában talán el tudtam volna viselni, de egyben túl hosszú volt.
Így az egész sztori annyit ért számomra, hogy "Az amik megcsinálták az atomot (ezt ugye eddig is tudtuk), és hát közben ment a szarkavarás (ez az infó meg kb nem ér semmit!)"
Nolan, nolan, hajnalban megint nekimentem az oppenheimernek, most is csak a feléig jutottam. Dagályos, hosszadalmas, mint minden filmje, elnézést azoktól akik istenítik.
"de pl. a Rambóval ellentétben nem hihető (azt szerintem könnyebb komolyan venni, és igazából azt tartom a műfaj megteremtőjének)."
Szerintem teljesen jogosan, bár a hihetőség a David Morell féle sztorinál ki is fújt.
Anno még emlékszem, hogy a másodiknál például már meg lettek pendítve olyanok, hogy "azér' a szakadékba zuhanós jelenetnél már illett volna "egy kicsit" meghalnia", de persze túlélte egy jókora vágással az oldalán... amit aztán helyben, s.k. össze is varrt magának. :)
Ezt persze manapság úgy "oldják meg", hogy a szereplőn egy karcolás se esik, mert pl. belecsapják a fejét egy IPE-gerendába, vagy netán egy tűzoltópalackkal ütik le.... (Épp most néztem meg a Méhészt: effélékkel van tele.)
Az egyetlen film talán, amelyik legalább látszatra törekedett az élethűségre, az a Die Hard-széria volt (Mc.Clane trikójára szerintem mindenki emlékszik, és a mezítlábas-üvegszilánkos jelenet is legalább ennyire felejthetetlen).
Nomeg még talán legutóbb a Senki.
(A John Wicket nem hoznám ide, mert ott zúzódás ide - nyúzódás oda, kábé félpercenként halna bele abba, amit kap. Teljesen abszurd az egész.)
