Mi csütörtökön tartottuk meg a péntek 13-át... Anyukámmal voltam, és hívtak, hogy szól a lakásban riasztó, a központ küldött járőrt, de az ajtó zárva van. Természetesen áramszünet miatt szólalt meg (naná, hogy akkor megy el több napon is az áram, amikor tönkrement a riasztó akkuja, de csere alatt van), viszont valszeg egy rövid időre visszajött, és akkor jelzett a központnak is. Amúgy apámat kéne hívniuk, de amikor kell, sosincs nála a telefonja.
Villámgyorsan elindultunk hazafelé, de csak akkor jutott az eszünkbe, hogy elfelejtettük megtankolni a kocsit, amikor döcögni kezdett, majd leállt a motor. (Apám még mindig nem vette fel a telefont) Csak itt jön a csavar, hogy nem a benzin fogyott ki... A szervizben még mindig nem tudják, mi a baja, egyébként katalizátor hibát írt ki, de attól nem áll meg. Éljen a 10 éves francia technika, és apám, aki csökönyösen ragaszkodik hozzá. :-D
Ma elmentem vizsgázni, ami beugróval kezdődött. Az egyik kérdésre csuklóból írtam egy mondatot, aztán pár perc múlva végiggondoltam (amennyire beparázva tudtam gondolkodni), hogy ez a válasz egy másik (fel nem tett) kérdéshez tartozik, és annál logikusnak is tűnik, ennél meg nem. Arra következtettem, hogy biztosan hülyeség, és kihúztam.
Persze, hogy mindkét kérdésre ugyanaz a válasz, és a jót húztam ki. Ha legalább beadás előtt megkérdezem az egyik tanárt, hogy jót írtam-e, sikerült volna. Ügyi vagyok.
FB-on megtalált egy szerb srác, aki állítólag Budapesten élő személyi edző, hogy marketing célból ingyen edzene embereket. Furcsállottam, de ám legyen, úgyis tervezem majd.
Kérdezem, hogy kezdésnek van-e ötlete szétnyílt hasizomra, mert sima haspréssel csak rosszabbodna, a rendes edzés előtt azt raknám rendbe.
Persze, ő táplálkozási tanácsadó is, tud rá étrendet. Hülye vagy bammeg... mozgásszervi eltérésre diéta? Oké, akkor még egyszer: tehát túlfeszült a hasizom, szétnyílt, úgy maradt, vissza kellene tornásztatni, amúgy diastasis rectinek hívják, hogy be tudd azonosítani.
Peeersze, tudja, ő már sok császáros anyukát edzett, tudja milyen a vágott izom. Hábazzeg, ez nincs elvágva, ez mechanikusan nyúlt ki. Tudod, terhesség, megnőtt méh, stb...Ja, tud rá diétát.
Kistrollt megfürdettük, megtörölgettük, pelenkát adtunk rá, rászenvedtük a ruhát (én vagyok béna, vagy ez másnak is ilyen nehezen megy?). Megcsodáltuk a patyolattiszta gyereket, majd üdvözült mosoly kíséretében beszart. Kezdtük előről az egészet...
Amikor 20 éve a szomszédunkban megnyílt a szupermarket, akkor jót lehetett röhögni, hogy a kezdeti időkben(1994-95) hány autó jött oda, és esett pofára. Az ablakból nézhető ingyencirkusz volt! :)))
Ma úgytudom pünkösdvasárnap van, bár reggel elindultam a boltba, és a parkolójába jutott eszembe, hogy pünkösdvasárnap van. Aztán az anyukám is boltba akart menni, ő se tudott. CBA :D
Kiscsajt két órája próbálom elaltatni. Látszik rajta, hogy nincs különösebb gondja, most a szelek se bántják, evett, pelenka is tiszta. De sír, nyühög. Mindent végigpróbáltam, amikor eszembe jutott, hogy van relax app a mobilomon. Madárcsicsergés? Neeem. Eső? Neeem. Hullámverés hangja? Neeem. Porszívó max hangerőn? Igen!
Úgyhogy most a mobilt megkapta kölcsönbe a kiságyba, maxra állítva a hangerőt és zúg a porszívó hang. Ő meg 3 perc alatt aludt be.
Sajnos itt tényleg valamilyen emésztési gond lesz. Rengeteget és bűzöset fingik, ilyenkor láthatóan megnyugszik. Amikor a roham rátör, akkor tényleg fájdalmasan sír (könnyezik is), görcsbe rándul a teste, iszonyú erővel markol amit elér, veri a víz és teljes erőből tekereg. A hasa meg kemény. Se ringatás, se beszéd, semmi nem nyugtatja meg.
Ha nincs ilyen görcsroham, akkor máshogy sír, inkább hüppög - arról tudjuk, hoy nincs különösebb baja. Az ágyában pedig simán elnézeget és gőgicsél 1-2 órát is. Ha a mi ágyunkra kitesszük nappal, érdeklődve nézi a színes takarókat, gőgicsél és próbál nyúlkálni feléjük, csak még ugye kéz-szem koordináció hiányában nem sikerül egyelőre :)
De a görcsrohamos keserves sírás a testbeszéddel kombinálva vmi bajt jelez. Tartok tőle, hogy későbbi ételallergia előfutára lesz ez - ne legyen igazam.
A bélgázok meg úgy távoznak, hogy egy elhízott felnőtt férfi is elbújhatna mögötte. Ráadásul néha kissé acetonos a lehelete, ennek se örülök. A roham alatt a kiszáradás jeleit is mutatja, kutacs beesik, szakad róla a víz és nagyon készségesen fogad el vizet, sokat is iszik.
Elvileg a kórházban sok labort csináltak és nem volt semmiben eltérés, de ha nem javul, akkor futunk még egy kört.
Ami a cuki, önszivatós kategória: full vákuummal szívja be a cumit, közben kézzel húzná ki a szájából és küzd saját magával :) Gondolom még nem esett le neki, hogy a karja is hozzá tartozik :)
ez a hasfájás nevű "betegség" ez tényleg csak a szülők megnyugtatására lett "kitalálva". Gyakorlatilag az orvostudomány szerint nincs baja a gyereknek, csak mondjuk nincs kedve aludni, feküdni, nyűgös, stb.
BÁRMIT vehetsz a Kiscsajnak...mindegyikre rá van írva láthatatlan betűkkel, hogy csakis a szülők megnyugtatására készült, ill ugyanolyan tollal a felhasználási útmutató: éjszakánként lassan ringassa a babát, amíg el nem alszik
Egy ismerős kifőzdében a kedves vevők folyton csak úgy mondják, hogy "Egy rántott húst kérek!", hiába van úgy kiírva, hogy rántott sertésborda ennyi és ennyi, rántott csirkemell annyi és annyi. Szegény alkalmazott ilyenkor halál türelmesen visszakérdez, hogy "Csirkéből vagy sertésből?" Na, a múltkor végre valaki úgy mondta, hogy "Egy rántott bordát kérek!" Mire a kiscsaj automatikusan: "Csirkéből vagy ser...", aztán elnézést kért - meg két perc röhögőszünetet.
Mai apró begégés. Bár inkább csak nyelvbotlás. A húgom leküldött a boltba májért, de nem mondta, hogy milyent hozzak. Ezért a boltban a pultnál állva megkérdeztem, hogy sertés vagy disznómájat hozzak-e? Természetesen a csirke lett volna a másik opció.
Amikor elindult a hiszti korszak, egyszer az istennek sem bírtam megnyugtatni sem elterelni a figyelmét. Mondtam neki, oké, ha te ordítasz, akkor a zene is ordíthat. Betoltam neki Iron Maident (mégse kezdjük től durvával) és láss csodát 10 másodperc múlva csendben figyelte a zenét. :)
Nálunk nem volt horror szerencsére, bent voltam végig. Az volt a taktikám, hogy amíg nem idegeskedik az orovos, meg a bába, addig nekem sem kell. Mert eddig az összes információm amerikai filemkből származik, ott meg nem a maga naturális valóságában van megmutatva a történet. Asszonnyal csak ilyen félmondatokban kommunikáltak, mert ő nagyjából transzban volt, nekem meg néha szóltak, hogy hova álljak és mit csináljak. Fogd meg a lábát és told erre, amikor nyom, ilyesmik.
Na ekkor éreztem magam úgy, mint a kisegítőbe járó Piftike, aki rajzol egy kört, közli, hogy zsiráf és mindenki megdícséri. Állandóan dícsérgettek, hogy milyen ügyes vagyok, miközben halál bénán próbáltam letükrözni, amit a másik oldalon a bába művelt. Ügyes vagy, simi-simi. Bvőőőőőő...
Amikor felsírt a gyerek, akkor azért felhúztam a szemöldököm és megkérdeztem, hogy ennek a ráncos kis krumplinak, ami a fiam, így kell-e szörcsögnie. Amerikai filmek ugye. Ott ilyen érces hangon ordít a csecsemő már az elején. Itt meg a kis tökös csak hörgött, mint darth vader. Mondták ja, így kell. Tele van még a tüdeje. Próbáltam a szemüket figyelni, hogy mindjárt tágra nyílik és rohannak a gyerekkel elfele, de semmi ilyen nem történt, a gyerek meg abbahagyta a hörgést mire idáig jutottam a gondolatmenetben.
Á, Szöszi sem a könnyebbik végét fogta meg. Végig bent volt velem és ő látott többet az egészből. A végén nekem már vagy csukva volt a szemem (hogy a gyerek jöjjön ki és ne a szemgolyóim), vagy egyszerűen bealudtam fél percekre. Ő az egészet végignézte. Utána ránéztem a karjára és kék-zöld volt, kérdeztem, hogy ezt hol szerezte.
"Amikor a doki pucolt, ráharaptál, én meg nem mertem szólni érte..." Erre nem is emlékeztem, de állítólag őt használtam gumicsontnak, amikor már nagyon fájt. Kicsit később elég könnyedén tudott volna egy fogorvos a karja alapján azonosítani, amikor már kirajzolódtak a harapásnyomok.
Ráadásul szegénynek nem szóltak, hogy altatás után normális a reszketés. Hajnali hét körül (végigvirrasztott és izgult éjjel után) engem visszadobtak a szülőágyra aludni az altatás után, ahol a nagykönyv szerint remegtem. Mivel voltam már altatva, engem nem lepett meg, kértem még két plusz takarót, aztán bekómáltam. A személyzet is inkább hagyott aludni, szegény Szöszi meg az álmossággal küszködve ült mellettem és pánikolt, hogy miért remegek.
Egyúttal megemlékeznék az ottani csapat egyetlen bunkó tagjáról: amikor felszabadult a műtő, beteghordó vitt át. Állítólag rosszul kulcsoltam a kezem (félig aludtam bazze) a nyakára és nyomtam az oldalát, ami fájt neki (ó, eszem a szívét, biztos rossz lehetett...). Úgyhogy rám mordult, én meg a korábbiak után nem voltam túl udvarias hangulatban, valamit elég csúnyán visszaszóltam. Na, vajon mennyire finoman lettem letéve a műtőasztalra? Jaja, úgy nekifutásból leb..ott rá :)
A műtőben még altatás előtt próbáltam a stábbal egyezkedni, hogy toljanak már a beavatkozás végén néhány helyi érzéstelenítést, hogy pár órát nyerjek vele. Az egyik műtős asszisztens végül szerzett, istenkirály volt utána, hogy órákig nem éreztem az alfelem :)
Egy héttel később a dokihoz kellett mennem varratszedésre, ott kb háromszor játszottuk el a "-Foglaljon helyet! - Köszi, inkább állnék..." műsorszámot :)
Dokit egyébként imádom, nagyon jó szakember, de iszonyúan szórakozott ember. Szülés másnapján bejött hozzám, akkor már úgy éreztem magam, mint akit acélbetétes bakanccsal úgy ötvenszer izomból picán rúgtak (úgy is nézett ki). Kérdeztem, hogy van-e esély, hogy minden érintett testrész idővel visszaáll a gyári beállításra? Doki elrévedt a távolba:
- Hát, a méhszáj soha nem lesz már gombostűfejnyi...
Köszi, nem pont erre gondoltam, de hát sok év orvosi egyetem megtette a hatását :)
