"Debrecenben és Fehérváron nem akarják felfogni, hogy semmi különös nem történt/történik, csak egyszerűen végére értünk a Gyűrűk Urának, az orkok, hobbitok, buzitündék meg a vidéki lakógödrök egyéb torzonborz népeinek az ideje lejárt, és a Király visszatért. " /Nem fog lefeküdni, James/
Beborult, feltámadt a szél, odaértünk a vonulásra, hát kihagyom legközelebb, de a lányom még nem volt ezért rábólintottam, hogy menjünk. A szokásos félrészeg csürhe feelingje volt az egésznek, több emberre is számítottam.
A Secusok nagyon aktívak voltak, nem tudtam lejutni a táborba, minden lépcsőházi ajtót alul fölül " védtek".
Ellenben a második szinten is jó volt a szurkolás az első félidőben, utána alább hagyott a lendület, bántóan zavaró volt ugyan azt a nótát erőltetni egymásután 10x, Ádám túl volt hangosítva, idegesítő volt . Ezt a tapsolást el kéne felejteni a nóták többségénél mert a nótát nem hallani tőle, ráadásként ugyan ott tartunk mint 10 éve is: annyira hadarjuk az egészet, hogy érthetetlen katyvasz az egész.
A játékunk csapnivaló, kaszinós minden mozdulatunkat betanított a játékosainak, olvasták mindenünket, teljesen megérdemelt győzelmet arattak, gyakorlatilag helyzet nélkül, de ez a mi hibánk.
Fájt már a hosszabbítást végigszenvedni, közünk nem volt semmihez.
Hoztuk ezt a szokásos ötlettelen, ritmusváltás nélküli, alibi támadó focit.
Sztanko bebizonyította , hogy karizmával nem lehet sikert elérni. Bármilyen szimpatikus a hozzáállása , nagyon távol áll a felső polctól. Gyuri unszimpatikus egy pali, de szakmailag lefocizta Sztankot. Az egy más kérdés, hogy Gyuri kerete max 1 meccs lesz az EL-ben totál utolsó kiemeltként. Egyetlen sikere, hogy 2. körben kezdenek, ezt is nekünk köszönhetik.
Áldom az eget amiért lemaradtam a derbi jegyről, semmi kedvem nézni ezt a játékot, semmi tét nélkül meg értelme sincs.
Sima tippmix meccs lesz ahol simán megaláznak majd a majmok mert lelkileg nullán vagyunk.
Továbbra is tartom, hogy Lisztes eladása az évtized üzlete volt, fájjon a feje az új klubjának.
A gond inkább az, hogy megint fél keret kuka, jönnek újak, vagy beválnak vagy nem, nincs állandó alap keretünk, építkezünk és ugródeszka vagyunk, de így nem lépünk előre csak egyhelyben topogunk.
Talán az új szponzor hoz egy kis előrelépést.
Nekem nem magyarázat a szezonban legtöbbet lejátszott meccs, ezért kapják a fizetést, ezért dolgoznak, ezért lettek focisták.
Erre van a stáb,hogy ezeket az akadályokat leküzdjék.
Teljesen megérdemelt volt a paksiak tegnapi sikere, amihez gratulálok. Ehhez sok minden kellett egyszerre, ami összejött nekik. Rég láttam ennyire indiszponáltnak és szarnak gyakorlatilag az egész csapatot. Elfogadható volt Traoré (nagy kár a meccslabdáért a 88.percben), Botka és Marki, esetleg Maiga.
A középpálya nagy betli volt, Romdahne, Abu Fani, Loncar teljes homály, Civicet hozzátéve ez nagy nulla volt. Varga B. dettó, de helyére beállt Kodro, akkor látszott, hogy ennek vége lesz. Arról nyilván az edző nem tehet, hogy kimarad a tizi meg Traoré kihagyja, de hogy 10 ember ellen nincs helyzetünk, az durva. Majd Böde többet csinál, mint a három csatárunk együttvéve, összehoz egy kiállítást, és nem tudják tartani.
Nem szokott Sztankó nagyon rosszul cserélni, de ma minden ilyen döntése rossz volt. Kodro, komolyan? A beteg Lisztest be, majd 15 perc után megalázva le? (Még ha egyébként egyetlen jó megmozdulása sem volt, de akkor nem kell becserélni se.)
Itt elsősorban a teljes csapatbetli volt az ok, de ehhez jött még az edzői hibák. Nem mondanám, hogy Bognár lemeccselte, mert semmi extrát nem csinált, azt, amit ilyenkor kell. Általában nem jön be, ha berúgjuk a tizit, lehet hogy 4-0 ide a vége. Most bejött neki és nem is érdemeltük meg ezzel a játékkal.
Ez van, kár érte, van ilyen. Vasárnap lehet kozmetikázni a rossz szájízen.
1933. május 14-én a Megyeri úton majd felbillent a pálya és 1-0-ra kikaptunk az Újpesttől. A híres T betűs csatársor játszott. Ezzel az Újpest lett a bajnok.
Két hét múlva, május 25-éna Hungária Körúton rendezett Magyar Kupa döntőben a huszadik percben 5-0-ra vezettünk és 11-1-re vertük az Újpestet. Ez volt a híres mócsing közte meccs és mi nyertük a kupát.
Hát igen. Pesics izgékony, darabos agresszivitása, vállalkozókedve Kodro gátlásos impotenciája helyett jól jött volna, ha emlékszünk még a Csukaricski elleni utolsó perces gólra. Marquinost sajnos elviszik, pedig elevensége életet lehet a kínlódó, meddő csatárjátékba. A tizenegyest pedig sosem a sztár gólvágóval rúgatják. Magát Albertet még húszéves korában leszoktatták róla. Sorsdöntő helyzetben tizenegyest rúgni külön lelki alkat dolga. Most is láttam, földre szegezett tekintettel lőtte el. És félmagasan. Ami csemege. De kellett a dicsőség, hogy gólt rúgott a kupadöntőn. Abu Faniban megvan ehhez a blazírt magabiztosság.
Mi az ördögöt keres itt a himnusz, amelyet csakis válogatott rendezvényeken szabadna lejátszani. Amúgy ez amerikai divat, ahol az NFL meccsek előtt mindig lejátsszák a Himnuszt. Magyarországra behozni silány utánzás, utánérzés. A Újpest egy időben próbálkozott ezzel. Attól, hogy a Paks átszellemülten hallgatta a Himnuszt, játéktudásra kutyaütők maradnak. Mert hát ismerjük el, mégiscsak azok.
Kodroval eleve eggyel kevesebb voltunk. megkapja a labdát és hátrapaszolja. Zacha nálam akkor is kezdő, ha ügyetlen. Botka játszott, hogy a szövkap előtt bizonyítson. De Macrackis gyorsasága, játékkészsége számított volna a szélen. Traorét nagyon sajnálom, az egyetlen volt, aki hozta magát. Ha tényleg kupát akarok nyerni a döntőben nem a tartalékkapust védetem. Lisztes flegmája... A kis brazil akkor is jobb, ha éppen nem megy neki. Abu Fani rideg, hideg, mechanikus, korrektül osztogatja a labdát a hozzé legközelebb állónak. Cissé, Maiga jó, nem rajtuk múlott.
És hát Varga rúgta a tizenegyest. Rajta már egyszer majdnem elment az elődöntő. Egy nyugasabb pasas kell ehhez. A kihagyott tizenegyes után biztos voltam a vesztésben. És főleg akkor, amikor Kodro Zaka keresztbelőtt labdájáról öt centivel lemaradt. Ilyen ugyanis láttam már egyszer a londoni EB német-angol elődöntőjében. Hajszálra ugyanilyet. És azt a németek nyerték.
Fájdalmas. Ilyen meccsek vannak. Nem is beszélve arról, hogy a Magyar Kupa sportértéke a nullával egyenlő.
Kaszinós Gyurit azért ne dicsőítsük, a 120 percből 110-ben arra rúgták a labdát, amerre álltak. Volt egy extra kapusteljesítményük, meg 1 db szögletet megoldottak. Ja meg a végén rúgtak egy gólt üres kapura. Ennyi volt a játékuk.
Sztankovicsot viszont lehet szidni, a meccs rajta ment el. Rosszkor és rosszakat cserélt, érthetetlen hogy miért hagyja Vargának rúgni a büntetőket. Civicet csak a 20. rossz beadása után kapta el 90 perc játék után, pedig az az első labdaérintésétől látszott, hogy nem megy neki a játék.
Játékvezető spori is hozzátette a magáét, a végén bemutatott 1 perc hosszabítást, miután a hosszabbításban volt 4 csere meg egy sárga Szappanosnak időhúzásért. Rengeteg sárga elmaradt, sok volt a fordított ítélete is.
Ezek után kíváncsi leszek a lilák elleni meccsre, az előjelek nem túl biztatóak.
Bár inkább csak a második félidőt tudtam követni, de nagy csodát azért nem mutatott a kapusuk. Ívelgettük be a pontatlan labdákat az ötös vonalába, amiket összeszedett, de amúgy semmi bravúr.
Vargától is elég lett volna ennyi a szögletnél, amiből a gólt kaptuk.
A mérkőzés legjobbja egyértelműen az, aki a paksiak kapujában álldogált.
Illetve dehogy állt, remekül védett.
Ebből viszont az következik, hogy részünkről nem elsősorban a taktikát, a meccstervet, a cseréket, stb. kell szidni, hanem a 40 perc emberelőny elherdálását, a kihagyott büntetőt és az elrontott ziccereket.
Félre ne értsük, a kapus éppúgy a csapat tagja, és van úgy, hogy pont ő tartja meccsben a gárdát. Most is ez történt, le a kalappal előtte.
És persze jár a gratula a teljes Paksnak, mert egy mégoly zseniális kapusteljesítmény sem hoz két gólt a konyhára.
