összességében a Salernitana volt a kezdeményezőbb, ha a helyzeteik számát és minőségét vesszük alapul, egy döntetlenre rászolgáltak volna. tudtuk róluk, hogy egy az életéért küzdő, kellemetlen ellenfél, de ahogy nekik is nagyon kellett volna, úgy nekünk is égető szükségünk volt a három pontra. ami zavart, hogy bár sikerült mezőnyfölényt kialakítanunk, rengeteget és összességében pontosan passzoltunk, ennek a bő hatszáz kísérletnek a fele hátul történt, előre megint nem nagyon sikerült eljuttatni a labdákat.
A VÉDELEMHEZ: Utóbbi évekbeli, nem érdeméhez méltón becsült védőnk, Kolarov nagy becsülője voltam. Ritka, de a Lazioban is megfordult szerb pár évig a csapatunk, ASRoma legjobb védője volt. Pokoli izomzat, bombaerős szabadrugások, fáradhatatlan felfutások, kellő pokróc-keménység, de nem durva - bár ma lenne ilyen balvédő futónk.
Ha már Salernitana: az előző idényben a Salernitana egyik 33 éves játékosa megalázóan nagy távoli gólt rúgott egy megalázó lövőcsel után a Rómának. A góllövő neve Candreva, a megalázott róma-játékos bizonyos fő alapember volt (nem írom le a nevét, szégyellem).
sokszor nyilatkozott úgy a csapatról, mint formálódó garnitúra, a kelleténél valóban többször emlékeztette a szurkolókat arra, hogy még nem tartunk ott, mint ahol az Inter, a Napoli vagy a Juventus tart (vagy bármely csapat, amely éppen aktuálisan jó formának örvend). a sok sérülés szintúgy nem segítette a munkáját (és ez még tényleg igaz is), ettől függetlenül valahogy túl sokszor támadt az az érzésem, hogy csak mentegetőzik, magyarázkodik, kifogásokat keres.
a nemzetközi kupaporondon szép eredményeket értünk el Mourinho irányítása alatt, ez vitán felül áll. azon (vélhetően kis számú) hasznos idióták táborát erősítem, akik egy bizonyos Antonio Cassano miatt lettek Róma szurkolók - pedig volt már ennek előtte egy szép Totti mezem a szabadkai piacról, csak épp azt nem tudtam, ki az a Totti. lényeg a lényeg, az EKL-győzelem számomra ugyanolyan kedves emlék, mint bármely más trófea megszerzése (és utóbbiból bő húsz év alatt mindösszesen négy jött össze, szóval én aztán nagyon meg is becsülöm őket).
DE! ha a szívünkre tesszük a kezünket, azzal a kerettel és emellett a sorolás mellett azért illett megnyerni a konferencia ligát, még ha ehhez az egyébként akkor még kiváló nevekből álló Leicester City testén át is vezetett az út. épp ezért az EL-döntőt nagyobb bravúrnak gondolom, mert komoly ellenfeleket léptünk le, akiket bár legtöbbször nem szép, legalább eredményes futballal vertünk meg.
elvitatni a portugáltól a nemzetközi sikereket nem lehet, ettől függetlenül személy szerint nem tudom különválasztani attól a gyalázatos, ötlettelen, sokszor teljesen semmilyen focitól, amit viszont a bajnokságban (és a kupában) látunk a csapattól - mely egyébként egy jó csapat is lehetne akár. nem is elsősorban De Rossitól várok sokat, sokkal inkább bárkitől, aki nem Mourinho.
Azért az sokat elmond, hogy az ő Romája rakta tele párszor az Olimpicot, amire nagyon rég nem volt példa, hogy egy szezonban többször is csutka telt ház van. Átlagnézőszám is nagyon megugrott alatta. Az olaszok szerették.
szeretnénk, szerettünk volna a nagyok közé tartozni(nekem ez egyenlő az első négy hely vmelyikével tartósan, stabilan, éveken át/keresztül), és odamaradni, de ahogy telnek múlnak az évek, meg fogy a pénz, meg ffp, mára már 6.helyen is qrva nehéz tartani ezt a csapatot.
