Ágopcsa: Az amúgy inkább Ágopsá ~ Ágopsa alakban ismert örmény név alakváltozata. Ennek előtagja a magyar Jakab névnek megfelelő az örmény Հակոբ egyházi személynév nyugati örmény Hagop ejtésmódja (ugyanez keleti örményül Hakob) némileg kelet-európaiasodva–magyarosodva. Az utótagban vita van, hogy az a ջան (nyugati csan, keleti dzsan) ’lélek; <megszólításban a név után> kedves’ szó n-et vesztett rövidülése vagy a շահ (sah) ’sah, király’ tiszteleti név. A nyelvészeti tipológia az előbbit valószínűsíti.
Lenkes: A Lénárd személynév Len- rövidülése a magyar -kes összetett kicsinyítő képzővel. Tehát ez régi köznapi személynév, amelyet a leszármazottak a felmenőtől megörököltek megkülönböztető névként.
A lelkes melléknév ’lelkesedéstől áthatott, fellelkesült’ jelentése a nyelvújítás tereméke. Korábban ’állat’ volt az értelme a latin animus ’lélek’ szóból származó animalis ’állat; lélekkel rendelkező’ szó tükörfordításaként. Az állatok ui. a régiekkel szerint a növényekkel szemben olyan élőlények, amelyeknek lelkük van.
A Lelkes vezetéknévre azonban Kázmér Miklós más magyarázatot ad, és szerinte csak másodlagos hangalaki egybeesés lépett fel. Úgy tartja, valójában a Lőrinc egyházi személynévből rövidült és továbbképzett Lőkös ~ Lőkes személynév alakváltozatáról van szó. Az l hang a nyelvjárási ződes ~ irodalmias zöldes ejtésváltozat visszahatásaként került be (Lölkös ~ Lölkes), majd ebből e-ző nyelvjárási környezetben alakult Lelkes-sé.
A magyarban a mély hangrendű szavakban a szó eleji k > h változás nagyon régen történt, jóval a honfoglalás előtt. Ezt mutatja, hogy még némivel a honfoglalás előtt átvett török szavakban is megmaradt a k hang, mint a komló, karám, kos stb. Itt tehát szem időben, sem térben nincs valószínű érintkezési pont az arab ḥamās szóval való kapcsolathoz.
Ráadásul a honfoglalás előtt (de még egy ideig utána is) a mai h-nak megfelelő hangot a magyarok másképp ejtették, úgy mint ma a németek a ch-t. Az arab sok h-szerű hangot ismer és megkülönböztet, és ezek csak a magyar fülnek hangzanak egyformának. Az arab ḥamās szóban egy olyan hang van, amely különbözik a mai és a régebbi magyar h-tól is. Ezért, ha minden más ellenvetést félreteszünk, és feltesszük, hogy mégis az arab vette volna át a kamasz-ból „lágyult” *hamasz szót, akkor egy ettől eltérő hanggal kezdődne. Ha viszont a magyarról tesszük fel, hogy átvette volna ezt az arab szót, akkor a *hamasz > kamasz „keményedést” nem tudjuk megmagyarázni, mert ez pont a fordítottja annak, amit ismerünk.
De az alapgond az, hogy a magyarban kimutathatatlan, hogy valaha is lett volna *hamasz szóforma. (És ha lett volna korai k > h lágyulással, akkor a kamasz veszett volna ki úgy, hogy nem is tudunk róla.)
Mint régebben említettem már, hogy van egy ismerősöm, akinek Kamasz Tóth a család neve. Ha létezik ez a "K"-ról "H"-ra lágyulás, és a kamasz, az nem kiskorú jelentésre vonatkozik, hanem a hamas(z) lelkes-re esetleg, akkor az lehetséges -e?
Én magyar vonatkozásban nem találkoztam Hamasz névvel, így a kérdést nem nagyon tudom hová tenni. Lengyel területen van Hamasz, de annak a végét máshogy, magyar helyesírás szerint s hanggal kell ejteni. Ezt a végződést én szláv kicsinyítő képzőnek érzem, így (bár pontos etimológiát most nem tudok adni), belső lengyel képzésnek tartom.
Viszont vannak ténylegesen arab eredetű nevek a térségben. Ilyennek gyanítják végső soron egyesek pl. a magyar reformkorból ismert Vachott ~ Vahot családnevet. Nyilvánvalóan ilyen azonban a Hamza, amely arab személynévből ered: حَمزَة (ḥamzat / hamza) ’oroszlán’.
Nem nagyon találkoztam errefelé arabizált zsidó nevekkel. Úgy vélem, a zsidókat eddig a diaszpórában is megtartó izoláció a névviselésükre is kiterjedt. Egészen a legújabb időkben állami nyomásra vették fel környezetük nevét, de ilyen nyomás a Közel-Keleten (centralizált állam híján) nem volt.
Ui. A Hamász terrorszervezet neve formálisan megegyezik a حَمَاس (ḥamās / hamász) ’izgalom, felindultság, lelkesedés, elragadtatás, buzgalom’ szóval, de valójában egy ’Iszlám Ellenállás Mozgalom’ jelentésű elnevezéshez alkotott betűszó. Hacsak ezt a közszót is tekintjük, ez nem tűnik alkalmasnak személynévadásra, ezért a hasonló hangzású nevek alapjának valószínűtlen.
Bilánszki: A RadixIndex.com a Bilanski nevet az ukrán-lengyel-szlovák érintkezési területről adatolja. A magyarosan írt Bilanszky ~ Bilánszky alakot pedig egyrészt magyar keresztnévvel Boroszlávból (amely talán az Eperjes melletti Boroszlóval azonosítható), másrészt román utónévvel Máramarosból.
Összességében tehát ukrán-ruszin névnek tűnik (Білянський ~ Біланський / Biljanszkij ~ Bilanszkij), és egy olyan településnévre utaló -ський (-szkij) képzős lakosnév, mint az ukrán Біляни (Biljani) ~ Білани (Bilani). Neves lengyelországi ukrán személyek is viselték ezt a nevet, mint pl. Петро Білянський (Petro Biljanszkij) ~ Peter Bielański. Ez utóbbi rámutat az ukrán-lengyel együttélésre is, ami felveti annak a lehetőségét veti fel, hogy az ukrán-ruszin nyelvűek a lengyelben gyakori Bielany településnevek egyikének kiejtését is hozzáalakíthatták a saját nyelvükhöz.
Ezek a településnevek mind azt jelenti, hogy a ’fehér valaminél (patak, templom stb.) lakók’. Emiatt lehet, hogy az -an tag is a képző része, így minden olyan településnév is szóba jöhet forrásul, amelynek neve, vagy nevének fő tagja az ukránban vagy az azzal érintkező szláv nyelvben ’fehér’ értelmű. Pl. a számos szlovák Belá településnév melléknévi formája beliansky. A szlovákokkal együtt élő ruszinok az ilyen településnevekről szintén vehettek a maguk számára értelmesítve Білянський (Biljanszkij) nevet.
Ui. A név lehetne cseh (pontosabban morva) is, mert ott is van Bílany település, amelyből adódott is a történeti Bílanský vezetéknév, de a fent mutatott földrajzi kötöttség miatt ez nem valószínű. (A cseh és az ukrán nyelv az, ahol a ’fehér’ értelmű melléknév első szótagjában /i/ hang van.)
Plopp: Szerintem ez a román Plop vezetéknév magyarosodása. Ennek közszói jelentése van: ’nyárfa’. A románban viszonylag sok családnév alakult puszta növénynévből. A motiváció lehet valamilyen ma már átláthatatlan metafóra, amely az adott növényhez kapcsolódott, de utalhatott az illető lakóhelyének vagy birtokának jellemző növényzetére is.
A paleszteniai arab nyelv melyet többen egyszerűen csak palesztin nyelv névvel is illetnek a levantei arab nyelvek része, az arab egyik változata. Beszélői Palesztina államban, a Gázai övezetben, Izraelben és Jordániában élnek, közeli rokona még a jordániai arab nyelv, a szíriai és libanoni.
Arra gondolok, hogy esetleg magyarosított zsidó nevek lennének? Nincs jelentősége, csak érdekel.
Az Új magyar etimológiai szótár a kuvasz szócikkében megemlíti, hogy a "kamasz szóval való összefüggése kevésbé valószínű." Hangtanilag a v > m változás nem lenne lehetetlen, de az első szótagi u > a már problémásabb, ugyanakkor a kamasz szónak nincsenek meg a török párhuzamai. Ez utóbbi arra mutat, hogy ha közös eredetre gondolunk is, a szóhasadás nem török nyelvben történt. Ha a magyarban történt, akkor kettős átvétellel kellene számolni: a kuvasz az újabb (amelyik még jobban hasonlít a török eredetire), a kamasz pedig a régebbi (amelyik a magyaron belül módosulva eltávolodott a török előzményétől). Ugyanakkor a kamasz sem lehet túl régi magyar szó, mert mély hangrendű szavakban a szókezdő k-nak akkor h-vá kellett volna válnia. Ilyen pár pl. az újabb gödény és a régebbi hattyú.
Palya: Vö. szlovák Paľa családnév, amely a szlovák Pavol ’Pál’ egyházi személynév magyarból átvett Pal köznévi tövének és a kicsinyítő funkciójú -a végződésnek a kapcsolata. Az l > ľ lágyulás ilyen esetben expresszív mozzanatként sokszor tapasztalható, pl. magyar Kálmán > szlk. Kaľo, szlk. Filip > Fiľo.
Lehetséges azonban esetleg magyar eredetű is, mert a magánhangzóközi l > ly lágyulás alkalomszerűen a magyarban is felléphet, vö. szláv nosilo > magyar nyoszolya. Így a magyar Pál személynév magyar -a kicsinyítő képzős származékából, a Pala személynévből, illetve az ebből lett apanévi családnévből is kialakulhatott.
Pelyák: Vö. ukrán Pelák (Peljak) családnevet, amelynek a szlovák (Peľak) és lengyel (Pelak) párhuzama is van. Ez valamely Pel- alakban rövidülő személynévnek (talán a Пелагея / Pelageja mint anyanév?, de vö. cseh Pelhřimov helynév < Pelhřim személynév < latin peregrinus) és az -ak nagyító-rosszalló képzőnek a kapcsolata. A felmenő ilyen személynevét örökölték a leszármazottak megkülönböztető személynévként.
A ragadványnevekből lett kettős családnevekhez vö. Márkus Mihály: A tirpák etnikai csoport kialakulása, https://mek.oszk.hu/07800/07877/ 141–145. oldal
Kamasz: A kamasz köznév mai ’serdülő korú, tinédzser, tizenéves fiú v. 〈főleg összetételben〉 lány is’ jelentése a XIX. századi nyelvújítás terméke. Ezt megelőzőleg az alábbi jelentései adatoltak: ’egy fajta kutya’ (XIV. sz.), ’oktalan állat’ (XVII. sz.), ’megöregedett kutya’ (XVII. sz.), ’hórihorgas legény; fajankó’ (XVIII. sz.)
Vezetéknévként ez utóbbiakra utaló ragadványnév lehet az eredete, leginkább talán a termetre utalóan, de a kinézet jellemzésére vagy a tulajdonolt állatra utalóan a ’megöregedett kutya’ sem zárható ki.
A RadixIndex.com az egytagú Kamasz családnevet is ismeri, így a kéttagú Kamasz Tóth vezetéknév származhat egyrészt abból, hogy a környezet a gyakori Tóth nevűeket ragadványnévvel különböztette meg, és ez a bővítés anyakönyvezve is lett. De abból is, hogy az apa és az anya külön egyelemű családnevei forrtak egybe.
Ad Császár, Király, Herczeg (Herceg), Gróf, Püspök stb.: Az ilyen uralkodói, főnemesi, főpapi jogállást jelentő családneveket valójában éppen a társadalmi paletta ellenkező végén elhelyezkedő felmenők leszármazottai viselik. Ezek a névadások jellemzően jobbágynevek, és arra utalnak, hogy az illető kinek a birtokán volt, inas, cseléd, kinek tartozott robottal. Egy másik motiváció az illetőnek a környezetéből „fölfelé” kilógó viselkedése, öltözködése, azaz aki „úgy viselkedett, járkált, öltözött stb. mint egy császár, király, herceg stb.”.
A témához még egy Németországbeli müncheni sváb ismerősöm lánya Linda Graf volt (magyar nevű) férje neve után Linda Lorenz, már nem él, édesanyját Frau Grafnak szólítottuk. Peter Lorenz valahonnan Pécs mellől.
Az általános iskolámban volt egy nagyon előkelő osztály. Járt oda egy Császár, egy Király, egy Herczeg és még egy Gróf is. Azt tudom, hogy Császár egy Kontikár (Conticar) nevű örmény ősig vezette vissza a családfáját, ami állítólag ott is valamiféle uralkodót jelent (a Google fordító nem tud róla), de most nem ez érdekel, hanem az, hogy ilyen nevekhez hogy jutnak a családok? Mert Gróf valamelyik őse még lehetett akár gróf is, de azt nem gondolom, hogy a többiek mind egy-egy uralkodóház bármilyen távoli, oldalági sarja volna.
