Még az is lehet, hogy ott kemény kutyához szokott kemény emberek vannak, sosem lehet tudni.... egy próbát megér azért.
Hülyén jön ki, hogy pont most mondom, de most jutott eszembe... valamelyik nap jön haza a kislányom az utcában lakó egyik kisbarátnőjétől és lelkesen újságolja, hogy új kiskutyájuk van, egy kis beagle és hogy mennyire cuki és stb.... mondom "és a Tücsikutyával mi van, vagy hoztak mellé egy másikat?" Azt mondja a kislányom, hogy nem, elpusztult a Tücsi, mert FAGYÁLLÓT IVOTT. :O :((( Nyáron! Meg egyébként is... no comment...:s
Gondolom, meg kellene próbálni, de én attól tartok -- bár nem értek a fajtához --, hogy egy ennyi idős támadó természetű kaunál már nem megy a gazdaváltás. Gyanúm szerint nem biztos, hogy elfogad már mást.
Nem olvastam bele, csak most kerestem gyorsan a keresővel rá, van-e kimondottan kau-topik, és van, hátha vannak ott olyanok, akik tudnának segíteni az elhelyezésében.
Ilyen helyzetben szerintem már nem szabad szégyenlősnek lenni, amarok helyében én itt érdeklődnék, az biztos.
Pénzzel... jó vicc... nekünk is segíthetne már valaki.:)))) Á, kínomban nevetek, nehogy megsértődjön bárki!:)
Sajnos elég nagy esély van rá szerintem. Egy ilyen kezelhetetlen, hatalmas termetű és támadó természetű kutyát ki fogad be? Gyakorlatilag életveszélybe sodorná vele saját magát és a környezetét.
Ha tudnék, segítenék, gondolom, te is, de hogyan? Még pénzzel sem tudok, hiszen nekünk sincs. De a kutya gondját az amúgy sem oldaná meg.
Megszabadulni tőle NEM egyenlő azzal, hogy ő "fizessen az életével", ilyet ki és hol mondott, ne magyarázzátok már rögtön bele kérlek!
Anna, dehogyis kértem én tőled számon, KÉRDEZTEM, hogy olyan sok kapcsolattal (gondolom munkád/önkéntes tevékenységed -nevezzük bármelyiknek-) nem ismersz senkit, vagy nem tudsz olyan helyet, ahová el lehetne helyezni a kutyát?
Ráolvashatjátok persze a fejére, hogy "de ugye megmondtam anno", csak nem sokra megy vele. És nem bír a kutyával, ez a legnagyobb baj...
bocsánat, hogy így egy hsz-ba írtam, csak most ültem gép elé...
Amarok, nem vagy egyedül a nehéz helyzeteddel. Hidd el, rengeteg család nyomorog ma Magyarországon, gyerekekkel, olyanok, akik teljesen vétlenek ebben. Nem akarok "dicsekedni", de például mi is így állunk. Úgy, hogy mindketten látástól Mikulásig dolgozunk a férjemmel, csak éppen nem lehet belőle megélni...
Tegnap például a kicsifiam a kiserdőbe ment el vadalmát szedni, mert már annyira kívánt valami gyümölcsöt, és megint hetek óta nem tudok venni nekik... nyár közepén. Tudod, milyen érzés ez nekem szülőként? :-( (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy hetek óta nem tudom kiváltani az inzulin mellé kapott diabéteszgyógyszeremet.) S mindeközben cégek komoly összegekkel tartoznak nekünk...
Biztos azt, hogy fogjam meg a kutyát, vigyem el és ily módon bejön a jó tanács, Amarok szabault tőle.
Na, más. képzeljétek, szegényke titusznak úgy ment egy toklász a sok szőre alatt a bőrébe, hogy tegnap ki kellett operálni és a bőre alá dréncsövet kellett helyezni. Fogászatra mentünk, és így tapintottam egy duzzanatot, lenyírtuk és alatta volt a csúfság.
Ki sem engedték a kórházból, ma lenyírták:( és még másutt is letek benne toklászt.
Én meg úgy döntöttem, hazahozom:D
Csak ideiglenesen!:DD
Kölcsönkaptam egy pomázi kertes házikót két hónapra, kitelepülök több kutyával, köztük Titusszal.
Az elmúlt hétvégét is együtt töltöttük, barátnőm, aki Lelences ideiglenes befogadója 6 Lelencnek és van saját kutyája is egy pár, elutaziott és költöztem ki vigyázni az ebekre.
Jön még a kettő szetter, a kisebbik Eprecske, hátul, a nagyobbik Cosmo, aki Eprecske nagybátyja és siket. Terápiás kutya és sajnos Gabinak költöznie kell, nem lehet annyi kutyája, amennyi van, cosmót örökbefogadom. Ismerem kiskora óta, nagyon szeretjük egymást.
Sajnos ez is azt támasztja alá, hogy Te nem vagy a megfelelő gazda számára, és másnál jó kutya lehetett volna belőle. Mi erre céloztunk kb. másfél évvel ezelőtt is... de nem akarom a fejedre olvasni.
és ha mellesleg olvasnál, akkor pl. itt írtam egy rövid vázlatot:
"Képzettséged, képességeid alapján kereshetnél gőzerőele munkát is - ha annyira szarul állsz, amennyire, bármit is elvállalhatnál, jelzem, nekem is volt olyan korszakom, amikor gyereket pesztráltam vagy taxicégnél iccaka diszpécserkedtem. És nem szégyen takarítást sem vállalni.
A hiteleid tekintetében ülj le a bank(ko?)kal és nézzétek át a helyzetet, átütemezés, hitelkiváltás stb.
Ha megoldás, add el a házat, ha úgysem vagy képes karban tartani egy kertet, és eltartani, fenntartani nehéz, akkor add el, költözz egy garzonba."
Szerintem most nem vagy igazságos Nextdoorral. Ő felajánlotta a tényleges segítségét, amely megoldást jelentett volna az eb számára, amikor még lehetett. Nem ő tehet a kialakult helyzetről, most mit tehetne?
A megszabadulást én sem értem, hogy gondolod. Nem a nyomorult állat tehet róla, hogy Amarok felelőtlen álattartó (sajnos ezt kell hogy mondjam immár). Nem lenne túl igazságos finoman szólva, ha ő fizetne az életével ezért. Persze megoldást én sem tudok, de nem én teremtettem ezt a lehetetlen helyzetet. Az az eb pedig megfelelő helye, megfelelő gazdával nagyon jó kutya lehetett volna szerintem... Egyáltalán nem utal rossz vézenre, amiket Amarok írt róla, csakl ő nem megfelelő gazda számára.
Neked fogalmad nincs mivel, mennyivel segítettem már...Amaroknak is. És van egy határ. Igen, nekem is van. Nem vagyok állatmentő. Civil vagyok, aki segít, ha tud. Te pedig főleg ne kérj számon, és főleg ne oszd be nekem, hogy kinek és ilyen ügyben kérjek, nyújtsak segítésget. Kösz.
A "pszichoterápiára volna szükséged, mert beborít a sz@r" megállapítás nem vulgaritás.
Ott van az a szomszéd is, aki kedveli a kutyát. Nem tudna segíteni nyakörvvel-pórázzal, vagy lánccal, hogy beengedhető legyen a kéményseprő? Ha jól értem, amiatt akarnak bírságolni, mert nem tudják elvégezni a kötelezően előírt ellenőrzést, ugye?
Mellesleg mindegy, hogy a következő 2 hétben mit írhat az önkormányzat: a kutyának se a be-, se a leoltásához nincs pénzem, ha el tudnám képzelni, hogy vinnék végbe, akkor sem.
Köszönöm, Lala. Most szépen elképzelem, hogy hazamegyek, és otthon megtalálom a kéményseprő cetlitét, miszerint sajnálja, de szabálysértési eljárást kezdeményeznek ellenem. S erre én mit mondhatok? Elsejéig nem tudok fizetni, de be sehogyse jöhettek?
Legközelebb hétfőn tudom itt felütni a fejem. Szép hétvégét.
A "beborít a szar", és a "pszichológus kéne", és hasonlók miben más, mint a kutya segge?:D
A "virtuális utálkozás" is ugyanaz, nem én szoktam.
Magyarul virtuálisan jól megaszondod neki a magadét, de mire megy vele, ha konkrét javaslat/tanács/segítség meg sehol?
Tényleg meg kell várni, amíg valakiben (legyen az ember, vagy állat) kárt tesz az a kutya, és ő meg komoly bajba kerül miatta?
VAn egy határ szerintem, amin nem szabad túl erőltetni azt, ami nem megy... és neki szemmel láthatóan nagyon nem megy, túl "sok" neki ez a kutya, nem bír vele.
Nem létezik, hogy ne lehetne valami módon megszabadulnia tőle. Félretéve a szentimentális dolgokat, hogy egy életre szól és hasonlók.... ideális esetben valóban így van, de lássuk már be végre, hogy nagyon mellélőtt ezzel a kutyával, és veszélybe sodorhat így bárkit.
És ha esetleg olyan helyzet áll elő, mint amibe sajnos mi is kerültünk?? Elég, ha csak arra sétál egy gyerek a kutyájával, az övé meg hasonló szinten megy neki, mint Bellának az az őrült rotti.... akkor miből fog fizetni, vagy tényleg vigyék a házat a feje fölül? Vagy ha még rosszabb áll elő és embert sebesít meg súlyosan, menjen a börtönbe?
Te állatmentő vagy. Egy ilyen helyzet mellett hogy tudsz akkor nyugodt szívvel elmenni? Vagy majd mentitek azt a kutyát inkább, akit megsebesít és a gazdája meg majd írogat a netboardra, hogy ha nem adtok neki, akkor elaltattatja a kutyát? Az jobb lesz?
Bizonyára állatmentőként nagyon sok (akár netes, akór valós) fórumot/helyet ismersz, ahol esetleg meg lehetne próbálni új helyet keresni ennek a kutyának, hogy legalább már a kutya miatt ne fájjon tovább a feje, és tényleg ne kerüljön esetleg bajba miatta. Akár egy tanyára, vagy egy megrögzött cesar millan-hoz, aki kihívásnak tekinti esetleg, hogy normális kutyát faragjon belőle, sehol nincs ilyen, annyira lehetetlen lenne valahová máshová elhelyezni egy ilyen kutyát?
Tényleg nem bántani akarok senkit...csak nem értem...:(
Ha lenne nyakörvem, pórázom stb. (de most csak a napi pénz van meg éhhalál ellen hó végéig), akkor 1-2 hónap múlva használható lenne a kutya. (Egyelőre ott tartok, hogy ha elseje előtt kívánják kifizettetni az éves villanyszámlát, akkor kikapcsolhatják az áramot, és soha annyi pénzem nem lesz, hogy visszakapcsoltathassam. A fű, a kutya és a kéményseprő okozta szabálysértésekért bármikor benyújthatják a számlát, és akkor, ha a házra teszi rá, rövidesen hajléktalan leszek, ha a maradék fizetésemből fogják le, jóval előbb éhen halok, állatostul. Ha bármikor azzal állnak elő, hogy x napon belül mutassak be oltási bizonyítványt a kutyáról, különben ebirtás és nekem nagy összegű szabálysértés, semmit nem tehetek.
Nem kellett volna hagyni idáig fajulni a helyzetet, de amíg nics baj, addig nincs baj...
Hogy már végre ne azt sorold, mi NEM történik, hanem légy képes döntést hozni: beborít a sz@r, ki KELL kecmeregni. És ezt agyban kell eldönteni, nem pedig sorolni a sok körülményt, ami hátráltat (vagy azt beszélted be magadnak, hogy hátráltat).
Nem harcolok, csak elképeszt a virtuális utálkozás is. És mérhetetlenül taszít, amikor egy nő vulgáris.
Amarok kutyáján pedig NEM TUDOK segíteni. Ha nem nagy baj, én sem akarom megharaptatni magam egy idiótává nemnevelt kutyával, és másokra sem testálnám ezt a nemes feladatot.
Konkrétan megírtuk már többen, miként kell és lehet egy kutyát szocializálni.
Aki NEM AKAR tenni a kutyájáért és általában NEM AKARJA megoldani a kialkult helyzetét, az tényleg ne siránkozzon.
Is-is. Sokan bámulják, milyen gyönyörű és kedves. Kívülről, az utcáról. Kivéve a szomszéd, akivel közelről is szeretik egymást.A zeb egy gondolatra pattan, ül a lábambhoz, tartja a fülét "manikűrözésre" stb. Kivéve azt az egyetlen esetet, ha valaki be akar jönni a portára, akkor veszett fenevad lesz.Könnyen lehet, hogy az én félelmem ragad rá (jaj, mi lehet), mert a szomszéd a múltkor átjött, éves villanyóra-leolvasáskor (ajtó-ablak ki ne törjön), és Pöm úgy örült neki, hogy a leolvasó se érdekelte. De ő sincs mindig itthon.
