Ha még most is a megrendelői oldalon ülsz, akkor azt ajánlom, hogy gondosan válasszatok kutatóintézetet. Én mondjuk a Marketing Centrumot javasolnám nektek :-)
Amit meg a kérdezőbiztosokkal kapcsolatban írsz, az teljesen igaz, úgyhogy holnap ha bemegyek a céghez, akkor majd lyól kinyomtatom a hozzászólásodat, és a tulajdonosunk orra alá nyomom :-)
mesélek Neked: mind a két részét csináltam. Voltam kérdezőbiztos, de hülyegyereknek néztek (mármint a cégnél - tele voltam ötletekkel), és voltam multinacionális vállalatnál, ahol a megrendelői oldalról láttam egy-egy teljesítési számlát, hogy micsoda összegekbe kerül a piackutatás (mert ugye Te is írtad a biznisz része nem a politikai véleményfelmérés, hanem a marketingkutatás, és a fogyasztói preferenciák vizsgálata - de hát ez teljességgel érthető).
És akkor gondoltam azt - bár előtte a bőrömön is éreztem -, hogy jobban meg kellene becsülni a kérdezőbiztosokat, mert:
1. ők jelenítik meg a "cég" arcát,
2. az igaz, hogy a "lánc" legvégén, vagy a "piramis" legalján szerepelnek, nade azért ettől függetlenül rengeteget dolgoznak,
3. ha magasabb lenne a bérezés, sokkal kisebb lenne a fluktuáció (azaz bent maradnának a rendszerben az eredményesek, a kommunikatívak, az empatikusak, és azok, akik nagyjából vágják, hogy miről szól ez az egész).
Ez a 400 szétszavazó vajon hová ikszelne, ha most vasárnap...?
Erre nagyon kíváncsi lennék.
Ja, új kampáykorszakba és új eszközöket használó kampányvilágba lépünk/léptünk.
Éppen ezért kellene jobban megbecsülni őket. Szerintem.
Szerintem is. De itt az a gond, hogy túl sok az eszkimó a magyar véleménykutatás jeges tengerén, oszt emiatt nagyon nyomott árakon dolgozunk, amiket csak durva kizsákmányoláss árán tudunk tartani.
Hosszú évek tapasztalata, hogy általában az egyetemisták a legrosszabb kérdezőbiztosok. A legjobbak pedig a középkorú érettségizett vagy főiskolát végzett háziasszonyok. A kérdezőbiztosi muunkához nagy monotónia tűrés kell + erkölcsösség is. A tipikus egyetemisták élvezni szokták az első pár megkérdezést, de a 10-nél már baromira szenvednek, oszt egyre nagyobb a kísértés, hogy ne járkáljanak a hideg utcákon, hanem a lyó meleg kocsmában töltsék ki a kérdőíveket. Oszt ha még okosak is, akkor nagyon nehéz észrevenni a csalást.
Népszavazás ügyben szinte az összes fogadásomat buktam. Először is nem hittem volna, hogy 400K stratégiai szavazó lesz, aki megosztja a két voksát, másodszor pedig 1/3 körüli részvételre számítottam (bár a hivatalosnak is tekinthető jóslatomban 33-39%-ról beszéltem). Ugyanakkor azzal nyertem, hogy mindkét kérdés éredméyntelen. 2 hónappal ezelőtt 1,9 millió igent láttam felmérésünkben. Ez a korházas kérdésnél stimmel is,, és ha belegondolunk, hogy a korházas kérdésről gyakorlatiilag alig mondott valaki valamit, pláne a KÁP kérdéshez viszonyítva, akkor ez érthető. Másrészt megint a lyó öreg Maslownak lett igaza. Mindkét nagy párt szociális demagógiája eredményes volt valamennyire. És ha ez lesz számukra a tanulság, akkor jaj nekünk.
"Szerintem ezeknél sokkal jobban kell félnünk attól, hogy a kérdezőbiztosaink próbálnak manipulálni, de ennek kezelésére rendszeres ellenőrzéseket végzünk."
Ezzel az a gond, hogy egyrészt nincsenek túlfizetve, másrészt ez egy rendkívül fluktuáló "szakma". Ezt csak akkor csinálja az ember, ha nagyon nem ért semmihaz, vagy nagyon nincsen más dolog amibe foghatna (persze ismerek veterán kérdezőbiztosokat is).
"Mindazonáltal a kérdezőbiztosokon akkor is eléggé sok tud múlni, ha rendesen végzik a munkájukat."
Éppen ezért kellene jobban megbecsülni őket. Szerintem.
Csináltathatnátok pl. egyetemistákkal, főiskolásokkal is a dolgokat, mert egyrészt megismerkedhetnének a munka világával, másrészt szakmai tapasztalatokra is szert tehetnének. Plusz, aki ügyesebb, rátermettebb, azt ki lehetne rángatni, és szakmai előmenetelt biztosítani neki (persze tudom, nem lehet mindenki közvéleménykutatóvá).
Ps.:
Te tudtad, hogy ennyire szoros lesz a KÁP?
Ennyire üt a gazdasági demagógia?
Ennyire vevők az emberek arra, ha a pénztárcájukban matatnak?
Azt meg a fönök nem is említette, hogy milyen durva hideg tud lenni a kérdezőbiztosoknak, akik csak a szavazóköri kijárat mellett van helyük odakünn és el kell viselniük, hogy sok frusztrált szavazó/választó küldje őket melegebb éghajlatra (ami éppen jól is esne a szerencsétleneknek, persze...)... :-)
sierra kartács válaszolt a lényeget illetően. De nézzük a részleteket. Egy exit poll akkor tud megbízható eredményeket produkálni, ha a szavazóköröket tekinted esetnek és ezeket próbálod reprezentálni. Több mint 11K szavazókör van az országban. Ahhoz, hogy kielégítően jó legyen a mintád több száz ilyen elé kellene embert állítanod. Gyakorlatilag egész napra, és összességében 10K nagyságrendben kell elkapnod a kijövőket. Oszt meg kell szervezned az adatok gyors továbbítását, és villámgyors összesítését is, hogy tudjál valamit mondani 19-21 óra között. Utána már áramolnak a hivatalos eredmények, és a kutyát sem érdekli az exit poll. Hacsak azért nem, hogy lehet röhögni, ha valami nem egészen stimmel. Nagy maha lenne az, aki belevágna egy ilyen a kalandba, pláne úgy, hogy nem is fizet érte senki.
Tuti hogy senki sem készített exit poll-t. Köztünk szólva ez jó nagy marhaság lett volna. Nyugi, 20:30 körül tudni fogjuk a végeredményt. Addig meg mindenki rághatja a körmét, ugyanis pár tizezer vokson fog múlni a buli.
Valami ilyesmi a fontossági sorrend is, bár van olyan tényező, amire több válozó is vonatkozik és a különböző változók eltérő súlyt kapnak a főkomponensben. A sorszámok azonban csak azt mutatják, hogy milyen sorrendben jutottak eszembe a tényezők.
mik azok az apró momentumok, melyek azt mondatják a választópolgárnak, el kell menned szavazni?
A választásoktól távoli időszakokban nincs sok értelme az apró momentumokon szőrözni, és egy országosan reprezentatív mintán a választásokhoz közeledve se túl sok. Inkább az általános attitűdök alapján adunk becslést a várható viselkedés (elmegy-e vagy sem) valószínűségére. Ennek meg a következők a főtényezői:
1. a választásokhoz való általános viszonyulás
2. hit a saját szavazat fontosságában
3. a választások tétjének tulajdonított fontosság
4. általános politikai, közéleti érdeklődés
5. antipolitika attitűd (ez természetesen negatív előjellel jáccik)
6. pártkőtődés
7. késztetés mások politikai meggyőzésére
Mennyiben jelentkeznek ferdítések egy-egy kérdőíven? Tehát van-e olyan válaszoló, aki nem hajtja el a szavazóbiztost, de manipulálni próbálja a válaszait?
Időnként minden bizonnyal ilyenek is akadnak, de 1. biztos hogy kevesen vannak, így csekély a valószínűsége annak, hogy bekerüljenek egy 1200 fős mintába 2. ha pedig mégis bekerülnek, de ügyesek, akkor nem szerzünk róluk tudomást. Szerintem ezeknél sokkal jobban kell félnünk attól, hogy a kérdezőbiztosaink próbálnak manipulálni, de ennek kezelésére rendszeres ellenőrzéseket végzünk. Mindazonáltal a kérdezőbiztosokon akkor is eléggé sok tud múlni, ha rendesen végzik a munkájukat. Könnyen befolyásolhatja a válaszok eloszlását pl. az is, hogy milyen hangsúllyal és milyen metakommunikációval olvassák fel a kérdéseket.
Mindazonáltal az igazi kihívás az, hogy nem túl fényes a véleménykutató szakma imázsa + rossz a közbiztonság is, így munkatárasainkat - és a többi intézet munkatársait is - egyre gyakrabban elhajtják, és ez biza tendenciózusan torzíthatja az eredményeket. Ezt problémát mondjuk jó lenne a szakmának összehangoltan kezelnie. Ha máshol nem is mindig, de itt egyértelmű a közös érdek.
Az állandó kérdések között nem szerepelnek média és kultura fogyasztásra vonatkozó kérdések. Időnként persze ilyesmit is szoktunk kérdezgetni, de nem minden hónapban. A standard társadalmi-demográfiai kérdések a következők: lakóhely, nem, életkor, iskolázottság, vagyoni helyzet, gazdasági aktivitás, van-e gyerek? családi állapot, az anyagi helyzet szubjektív megítélése, hitéleti aktivitás.
Ugyankkor eléggé részletesen körüljárjuk a politikai, ideológiai orientációkat, az elégedettséget és a gazdasági jellegű várakozásokat.
Akkor a továbbiak: mik azok az apró momentumok, melyek azt mondatják a választópolgárnak, el kell menned szavazni? Az, hogy nem esik az eső? Az, hogy éppen tök jó hangulata van? Az, hogy mondjuk a kampány utolsó napján bevittek neki egy nagyon ülő üzenetet, s az ösztökéli a szavazásra?
Mennyiben jelentkeznek ferdítések egy-egy kérdőíven?
Tehát van-e olyan válaszoló, aki nem hajtja el a szavazóbiztost, de manipulálni próbálja a válaszait?
Vannak a kérdőíveiteken szociokulturális háttérre vonatkozó kérdések is (színház-, mozilátogatás, szabadidős programok)?
Vannak médiafogyasztást és preferenciát vizsgáló kérdések?
A kérdőíveinken van egy állandó kérdésblokk, és ebben mindazon dolgokra rákérdezünk, amiket említettél, sőt sokminden másra is. És igen, az MC pártpreferencia becslései elsősorban abban különböznek más intézetek becsléseitől, hogy sokváltozós a cucc. Két tekintetben is.
Egyfelöl nem hiszek abban, hogy léteznek "biztos" szavazók, azt meg biztosan tudom, hogy aki biztosra ígéri a választási részvételét az nem biztos, hogy el is fog menni, ugyanakkor olyanok is szoktak szavazni, akik ezt előtte nem ígérik biztosra. Éppen ezért egy folytonos valószínűségbecslést célszerű adni a választáson való részvétel valószínűségere, és ezt a becslést részben attitűd kérdések alapján készítjük el főkomponens analízissel. A skálában azonban súlyt kapnak a korábbi választásokon való részvételre vonatkozó válaszok, a közéleti érdeklődés és az is, hogy van-e, és mennyire eltökélt valakinek a pártkötődése.
A pártpreferenciák meghatározásakor kevésbé szofisztikált módszer alkalmazunk. Ha valaki egy egszerű nyitott kérdés kapcsán megnevez egy pártot, akkor elhisszük, hogy ez az illető kedvence. Ha viszont nem válaszolt, de egy kezébe nyomott lapról, melyen 7 párt neve szerepel, kiválaszt egy pártot akkor szüret. Ez a lépés 4-5 százalékkal szokta növelni a megismert pártpreferenciák arányát. De még ezzel sem érjük be, hanem aki így sem válaszolt, de egy későbbi kérdésre azt mondja egyetlen egy pártról, hogy biztos erre fog szavazni 2006-ban, akkor természetesen ezt a pártot tekintjük az illető preferált pártjának. Végül ha még így sem derül fény az választására, de van egy és csakis egy olyan párt, akit az illető rokonszenvesnek tart, akkor ez az ő kedvence. Mindez azt szokta eredményezni, hogy 35-33 százalékról 25-23 százalékra tudjuk csökkenteni a homályban maradó vagy nem létező pártkötődések arányát. Más intézeteknél ugyanez az arány mostanában 35-40 százalék szok lenni.
Na mivel kiderült, hogy igen, írhatok, ezért a topikgazdától, Seki Waker kartácstól szeretnék egy pár dolgot kérdezni:
Említetted, hogy készítetek az MC-ben készítetek Omnibusz kutatásokat, s arra lennék kíváncsi, hogy ez a kérdőív csak azt tartalmazza, hogy "Ha most vasárnap lennének a választások Ön melyik pártra szavazna?", vagy tartalmaz olyan kérdéseket is melyek arra irányulnak, hogy milyen az általános "közérzet", hogyan ítéli meg a válaszoló a gazdasági helyzetetet, miként éli meg személyes életének, családjának anyagi életét?
Szóval: ez egy sokváltozós és összetett dolog, hogy 42% Fidesz, 29% MSZP, vagy egyetlen kérdés?
Ha sokváltozós, akkor milyen attitűdskála- és térkép alapján teszitek ide, vagy oda a válaszolókat?
Ha sokváltozós, akkor van olyan, hogy valaki mást válaszol az Ön kire szavazna dologra, de mondjuk az attitűdjei az ellenzéki véleményhez sorolhatók?
Ha igen, akkor mennyi ember hallgatja el valós pártpreferenciáit?
Az elhallgatásnak mik lehetnek az okai?
A bizonytalanok tábora milyen véleménnyel van saját helyzetéről?
Ezek ilyen általánosságok, de megtiszteltetésnek venném, ha válaszolnál.
Persze várjuk, de szerintem az se lesz perdöntő. Kissé túl van lihegve ez a vsszaigazol a valóság dolog. Ahhoz, hogy ez statisztikai értelemebn is müködjön legalább 15 ilyen visszaigazolásra lenne szükség, az meg ugyi egy egész emberöltő. Szóval én már nem fogom megélni.
Ugyanakkor a havi felmérések is értékelhetőek a koherenciájuk és a magyarázó értékük alapján. Ha egy intézet számai eléggé szinkronban vannak a valósággal (pl. nem mérnek népszerűség növekedést egy nagy botrány után) és van valami értelmezhető rendszer az idősorokban, nem csak össze-viszza ugrálások, akkor az is erős módszertani visszaigazolás, szerintem.
