Vasárnap volt, és még a januári Nap is bársonyosan melegített. Ion Em She kedvetlenül figyelte, amint a Hizlaldában az állatok - természetesen a disznók kivételével - kisebb-nagyobb csoportokban sétáltak a szavazókörökbe. Ám Ion Em She nem adta fel egykönnyen, sarkon fordult és Den Szu Ki-hoz látogatott.
- Miben segíthetek? - kérdezte a főszékhelymester.
- A modellkísérletet kellene befolyásolni, túl sokan indulnak választani, félek, hogy érvényes lesz a szavazás.
- Egy újabb szmogriadóra gondolsz? Sajnálom, ez most lehetetlen.
- Legalább bevethetnéd a tipróbuszokat. Vagy esetleg néhány jármű kettészakadva eltorlaszolhatná az utakat, és birkák, sólymok, farkasok nem jutnának el az urnákhoz.
- Hm... Legközelebb felújítjuk a szavazóhidak* hagyományát. Addig is, fordulj a Kormányzati MadárJósdához...*
*
...A consulválasztás napján ... a választók kora reggel kitódultak a Mars-mezőre, és centuriánként gyülekeztek. A választás irányítója rövid szónoklatot (contio) tartott, amelyben ismertette a jelöltek nevét, elmondott egy imát, és megnyitotta a szavazást. Ezután helyet foglalt egy elefántcsont trónon (sella curulis), amelyet a szavazóhíd mellett állítottak föl. A centuriánként, meghatározott sorrendben felvonuló szavazók személyazonosságát a híd feljáratán álló őrök (custodes) ellenőrizték. Minden szavazó kis, viasszal bevont fatáblácskát kapott, amelyre fel kellett írnia az általa támogatott consul-, illetve praetorjelölt nevének kezdőbetűit (például MTC = Marcus Tullius Cicero). A fahíd túlsó végén egy urna (cista) állt, amelybe mindenki bedobta a saját tábláját. Ahogy egy centuria leszavazott, a szavazatszámláló helyiségben (diribitorium) összesítették a szavazatokat, és előre meghatározott sorrendben felírták a jelöltek nevét, majd pontokkal jelölték a nevek mellett az egyes centuriák döntéseit. Ha egy jelölt elérte a centuriák szavazatának 50 százalékát plusz egy szavazatot, a további voksolást leállították, az eredményt pedig kihirdették. A győztes bíborszegélyű tógába öltözve híveivel együtt felment a Capitoliumra, és köszönetet mondott Jupiternek.
A választás napján meglehetősen nehéz volt befolyásolni a szavazókat. A híd feljárójánál ügynökök fogadták a polgárokat, akik megpróbálták rábeszélni őket arra, hogy melyik jelölt mellett szavazzanak, de erre nagyon kevés idejük maradt, mivel a centuriák folyamatosan vonultak szavazni. Ha a patriciusok számára kedvezőtlen eredmény körvonalazódott, csak radikális eszközökkel tudták megakadályozni a baljós végkifejletet. Ilyen volt például az, ha a szavazóhíd „véletlenül” összedőlt, mivel akkor azonnal meg kellett szakítani és akár több napra is elhalasztani a választást. Ha ez sem bizonyult járható útnak, még mindig ott voltak az augurok (madárjósok), akik kijelenthették, hogy baljós előjelet, például villámlást láttak vagy dörgést hallottak, ezért érvényteleníthették az egész eljárást (Plutarkhosz, 2001: 42). Mindezt azonban tényleg csak a végső esetben vetették be. A választókat ugyanis sokkal egyszerűbb volt a kampány során befolyásolni törvényes vagy akár kevéssé törvényes eszközökkel...
- Baj van - szólt Fo Duo, kizökkentve az ülőpárnáján meditáló Kung mestert a nyugalomból.
- Most éppen mi?
- Azzal vádolják az Iskolát, hogy többet költünk, mint amit papíron a bevételeink lehetővé tesznek.
- Ó... ez régi nóta... és lövöldözés is volt a tanítványaink között?
Fo Duo meglepődött:
- Dehogy... Ko Kával ugyan nem javult a viszonyunk, de hogy lövöldözés... nem...
- Értetlen vagy - horkant fel az exmester. - Nyilván csak Shai To szemlézett rosszul. Vagy maguk az újságírók kevertek össze bennünket a vörösszemöldökűek alapítványi iskolájával. Nézzetek csak utána.
- Már ellenőriztem Shai To-t, nincs tévedés. Nemsokára számíthatunk a zsurnaliszták kérdéseire.
Kung Cze felsóhajtott, majd lassan feltápászkodott ülőpárnájáról. Hogy mindenre neki kelljen megoldást találnia...
- Akkor eljött az ideje - mondta tagoltan, az újmester szemébe nézve -, hogy megismertessük őket a Hizlaldával.
A Hizlalda az Iskola legújabb, többcélú titkos projektje volt. Valamennyien tudták, hogy a titok előbb-utóbb kiszivárog, de hogy önként tárják fel... ezen Fo Duo újfent elcsodálkozott:
- De... de... önként megmutatjuk nekik? Az lesz az első kérdésük, hogy a smaragd-berakásos betonaljzatot, meg a kis völgyhidat, amin a malacok a vasúti kirakodótól az ólakig sétálnak, melyik céggel építtettük. És hogy a Straa Baag miért ingyen...
- Ugyan! az intarziás részeket is szalmával borítjuk, a kis völgyhidat meg sem mutatjuk. Vagy csak szimbólumként... Természetesen csak azt a funkciót áruljuk el, hogy mi itt magunknak termelünk, és így hidaljuk át ... ööö... áthidaljuk a finanszírozási hiányt, érthető? Példát mutatunk az öngondoskodásról. Amikor a piac beszűkül, akkor is lehet... önerőből... mert nem az a jó kihung, aki a zászlókat lenget, stb stb... Még azt is mondhatjuk, hogy néha ingyenebéd is létezik, amiért nem kell fizetni, legfeljebb megtermelni.
- És ezt majd beveszik? Hiszen a hízókat táplálni is kell...
- Látszik, hogy városi gyerek vagy. Tudod, mit esznek a disznók?
- Makkot? vagy inkább szarvasgombát? - kérdezte félénken Fo Duo.
- Moslékot! - hördült fel az exmester - Azt pedig mindenki tudja, hogy van abból itt elég!
- Kung mester, nyugodj meg... értem én. Előkészítem a látogatást.
- Várj csak, előbb hivasd ide a projektfelelőst!
Öt perc múlva meg is jelent Ion Em She, kezében vaskos dossziéval. Fo Duo nem irigyelte Em Shét, a Hizlalda ugyanis valójában komplett állatfarm-kísérlet volt, igazi demokráciamodell. A legegyenlőbb disznók óljait haverikutyák őrizték, emellett éhes farkasok, sakálok, anakronisztikus turulsólymok, és - főleg - választókorú birkák nagy tömege, no meg ki tudja milyen szerzetek vettek részt ebben a szociológiai projektben. Kung mester már meg sem próbált követni minden részletet, ami a projektfelelős feladata volt.
- Hogy állunk a választási mintakisérlettel? - kérdezte Kung Cze Ion Em Shét.
- Rosszul - válaszolt lesütött szemmel a másik.
- Pontosabban?
- Két forduló között vagyunk, és kedvenc kocánk visszalépett, mielőtt súlyos vereséget szenvedett volna.
- Ajaj... és mi az indoklás?
Fo Duo közbeszólt.
- Éppen ellik. Ezenkívül megfélemlítő hatással volt rá a turulsólymok fenyegetőzése.
- Elég gyönge magyarázat... Talán nem lehetett kiszámítani a jelölés idején az ellés időpontját?
- A disznóvezetés azt állítja, hogy koraellést terveztek, a hatékonysági igények miatt, és éppen ezt borította fel az aljas turulsólymok támadása.
- Hm... és a sakálok... izé... újságírók ezt elhiszik?
- Úgy tűnik, igen - vette vissza a szót Em She.
Kung Cze a fejét csóválta, és mintha kételyek ébredtek volna benne a Hizlalda modelljének valósághűségét illetően. De aztán csak legyintett, mint akinek már mindegy... (És tényleg).
Nos, már az (1023)-as írásból is tudható, hogy a Kihung Birodalomnak flottája ugyan nincsen, de zászlóshajóból 5 (öt) is van neki. Mind az ötöt maga Giur Chan készítette (ebből következően első osztályúak).
Sajnos azonban, kalózok ellen nem vethetők be, - egyrészt mert már a fene se tudja, hol vannak, mi lett velük, - másrészt mert papírból készültek...
Történt egyszer, hogy az egyik ügyes, régi tanítvány, Ge Ge Shi nagyon megorrolt az Iskolára. Erkölcsi felháborodása akkora, de akkora volt, hogy az összes tisztségéről azonnal lemondott – kivéve a legjobban fizetőt. A Nagy Népi Hurálban is megüresedett a helye. Mit volt mit tenni, Ge Ge Shi utódlásáról új választást kellett tartani. Az Iskola a fiatal Jao Ne Me-t jelölte. Az U Gen egykori vezetője azonban vonakodva fogadta a Legújabb Mester és az Újmester közös döntését. - Ejnye, lányom – korholta Fo Duo -, gondolj a zso-zsóra! Elég lenne neked a fővárosi képviselőség? Te nem akarsz képviselő lenni a Nagy Népi Hurálban is? - Dehogynem akarok… csak… - Csak mi? - Attól félek, hogy kevesen fognak rám szavazni... - Ne légy csacsi – intette már Ko Ka is -, nekem elhiheted, az Iskola mindig gondoskodik a jelöltjeiről. Meglátod, még az is rád fog szavazni, aki nem is tud róla...
"Különösen nagy vagyoni hátrányt okozó bűncselekmény gyanúsítottja lett Gál István, a Hajdú-Bihar megyei önkormányzat SZDSZ-es képviselője, Balmazújváros volt polgármestere - írja a Népszabadság. A nyomozás három gyanúsított ellen folyik hűtlen kezelés miatt. Az eddigi adatok szerint egy 2004 és 2006 közti, 3,5 milliárd forintos szennyvízberuházásnál a város vezetése olyan pénzügyi döntéseket hozott, amelyek hátrányosak voltak a településre nézve, ezzel 66 millió forint kárt okoztak."
Mindenkit megdöbbentett a hír: a rendôrség letartóztatta az Iskola két tanítványát, akik évek óta intézték Bu Pe VII. kerületi kormányzóságának pénzügyeit. A Nagytanács azonnal összeült, hogy megtárgyalja az eseményt. Kung Cze Exmester szólt elsônek: - Barátaim! Az Iskola mindig is híres volt a szürkeállományáról, de erre a két tanítványunkra különösen büszkék lehetünk. Nagy tudású szakemberek ôk, a legjobbjaink közé tartoznak. Igen hasznos munkát végeznek, nehezen tudnánk pótolni ôket. - Mióta dolgoznak a VII. kerületi kormányzóságban? – kérdezte Gusz To Shi. - Ó, már nagyon régóta. Még én küldtem oda ôket. - Gondolom, a pénzügyi szakértelmével ez a két tanítvány már akkor is kitűnt. - Hát hogyne. Az egyik villanyszerelô volt a másik meg házmester...
A kikötő forgatagában Gus To Shi és Lee Ther Er figyelte, amint a kalózhajó éppen partot ér, és behúzzák SzilVa-fejes zászlaját a két lopott KaDar-csonttal. Nemsokára kezdődik a rabszolgavásár... Az Iskola ifjúsági mestere ezüstjeit számolgatta tarsolyában, amikor...
- Ti mit kerestek itt? - csattant rájuk maga a kán, aki szinte észrevétlenül termett mellettük. Lee Ther Er szava elakadt, de a másik válaszolt.
- Utánpótlást. Tudod, húszéves az Iskola, mi mégis fogyunk, egyre fogyunk...
- Hol másutt? A kihungok közt már nincs senki, aki csatlakozna hozzánk.
A kán elmosolyodott:
- Ko Ka exmester nem tanít nektek semmit a piacról? Léteznek kevésbé költséges megoldások is. Gyertek csak velem.
A kán előresietett, a két tanítvány alig bírta követni. Tíz perc után Bu Pe gyomrában jártak, a kikötőinél is nagyobb piaci nyüzsgés közepette. Giur Chián ügyet sem vetett az összevissza kiabáló, hadonászó zöldségesekre és tulipánosokra, a húspiac volt a célpontja. Berobogott a Nagy Népi Hűtőkamrába, a félsertések közt utat törve mit sem törődött a ráfröccsenő vérrel, sikamlós-iszamos eleganciával hajladozott a disznók és a kampók elől. A hűtőház hátsó részén néhány garast vetett egy szolgának, aki egy külön helyiséghez kísérte őket.
A két tanítvány ámulva nézett körül. A kampókon itt néhány kihung függött, láthatóan hibernált állapotban, de egyébként épségben. Giur Chian összedörzsölte a tenyerét, és az egyik test felé intett.
- Azt ott nemrég vettem.
Gus To Shi vacogva-dadogva kérdezett:
- E...ezek az úgynezett füg... függetlenek?
A kán bólintott.
- Ez itt valami Chaa Saar. Elég időnként annyira kiolvasztani, hogy megnyomjon egy gombot. Utána visszahozzuk, tároljuk... sokkal olcsóbb, mint aukción rabszolgát vásárolni.
- Na de... - tétovázott Lee Ther Er - ha már meg vannak véve, akkor nem lehetne többre is használni őket?
A kán elfintorodott:
- Kipróbáltuk. Az egyikből még mandarint is csináltunk, há-át... Jobb ez így. Ez a Cha Saar még tényleg azt hinné, hogy a pezsdítőcsomagom népi egyeztetése a feladata...
A két tanítvány megértőn bólogatott, majd Gus To Shi köhintett, és feltett egy fontos kérdést.
- Van még eladó belőlük?
- Dehogy - csodálkozott a khán - már mind a miénk.
- Akkor miért hoztál ide bennünket? - horkant fel az ifjúsági mester, de Gus To Shi máris elnézést kért a kántól, és okítón fordult társa felé:
- Ne feleddkezz meg a helyhatóságokról... köszönjük meg a kán segítségét, most pedig induljunk Elizabeth Town-ba, ott más fontos dolgunk van...
- Nos? – kérdezte Giur Chan – hogyan döntött az Iskola? - Megszavazzuk... - Ez a beszéd! Most majd megint összekapaszkodunk, mint régen... - Megszavazzuk, de – vágott a kán szavába Fo Duo-, van ám önérzetünk és... - És? - És nehogy azt hidd, hogy a támogatásunk neked szól. - Hanem? - Csakis az országnak szól. - De ugye, azért mégiscsak velem szavaztok. Ahhoz képest, amit néhány hete világgá kürtöltetek, érdekes váltás. Mondd, ezt az új szöveget te találtad ki? - Áhh, dehogy. Ez az Iskolánk közös fejlesztése. A kán elismerôen biccentett: - Egész ügyes megoldás. A Legújabb Mester belepirult a dicséretbe. Giur Chan folytatta: - Az ország nagyon hálás ezért az Iskolának. Az ország hálájáról természetesen az uralkodó, vagyis én gondoskodom. Most mindjárt. Drága barátom, jer velem a kincstárba...
Ho Ga választ sem várva benyitott: - Mester! Mester! Jó hír! Holnap megünnepeljük… - Na, végre! Mennyit küldenek? – nézett fel Kung Cze az iratokból. - Mit? - Hát zsozsót. Nem arról van szó? - Neeeeem… a szülinapi buliról… - Buli... buli... és milyen szülinap? - Mi… vagyis az Iskola… éppen húsz éves lett... - Pont most? – legyintett fáradtan az Exmester -, más már nem is hiányzott…
ohlulu krónikás szól, hogy a következő két-három hónapban időhiány miatt csak ritkán jelenik meg a topikban, sőt a zindex fórumok bármelyikén is. Az Iskola mindazonáltal nincs elfeledve - sajnos...
Éljen a győzelem! Hejj!! Helyet, életteret Nagy-kihungáriának!!
Gus To Shi remegve riadt fel az udvarról felharsanó csatakiáltásokra. Kikászálódott tábori ágyából, és az erkélyablakhoz botorkált. Kinézett - és azt látta, amitől régóta rettegtetett: Na-Ci egyenruhában az Iskola kapuján befelé masírozó menetoszlopot! Az emelvény - amit két napig ácsoltak azért, hogy a kánnak a spe-khi hordákkal szemben Pir Hus mezején aratott győzelmét közösen ünnepeljék - szintén teli volt őrjöngő, üvöltő Na-Cikkal, transzparenseiken kihung táltosok taposták földbe a piskiket, pirézeket, jadákokat és totnyákokat.
Egyszercsak az üvöltözésnél is hangosabb sikoly hallatszott a magasból. Gus To Shi felnézett, és látta, amint egy test zuhan... zuhan... és a betonra csapódik. Mo Hau Csi! Ennek vége! Gus To Shi előrehajolt, de tudta, hiába is követné a fő piskivédő példáját, az első emeletről legfeljebb csak lábát törheti. (De akkor hogyan szavazzak? - futott át benne egy érthetetlenül idetévedt, kósza gondolat.)
Váratlan csend támadt. A Na Ci-k döbbenten meredtek Mo Hau Csi vérző testére, majd egyre többen fordították tekintetüket a szomszédos ablakra. Gus To Shi valósággal kitekeredett az erkélyen, hogy maga is beláthasson: döbbenten vette észre Shai-To-t, kamerával a kezében, mellette pedig Gö Ki-t és Kung Czé-t. Az exmester bajszát rágva, dühösen megszólalt:
- Hát nem értesítettetek minden tanítványt?!
Gö Ki csak hebegett:
- Én... azt hittem, Or Shi elintézte ezt a részét... úgy volt, hogy ő kommunikál, és én közben készíttetem a videót, amit majd a totnyákok bizonyítékként...
A megszeppent külmandarinka végül Shai To-hoz fordult
- Talán állj le most a forgatással.
Kung Cze még mindig a fejét csóválta, amikor a szoba mélyéről oda lépett hozzá Ma Ba Lin.
- Akár javunkra is fordíthatjuk a dolgot.
- Hogyan? - kérdezte az exmester.
- Nemrégiben olvastam egy közérthetőre átdolgozott archaikus regényt. Az egyik főszereplő - erősen nemzeti érzelmű, vidéki széljobber - lelő egy városi elöljárót, majd kivéreztetve körbehurcolja, hogy így szerezzen újabb életteret magának. Ez egy régi Na-ci szokás. A könyv megrázóan mutatta be a széljobb veszélyt, emlékszem egy kutyára is, aki sárga turbánt hordott...
- Biztosan jól olvastad?- az exmester egy csöppet kétkelkedni látszott.
- Kérdezd csak meg Shai To-t, tudnia kell.
A kis hebrencs öszeráncolta szemöldökét:
- A címe is rémlik... A fekete város, Den Szu Ki megbízásából dolgozta át valaki...
- Helyes - szólt Kung Cze, s hangja már magabiztosan csengett. Kihajolt az ablakon, és a Gus To Shi által addig észre sem vett focistákhoz intézte szavait:
- A jobbszélső meg a jobbhátvéd kapják fel a testet! Jobbkézzel, ha lehet! Shai-To, forgass! Területfoglalás indul!
A szoba mélyére visszahúzódó Ma Ba Lin a zilált Gö Ki-t nyugtatta:
- Minden rendben... szólj Or Shi-nak, hogy kommunikáljon csak tovább.
Történt egyszer, hogy a szörnyű Globálkrájz rátámadt a Mangol Birodalomra. A mangolok próbáltak megküzdeni vele, de nem sikerült nekik. A Globálkrájz legyűrte a mangolokat, aztán a többi ország ellen fordult. Azok sem tudtak ellenállni neki. Még az Ajró Púnó sem bírt vele.
Amikor Giur Chan hírét vette a dolognak, tüstént megnyugtatta népét, hogy a virágzó és erôs Kihung Birodalmat nem fenyegeti veszély. Sajnos azonban, a Globálkrájz ettôl nem ijedt meg és lecsapott a kihungokra.
De a kán gyorsan és határozottan intézkedett. Legelébb a szokásosnál sokkal rövidebb idô alatt visszavonta az aktuális adócsökijét, aztán összehívta a Birodalmi Csúcsot. Ezen ott voltak legfontosabb kihung vezetôk, vörösszemöldökűek, sárgaturbánosok, normális és nem normális tulipánosok és még többen mások. Elôttük Giur Chan nem sokat kertelt: - Nagy a veszély. El kell hárítanunk. Azt javasolom, hallgassuk meg, mit mond a Birodalmi Jós. Hozzátok be! Behozták. Szil Va Pe Ti gyorsan révületbe esett, háromszor körbetáncolta az egybegyűlteket, majd kijelentette: - A Kihung Birodalmat csak egyvalaki mentheti meg. Csak egyvalaki gyôzheti le a Globálkrájzot. A kihung vezetôk összenéztek: - Ki ô? - Az Ember, Aki Bűnbe Soha Nem Esett. - De hiszen ilyen ember nincs – szólalt meg valaki. - Niiiincs? – pattant fel Or Ban, a sárgaturbánosok vezére -, én például soha nem hazudtam az embereknek... - Kevés – ingatta a fejét a Birodalmi Jós -, ide most kevés egy soha nem hazudó. Csak egy mindenben bűntelen valaki segíthet rajtunk. Az egybegyűltek kiáltozni kezdtek: - Ugyan már! Hol találunk ilyen embert? Még azt sem tudjuk, merre keressük! A kán megvárta, amíg alábbhagy a kiáltozás, aztán felállt: - Ne keressétek, mert én már megtaláltam. - Megtaláltad? Hol van? Giur Chan szerényen elmosolyodott: - Itt van. Én vagyok az. Az Ember, Aki Bűnbe Soha Nem Esett. A vörösszemöldökűek ujjongásba törtek ki, a többiek fanyalogtak.
Giur Chan azonban hamar bizonyított. Akkora pénzkölcsönt vett fel, hogy mindenki csak nézett. De meg is menekült ám Kihung Birodalom! Legalábbis a Globálkrájztól...
most, hogy kifolyt belőlük az almásreszelék, a Mester újra próbálkozhat. De lehet, hogy nincs is szüksége rá, magától odébb gurul az a néhány tulizöld golyó.
- Kung Mester, zseniális volt az előrelátásod! - szólt Pei Tou, és ha lehet, még nagyobb tisztelettel folytatta:
- ... ráadásul az Iskola már nem áll a közfigyelem középpontjában sem!
- Óh, a világgazdasági válság kialakulásában inkább Ma Ba Lin és Ko Ka ismerőseié az érdem, én csak...
- Félreértettél, Mester, a Ma De Fuo golyóiról beszélek... olyan szépen gurulnak ide-oda, nagy csattanásokkal, hogy végül nem nekünk kell majd a vörös golyókat... ööö... a vörösszemöldökűeket megmentenünk. Szegény tulizöldek...
- Hogyhogy szegények? Ők egy kompakt társaság.
- Újra, igen. De majdnem csak kilencen...
- Most meg te értettél félre, tanítványom. Én az új nevükre céloztam...
- ??
- Nem is tudtad, hogy a rövidítésük már nem MDF, hanem MCDF? Hűséges Pei-Tou-m, mintha hanyatlana az éberséged... tarts ki még másfél esztendeig, kérlek!
A Kihung Birodalomban történt, tragikus baleset után Giur Chan azonnal a nyilvánosság elé állt. Egy rövid magánszámot mutatott be, majd visszatért a vörösszemöldökűekhez. - Na, milyen voltam? - Konvergenciás urunk, te mindig jó vagy… - Csak semmi hízelgés! Tudjátok, nem szeretem. A mindig bátran bíráló Va Dai meg is ragadta a lehetôséget: - Kánom, én a szemedbe mondom: nem voltál jó! Az igazság az, hogy egyszerűen zseniális voltál. Emberi és megrendítô. Én veled sírtam... - Én is! Én is! Mindannyian sírtunk – zúgták a többiek. - Barátaim, ti túloztok. - Én... én, ha lehetek ôszinte… – szólalt meg a félénk Len Vai. - Na végre! Bírálj csak, hadd tanuljak belôle! - Szerintem a szám végén nem volt rossz a küszködés a könnyeiddel, de... - De? - De kevés volt a hagymás elôkészítés. - Lehet. Az a hülye Hi Ler mondta, hogy egy fej elég lesz. Na, mindegy... - És még valami... ne haragudj… - Mondjad nyugodtan. - Szerintem térdre is kellett volna rogynod. - Gondolod? - Igen. A fájdalomtól szokták csinálni. Baromi hatásos. - Hmmm... azt mondod, térdre? Így? - Igen. Most emeld fel mindkét karodat – lelkendezett Len Vai -, jóóóó! Giur Chan azonnal ráérzett: - És ha vádlón az égre is nézek? Mondjuk, ííííígy? Az arcomat könny áztatja... két-három hagymás elôkészítéssel megoldható... - Ez az! Most tökéletes! – kiáltozták a vörösszemöldökűek. - Köszönöm barátaim! Ezt még gyakorolom egy kicsit. Legközelebb megcsináljuk, jó?
