Szerintem demagógia meg populizmus nem is választható el egymástól, mindig kéz a kézben járnak. Arra a kérdésre pedig, hogy egy demokrácia immunis-e a párosra, nagyon egyértelműen azt lehet mondani, hogy nem. Legfeljebb egy tankönyvi ideáldemokrácia lenne, amelyben önállóak, vagy ha úgy tetszik függetlenek az értelmiségi szakmák és a média, és külső-belső szoritások se idéznek elő torzulásokat (pl. egy háború vagy betokosodott előítéletek). Mert egy ilyen ideáldemokráciában sitty-sutty lelepleződik demagógia, populizmus, kéz a kézben. Minthogy azonban ilyen ideáldemokrácia nem létezik a világon, ezért immunis demokrácia se létezik. A mértékekben azonban óriási különbségek vannak.
Nem alapállapot: más, szerencsésebb helyeken nem, de nekünk ez adatott meg. És az utóbbi tizenöt év alatt ide jutottunk.
A VMT-s topicban láttam egy linket egy Beszélő cikkre (Eörsi János, 2004 január), onnan copyzom az idevágó részeket. Az első mondatnak az az értelme, hogy a cikkben előzőleg az áht hiánycél módosításáról van szó, ami a szerző szerint pofátlan mértékű volt, de ez tényleg nem lényeg, csak azért írom, hogy érteni lehessen, miért kezd el sírni a mi témánkról:
"Sóhivatali parlament és mindenható kormány
Jogilag Draskovics bejelentése kifogástalannak tetszik. 2002 nyarán, a száznapos program örve alatt ugyanis bevezettek egy röpke módosítást az államháztartási törvényben, ami az összes kiadás 5 százalékának megfelelő 2004-ben 474,4 milliárd forint eltérésre ad biankó csekket. A módosítás előtti, még Kupa Mihály idejében megformulázott szöveg úgy hangzott: akkor kell pótköltségvetés, ha a hiány jelentősen meghaladja a tervezettet. Ebből is kitetszik: a közhiedelemmel ellentétben a gumiparagrafus sokszor jobb, mint az egzakt módon megfogalmazott, mert hívebben fejezi ki a törvényalkotói köztársasági szándékot. Most, hogy egzakt paragrafus van a kormány jogászainak a kezében, azt csinálnak a költségvetésben, amit csak akarnak.
Fölhozható persze ez ellen, hogy a költségvetés parlamenti ellenőrzése úgyis merő illúzió. Ehelyett a gyakorlatban bevezettek egy másik, sokkal hatékonyabb mechanizmust: a költségvetési monitorozást. A Pénzügyminisztérium havonta közzéteszi a főbb számok és mérlegek állását, mégpedig, legalábbis ami az összevont adatok megfigyelését illeti, elég áttekinthető módon. Sőt a kormány decemberben úgy határozott: idén már részletesen előre közli az államháztartás hiányának alakulására vonatkozó prognózisát, bár ezt most, a miniszterváltásra tekintettel, februárra halasztották. A monitor alapján a piac szépen elvégezheti az ellenőrzést. Ha a piac úgy látja, hogy az államháztartás nem tartható, a forint jól begyengül, és a kormány nézheti. Épp ez történt a tavalyi év második felében folyamatosan, és most, január 7-én L. Csabának csak mennie kellett. Ha a piac nem működne, még mindig ott trónolna a pénzügyminisztériumi bársonyszékben.
A piac csakugyan hatékony eszköze az ellenőrzésnek ha nem lenne, ki kéne találni. (A költségvetési év leteltével pedig sorompóba lép a számvevőszék, amelynek utólagos vizsgálata hivatott kiszűrni a csalást a számszerű kimutatásokban.) A befektetők csakugyan érdekeltek az ellenőrzésben, hiszen az ott forgó információk alapján alakul ki az az ár, illetve kamat, amely mellett hajlandók finanszírozni az államadósságot. Úgy is mondhatjuk, a piac jobb ellenőr, mint a parlament. Sőt, a fejlemények azt mutatták: a piac az az intézmény, amelyik vigyáz a köz pénzére, a parlament pedig nem más, mint sóhivatal.
Ezt így senki nem mondja, de annál többen gondolják. A parlament degradálódásának, tekintélyvesztésének a sok undorító fikázás mellett ez a fő oka: gazdasági tényezőként nullává vált. A frakciókat nem vagy csak addig érdekli a költségvetés, ameddig az kiaknázható a pártok médiaszereplésére vagy népszerű vívmányok kieszközlésére. A kormánypártok azért nem érdekeltek az ellenőrzésben, mert lojálisak, és különben is, majd megcsinálja helyettük az apparátus, amit kell. Az ellenzéki pártokat pedig csak a látványos leleplezés érdekli, bár az is igaz, hogy ez a mostani költségvetési fiaskó jó nagy botrány. Ám a parlament nem képes felülemelkedni a pártpolitikán, és nem akar semmit sem tenni az ország gazdasági felemelkedése érdekében. Úgy is mondhatjuk, költségvetési téren a parlament nem akaratképző tényező, és nincs benne késztetés arra, hogy utánanézzen, hogy vajon a nem létező gazdaságpolitikai akarata valóra válik-e. Pedig ez lenne az, amiben a parlamentnek felül kellene múlnia a piacot, hiszen jogosítványai vannak a költségvetés érdemi, tartalmi meghatározására.
A kormány való arra, hogy kialakítsa a gazdaságpolitikát veti ellene ennek a közfelfogás. Csakhogy a kormány is a népszerűségi pontvadászat jegyében cselekszik, Medgyessy ebben csak folytatja az orbáni hagyományt. A kormánynak tulajdonított mindenhatóság is véges, különösen a gazdaságpolitikai akarat, a gazdasági irányvonal legitimációja kialakításában. Ebben a tekintetben a kormányok, egy-két kivételes időszaktól eltekintve, nagyon is alá vannak vetve a kormánypártoknak, a népszerűségi pontvadászatnak. A kormány akkor állna biztos talajon, ha lenne gazdaságpolitikai konszenzus. De nincs. Noha Magyarország közvéleményét a nagy nemzeti sorskérdéseket illetően érdemi véleménykülönbségek feszítik, feltétlen közmegegyezés van abban, hogy várjuk, óhajtjuk hazánk mielőbbi felzárkózását a nyugat-európai életszínvonalhoz írja Bokros Lajos az ÉS karácsonyi számában megjelent 130 pont közül mindjárt az elsőben. Ám nem írta volna meg a többi 129-et, ha ez a közmegegyezés csakugyan létezne, és a politikai elit azon munkálkodna, hogy érvényt szerezzen neki.
A rendszerváltás idején még hittünk abban, hogy létezik, működhet ilyen konszenzus. A Kupa Mihály-féle államháztartási törvény is azon az illúzión alapult, hogy a parlament a költségvetés gazdája, és a népakarat letéteményeseként érdekelt a közköltekezés ellenőrzésben. Hogy nem így lett, az súlyos csalódás. "
Teljes mértékben igaz, amit Sierra leírt a parlamentről és annak működéséről. Emiatt NEM Orbántól kell félni, de nem is Gyurcsánytól, hanem attól, hogy véglegesen kialakul a kétpártrendszer, ami tulajdonképpen egypártrendszer, csak éppen 4 évenként váltanak, és mindig annak az akarata érvényesül, amelyik éppen kormányon van. IDEje lenne végre a saját kezünkbe venni a sorsunk (és az ország) irányítását, és olyan embereket juttatni a parlamentbe, akik valóban a választóikat képviselik. A jelenlegi kormánypártok, és a jelenlegi ellenzék egyaránt többszörösen bebizonyította, hogy alkalmatlan az ország vezetésére. IDEje váltani!
Azt én se gondolom, hogy kétharmaddal nyer, de nem a következő választás elhalasztásától félek (azt már csak az EU miatt sem lehet megcsinálni), hanem hogy ugyanazt csinálja meg nagyban, amit Tokajban elkezdett kicsiben, és amivel most Gyurcsányt fikázza. Az egész esélyeinek rontása, választók megvásárlása, hálás cimbik zsebére dolgozás. (Ezért kaparom a falat, amikor azt az ügyet holmi támogatáslenyúlásra redukálják).
KE-választás, alternatív kimenetel: Szili vagy Glatz. Szilivel biztosan jobban járt volna a Fidesz, Glatzcal is valszeg. Sólyom megválasztása szerintem objektíve a "borzalmas tagságra", vidéki funkcikra mért csapás volt (lásd Toller kirohanását, Szili megcsendesülését), és a Gyurcsány-féle "pragmatikus" vonal győzelmét hozta (de persze a tagságot nem lehet lecserélni, kíváncsi volnék a képviselőjelöltekre).
Demagógia és populizmus - erre van egy nyelvi próba: a megszokottabb szókapcsolat a demagóg beszéd és a populista politika. Gondolom én.
Arra, amit a parlamentről mondtál: ez nem alapállapot. A magyar parlamentarizmus eléggé ki van herélve a konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal, az interpellációk inflálódásával (megnéztem: a finn parlamentben évente van 2-5 interpelláció, és 20 aláírás kell hozzá, tehát esemény, nem csak hüjéskedés), a bizottsági obstrukció büntetlenségével és persze a tervbe vett kétpártrendszerrel. A média meg nem kontrollál, mert le van butítva, elég nagy része cselédsorba van kényszerítve, és főleg az egész jogi eszközökkel meg van nyomorítva (a magyar sajtó- és médiajog európai viszonylatban egy röhej, hát még ahogy érvényesítik).
Populista autokrata: ha a demokrácia keretein belül marad, akkor seggbe rúgható. De ha a magyar nép kétharmados erőfölényt szavaz meg neki, akkor használhatja (szerintem ez 2006-ban nem fog bekövetkezni). Ha arra használja, hogy négy év múlva nem tart több választást, abból nagy botrány lesz és ott fogok melletted menetelni az első sorokban, mikor megrohamozzuk az adott diktátor százmilliós villáját.
Korten & Giddens: bajban vagyok, mert Giddenst ismerem, de Kortenről most hallok először. Mit kell tudni róla?
"Látszottak akkor, amikor az interjú készült. De különben a közvetlen hatás elúlt, az MSZP kapott egy pedagógiai hasznú pofont (bár haldoklón a pofon sem segít), a Fidesz meg aratott (legalábbis saját értelmezésében) egy látványos taktikai győzelmet, amiből viszont semmi haszna nem lesz az alternatív kimenetelekhez képest, sőt."
-- Nemtom az alternatív kimenetelek mit hoznának, de azt én is úgy látom, hogy Sólyom megválasztása maximum Hiller Istvánra mért döntő vereséget. Meg a belé vetett reményekre. De úgy globálisan az MSZP-re nem.
Sólyom első intézkedései után persze lehet, hogy másképp néznek majd ki a dolgok, de per pillanat ez van.
Demagógia & populizmus: én nem bírok különbséget tenni, hogy melyik lenne nagyobb baj, mert nálam ugyanakkor baj mindkettő.
"Védett a demokrácia a populizmussal szemben?
A parlamenti rendszer avagy a közvetett demokrácia pontosan ezt a célt szolgálja. Az érvelésed saját farkába harap."
-- Szolgálná, ha megakadályozná, de szemlátomást van mód a kijátszására. Akkor viszont elégtelen eszköz, ezt akartam mondani.
Tusnádfürdői gumicsont: no, nem is a jogát vitattam el tőle, csak szerintem mindannyian jobban járnánk, ha szépen mindenki abbahagyná az ilyesmit.
(Ennek ellentmond, hogy a felszabadítás kontra megszállás vita ugyanilyen gumicsontnak minősíthető, azt mégis akadt róla mondanivalóm; néha az az érzésem, igaza volt Kantnak, amikor hosszas logikai levezetési mutatványokkal bebizonyította, hogy lehetetlen bármiről is bármit mondani).
Kieg #2: mondjuk ettől még tekintélytiszteletből nyugodtan lehetne magasabb a Parlament ázsiója, de nem az. Ideális esetben az lenne. Ettől messzire távolodtunk 15 év alatt. Felesleges, nyűgös tabuvá lett az Országház, amiről mégsem tájékoztatják a népet, mert nem ildomos.
A Parlament valójában színház. Nem munka folyik benne, hanem előadás. Az ellenzék az interpellációkat nem azért teszi, mert a leghalványabb remény él benne, hogy valaha is leszavazzák a minisztert, v. államtitkárt, mert létezik egy kormánypárti többség, ami nem fogja leszavazni, akkor sem, ha cigánygyerekek potyognak az égből. A kormánypárti többség léte szükségszerű, hiszen ha nem lenne, akkor nem lehetne kormányozni. De ha van, akkor meg interpellálni teljesen fölösleges - a Parlamentben. Mert nem a Parlament végzi a politikai ellenőrzőszerepet, hanem a média. Erről Pasának volt egy jó hozzászólása itt valamelyik topicban, amivel csak egyetérteni tudok.
Ugyanez a helyzet a vizsgálóbizottságokkal. Ipso facto eredménytelenségre vannak kárhoztatva. Az egyetlen hasznuk, hogy a médiában villoghatnak a résztvevők a részigazságokkal és pont azokat járathatják le (mér hazudik és mér nem akarja kideríteni az igasságot), akik velük (kénytelenségből) azonos bizottságban üldögélnek. Folyik érdemi munka? Nem, a médiának való színészkedés folyik, amit ezzel az erővel a tv-székházban is rendezhetnének, mert ehhez fölösleges külön Országház.
A törvények elfogadása? Színjáték, hiszen kell lennie egy kormánytöbbségnek, amely mellett az ellenzék tökmindegy, hogy mit tesz. Nem a kormánypárti frakció szakérti össze a törvényeket, hanem a kormányapparátus (általában).
A politikai vitanapra senki nem megy be, előre megírt szövegeket olvasnak föl a kameráknak és tíz képviselő lézeng a teremben, irígykedve a többire, akinek aznap nem kell felolvasnia semmit, így nyugodtan sörözhet a haverokkal.
Szóval a helyzet az, hogy a pártkormányzás korában a Parlament elvesztette a politikai ellenőrző szerepet. Azt ma már a médiának kell(ene) végeznie, illetve rajta keresztül a bicebócáknak (akik erre képtelenek). Amikor még 376 szuverén döntnök ült a padsorokban, akkor még volt értelme a Parlamentnek, ma jobbára nincs. Kivételes esetek vannak, amikor mégis van, ez minden.
Megértem a parlamenti politizálás iránti szkepszisedet,de jobbat az utóbbi időben nem találtak ki. Egyrészt igen, a politikai kommunikáció avagy vita színteréről van szó, és ennél jobb vagy komolyabb nincs. Másrészt ott, ahol a kontrolláló funkciója jobban működik, az nem a semmiből lett, hanem minimum évtizedeken át tartó qrvakemény politikai játszmák kellettek hozzá, és akármilyen ergya ez a mai magyar parlament, a fejlődésnek nem kéne még a lehetőségét is eltaposni.
És mennyivel jobb egy populista demokrata, mint egy populista autokrata?
Egy populista autokrata papírforma szerint több hüjeséget csinál, viszont ezért nem rúgható seggbe.
-- Ez nekem nem sejlett föl még a leghalványabb mértékben sem.
Mert nem olvasol újságot (eleget). Mongyuk ezt megértem, de akkor is: Orbán Kortent olvasta, Gyurcsány Giddenst. Ez az egyik különbség. Most hogy a gyakorlatban micsinál, az (sajnos) eléggé független a "víziótól".
Hogyne és az antiklerikalista tirádákat majd átengedi Kósáné K. Magdának, a szakszervezetis csujogatót Nagy Sándornak, az européer blablát Kovács Lászlónak, míg Hiller István a modern szociáldemokrácia mibenlétéről tart akadémiai székfoglalókat
Tényleg nem olvasol elég újságot. Kósáné szidta a Vatikánt, nem egészen alaptalanul, Szili meg, hogy is mondjam illendően... És nem biztos, hogy Kósáné a nagyobb szörnyeteg. Nagy Sándor sehol (ez Gyurcsány érdeme). Az europééer blablát mindenki nyomatja, Kovács viszont egészen mást csinál belpol viszonylatban. Hiller mért ne adhatna elő bármiről? Szólásszabaccság van vagy mi. Egyáltalán, nincs itt semmiféle szereposztás, mindenki nyomatja a magáét, néha szövetkeznek, néha összevesznek. Ennek semmi köze ahhoz, hogy Gy. keményen ragaszkodik a parlamenti demokrácia játékszabályaihoz, O. meg ugyanezt lágyfaszú tutymákolásnak tartja.
Vagy ha az, akkor sem olyan nagy probléma, mint a populizmus.
Mért lenne olyan nagy?
Mellesleg a közvélemény-kutatás adatai is ezt a vélekedést látszanak alátámasztani.
Látszottak akkor, amikor az interjú készült. De különben a közvetlen hatás elúlt, az MSZP kapott egy pedagógiai hasznú pofont (bár haldoklón a pofon sem segít), a Fidesz meg aratott (legalábbis saját értelmezésében) egy látványos taktikai győzelmet, amiből viszont semmi haszna nem lesz az alternatív kimenetelekhez képest, sőt.
-- Remek, akkor tulajdonképpen miért nem indokolt, amit Orbán rendez?
Indokoltnak indokolt, csak a megvalósítás visszataszítóbb a kelleténél, kontraproduktív, ahogy az okosok mondják.
Védett a demokrácia a populizmussal szemben?
A parlamenti rendszer avagy a közvetett demokrácia pontosan ezt a célt szolgálja. Az érvelésed saját farkába harap.
Tusnádfürdői ejnyebejnye: a beszéd remek gumicsont a sehova sem vezető kultúrkampfhoz.
Ja, ez így van. De ha egyszer Gyurcsány hüje vicceiből égszakadás-földindulás lett, ne vedd el a "baloldal" jogát, hogy harci buzogányként forgassa a gumicsontot (szép látomás :D).
- Hogy Gyurcsány meg tudja-e állítani Orbánt, az 2006-ban, a választásokon derül majd ki. Az biztos, hogy egy 56-os karhatalmista ellenforradalmár és a diktatúra szigorúan titkos állományú tisztje után most egy volt KISZ-titkár került az MSZP-kormány élére, aki a csúnya idõkben még ártatlan gyerek volt, ezt én a magam részérõl jelentõs elõrelépésnek tekintem. Ennél fontosabb, hogy hozzá fogható kaliberű és tehetségű politikust nem látni az MSZP környékén, a többiek maximum ügyes apparatcsiknak vagy lobbistának tűnnek hozzá képest. Roppant teherbírónak látszik, nagyon dinamikus, nem akármilyen szónoki, debatteri és taktikai képességekkel bír - ellenben kevés tapasztalattal, ezért sokszor hibázik.
-- Egyetértés.
"Korábbi írásai s részben közelmúltbeli döntései alapján az is fölsejlik, hogy víziója, koncepciója van a baloldalról meg az országról.
-- Ez nekem nem sejlett föl még a leghalványabb mértékben sem. Stratégiai tervek helyett itt választási tervek "dívnak", mint azt az egyik klubtopicban kiveséztük.
A gazdaságról is meg a társadalomról is. Engem azonban elsõsorban nem ezek érdekelnek, hanem a politikai értékrendje, a habitusa, a mentalitása, a stílusa. Ahogy hétfõrõl hétfõre föláll a parlamentben, és elmondja, mit akar. S közben hallgatja a durva bekiabálásokat, a füttyöket, majd a kíméletlen ellenzéki replikákat. S aztán válaszol rájuk. Kiáll vitára a határon túli vezetõkkel, nem mérlegeli a stallumokat. Kiáll a fütyülõk elé. Kiáll Orbánnal. Nincs mese: szoci vagy nem szoci, KISZ-titkár volt vagy sem, parlamentáris politikusként működik. A populista veszélylyel szemben ma õ testesíti meg a parlamentáris alternatívát.
-- Hogyne és az antiklerikalista tirádákat majd átengedi Kósáné K. Magdának, a szakszervezetis csujogatót Nagy Sándornak, az européer blablát Kovács Lászlónak, míg Hiller István a modern szociáldemokrácia mibenlétéről tart akadémiai székfoglalókat. A finánctőkével meg majd maga tárgyal. A hívószerepek itt is le vannak osztva, csak ezt nem populizmusnak nevezgessük. Bár az egyházellenesség még annak is elmegy.
"- Amikor elfoglalta hivatalát, ön úgy vélte, a miniszterelnöknek "olyan szűk a mozgástere, hogy maradnak a gesztusok és a kommunikáció". Õ azonban ebben az egyre szűkülõ mozgástérben - mindenféle kényszerek hatására, például hogy meneküljön a dumakormány címkétõl - mégis elszánta magát a cselekvésre. Mennyire vehetõ ez komolyan, valódi cselekvésrõl, valóságos lépésekrõl lehet-e szó?
- Ezek a lépések beférnek a költségvetés keretei közé. [...] Osztogatni nem lehet, legföljebb a dinamikus kormányzati cselekvés képét mutatni."
-- Tudniillik a ciklusbeli elődje már gondoskodott az osztogatásról helyette is. De nagyszabású cselekvési tervként beharangozni a 100 lépéses akármit, meg kirobbanó formájú gazdaságról beszélni, valamint 10 éven belüli felzárkózást hirdetni nyugat-európához, az oké és nem demagóg. Vagy ha az, akkor sem olyan nagy probléma, mint a populizmus.
"- De vajon föl tudja kelteni? Tölgyessy Péter szerint - Orbánnal szemben, akinek a "hitelképességében" mutatkozik deficit - a baloldal a kormányképességérõl képtelen meggyõzni a választókat, és ennek most, az elnökválasztás körüli szerencsétlenkedésével újabb jelét adta. Mellesleg a közvélemény-kutatás adatai is ezt a vélekedést látszanak alátámasztani."
-- Esküszöm a kérdések jobbak, mint a válaszok. Debreczeninek kéne interjúvolni ezt a fazont. :o)
"Tehát ma szerintem egyik pártnak sincs demokratikus vezetése. A Fidesz végletekig centralizált, elnöki vagy vezéri párt, az MSZP-ben pedig anarchikus viszonyok uralkodnak."
-- Fene a plagizátor fajtádat... :o)
"- Az elemzõk most is, mint 94 óta minden választás elõtt, azt jósolják, hogy aki gyõz, az több ciklusra, legalább másfél évtizedre berendezkedhet a hatalomban. Ön mit gondol errõl?
- Ezt a hitet részint az egymástól való kóros félelem táplálja, de azért korántsem alaptalan. 1994-ben én is nagyon komolyan tartottam attól - mivel a jobboldal verve volt, vezér nélkül maradt és szétforgácsolódott, és mert az utódpárt a régi rendszerben kiépült hálózatok és pozíciók révén óriási indirekt hatalmi erõforrásokkal rendelkezett a gazdaságban, a médiában, a kultúrában, az államigazgatásban és mindenütt -, hogy visszaáll az egykori hegemonista hatalomgyakorlás, a korlátozott magyar parlamentarizmus évszázados modellje: van ugyan ellenzék, de nem tud soha kormányra kerülni, nincs váltógazdaság. Orbán azonban felismerte, hogy az utódpárttal csak az lehet versenyképes, aki maga is létrehozza a maga hasonló háttérbázisait. És azóta szisztematikusan építi a saját kontra-posztkommunista birodalmát."
-- Remek, akkor tulajdonképpen miért nem indokolt, amit Orbán rendez?
"A másik verzió, hogy a Fidesz nem kap abszolút többséget. Ekkor nagyon izgalmassá válik a történet, mert az MSZP, az SZDSZ és az MDF együtt birtokolná a mandátumok többségét, és az lenne a kérdés, hogyan dönt az MDF: hajlandó-e egy Orbán vezette kormányban szerepet vállalni, vagy inkább partnerül szegõdik az MSZP-SZDSZ-koalícióhoz. Nyilván mindkettõ egyfajta kontrollszerepet jelentene."
-- Remélem egyiket sem választja és marad ellenzékben. Ez esetben továbbra is egyetértek velük (nagyjából). Ha beállnak bármelyikükhöz, akkor ez nagyon kérdésessé válik. Nem megélhetési politizálásért szavaznék rájuk, azt el ne felejtsék. Amennyiben érdekli őket a szavazatom.
"Mára odáig romlott a viszony az MDF és a Fidesz, illetve Dávid Ibolya és Orbán között, hogy az elõbbinek kisebb valószínűségét látom."
-- Én a másiknak látom nagyobb veszélyét. Magyarországon idáig a kulturális politika volt a fő választóvonal és ebben a kérdésben azonos oldalon állnak. Ezért esélyesebb egy erről jövő sikeres megkörnyékezés.
Fidesz akármikor kommunikációs irányt változtat, mivelhogy náluk teljesen mindegy, mit mondanak, akármikor át tudják értelmezni annak ellenkezőjére. A lényeg Orbán személyében keresendő úgyis, az ő ábrázata meg változatlan.
"Orbán 1998 és 2002 között - sima többség birtokában, koalíciós kormány élén, a meglévõ alkotmányos keretek között is - nagymértékben képes volt kivonni a kormányzást a parlamentáris intézmények kontrollja alól. A háromhetenkénti ülésezéssel, a kétéves költségvetéssel, az interpellációkra szolgáló idõkeret felének lefoglalásával, a vizsgálóbizottságok megbénításával, a parlament helyett a Vigadóban, a saját hívei elõtt tartott országértékelõ beszédek bevezetésével, aztán 2002 után az utcai politizálással, a polgári köröknek csúfolt vezérelvű tömegmozgalom életre hívásával és szinte minden gesztusával."
-- A háromhetenkénti ülésezés nem kormányzás-, hanem kommunikációs előnyöket szolgált. Mindenki tudja, hogy az ellenzéki pofázda kurtítására és a kormánypárti pofázda növelésére volt kitalálva. Nem mintha ettől nem váltották volna le 2002-ben és egyébiránt bármilyen változást hozott volna az ország életében a reális világban (ami nem a pofázda).
A kétéves költségvetés (bár anno fel nem tudtam fogni, mire jó) önmagában jó is lehet. Az EU-mintaország Írország például egyenesen ötéves terveket gyártott a 86-tól kezdődő nagy menetelése idején.
Interpellációk: isoráz pofázda. Ki a franc hallgatja azt szerintük egyáltalán? A véleményformálók, mi? Akiknek a véleményük többnyire genetikailag előrekódolt. Na, azon aztán sokat változtatnak az interpellációk.
Vizsgálóbizottságok: na, itt kezd abszurdba fordulni a dolog. Mikor volt ezeknek valaha kézzelfogható termékük, jelentőségük, hatásuk, vagy valamijük? Soha.
Vigadós Évértékelés: nem mintha újabban annyira rajonganék érte, de had dumáljon már ott és azok előtt, ahol neki jólesik. Ez nem kormányzás milyenségének kérdése. Az a nem alkotmányos, ha nem hagyják ott szónokolni, ahol akar.
2002 utáni utcai politizálás és polgári körök: az előbbi ellenszenves nekem, de gyülekezési szabadság van és pont. Utóbbi fölött meg had ne legyen már parlamentáris kontroll. Jó, hogy négypárti kuratóriumot nem akarnak föléjük kinevezni. Ilyen erővel az ifjúsági szervezetek fogják be a csőrüket a Fidelitastól az IDF-en és az Új Generáción át a BIT-ig mind. Meg a nem tényriporter újságírók is.
"Három éve teljesen kivonta magát a demokratikus vitatérbõl. Nem szólalt meg sem a parlamentben, sem más olyan közegben, ahol ellenvéleménnyel kellett volna szembesülnie. Ahol diskurzus van, ahol az egyik állítást cáfolja, korrigálja, finomítja a másik, ahol a hallgatóság árnyaltabb, differenciáltabb képet alkothat magának, ahol a mérlegelõ értelem is szerepet kaphat, nem csak az érzelmek, a lelkesedés, a hit és a révület."
-- Ja, kérem, szar a rendszer. Ahol a többség alacsony iq-jú bicebóca és ahol a többség választ miniszterelnököt, ott a színpadon a bicebócáknak játsszák a politikai előadást. Ez rossz dolog és nem ártana megváltoztatni, mert akár baj is lehet belőle, amellett, hogy általában frusztráló. De mi értelme afölött sírni, hogy ha meg lehet csinálni, akkor meg is csinálják?
"Az egykori parlamentáris demokrata Orbán mára a populista demokrata prototípusává lett, aki az újra elnyert és saját képére formált hatalom birtokában - sajnos minden jel erre utal - populista autokratává válik."
-- És mennyivel jobb egy populista demokrata, mint egy populista autokrata?
"Aki rendkívüli politikusi képességeit és karizmatikus erejét kihasználva - az osztogató állam, a modern média és a tradicionális egyházak segítségével - tetszése szerint manipulálja és uralja a választók tömegeit: "az embereket"."
-- Hát igen, itt a probléma a populizmussal. Védett a demokrácia a populizmussal szemben? Nem? Akkor?
"- Ha már itt tartunk: mit gondol a közvéleményben mutatkozó nagy rokonszenvrõl a közvetlen elnökválasztás iránt, amiben ma már a parlamenti pártok többsége, az MDF is osztozik? A közvetett elnökválasztáshoz való ragaszkodás már-már valamiféle liberális vagy elitista hóbortnak minõsül.
- Én bizony egy hóbortos liberális vagyok, ráadásul a konzervatív fajtából, aki makacsul ragaszkodik a bevált intézményekhez. Jelesül a parlamentáris demokráciához és a vele járó közvetett államfõválasztáshoz. A világon valójában egyetlen demokratikus prezidenciális rendszer működik, Észak-Amerikában, és egy félprezidenciális Franciaországban. A többiek, a tõlünk keletre lévõk, illetve a latin-amerikaiak egytõl egyig önkényuralomba hajló, autokratikus rendszerek, amelyek ráadásul melegágyai a puccsoknak. De igaza lehet abban, hogy a többség nálunk is erõskezű vezetõre vágyik. Nagyon is elképzelhetõ, hogy a magyar társadalom elsöprõ többsége elégedett lenne egy ilyen rendszerrel, ha megfelelõ anyagi gyarapodást hozna számára, ahogyan a Kádár-rendszerben is elégedett volt a hatvanas, hetvenes években. Épp ezért félek ettõl a dologtól, mert ami engem illet, én pocsékul éreztem magam abban a rendszerben. Másrészt ezeket a rendszereket - még ha néhány évtizedig közmegelégedésre teljesítenek is az anyagiakat illetõen - a szabadsághiány elõbb-utóbb zsákutcába viszi, mert hosszabb távon, legalábbis az eddigi történelmi tapasztalatok szerint, csak a politikai szabadságra és a piacgazdaságra épülõ társadalmak eredményesek, illetve elviselhetõek. Ezek működési kerete Európában a parlamentáris demokrácia. Ahol a jelzõ legalább olyan fontos, ha nem fontosabb, mint a jelzett szó. A parlamentarizmus közvetítõ intézményrendszer. Arra szolgál, hogy a népakarat ne közvetlen döntésekben jelenjen meg, mert "a nép" nem alkalmas arra, hogy országot vezessen. "
-- Ez komplett demagógia. Mindjárt egy egész sorozat. Először csak az USA és Fro. számít (az EU-ból Finno. és Málta az nem, pl.) utána már ők sem és csak a banánköztársaságok számítanak mérvadónak (fél)prezidenciális ügyekben. Aztán az egész egybemosódik a Kádár-korszakkal azon az alapon, hogy a délamerikában is le lehetett kenyerezni a bicebóca népet jóléttel. És végül az egész en bloc zsákutcába jut a szabadsághiányból kifolyólag. Nahát, ha ezt az amcsik is tudnák, hogy ők zsákutca, meg szabadsághiány...
"- Ócska blöff. Még arra sem alkalmas, hogy segítségével a kampány idejére a választókat leginkább érdeklõ témákat, a leginkább fülbemászó szlogeneket megtalálják, mert az utóbbira kifinomult kérdõíves szociológiai módszerek léteznek. Az egész nem több "parasztfogásnál", az emberek hiszékenységére utazik. Lehet, hogy hatásos, én mindig borzadtam az ilyesmitõl."
-- Én is.
[Itt visszatér a közvetlen elnökválasztás hátulütőjeire. Ebben zsigerből ellentmondanék, de a múltkor Amati mondott egy olyan érvet, amire nincs replikám, úgyhogy egyelőre kénytelen vagyok befogni a csőrömet, amíg nem tudom tromfolni. Ha ugyan tudom valaha is.]
Tusnádfürdői ejnyebejnye: a beszéd remek gumicsont a sehova sem vezető kultúrkampfhoz. Javaslom a nemzeti egységben történő pédzsáp-nyomást.
"Nem az "antinacionalista/internacionalista-antiprűd/antikonzervatív" hadjarat menne (ez elsosorban az szdsz szovege s igazabol keveseket erdekel) hanem inkabb a szocialis demagogiat kapcsolnak maximumra." - Vagyis megszűnne, alábbhagyna a szellemi polgárháború, s kialakulna egy nyugati(bb) típusú jobb- kontra baloldal tagoltság.
"Szerintem sem hullana szet ellenzekben az mszp. [...] Nem az "antinacionalista/internacionalista-antiprűd/antikonzervatív" hadjarat menne (ez elsosorban az szdsz szovege s igazabol keveseket erdekel) "
-- Elsősorban valóban a liberális kötődésűeké, de ilyenek vannak az MSZP-ben is szép számmal. És a többieknek sem lenne ellenére a kormány ilyennel való ostromlása. Ennek folytán pedig a belső ellentétek lekerülnének napirendről, mert hiszen létezne egy nagyobb fenyegetés.
"A fidesz meg orlodhetne akozott, hogy eurot akar hamar bevezetni (amit nehez "nemzeti" lepesnek eldani es koltsegvetesi szigorral jar) vagy a szaznapos orjonges megfelelojet szeretne vegrehajtani annak erdekeben, hogy onkormanyzati valasztsokon is taroljon."
Ámbátor nyugtával dícsérjük a napot. Adószakértő auditor ismerősöm véleménye szerint novemberig még annyit változhat az adójavaslat, hogy rá sem ismerünk.
Szerintem sem hullana szet ellenzekben az mszp. A vereseget a nyuszira (esetunkben az szdsz-re) fognak. Nem az "antinacionalista/internacionalista-antiprűd/antikonzervatív" hadjarat menne (ez elsosorban az szdsz szovege s igazabol keveseket erdekel) hanem inkabb a szocialis demagogiat kapcsolnak maximumra. A fidesz meg orlodhetne akozott, hogy eurot akar hamar bevezetni (amit nehez "nemzeti" lepesnek eldani es koltsegvetesi szigorral jar) vagy a szaznapos orjonges megfelelojet szeretne vegrehajtani annak erdekeben, hogy onkormanyzati valasztsokon is taroljon.
sashimi
Megnéztem, 2001 q3. Hát mit ne mondjak, éppen időben. USA már lefelé megy, hozzánk meg éppen gördül át, hogy ha USA megrendelés nincs, akkor Németo. sem nő és ha német megrendelés nincs, akkor a magyar export is bajban van. Dehátugye, jön a választás, meg kell mutatni a népnek, hogy miért jó a Fideszre (és az MDF-re) szavazni...
Erről az jut eszembe, hogy Gyurcsány folyton azt mondja, nem lesz választási költségvetés. Ami lehet, hogy tényleg nem lesz nagyobb hiánnyal tervezett, mint az eddigiek, csak az a baj, hogy egyrészt a tervezett hiány az a PüM-nál annak kérdése, hogy mekkorát merjenek hazudni, a másik meg, hogy kíváncsi leszek, az EU-tól kisírt nyugdíj nembeleszámítás (ami nem örökre szól, hanem átmeneti időre és asszem évi 20%-kal csökkenő mértékben fogják beleszámolgatni, tehát seperc alatt visszajön, már a köv. ciklus végére fullon lesz megint) ügyében mit fognak kezdeni. Mivel ez nálunk tűzoltás jellegű a hiány méretét tekintve, attól tartok, nem sokat.
A helyzet (ha a költségvetési hiányról beszélünk) valóban javulóban van, ahhoz képest, hogy Megyó alatt mennyi volt. Ez egy igen örvendetes tény. Orbán kormányra kerülése után remélhetőleg nem azzal akar majd örvendeztetni minket, hogy összehoz egy 15%-os hiányt és két évvel később pezsgőt bontunk, hogy hurrá, már csak 13%.
Görbekeresztezés: most pont nem látom magam előtt a grafikont. Ha 2001 előtti a keresztezés, akkor gondolom az volt az a pont, amikor a aszitték, hogy a töretlen fejlődés mellett ennyi költekezés már belefér. Aztán jött a koppanás, dotcom pukk, USA 2001 első negyedévében lefullad, szeptemberben gyün a WTC-pofon és kapásból nem volt több töretlen konjunktúra. Csak költés, amit mindig sokkal cikibb visszacsinálni, mint elengedni volt vala.
Ami a fiskális kondíciókat illeti, volt már ilyen a régióban, pár éve (pl. a mintagyerek Szlovákiában vagy Lengyelországban), és nem jött el a világvége, sőt. A helyzet javulóban.
Szóval pillanatnyilag vannak rossz mutatók és vannak európai viszonylatban kiugróan jó mutatók. Az természetes, hogy az ellenzék az utóbbiakról nem vesz tudomást, az előbbiekből meg levezeti a rövid távú apokalipszist, de azért már mergérdemel egy p@@@nrúgást az illető, ha direkte rontja a sanszokat. Orbántól mint adószakértőtől meg külön röhögnöm kell (Gyurcsány se kutya, de róla legalább lehet tudni, hogy mért nem csinálja).
A recesszióhoz annyit,. hogy amikor a GDP-növ. méretes deriválttal, szép egyenetesen lassult (2000-2001 első fele), és még a Megyó-kormány előtt először kereszteződött a bérkiáramoltatással (lásd sashimi grafikonját), akkor a világban éppen hogy nem volt recesszió.
(Ja, jövőre 4%-ot jósol az OECD, de nem kell eskem-beskem.)
"A rossz nekem mint civilnek az, hogy egész egyszerűen nem lesz olyan politikai erő (nem párt, csak egyáltalán, erő), amelyikről feltételezhetem, hogy képviseli az érdekeimet."
"A negyedévekhez: ha a kormányzás első és utolsó negyedévét nézem, annyit látok, hogy 5% körüli GDP-növekedéssel vették át a kormányzást, és < 3-mal adták át, illetve hogy a növekedési ütem töretlen csökkenése akkor kezdődött, amikor a magabiztossá vált Orbán a Chikán-Járai-Surányi triót lecserélte a Matolcsy (-Bogár-Mellár) vonallal. "
-- Hát ha úgy nézed, hogy ezt lásd, akkor ezt látod. Ha meg összesíted a 98-02 ciklus növekedését és összeveted mondjuk a 02-06-tal, akkor egy másik képet látsz. És ha mindebbe belekalkulálod, hogy azt milyen fiskális kondíciókkal érték el, különböző tervekbe csomagolt pénzpumpálással, bérkiáramoltatással, árvízzel meg recesszióval (2001-2004), akkor olyat látsz, amitől beszállítanak a sárgaházba.
:o)
Én a harmadik emeleten vagyok a hatos szobában. Az ágyamra nem ez a név van írva, de ez csak azért van, mert ezek el akarják titkolni az igazságot!
Az MSZP sorsa nem nagyon izgat, a legrosszabb, ami történhet, hogy minden marad a régiben, Hiller helyett bejön mongyuk Szekeres, business as usual, jajongással kombinálva, mer a csúnya Fidesz báncsa őket. A rossz nekem mint civilnek az, hogy egész egyszerűen nem lesz olyan politikai erő (nem párt, csak egyáltalán, erő), amelyikről feltételezhetem, hogy képviseli az érdekeimet.
A jobb forgatókönyveket most nem részletezem, de egyikben sem szerepel az MSZP nevű impotens mammut a mai formájában.
A negyedévekhez: ha a kormányzás első és utolsó negyedévét nézem, annyit látok, hogy 5% körüli GDP-növekedéssel vették át a kormányzást, és < 3-mal adták át, illetve hogy a növekedési ütem töretlen csökkenése akkor kezdődött, amikor a magabiztossá vált Orbán a Chikán-Járai-Surányi triót lecserélte a Matolcsy (-Bogár-Mellár) vonallal.
Orbán elképesztő hüjeségeket tud mondani a gazdaságról (ez a magamfajta érdeklődő laikusnak is egyértelmű, nem hogy közgazdász ismerőseimnek), és ha nincsenek jó tanácsadói, akkor komolyan veheti magát.
Helyesbítés: fordulópontokat és a kormányátadások idejét, mert az alapbenyögésem az volt, hogy 98-ban magasabb növekedési bázisról startolt a kormány, mint 2006-ban fog (feltételezve Orbán második kormányralépését). Az előbbi volt az, amit Sashimi kétségbe vont.
Kétségtelenül hiányzik belőle jópár negyedév, mert csak a fordulópontokat emeltem ki. Szerintem az teljesen mindegy, hogy most q1-től számolunk q1-ig, vagy q2-től q2-ig.
De ha nem az, akkor logikailag magyarázd meg, hogy miért indokoltabb egy választás előtti negyedéves adatot vizsgálni a ciklusra vonatkozó konzekvenciák levonásához, mint egy választás utánit. Különös tekintettel arra, hogy a tényleges ügyátadás addig húzódik a választás után, míg a következő gárda kormányt nem tud alakítani (Hornnak ez hónapokba telt).
A linket mingyá megnézem, de adhatnál tippet, hogy mit keressek rajta, főleg, ha nagy lesz az a valami.
