Azt hiszem, volt itt néhány, egymásnak homlokegyenest ellentmondó információ. Ennek(és az előző hozzászólásom) ellenére, az adott helyzethez képest, az általam figyelt infóforrások egész jól végezték a dolgukat.
Ez nem itélet, ez egy vélemény. Marhaságot, találgatást, nem hírként, hanem jegyzetként kellene tálalni. A repszerencsétlenségben is említettem kettő, itt pedig egy ostoba mondatot.Ezekhez nem kell különösebb szakmaiság, hogy értelmesen íródjanak le. A hentesnél te sem szeretnél karaj helyett párizsit kapni. Senki nem nyomja a sajtót az olvasók részéről, hogy marhaságokat írjon, de gyorsan, a sajtó akar mindig első lenni, megelőzni a versenytársait és úgy látszik az sem olyan nagy baj, ha nem tud korrekt írást letenni.. A szakember tudja hogy marhaságot írtál, de egy laikus hisz neked, tehát te félretájékoztatod őt. Igen én úgy gondolom, hogy te írd meg a hírt, a kollégád írjon jegyzetet, ahol sejtetheti az olvasóval a meglátásait, én pedig majd találgatok és szövögetek mindenféle elméleteket. Vagy pedig ne nevezd hírnek az írásod, hírlapnak az újságod.(természetesen ezt nem személyeskedve értem)
No, az ilyen lakonikus ítéletektől próbáltam óvni a tisztelt topictársakat, egyben üzenem neked, Döncike: látod, ez az a külső nyomás, amiről beszéltem. És ez az, amiért azt mondom, mindenki bátran beledumál szakmai ügyekbe: amit Viricsi találgatásnak nevez, az valami egészen más egy közszolgálati médiában.
"...hanem a helyzetnek megfelelően bizonytalanul beszélek a dologról: ez is lehet, az is lehet, amaz is lehet - vizsgálat lesz, majd kiderül....
Így keletkeznek a kabátlopási ügyek. Pont ez a baj, ettől Blikkes, Magyar Nemzetes egy cikk, hogy a szalagcím kérdése: A pilóta hibája okozta a katasztrófát? Persze kiderül, hogy nem, de a szalag behozza az olvasót,... egy darabig. Egy hírújság, egy hír ne találgasson, hanem tájékoztasson. A találgatásra itt vagyunk mi, a fórumlakók.
A csütörtökön megtudható információk ezek szerint (Mészáros Laci) kint voltak közforgalomban, csak nem mindenki csípte el őket. Én már pénteken hajlnali adásunkban érdekes mód nem ragaszkodtam a nagy oldaleltéréshez, mert már éjjel eljutoptt valahonnan hozzám, hogy nem ILS szerint repültek. És nyilván nem én voltam így egyedül.
Döncike, egyik hibád, hogy amint a média sem biztos, hogy képes befogadni minden információt, úgy te sem tudsz befogadni minden médiát. Ez persze csak akkor válik a részedről hibává, amikor kijelented, hogy ez és ez nem volt sehol a médiában. - Volt, csak nem azoknál a forrásoknál, amelyeket te figyeltél.
Értsd már meg, nem minden újságírónak mentalitása, és a közszolgálatoknak nem is lehet, a kipréselés. Egyébként is egy olyan stációban, amikor még mindenféle másra is gondolhat az ember, mert tényleg keveset tudni a történtekről, tehát amikor még az sem biztos, hogy CFIT történt, - miért, nem lehetett volna jegesedés? Hajtóműprobléma miatti megsüllyedés? Valami nagyon erős turbulens meteorológiai jelenség a helyek fölött stb? - szóval amikor még minden bizonytalan, akkor nem fogok egy irányba verekedni információkért, hanem a helyzetnek megfelelően bizonytalanul beszélek a dologról: ez is lehet, az is lehet, amaz is lehet - vizsgálat lesz, majd kiderül.
Emlékeztek pld. a rendőrségi MD500-as lezuhanására Ferihegy mellett? Napokig hittük, hogy a ködben földnek vagy valami tereptárgynak ütköztek, aztán kiderült, hogy elment a hajtómű, mert felhőben eljegesedett a beömlő. Szóval: óvatos megfogalmazásokat javaslok továbbra is mind a médiának, mind a médiabírálóknak.
Nincs pénz? A szakmai (újágíró szakmai) igényesség és szakmai tudás nem pénz kérdése. Ezt max. a technikai oldalra mondhatod, de nem azt reklamálja senki, hogy miért nem volt élő kapcsolás az égő roncsokhoz már esete tízkor.
Amiről itt és most szó van, azt a budapesti szerkesztőségből telefonálva is be lehetett volna szerezni, ha van felkészültség.
Igaz, hogy esetleg elő kell venni egy térképet, gondolkodni kell, stb.
Melyik hegyen hol (melyik oldalán, esetleg milyen magasan) -- ha már a hatóságok ott voltak a helyszínen, akkor többé-kevésbé azt is meg tudják mondani, hogy hol is vannak.
Továbbá a magyar irányítás alatti útvonal és továbbira vonatkozó terv.
Ad 1.
Persze, ebben igazad van, de aki nagyban akar játszani (még ezen a kis médiapiacon is), az tegyen érte.
Ad 2.
Ebben sincs vita. Talán ettől (is) szakma mégis a média.
Viszont egyik sem mond ellent annak, amit én állítok, hogy a felkészületlenségnek nem csak objektív okai vannak, hanem az igény sincs meg rá.
"Jó lesz ez is" -- ez a mentalitás. És nem csak ebben, hanem szinte mindenben, amihez egyébként ezért vagy azért kicsit jobban értek, ezt látom.
És mégegyszer mondom: nem a "repülésbuzik" minden igényét kielégítő teljes körű tájékozatásáról van szó, hanem a balesettel kapcsolatos legalapvetőbb tények "felderítéséről" és közléséről.
A mentés vezetőinek sem állt rendelkezésre, de ami volt azzal is fenn voltak a hegyen 3-ig. Utána lejöttek és elmondták, amit tudtak.
Kirendelt hírnökök: a helyszínhez legközelebb élők. Igen ekkora eseményre nem voltak felkészülve, bár a magyar repüléstörténet legnagyobb hazai katasztrófájára azért nehéz felkészültnek lenni, főleg egy olyan sarokban, ahol álatalában nem történik (hál Istennek) semmi.
Hülyeségek: Hölgyek/Urak! egyszer már kifejtettem, hogy a legtöbb marhaságot főleg repülő emberektől (akik aztán kelőképpen felháborodnak, ha az info napvilágot lát) kapja a sajtó. Pl. melyik újságírónak jutna saját magától eszébe, hogy légijárműveknek, bizonyos körülmények között el kell repülnie egy halom antennának látszó vas felett Sajóhídvég közelében? Aztán ebből oldaleltérést kreálni. stb.
Nem mentegetve a sajtót, kérlek Benneteket, olvassátok, amit írtok és gondoljátok meg, mielőtt "tuti franko info"-kat adtok hozzá nem értőknek.
"Csütörtök estéről (napilapok másnapi kiadáasi) nem azt az információt hiányolom, ami objektíve sem állt rendelkezésre, hanem azt, ami ott volt az orruk előtt, de nem kezdtek vele semmit.
Péntekről meg azt, amit akkor már tudni lehetett volna, ha valaki veszi a fáradstságot."
Döncike, milyen információra gondolsz?
Egyébként elégedetten látom a minősítésektől mentes, értelmes vitát, na erre gondoltam, amikor javasoltam, hogy tegyük át a témát ide, és folytassuk másképp.
Egyébként abban igazad van, hogy a hazai média nincs felkészülve ilyen helyzetre. Ezt többféleképp is érthetem: 1. Egyfelől nincsenek meg a legtöbb szerkesztőségben az anyagi-tárgyi feltételek az ilyen munkához. Ott kezdődik pld., hogy ki áll rendelkezésre, létezik-e olyan tartalék-csapat, amit riasztani lehet - ez nagyban múlik azon, hogy egy lap vagy tévé, netán rádió tud-e valamiféle készenléti-ügyeleti rendszert kialakítani, megfelelő díjazással persze. Ezesetben a munka megosztható, egy-egy újságíró jobban el tud mélyedni a maga részügyében, kisebb az időnyomás, alaposabb a feldolgozás. 2. Másfelől: mennyire tapasztaltak a riporterek és a szerkesztők, akiket bedobnak a lehető legnehezebb helyzetbe? Kapnak-e kiképzést a rendkívüli történések kezelésére? - Ilyesmit én csak a Reutersnél és a BBC-nél kaptam. A kiképzésnek pedig az az egyik legfontosabb része, hogyan osztályozd az információkat aszerint, hogy mi az, ami csak a te következtetésed valami másból, mi az, ami közvetve utal valami tényre, mi az, ami már valóban tény - illetve mi az, ami tényként is több forrásból igazolható. Tehát közölhető.
Tévedés ne essék, én a magyar média átlagának viselkedését egyáltalán nem tartom jónak, vagy jobbnak, ahogy te megítéled - énnekem a topic hozzászólásait olvasva a topictagok viselkedésével volt bajom...
Mai Index gyöngy: http://index.hu/politika/bulvar/mfeb060122/
"...művi álomban tartották..." Tessék mondani, miért kell ilyen hülye szóösszetételt kreálni? A mesterséges altatás, vagy mesterséges kóma miért nem megfelelő?
A média is egy szakma, de ezen vitatkozz el Foltossal.
"Azt kellene megérteni, hogy a média általában a tömegekhez szól. A tömegek pedig nem úgy működnek mint a szakemberek. Őket a mellékes érdekli, mert azt értik meg. Ezzel szinte mindenki így van, ha olyan dologról van szó, ami nem szakmája, nem ért hozzá."
Nos, hogy kinek szólok, az szegmentálás kérdése. Nem a Blikken kérem számon, hogy mit ír vagy nem ír.
Van itt egy olyan tévedés, hogy aki nem szakember, az definíció szerint egyrészt hülye, másrészt az is szeretne maradni. Ebből kiindulva persze igazad van: mindegy hogy mi van azon az 1211 karakteren, csak legyen valami. Ez erre épülő gyakorlat aztán fenn is tartja a "hülyeséget" a nem szakemberekben, hiszen az újság azt írta, a rádió azt mondta, stb.
Csütörtök estéről (napilapok másnapi kiadáasi) nem azt az információt hiányolom, ami objektíve sem állt rendelkezésre, hanem azt, ami ott volt az orruk előtt, de nem kezdtek vele semmit.
Péntekről meg azt, amit akkor már tudni lehetett volna, ha valaki veszi a fáradstságot.
Összességében az a véleményem, hogy a hazai média (úgy általában) teljesen felkészületlen egy ilyen esemény feldolgozására.
A hozzászólásod pedig megerősíti azt a gyanúmat, hogy ennek a ténynek még a felismerésééig sem jutottak el sokan.
A probléma ott van -- szerintem --, hogy az ügyeletes szerkesztő a két legfontosabb dolgot nem tudja:
1. Mit kérdezzen
2. Kitől kérdezze
Félig van igy.
Ha egy cég, hatóság, akárki korrekten felkészül a sajtóra, a nyilatkozó nem csak a tényekhez ért, de nyilatkozni is tud, akkor majdnem mindegy, mit kérdez a sajtómunkás.
Egy interjú előtt a nyilatkozónak tudnia kell, mit akar mondani, és azt mondja, lehetőleg egy mp-cel sem hoszabban mint amennyi időben majd lemegy, igy nem lehet a vágásokkal pont a lényeget kiszedni - a kérdések majdnem lényegtelenek. (bocs ha ezzel egy sajtóst megsértettem volna, de ez minden PR tanfolyam alapja - nekem pl angol sajtósok tanították, akiknél agresszívabb szvsz nincs a világon)
"Egy szerkesztőség számára nem alternatíva, hogy mondjon valamit, vagy ne mondjon."
Az alternatíva az, hogy mit mondjon.
A nagy és világhírű médiákok is ismerik azt a mondtatot, hogy "Tovább részletek egyelőre nem ismeretesek."
"a közszolgálat nem teheti meg ..."
Ezzel önmagában nem vitatkoznék, viszont az általad leírtakból az következik, hogy a közszolgálati médiánal is vannak eszközei, csak mások, mint a "nem közszolgálatinak".
A kérdés szerintem továbbra is az, hogy "a mindenáron mondjuk valamit/bármit" vagy a "hiteles tájékozatás" mint stratégiai cél közül az adott médium melyiket választja. Mert azután ehhez igazodva fogja a saját belső működését, szokásait, elvárásait kialakítani. A közszolgálati vagy "egyéb" média között legfeljebb annyi lesz a különbség, hogy az adott célt némileg más eszközökkel, esetleg szűkebb mozgástérrel tudja elérni.
Általában véve pedig szerintem a probléma nem az egyes újsgáíró/szerkesztő szintjén van, hanem a szerkesztőségek működésén.
A csütörtökön este tíz-tizenegy óra körül rendelkezésre álló információkból (szóvivői nyilatkozatok) minimális "szakértői" támogatással korrekt anyagokat lehetett volna közölni, sok információval.
A probléma ott van -- szerintem --, hogy az ügyeletes szerkesztő a két legfontosabb dolgot nem tudja:
1. Mit kérdezzen
2. Kitől kérdezze
A még ennél is nagyobb probléma, hogy a média nagyobbik része még ezután az eset után sem gondolja úgy, hogy valami nem működik jól a saját háza táján.
Ezzel párhuzamosan a hivatalos (PLH, katonai szervek) és "félhivatalos" (HC) szerveknek is fel kellene készülniük arra, hogy a saját szervezetükön belül elérhető és nem titkos információt a médiának gyorsan ki tudják adni, mert különben az lesz, ami most is.
És a szakértőkről: az igazi szakértő úgy is el tudja mondani, hogy az átlagember megértse. Ha hivatalosan nem adja a nevét a dologhoz, attól még lehet hivatkozni "magát megnevezni nem kívánó" szakértőre, ha tényleg az.
Jelen esetben sem pontos headingek és eljárások közzététele lenne a lényeg, csak annyi, hogy
"a repülőgép a 750 méter magas X hegy észak-keleti oldalának csapódott, kb. 5-600 méteres magasságban, az erdőt 300 méter hosszan letarolta, nagyjából északi-északnyugati irányban"
Ezt meg lehetne tudni a sok rendvédelmi szóvivőktől, aztán ezzel már el lehet menni a szakértőhöz is.
Még általánosabban: hallottál már arról, hogy egy feltörekvő légitársaság azzal próbálja az utasszámot (bevételt) növelni, hogy az aktuális valóságsó sztárja náluk lesz pilóta?
És arról, hogy hétfőtől állandó rovata lesz valamelyik újságban, vagy műsort vezet a rádióban, tévében?
A problémák gyökere itt van: hallottam már rádióban műsort vezető embereket azon értetlenkedni, hogy miért akarják számonkérni rajtuk az ehhez szükséges végzettséget.
Amíg a média (mint szakma) ezt eltűri, addig hiába kéri ki magának, hogy igaztalanul bántják, még akkor is, ha a bántó kritikák egyike-másika tényleg túlzó és túlzottan általánosító.
1. Egy szerkesztőség számára nem alternatíva, hogy mondjon valamit, vagy ne mondjon. Mondania KELL valamit, vagy legalábbis közvetítenie. Ez persze sokféleképp megvalósítható. Innentől kezdve azonban élesen meg kell különböztetni például - lám, egy olyan szakmai kérdés, ami a másik topicban fel sem merült - a közszolgálati és nem közszolgálati intézmények dolgát. Amiről én egészen biztosan mondhatok valamit, az a közszolgálati szféra, ott dolgoztam egész életemben, gyakorlatilag most is azt csinálom, még ha a rádióm magántulajdon.
Tehát: Ha egy miniszter az ügyben megszólal, a közszolgálat nem teheti meg, hogy ne idézze. Viszont semmmiképp nem feladata, hogy bármiképp kommentálja, helyre tegye a szavait. Ugyanúgy vonatkozik ez egy szakértőre, egy pilótára, egy tanúra. A közszolgálati újságíró csak kérdezhet, de nem cáfolhat és nem minősíthet. Nyilvánvaló baromságokra sem mondhatja, hogy nyilvánvaló baromság - viszont megteheti, hogy olyan másik véleményt idéz vagy hoz be az adásba, amiből KIDERÜl, hogy valaki más nyilvánvaló baromságokat mondott. Amikor tehát egy közszolgálati adásban (jó szakmai működést feltételzve) egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat látunk vagy hallunk, az éppenséggel azt jelenti, hogy a közszolgálat jól végzi a dolgát. Más kérdés, összejön-e mindez azonnal és abban a nem könnyű helyzetben, amikor az információs kötelezettség miatt számtalan drótot kell rángatnia a szerkesztőnek. Az ugyanis csak egy része a történetnek, hogy az okokról valami szakmailag konkrétat és korrektet szorítson ki valakiből: számtalan más dologra kell figyelni: ezesetben pld. a mentés történései, kétoldalú államközi történések, stb.
Ehhez képest sajnos a nem közszolgálati média számára a törvény nem ír elő semmit, az etikai kódex is laza, az újságíró szabadon tálalhatja a maga marhaságait. Okos újságíró persze ilyenkor is óvatos, és inkább szakértővel beszél, mint hogy szabadjára engedje a saját agytermékeit. De az ő esetében is kérdés, kit keressen, talál-e embert.
2. Te még nem voltál olyan helyzetben, hogy repülés ügyben szakértőt keressél. Én elég sűrűn vagyok így, nagyképű a szöveg, de érteni fogod, saját magammal nem beszélgethetek és nem is érdemes beszélgetnem a stúdióban, különben sem tartom szakértőnek magam, csak a témával foglalkozó és az országos átlagnál több ismerettel rendelkező újságírónak. Nos az igazi szakértő valahol máshol is dolgozik, és ennek következtében nagyon nehezen áll kötélnek. Ha mondjuk egy katonai géppel baleset történik, a hadsereg embere az esetek nagy többségében elutasítja az azonnali nyilatkozatot, vagy csak annyit lehet mondania, hogy vizsgáljuk az ügyet. de leginkább elutasít, illetve engedélyhez köti a megsólalását. Polgári balesetek kapcsán például bőven tudok renek nyilatkozót, de ők többségükben ott ücsörögnek - épp a civil hatóságnál, a biztonsági szervezetnél, úgyhogy ők sem szívesen nyilatkoznak, mert még nem lezárt az ügy, ők viszont hivatalból érintettjei a dolognak. Nemrég volt egy B-737-es kapitány a stúdió-vendégem, a kikötés az volt, hogy a légitársaságáról egy szó se essék. A repbiztonságról is óvatosan úgy kerülgette a dolgokat, nehogy bármiféle olyan elem hallható legyen a szájából, amiből a saját cége valamely balhéja juthat a hallgató eszébe. Egy másik eshetőség, hogy ugyanazokat hívják meg újra és újra, leginkább a nyugdíjasokat, úgymint Várit és Kositzkyt, aki a fehér hajával jól mutat, és elég jól beszél, de sokszor őt is csak azért értem, mert tudom, mire gondol, miközben mond valamit. Lehet, hogy te is tudod, de a néző nem biztos. A félreértési lehetőség egy szakértő kommunikációjában is óriási.
Jónéhányan értenek a repüléshez, nagyon kevesen tudnak beszélni vagy írni róla. Mert ez is egy szakma, jó uram. Magam most harminc éve küszködöm azzal az izgalmas feladattal, hogy közérthetően beszéljek a repülésről. Akinek ez nem szakterülete, annak ez sokszor megoldhatatlan. Más kérdés, hogy a szakértői kapcsolat hogyan mozgósítható egy adott kritikus helyzetben. Van, hogy sehogy. Abban igazad van, hogy meg kellene mutatni közlés előtt a dolgot valakinek, aki lektorálja, de nem biztos, hogy az illető épp rendelkezésre áll.
3. Igen, több a baromság, kevesebb a korrekt beszéd, de botorság lenne ezt csakcsupán és egyszerűen a médián számon kérni: a közgondolkodással van baj általában. A szakértelemnek nincs igazi presztízse, ugyanúgy az elmélyültségnek, az odafigyelésnek, az alaposságnak. Az emberek megszokták, hogy nagyon bonyolult dolgokról leegyszerűsített klisék szerint ítélkezzenek. És ez megintcsak nem varrható egyedül a média nyakába. Itt mindenki a szimpla, gyors és kevés erőfeszítést igénylő megoldásokat keresi, a meggazdagodástól a légikatasztrófa megértéséig - érted az összefüggést? A média nem egyszerűen maga kínálja ezeket a megoldásokat - sajnos sokkal inkább válaszol erre az igényre. A közszolgálat kell(ene), hogy ezalól kivétel legyen, ha el lehetne érni, hogy valóban másképp működjön, akkor az a réteg, amely nem elégszik meg a szimpla módszerekkel, veszi magának a fáradtságot és a közmédiát fogyasztja.
4. Bizonyos szakmai ügyekben pedig egyáltalán nem biztos, hogy a médiának kellene információt szerezni: a szakkérdések nem biztos, hogy érdeklik az én közönségemet. Kell, hogy legyen külön egy szakmai csatorna (nem tévés, nem média, hanem információs), ami, ha a rendelkezésemre áll, én is könnyebben boldogulok, de az itt áramló elemek nem biztos, hogy feltétlenül be kell, hogy kerüljenek a média közléseibe. Pld. én csak annyit mondtam a hallgatóknak és a nézőknek is a tragédia utáni hajnalon és este, hogy nem biztos, hogy eltévedt a gép, lehet, hogy jó helyen volt, csak nem jó magasságban. Az, hogy hány fok volt a headingje, nekem információ, a közönségnek nem, én kell, hogy lefordítsam, de nem biztos, hogy az én kompetenciám megszerezni. A gép repülésének iránya, illetve hoyg egyáltalán milyen eljárás szerint repült, gyaníthatóan éppúgy a vizsgálat tisztázandó eleme, amit én hiába kérdezek meg a HC-tól, nekem sem fogják megmondani.
Bocs, hogy hosszú voltam, hirtelen ez jutott az eszembe, de ha már vitatkozunk, vitázzunk olyan korrekt és alapos mód, ahogy ezt a médián számon kérik...
Kedves topiktársak, megértem, hogy felháborodtok a tévékben, rádiókban és lapokban megjelenő félerértésektől, hülyeségektől, de:
1. az újságírók maguk is beszorított helyzetben vannak, mert kevés információhoz jutnak, és ha a kevés is ellentmondásos, nem biztos, hogy ők kellene, hogy kibogozzák az igazságot;
2. közben a közvélemény nagyon erősen szorítja a médiát, hogy többet tudjon meg a történtekről! Mi itt, a topicban lazán morfondírozhatunk, a média azonban eme másik, külső nyomás alatt is kell, hogy dolgozzon.
3. ne haragudjatok, én ugyan nem veszem magamra ezt a szítokáradatot, különféle okokból, de azért baromi rosszul esik, amikor általában az újságírókat vagy általában a médiát illetitek mindenféle jelzőkkel. Nektek jól esne bármiféle durva általánosítás - a pilótákról? az irányítókról? a pilótafórumosokról? Van egy rossz hírem, a modern meghatározások szerint ez a fórum is a része a médiavilágnak! Úgyhogy ha disztingvált és korrekt megfogalmazásokat követeltek, azt követeljétek meg magatoktól is.
4. Én legalábbis nem a médiáról, hanem a repülésről, a légibalesetekről, a lehetséges okokról szeretnék olvasni, tanulni ebben a topicban. Úgyhogy javaslom, innentől kezdve maradjunk annál, hogy cáfolja ugyan bárki szakmai alapon a médiában elhangzott hülyeségeket, de az ezt követő további méltatásokra ott a "Médiaszerencsétlenség a repülésben" topic.
Én szoktalak hallgatni személyesen téged is, meg a rádiótokat is, tehát ha ez számít valamit, akkor szerintem mindezek a "kritikák" rád/rátok nem vonatkoznak. (Persze biztos tévedtetek mát, de itt pont nem "tévedésekről" van szó.)
Ad 1:
Egy szerkesztőségnek azt kellene eldöntenie, hogy mindenáron mond valamit, akár nyilvánvaló baromságokat is, akár kontroll nélkül átvéve és tényként előadva miniszteriális kijelentéseket (választási kampány van, mindenki boldogan okosokdik).
A másik lehetőség az lenne, hogy mi a csak a tutit adjuk le. Ebbe beleférne az is, hogy az alapvetően szükséges, tisztázandó kérdéseket sorolja fel, hogy na, ezekről senkinek fogalma sincs, ergo nem tudunk semmit.
Ad 2:
Ha a közvélmény szorítja a médiát, hogy minél többet megtudjon, akkor ez még egy okkal több, hogy a média minél többet megtudjon.
A probléma nem (csak) az egyes személyekkel van, hanem a rendszerrel. Sok szerkesztőségben (pl. Index) érzékelhetően az igény sincs meg arra, hogy bármiféle szakértői háttér legyen, akár repülésről, akár az éticsigák párzási szokásairól van szó.
És itt visszautalnék az előző pontra: akik "komoly" sajtóterméket akarnak csinálni, azok előtt nincs objektíve leküzdhetetlen korlát, hogy az ehhez szükséges feltételeket megteremtsék. És ez nem pénz kérdése, hanem igényesség és elhatározás kérdése.
Szóval nem az a meglepő, hogy a Blikk azt ír, amit. Hanem az, hogy a "komoly" médiumok is beszállnak ebbe, és amikor látják, hogy micsoda információs káosz van, akkor sem hátrálnak ki belőle.
Ad 3:
Igazad van, mindössze megismételném, hogy elgondolkodtató, hogy egy szerkesztetlen, kontroll nélküli fórum "baromsághányada" alacsonyabb, mint a legtöbb olyan sajtóterméké, ahol (elvileg) egy szerkesztőség működik. Nekem nem nyilatkozik senki, én háiába hívok fel akárkit. A médiának igen.
Ad 4:
Sajnos a lehetséges okokról való diskurzus legfőbb akadálya, hogy a média még mindig nem volt képes kideríteni néhány olyan alapvető ténykérdést (nem repülési szakkérdést), hogy pontosan hol zuhant le a gép (a hegy melyik oldalán), milyen magasan kezdődik a tarolás nyoma és milyen irányú.
Nem, nem, megszoktam már, hogy ilyen a hangulat, a legrosszabb az egészben, hogy értem is, miért. De azért ha nagyon generális a megfogalmazás, csendben helyre teszem. BUÉK neked is és minden kedves topic-társnak!
A mondat úgy kezdődött, hogy "Ez az utasszállító...", tehát akkor a 747-esre vonatkozott a mondat. Közölték, hogy a 747 ennyivel képes repülni. Akkor minek kérdezed meg, hogy "melyik nem"?
Úgy látom, ide már csak én írkálok... Na mindegy. Hír az egyik rádióban: "Ez az utasszállító repülőgép akár a hangsebesség nyolcvan százalékával is képes repülni!"
Urak, ma megint alulmúlta önmagát az RTL-Klub. A híradóban szó volt a Skyguide irányítóját megkéselő oroszról, akinek most ért véget a pere, és nyolc évet kapott. Azon kívül, hogy egy-két körülményt kifelejtettek a híradásból, az alávágott képek voltak az érdekesek: mutatták az 54-es roncsait, aztán egy magyar lajstromú cessna-t összetörve a fák között...
ami elsősorban a blogokról szól, de érdekes része annak a tendenciának a tárgyalása, hogy a "valódibb" hírek iránt való igény hogy mozdítja el az embereket attól, hogy a nagyipari "hírgyártók" elvileg ellenőrzött és szakszerű termékeit fogyasszák.
