Most kezd Ciara vihar Svédorszában fújni. Findus reggel óta a soffán fekszik. A kijárat közelébe se megy biztos hallja a szelet vagy más módon érzékeli az idôt.
Ma délelőtt nem túl meglepő módon a macskakiállításon jártam, hogy jól kigyönyörködjem magam. A legtöbb a Maine coon fajtából volt, jó néhány még ebben a fajtában is óriásnak számított, a ketrecben végignyújtózva fogadta alattvalói hódolatát. Akadt néhány kölyök is ebből a fajtából, csak egy picit voltak nagyobbak Silvernél.
Volt néhány érdekesebb és általam nem sűrűn látott fajta, például hosszú szőrű skót lógófülű., szintén hosszú szőrű rex macska, no meg burmilla.
A szavanna macskák tenyésztője éppen a fajtát és a saját példányait ismertette, méghozzá teljes elfogulatlansággal...
Volt egy toyger is, bár nem volt könnyű felfedezni.
Ezúttal azonban egy "közönséges" fekete-fehér, négyhónapos házimacska volt a kedvencem, úgy kellette magát, öröm volt nézni.
A rex macskának is sok nézője akadt, mert nagyon szerette volna elérni a szomszédban llévő fajtársakat, azok is őt. Végül aztán elhárították az akadályt, és összemancsoltak.
Ezúttal nem volt sem törpesün, sem nyúl, viszont annál több tengerimalac, örültem nekik.
Lukrécia Őfőbundasága úgy döntött, hogy a kertben (+14 fok) töltött kb. 3 órás járőrözés fáradalmait, a kb. 2 méter magas polcos szekrény kb. 1,6 méteren lévő polcán piheni ki.
Az egyik ismeretterjesztő csatornán 101 kiscica címmel egy olyan sorozatot nézek, ami a macskafajták ismertetésével foglalkozik. 101 ugyan nincs, szerintük negyven-egynéhány, de ennek is örülök. Bevallom, egyik-másik fajtát erősen túltenyésztettnek érzem, bár van spontán mutáció is. Iyen például az amerikai drótszőrű is, ami nem áll rokonságban a rexmacskákkal.
Nem spontán, hanem keresztezéssel létrehozott a highlander fajta, ez viszonbt tetszik, csinos hiűz kinézetele van.
Az álmokhoz nem okvetlen kell valóságalap. Sok ember álmodik arról, hogy lezuhan valahonnan, de szerencsére ez idáig nem történt meg vele. Remélem, ezután sem fog.
Attól tartok, ma súlyos csalódást okoztam a macskámnak! Viszont nem tehettem mást. Az egyik gázkonvektor rakoncátlankodott, mert minimumon volt, de erősen fűtött. Ilyenkor a kikapcsolás-bekapcsolás segít. Meg is tettem, de köztük két óra szünet volt. Már a túlfűtést is zavarta Silvert, de hogy hideg lett, ez viszont lesújtotta. Képzeljétek csak, át kellett hurcolkodnia a másikra! Visznt mostanra megbocsátott.
A mi Kicsinket ugyebár a lányom szedte össze az utcán.
Utólag teljesen biztosak voltunk abban, hogy akkor tutira eltévedt, mert hosszú évekig a lépcsőházunkban az alattunk lakó ajtajához ült le folyamatosan, várva a bebocsáttatást:DD
No igen, fura dolog ez! Vacak nyáron a telken, télen lakásban élt. Viszont amikor egyszer kiszökött a lépcsőházba, utánamentem, és amikor a fölöttünk lévő lakásban kinyitották az ajtót, gyorsan beslisszant, alig tudtam elővenni az ottani ágy alól. Csak egy emeletet tévedett...
Elmúlt a tegnapi nagy petárdázás, de az eddigi évek tapasztalatai alapján gyanítom, hogy még egy darabig részem lesz belőle, bár egyre csökkenő mértékben. Szerencsére Silvert nem érdekli, néha kicsit odafigyel, aztán szunyókál tovább.
Minden macska egyéniség, a tied is az, másként reagálnak. Lehet, hogy valóban a nehéu gyerekkor teszi, hogy nem rajong a becézgetésért, de az is lehet, hogy csak ilyen.
Fura volt az idei Karácsony. Az eleje a szokásos volt, ahogy felhoztuk a fát, és leparkoltattuk a fal mellé, jó szokása szerint leült/feküdt mellé, és nagyon határozottan őrizte hosszú ideig, mint eddig minden évben.
Aztán a díszítés alatt most nem segédkezett a Lányomnak. Nem mászott bele "tökig" a díszek dobozába (OK, kislány:), nem szaglászott agyon mindent, valahogy kivonta magát. OK, idősödik, nem annyira fogékony már a játékra, de kicsit hiányzott az, hogy vigyorogva nézzem, hogy pofozza a gömböt, és én rászóljak vigyorgó szájjal, de összehúzott szemöldökkel, hogy kicsimnemszabad.
Azért a Jézuska hozott Neki egy új baromidrága játékot: a fenyő kötöző hálójának a szálát:)
Ma egy családi összejövetelen voltunk, fura volt látni ott a kb 6 hónapos kiscicát ereje teljében, olyan volt, mint a mienk régebben, ezerrel pörgött, és mint a kisgyerekek: menni nem tudnak, csak futni:D...bohóc:)))
Meg ölbe fekszik. Hát a mienk nem:(( Felvenni is nagyon nehéz. Szerintem amikor a Lányom találta, már akkor is szocializálatlan volt, elég rossz környékről szökhetett el. Eleinte nem akartuk stresszelni a felvétellel, de lehet, hogy jobban tettük volna, ha többet van ölben.
Ez tényleg félreolvasás, viszont a fenyőfa, illetve annak díszeinek leamortizálása olykor-olykor előfordul. Viszont mi egyébre valók lennének ezek a lógattyúk?!
