Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Cegléden a Kommendáns zászlóaljnál voltam az utolsó 3 hónapban,a gépjármű javító szakaszban. Uazok, Ladák, közt, de pl. motort cseréltem Csepel 344-ben. Zsír új motor 1990-ben, valamilyen bódés (már nem emlékszem), 1960 években készült gépbe.
Nevetségesnek tünt, a rendszerváltáskor még ilyenekre áldozni.
Akkoriban lett pl. a hadnagy bajtársból hadnagy úr, stb, ez nagyon sok vidám percet szerzett.))) A régi hivatásos állomány is állandóan eltévesztette a megszólítást. Megtörtént pl Alezredes eligazításon.:Őrmester elvárs...őőő,.. bajtárs,.. őő izé.., úr !!!
Kaposváron a Füredi 2 laktanyában a gépjárművek 99%-a ( akkor még ) Szovjet gyártmányok: Zil 130,131,135,157,ural,Latvija buszok,Uaz 452,469 stb voltak.talán 2 db Bódés Csepelt láttam az egyik telephelyen,de látszott rajtuk hogy nem nagyon használták,talán M zárolt gépek voltak.Illetve 1 db Avia A 30 tehergépkocsi(ami akkor még) Csehszlovák gyártmány volt,amit szinte napi szinten használtak.
Robusztus nagy jármű volt, én a bevonulás estéjén láttam először, (a csőrös szovjet autókat ismertem), keskeny oldal ablakaival, meredeken döntött első szélvédőjével hatalmasnak tünt.
Én szerettem vezetni.
A Csepel régiségnek tünt mellette, egy előző kor gyermeke. Vezettem, szereltem is Csepelt, nem volt rossz, csak eltelt felette akkor már az idő.
89 augusztusban volt szerencsém DAC-kal utazni Zalaegerszegről Nagyatádra.Öten ültünk a fülkében,nagyon jól belátható-előrelátható volt az út,az előttünk haladó személy és kistehergépkocsik szinte menekültek vagy lehúzódtak az útszélére a DAC láttán.Irigykedtem is azokra akik ilyen tehergépkocsit vezettek,mert nekem csak Csepel jutott,de aztán megbékéltem a gondolattal és maradt a "jó öreg Magyar haditechnika"számomra.
Én a Man-ra (D566) és Dac 665-re kaptam kiképzést. A kezelési könyv Csepel D566 nak írta, motorja a klasszikus Man licensz aminek változatait sok mindenbe tették, de a Dac is Man ( RoMan), csak abban egy kicsit döntve volt a motor.
A többi része talán saját fejlesztés, olyan is volt. Szét pukkanó tárcsafékek, stb.
A Dac fülke modernebb volt, kamionszerűbb, ellenben a sebváltója szinkronizálatlan ( kétkuplungos), tehát mig meg nem szokta a sofőr, recsegett váltáskor.
Én egyikkel sem akadtam el sehol, jó terepjárók voltak.
Azon én is elcsodálkoztam hogy milyen terepen,vízben,sárban elment a Csepel.89 október végén az 1.GLZ mindhárom lövész százada 4 napos gyakorlatra kivonult Hókába.Az ütegünkből 2 db tehergépkocsit kértek sofőrrel együtt anyagszállításra.Én a lőszert szállítottam,a társam egy első ídőszakos sofőr tábori felszerelést vitt a Csepeljével.Csütörtökön délután indultunk vissza a laktanyába,de Hókában az összes vezetési tanpályát,végigjártuk.Előttem egy DAC platós tehergépkocsi haladt,én egy VÍZUFÓ-t vontattam a Csepellel,mögöttem pedig az UAZ 452 mentő haladt.bizony a DAC is megbirkózott sokszor a sárral,de én is haladtam a nyomában,közben a mellettem ülő Mesics Törzsőrmester azon aggódott,nehogy a VÍZUFÓ,amit vontattam felboruljon.Természetesen az UAZ is simán vette az akadályokat.Volt olyan gödör,amelyből a víz a fék és kuplung pedálnál már befolyt a fülkébe.Szerencsére az utánfutót épségben visszavontattam a laktanyába és a Csepelnek sem lett semmi műszaki gondja.Másnap délelőtt moshattuk,takaríthattuk a járműveinket.Ezekből a 344-es Csepelekből csak a kormányrásegítő hiányzott.A ZIL 157-es egy igazán benzinfaló jármű volt.A nyergesvontatónak az üzemanyag fogyasztása 100 kilométeren:100-150 liter 86-os benzin volt,rakottan,terepen,közúton,tehát "vegyes" használatban.A sebessége viszont:40-50 Km/h,tehát nem száguldásra tervezett gépjármű volt.A Csepellel közúton 70-75 Km/h sebességgel lehetett haladni,és a fogyasztása is kedvező volt:20 liter körül mozgott.
1984-ben a seregben a csúcs teherautó a MAN Diesel volt, ami ugyan Rába gyártmány, de MAN licensz. Második helyen talán a GAZ 66-os, aminek a vezethetősége közelített egy személyautóéhoz, fürge volt és könnyen fordult. És hát a Csepel, számomra ez volt igazából a csúcs. Másfél évig "benne laktam", közel 20 gyakorlaton voltunk bajtársak (bocs, elvtársak), még Csehszlovákiában is, és csak egyszer volt vele gond. Akkor is csak a mínusz 20 fok tett neki keresztbe.
Sosem felejtem el, hogy aláztam le vele mindenkit MG munkán (havi 4000-ért!). Szigetvár mellett voltunk október-novemberben és a második héttől szűnni nem akaró eső kezdődött. A cukorrépa nem várhatta meg a napsütést, vinni kellett.
Első héten a 6-os úton telephelyről a mező felé a 70-nel épphogy elketyegő Csepelt letolták a nagykerekes IFA kocsikkal a téeszes spillerek. Röhögve mutogattak és persze szépen vitték is a répát, gyorsabban mint mi. Aztán egyszercsak mindent elborított az agyagos sár. Terep, felező, türelem és jó zene (a tiltott magnóból az ülés mögül) megtette hatását. Csiga tempóban vittem a répát kifelé olyan helyről, ahol nem szerettem volna kiszállni. A nagy király terepes IFA meg kötélen az MTZ mögött. Már ha épp volt szabad traktor. Azóta nekem a Csepel 344-es az etalon.
Egyébként a K/5 századból Agócs József honvéd mondta az eskü szövegét 89 március 25.én.Ő szintén Csepel sofőr volt,Borsod megyei srác.A kiképző század első és második szakasza PSZH (nyuszibusz),a harmadik szakasz Csepel sofőr kiképzést kapott.Kisgyerekként mindig azon ábrándoztam,ha majd katona leszek,én is ilyen tehergépkocsit szeretnék vezetni.Bejött!De így voltam a Zil 157-es tehergépkocsival is,amik az én gyerekkoromban szép számmal voltak Nagyatádon a laktanyában,mindig egyfajta tekintélyt parancsoló járműnek láttam gyerekszemmel. Aztán Kaposváron beláttam hogy ez a gépjármű sem különb a többitől.
A kiképzés után ketten kerültünk a K/5 századból az 1.GLZ 120 mm-es aknavető ütegéhez,Mirkó Lajos Hajdúnánási Csepel sofőr és én.A többiek,aknavető kezelők voltak (talán 5-6 fő) ők javarészt Budapestiek voltak.
Ha jól emlékszem Hajdú Ferencnek hívták,kb:190 cm magas srác volt.Egyébként 15-en voltunk a körletben,abból hatan voltunk Somogy megyeiek,a többiek szintén Hajdú-Biharból és Borsod megyéből jöttek,de a nevük nem igazán ugrik be.A K/5 század (Csepel és PSZH sofőrök) Somogy,Hajdú-Bihar,Borsod és Szabolcs-Szatmár megyei srácokból állt össze,mint gondolom a többi század,és a laktanya sorállománya is.
Igen,32 éve húztuk magunkra az angyalbőrt.Azzal nincs is baj hogy megy az idő,csak sajnos vele együtt mi is öregszünk.Mi somogyiak 11 óra 30 perckor értünk vissza Kaposvárról Nagyatádra a vasútállomásra,ahonnan busszal vittek ki a laktanyába.Az adategyeztetés és a gyengélkedőnél lévő hajvágás,zuhanyozás,egészségügyi vizsgálat,illetve oltások(2 db) után,13 óra körül vettük fel a mundért,majd irány az étkezde,ahol megkaptuk az első ebédünket,ami ha jól emlékszem babgulyás volt.Utána mentünk fel az 5-ös épület első emelet északi szárnyára a "Keltetőbe".Másnap hajnali fél ötkor jött a körletbe az utolsó újonc srác,aki Hajdú-Biharból került hozzánk.5 óra 20 perckor pedig ébresztő volt az egész laktanyának.
Persze értettem én is hogy fizikailag erősíteni kell a katonákat, edzeni, állóképességet növelni ma sem lenne rossz, de akkor valahogy nem tetszett. :)))
Késöbb megtanultuk ellógni a reggeli tornát, ( is.)
Nekem sem tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé a reggeli torna,de a kiképzési időszak alatt nem lehetett elsumákolni.Én 83 kg és 180 cm magas voltam bevonuláskor,április végén az első eltávozáskor az otthoni szobamérleg 71 kg-ot mutatott,mikor ráálltam.Lobogott rajtam a civil ruha,mint a "győzelmi zászló",a szüleim csak azt mondogatták,hogy a következő eltávozásomkor csak a ruházatom megy haza,engem nem találnak benne.Mikor kikerültünk a századszintre,ott már megtanultuk a gumiktól és az öregektől,hogyan kell a reggeli tornát kihagyni.Kisebb-nagyobb sikerrel megoldottuk a feladatot. Leszereléskor már ismét 83 kg voltam.A 3000 méterfutás a harmadik-negyedik alkalommal nekem is sikerült 15 percen belül.Most már 300 métert sem tudnék lefutni,és a súlyom is 90 kg körül mozog.
Én ottlétem alatt (1985-86-os évjárat) a Tangerine Dream Exit című albumának tán az első száma volt a standard zenei aláfestés. Azóta is (ettől függetlenül) az egyik kedvencem!
1989-90.Reggeli tornákra,főleg a hétfői 3000 méter futásra emlékszik valaki? Itt a NET-en kicsit keresgéltem és a következő zenéket találtam,amiket sokszor hallottunk a torna alatt. Frankie Goes to Hollywood-Relax. Pet Shop Boys-Domino Dancing. Kim Wilde-Never Trust a Stranger. Ezeket a dalokat sosem fogom elfelejteni,pedig egyik sem a kedvencem,de valahogy mégis megragadt bennem.És a zeneszámok alatt Dohos Péter őrnagy (hangjára) utasítására csináltuk a feladatokat.
Sziasztok! Én 1986 aug-1987 aug között voltam lövész 1. szd Tóth Kornél és Tóth Csaba mellett rigó őrmesterként szakasz parancsnok A 87-es nagy tarcsis behíváskor is komoly élményeim voltak. sajnos nevekre nem emlékszem, voltunk Bakonyban is májusban, az is nagy élmény volt. Egyenlőre ennyit.
A képeket elnézve,és ahogy én is a saját szememmel láttam,tapasztaltam,bizony lehetne itt nagyon-nagyon sokat dolgozni hogy a laktanya úgy nézzen ki,ahogy a mi időnkben volt.Erről jutott eszembe,aki a 70-es,80-as években járt a konzervgyárban vagy a környékén,az meglepődne hogy most milyen állapotban van.Versenybe szállhatna a laktanyával.Mivel már a gyárban semmiféle termelés nincsen,csak csomagolás és raktározás,azt is pár emberrel megoldják.Itt is a természet és az enyészet vette át a területet.Nagyatádon ilyen a munkahely teremtés.
Én csak ezekre a katonahölgyekre emlékszem, illetve a polgári alkalmazott hölgyekre,akik a "kisparancsnoki" épületben,irodai alkalmazottak voltak.Továbbá az elhelyezési,illetve a járműjavító műhelyben dolgozó,szintén polgári alkalmazott férfiakra,akik szerelőként, karbantartóként,raktárosként dolgoztak a laktanyában.Sajnos közülük is többen elhunytak.
Emlékszik valaki közületek a laktanyában szolgáló katonahölgyekről?Volt egy rövid,szőke hajú őrmester hölgy,a kisparancsnoki épületben,ha jól emlékszem a Kereszthegyi százados titkárnője volt.Nagyon csinos volt az egyen ruhában.Úgy tudom ő pár éve elhunyt.Volt még egy őrmester hölgy,a konyhán szokott hadtáp ügyeletet adni,ha jól emlékszem,Cicciolinának becézték a sorkatonák.Volt egy törzs vagy főtörzs őrmester hölgy,akit a férfias "kiállása miatt" Ági bácsinak neveztek a katonák.És volt a gyengélkedőn az "Ica mama",én őrá nem emlékszem,hiszen a bevonulás napján voltam először és utoljára a gyenguszon. Ica mama is tiszthelyettesi rendfokozatban volt.87-ben Veszprémben (is)voltam sorozáson,ott egy,ha jól emlékszem,főtörzs őrmester hölgy volt a pszichológus,aki mindenkivel személyesen elbeszélgetett,ő is nagyon csinos volt az egyen ruhában.
Keszthelyen voltam tavalyelőtt, a kastélyparkban már alig látszik hogy ott laktanya volt, - talán csak a vadászati múzeum. Atádon még azért van mit nézni.
