ECho TV-n, Pörzsölőben megint alakítanak... Jézus, a pártus herceg után kiderült, hogy Buddha is tulképpen Buda... már várom, hogy Mohamedre mikor mondják ki a magyar verdiktet...
Vissza kell térnünk oda, ami évszázadok óta feledésbe merült.
Az elme a Manas. Medhâtithi, a magyarázó. A Manas az Ahamkara-tól vagy (Egye¬temes) Ön-Tudattól ered, amint a Manas a mikrokozmoszban Mahat-¬tól vagy Maha-Buddhi-tól (az emberben Buddhi) ered. Manas ugyanis kettős, és amint ezt Colebrooke kimutatta és lefordította, „egyrészt értelem, másrészt cselekedet, és affinitása folytán szerv (organ), rokon lévén a többivel”. „A többi” itt azt jelenti, hogy Manas, az ötödik princípiumunk (az ötödik, mert a testet nevezte elsőnek az igazi filo-zófiai sorrend ellenére) rokon Atmâ-Buddhi-val és a négy alsó prin¬cípiummal is. A Manas követi Atmâ-Buddhi-t Devachan-ba, és hogy az alsó Manas (seprője vagy hátra maradt része) a Kamarupa-val marad a Limbus-ban, vagyis a Kama-loka-ban, a „Burkok” (shells) lakóhelyén.
Ez a Manas jelentése, amely „van és nincs”.*
Medhâtithi ezt így fordítja: „az, aki tudatos az Énről”, vagyis az Ego-ról, nem pedig „uralkodó”, amint ezt az orientálisták fordítják. Ők a következő verset így fordítják: Ő, miután okozta, hogy annak a mérhetetlen fényű hatnak (t. i. a Nagy Én és az öt érzékszerv) finom részei az Én (Atmamâtrâsu) elemeibe be¬hatoljanak, az összes lényeket is megteremtette”.
Ezzel szemben Medhâtithi szerint, „Atmamâtrâsu” helyén, mâtrâ-¬Chit-nek kellene lennie, és ekkor a vers így szólna: „Ő, áthatolva annak a mérhetetlen ragyogású hatnak finom részeit az Én elemeivel, megteremtette az összes lényeket”.
Mint ahogy Te is Írtad:"az Isteni akarat a megfelelő időben visszainkarnáltatja őket."
„Az egy Egyetemes Világosság, amely az Ember számára Sötétség, örökké létezik”, mondja a kaldeai „Számok Könyve”. Tőle ered időszakonként az ENERGIA, amely visszatükröződik a „Mélység”-¬ben, vagy a Káoszban, a jövendő világok tárházában, és amely, ha egyszer felébredt, felkavarja és megtermékenyíti a szunnyadó Erőket, a benne mindig jelenlevő, örök potenciákat. Ekkor újra ébrednek a Brahmâ-k, és a Buddha-k - az egyként örök Erők - és egy új Világegyetem kezd létezni.
A beavatottatakat (legyen az makhir, sabai, káldeus,nabateus, magyar vagy bármilyen) hiába irtották ki, az isteni akarat a megfelelő időben visszainkarnáltatja őket.
Ennyit igazán tudhatnának.
De, aki a közelit nézi, az nem látja a távolit. .............................. A Biblia azt nevezi VAKnak, aki nem látja a Világosságot. .........................................
Az Egyetemes Kiegyenlítődés Törvénye: a világok oszlopa. ("aki mást fogságra viszen...)
Aki megtanulja, magasabbat is megtanulhat.
Az antropomorf (emberalakú) törvény valójában az Egyetemes Kiegyenlítődés Törvénye. Kivétel nélkül mindannyiunkra vonatkozik.
Az alap: Izráél hagyománya, erre települt rá a fallikus Jehova-kultusz.
A fallikus vallás erőteljes hevülettel jár az állandó frusztráció miatt.
Valahol le kell vezetni...megjelenik a gyűlölet; ezzel együtt persze a "kiválasztottság-tudat".
Izráél hagyományai: Baál-Aséra; termékenységrítusok stb. (Biblia: kedesim stb.)
A későbbi júdai hagyomány Izráél közép- és észak Európába történő szétszóratása után, judaizálta Izráél iratait; ezért a kettősség az ószövetségi részben. ...................... Jézussal, ami elrejtett volt, az napvilágra jött.
((világ vs. napvilág) ......................... Maximálisan egyetértek, azzal, amit leírtál. ........................... Tudás. Értelem. Látás.
Ezek a mi eszközeink. ......................... Amikor a sötétség legnagyobb lesz, a Világosság akkor fog megjelenni. ................................... Most (szerintem) az az időszak van, amikor mindenkinek(!) egyre inkább színt kell vallania, hová tartozik?
Már nem a logika a tettek alapja, hanem a színvallási kényszer.
A sötét oldal hatalmasságai tudják, hogy már (relatíve) csak kevés idejük van (ez a tapasztalat felülről lefelé halad;.....mindkét oldalon).
Nem kikerülhető a "játékból" senki ki nem marad.
A hazugságok és hazugok kitombolják magukat és utána összetöretnek.
Tanaikat eltorzították a torzítók érdekeinek megfelelően. -------------------------------
Evvel egyetértek!
"Buddha és Jézus kb. egy vérvonal (Kánaán-IzráÉL)"
Evvel nem feltétlenül. Azt, hogy mely nép vette át és kitől a Babilon utáni ősi mondákat (sumer agyagtáblák) számomra nem feltétlenül bizonyított. Még ma is ellentétesek a nézetek avval kapcsolatban, hogy a zsidók milyen szerepet játszottak. A talmud kifejezetten elítéli Jézust és Szűz Máriát.
Viszont az is tény, hogy az igazi Jézusi tanításokat az egyház még mindig titkos tanként kezeli. C. Massey kitűnő felolvasásai magukban véve is meggyőződhetnének minden józanul gondolkodó keresztényt arról, hogy a Biblia holt betűjének elfogadása nagyobb tévedés és nagyobb babona, mint a Csendes Óceán vad sziget¬lakójának agyából kipattant babonák.
A régi tanítás megerősítésére felhozott bizonyítékok az ősi civili¬zációk régi írásaiban sűrűn el vannak hintve. A Purâna-k, a Zenda-¬vesta és a régi klaszikusok bővelkednek ilyen bizonyítékokban. De senki sem vett magának annyi fáradságot, hogy összegyűjtse és össze-hasonlítsa őket.
Valamennyi népnek vallásos és ezoterikus története jelképekbe volt burkolva, sohasem fejezték ki szavakban. Az első fajok minden gondolata és érzelme, minden kinyilatkoztatott és szer¬zett ismerete és tudása az allegóriában és a példabeszédben képletes kifejezésre talált. Miért? Mert a kimondott szónak ereje van; ez nem¬csak hogy ismeretlen a modern „bölcsek” előtt, hanem sejtelmük sincs róla, és nem is hisznek benne. Mert a hang és ritmus szorosan összefüggnek a Régiek négy nagy Elemével; és mert ilyen vagy olyan rezgés a levegőben határozottan megfelelő erőket ébreszt fel, és a velük való egyesülésből esetenként jó vagy rossz eredmények jönnek létre. Soha tanítványnak nem engedték meg, hogy történelmi, vallásos vagy bármely más igazi eseményt előadjon a megfelelő félre¬érthetetlen szavakban, nehogy az eseménnyel összefüggő érőket újra felidézze körébe.
Amit a zsidók Egyiptomból, Mózes és más beavatottak útján kaptak, azt később eléggé összezavarták és eltorzították, de amit az Egyház vett át kettőjüktől, azt még jobban kiforgatta.
Sámánrajcsúr címû írásom tíz évig hevert íróasztalom fiókjában. Nem tudtam eldönteni, mi a tisztességesebb, tekintettel lenni az Arvisura rajongók érzékenységére, vagy rámutatni, hogy az Arvisura, célját nem is leplezve a finnugor rokonság elmélet egyik bástyája, és õstörténetünk kigúnyolása. Tépelõdésem közben begyûrûzött Herribert Illig és magyar követõivel együtt keményen megvámolta a rajongók tájékozatlanságát és hiszékenységét. A nagy tudású történész, Fehér Mátyás Jenõ és kedves avarjai hiába forogtak a sírjukban. Illig és magyar követõinek kasszasikere arra indított, hogy mégis csak leporolgassam az Arvisuráról írt gondolataimat. Nem a magyar olvasók zsebébõl kivett pénzt irigyeltem, hanem azt sajnáltam, hogy ezek a forintok idegen zsebekbe vándoroltak, pedig fontosabb lett volna egy magyar, nemzeti érzelmû történész, régész, nyelvész, néprajzos csapat kutatásaira fordítani. 30-40 évvel ezelõtt még nem voltak nemzeti könyvesboltok és könyvterjesztõk. Akkoriban a Nemzeti Múzeumban mûködõ Széchényi Könyvtárba jártam 1945 elõtt írt történelmet, vagy a tiltott írókat, pl. Hamvas Bélát olvasni. Így került kezembe a Magyarság õstörténete címû, Ligeti Lajos nyelvész, keletkutató által szerkesztett, 1943-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem és a Franklin Társulat által kiadott gyûjteményes munka. Ne tessenek azt hinni, hogy valami szkíta-hun-avar-magyar rokonság lehetõsége felmerült benne. Nagyon finnugor, nagyon magyargyûlölõ, nagyon sértõ, nagyon gúnyolódó munka volt ez. Két szerzõt lehetett elviselni benne, László Gyulát és Czeglédy Károlyt. A többiek, Ligeti Lajos, Kniezsa István, Nemeskéri János, de különösen Zsirai Miklós mintha köpködték, pofozták volna az embert soraik olvasása közben. Az 1970-es években egy barátunktól titokban terjesztett 50-60 oldalnyi gépelt szöveget kaptunk, ez volt, ennyibõl állt akkoriban Paál Zoltán Arvisurája! Átolvasva felmerült bennem a kérdés, miért kellett ezt ilyen titokban terjeszteni, hiszen teljesen megfelelt a hivatalos történelmi és politikai elvárásoknak: a manysik rokonaink, a szovjet partizán jó ember, a német katona rossz ember, régi vallásunk papjai szibériai sámánok és nem táltosok. Azonnal „bekattant” a Ligeti Lajos által szerkesztett Magyar õstörténet is, ebbõl különösen Zsirai Miklós Õstörténeti csodabogarak címû gúnyirata. Vagy Ligeti és Zsirai köre, vagy e könyv alapján néhány magyarokon élõsködõ magyargyûlölõ hozta össze a manysi sámán unoka Arvisuráit. Ne tessenek azt hinni, hogy csalással vádolom Paál Zoltánt! Õ szovjet partizánoktól készen kapta az iratokat, amelyeket eredetileg nem is neki, hanem a Szõnyi Márton nevû „híres ellenállónak” hoztak, aki a szovjetek oldalán harcolt. Paál Zoltánt azért sem lehet csalással vádolni, mert az Arvisurában szereplõ néhány történelmi nevet és helyszínt sem õ, sem a manysik nem ismerhették. (Többek között Oannész, Arszák, Ruga, Ojbársz, Ordosz, Hattusas) A finnugor népeknek pedig, köztük a manysiknak még a XIX. században sem volt saját írásuk, fõként nem rovásírásuk, csupán az egyszerûbb számrovást ismerték. (Dr. Sebestyén Gyula és Zichy István gróf alapján) Így rovó sámánjaik sem lehettek. Az Arvisurákban szereplõ történelmi nevek többsége megtalálható a már fent említett Magyarság õstörténeté-ben és a Németh Gyula által szerkesztett Attila és hunjai címû könyvben. (1940, Reprint Akadémiai Kiadó 1986) Ebben Ligeti Lajos két dolgozata is olvasható, az Attila hunjainak eredete és az Ázsiai hunok. Véleményem szerint az Arvisurát e két mû alkotói közül írta valaki, valakik. Hangsúlyozom, hogy közülük kizárható László Gyula és Czeglédy Károly. A gúnyirat szerzõinek kezdetben talán nem is volt más céljuk, mint jót nevetni a magyarokon, akiknek Nemeskéri János szerint: „…testarányaik durván tagoltak, homlokuk alacsony, az orrgyökük széles és benyomott, az arcuk nagy fokúan lapos, az arcuk fogmedri része pedig elõreálló”. (Mint a majmoknak) Gondolom, az antropológus szerzõ egy tükör elõtt ült, amikor ezeket írta. A tréfás kedvû magyargyûlölõk késõbb úgy gondolhatták, hogy a háború borzalmait és zûrzavarát kihasználva, a „hõs ellenállóval” összefogva, a szovjet ejtõernyõs partizánokat használják fel a gúnyirat szibériai eredetének hitelesítésére. Még arra is ügyeltek, hogy az „égbõl” érkezzen az Arvisura, mintegy a finnugor panteon fõistene, Numi Tórem ajándékaként. Ez az ajándék végül a palóc Paál Zoltán, ózdi kohász ölébe hullott, aki becsületesen igyekezett megfelelni a regényes nevû Szalaváré Tura sámán unoka elvárásainak. Sikerült. Az ország nagyobb része behódolt a hivatalossá, kötelezõvé, államvallássá tett finnugor származás és nyelvrokonság elméletnek. Az ország kisebbik részének nagyobb része pedig fanatikus hívévé vált a kezdetben látszólag üldözött, manapság megtûrt, szintén finnugor õstörténetnek, az Arvisurának. Ügyes. Nagyon ügyes. De végül is lehet, hogy ezek az emberek azért váltak a finnugor elmélet követõivé, mert õk valóban a finnugor, helyesebben obi ugor népek utódai, azaz manysiké, hantiké, osztjákoké, voguloké és még néhány szerencsétlen, elmaradott népcsoporté, akiket Zichy István gróf még a XIX. században is kõkorszaki állapotban talált. Szeretném leszögezni, hogy ezzel az írással nem célom senki hitét megsérteni. Célom a magyar õstörténet megtisztítása a mindenféle rendeletekkel és cselvetésekkel ránk erõszakolt finnugor elmélettõl és õseink sértegetésétõl. A sumér-szkíta-pártus-hun-avar-magyar õstörténetet nem manysi sámánok írták és nem szovjet partizánok hozták az égbõl. Tehát 1997 szeptemberében a következõket gondoltam az Arvisuráról és az eltelt évek csak megerõsítettek ebben. Sámánrajcsúr (1997 szeptember) Õstörténetünk még ismeretlen mélységeket rejtõ tengerébõl idõrõl-idõre felmerül egy szörnyeteg, az Arvisurák. A terjesztés kétes dicsõségét vállaló ózdi illetõségû Paál Zoltán elõszava szerint az Arvisurákat 1944-ben ejtõernyõn(!) hozta le nekünk a német megszállók ellen hõsiesen harcoló Szalaváré Tura, aki nem volt kisebb személyiség, mint egy manysi fõsámán unokája. Ez az unoka ebben a hõsies harcban el is esett, de még elõtte, a hõsies harcok közepette átadta nagyapja örökségét Paál Zoltánnak és az egész magyar nemzetnek. Ez az örökség pedig 347 (!) fõ-, illetve rovósámán elbeszélése volt õstörténetünkrõl. A dolog már itt az elõszónál nem stimmel, mert a szüleim szerint a megszállók az oroszok voltak. Megszállás és fogság tekintetében egyébként is lehetetlen összekeverni Németországot a Szovjetunióval. Elég itt csak annyi, hogy a németek 1944-ben már ismerték a fogmosást, az angol WC-t és a kézcsókot. Hogy a szovjet felszabadítás és 46 évig tartó megszállás milyen borzalmakat jelentett, azt most már meg lehet írni, de a tankönyvekre még mindig a borzalmak elhallgatása és nem tényszerû közlése a jellemzõ. Azt meg nem csak a szüleimtõl, hanem hazaszeretõ történészeinktõl is tudom, hogy a manysikhoz csupán annyi közünk volt, hogy néhány északra vándorolt hazánkfia tanította meg õket vadászni, halászni, ruhát varrni, sõt beszélni is. Ettõl õk még nem a rokonaink, legfeljebb a tanítványaink. De vissza az Arvisurákhoz. A magyar õstörténettel foglalkozó könyvek ismerete alapján (legyen az hazaszeretõ, vagy magyargyûlölõ) arra a következtetésre jutottam, hogy az Arvisurák egy magyarellenes gúnyirat. Szerzõje, vagy szerzõi történészek, esetleg valamely társtudomány mûvelõi, erre utalnak olyan nevek, évszámok, adatok, amelyekhez az ejtõernyõs manysi sámánok a legmélyebb vodkás révületben sem jutottak hozzá. Tippelnék Ligeti Lajosra vagy Zsirai Miklósra, akik rögeszmés aprólékossággal gyûjtötték össze és kárörömmel vágták arcunkba a legyõzöttek krónikásainak minden hazug mocskolódását. Elképzelhetõ szerzõként Diószegi Vilmos is, aki megszállottan bizonygatta, hogy tudós, orvos, tanító, pap táltosaink azonosak voltak az általa a helyszínen tanulmányozott szibériai, irástudatlan, részeg, vagy bolondgombától kábult sámánokkal, akik még Diószegi látogatása idején is kõkorszaki szinten éltek. Az Arvisurák célja: a finnugor-manysi rokonság és a szovjet partizánoknépszerûsítése, az igazi magyar õstörténet nevetségessé tétele a medvetoros évekkel, Góg furmányosaival, hasonló idétlenségekkel és sértésekkel. Õseink asszonyait és leányait szinte minden oldalon többször rimalányoknak nevezik. Vajon tudják-e az Arvisura rajongói, hogy mit jelent ez a szó? Czuczor-Fogarasi: A magyar nyelv szótára (1862). Rima: Kurva, szajha, lotyó, czurhó stb. Eredeti értelme: ringy v. rongy. Ballagi Mór: A magyar nyelv teljes szótára (1873). Rima: kéjhölgy, örömleány. Magyar Értelmezõ Kéziszótár (1972). Rima: szajha. Gúnyiratot a Biblia Ószövetségi részérõl is lehetne, de ezt nem merik megtenni azok, akik a magyarok õstörténetét csúfolják. Befejezésül idéznék egy jellemzõ részletet: „A gara-Zúgon túl lévõ Kuszkó birodalmában, Artupi asszonynak Kecsõ kabar nyílkovácstól négy fia származott: Ragyolc, Miskolc, Rohonc és Tiszolc.” Ezek a fiúk bonyolult úton tüzet loptak(!) és azt csuporba rejtették. Az Arvisurák szerzõi szerint azonban a magyarok (akik lopnak) még egy csuporra sem képesek vigyázni: „Rohonc a folyóba beleesett, s a tüzes csupor odaveszett.” Nagy kár, hogy nem ennek a Rohonc gyereknek adta az ejtõernyõs sámán-unoka az Arvisurákat. Legalább az is odaveszett volna. Az Arvisura azonban mégsem vicces, inkább veszélyes. Hátha valaki komolyan veszi.
Shakyamuni a Magadha (vagy Maghada) orszàgban született. Emellett volt a Kosala nevû orszàg. Ennek a kiràlya (Prasenajit) feleséget keresett a shakya klànbol és egy szolgàlolànyt (Malika) ugy mutattak be neki, hogy ô egy vérbeli hercegnô. (a történet szerint abban az idôben a shakya törzs politikailag függô volt, de kulturàlisan elôrehaladott). Kettejük nàszàbol született Virudhaka, akit egész gyermekkoràban csufoltak a shakya klànbeliek, alsorendû szàrmazàsa miatt. Amikor fölnôtt és megszerezte apja, Prasenajit tronjàt, rögtön bevetett egy hadsereget a shakyàk ellen, miàltal elpusztitott kb. 500 embert. Allitolag a shakya-törzs igy pusztult ki. (Buddha 9 Nagy Megpròbàltatàsai között szerepel ez az eset).
Egy példa arra, hogy hovà vezet az arrogancia, gunyolodàs, a màsik lénézése. Sajnos a mi népünknek ez - ugy làtszik - még manapsàg is egyik borzalmas hibàja.
Ezt a történetet azoknak a figyelmébe ajànlom, akik összetévesztik a teljes, örökérvényû igazsàgot a sajàt szemszögükbôl làtott részigazsàggal. Az ô kis részigazsàgukat rà akarjàk kényszeriteni a többiekre, mert elvakultsàgukban nem làtjàk a többit. S emiatt képesek összeveszni egymàssal, kigunyolni, lenézni a màsikat. Van egy-két igy viselkedô olvtàrs a forumon.
A VAKOK ÈS AZ ELEFÀNT
Egyszer egy vakok gyülekezete megjelent a kiràlyi udvarban. A kiràly igy szolt hozzàjuk: - Milyen sajnàlatos, hogy nem làthatjàtok csodàlatos palotàmat és gyönyörüszép viràgos kertemet! Lenne-e valami, amit szeretnétek megtapogatni? A vakok kis gondolkodàs utàn azt mondtàk, hogy még soha nem tapogattak meg egy elefàntot. Erre a kiràly elövezettetett egy elefàntot, a vakok körülàlltàk és mindegyik megtapogatta a maga elé esö részét. Az egyik a fülét, a màsik a farkàt huzkodta meg, a harmadik a làbàt karolta àt, a negyedik az agyaràt, az ötödik az ormànyàt fogta meg...stb. - Na miutàn megtapasztaltàtok, hogy milyen is az elefànt - mondta nekik a kiràly egy idö utàn - ki tudnà nekem meghatàrozni? - En! - kiàltotta az elsö - az elefànt széles és vastag mint egy fal. (ez az lehetett, aki az elfànt hasàt, hàtàt tapogatta meg) - Nem igaz! - mondta egy màsik - inkàbb hosszu és vékony, mint egy kigyo. (ez bizonyàra az volt, aki a farkàt huzta meg) - Dehogyis! - bizonygatta a harmadik - Mindketten tévedtek, az elefànt vastag és hosszu, mint egy oszlop! (valoszinüleg az volt ez, aki a làbàt karolta àt) - Mindnyàjan tévedtek - kiabàlt a következö -, én jol kiatapasztaltam. Az elefànt olyan mint egy hegyes karò! (ez az agyaràt foghatta meg). Es igy tovàbb és igy tovàbb, egymàs szavàba vàgva erôsködött mindegyik, hogy neki van igaza. A körülöttük levô közönség pedig dölt a nevetéstöl. Végül is a kiràly igy szolt: - Mindnyàjan jol szorakoztunk ezen az eseten, amely azonban tanulsàgos lehet szàmunkra. Mindnyàjunknak megvan a sajàt véleménye a vilàgrol, ez azonban hatàrokhoz kötött, s a valosàgnak egy kicsi részét képezi csak. Mint a vakok esetében. Ha azt képzeljük, hogy a valosàg ezen része egyenlö a teljes valosàggal, akkor mi is vakok vagyunk.
Badiny azt is vallotta, hogy Marcus Antoniust i.e. 38-ban meggyilkolták a párthusok, ám a nyú-jork-brüsszel-tel-avív-tengely által finanszírozott moszad-ügynökök azt terjesztik, hogy i.e. 31-ben az actiumi csatában Octavianus ellen harczolt...
Ha nem is volt magyar (ennek kicsi valószínűséget adok 0-0.5%), de hogy valahol mélyen legbelül magyarul (a magyar nyelv elvei mentén, mezsgéjén) is gondolkodhatott, az szinte bizonyos. Kb. 100%.......... Ezt teszi (póbálja tenni ki bármit is alkotott) majd minden ember. ;-)
hát igen soxor nehéz eldönteni, hogy mi a valós helyzet.
a konkrét szkíta-szláv kérdéshez:
lehetséges valamilyen kapcsolat, de nem vszínű olyan módon, ahogy írtad/ták, idézted.
egyenes leszármazásról semmiképp nem lehet beszélni, hiszen a szlávok az 5-6. században alakultak ki Dél-Lengyelország területén és nem Ukrajnáén, viszont ahogy lassan terjeszkedtek, az egyéb vidékek lakói (ha voltak) szép lassan elszlávosodhattak, tehát pl. az ukránok egy része lehetséges, hogy szkíta ősökkel rendelkezett, vagy szarmatával.
Ne is figyeljetek ràm, fiuk! Egyik hülyeségböl a màsikba esek; ugyanis az elején mégis jòl emlékeztem, hogy volt szò a gòtokrol, majd azt hittem tévedtem, kijavitottam fölöslegesen. Na megyek pihenni, mert a PoliDiliben ugy làtszik behülyitett a Birgut.:-)
Igen, jò, hogy kijavitottad a baromsàgomat. Nem a gòtok, hanem a szarmatàk. (Igy terjed a félreinformàciò, ha az ember màr oda sem figyel, mit ir le...juj de szégyellem magam!):-(
Nem gondoltam, hogy Veled is eltérő véleményünk lesz, de:
...vagy olvasni nem tudok (:a szövegértelmezéssel kapcsolatban kihívásokkal küszködök:)))))) :), vagy ugyanezen hiányosságaim betegségével a térképértelmezés területén...
HA - és amennyiben- a Végül a szarmaták az . ie. 3. században a Krím félsziget vidékére szorították vissza őket, ahol megalapították harmadik és egyben utolsó birodalmukat. megállapítást elfogadom, akkor a térképen ezen a területen semmi keresnivalója szarmatáknak (ti. a Krím félsziget területén és környékén) illetve a környező legalább 1,5 millió négyzetkm. területen egy szem szkítának sem szabadna lenni, csak bármi másnak.
Tehát:
Tehát pont azt mutatja a térképed, amiről írtak a cikkben.... ??????????
Ettől teljesen független, hogy a szarmatákat minek tekinti a cikk szerzője, a szövegösszefüggés szempontjából
Viszont: mutatja a térkép az indiai területekeni fennhatóságukat, ami e rovat témája szempontjából releváns.
Azért egy embernek fel kellene már venni a kesztyűt, s mindezt az ordinális baromságtömeget egyenként, forrásadatokkal alátámasztva mindég, és mindég megcáfolni.
Pld.: Végül a szarmaták az . ie. 3. században a Krím félsziget vidékére szorították vissza őket, ahol megalapították harmadik és egyben utolsó birodalmukat.
..erre tökéletes a betett térképem, avagy:
Ez mintegy öt évszázadon át állt fenn, mígnem - tehát Kr.u. a 2. szd.-ban tartunk -
i .sz. 3. században a térséget elfoglaló gótok elsöpörték a szkítákat, akik a Kaukázus előterébe szorultak vissza, majd a középkor folyamán az iráni oszétok népcsoportjába olvadtak be."
...és jön a medve!!:)) ..jön Menander Protector (mondjuk picinyt "megkésik", a maga 6.szd.-i közléseivel, de olvasni érdemes:
"... a rómaiak veresége után az avarok hadvezére üzenetet küldött Tiberioshoz. A kiküldött üzenetvivő így szólt: 'Hogyan merészeltetek harcos kezek hiányának betegségében szenvedve az avarok, tehát éppen a szkíták ellen háborút indítani? Vagy nincsenek irataitok és feljegyzéseitek, amelyek olvasása megismertethet benneteket azzal a ténnyel, hogy a szkíta törzsek leküzdhetetlenek és megverhetetlenek?' Tiberios..." ( in Kánnai Zoltán: A szkítáktól a székelyekig..." 17.o.)
Namost két dolog: egyrészt kéretik felfigyelni a költői megfogalmazásra:harcos kezek hiányának betegségében szenvedve" azért nem egy primitív csiki-csuki ötvenfős törzsi kultúrát fejez ki!!!!!!!!!!
a másik:"nincsenek irataitok és feljegyzéseitek, amelyek olvasása..."
triviális-sőt érvalap- számára ez a három fogalom: irat, feljegyzés, történelemtudomány/emlékezet
ideje lenne már levenni a nejlonzacskót a fejünkről !!!!
...ezek az avarok/későhunok vannak itt a Kárpát-medencében!! - az a Baján egyik főemberük, kinek egyedül egy törökországi kisvárosban van szobra - és ezek az avarok "fogadják" az árpádi testvéreket (akkor, amikor).
ja, és hogy a felcímhez is szóljak: tessen megnézni a térképet a Buddha/Buda esély vonatkozásában. (irodalmi adatot csak kérésre közlök)
Erdekes dologra jöttem rà. A màsik topikban (Nemzeti jelképeink) valaki föltett egy a szkita kincsek kiàllitàsàval kapcs. iràst, amelyben kijelentik, hogy a szkita nép 1700 évvel ezelött letünt a szinröl (gòtok szétverték, majd beolvadt az oszétok közé). Ugyanakkor az ukrànok bàtran hiresztelik, hogy ök a szkitàk leszàrmazottai és egy ujkeletü francia történelmi albumban is azt olvastam, hogy a szkitàk utodai a szlàvok. Szegény jòhiszemü mükedvelö! Most légy okos!
hát igen, a kisajátítás általános jelenség, probléma,
a kultúrális hanyatlás az teljesen nyilvánvaló, az ősi és a későbbi civilizációk között.
a szkíta ill. egyéb továbbélés egy érdekese kérdés, Mo.-n ill. Ukrajnában is,
illetve a hun és az avar népek leszármazottai is,
hiszen mindkettő birodalom a mai Ukrajna területén is jelen volt,
de akár a konkrét hétmagyar törzsek szempontjából is, hiszen
Ukrajna területének egy részén éltek Etelközben a honfoglalás előtti időkben.
ezekhez a kérdésekhez az utóbbi években kialakult populációgenetika tudományág adhat válaszokat.
annyi mindenesetre bizonyosnak mondható a jelen állás szerint is,
hogy azonos genetikai vonalak kimutathatóak a KKEU-régió és az indiai népek egyes kasztjainak lakosai között, tehát ezek a családok nem a későbbi szláv vándorláshoz, hanem a szkíta, vagy hun népekhez köthetőek.
Hàt, ez nem ujkeletü dolog, hogy egyes népek azt akarjàl elhitetni a vilàggal, hogy ahol éppen laknak most, az abban a földben talàlt több ezer éves régészeti leletek az ö öseiknek a készitményei. Ezt csinàltàk màr a rumànok is pl. az Erdélyben talàlt szumir szobrocskàkkal (tatàrlakai leletek): most màr nemcsak a dàkok-romaiak leszàrmazottainak akarjàk kijelenteni magukat, hanem egyenesen a szumérokénak. (ugyanigy vannak ezzel Irak és Iràn mai lakosai is)
Mégha elképzelhetö is, hogy az ôsnépböl (ebben a példàban a szkitàkbòl) maradtak Ukrajnàban leszàrmazottak (akik nem vàndoroltak el sem Azsiàba egészen Indiàig, sem késöbb a KM-be)de ezek kis szàmuak kellett, hogy legyenek, ha könnyedén beleolvadtak a késöbb odaérkezö népesebb szlàvokba, elveszitve ezzel nyelvüket és kulturàjukat. Ha a szkitàk egyenesàgi leszàrmazottai még mindig ott élnének, akkor a kulturàt tovàbbvitték, tovàbb fejlesztették volna. Ugyanez a helyzet, szvsz, Irakban, Irànban és Egyiptomban is: a ma ott élö népeknek nem sok közük van az ösi kulturàk megalapitàsàhoz, civilizàciòjàhoz, mert azòta arrafelé csak kulturàlis hanyatlàs mutathatò ki.
Valerij Bebik, ukrajnai politológus meglepő cikkel sokkolt az egyik helyi napilapban: szerinte ugyanis Buddha a szkíta budin törzsből származhatott, amely az i.e. első évezredben élt az ország területén.
Bebik a furcsa cikket az Ukrán Parlament hivatalos lapjában, az „Ukrajna hangja” hasábjain jelentette meg. A politikatudományok doktoraként ismert professzor szerint lehetséges, hogy Buddha az i.e. második és első évezredben Ukrajna területén élt budinok szkíta törzséhez tartozott. A férfi szerint a törzs nevét egyébként több település (Seredina-Buda, Bzuda) a mai napig is őrzi.
Bebiknek nem ez az első efféle eszmefuttatása: korábban publikált cikkeiben egytől-egyig az ukrán civilizáció különlegességét hangsúlyozta, amely szerinte szellemi felvilágosodást, egyedülálló prófétákat, filozófusokat és vezetőket adott a világnak.
2008-2009-ben az ókori Egyiptomról és Görögországról írt cikkeket, amelyekben az ukránokat az ókori egyiptomiak leszármazottainak nevezte. Egy másik rafinált elmélete szerint Jézus az általánosan elfogadott időpontnál valójában 3000 évvel korábban élt, és a mai ukránok ősei által is beszélt kopt nyelvet használta.
