"Nem, mert a második, harmadik sat. nap is este és reggel lőn, nem pedig reggel és este..."
Te most vagy nem tudsz szöveget értelmezni, vagy szándékos trollkodásból teszed a hülyét.
Figyeld, elmagyarázom!
Az első teremtésmesében minden nap a szerző leír egy sor dolgot, hogy ezt meg azt csinálta az Isten. És azután ESTE LETT. Majd pedig REGGEL, amivel befejeződött az a nap és kezdődött a következő nap.
Itt kérdeztem tőled, éles logikai érzékkel megáldott gondolkodótól valamit...."
Figyeld, hívőtroll!
A teljes Tóra egy-az-egyben nem megtörtént mese és legenda. Tehát nem lehet szó szerint venni, nem lehet bolond módon azt hinni görcsösen, hogy ami oda van írva, az megtörtént a múltban.
Viszont ha mesének meg legendának tekintjük, akkor ugyan már, milyen Istenről ad képet a Tóra történetei?
Hát bizony egy véreskezű bosszúálló, népirtó Istenről, aki egyúttal korlátozott képességű, szellemileg topa, szerencsétlenkedő tesze-tosza, igazságtalan zsarnok hülyegyerek.
Úgyhogy még mesének sem javallt a Tóra anyagát figyelembe venni, mert az egész kitaláció annyira izzadságszagúan emberi Istent mutat, hogy azon semennyi dezodor nem segít. A mesék kitalálói nem tudtak jobbat elképzelni Istenről se, mint amit magukról ismertek, és ezért lett a "Mindentudó" és "Mindenható" Isten olyan, aki megbánja(!) a tetteit - nem látta előre? - és aki nem bír el(!) a völgylakók vas szekereivel, a "megromlott" emberiség eltüntetésére meg nem jut jobb az eszébe, minthogy vízbefullaszt minden élőt, olyat is akinek semmi köze a "romlott" emberhez. (Miközben az eszkimók a jégtáblákon vígan átvészelik az özönvizenyőt, hiszen van vizük meg van fóka.)
Úgyhogy aki gondolkodik, az nyugodtan kukázhatja a teljes Pentateuchus-t, max egy érdekes vaskori irodalmi mű. Semmi több. (Még isten is jobban jár, ha mossa kezeit, és elhatárolódik attól a hülyeségcunamitól és morális szennytől, ami a Tórába belekerült. "Bocsika, de ezt az ostoba emberek írkálták össze, semmi közöm hozzá!")
Hát ez tényleg nagyon bonyolult. Bongyor legyen a talpán, ki eme gordiumi csokrétát kibogozza: Visszatérvén pedig, készítének fűszerszámokat és keneteket. És szombaton nyugovának a mandátom szerént. A hétnek első naptyán pedig kora reggel a sírhoz menének, vivén az elkészített fűszerszámokat, és némely más asszonyok is velök...
Ha nincs Nap, hogyan is hasadna a hajnal? Egy reccsenéssel:-P
Amúgy roppant izgalmas megfigyelni, mikor a fundi lehülyézi azokat, akik kitalálták a mitológiai hőst.
Akik ott az ókorban benne voltak a fejük búbjáig a kitalációban!
Ha ő péntekre hiszi a mese szerint, az nem akkora orbitális és interkontinentális hülyeség?
Simán benyalja, hogy mesehős pár vödör talajból egy felnőtt férfit szobrászkodott, majd a gondosan kilikasztott diójába szuszogva, élővé varázsolja:-O
Csak az nem nyalandó be, melyik napra esett? Ahhoz kell ragaszkodni?
Mi van ha Jehova bácsi kedd reggel kezdett el varázsolni?
Nem nevezi meg a napokat, csak számolja!
Aztán később az első nap lett, kinél a vasárnap, kinél a hétfő.
Míg egyiptomban verték a vályogot, ott dekádos szisztéma volt. Gondolom babiloni időkbben tértek rá a hetesre, ami meg a babiloniak esze szerint kezdődött.
Másik nagy kérdés, ha az összes állatot szóval varázsolta, akkor az embernél kifogyott a szóból?
És mondjuk a főemlősök azok szóbeli előpakkanó lények, vagy szintén fazekas művek, hiszen 1-2 % híjján smakkol a DNS-ünk?
Száz szónak is egy vége, nem könnyű a fundiság!
Vagy leszedálva nyal be mindent, "az ÍGE" szerint, megbaszcsizva kora ismereteit, vagy próbál vakarózni, és akkor olyan állatságokat kreálnak, mint az a baromológia....
"Nem napkeltétől napnyugtáig: estével kezdődnek a teremtési napok."
Még a Bibliát is meghazudtolod. Ez szép.
"Így lett este, és lett reggel: első nap."
Jól látható, hogy a mese szerint az estétől a reggelig tartó időt az adott megelőző naphoz sorolja a szerző. A következő nap a reggellel kezdődik.
Jól látható az is, hogy este Isten leteszi a szerszámot, és "nyugovóra tér", hiszen estétől reggelig a szerző átugorja a történéseket, mivelhogy akkor Isten se dolgozik.
Az igaz, hogy idővel a héberek a "napfelkeltével kezdődik a nap" rendszerről áttértek az "első csillag kigyúlásával ér véget a nap" rendszerre, és így az éjszaka (például a szombatnapot megelőző) átkerült a rákövetkező naphoz. De ez nem változtat azon, ami a bibliai mesében le van írva.
"Hiszen a zsidó mitológiai főhős az napkeltétől napnyugtáig tüsténkedik, még a Nap hiányában is!"
Isten nem lát a sötétben, pont mint az ökör segge mögött a szántásban battyogó földműves (meg maga az ökör is). Így aztán Istennek este be kell fejezni a varázslást, és csak hajnalhasadáskor folytathatja. :))
"A megalapozottság hiánya nem a megalapozottság egyik fajtája."
Itt most megalapozottság alatt azt értettem, ami az illető meggyőződés tényleges alapját adja. Ha adott esetben egy vallásos meggyőződés a lelki béke iránti tudatalatti érzelmi igényből adódik, akkor az a megalapozottsága, hogy kielégíti azt az igényt.
"A kritériumrendszer alapja az az igény, hogy a valóság leírása pontos legyen; és tényleg a valóság leírása legyen."
Remek kiindulási pont, ha a másiknak is ez a kizárólagos igénye, és meg lehet egyezni ebben, mint vitaalapban.
De amikor arról beszélek, hogy "konkrétan mi eléggé megbízható ahhoz, hogy egy igazolás alapja lehessen", meg "hogy konkrétan mi a haszna annak, miért jó az, vagy neaggyisten miért elvárható az, hogy valaki az elképzeléseit konkrétan bizonyos kritériumok szerinti igazoltságnak vesse alá", akkor a hangsúly a "konkrétan" szón van. Ha a végcél adott, akkor maga az érvelés ott kezdődne, amikor a meggyőződés mikéntjének bizonyos konkrét kritériumait valahogy megpróbálom összehozni azzal, ami a célom. Tahát hogy megpróbálom levezetni, hogy az "Isten létezésével" kapcsolatban milyen mérce a megbízató, ha például ugye adott esetben a valósághűség a cél. És vannak próbálkozások, de ebben a lényegi kérdésben eléggé gyenge itt az ateista felhozatal. Röpködnek az önigazoló gondolatmenetek, meg egyéb episztemológiai naivitások, mindenféle személyeskedésekkel megtámogatva, de nem látom, hogy különösebben jellemző lenne annak a tudatosulása egyáltalán, hogy a meggyőződés kritériumait meg lehet kérdőjelezni, és az alternatív kritériumokat össze lehet vetni alapvetőbb szempontok mércéje alapján.
„A talmudista tudósok Kr. e. 359. körül, II. Hillél főpapsága idején számolták ki a teremtés időpontját. A Bibliában leírt események, valamint az ószövetségi nemzetségtáblázatok alapján, a bibliai személyek életkorát alapul véve határozták meg Ádám teremtésének pontos idejét. A jeles dátumot Kr. e. 3761. október 7-ére, Tisri hó első napjára, vasárnapra tették, szerintük az esemény bekövetkeztekor éppen 10 perccel és 20 másodperccel múlt el 11 óra. A vallásos zsidók mind a mai napig ekkor ünneplik a zsinagógai újév napját, a rós hásánát.”
Van amikor a zavar olyan szintet ér el, hogy a fundi egyik h.sz.-ben a szempillantásnyi az az "husss" varázslási sebességet fantáziál.
Ami minden gondolkodás teljes hiányát teszi feltételezhetővé, mert a "husss" alatt előpattant a komplett flóra és fauna...
A másik elképzelés, aminek problémája fel lett vetve, a 6 napos esetében (amit nyilván szó szerint hisz) van az aránytalanságnak az a rákfenéje, hogy 5 nap a Föld, és 1 nap a csilliárdszor nagyobb univerzum varázslási ideje.
Ehhez jön még amikor a fundi abba menekül, hogy 1 nap az = x 1000 év v. mennyi.
Ezek szintén a gondolkozás és az ismeretek teljes hiányát mutatják.
Most kérdem én, ahogy Fitosi is, melyik marhaságot hiszi, melyiket tagadja, ha egyiknek sincs köze a tudásunkhoz? Vagy csak a tudást tagadja, de maga sem tudja mit hisz?
És mitől függ?
A reggeli kávé? Vese működés? Napfolt tevékenység? Ki mit mondott neki utoljára?
Mi lenne ha inkább szépen elfogadnák azt, amit itt a XXI.sz.-ra eddig kihámoztak a tudósok?
"Azért hat napig, hogy példájával meghatározza az ember 6+1 napos ciklikus életvitelét..."
Hát, ez pont fordítva volt.
Azért hat napig munkálkodik a mesében Isten, mert a babiloni fogságban a héberek magukra vették a hétnapos ciklus használatát, és ezt meg kellett okolnia a mesét költő írástudó papoknak.
Melyek azok a bibliai marhaságok, amit nem fogadsz el?
Nem bibliai marhaságokat nem fogad el (szerénte olyanok nincsenek is), hanem azt a sok marhaságot, amit a Biblia állításaként adnak elő itt többen. Szövegértelmezés...
A dolgok nem csupán önmagukban léteznek, hanem önmagukon túl, egy náluknál nagyobb létezésben. Ha a dolgokat csupán önmagukban nézed, tehát a maguk korlátolt voltában és figyelmen kívül hagyod azt, ami felé mutatnak, ami rajtuk túl van / azaz a tiszta létet / akkor te a d0lgokat valójában nem megérteni, csak szimplán túlélni akarod.
Így Istenhez / minden ok legvégső okának megismeréséhez / nem juthatsz el és vitatni fogod a létét, mindenféle ködös elméleteket téve a helyébe. Ami - ha belátjuk, ha nem, de - semmiképpen sem egy logikus cselekedet, egy magamagát logikusan gondolkodni képesnek tartó emberi lénytől.
Ha van vonzódásunk az egyszerűsítő (mert egyszerű) kijelentésekhez, akkor igen, így lehetett.
A dolgok ugye léteznek - és nem találunk semmiféle jószágot rajtuk kívül, ami legyárthatta volna őket.
"egy Mindenható Isten magától való létezését vitatod."
:)
Valójában egyszerűen a létezését vitatom. Azért, mert - lásd itt feljebb - semmilyen rá mutató adatot nem ismerünk. A "magátólvaló" csak a te ködösítésed.
"Pedig mennyivel valószínűbb, hogy a világon belüli dolgok maguktól jönnek létre, mint hogy van egy első ok, akinek a létezéséhez semmi sem kell / s hogy esetleg a világon belüli dolgok is csak Ő általa jönnek/jöhetnek létre kvázi "maguktól".....? "
:)
Ezzel végül is nincs vitám.
Már hogy van egy első ok /például, de nem feltétlenül egy brán-ütközés a szuper-térben/ ami által a dolgok létrejöttek/létrejönnek kvázi "maguktól".
De persze ha ezt a természetes ősokra ráhúzod az ókori szöveggyűjteményekből ismert "Mindenható" kabátját, akkor az egész valami emészthetetlen kotyvalékká válik, mindenfelé kilógó lólábakkal...