Ma ünnepli 36. szülinapját a norvégok többszörös sírepülő világbajnok síugrója, aki tavaly előtt vonult vissza tartalmas, érmekben gazdag pályafutást maga mögött hagyva. Ljökelsöy 9 évesen, 1985-ben kezdte űzni a sportágat, de serdülő korában futballozott, valamint az északi sportok közül még az alpesi síelést és sífutást is kipróbálta. A Világkupában 1993 márc. 11.-én debütált Lillehammerben (34. hely), mely egyben első hivatalos versenye is volt. Két hétre rá már a nemzeti csapatban találta magát, ahol ezüstérmet szerzett a planicai csapatversenyen, a másnapi egyéni versenyen pedig megszerezte első vk pontjait is (12. hely).
A ’94/95-ös vk szezon bár nem sikerült jól (összetettben 33. hely), de alighanem emlékezetes marad számára egyéniben elért első dobogós helyezése (ezüst) miatt, melyet épp Planicán szerzett meg! Ezt követően egészen 2003-ig nem igazán tudott kiemelkedni a vk mezőnyből, nem ért el komoly sikereket, leszámítva a kuopioi csapatgyőzelmét 2000 nov.-éből, melyet Ingebrigtsen, Ottesen és Dönnem oldalán ért el. A nagy áttörés a 2002/03-as szezonban történt, miután a nemzeti csapat élére került a finn származású Mika Kojonkoski, akinek keze alatt egy csapásra top ugróvá vált! Első komoly sikerét 2003 jan.-jában élte át, 26 évesen megszerezte első vk győzelmét Sapporóban, majd összetettben a 9. helyen végzett!
A következő szezonban (’03/04) érte el pályafutása legnagyobb sikereit! A Vk-érmeket tekintve a legtermékenyebb szezonja volt, 11 dobogós helyezést ért el, ebből 7-szer végzett a legfelsőbb fokán. Ezek közül az egyik az oberstdorfi sírepülő versenyen történt, ahol pl. akkorát ugrott az első körben, mintha a levegőben rájött volna, hogy valójában ő tényleg tud repülni és nem is akar leszállni. Végül a mérések szerint 223 méternél ért földet, de egyes jelentések szerint valójában 226 m.-t ugrott, csak olyan messze már nem volt mérőpont! Az addigi sáncrekord 216 m. volt, álmukban sem gondolták volna a szervezők, hogy Roar 10 méterrel ugrik nagyobbat Widhölzl rekordjánál (Roar 5 éven át tartó rekordját aztán 2009-ben Harri Olli írta át 225,5 m.-ével)!
Az igazi sikerek csak ezután jöttek! Egyik kedvenc helyszínén, Planicán sírepülő világbajnok lett egyéniben és csapatban, majd megnyerte az Északi turnét, végül a Világkupában 2. helyen végzett mindössze 10 ponttal lemaradva a győztes Janne Ahonen mögött! Egyébként a szezont végig ők ketten dominálták, az Északi turné befejeztével pedig közel 200 pontos hátrányt dolgozott le Ahonennel szemben. A szezonzáró oslói versenyen ugyan megnyerte a Holmenkollen sífesztivált, de Janne 8. helye elegendőnek bizonyult az összetett megnyeréséhez. Ez volt a Vk-k történetének eddigi legizgalmasabb fináléja, valamint egyben legszorosabb végeredménye is! A sikeres és eredményes Vk szezon befejezése után, 2004 ápr.-ában felesége, Hege egy fiút (Sokrates) szült neki.
Ugyan a 2004/05-ös szezon is kettejükről szólt, de itt már nem tudott lépést tartani Ahonen fergeteges szezon nyitásával (Janne az első 13 versenyén csak kétszer „szorult le” a dobogó első helyéről a másodikra), de így is kiemelkedőt nyújtott és megismételte előző szezonbeli vk helyezését! Az oberstdorfi vb-n is mögötte végzett (2. hely), míg csapatban bronzérmet szerzett! Az Északi turnén nem sikerült a címvédés, Matti Hautamäki mögött is „csak” az ezüst jutott neki! 2005 márc.-ában a szezonzáró planicai sírepülő hétvégén szerezte meg egyéni legjobbját, 230,5 m.-ig repült, mely jelenleg a 21. leghosszabb távolság a világon!
A következő szezonban a Négysáncversenyen bronzérmet szerzett, Sapporóban pedig egy máig is fennálló sáncrekorddal (140 m.) szerezte meg pályafutása 11., egyben utolsó vk győzelmét! A torinói olimpián egyéni bronzérmet szerzett a normálsáncon, míg csapatban nagysáncon szintén! Bár vk összetettben csak a 4. helyen végzett, a bad mitterndorfi sírepülő vb-n viszont sikerült megvédenie címét egyéniben és csapatban egyaránt, így ezzel ő lett a legidősebb (29 év 7 hónap) sírepülő világbajnok, egyúttal 4 aranyával a legtöbb VB-cím rekordját is ő tartja (Schlierenzauerrel együtt, bár Roar egyéniben több aranyat szerzett nála)!
A 2007-es sapporói vb-n egyéniben bronz-, míg csapatban ezüstérmet szerzett, vk összetettben pedig a 14. helyen végzett. Az ezt követő vk szezonok nem igazán sikerültek jól. Ljökelsöy már 2009-ben vissza akart vonulni, de az olimpia miatt maradt még (a sors iróniája, hogy vancouverre nem sikerült formába lendülnie, így Kojonkoski kihagyta az utazó keretből).
2010-ben Oslóban, az új Holmenkollenen versenyzett utoljára, a jubileumi 350. vk rajtja azonban nem sikerült valami fényesen, sajnos nem tudta kvalifikálnia magát a második, döntő körre, így a szép búcsú elmaradt! Ettől függetlenül a planicai sírepülő VB-n végezhette el utolsó ugrását (197 m.), aztán Walter Hofer egy üveg pezsgővel búcsúztatta el a közönségtől, s egyben az aktív pályafutásától is!
Ljökelsöy 350 Vk versenyen 32 Vk érmet (11-15-6) szerzett, melyeken 7516 pontot gyűjtött hazájának. 11 egyéni győzelme mellett 6-szor csapatban is győztesen hagyta el a sáncot a Világkupában. 11-szeres norvég bajnok (11-7-7), ebből 4 egyéni címet szerzett (első bajnoki aranyát csapatban érte el 1995-ben, az utolsót pedig egyéniben 2009-ben). Ljökelsöy nevét egy különleges rekord is fémjelzi, ugyanis 2004-ben úgy nyerte meg aktuális versenyét Sapporóban, hogy az első kör végén még csak a 11. helyen tartózkodott! Roar 2007-ben vált el feleségétől, ma barátnőjével, Anniken Hansennel él együtt Trondheimben közös kisfiukkal, Jesperrel. Isten éltesse sokáig! :)
Hosszan tartó súlyos betegség után 57 éves korában örökre távozott az élők sorából az osztrákok egykori síugrója, Edi Federer, aki korábban Adam Malysz, Andreas Goldberger és Thomas Morgenstern menedzsereként is dolgozott! Edi Federer tegnap reggel otthonában, Pfarrwerfen Pongauban érte a halál, családja ápolta őt miután két évvel ezelőtt az orvosok egy gyógyíthatatlan betegséget, az ún. amiotrófiás laterális szklerózist (ALS) diagnosztizálták nála, ami a központi idegrendszerét támadta meg. Egykori pártfogoltja, Andreas Goldberger egy 2010 nov.-ében leadott interjúban így nyilatkozott Federer akkori állapotáról: „Szinte járni és beszélni sem tud! Ha kérdezel tőle valamit, akar válaszolni rá, de nem vagyunk képesek megérteni mit mond!” Az ALS még nagyrészt feltáratlan, sajnos eddig még senki sem élte túl ezt a betegséget!
Edi Federer 1955-ben született Mühlbach am Hochkönigben. 16 éves sem volt még mikor 1971-ben részt vett első hivatalos versenyén Innsbruckban. 4 év szünet után, az 1974/75-ös Négysánc turnén tért vissza és mind a 4 helyszínen top10-es helyezést ért el, az innsbrucki állomáson, valamint Négysánc összetettben egyaránt ezüstérmet szerzett, utóbbin honfitársa, Willi Pürstl előzte meg. Ez volt pályafutása legjobb eredménye. A ’75-ös bad mitterndorfi sírepülő VB-n a 15. helyen végzett. Ezután még 3 Négysáncon vett részt, de nem tudta már megismételni ezt a teljesítményét, 1979-ben vonult vissza.
Karrierje befejezése után sportmenedzserként dolgozott tovább. 1992 és 2003 között volt Andreas Goldberger atyai jó barátja és személyes tanácsadója. Együtt ünnepelték nagy győzelmeit és mellette volt akkor is, mikor ’97-ben kokainfogyasztás miatt szűk 6 hónapos eltiltást kapott az Osztrák Sí Szövetségtől. 2001-től ő volt a legsikeresebb lengyel ugró, Adam Malysz-, valamint 2003-tól Thomas Morgenstern menedzsere, de 1996-ban a lengyel nemzeti csapatnál is tevékenykedett. Hétfőn temetik lakhelyén, Pfarrwerfenben. R.I.P.!
Ma ünnepli 59. születésnapját az osztrákok egykori Vk győztes síugrója, akit az achomitzi síugróklub versenyzőjeként az akkori osztrák nemzeti csapat trénere, Sepp Bradl fedezett föl. Anno az „achomitzi sasok” (Karl Schnabl, Hans Millonig, Sepp Gratzer) egyik oszlopos tagja volt, aki a ’70-es években kimagasló eredményeket ért el az osztrák csapat színeiben. 1971-ben a Négysánc innsbrucki állomásán kezdte pályafutását. Első komolyabb eredménye csak évekkel később, 1975-ben született meg, a bad mitterndorfi sírepülő VB-n az 5. helyet szerezte meg, majd két napra rá első érmes helyezését érte el Innsbruckban, ahol bronzérmes lett honfitársai Schnabl és Federer mögött. Legjobb olimpiai helyezését szintén Innsbrucknak köszönhette, 1976-ban 6. helyen ért célba, majd a planicai sírepülő hétvégén első győzelmének örülhetett. Ezt követően pár évig gyengébb formában versenyzett, majd 1980-ban a Világkupa bevezetését követően egyre jobb eredményeket ért el, szűk két hónap alatt pedig 8 top10-es helyezést ért el, melyek közül a francia St. Nizierben szerzett második helye (Fijas mögött) volt a legjobb eredménye.
Az 1980/81-es szezonban szerepelt a legjobban (14 top10-es helyezéssel), Liberecben csak centik választották el az első helytől, viszont Sapporóban már senkinek sem sikerült befognia őt, itt szerezte egyetlen Vk győzelmét, összetettben pedig az előkelő 7. helyen végzett. A ’82-es oslói VB-n egyéniben nem, de csapatban remekelt, ezüstérmes lett Neuper, Kogler és Felder oldalán. Utolsó érmes helyezését 1983-ban, a vikersundi repülősáncon érte el, ahol ezüstérmes lett másodmagával (Ploc) Nykänen mögött. Karrierje a ’84-es szarajevói olimpián zárult, ahol egyéniben mindkét sáncon egy-egy 24. helyezéssel búcsúzott sportpályafutásától. A síugrás szeretete nem hagyta cserben, 15 évvel később, 1999-ben 3 verseny erejéig újra leceket csatolt a lábára és Innsbruckban, Bischofshofenben, valamint Falunban is részt vett a Vk versenyein, melyeken – talán nem meglepő – nem jutott a finálékba. Közel 46 évesen minden idők legidősebb Vk versenyzőjeként vonult vissza (immár végleg), honfitársa, a szintén osztrák Walter Habersatter mögött pedig a 2. legidősebb síugrója volt a sportágnak (Habersatter közel 47 évesen, 1977-ben hagyta abba a versenyzést még a Vk bevezetése előtt)! Trénerként rövid ideig az olasz nemzeti csapatot is irányította. Szenvedélye a repülőgépmodellek építése, melynek révén már nemzetközileg is nevet szerzett magának. Hivatalosan Wallner ma a villachi kórház alkalmazottja. Boldog szülinapot neki! :)
Ma ünnepli 29. szülinapját a szlovén síugró csapat egyik oszlopos tagja, aki anno 2002-ben a COC keretén belül kezdte pályafutását, s még abban az évben Zaóban megszerezte első győzelmét is. Karrierje egy Universiade győzelemmel indult Tarvisióban, ahol még egy csapat ezüstöt is begyűjtött. A Világkupában 2004-ben debütált, a libereci állomáson pontszerző is lett (27.). 2005-ben jöttek az eredmények, 6 top10-es helyezést ért el, melyek közül a zakopanei 5. helye volt a legjobb pozíciója, valamint az oberstdorfi VB-n egyéniben 6. (HS100) és 13. (HS137) lett, csapatban pedig bronzérmet szerzett a normálsáncon. 2006 nyarán a Grand Prix-n is dobogós lett, Zakopanéban másod magával (Bardal) csípte el a 3. helyet. 2007-ben az egykori neves finn síugró, Ari-Pekka Nikkola lett a személyi edzője, neki is köszönhette a Vk-ban első érmeit (bronz), melyeket Willingenben és Planicán szerzett, valamint a szlovén bajnokságban két aranyérmet is begyűjtött egyéniben.
2008-ban érte el legjobb GP összetett helyezését, amikor a sorozat végén 5. lett, ehhez egy szakasz bronzzal (Einsiedeln) és ezüsttel (Oberhof) járult hozzá. Máig legjobb Vk eredményét 2008-ban Willingenben szerezte, amikor Romören mögött második lett. Az újabb komolyabb eredményre 3 évet kellett várnia, 2011-ben az oslói VB-n csapatával (Kranjec, Prevc, Tepes) ért el bronzérmet, majd a planicai szezonzárón megszerezte első Vk csapatérmét (3.), ahol egyúttal egyéni legjobbját is sikerült megdöntenie (220,5 m.). A 2012-es vikersundi sírepülő VB-n részese lehetett az újabb csapatbronznak. Damjan 162 Vk versenyen rajtolt, melyeken a fent említett 3 érmet szerezte, nyerni az Universiadén kívül csak a COC-ban tudott, ott viszont 2-szer is. 4-szeres szlovén bajnok (ebből kettőt csapatban ért el), emellett még 4 ezüst- és 2 bronzérme is van hazája bajnokságaiból. Idén nősült, felesége Tanjo Adamic szlovén énekesnő. Boldog szülinapot neki! :)
Ma ünnepli 25. születésnapját a lengyelek (Malysz visszavonulásával) elsőszámú ugrójává előlépett versenyzője, aki anno 3 évesen kezdett el síelni, 8 évesen iratkozott be első síklubjába, az LKS Zab-ba, majd ott sorra nyerte a korosztályos bajnokságokat. 1999 nyarán érte el első nagy sikerét, amikor Garmisch-P.-ben junior versenyt nyert, ekkor még csak 12 éves volt. Ezután felkapta a sajtó és a lengyel síugrás nagy reménységének kiáltották ki, illetve Zakopane egykori Vk győztes síugrójához, Stanislaw Bobakhoz kezdték el hasonlítani!
Első hivatalos versenyén 2003 jan. 1.-én a COC seefeldi állomásán vett részt, ahol nem került a legjobbak közé. Egy évvel később debütált a Vk-ban, Zakopanéban viszont szintén nem sikerült a fináléba jutnia. A 2004-es stryni junior VB-n szerezte első komoly diadalát, ahol csapatban ezüstérmes lett, egyéniben pedig a 16. helyet szerezte meg. 2005 feb. 11.-én (Wojciech Fortuna olimpiai aranyának 33. évfordulóján) szerezte első Vk pontjait, a pragelatói versenyen a 7. helyen ért célba, Rovaniemiben pedig újból csapat ezüstöt szerzett az ott rendezett junior VB-n. Még ebben az évben Szczyrkben és Zakopanéban első bajnoki érmeit (bronz és ezüst) is begyűjtötte, akkor mindkét versenyen nagy példaképe, Adam Malysz nyert.
2006-ban részt vett első olimpiáján (Pragelato), ahol egyéniben 16. és 26. helyeken végzett. Első egyéni győzelmét 2007 nyarán szerezte, a Grand Prix oberhofi állomásán nyert Damjannal szemben, majd évvégén első bajnoki aranyát ünnepelte a zakopanei nagysáncon! A 2009-es libereci VB-n érte el eddigi legjobb világbajnoki helyezését, amikor majdnem sikerült a dobogóra fölállnia, végül 4. lett. A Vk szezonzáró helyszínén, Planicán megszerezte első Vk érmét (ezüst), igaz ezt csapatban érte el. 2010-ben Whistler nagysáncán 14. lett, ez eddigi legjobb olimpiai helyezése. Az igazi nagy áttörést karrierjében a 2010/11-es szezon hozta, amikor szenzációs formában versenyezte végig a nyári COC küzdelmeit. Úgy nyerte meg az összetettet, hogy mind a 7 versenyén dobogón végzett, ebből 6-szor nyerni tudott. A lendület kitartott a Grand Prix versenyein is, ahol mind a 6 alkalommal dobogós lett, 3-szor itt is a legjobbnak bizonyult, összetettben pedig ezüstérmet szerzett Ito mögött.
A Vk szezon első két etapjára nem tudta nyári pazar formáját átmenteni, majd jött a hazai, zakopanei verseny, ahol nem csak első Vk érmét, hanem első győzelmét is ünnepelhette, ezzel pedig ő lett Bobak, Fijas és Malysz után a 4. lengyel síugró a történelemben, aki Vk versenyt tudott nyerni! A szezon során még Klingenthalban és a planicai finálén (egyúttal honfitársa, Malysz búcsú versenyén) is nyerni tudott, így összetettben sikerült prekvalis helyre beérnie, a 10. helyen végzett. A 2011-es GP-n is jól teljesített, 6-szor volt dobogós, ebből 2-szer ismét nyerni tudott. A klingenthali versenyen egy rekordot is fölállított, hiszen a legnagyobb előnnyel (25,2 pont) nyert versenyt Schlierenzauerrel szemben a GP-k történetében! A 2011/12-es Vk szezonban 7-szer került dobogóra, ebből két alkalommal is nyert, többek között szülővárosában, Zakopanéban. A vikersundi sírepülő VB-n 10. lett, az összetett Vk szezont pedig egy 5. hellyel zárta! Stoch 149 Vk versenyen 10 érmet (5-2-3) szerzett, 2568 pontot gyűjtött nemzetének, jelenleg a világranglista 3. helyezettje. Legjobb egyéni távolságát (226 m.) 2011-ben érte el Planicán. A lengyel bajnokságban 21 érmet szerzett, 8-szoros bajnok (2-szer csapatban az AZS Zakopanéval). 2006-ban szerzett diplomát a krakkói testnevelési Akadémián. Magánéletét tekintve nős, 2010-ben vette feleségül Ewa Bilan fotóriporternőt. Van két nővére, Anna (szül.: 1983) és Natalia (1985). Isten éltesse sokáig! :)
Ma ünnepli 25. szülinapját a japánok jelenleg második számú síugrója, aki 2004-ben ifi bajnok lett Lahtiban (a 2000-es évek elejétől Kuopióban tanult, ahol a Puijon csapatában edzett). 2005-ben hazájában (Sapporo) indult először hivatalos versenyen a COC keretén belül, majd a Rovaniemiben rendezett junior VB-n az előkelő 6. helyet szerezte meg egyéniben, a csapatversenyen elért 103,5 m.-ével a mai napig ő tartja a sáncrekordot (Kenshiro Itó kizárása miatt csapata csak a 8. helyen végzett). A 2005/06-os szezont a COC-ban versenyezte végig, ahol 3-szor is a top10-en belül végzett, mindannyiszor a 9. helyen. 2006-ban otthagyta a Puijont és hazaköltözött, ahol 2007-től a japán Kitano klubban folytatta pályafutását. 2006 nov.-ében mutatkozott be a Világkupában, ahol elsőre sikerült neki a pontszerzés, 23. lett Kuusamóban. Az első érmére sem kellett sokáig várnia, igaz, azt nem a Vk-ban érte el, hanem a COC-ban, 2007 jan.-jában a planicai normálsáncon lett ezüstérmes a szlovén Urbanc mögött. 2008-ban sikerült javítania Vk helyezésén, melyet hol másutt, mint Sapporóban ért el, előbb a 8., majd másnap a 9. helyen végzett.
Első komolyabb csapatsikerét 2010-ben ünnepelhette, amikor a kuusamói szezonnyitón bronzérmet szerzett társaival (Kasai, Ito, Tochimoto) a Vk-ban. A 2011/12-es szezonra érett be igazán, hiszen a Grand Prix-n többször is dobogóra került, a hazai „pálya” előnyét kihasználva kétszer is bronzérmes lett Hakubában, összetettben pedig a 6. helyen végzett. Egy év után ugyanitt sikerült újból dobogóra kerülnie csapatával (Ito, Tochimoto, Kobayashi) a Vk-ban, csak az osztrákok tudták őket legyőzni! A Négysáncon eddigi legjobb helyezéseit érte el, Garmischban 4. lett, míg Innsbruckban első dobogós (3.) helyezését érte el, ami összetettbeli 9. helyéhez segítette. A szezon végén sikerült legjobb összetett Vk helyezését elérnie, a 13. helyen ért célba. Leghosszabb ugrását 2008-ban szerezte Planicán, amikor 207,5 m.-ig repült. Takeuchi 93 versenyen rajtolt, melyeken egy érmet sikerült szereznie a Vk-ban, győznie viszont még sohasem sikerült! Boldog szülinapot neki! :)
Ma ünnepli 28. születésnapját az osztrákok jelenleg egyik legsikeresebb síugrója, aki az elmúlt években mind egyénileg, mind csapatban számos sikert aratott! Karrierje 2002 jan.-jában kezdődött, első hivatalos versenyén épp otthonában, Innsbruckban vett részt a COC keretén belül. 2002 nyarán szerezte első érmét a 2. számú versenysorozatban, Raelingenben ezüstérmes lett, majd egy héttel később Falunban már nyerni tudott. Még ebben az évben debütált a Világkupában, Kuusamóban egyből pontszerző (16.) is lett, majd 6. Vk rajtján bronzérmes helyen végzett Titisee-Neustadtban Höllwarth és Goldberger mögött. Ezt követően zsinórban 6 top10-es helyezést ért el, ebből négyet első Négysáncversenyén, a bischofshofeni finálén szerzett ezüstérme majdnem turné bronzot jelentett, csupán 2 ponttal maradt le a dobogóról Malysz mögött. Az összetett Vk-ban az előkelő 16. helyet szerezte meg első szezonjában. Ezután visszafogottabb teljesítményt nyújtott egészen 2006-ig, majd a 2005/06-os idényben első Vk győzelmét is megszerezte Willingenben.
A pragelatói olimpián érte el eddigi legjobb egyéni helyezését, amikor a nagysáncon rendkívül izgalmas véghajrában szerzett ezüstérmet úgy, hogy csapattársa, Morgenstern mindössze egy tized ponttal (5 centivel!) bizonyult jobbnak nála! A versenyen egyébként közel 30 ponttal (!) hagyták maguk mögött a mezőnyt! A csapatversenyen azonban kárpótolva lett, Widhölzl, Koch és Morgenstern csapattársaként olimpiai bajnok lett! Az olimpia után Lahtiban ugyanebben az összetételben nyerte első csapatversenyét a Világkupában. 2006 nyarán nyerte első Grand Prix versenyét, megnyerte az első ízben kiírt 4 nemzet GP-t, végül GP összetettben 3. lett. 2007-ben csapat világbajnoki címet szerzett Sapporóban, majd az Északi turnén úgy lett ezüstérmes, hogy csak 2 pont hiányzott ahhoz, hogy megelőzze az első 3 versenyét zsinórban megnyerő Malyszt, aki a finálé első körében kiesett. Pechjére a második kört törölték a rossz idő miatt, így a lengyel ikon fellélegezhetett. 2008-ban sírepülésben is a csúcsra ért, Oberstdorfban csapat világbajnok lett. Az igazi áttörést a 2009/10-es szezon hozta el számára, amikor általános meglepetésre, de nem érdemtelenül megnyerte a Négysáncversenyt minden idők legjobb Négysánc versenyzője, Janne Ahonen előtt! A 2010-es vancouveri olimpián egyéniben (HS140) csupán 1 ponttal maradt le a bronzéremről, míg csapatban sikerült a címvédés! A Vk összetettben a 4. helyen zárt a szezon végén.
A 2010/11-es szezont egy újabb győzelemmel (Kuusamo), valamint egy kivételes rekorddal kezdte, ugyanis a legmagasabb versenypontszámmal (331,2) lett első megdöntve ezzel Hannawald (328,2) 2003 óta tartó rekordját! A 2011-es oslói VB mindkét sáncán aranyérmet szerzett csapatban új sáncrekorddal (141 m.), egyéniben pedig egy ezüstérem (HS106) jött össze neki újból Morgenstern mögött, a nagysáncon pedig éppen csak lecsúszott a dobogóról. Az összetett Vk-ban ismét csak a 4. hely jutott neki, a nagy hajrát levágó Malysz előzte be 25 pontos fórral.
A tavalyi szezont szenzációsan kezdte, 3 versenyt nyert zsinórban, a Négysáncon (2., 2., 1., 27.) pedig bronzérmes lett csapattársai, Schlierenzauer és Morgenstern mögött. A vikersundi sírepülő VB-n új egyéni rekordot állított föl (233 m.), majd egyéniben 6., csapatban pedig ismét világbajnok lett. Az összetett Vk-t két sikertelen próbálkozás után egy bronzéremmel zárta. Kofler 219 Vk versenyen kereken 30 érmet szerzett, ebből 10-szer végzett az élen, 6230 pontot gyűjtött össze. Csapatversenyeken az egyik legsikeresebb versenyző, 14 alkalommal a Vk-ban, 4-szer pedig a GP-n diadalmaskodott, nem beszélve az olimpiai- és világbajnoki sikereiről! 2011 májusában végezte el a rendőrtiszti főiskolát Salzburgban. Jelenleg a tiroli Thaurban él barátnőjével, Miriammal. Boldog szülinapot neki! :)
Ma ünnepli 43. születésnapját a finnek egykori olimpiai- és világbajnok síugrója, aki 1985 dec.-ében a Négysánc oberstdorfi nyitányán debütált nem csak első hivatalos versenyén, hanem egyúttal a Világkupában is, ahol egyből pontszerző (12.) lett. 1987-ben a csorba-tavi normálsáncon szerezte első Vk érmét (bronz), majd nem sokkal ezután az asiago-i junior VB-n világbajnoki címet szerzett egyéniben, csapatban pedig bronzérmes lett. Egy héttel később újra világbajnok lett, akkor már a felnőttek közt, az oberstdorfi VB-n aranyérmes csapat tagjaként. A VB után rögtön első Vk győzelmét is megszerezte, Lahti normálsáncán bizonyult a legjobbnak. 1988-ban (Calgary) szerezte olimpiai aranyérmét, melyet Nykänen, Ylipulli és Puikkonen társaságában ért el. 1989-ben újabb csapatsiker részese lehetett, Lahti nagysáncán lett világbajnok, majd egyéniben (K90) ezüstérmet szerzett Weißflog mögött. A Vk-ban 6-szor is a dobogóra került, de nem sikerült győznie, összetettben az előkelő 5. helyen végzett. Az 1989/90-es szezon kíválóan sikerült számára, hiszen 10 alkalommal akasztottak érmet a nyakába, ebből 4-szer újból győzni tudott, s ennek a teljesítménynek a szezon végén egy összetettbeli elsőség lett a jutalma!
A ’91-es val di fiemmei VB-ről sem tért haza érmek nélkül, csapatban ezüst-, míg egyéniben (K90) bronzérmet szerzett. A ’92-es albertville-i olimpián egyéniben pocsékul szerepelt, ugyanakkor csapatban sikeresen védte meg negyedmagával (Laitinen, Laakonen, Nieminen) olimpiai bajnoki címét. 1994-ben ezüstöt, majd ’95-ben bronzot szerzett GP összetettben. 1994-ben Thunder Bay-ben újból csapat világbajnok lett. 1995/96-ban élte másodvirágzását a Vk-ban, 12 érmet szerzett, ebből két aranyat, ennek eredményeként a Négysáncon és Vk összetettben is ezüstérmes helyen végzett. 1996-ban 2 szakasz győzelemmel megszerezte a Grand Prix-n az összetett aranyat úgy, hogy pl. egyik versenyén a 27. helyről (!) küzdötte föl magát ezüstérmes pozícióig (ez máig rekord!). A ’90-es vikersundi sírepülő VB után ’96-ban a Kulmon ismételten a 6. helyet szerezte meg.
Utolsó világbajnoki aranyát 1997-ben szerezte Trondheimben Ahonen, Laitinen és Soininen csapattársaként, egyéniben nem sokon múlt a bronzérem, a 4. lett a svájci Freiholz mögött. 1997 dec.-ében szerezte utolsó Vk érmét (bronz) Oberstdorfban, mielőtt a szezon végén visszavonult volna még részt vett a naganói olimpián, ahol legjobb eredménye egy 15. hely volt a hakubai normálsáncon. Nikkola 192 Vk versenyen rajtolt el, melyeken 42 Vk érmet szerzett, ebből 9-szer nyert versenyt és 3156 pontot gyűjtött össze hazájának. Karrierje után edzői szakképesítést szerzett és a Puijon Hiihtoseura klub trénere lett, majd 2002-től Tommy Nikunen munkáját segítette a finn csapatnál. 2006 ápr.-ában Szlovénia másodedzőjeként tevékenykedett tovább, 2007 jan.-jától pedig Vasja Bajc helyét vette át az A-csapat élén. Szerződését a 2007/08-as szezon végén bontották föl a szlovének. 2010-től a finn junior csapatot irányította. Jelenleg a Finn Sí Szövetségben az edzői stáb tagja. Boldog szülinapot neki! :)
Ma ünnepli 39. születésnapját az olasz síugrás egykori Vk győztes ugrója, aki 1986 és 2000 között versenyzett. Első hivatalos ugrásait a ’86-os lake placidi junior VB-n végezte el, ami annyira jól sikerült, hogy világbajnoki címet eredményezett számára. Ezen a VB-n egy kivételes rekordot is elért, hiszen minden idők legfiatalabb junior világbajnoka lett, mindössze 12 év 9 hónaposan! Következő versenye 1987 jan. 1.-én, Garmischban volt, ami első Vk szereplése is volt egyben, de az akkori pontozási rendszer szerinti 29. helye nem ért Vk pontot. Bár arról nincs hivatalos dokumentáció, hogy a maga 13 év 7 hónapjával ő volt-e a legfiatalabb Vk résztvevő is egyben, de mindenképp az egyik legfiatalabb indulója lehet a Vk szezonoknak. Első Vk pontját (15. lett) ugyanitt érte el, de csak 5 évvel később, 1992-ben. 9 nap múltán már 4. helyezett volt Predazzóban.
Részt vett a ’92-es albertvillei olimpián, ahol legjobb olaszként 7. lett a nagysáncon, majd a harrachovi sírepülő VB-n a 9. helyet szerezte meg. Ebben a szezonban érte el legjobb összetett Vk helyezését (17.), melyet még további 5 top10-es eredménnyel biztosított be. 1993-ban szerezte első és egyetlen Vk érmét, ami egyben aranyérem volt, mindezt Lahti nagysáncán érte el 15 pontos előnnyel az osztrák Horngacherrel szemben. Roberto Cecon mellett csak ő tudott olaszként a Vk-ban győzelmet szerezni! A ’93-as faluni VB-n nem sokon múlt a bronzérme, a normálsáncon 4., míg a nagysáncon 9. helyen végzett. A következő szezonban formahanyatláson ment keresztül, emiatt egészen 1997-ig nem vett részt FIS versenyeken. Sokkal jobb formába ezután sem került, legjobb helyezése egy 13. volt, melyet 1999-ben ért el Harrachovban. Legnagyobb ugrását 2000-ben produkálta Kulm sáncán, ahol 181 m.-ig repült. Utolsó versenye 2000 márc.-ában volt Planicán, ezután visszavonult. 2-szeres olasz bajnok (1992, ’93), emellett 5 ezüst- illetve 2 bronz is gazdagította bajnoki éremgyűjteményét. Boldog szülinapot neki! :)
106 évvel ezelőtt született a norvég síugrás egyik kiemelkedő alakja, aki pályafutása során oslói síklubokban szerepelt, tagja volt a Sandaker SFK, a Skeid és a Lyn SFK kluboknak. Első siker élménye 1924-ben volt, amikor a Holmenkollenen 4. helyezett volt északi összetettben a juniorok közt, majd egy évvel később ugyanitt már a legjobb volt! A szimpla síugrást illetően élete legjobb eredményét 1928-ban érte el a st. moritzi ötkarikás játékokon, ahol 60 és 64 m.-es ugrásaival olimpiai bajnoki címet szerzett honfitársa, Sigmund Ruud előtt. Az olimpiai aranya mellé egy világbajnoki cím is dukált azokban az időkben. Még ebben az évben 48 m.-es sáncrekordot állított föl a síugrás szentélyében, a Holmenkollenen, melyet egy évig tartott. 1935-ben világbajnoki bronzot szerzett az akkori Csehszlovákiában a Csorba-tavi normálsáncon honfitársai, Birger Ruud és névrokona, Reidar Andersen mögött. Bajnoki érmet sosem szerzett hazájában, legjobb helyezése egy 5. hely volt 1936-ból. 1975-ben hunyt el Frogn-ban. R.I.P.
Ma ünnepli 21. szülinapját a norvégok egyik legújabb felfedezettje, aki év eleje óta a világ második legnagyobb ugrását jegyzi! Fannemel gyerekkorában a biatlont űzte, majd 2004-ben a síugrásra váltott. 2007 nyarán a FIS Cupban kezdte karrierjét, ahol éppen csak pontszerző lett Falunban. Következő versenyére egy évvel később került sor, akkor már a COC-ban próbálta ki magát és Lillehammerben kétszer is a 7. helyen végzett. Első versenyét 2008 őszén nyerte a FIS Cup einsiedelni állomásán az akkor még mindössze 14 éves lengyel Muranka előtt. 2009 nyarán már a COC-ban (Lillehammer) is győzni tudott, majd év végén a Vk szezonban debütált ugyanezen a sáncon, ahol egyből top10-es (10.) helyezést ért el. 2010-ben újabb két győzelmet szerzett a COC-ban (Wisla), majd 2011-ben az otepää-i junior VB-n csapat bronzot szerzett, egyéniben pedig 4. lett. 2011 nyarán a Grand Prix-n is bemutatkozott, ahol Almatyban a dobogó 3. fokára állhatott föl.
A Vk küzdelmeibe idén a sapporói versenyeken kapcsolódott be és itt érte el eddigi legjobb Vk helyezését (7.). Willingenben első Vk csapat versenyét is megnyerte Velta, Sklett és Bardal oldalán. A hazájában (Vikersund) rendezett sírepülő VB-re sikeresen kvalifikálta magát, ahol az egyéni versenyen mindössze 2 méter hiányzott (244,5 m.) a világcsúcshoz, viszont a második körben 65 m.-rel (!) ugrott kisebbet, így csak a 13. helyen végzett. A Vk összetettet a 25. helyen zárta. A norvég bajnokságban idén egy ezüst- és egy bronzérmet szerzett egyéniben. Eddigi 10 Vk rajtján csak egyszer nem volt pontszerző, 4 alkalommal pedig a top10-ben végzett. Fannemelnek 3 testvére van, ikertestvére, Einar és nővére, Eline egyaránt biatlonisták, utóbbi már abbahagyta a versenyzést. Két unokatestvére, Lorentz és Brede szintén síugrók. Boldog szülinapot neki! :)
Szintén ma ünneplik születésnapjukat Fredrik Balkaasen (23 éves), aki jelenleg a svédek egyetlen reménysége, valamint az osztrák Stefan Kraft (19 éves), aki tavaly csapat junior világbajnoki címet szerzett Otepääban, valamint több FIS Cup, Alpen Cup és COC győzelmet is szerzett már. Isten éltesse őket is sokáig! :)
Már csak a földmunkák vannak hátra a legújabb orosz síközpontban, ahol 5 sánc (K125, K95, K65, K40, K20), 4 különböző hosszúságú sífutópálya (3,3; 2,5; 1,4; 1,25 km), nyári biatlon és egy 280 ágyas hotel található, mely egészség- és üdülőcentrumként is funkcionál. A K125-ös, K95-ös és a K65-ös sáncok nekifutói speciális jégnyomrendszerrel vannak ellátva, tehát kerámiáról könnyen váltható jégnyomra (és fordítva), ami a nyári versenyeknél játszik fontos szerepet. Ez a 3 sánc egyébként egy felvonóval és 2 ülőlifttel is el van látva. Csajkovszkij sáncai idén ősszel (szep. 15, 16) a COC keretén belül fognak debütálni nemzetközi versenyen.
Ma ünnepli 35. szülinapját minden idők egyik legjobb finn síugrója, aki tavaly fejezte be karrierjét. Ahonen egyike volt a legtehetségesebb és legeredményesebb síugróknak, aki közel 20 éven keresztül tartozott a síugrás elitjéhez! A finn ikon már 13 évesen fölhívta magára a figyelmet, amikor második ugrása alkalmával új sáncrekordot (128 m.) ugrott lakhelye, Lahti nagysáncán. Igen fiatalon, már 15 évesen bemutatkozott a Vk-ban (Ruhpolding), majd a ’93-as harrachovi junior VB-n pazar teljesítményt nyújtva világbajnok lett egyéniben és csapatban egyaránt. Innentől kezdve páratlan karrier vette kezdetét! Ezután következett Lahti nagysánca, ahol megszerezte első Vk pontjait, a 11. helyen végzett. A következő szezonban (’93/94) megnyerte élete első Vk versenyét Engelbergben, majd a breitenwangi junior VB-n megvédte világbajnoki címét, ahol ismét duplázni tudott! Ez kíváló ajánlólevél volt a lillehammeri olimpiára, ahová kiutazhatott, de a nagysáncon csak 25. helyen végzett.
Az igazi siker a ’94/95-ös szezontól jött, amikor élete első Négysáncversenyén a dobogó 3. fokán végzett, majd a szezon végén Vk összetettben is, a thunder bay-i VB-n pedig csapat világbajnok lett Nikkola, Soininen és Laitinen oldalán! Az 1996-os bad mitterndorfi szuper hétvégén kiderült róla, hogy kíváló sírepülő is, az első versenyt megnyerte legnagyobb vetélytársa, Goldberger előtt, majd egy bronz után a harmadik versenyen (ami egyúttal első sírepülő VB-je is volt egyben) vele szemben maradt alul, így ezüstéremnek örülhetett. 1997-ben első VB címét szerezte egyéniben Trondheim normálsáncán, majd csapatával is aranyat nyert, de azt már a nagysáncon! A ’98-as naganói olimpián 4. lett (K90), csak 1 pont hiányzott a bronzhoz, míg 3 az aranyhoz!
1999-ben első Négysánc győzelmét aratta úgy, hogy egyetlen versenyt sem tudott megnyerni, viszont kiegyensúlyozott teljesítményével végül az élen tudott maradni! A Vk-ban parádés szezont zárt hiszen 13-szor végzett dobogós helyen (6-7-0), mellyel összetettben a 2. helyet szerezte meg Martin Schmitt mögött mindössze 58 ponttal lemaradva! 2000-ben a Négysáncon és az Északi turnén egyaránt ezüstérmes lett, míg a vikersundi sírepülő VB-n és a Vk összetettben bronzérmet szerzett! 2000 nyarán első és egyetlen GP győzelmét aratta 5 szakasz sikerrel. 2001-ben szülővárosában, Lahtiban rendezték a VB-t, s ha győzelmet nem is szerzett, de 3 éremmel mindenképp gazdagodott, két ezüstérmet csapatban, míg egy bronzot egyéniben (K116) zsebelt be. A Négysáncon „csak” az ezüstig jutott, az újabb aranytól egyik nagy riválisa, Malysz fosztotta meg!
A 2001/02-es szezon első fele a sérülés és betegeskedés jegyében telt el, viszont az utah-i olimpiára sikerült felszívnia magát, egy csapat ezüstöt szerzett, valamint nem sok hiányzott (1,5 pont) az egyéni bronzhoz sem. 2003-tól egy hosszú sikerszéria vette kezdetét! Újból Négysáncot nyert két fő riválisa, Malysz és Hannawald elől, a val di fiemme-i VB-n pedig tagja volt a győztes finn csapatnak! 2004-ben következett a várva várt összetett siker! Hatalmas küzdelemben, a Vk történetének legszorosabb végeredményét produkálva, mindössze 10 ponttal bizonyult jobbnak a hatalmas hajrát levágó Ljökelsöyyel szemben! A szezont két ezüstéremmel zárta, melyeket a planicai sírepülő VB-n szerzett egyéniben és csapatban.
A 2004/05-ös szezont pazar formában versenyezte végig, az első hat Vk versenyét zsinórban megnyerte (ez máig rekord!), valamint az első 13 versenyén (11-2-0) végig a dobogón végzett (szintén rekord!). A Négysáncon ismét a legjobbnak bizonyult úgy, hogy nem sok hiányzott a Hannawald-féle Grand Slamhez, ettől Höllwarth fosztotta meg a finálén, az összetettben pedig megvédte címét ismét Ljökelsöyyel szemben, de már 275 pontos előnnyel! Az oberstdorfi VB-n is remekelt, megszerezte második egyéni VB címét a nagysáncon (összeségében már az 5.-et), valamint ugyanitt csapat ezüst, míg normálsáncon egyéni bronz volt a termés! A szezon során további rekordokat is megdöntött, pl. a nagysánc- (Willingen – 155,5 m.), valamint a repülősánc (Planica – 240 m.) legnagyobb ugrásait „követte” el, igaz, ez utóbbit sajnos elbukta! Ezt a parádés szezont hazájában is elismerték, 2005 dec.-ében az Év sportolójának választották!
2006-ban Janda kaparintotta meg előle a Vk kristálygömböt, de így is ezüstérmes lett összetettben, a Négysáncon pedig úgy nyert Jandával, hogy egyedülálló módon tizedre megegyezett 4 verseny után is a pontszámuk! A tauplitzi sírepülő VB-n újabb csapat ezüstöt szerzett, majd pályafutása 4. olimpiáján (Pragelato) is csak ezüstérem jutott neki a finn csapat tagjaként. 2008-ban beírta magát a sporttörténelembe azzal, hogy megszerezte 5. Négysánc aranyát is, mellyel gyerekkori példaképét, Jens Weißflogot taszította le a trónról! Az összetettben képtelen volt felvenni az új osztrák generációt képviselő Morgensternnel és Schlierenzauerrel szemben, de a bronzérmet így is sikerült begyűjtenie! Az oberstdorfi sírepülő VB-ről egyéniben egy bronz-, míg csapatban egy ezüstéremmel tért haza. A szezon befejeztével váratlanul visszavonult, de csak egy szezont bírt ki versenyzés nélkül, 2009-ben visszatért a 2010-es olimpia kedvéért!
Bár a 2009/10-es szezont gyengén kezdte, folyamatosan javult teljesítménye, nem sokon múlt az újabb Négysánc dicsőség, Kofler mögött ezüstérmet szerzett! A vancouveri olimpia számára aztán ismét a várva várt arany nélkül telt el, normálsáncon nem sok hiányzott a bronzhoz (4. lett), a nagysáncon viszont nem tudott részt venni, mert peches módon lesérült. Bár sérüléséből felépült és egy évet még bevállalt, már formája nem volt az igazi, a 2010/11-es szezon végén végleg visszavonult! Az oslói VB-n a norvégok megjutalmazták a megtisztelő Holmenkollen éremmel, melyet csak a legnagyobbaknak adományoznak!
Ahonen összesen 371 Vk versenyen vett részt, melyeken 15529 pontot gyűjtött össze, messze a legtöbbet az eddigi versenyzők közül. 108 Vk érmet zsebelt be, ebből 36 alkalommal állt föl a dobogó legtetejére! 10-szer volt győztes finn csapat tagja a Vk-ban, egyszer pedig a GP-n, valamint két sírepülő versenyt nyert meg. Hivatalos körülmények közt elért leghosszabb ugrását (233,5 m.) 2005-ben Planicán teljesítette. Öccse, Pasi szintén síugró volt, miképpen idősebbik fia, Mico (2001) is, aki korosztályos szintén egyre jobb eredményeket ér el. 2008-ban született Milo nevű fia, feleségével, Tiia-val már 10 éve élnek boldog házasságban. Ahonen saját síugróiskolát vezet Lahtiban, viszont a szülőhelyéhez közeli Hollolában élnek. A síugrás mellett másik nagy szenvedélyének, az autóversenyzésnek is hódol még, 2004-ben finn-, míg 2005-ben skandináv bajnoki címet szerzett a Team Eagle Racing színeiben. Isten éltesse sokáig! :)
Ma ünnepli 28. szülinapját a finnek egykori nagy tehetsége, aki két éve vonult vissza az aktív versenyzéstől. Pályafutása 2001 nov.-ében kezdődött a COC keretén belül, amikor első hivatalos ugrását a kuusamói sáncon hajtotta végre, ahol a 27. helyen végzett. Első komoly sikerét két hónappal később aratta, Schonachban junior világbajnok lett csapatban Happonen, Olli és Kokkonen oldalán. További 1 hónap elteltével első egyéni versenyét nyerte a COC-ban Iron Mountain sáncán, majd egy héttel később a Világkupában is bemutatkozhatott. Első Vk versenyén pedig nem csak pontszerző lett, hanem az előkelő 8. helyen végzett Lahtiban. A következő szezontól állandó Vk szereplő lett, a val di fiemmei VB-n pedig aranyérmet szerzett csapatban (K120) Ahonen, Kiuru és Hautamäki társaként. Egyéniben ugyanezen a sáncon 12., míg normálsáncon 6. lett. A következő 3 Vk szezonban nem szerzett pontot, s úgy tűnt teljesen eltűnik a süllyesztőben.
A 2006. évi őszi eredményei azonban bíztatóak voltak, ugyanis hazai versenyeken (Rovaniemi, Vuokatti) érmes helyeken végzett, utóbbin, a „Sarki Éjszaka” nevezetű versenyen épp Ahonent győzte le. Visszakerült a finn csapatba és a 2006/07-es szezonnyitón (Kuusamo) nyerni tudott Ammann előtt az irreális körülmények között egykörösre rövidült versenyen. A Négysáncon 3 verseny után (6., 5., 4.) minden esélye meg volt, hogy megnyerje a turnét, hiszen Jacobsen mögött a második helyen állt 11 ponttal lemaradva, aztán a finálén csak 12. lett, így összetettben az előkelő 6. helyen végzett. A Vk összetettet a 15. helyen zárta. Az ezt követő években ismét hanyatlott a formája, 2008-ban szerepelt utoljára Vk versenyen. 2009-ben egyik ugrása alkalmával keresztszalag szakadást szenvedett, felépülése után már nem tudott formába lendülni és 2010-ben végleg úgy döntött, hogy abbahagyja. Lappi 61 Vk versenyen rajtolt el, melyeken 785 pontot és egy érmet szerzett, ami egyetlen győzelme is volt egyben. Leghosszabb ugrását (204 m.) 2007-ben érte el Vikersundban. 2-szeres finn bajnok. Karrierje befejezése után jogot tanult és diplomát szerzett a lappföldi egyetemen Rovaniemiben, majd civil foglakozást választott, ügyvéd lett Helsinkiben. Boldog szülinapot neki! :)
Ezt a képeslapot nemrég találtam a google-n, mely a klingenthali Aschberg sáncot ábrázolja. Anno ennek a sáncnak az építését 1957 máj.-ában kezdték el a Steinbach völgyében, melynek felavatása 1959 feb. 1.-én történt 70 ezer néző előtt sűrű hóesésben. Az avató ugrást a képeslapon is látható Harry Glass, a keletnémet síugrósport egyik kíválósága hajtotta végre (55 m.), aki az ’56-os cortina d’ampezzói olimpián első németként tudott érmet (bronzot) szerezni. A sánc nekifutójának acélbetonszerkezete 115 m. hosszú volt, az összmagassága pedig 118 métert tett ki. 1986-ban történt a sáncon az első és egyetlen Világkupa verseny, melyen 33 ezer néző előtt Nykänen diadalmaskodott. Az utolsó ugrás a sáncon 1989 feb. 11.-én volt, ezután az építésrendészet bezárta. 1990 szept. 26.-án eleinte csak a sáncasztalt, végül ’91 nov. 7.-én a lesíklótornyot és a liftet is lebontották a tervezett újjáépítés és nagyobbítás helyett. Azóta csak a pontozótorony áll ott mementóként. Az Aschberg sánc utódja a Team Tour egyik biztos helyszínéül szolgáló Vogtland-Arena lett, melyet nem az Aschberg helyén, hanem a Schwarzberg északi hegyoldalán húztak föl. Az Aschberg utolsó sáncrekordját Jens Weißflog jegyzi, aki 1985-ben 107,5 m.-en landolt.
Ma ünnepli 24. szülinapját a német síugrósport egyik legújabb csillaga, aki mindössze két éve robbant be a síugrás élvonalába! Sportpályafutását 1993-ban kezdte északi összetettesként, majd két év múlva váltott a síugrókhoz. 2002-ben kezdődött nemzetközi karrierje, eleinte FIS Race és junior versenyeken vett részt, majd később a Kontinentális Kupában szerepelt, de egészen 2007-ig nem tudott kitűnni versenytársai közül. Első győzelmét 2007-ben az Alpen Cup berchtesgadeni állomásán szerezte, majd még ebben az évben debütálhatott a Vk-ban (Engelberg), Oberstdorfban pedig már bejutott a fináléba, ahol egy pontot szerzett. A Négysánc utolsó állomásán, Bischofshofenben már 20. volt, aztán részt vett a 2008-as zakopanei junior VB-n, ahol csapatban ifi világbajnok lett Schoft, Bodmer és Wank oldalán. 2008 nyarán megnyerte első COC versenyét Lillehammer nagysáncán és további érmeket gyűjtött be a 2. számú versenysorozatban. Ennek meg is lett a gyümölcse, hiszen a 2008/09-es szezonban már állandó Vk szereplő lett, 6 alkalommal pontszerző is volt, de az igazán kiugró eredményekre 2010 nyaráig kellett várnia!
Akkor a Grand Prix-n nyújtott teljesítménye (6 top10-es eredmény, valamint egy csapat bronz) a DSV-től (Német Síszövetség) „A”- keret tagságot eredményezett. 2010 dec.-ében a Négysánc nyitányán, Oberstdorfban 6., majd általános meglepetésre Sapporóban első Vk versenyét nyerte olyan nevek előtt, mint Morgenstern, Malysz, Kofler és Ammann! Hogy ez nem csak egy röpke fellángolás volt azt a további versenyeken igazolta, másnap ezüst-, míg a soron következő zakopanei versenyen bronzérmet szerzett. A Team Tour willingeni szakaszán hazai közönség előtt ismét győzni tudott (utoljára 2003-ban nyert itt német ugró Hannawald révén), majd az oslói VB normálsáncán csapat bronzot szerzett. Az összetettet az előkelő 7. helyen zárta. Tavaly a vikersundi sírepülő VB-n kíváló repülő tulajdonságait is megcsillogtatta, csapatban ezüstérmet szerzett, míg egyéniben 4. lett. A Négysáncon a 7., míg Vk összetettben a 8. helyen végzett. Egyéni legjobbját viszont nem a világ legnagyobb sáncán, hanem Planicán érte el, ahol 228,5 m.-ig repült. Freund 78 Vk versenyen 9-szer állhatott föl a dobogóra, ebből 2-szer a legtetejére. 4 alkalommal diadalmaskodott a COC-ban, míg hazája bajnokságát 3-szor nyerte meg (2-szer csapatban – 2010, ’11, egyéniben pedig 2011-ben). Boldog szülinapot neki! :)
Ma ünnepli 44. szülinapját a japánok egykori olimpiai- és világbajnok síugrója, aki csapatával a ’90-es években élte fénykorát! Harada pályafutását, egyben Vk szereplését 1987-ben kezdte hazájában, a sapporói Vk versenyen pontszerző (15.) is lett. Karrierje csak 5 évvel később, 1992-től kezdve indult be, amikor az albertvillei olimpia nagysáncán egyéniben és csapatban is 4. lett, majd ezt követően a Vk-ban top10-es helyezéseket ért el Lahtiban (10. és 5.). 1993-ban szerezte első érmét, a predazzói Vk csapatversenyen lett bronzérmes, majd a faluni VB nagysáncán ismét 4. helyen végzett, a normálsáncon viszont világbajnok lett Goldberger előtt! Ezután a planicai nagysáncon szerezte meg első Vk csapat aranyát Kasai, Okabe és Yasuzaki oldalán. Rendhagyó módon ’94-ben is olimpiai év volt, ahol Lillehammer nagysáncán pont rajta ment el az olimpiai csapat arany, egy 105 m.-es ugrás is elég lett volna részéről, ő viszont csak 97,5 m.-ig repült, így be kellett érnie az olimpiai ezüsttel!
Első Vk érmét szintén a norvég sáncon szerezte, fél ponttal előzte meg a 4. helyen végzett Ahonent, majd pár nappal később Villach normálsáncán első Vk győzelmét aratta úgy, hogy szintén egy finnnél (Laitinen) bizonyult jobbnak fél ponttal! Következő győztes Vk versenye (Iron Mountain) már ennél magabiztosabb sikert hozott, több mint 35 pontos fórral nyert Malysz előtt, ráadásul új sáncrekorddal (140 m.), melyet a mai napig tart! Vk összetettben az előkelő 5. helyen végzett. A ’96-os nyári Grand Prix-n két győzelmet is szerzett (Predazzo, Stams), összetettben pedig bronzérmes lett. Bár 1997-ben a Vk-ban pocsékul szerepelt, mégis tarolt a trondheimi VB-n, ahonnan 3 érmet is hazavitt. A normálsáncon ezüstérmes lett Ahonen mögött, míg a nagysáncon csapat ezüst és egy világbajnoki arany volt a termés! ’97 nyarán GP győztes lett 3 szakasz elsőséggel! Még ez év dec.-ében 3 győzelmet is behúzott a Vk-ban, majd még további kettőt a szezon folyamán, mellyel legjobb összetettbeli helyezését (4.) érte el karrierje során. A ’98-as hazai (Nagano) rendezésű olimpián aranyérmes lett csapatban Funaki, Saito és Okabe társaként, majd egyéniben bronzérmet szerzett a hakubai nagysáncon, melyen a szerencse is segítette, hiszen csak egy tized ponttal bizonyult jobbnak Widhölzlnél.
’98 nyarán megvédte GP címét 4 szakaszgyőzelemmel! A ’99-es ramsaui VB-ről sem ment haza érmek nélkül, ezüstéremhez segítette csapatát, míg egyéniben ismét bronzérmes lett csapattársai, Funaki és Miyahira mögött. 2001-ben Hakubában nyerte utolsó GP versenyét és összeségében 10 megnyert versenyével Malysz (13) és Schlierenzauer (11) mögött, valamint Morgenstern (10) mellett az egyik legeredményesebb Grand Prix versenyző volt pályafutása során! 2002 dec.-ében (Titisee-Neustadt) szerepelt utoljára Vk versenyen, formahanyatlása miatt 2006-ig alacsonyabb rangú kupákban versenyzett. Ennek ellenére meglepetésre tagja lett a 2006-os pragelatói olimpiára utazó japán keretnek, de miután a normálsánc kvalifikációján kizárták őt szabálytalan síléc hossz használata miatt úgy döntött véget vet karrierjének, hazájában (Sapporo) búcsúzott a sportágtól egy FIS Cup versenyen, ahol 7. lett. 2006 nyarán a FIS kinevezte a 2007-es sapporói VB nagykövetének, majd a Japán Sí Szövetségben vállalt munkát. 2010-ben Kari Ylianttila távozásával a japán edzői team tagja lett. Harada összesen 210-szer rajtolt a Vk-ban, ebből 21-szer végzett a dobogón és 9 versenyt nyert meg. Bár a Vk összetettben sosem végzett dobogón igazán a nagy világversenyeken, azaz olimpiákon és Vb-ken volt a „legtermékenyebb”, 9 érmet is a nyakába akasztottak, ebből 3 csillogott a legfényesebben! Mai napig 3 sáncon tart rekordot (Iron Mountain 140 m., Kuopio 135,5 m., Hakuba 137 m.). Boldog szülinapot neki! :)
Tragikus képet mutatott tegnap este az orosz fővárosban a Moszkva folyó partján található verébhegyi sánc (Leninskie Gory), melynek jelentős része a tűz martaléka lett! Az este tíz óra után keletkezett tűz a sánc landolási zónájának mintegy 70 négyzetméteres területét pusztította el. A tűzoltók csak nehezen tudták megközelíteni a sánc területét, de az oltás kb. 45 percet vett igénybe. Szerencsére személyi sérülés nem történt és a sánc tornya, a zsűri torony, valamint a nekifutó része sem sérült meg. A tűzet az ún. Kong-Ming lámpák okozták, mely egy kínai tűzijáték, ami valószínűleg a leérkezési zónában landolt, s így gyújthatta be a műanyag szőnyeget! Ez a kínai tűzijáték egyébként a világon elég sok országban, többek között egész Európában be van tiltva!
A moszkvai sánc (K72) 1956-ban épült 3 további sánccal (K50, K20, K10) együtt, melynek landolási zónája műanyag szőnyeggel volt ellátva, ennek jelentős része semmisült most meg. Ez a sánc nemzetközi versenyen még nem debütált, a tavaly első alkalommal útjára indult női Világkupa egyik helyszíne lett volna, de a FIS törölte a naptárból, mivel elavultnak minősítették a szőnyeg profilját. A moszkvai Sport Bizottság főnöke, Alexei Vorobjov kijelentette, hogy az elkövetkezendő hónapokban a sáncot renoválni fogják, a sportkomplexum jelentősen meg fog újulni. A sáncra új szőnyeget fognak lefektetni, mely tűzálló polimer bevonattal lesz ellátva, ami jelentősen csökkenteni fogja annak kockázatát, hogy a sáncon újból tűz keletkezhessen!
Nem ma, hanem még az év elején, jan. 11.-én töltötte be 50. életévét Fischer László, aki a világ élvonalát legjobban megközelítő magyar síugrók egyike volt! Az egyetlen magyar versenyző, aki a Világkupán pontot érő helyen végzett!
(Megjegyzés: az alábbi képen balról a második Fischer László, sajnos ez az egy kép lelhető fel róla a neten! Fischer egykori magyar síugrók társaságában: balról jobbra Hényel Gyula, Fischer László, ifj. Hortobágyi Ferenc és Kelemen Zoltán).
Fischer a Budakeszi Petőfi S.C.-ben kezdett sportolni, később a MOM S.K., Újpesti Dózsa, majd a Bp. Honvéd versenyzője volt. Legjobb felnőtt eredményeit a Honvédban érte el. 12 évesen nyert először serdülő bajnokságot, de ifjúságiként is több első helyet szerzett. 17 évesen nyert először felnőtt bajnoki címet 1979-ben, a Honvéd csapatával a nagysáncon diadalmaskodott Hényel Gyula és Gellér Gábor oldalán. Első egyéni bajnokságát 1981-ben nyerte középsáncon 62 és 58 m.-es ugrásaival. További 19 alkalommal végzett még az élen egyéniben (11) és csapatban (10). Ő volt az utolsó magyar bajnok 1989-ben Mátraházán, ezután közel 20 évig szünetelt a magyar bajnokság, 2007-ben Kőszegen éledt újjá. 1989-ig az utolsó 5 magyar bajnoki címet ő szerezte zsinórban!
1978 dec. 30.-án vett részt először nemzetközi versenyen, Oberstdorfban 78. lett (79 fős indulóból). Többször indult világbajnokságon és Világkupán. Részt vett a 85-ös seefeldi és a 87-es oberstdorfi VB-ken, legjobb helyezését Seefeld normálsáncán érte el, ahol 65 versenyzőből a 43. helyen végzett. Az 1987-es Calgary előolimpián szerzett 22. helye sem volt elégséges az olimpiára való nevezésre.
A Vk-ban 1979-ben Oberstdorfban (93. hely, K115) rajtolt, összesen 37-szer indult, ebből 36 alkalommal mind a Négysánc versenyein, ahol legjobb helyezését 1981-ben Oberstdorfban érte el, a 19. helyen végzett 79 indulóból, csupán 22 pontra volt a dobogós helyezéstől! Ezen a versenyen szerzett 210,9 pontja máig a legmagasabb magyar versenypontszám nemzetközi versenyen. Pályafutása legjobb eredményét azonban nem Európában, hanem a tengerentúlon, Lake Placidban érte el, 1984-ben a 12. helyen végzett, ami akkor 4 Vk pontot ért. Máig ez az egyetlen Vk pontszerzésünk 1979 óta! 1989-ben a Magyar Síugró Szakosztály megszűnése gyakorlatilag az ő karrierjének végét is jelentette! Egyéni csúcsai a nagysáncon: 108, míg repülősáncon 136 méter volt! Utólag is boldog szülinapot neki! :)
Andreas Kofler az Innsbruckban megrendezett gálán az „Év sportolója”, míg a nőknél a 2-szeres Európa bajnok kufsteini íjásznő, Franziska Peer érdemelte ki e büszke címet, az „Év csapata” az osztrák síugró csapat lett.
Ma ünnepli 37. születésnapját a japánok egykori olimpiai-, világ- és négysánc bajnoka, aki közel 20 éve aktív versenyzője a síugrósportnak. Példaképe Yukio Kasaya, aki szintén szülővárosában, Yoichiben született, e város adta Japánnak a síugrásban máig két egyéni olimpiai bajnokát személyükben! Karrierje 1992 dec.-ében kezdődött Sapporóban, ahol 27. helyezése az akkori pontozási rendszer szerint még nem ért Vk pontot. Két év kihagyás után szenzációsan tért vissza a Vk-ba, mindjárt első versenyén, Planica normálsáncán megszerezte első Vk győzelmét. A szezon során több dobogós hely mellett még Innsbruckban is győztesen hagyta el a sáncot, ennek is köszönhetően a Négysáncon a 2. helyet szerezte meg, az idény végén pedig összetettben a 4. helyen végzett. 1995-ben szerezte első Grand Prix győzelmét Kuopióban, az összetettben pedig ezüstérmes lett. 1996/97-ben 4 Vk győzelmet is szerzett, megnyerte az Északi turnét, egyben a Holmenkollen sífesztivált is, melyért ’99-ben Holmenkollen érmet kapott. 1997-ben az összetett Vk-ban bronzérmes lett. A trondheimi VB normálsáncán éppen csak lecsúszott a dobogóról (4.), csapatban viszont ezüstérmes lett.
A ’97/’98-as szezon pályafutása legnagyobb sikereit hozta! 3 szakasz győzelemmel megnyerte a Négysáncot, továbbá az oberstdorfi sírepülő VB-t, majd jött a hazai rendezésű naganói olimpia, ahol minden számban érmes lett, egyéniben normálsáncon nem sok hiányzott az aranyéremhez, 1 ponttal bizonyult nála jobbnak a finn Soininen, viszont nagysáncon már ő diadalmaskodott felette, csapatban pedig Okabe, Saito és Harada oldalán szintén olimpiai bajnok lett! Egyéni olimpiai aranyát ráadásul úgy szerezte, hogy a versenyen az összes pontozóbírótól a maximális 5x20-as pontot kapta, melyet ’76 után másodikként érte el ezt a kivételes teljesítményt! A mai napig vele együtt csak 5-en (Innauer, Miyahira, Hannawald, Loitzl) vannak, akik a max. stíluspontot megszerezték. A szezon során szerzett 5 Vk győzelme az összetettbeli ezüstéremhez segítette, csupán 19 pont hiányzott ahhoz, hogy kristálygömbnek is örülhessen! Szezon végén azonban sikerült megnyernie a KOP kupát, a sírepülő versenyeken szerezhető legmagasabb összpontszámot ő gyűjtötte be.
Az 1999-es ramsaui VB-n egyéniben világbajnok lett (K90) úgy, hogy a dobogón is honfitársai (Miyahira, Harada) végeztek, csapatban pedig ezüstérmet szerzett. Az összetett Vk-ban nagyon jól teljesített, ennek ellenére rendkívül peches volt, hiszen 9 pontra volt csupán a bronzéremtől Kasai mögött, viszont 654 ponttal az 5. helyezett Miyahira előtt! ’98 nyarán GP ezüstöt szerzett összetettben. 2001-ben Park Cityben szerezte első Vk csapat verseny aranyát Yoshioka, Kasai és Harada társaként. Egy évvel később ugyanitt olimpiai 7. és 9. helyezett volt, a 2003-as val di fiemmei VB-n pedig csapat ezüstöt szerzett. 2004-ben hullámvölgybe került, ami a mai napig tart. 2005-ben szerezte utolsó Vk győzelmét, melyet hazájában, Sapporóban ért el, az irreális körülmények miatt egykörösre rövidült versenyen mindössze egy tized ponttal nyert Morgenstern előtt.
2005 és 2009 között nem szerepelt a Vk-ban, ehelyett alacsonyabb rangú versenyeken (pl. FIS Cup, FIS Race stb.) lépett föl. Utolsó nagy sikerét 2011-ben az Almatyban megrendezett Téli Ázsiai Játékokon aratta, ahol egyéniben ezüst-, míg csapatban aranyérmes lett.
Funaki 238 Vk versenyen vett részt, ezeken összesen 38 érmet szerzett, melyek közül 15 csillogott a legfényesebben. Éremeloszlása: 15-12-11, 6330 pontot gyűjtött össze hazájának. Leghosszabb távolságát 1999-ben érte el Planicán, ahol 206,5 m.-ig repült. 1999-ben egy osztrák énekes-dalszerző duó (Christoph és Lollo) róla írt egy dalt hódolatukat kifejezve, melyet megjelentettek saját albumukon is. Funaki ma Szlovéniában él, évek óta már, hogy nem tagja a japán csapatnak, szemben a többi japán síugróval ő nem tartozik egyetlen csapathoz sem, függetlenként indul különböző versenyeken. Boldog szülinapot neki! :)
A következő szezonban (’03/04) érte el pályafutása legnagyobb sikereit! A Vk-érmeket tekintve a legtermékenyebb szezonja volt, 11 dobogós helyezést ért el, ebből 7-szer végzett a legfelsőbb fokán. Ezek közül az egyik az oberstdorfi sírepülő versenyen történt, ahol pl. akkorát ugrott az első körben, mintha a levegőben rájött volna, hogy valójában ő tényleg tud repülni és nem is akar leszállni. Végül a mérések szerint 223 méternél ért földet, de egyes jelentések szerint valójában 226 m.-t ugrott, csak olyan messze már nem volt mérőpont! Az addigi sáncrekord 216 m. volt, álmukban sem gondolták volna a szervezők, hogy Roar 10 méterrel ugrik nagyobbat Widhölzl rekordjánál (Roar 5 éven át tartó rekordját aztán 2009-ben Harri Olli írta át 225,5 m.-ével)!
Az igazi sikerek csak ezután jöttek! Egyik kedvenc helyszínén, Planicán sírepülő világbajnok lett egyéniben és csapatban, majd megnyerte az Északi turnét, végül a Világkupában 2. helyen végzett mindössze 10 ponttal lemaradva a győztes Janne Ahonen mögött! Egyébként a szezont végig ők ketten dominálták, az Északi turné befejeztével pedig közel 200 pontos hátrányt dolgozott le Ahonennel szemben. A szezonzáró oslói versenyen ugyan megnyerte a Holmenkollen sífesztivált, de Janne 8. helye elegendőnek bizonyult az összetett megnyeréséhez. Ez volt a Vk-k történetének eddigi legizgalmasabb fináléja, valamint egyben legszorosabb végeredménye is! A sikeres és eredményes Vk szezon befejezése után, 2004 ápr.-ában felesége, Hege egy fiút (Sokrates) szült neki.
A következő szezonban a Négysáncversenyen bronzérmet szerzett, Sapporóban pedig egy máig is fennálló sáncrekorddal (140 m.) szerezte meg pályafutása 11., egyben utolsó vk győzelmét! A torinói olimpián egyéni bronzérmet szerzett a normálsáncon, míg csapatban nagysáncon szintén! Bár vk összetettben csak a 4. helyen végzett, a bad mitterndorfi sírepülő vb-n viszont sikerült megvédenie címét egyéniben és csapatban egyaránt, így ezzel ő lett a legidősebb (29 év 7 hónap) sírepülő világbajnok, egyúttal 4 aranyával a legtöbb VB-cím rekordját is ő tartja (Schlierenzauerrel együtt, bár Roar egyéniben több aranyat szerzett nála)!
2010-ben Oslóban, az új Holmenkollenen versenyzett utoljára, a jubileumi 350. vk rajtja azonban nem sikerült valami fényesen, sajnos nem tudta kvalifikálnia magát a második, döntő körre, így a szép búcsú elmaradt! Ettől függetlenül a planicai sírepülő VB-n végezhette el utolsó ugrását (197 m.), aztán Walter Hofer egy üveg pezsgővel búcsúztatta el a közönségtől, s egyben az aktív pályafutásától is!
Edi Federer 1955-ben született Mühlbach am Hochkönigben. 16 éves sem volt még mikor 1971-ben részt vett első hivatalos versenyén Innsbruckban. 4 év szünet után, az 1974/75-ös Négysánc turnén tért vissza és mind a 4 helyszínen top10-es helyezést ért el, az innsbrucki állomáson, valamint Négysánc összetettben egyaránt ezüstérmet szerzett, utóbbin honfitársa, Willi Pürstl előzte meg. Ez volt pályafutása legjobb eredménye. A ’75-ös bad mitterndorfi sírepülő VB-n a 15. helyen végzett. Ezután még 3 Négysáncon vett részt, de nem tudta már megismételni ezt a teljesítményét, 1979-ben vonult vissza.
Az 1980/81-es szezonban szerepelt a legjobban (14 top10-es helyezéssel), Liberecben csak centik választották el az első helytől, viszont Sapporóban már senkinek sem sikerült befognia őt, itt szerezte egyetlen Vk győzelmét, összetettben pedig az előkelő 7. helyen végzett. A ’82-es oslói VB-n egyéniben nem, de csapatban remekelt, ezüstérmes lett Neuper, Kogler és Felder oldalán. Utolsó érmes helyezését 1983-ban, a vikersundi repülősáncon érte el, ahol ezüstérmes lett másodmagával (Ploc) Nykänen mögött. Karrierje a ’84-es szarajevói olimpián zárult, ahol egyéniben mindkét sáncon egy-egy 24. helyezéssel búcsúzott sportpályafutásától. A síugrás szeretete nem hagyta cserben, 15 évvel később, 1999-ben 3 verseny erejéig újra leceket csatolt a lábára és Innsbruckban, Bischofshofenben, valamint Falunban is részt vett a Vk versenyein, melyeken – talán nem meglepő – nem jutott a finálékba. Közel 46 évesen minden idők legidősebb Vk versenyzőjeként vonult vissza (immár végleg), honfitársa, a szintén osztrák Walter Habersatter mögött pedig a 2. legidősebb síugrója volt a sportágnak (Habersatter közel 47 évesen, 1977-ben hagyta abba a versenyzést még a Vk bevezetése előtt)! Trénerként rövid ideig az olasz nemzeti csapatot is irányította. Szenvedélye a repülőgépmodellek építése, melynek révén már nemzetközileg is nevet szerzett magának. Hivatalosan Wallner ma a villachi kórház alkalmazottja. Boldog szülinapot neki! :)
2008-ban érte el legjobb GP összetett helyezését, amikor a sorozat végén 5. lett, ehhez egy szakasz bronzzal (Einsiedeln) és ezüsttel (Oberhof) járult hozzá. Máig legjobb Vk eredményét 2008-ban Willingenben szerezte, amikor Romören mögött második lett. Az újabb komolyabb eredményre 3 évet kellett várnia, 2011-ben az oslói VB-n csapatával (Kranjec, Prevc, Tepes) ért el bronzérmet, majd a planicai szezonzárón megszerezte első Vk csapatérmét (3.), ahol egyúttal egyéni legjobbját is sikerült megdöntenie (220,5 m.). A 2012-es vikersundi sírepülő VB-n részese lehetett az újabb csapatbronznak. Damjan 162 Vk versenyen rajtolt, melyeken a fent említett 3 érmet szerezte, nyerni az Universiadén kívül csak a COC-ban tudott, ott viszont 2-szer is. 4-szeres szlovén bajnok (ebből kettőt csapatban ért el), emellett még 4 ezüst- és 2 bronzérme is van hazája bajnokságaiból. Idén nősült, felesége Tanjo Adamic szlovén énekesnő. Boldog szülinapot neki! :)
2006-ban részt vett első olimpiáján (Pragelato), ahol egyéniben 16. és 26. helyeken végzett. Első egyéni győzelmét 2007 nyarán szerezte, a Grand Prix oberhofi állomásán nyert Damjannal szemben, majd évvégén első bajnoki aranyát ünnepelte a zakopanei nagysáncon! A 2009-es libereci VB-n érte el eddigi legjobb világbajnoki helyezését, amikor majdnem sikerült a dobogóra fölállnia, végül 4. lett. A Vk szezonzáró helyszínén, Planicán megszerezte első Vk érmét (ezüst), igaz ezt csapatban érte el. 2010-ben Whistler nagysáncán 14. lett, ez eddigi legjobb olimpiai helyezése. Az igazi nagy áttörést karrierjében a 2010/11-es szezon hozta, amikor szenzációs formában versenyezte végig a nyári COC küzdelmeit. Úgy nyerte meg az összetettet, hogy mind a 7 versenyén dobogón végzett, ebből 6-szor nyerni tudott. A lendület kitartott a Grand Prix versenyein is, ahol mind a 6 alkalommal dobogós lett, 3-szor itt is a legjobbnak bizonyult, összetettben pedig ezüstérmet szerzett Ito mögött.
A Vk szezon első két etapjára nem tudta nyári pazar formáját átmenteni, majd jött a hazai, zakopanei verseny, ahol nem csak első Vk érmét, hanem első győzelmét is ünnepelhette, ezzel pedig ő lett Bobak, Fijas és Malysz után a 4. lengyel síugró a történelemben, aki Vk versenyt tudott nyerni! A szezon során még Klingenthalban és a planicai finálén (egyúttal honfitársa, Malysz búcsú versenyén) is nyerni tudott, így összetettben sikerült prekvalis helyre beérnie, a 10. helyen végzett. A 2011-es GP-n is jól teljesített, 6-szor volt dobogós, ebből 2-szer ismét nyerni tudott. A klingenthali versenyen egy rekordot is fölállított, hiszen a legnagyobb előnnyel (25,2 pont) nyert versenyt Schlierenzauerrel szemben a GP-k történetében! A 2011/12-es Vk szezonban 7-szer került dobogóra, ebből két alkalommal is nyert, többek között szülővárosában, Zakopanéban. A vikersundi sírepülő VB-n 10. lett, az összetett Vk szezont pedig egy 5. hellyel zárta! Stoch 149 Vk versenyen 10 érmet (5-2-3) szerzett, 2568 pontot gyűjtött nemzetének, jelenleg a világranglista 3. helyezettje. Legjobb egyéni távolságát (226 m.) 2011-ben érte el Planicán. A lengyel bajnokságban 21 érmet szerzett, 8-szoros bajnok (2-szer csapatban az AZS Zakopanéval). 2006-ban szerzett diplomát a krakkói testnevelési Akadémián. Magánéletét tekintve nős, 2010-ben vette feleségül Ewa Bilan fotóriporternőt. Van két nővére, Anna (szül.: 1983) és Natalia (1985). Isten éltesse sokáig! :)
A pragelatói olimpián érte el eddigi legjobb egyéni helyezését, amikor a nagysáncon rendkívül izgalmas véghajrában szerzett ezüstérmet úgy, hogy csapattársa, Morgenstern mindössze egy tized ponttal (5 centivel!) bizonyult jobbnak nála! A versenyen egyébként közel 30 ponttal (!) hagyták maguk mögött a mezőnyt! A csapatversenyen azonban kárpótolva lett, Widhölzl, Koch és Morgenstern csapattársaként olimpiai bajnok lett! Az olimpia után Lahtiban ugyanebben az összetételben nyerte első csapatversenyét a Világkupában. 2006 nyarán nyerte első Grand Prix versenyét, megnyerte az első ízben kiírt 4 nemzet GP-t, végül GP összetettben 3. lett. 2007-ben csapat világbajnoki címet szerzett Sapporóban, majd az Északi turnén úgy lett ezüstérmes, hogy csak 2 pont hiányzott ahhoz, hogy megelőzze az első 3 versenyét zsinórban megnyerő Malyszt, aki a finálé első körében kiesett. Pechjére a második kört törölték a rossz idő miatt, így a lengyel ikon fellélegezhetett. 2008-ban sírepülésben is a csúcsra ért, Oberstdorfban csapat világbajnok lett. Az igazi áttörést a 2009/10-es szezon hozta el számára, amikor általános meglepetésre, de nem érdemtelenül megnyerte a Négysáncversenyt minden idők legjobb Négysánc versenyzője, Janne Ahonen előtt! A 2010-es vancouveri olimpián egyéniben (HS140) csupán 1 ponttal maradt le a bronzéremről, míg csapatban sikerült a címvédés! A Vk összetettben a 4. helyen zárt a szezon végén.
A 2010/11-es szezont egy újabb győzelemmel (Kuusamo), valamint egy kivételes rekorddal kezdte, ugyanis a legmagasabb versenypontszámmal (331,2) lett első megdöntve ezzel Hannawald (328,2) 2003 óta tartó rekordját! A 2011-es oslói VB mindkét sáncán aranyérmet szerzett csapatban új sáncrekorddal (141 m.), egyéniben pedig egy ezüstérem (HS106) jött össze neki újból Morgenstern mögött, a nagysáncon pedig éppen csak lecsúszott a dobogóról. Az összetett Vk-ban ismét csak a 4. hely jutott neki, a nagy hajrát levágó Malysz előzte be 25 pontos fórral.
A ’91-es val di fiemmei VB-ről sem tért haza érmek nélkül, csapatban ezüst-, míg egyéniben (K90) bronzérmet szerzett. A ’92-es albertville-i olimpián egyéniben pocsékul szerepelt, ugyanakkor csapatban sikeresen védte meg negyedmagával (Laitinen, Laakonen, Nieminen) olimpiai bajnoki címét. 1994-ben ezüstöt, majd ’95-ben bronzot szerzett GP összetettben. 1994-ben Thunder Bay-ben újból csapat világbajnok lett. 1995/96-ban élte másodvirágzását a Vk-ban, 12 érmet szerzett, ebből két aranyat, ennek eredményeként a Négysáncon és Vk összetettben is ezüstérmes helyen végzett. 1996-ban 2 szakasz győzelemmel megszerezte a Grand Prix-n az összetett aranyat úgy, hogy pl. egyik versenyén a 27. helyről (!) küzdötte föl magát ezüstérmes pozícióig (ez máig rekord!). A ’90-es vikersundi sírepülő VB után ’96-ban a Kulmon ismételten a 6. helyet szerezte meg.
Részt vett a ’92-es albertvillei olimpián, ahol legjobb olaszként 7. lett a nagysáncon, majd a harrachovi sírepülő VB-n a 9. helyet szerezte meg. Ebben a szezonban érte el legjobb összetett Vk helyezését (17.), melyet még további 5 top10-es eredménnyel biztosított be. 1993-ban szerezte első és egyetlen Vk érmét, ami egyben aranyérem volt, mindezt Lahti nagysáncán érte el 15 pontos előnnyel az osztrák Horngacherrel szemben. Roberto Cecon mellett csak ő tudott olaszként a Vk-ban győzelmet szerezni! A ’93-as faluni VB-n nem sokon múlt a bronzérme, a normálsáncon 4., míg a nagysáncon 9. helyen végzett. A következő szezonban formahanyatláson ment keresztül, emiatt egészen 1997-ig nem vett részt FIS versenyeken. Sokkal jobb formába ezután sem került, legjobb helyezése egy 13. volt, melyet 1999-ben ért el Harrachovban. Legnagyobb ugrását 2000-ben produkálta Kulm sáncán, ahol 181 m.-ig repült. Utolsó versenye 2000 márc.-ában volt Planicán, ezután visszavonult. 2-szeres olasz bajnok (1992, ’93), emellett 5 ezüst- illetve 2 bronz is gazdagította bajnoki éremgyűjteményét. Boldog szülinapot neki! :)
1999-ben első Négysánc győzelmét aratta úgy, hogy egyetlen versenyt sem tudott megnyerni, viszont kiegyensúlyozott teljesítményével végül az élen tudott maradni! A Vk-ban parádés szezont zárt hiszen 13-szor végzett dobogós helyen (6-7-0), mellyel összetettben a 2. helyet szerezte meg Martin Schmitt mögött mindössze 58 ponttal lemaradva! 2000-ben a Négysáncon és az Északi turnén egyaránt ezüstérmes lett, míg a vikersundi sírepülő VB-n és a Vk összetettben bronzérmet szerzett! 2000 nyarán első és egyetlen GP győzelmét aratta 5 szakasz sikerrel. 2001-ben szülővárosában, Lahtiban rendezték a VB-t, s ha győzelmet nem is szerzett, de 3 éremmel mindenképp gazdagodott, két ezüstérmet csapatban, míg egy bronzot egyéniben (K116) zsebelt be. A Négysáncon „csak” az ezüstig jutott, az újabb aranytól egyik nagy riválisa, Malysz fosztotta meg!
A 2001/02-es szezon első fele a sérülés és betegeskedés jegyében telt el, viszont az utah-i olimpiára sikerült felszívnia magát, egy csapat ezüstöt szerzett, valamint nem sok hiányzott (1,5 pont) az egyéni bronzhoz sem. 2003-tól egy hosszú sikerszéria vette kezdetét! Újból Négysáncot nyert két fő riválisa, Malysz és Hannawald elől, a val di fiemme-i VB-n pedig tagja volt a győztes finn csapatnak! 2004-ben következett a várva várt összetett siker! Hatalmas küzdelemben, a Vk történetének legszorosabb végeredményét produkálva, mindössze 10 ponttal bizonyult jobbnak a hatalmas hajrát levágó Ljökelsöyyel szemben! A szezont két ezüstéremmel zárta, melyeket a planicai sírepülő VB-n szerzett egyéniben és csapatban.
A 2004/05-ös szezont pazar formában versenyezte végig, az első hat Vk versenyét zsinórban megnyerte (ez máig rekord!), valamint az első 13 versenyén (11-2-0) végig a dobogón végzett (szintén rekord!). A Négysáncon ismét a legjobbnak bizonyult úgy, hogy nem sok hiányzott a Hannawald-féle Grand Slamhez, ettől Höllwarth fosztotta meg a finálén, az összetettben pedig megvédte címét ismét Ljökelsöyyel szemben, de már 275 pontos előnnyel! Az oberstdorfi VB-n is remekelt, megszerezte második egyéni VB címét a nagysáncon (összeségében már az 5.-et), valamint ugyanitt csapat ezüst, míg normálsáncon egyéni bronz volt a termés! A szezon során további rekordokat is megdöntött, pl. a nagysánc- (Willingen – 155,5 m.), valamint a repülősánc (Planica – 240 m.) legnagyobb ugrásait „követte” el, igaz, ez utóbbit sajnos elbukta! Ezt a parádés szezont hazájában is elismerték, 2005 dec.-ében az Év sportolójának választották!
2006-ban Janda kaparintotta meg előle a Vk kristálygömböt, de így is ezüstérmes lett összetettben, a Négysáncon pedig úgy nyert Jandával, hogy egyedülálló módon tizedre megegyezett 4 verseny után is a pontszámuk! A tauplitzi sírepülő VB-n újabb csapat ezüstöt szerzett, majd pályafutása 4. olimpiáján (Pragelato) is csak ezüstérem jutott neki a finn csapat tagjaként. 2008-ban beírta magát a sporttörténelembe azzal, hogy megszerezte 5. Négysánc aranyát is, mellyel gyerekkori példaképét, Jens Weißflogot taszította le a trónról! Az összetettben képtelen volt felvenni az új osztrák generációt képviselő Morgensternnel és Schlierenzauerrel szemben, de a bronzérmet így is sikerült begyűjtenie! Az oberstdorfi sírepülő VB-ről egyéniben egy bronz-, míg csapatban egy ezüstéremmel tért haza. A szezon befejeztével váratlanul visszavonult, de csak egy szezont bírt ki versenyzés nélkül, 2009-ben visszatért a 2010-es olimpia kedvéért!
Ahonen összesen 371 Vk versenyen vett részt, melyeken 15529 pontot gyűjtött össze, messze a legtöbbet az eddigi versenyzők közül. 108 Vk érmet zsebelt be, ebből 36 alkalommal állt föl a dobogó legtetejére! 10-szer volt győztes finn csapat tagja a Vk-ban, egyszer pedig a GP-n, valamint két sírepülő versenyt nyert meg. Hivatalos körülmények közt elért leghosszabb ugrását (233,5 m.) 2005-ben Planicán teljesítette. Öccse, Pasi szintén síugró volt, miképpen idősebbik fia, Mico (2001) is, aki korosztályos szintén egyre jobb eredményeket ér el. 2008-ban született Milo nevű fia, feleségével, Tiia-val már 10 éve élnek boldog házasságban. Ahonen saját síugróiskolát vezet Lahtiban, viszont a szülőhelyéhez közeli Hollolában élnek. A síugrás mellett másik nagy szenvedélyének, az autóversenyzésnek is hódol még, 2004-ben finn-, míg 2005-ben skandináv bajnoki címet szerzett a Team Eagle Racing színeiben. Isten éltesse sokáig! :)
A 2006. évi őszi eredményei azonban bíztatóak voltak, ugyanis hazai versenyeken (Rovaniemi, Vuokatti) érmes helyeken végzett, utóbbin, a „Sarki Éjszaka” nevezetű versenyen épp Ahonent győzte le. Visszakerült a finn csapatba és a 2006/07-es szezonnyitón (Kuusamo) nyerni tudott Ammann előtt az irreális körülmények között egykörösre rövidült versenyen. A Négysáncon 3 verseny után (6., 5., 4.) minden esélye meg volt, hogy megnyerje a turnét, hiszen Jacobsen mögött a második helyen állt 11 ponttal lemaradva, aztán a finálén csak 12. lett, így összetettben az előkelő 6. helyen végzett. A Vk összetettet a 15. helyen zárta. Az ezt követő években ismét hanyatlott a formája, 2008-ban szerepelt utoljára Vk versenyen. 2009-ben egyik ugrása alkalmával keresztszalag szakadást szenvedett, felépülése után már nem tudott formába lendülni és 2010-ben végleg úgy döntött, hogy abbahagyja. Lappi 61 Vk versenyen rajtolt el, melyeken 785 pontot és egy érmet szerzett, ami egyetlen győzelme is volt egyben. Leghosszabb ugrását (204 m.) 2007-ben érte el Vikersundban. 2-szeres finn bajnok. Karrierje befejezése után jogot tanult és diplomát szerzett a lappföldi egyetemen Rovaniemiben, majd civil foglakozást választott, ügyvéd lett Helsinkiben. Boldog szülinapot neki! :)
Akkor a Grand Prix-n nyújtott teljesítménye (6 top10-es eredmény, valamint egy csapat bronz) a DSV-től (Német Síszövetség) „A”- keret tagságot eredményezett. 2010 dec.-ében a Négysánc nyitányán, Oberstdorfban 6., majd általános meglepetésre Sapporóban első Vk versenyét nyerte olyan nevek előtt, mint Morgenstern, Malysz, Kofler és Ammann! Hogy ez nem csak egy röpke fellángolás volt azt a további versenyeken igazolta, másnap ezüst-, míg a soron következő zakopanei versenyen bronzérmet szerzett. A Team Tour willingeni szakaszán hazai közönség előtt ismét győzni tudott (utoljára 2003-ban nyert itt német ugró Hannawald révén), majd az oslói VB normálsáncán csapat bronzot szerzett. Az összetettet az előkelő 7. helyen zárta. Tavaly a vikersundi sírepülő VB-n kíváló repülő tulajdonságait is megcsillogtatta, csapatban ezüstérmet szerzett, míg egyéniben 4. lett. A Négysáncon a 7., míg Vk összetettben a 8. helyen végzett. Egyéni legjobbját viszont nem a világ legnagyobb sáncán, hanem Planicán érte el, ahol 228,5 m.-ig repült. Freund 78 Vk versenyen 9-szer állhatott föl a dobogóra, ebből 2-szer a legtetejére. 4 alkalommal diadalmaskodott a COC-ban, míg hazája bajnokságát 3-szor nyerte meg (2-szer csapatban – 2010, ’11, egyéniben pedig 2011-ben). Boldog szülinapot neki! :)
