Így igaz. Viszont a latinban csak a középkori latin németes változatában "c" az ejtés.
A klasszikus latinban a c az mindig "k" ejtésű. Tehát macedonia = makedonia, cicero = kikero, ceasar = kajszar.
A vulgár latinban magas magánhangzók előtt "cs" vagy "sz" lett - az előbbi Itáliában, az utóbbi máshol. A "c" ejtés inkább kései germán találmány. Érthető okokból Magyarországon a germán-latin ejtés terjedt el. Viszont a katolikus egyház az olaszos változatot használja, Magyarországon is.
Az ókori Makedónia neve latinul Macedonia. A latinban a c csak mély magánhangzók előtt ejtendő k-nak (pl. Caligula), magas magánhangzók előtt c-nek ejtendő (lásd Cicero, Caesar).
Innen vehettük át ezt az elnevezést. Például nemzetközi versenyek angol konferálásában is hallható, hogy a kiejtés kb. "maszedonia".
Kicsit valóban furcsának tűnhet, hogy az ókori nép esetében a görögös makedónt használuk, a mai szláv népnél pedig a macedónt, viszont egyértelműsítésnek nem rossz. Így legalább nem kell a "Makedónia Korábbi Jugoszláv Köztársaság" kifejezést használnunk. :D
Engem a "macedónozás" idegesít. A Makedónok (és görögök) Makedoni(j)ának mondják. Az ókori makedónokat szintén K-val említjük. Miért kell akkor az egyszer latin helyesírással C betűvel leírt K hangot fonetikusan C-nek olvasva bebetonozni ezt a nevet? Semelyik népet nem hívják macedónnak...
Az athéni olimpia közvetítéseiben Vitray Tamástól, idén Horváth Marianntól hallottam a bjelorusz szót.
Magyar beszédben teljesen erőltetett a használata. Van rá fordításunk: fehérorosz. De korábban a SZU fennállása idején sem mondtunk magyarban a lágyítást, egyszerűen belorusz volt.
Ha pedig az vezérli az illetőt, hogy megtisztelje őket az önelnevezésükkel, akkor pláne tévúton jár. Az ugyanis belarusz.
De most egy nem szabolcsi mit mond a Nyíregy kifejezésre? Az ittenieknek ez teljesen természetes, míg máshol nem szokás így nevezni Nyíregyházát.
Rövidített városnevekre van egy rakás példa, bár a Nyíregy annyiban érdekes, hogy inkább az elejét szokták lehagyni (pl. Dunaújváros vagy Tiszaújváros helyett Újváros, Sárospatak helyett Patak), mint a végét.
főleg regionális használatban jelenik meg: "Nyírszőlő" (Nyíregyháza egyik városrésze, Nyírszőlős, még helyiek is gyakran így mondják)
---
Csak visszanyúlnak a gyökerekhez. Eredetileg az a Kotaji szőllő volt. Továbbá volt Ó Szőllő és Uj szőllő is, mely nevek utcanevekben ma is léteznek és épp a korabeli helyet feltáró utak helyén.
De most egy nem szabolcsi mit mond a Nyíregy kifejezésre? Az ittenieknek ez teljesen természetes, míg máshol nem szokás így nevezni Nyíregyházát.
Nem tudom, feltűnt-e már másnak is, vagy csak én érzékelem rosszul, hogy a "van, aki ...", "van, ami ..." szerkezet helyett egyre többen "valaki ..." ill. "valami ..." megoldást hasznának? (Pl. "Van, aki forrón szereti" helyett "Valaki forrón szereti.") Nem tudom, ez a kettősség mindig megvolt-e, vagy csak mémként terjed mostanában?
Erre Nádasdy már válaszolt valahol: a nyelvtudomány megállapította, hogy a nyelvek nem fejlődnek, de folyamatosan változnak. A változásnak nincs különösebb oka, pláne nincs célja, egyszerűen csak történik.
