Katalin-nap mind a magyar, mind a magyarországi német paraszti és paraszt-polgári hagyományban jeles nap, ill. közismert időjósló nap is.
A hgyományosan kisfarsangnak is nevezett, Mihály-naptól Katalin-napig tartó mulatozós, báli időszak vége, Katalin-napkor rendezték az utolsó bálokat, a vallásos közösségekben az adventi időszakban, egészen karácsony másnapjáig nem volt szabad bálokat, mulatságokat rendezni.
"Am 25. November, dem Katharinatag, wurde die letzte Lustbarkeit vor dem Advent, der Katharinaball (Kotraiball), veranstaltet. Von diesem Tag an bis zum zweiten Weihnachtstag gab es keine Tanzunterhaltungen. Es hieß: Kothrai schließt die Geige ein mit ihrem großen Rosmarein."
Azaz: "Katalin bezárja a hegedűt a nagy rozmaringjával."
Ma van Katalin-nap, azaz Alexandriai Szent Katalin emléknapja.
"Alexandriai Szent Katalin (282 körül – 305 körü) alexandriai szűz és vértanú, Maximinus császár idejében élt.
A legenda szerint a bálványok tiszteletére rendezett áldozatokon keresztényként nem akart részt venni, és nyíltan ellenszegült a császár parancsának. Ezért börtönbe vetették és ötven tanult férfiút küldtek hozzá, hogy a pogányság számára megnyerjék, de a jámbor szűz oly bölcsességgel védelmezte hitét, hogy mind az ötvenen keresztényekké lettek. Először éles késekkel ellátott kerékkel akarták szétmarcangolni, ez azonban darabokra tört, ezért lefejezték. Alexandriában, 305. nov. 24. vagy 25-én halt meg.[1] Emléknapja november 25. A magasabb iskolák, a filozófia és a filozófusok, ügyvédek, a könyvtárak, a könyvtárosok és a nyomdászok, a kerékgyártók, a tanuló lányok, a fiatal diákok és nők, a dajkák védőszentje."
"Obwohl ihre Existenz historisch nicht belegt ist, ist die Heilige Katharina von Alexandrien eine der bekanntesten katholischen Heiligen. Sie zählt zu den 14 Nothelfern, gilt als Helferin bei Leiden der Zunge und Sprachschwierigkeiten. Die heilige Katharina ist Schutzpatronin der Schulen, der philosophischen Fakultäten, der Näherinnen und Schneiderinnen. Erstmals wurde sie im 10. Jahrhundert schriftlich erwähnt. Der Überlieferung nach lebte sie im 3. oder 4. Jahrhundert und erlitt unter Kaiser Maximian oder seinem Sohn Maxentius das Martyrium."
Amúgy a tévés műsorokban olyan hajmeresztő hülyeségeket képesek mondani sokszor a riportalanyok, hogy égnek áll tőle a hajam, én aki nem lakom ott, csak valamelyik ősöm élt ott és utánaolvastam a település történetének jobban tudom mint a helyi riportalany, az egyik kötelező baromság hogy Mária Terézia telepítette be őket a településre.
Nekem az emlékhely megtekintése közben végig anyai nagyapám járt az eszemben, aki szintén megjárta ezt a poklot a Donbasz-medencében található Sztalinóban.:-( Kb. 2 évet húzott le, végül 1947. januárjában tért haza 47 kilogrammra lefogyva (kb. 175 cm magas, erős csontozatú férfi volt).
Amiket annak idején ő mesélt a lágerről, az tökéletesen egybevágott azzal, ami a kiállításon látható volt.
Egyébként a ferencvárosi vasútállomás mellett van a kiállítás, egy korábbi légvédelmi betonbunkerben berendezve.
Csak csoportokat fogadnak, min. 5 fős létszámtól és előre kell időpontot foglalni.
Az a legmegdöbbentőbb, hogy ezt a kényszermunkás jóvátételt egy Magyarországról származó kommunista, Varga Jenő találta ki, milliók köszönhetik neki a halált vagy az átélt borzalmakat.
Ma megnéztem a Malenkij Robot Emlékhely kiállítását.
Érdekes, de egyben elég nyomasztó téma.
Döbbenettel értesültem a számadatokról, hogy közel egymiliió magyar állampolgár vett részt valamilyen formában "malenkij roboton", ebből közel 300 ezer halt meg vagy tűnt el...
Komoly arányt képviseltek ebben a magyarországi németek, de nagyon sok magyar családnevű, tisztán magyar nemzetiségű személyt is elhurcoltak.
Minen sváb településről egyedi a leírás, mindenhol mást emelnek ki a szerzők.
Általában úgy volt, hogy a könyv összeállítói, szerzői közül valaki lement az adott sváb településre, , riportot készített a helyi nemzetiségi önkormányzat vagy valamelyik nemzetiségi egyesület vezetőjével vagy egy prominens tagjával, ill. felmérte, lefotózta, leírta a helyi érdekességeket.
Már a bevezetőnél elérzékenyültem, mert megint csak feljött az az átkozott kitelepítés, ráadásul a könyv szerint vannak öreg magyarországi svábok - bár az azóta eltelt 75 év miatt nyilván évről évre egyre kevesebben - akikben azóta is feldolgozatlan vagy félig feldolgozott lelki traumákat idéz föl ez a téma.
1990, ill. főleg 1994, az első német nemzetiségi önkormányzatok és egyesületek megelakulása óta nagyon sokat javult a helyzet, az öregek kibeszélhetik a kitelepítés és a Rákosi-éra alatti traumáikat, a középkorúak és a fiatalok meg tanulhatnak ebből, arról nem is beszélve, hogy azóta gombamód szaporodnak a sváb településeken a különféle német nemzetiségi egyesületek, táccsoportok, énekkarok, hagyományőrző csoportok, ahol a tagság megtapasztalhatja és építheti a közösségi összetartozást és a nemzetiségi - a többségi magyar társadalomtól eltérő, de nem azzal szembehelyezkedő - identitást.
"Iklad esetében viszont egy személyes tényező hatott, a helyiek segítséget kértek Veres Pétertől a Parasztpárt vezetőjétől, jó kapcsolatba kerültek vele a világháború alatt, Veres gyűlölte a németeket, de itt kivételt tett és levette a falut a kitelepítési listáról. "
Olvastam egy cikket arról, hogy tavaly Vörösváron előadást tartott a kitelepítésekről, azzal magyarázta a kitelepítés elmaradását Vörösváron és Szentivánon, hogy szükség volt Budapest ellátásához az itteni bányászok munkájára és jól szerepelt a kommunista és szociáldemokrata párt a 1945-ös választáson. Iklad esetében viszont egy személyes tényező hatott, a helyiek segítséget kértek Veres Pétertől a Parasztpárt vezetőjétől, jó kapcsolatba kerültek vele a világháború alatt, Veres gyűlölte a németeket, de itt kivételt tett és levette a falut a kitelepítési listáról.
A tavaszi járványhullám idején a Pilis TV újra felrakta a YouTube-ra Dr. Ritter György előadás-sorozatát a magyarországi németek történelméről.
10 epizód, kb. 45 perces előadások.
Állítólag nézői és egyéb észrevételek alapján egy sor frissítés, javítás van a korábbi videókhoz képest és az epizódok végre időrendi sorrendben haladnak előre, nem összevissza ugrálva a téridőben.
Lehet, hogy már írtam itt a topikon, de a legrégebbi név szerint ismert apaági vonali ősöm, Kaspar keresztnevű Herrenbergben élt a 17. sz. elején. Ez egy elbűvölő szépségű kisváros Württemberg középső részén, de a 17. sz. elején még csak egy nagyobb falu volt, kb. másfél ezer lakossal.
A fia, szintén Kaspar (1626 - 1694) a szomszédos, Herrenbergtől északra fekvő Nufringen faluba nősült.
Paul nevű fiúk (1663 - 1743) az egész életét Nufringenben élte le pékként és földművesként. Kétszer nősült.
A második házasságából öt gyermek született, a legfiatalabb volt Konrad.
Konrad 1704-ben született Nufringenben, 1736-ban nősült a kraichgaui Menzingenben.
Ő volt az, aki a telepítési ágensek biztatására 1752-ben az egész családjával - feleség, 3 fiú és 1 leánygyermek - kivándorolt a Magyar Királyságba, az ikladi Ráday-birtokra.
Tehát ez a vonal apai ágon végső soron württembergi sváb, csak Konrad házassága révén került Észak-Badenbe, a Kraichgauban fekvő Menzingenbe.
"A mondás állítólag arra utal, hogy Lőrinc-nap után, a nappalok rövidülésével már nem uzsonnáztak kint a földeken, hanem bent a házban."
Azért Lőrinc-napkor (aug. 10.) annyira korán nem megy le a nap, hogy ne lehessen kint a szántóföldön uzsonnázni...
Ezen a napon a Kárpát-medencében átlagban 20 óra 05 perckor megy le a nap, Budapesten pl. 20 óra 06-kor.
Talán az uzsonna helyett a vacsora lehet itt a helyes értelmezés, hogy ezután a nap után már nem vacsoráztak kint a földeken?
Van egyébként egy másik Lőrinc-nap is, ráadásul eléggé közel az elsőhöz, szeptember 5-én.
Ez aztán a néphagyományban ahhoz vezetett, hogy számos esetben összekeverték a 2 Lőrinc-naphoz tartozó szokásokat, időjárási megfigyeléseket.
Szeptember 5-én a Kárpát-medencében már 19 óra 15-20 perc körül van a naplemente, ez azért már tényleg korai ahhoz, hogy még a vacsorát is kint fogyassza el a szántóföldön az ember, hiszen a vacsora után még világosban illett haza is érni.
OFF:
Egyébként arról is nagy vita van a magyar néphagyományban, hogy tkp. melyik Lőrinc is hugyozik bele a dinnyébe, ehetetlenné téve azt, az augusztus 10-i vagy a szeptember 5-i.
Valószínű, hogy eredetileg a szeptember 5-i volt az elkövető, de aztán sok helyen ráfogták a szegény augusztus 10-ire, azaz a hispániai Huescában született, de Rómában mártírhalált halt Római Szent Lőrincre.
Most a genetikai vizsgálatok miatt azon agyalok, mennyire lehetett gyakori a félrelépés a parasztok feleségei közt. Ők is a földeken dolgoztak, ha meg otthon voltak, ott volt az a sok gyerek, aki lebuktathatta őket.
Nagyjából 800 éve, valahol Luxemburgban vagy a környékén, Belgium, Lotaringia, Pfalz. Azért gondolom mert nem volt sváb bevándorlás északra, a frankok viszont kerültek sváb területekre.
