A lingvisztika mint a történelem segédtudománya - szemellenző nélkül. Nyitok neki egy új topikot, amit az íráskényszeres önjelölt "történészgéniuszok" remélhetőleg nem árasztanak el érdektelen zagyvaságokkal.
Ugye a kézenfekvő megoldást a végére hagytad, egy oldalnyi finnugor sámánkodó Emesézés után... Érdekelne, mi a véleményed a tárgyban.. szerinted melyik a nyerő?
Zaicz etimológiai szótárából: ember [12. század vége] Belső fejlemény, valószínűleg összetett szó. Elemei a magyar nyelv ősi rétegéhez tartoznak. Előtagja valószínűleg az emse nőstény szó alapszavával rokon, utótagja az eredetileg férfi jelentésű férj szó alakváltozata. Hangtani és alaktani szempontból ez a magyarázat nem egészen kielégítő, hasonló struktúrájú, nő és férfi jelentésű szavakból képzett ember jelentésű összetételre vö. azonban osztják nevuj ember, tulajdonképpen nő-férfi.
Az ember szavunk három szó összetételéből jött létre, ám nem úgy hogy három szótövet illesztettünk össze. Mire az új szóösszetétel megszületett, a nyelvhasználók ugyanúgy nem érezték a régi formán, hogy összetétellel jött létre, ahogy ma sem érezzük, hogy az ember szó több elemből állna. Sőt, a történetnek folytatása is van... A magyar nyelv történetietimológiai szótára szerint valószínűleg összetett szóról van szó. Utolsó eleme, melyet a magyar népnévben is megtalálunk, a finnugor alapnyelvre *irkä vagy *ürkä alakban rekonstruált szó, melynek eredeti jelentése férfi, fiú, valakinek a fia lehetett. A finnben mai megfelelői legény, házasulatlan férfi, illetve egyszerűen férfi jelentésben használatos; a déli számiban vőlegény a jelentése; ezen kívül csak a mariban van meg, ahol valakinek a fia, fiú, gyerek, illetve (fiú)unoka jelentésben fordul elő. Volt azonban a finnugor alapnyelvben egy másik, hasonló jelentésű szó, a *pojka fiú, valakinek a fia ebből származik a mai magyar fi(ú) is. Hasonló jelentésben van meg a legtöbb finnugor nyelvben, de több helyen előfordul legény, fiatal férfi jelentésben is. A magyarban a két hasonló szó összekapcsolódott, és ebből jött létre a férj a -j vagy szabálytalan hangfejlődés eredménye, vagy kicsinyítő képző. (Az eredeti férfi jelentés úgy alakulhatott át (hímnemű) házastárs jelentésűvé, ahogy ma a fiú felveszi a férfipartner jelentést a valakinek a fiúja kapcsolatban.) Hogy ez a szó még akkor jött létre, amikor a szó eleji f- helyén még p- volt, azt pont az ember szóból tudhatjuk meg. Ez a szó ugyanis összekapcsolódott egy másik ősi, sőt, még régebbinek tűnő, uráli eredeti szavunkkal, melyet *emä alakban és anya, nő jelentésben rekonstruálnak. Ebben a jelentésben a szamojéd és a balti-finn nyelvekben fordul elő. A magyarban olyan szavak őrzik ezt az elemet, mint az emse koca, anyadisznó, illetve az ennek régies formájából keletkezett név, az Emese. A két szó összekapcsolódott: feltehető, hogy az *emä folytatója ekkor a magyarban nő jelentésű volt: az obi-ugorban is találunk olyan szavakat, melyekben az ember jelentés a nő és a férfi jelentésű szavak összetételével jön létre. A p- már nem a szó elején állt, így nem vált f-fé. A -m- és a -p- között pedig az ősmagyar kor végéig ott állhatott a magánhangzó, így nem ment rajta végbe a *-mp- > *-mb- > -b- változás: a *p csak viszonylag későn, az ómagyar kor elején válhatott b-vé: a szó a Halotti beszédben már b-vel szerepel: isa es num igg ember mulchotia ez vermut (azaz lám, egy ember sem kerülheti el ezt a vermet azaz a sírgödröt).
Úgy. hogy az "alternativok" figyelnek ám minden általuk "magyarellenesnek" ítélt fórumot és hozzászólást. "Finnugor" erre rögtön őrjöngve ugranak. Ill. a nem őrjöngő kisebb részük elégedetten és nem ugorva megjegyzi, miszerint Finnországban az akadémia már megtagadta a finnugor elméletet. Muhhah.
A borravaló eredete írásos elbeszélések alapján egészen 1509-ig nyúlhat vissza, amikor egy német kézműves "ivópénzt" (trinkgeld) kért az egyik vásárlójától. Egy másik fennmaradt legenda szerint a trinkgeld létjogosultsága, hogy a felszolgálóknak is járt mindig egy pohárkával a vendég kontójára. Akárhány történetet néztem meg, mindig egy mitizálás köré épül a borravaló legendája. Az szinte bizonyos, hogy a faluk helyi kultúrházából (kocsma) indult világhódító útjára a ma ismert borravalózás. Fontos megjegyezi a mai tudásunk és felfogásunk tekintetében, hogy az előző évszázadokban még nem volt megalázó dolgozni, felszolgálni, kiszolgálni. Nem egyfajta kompenzáció volt a borravaló, hanem egy igazán emberi cselekedett, aminek burkolt célja volt. Ez a cél pedig egyértelműen a "buli" és a "hangulatfokozás". Azért kaptak a pincérek "trinkgeld"-et, hogy ők is jobb hangulatba kerüljenek, együtt pörögjenek a bulival. Az sem volt hátrány ha a jellemzően női felszolgálók a megfelelő állapotba kerültek egy könnyed kettyintés reményében.
Tagur alakban is lejegyezték a nevet. Mindenképpen érdekes véletlen, hogy a tohár névalakoknál hasonló variációk fordulnak elő, mint a föltételezett lir török nyelvű ogur népek -gár/-gur névösszetevői esetében.
F öküz (?ököz) on of several terms for bovines, best translated 'ox', since it is more specific than u:d and siğir but not quite so specific as buka: 'bull'. Became an early l.-w. in Mong. as hüker (Haenisch, p. 78)/üker Kow, p. 562) 'ox' S.i.m.m.l.g., but usually now meaning 'castrated bull, bullock', see Shcherbak, p. 98. Almost certainly borrowed from Tokharian; Prof. Werner Winter has told me that the source is more likely to be Tokharian A than Tokharian B okso. The A form has survived only as o[gap] in a much damaged text (Sieg and Siegling A 459b. 1) but can be restored fairly confidently as okäs, which would have become ökez/ököz in Standard Turkish and öker in the l/r language from which the First Period Mong. loan-words were taken.(Gerard Clauson, An Etymological Dictionary of pre-thirteenth-century Turkish 120. o.)
Némely altáji nyelvben az ökör jelentésű szó indoeurópai, Clausonnál Wernerre hivatkozva tohár eredetű volna.
?F arpa: 'barley'. S.i.a.m.l.g. with minor phonetic variations. Possibly an Indo-European (?Tokharian) l.-w. See Doerfer II 445.
Talán az árpa is tohár eredetű jövevény a törökben.
Korábban már szó esett arról is valamelyik topikon, hogy talán az oroszlán jelentésű arszlán is tohár eredetű török szó, miként Peter Golden gondolja.
Igen, csak ahhoz kellene látnunk forrásokat, minél korábbiakat és minél több nyelvűeket.
Ez az egyetlen módja, hogy a spekulációkat és találgatásokat, meg fantáziálásokat kiszűrjük és egy
olyan táblázatot lássunk ahol a az oszlopokban ott van a szláv és magyar megfelelője, a vízszintes sorokban pedig az egyes évszázadokba alkalmazott szóforma mondjuk Kr. e. 8. századtó 1800-ig bezárólag.
a bajnok : alapja a baj (amiből lett a szláv boj )
de az utótagok szláv fejlesztések(nek tűnnek) -nik -nok, -ina -nya, ob- ab-
mint látható hun nyelven a bajnok baji, a bajnokság bajum
__________________________
és hogy hogyan "állapították" meg a szláv eredetet a "tudósok":
perel : szerb-horvát preti (vádol), szlovák prie sa (veszekszik) a szlovákban csak ez van, nincs származéka (hacsak nem a napriek 'ellenben' priek 'ellenkezés')
accuse alova aloba obvinenie
litigate → súdi sa → pravoti sa (? pravo) → vies spor
horvátban se eredeti lásd https://en.wiktionary.org/wiki/preti%C4%8Dak + pretičak glut pretilost adiposity, obesity pretilosti overweight pretinac drawer, pigeonhole, post-office box, till
a horvátban nincs már 'preti' a szótár szerint accuse okriviti, optuiti, tuiti impeach okriviti, optuiti, pobijati, posumnjati, spriječiti litigate parničitise
ez ami ma létezik parničar litigant, suitor parničenje litigation parničiti se litigate, sue parnički court parnični postupak civil procedure, law proceedings
argue argumentirati, diskutirati, dokazivati, objanjavati se, prepirati se, prosuditi, raspravljati, razuvjeriti, svađati se, uvjeravati, uvjeriti spite inat, kivnost, ljutiti nekoga, pakost, prkos, prkositi, unatoč, zloba
dispute osporavati, osporiti, parnica, pobiti, prepirka, rasprava, raspravljati, razlika u miljenju, spor, sporiti, sporovati, svađa, svađalo
szabálytalanul képzett
mind a szlovák priet sa - priek - spor
mind a horvát preti - prkos - spor/prepirka - parničit
ez így van és sajnos nem látom a linkekből sehol, máshol se, ezért vannak kétségeim....
kiragadunk egy szót
megnézzük a magyar hogy nevezte ezt/vagy a magyar ősnyelve hogy nevezte ezt a tegyük fel Kr. u. 4. század közepén, korabeli magyar írásos források alapján (történészek feladata hogy felkutassák)
megnézzük ugyan ennek a szónak a korabeli szláv alakját
utánna megnézzük a két nyelv ősnyelvei ezt hogy nevezték el és melyik a legrégebbi alakja mindkét nyelvben
ugyan ezt végigvisszük minden szónál
táblázatba rögzítjük évszázadonként a szavak alakulását
