sziasztok!van1volvo xc 90 volvo ,,betegem,,2004 2,4 cm.,nem indul ,uzemanyag szivattyut csereltem mivel a nyomas o,2 b volt .most sem indul .ha a nyomast megnovelem 2-3 bar beindul.a tartalynal es a motornal is mertem nyomast .tudna vkisegiteni
Azért Övegessel egy lapon... hmmm.. ez túlzás. A keserű valóság, hogy majdnem ötven évesen, középfokú végzettséggel éppen álláskeresők járadékán ingyenélősködöm, mert sajnos a HR ügyintézőkre nem sikerül ilyen kedvező benyomást tennem, mint rád :-)
megemelem a nemlétező kalapom előtted, annyira olvasmányosan adod elő ezt az amúgy elég rágós témát:) nem gondoltál még arra hogy összerendezd és kiadd? Öveges prof jut eszembe mikor olvasom, Ő tudta ilyen közérthetővé tenni a sokak számára érdektelen fizikát.
Most látom, hogy Cam egyik kérdésére még nem igazán kapott választ.
"Legyen kozos a megegyezes.. de hogyan talal meg egy byte, egy hozza kapcsolodo kodot.. es annak a kodnak.. mi a rogzitese/ tarolasa.. "
A tárolókról:
Nagyon sokféle adattároló eszköz létezik, csak a legfontosabbakat említeném.
A számítógépben van
-
háttértár, ami általában nagy mennyiségű adatot tárol, manapság párszáz gigabyte megszokott egy alap gépben. Közismertebb nevén winchester. A winchestereken az információt soros formában tárolják. Képzelj el egy korongon koncentrikus gyűrűket. A gyűrűk szélessége szorozva a gyűrűk kerületével, ez adja az adatok felírásához szükséges "mágnesszalagot". Innentől kezdve a dolog olyan, mint egy magnószalag. Amiatt, hogy a magnószalaggal ellentétben a korongon történő elhelyezés rugalmasabb hozzáférést biztosít teljes hossz egy kiválasztott darabjához, sokkal gyorsabban műxik a wincsi, mint a mágnesszalag. Táp csak aműködéshez kell, az adatok megőrzéséhez nem
-RAM ami a gépnek működésközben átmeneti adatok tárolására kell. Olyan félvezető eszköz, amit úgy alakítanak ki, hogy az ún. címvezetékeiken közölt címen tárolt adatot az adat vezetékeken megjelenítse. Nem kell sorba menni, hogy egy adott címen elhelyezkedő adatot kiolvass, mint a mágnesszalagon, hanem tetszőleges címet megadhatsz. A cím bináris kódolású, tehát ha a címvezetéken sorban megjelenik pl 10011 (ami decimálisan 19), akkor a tizenkilencedik rekeszben tárolt adat jelenik meg az adat vezetékeken. Ha pl nyolcbites Ramról beszélünk, akkor annak 8 adatvezetéke van. Ebből adódóan 00000000 és 11111111 közötti kombinációkat tud tárolni, ami 0 és 255 közötti decimális értékeknek felel meg. Ezekhez természetesen rendelhetünk mindenféle értelmezést (kódot), de fizikailag a memória IC lábain ilyen formában jelenik meg egy adat és a processzor, ami ugye össze tud hasonlítani két ilyen adatot, ilyen formában kapja meg a RAMtól. A RAM és a processzor megfelelő adat- és címvezetékei össze vannak kötve.
-Ha már a processzornál tartunk:
Két fő architektúrát különböztetünk meg. Az egyik a hazánkfia Neumann-féle, a másik a Harvard. Kezdjük az elsővel, mert a PC-ben ilyen van.
Nem akarok nagyon részletekbe menni, ezért mielőtt a hozzáértők megrónának, hoyg felületes vagyok, előre bocsátom, hogy a PC processzora nem pont ilyen, mint amit leírok.
Tehát a proci megkapja a tápfeszt, és amint magához tér, egy RESET ciklus zajlik le. Ez azt jelenti, hogy a benne levő tárolók felvesznek egy kezdeti értéket. Ezt a folyamatot nem program, hanem bedrótozott logikai hálózat végzi el. A címvezetékek pl. 0000..00000 állapotot vesznek fel és egy memóriaolvasási ciklus kezdődik. Vagyis a proci beolvassa a 0 címen levő memória tartalmát és a beledrótozott logikai hálózat ezt az adatot megpróbálja program utasításként értelmezni és végrehajtani. A lehetséges utasítások száma ugyan sok, de alapvetően mind erre a néhány műveletre vezethető vissza: összeadás, kivonás, (osztás, szorzás az újabbakban), összehasonlítás, tologatás (vagy léptetés, a soros-párhuzamos átalakításhoz), egyik tárolóból a másik tárolóba töltögetés.
Innentől a programozók dolga, hogy e csekély értelmű jószággal annyi és olyan alapműveletet végeztessen, hogy az áhított működést elérje. A processzor ugyanis mindaddig, amíg az ellenkezőjére nem kényszerítik, ezt ismételgeti unos-untalan: beolvas-értelmez-végrehajt. Alaptörvény a programhiba miatt szentségelő programozónak: a processzor nem kívánságainkat, hanem az utasításainkat hajtja végre.
Vissza a RAM-hoz: ha tudjuk, egy bit hogyan tárolódik benne, akkor tudhatjuk, hogy sok bit ugyanúgy, csak az egy bit árolásához szükséges átamkörből kell nagyon sok.
De az az egy bit... A PC-ben használt dinamikus memóriákban az adattárolást nagyon apró, szilícim lapkán kialakított kondenzátorban tárolják. Ilyen méretekben és ilyen kis kapacitás esetén természetesen számolni kell azzal, hogy esetleg a kondi szépen lassan kisül, magyarul elfelejti a benne tárolt információt. Ennek elkerülése érdekében a mai memóriák saját hatáskörben "frissítgetik" a tartalmukat. Ezt úgy kell elképzelni, hogy bizonyos időközönként kiolvassák saját tartalmukat és a kiolvasott értéket visszaírják az eredeti helyre. Kiolvasás=másolat készítés. Egy ilyen frissító ciklus tehát úgy zajlik le, hogy másolatot készít a RAM az adott bit tartalmáról egy átmeneti tárolóba, majd az átmeneti tároló tartalmáról készít másolatot az "üzemi" tárolóba.
Amikor a processzor olvas, akkor a RAM a kívánt bit tartalmát megjeleníti az adatvezetéken (általában egyszerre 32-n, 64-en a PC-ben) aproci pedig bemásolja a saját belső adattárolójába további feldolgozás céljából.
Mit olvas (lát) a proci, ha mondjuk egy 'A' betűt olvas ki a memóriából? Azt tudjuk, hogy a vezetékeken csak 0 és 1 lehet. Tudjuk azt is, hogy mi leggyakrabban az ASCII kódolást használjuk. Eszerint az "A" bináris kódja 01000001. Ahhoz tehát, hogy a processzorunk egy A betűt megtaláljon a valahol a memóriában, az kell, hogy addig adjon memóriának újabb és újabb címet, amíg a memória adat vezetékein a 010000001 mintát meg nem találja.
-
ROM - Félvezető alapú ez is, Ez a memória fajta arra szolgál, hogy tápfesz nélkül is megmaradó tartalmú, gyors elérésű, nem túl nagy adat tárolását biztosítsa. Ilyen a PC ROM BIOS, az ECU program memóriája. Altípusait tekintve lehet FlashROM, EEPROM, EPROM, FRAM. Ezek különböző eljárásokkal törölhetők és tartalmuk megváltoztatható.
Nem tom, hol a határ, de az én Bohr féle atom-modellen nevelkedett agyam azt gondolja, hogy egyszer csak be fogjuk ütni a fejünket a fénysebességbe, meg abba, hogy hogy a logikai 1-et és nullát 1 db elektron megléte, vagy hiánya foga jelenteni. Oszt jónapot. Mert fél elektron nincs. Hacsak ki nem találják. (Mint a motort. Kezdetben vala az autó. Aztán takarékossági szempontból hosszában kettévágták. Így találták fel a motort)
Na mindegy, a kérdésre a válasz: a homok, ami ilyen gyors. Kvarchomok, amiből szilícium, abból pedig tranzisztor készül. És azok kapcsolgatnak ilyen gyorsan.
Az, hogy egyik helyről a másikra mennyi idő alatt jut el, azt a terjedési sebesség és a távolság határozza meg. Ez adja a terjedési késleltetést. Durván fénysebességgel szoktak számolni dróton, rádióhullámon. Az adatátviteli sebesség annak a mérőszáma, hogy 1 másodperc alatt hány bitóca sorjázik kifelé az adatforrásból. Maradva a golyós pédánál: 1 másodperc alatt egy golyó gurul ki a csövön, de 100 km-re megy 100 km/h sebességgel. Így 1 golyó per sec golyóátviteli sebességgel nyomjuk kifelé a golyókat, amik egy óra múlva a vevő oldalon ugyacsak 1 golyó per sec sebességgel érkeznek.
Folytassuk az interfészekkel. A feladat ugye arról szól, hogy adatokat kell átvinnünk az ECU és a PC között. Mit kell tudnunk ahhoz,
hogy ezt megvalósítsuk? Mindenek előtt azt, hogy melyik eszközben mi van. A PC egyszerűbb, ne is
foglakozzunk vele most. Lássuk, mit találunk az ECU-ban. Az ábrán nem egyéb látható, mint egy teljesen általános mikrokontroller. Mivel egy
ECU magját egy ilyen eszköz képezi, éppen ideillik.
Van benne: - egy CPU (Central Processing Unit - központi végrehajtó egység) - timer, vagyis időzítő, amiben peregnek a homokszemek az idő múlását számlálandó - RAM - Random Access Memory - én tetszőleges hozzáférésű tárolónak mondanám, változó adatok tárolására - ROM - Read Only Memory, csak olvasható tár, amit azért lehet írni is manapság. Ez tartalmazza az ECU
programját, a gyári beállítási értékeket, táblázatokat, mindazt az adatot, ami a normál működés során
nem változik - ADC - Analog to Digital Converter - analóg jeleket digitalizáló átalakító Pl oxigén szenzor,
ilyen/olyan nyomás mérő - port A, B, C -ezek párhuzamos portok. Ezek működtethetnek reléket, beolvashatnak kapcsoló állapotokat,
stb - Serial port, azaz soros port, amiből alkalmasint több is lehet
És, ami az ábrán nincs, de minket nagyon érdekel, az a soros port külvilág felé néző része, vagyis az az
interfész, ami egy csatlakozó formában jelenik meg, arra dugjuk a diagnosztikai kábelt.
És itt aztán elszabadul a pokol. Ugyanis, az alábbi ábra szerint, az OBD2/EOBD csatlakozón annyi lábikó néz a külvilág felé, hogy lányos zavarunkban azt sem tudjuk, mit hová kell dugni. Azt tudjuk, hogy a PC soros portnak egy adás és egy vétel lábikója van. Az OBD csatlakozón viszont azépen sorban a következő jelek mehetnek:
1 -állítólag nincs bekötve 2 -SAE J1850 szabvány szerinti kétirányú adatvezeték + ága, PWM és VPW 3 -állítólag nincs bekötve 4 -Akku - , vagyis a kaszni 5 -jel föld, valahol ez is az akku - 6 - CAN bus + (SAE J-2284 szerint) kétirányú, differenciál 7 - K vonal, kétirányú jelvezeték (az ISO 9141-2 szabvány szerint) 8,9 sömmi 10 -SAE J1850 szabvány szerinti kétirányú adatvezeték - ága, PWM és VPW 11,12,13 itt is sömmi 14 - CAN bus - (SAE J-2284 szerint) kétirányú, differenciál 15 - L vonal kimenet (az ISO 9141-2 szabvány szerint) 16 - +12V (rövidzárvédett, ha igaz)
Szóval, van 2 drótunk a PC soros portján, amit ide szeretnénk bekötni. Itt jönnek sorban a bökkenők. Ahhoz, hogy egy PC egy autóval tudjon beszélgetni, kell egy közös nyelv. Mivel más környezetben használódik egy PC, mint at autó, egyiket sem úgy gyártják, hogy egy sima dróttal összekötjük, és kész is a csatlakozás.
Gyerekkoromban volt egy film, "De hova tűnt a hetedik század?" Volt benne egy hibbant hídrobbantó.
Kapott egy detonátort és a kiképzést hozzá: zöld drótot a zöld gombhoz, piros drótot a piros gombhoz.
Míg ment a hídhoz, végig ismételgette, hogy el ne felejtse, majd amikor robbantani kellett, kinyitotta a detonátor fedelét, hogy bekösse a drótokat. Két gomb volt rajta: Egy kék és egy fehér.
Szóval mi is így jártunk.
Azonos felületeket kell létrehoznunk.
Szépen, rétegesen építsük fel ezt a felületet, mindkét oldalon.
Kezdjük a fizikai réteggel!
Milyen feszültség értékek adják a logikai 1 és 0 értékeket? Egy bit ideje mennyi? Milyíen sorrendben vannak a bitek? Ha egy vezetéken kétirányba is mehet adat, akkor az hogyan, miként?
Ha ezeket a kérdéseket megválaszoljuk és megoldjuk, hogy egyik eszközt a másikkal összedugva ne kezdjen
el felszállni a gomolygó füst sűrű amperszag kíséretében, a tetejébe még a mikrokontroller lábikóján ugyanabban a sorrendben jelenjenek meg a PC által elküldött bitócák, akkor nagyot léptünk előre.
( Na, akkor fogok úgy járni, mint Király Linda, amikor a Himnuszt énekelte: SEGÍTSEN MÁR VALAKI! )
De addig is...
PC oldal: Adás +- 12V, cca 7Kohm impedancián, logikai 1 - -12V, logikai 0 - +12V Vétel +- 25V-ig nics baj, de legalább +-3V-nak meg kell lenni Az adás csak vétellel és csak egy vétellel köthető össze (megj. a gyakorlatban általában működik, hogy egy adás vezeték 2-3 vevőt is meghajt, de a specifikáció ezt nem engedi meg.)
ECU oldal:
Kezdjük azzal, hogy itt több soros interfész lábikói találhatók. Ezek közül legegyszerűbb a K/L vonalak illesztése, mivel itt a start/stopbit, adatbitek sorrendje megegyeznek a PC felőli oldallal. A megoldandó feladatok a feszültség szintek illesztése és a kétirányú (félduplex) vezeték kezelése.
A következő ábrán egy olyan diagram látható, ami egy PC soros portján volna látható, ha oszcilloszkóppal nézzük a soros port (vagy interfész, ha úgy jobban tetszik) csatlakozóján az adás (TX, TXD, TD betűkkel jelölik általában) vezetéket. A mára elterjedtebb 9p. csatlakozón ez a csati 3-as lába.
Jól látható, hogy az általam leírttal ellentétben itt a start bit a magas szint. Ez azért van, mert a PC-ben található UART (Universal Asynchronous Receiver Transmitter) ami a párhuzamos/soros átalakítást végzi, nos ennek a lábikóján megjelenő jelet az RS232 vonalmeghajtó invertálja.
Akinek az invertálás nem egyértelmű: logikai 1 invertálva logikai 0, 0 invertálva 1.
A feliratok:
start - a korábban leírt start bit
LSB - Least Significant Bit = legkisebb helyiértékű bit
MSb -Most Significant Bit = legynagyobb helyiértékű bit
stop - a stop bit
Vegyük észre, hogy a dróton nem az normál esetben használt "előbb a nagyobb, aztán a kisebb helyiértékű szám jön" látható, hanem pont fordítva.
A feszültség értékek magukért beszélnek.
Az idő tengely, mit az megszokott.
Még egyszer: az ábrán a 01001011 bináris érték átküldésekor a PC adás vezetékén mérhető feszültség ábrázolása látható. De hogy lesz ebből földi halandó számára emészthető adat?
Ettől a ponntól kezdve törődjünk bele, hogy minden karakter, amit mi el tudunk olvasni egy ilyen, illetve ehhez hasonló jelsorozattá alakul a dróton.
A bináris értéket átalakíthatjuk decimális értékké.
Javaslom, hogy akinek ez nem megy "csípőből", az indítsa el a számológép alkalmazást, a "Nézet"-ben állítsa be a tudományos nézetet és váltogasson egy-egy értéket a számrendszerek között. Az eredmény ebben a példában a következő lesz:
01001011 -bináris (bin)
4B - hexadecimális (hex)
75 - decimális (dec)
Most ismét kódolunk: Tekintsünk el az ékezetes karakterektől és foglalkozzunk csak az angol ABC karaktereivel, mivel az autó diagnosztikában nem lesz szükségünk ennél mélyebben belemenni a karakter kódolásba.
Valamikor a pár hozzászólással korábban szidott amcsik kitaláltak egy kódrendszert:
az ASCII ( American Standard Code for Information Interchange-amerikai szabványos kód az információcseréhez ) kódot, ami aztán annyira elterjedt, hogy jószerivel minden karakter kódolásnak ez az alapja. A lényege az, hogy 7 bites bináris értékek és karakterek összerendelését végezték el és egy táblázatba foglalták. Ha beírjátok egy keresőbe, számtalan ASCII kódtáblát találhattok, ide nem is írom. Visszatérek a példához:
A 75 decimális érték az ASCII tábla szerint a "K" kódja. Ez azt jelenti, hogy ha a gépünkön elindítjuk a windows beépíterr terminál emulátorát, beállítjuk az adatátviteli paramétereket mondjuk 9600 bit / sec, 8 bit nincs paritás értékre, lenyomjuk a K betűt, akkor a gépünk soros portján az ábrán látható görbét látnánk az oszcilloszkópon.
Összefoglalnám, hogy hol tartunk most:
tudjuk, mi a bit, mi a byte, mi a soros port/interfész, egyetlen karakter miként jelenik meg a vezetéken. A legkisebb építőkockákból összeraktunk egy nagyobbat és eztán már csak ezeket a nagyobb kockákat használjuk a PC - ECU kommunikációban. Ha felmerül kérdés szívesen válaszolok.
Nem tudom, kit kell szidni ezért, nem látom át annyira a kérdést.
Válaszolva a kérdésedre: a szakirodalom szerint a Gigabit Ethernet-re jellemző jelarány (symbol rate) 1,25*109 baud. Az adatátviteli sebesség (data rate) 109 bps.
Itt megállnék egy pillanatra. Régen azt tanultuk, sőt mérhettük is, hogy pl. egy 2400 bps sebességű modem 600 baud sebességgel működik, mert a kvadratúra amplitúdó moduláció használatából adódóan egy elemi jel 4 bitnyi információt vitt át.
Ebben a pillanatban nem tudnám megmondani, hogy a Gb Eth-nél a fenti adatokat milyen jelformálással érték el.
Mindegy, elhiszem, hogy így van. 10 9 bit/sec. A keretek előállításához (framing), és a bitbeszúráshoz (bit stuffing) használt bitek száma adattartalom függő. Emiatt a hasznos adat (payload data) és a többi "sallang" (overhead) arányát nem szokták az adatátviteli sebességbe belekavarni.
Egyébként szívesen birtokolnék egy olyan szkópot, hálózat analizátort, amivel ebben a tartományban érdemi vizsgálatot tudnék folytatni, hogy lássam is, ne csak olvassak róla. :-)
Lassan bele kell törödnünk, hogy a mai technológiák sem az informatikában, sem az autóiparban nem teszik lehetővé, hogy egy bizonyos mélységnél jobban megismerjük az általunk használt, vagy alkalmasint javított eszközöket.
Ahogy Cam mondja: szétszedni, megnézni, mi van benne. És mit látunk? Egy darab műgyantát, amiben feltehetően van egy belepréselt szílícium lapka. 1000 lábbal. Csak halvány sejtéseink vannak arról, hogy mi lehet benne. Minden tulajdonságát a gyártó nem köti az orrunkra.
Ha ma megveszel egy autót, csak reménykedhetsz benne, hogy nem tettek bele mesterséges hibákat, amik adott megtett km-hez kötöttek, hogy szakszervizbe kelljen vinned. Nem hallottam még ilyen esetről. De benne van a pakliban, nem?
Ez egy tipikus korlátolt USA gondolkodás. Ha valamit meg kellene tartani és ragaszkodni a valódi fizikai értelméhez, akkor ők kitalálják, hogyan lehet egy szabványt ráhúzni az egészre. Innen jöttek a 4.7GByte-os DVD-k, amikre az író szoftverek 4.38GByte-ot írtak fel és így tovább. Egyszerűen tisztában kell lenni a szakmánk alapjaival és akkor nem kellene ilyen zűrzavarba keveredni. A szabvány meg elmehet ahová akar. A kezdet kezdetén iparági nyomásra a dicső USA hivatalai teljesen inkompatibilis rendszereket is elfogadtak szabványosnak pl. a LAN - ok területén. Ma az a divat, hogy az iparág szereplői kitalálnak valamit és ha elég erősek mindenki megoldását beveszik a szabványba függetlenül a műszaki tartalomtól vagy a szabványosítás eszmei lényegétől.
Maximális keretmérettel hány fizikailag is átküldött keret 1 sec alatt az 1Gbps? Vagy csak a hasznos adatot nézzük a sallangot ne? Vagy hogyis....marketinges baromság.
A bináris mennyiségekre alkalmazható prefixeket az IEC 60027-2 szabvány írja le. A szabvány bevezetésének szükségességét többek közt ezzel indokolja:
...Similar confusions have arisen between the computing and the telecommunications sectors of the IT world, where data transmission rates have grown enormously over the past few years. Network designers have generally used megabits per second (Mbit/s) to mean 1 048 576 bit/s, while telecommunications engineers have traditionally used the same term to mean 1 000 000 bit/s.
Angolul kevéssé értők kedvéért tömören, szabadon fordítva:
...hasonló keveredés jött létre a számítástechnikai és telekommunikációs szektorban, ahol az adatátviteli sebességek elképesztő mértékben megnőttek az utóbbi pár évben. A hálózat tervezők általában 1048576 bit per szekundumot értenek 1Mbps alatt, míg a telekommunikációs mérnökök ugyanerre (1 Mbps) hagyományosan 1000000 bit per szekundumot értenek.
Cam! most próbálj eligazodni!
Mindenesetre én úgy közelítem meg a kérdést, hogy a SI prefix és az IEC prefix nem ugyanazt a jelölést használja. Ha tehát 1Mbps-t látok leírva, az nekem 1 000 000 bps, ha 1Mibps-t látnék leírva, amit még soha sehol nem láttam, akkor gondolnék 1 048 576 bps-re.
Hogy valójában mennyi, azt pedig csak az adott interfész specifikációja határozza meg. A 100Base-T , közismertebb nevén 100Mbps Ethernet esetében ez 100 000 000 bit per szekundum.
C20NE! Bár ellenkezőt állítunk, mindkettőnknek igaza van. Hát nem egy hülye szakma ez? :-)
1.->igazad van, de itt most értelemzavaró lehet egy kezdőnek! 2->Ennek utána kell néznem. Én eddig csak marketingest láttam tíz hatványaival számolni a prefixeket. ( tipikusan akkor, ha nagyobb számot tudott a reklámra/adahordozóra...stb írni, hogy könnyebben eladja.)
kéretik nem privátban írni, mert bár Cam kérdez, más is (pl én) olvas, ha bele nem is szól:) egyébként tetszik hogy végre számomra is emészthetően van a téma interpretálva.
1. Egy byte nem mindig 8 bit. Az ámítástechnika hőskorában, amikor telexgép-szerű terminálokon (tty) kommunikáltak a számítógépekkel, akkor pl. 1 byte 5 bites volt. Késöbb, a nyolcbites processzorok virágzása idején általánosan elterjedt az 1 byte= 8 bit értelmezés
"A byte is an ordered collection of bits, with each bit denoting a single binary value of 1 or 0. The byte most often consists of 8 bits in modern systems; however, the size of a byte can vary and is generally determined by the underlying computer operating system or hardware. Historically, byte size was determined by the number of bits required to represent a single character from a Western character set."
2. Az adatátvitellel foglalkozó szakirodalomban nem érvényesül a processzorok architektúrája által meghatározott, a 2 hatványaiból származtatott kilo=2 10= 1024 , mega=2 20=1024*1024= 1048576 számítás. (a kibibájtra nekem sem áll rá a szám:-)
Sajnos az IEEE 802.3u szabvány szövege fizetős info, ezért egy sor a Wikipédiából, ami, ha nem is tekinthető a legautentikusabb forrásnak, de én hiszek neki ez esetben :-)
"With 100BASE-TX hardware, the raw bits (4 bits wide clocked at 25 MHz at the MII) go through 4B5B binary encoding to generate a series of 0 and 1 symbols... "
azaz,az IEEE 802.3u szabány szerint az egy másodperc alatt átvitt bitek száma 100 Mbs LAN esetében tehát 100*106 és nem 100*220
Elöljáróban: pár dolgot egyszerűsítek, nem térek ki minden részletre, mert a lényeg megértéséhez fölösleges.
1. Van soros is, párhuzamos is. Port alatt egy számítógépnek, vagy az autóbam egy processzort tartalmazó vezérlőnek (Pl. ECU) azt a csatlakozó felületét értjük, amin keresztül az eszköz a körülette levő világgal kommunikál.
A soros ill párhuzamos megjelölés arra utal, hogy az információ legapróbb egységéből (a bitből) egy időben egyet, vagy többet ad át egyik eszköz a másiknak.
Manapság a mezei számítógépek processzorai legalább 32, de gyakran 64 bitesek. Ez azt jelenti, hogy egy adat beolvasással 32, vagy 64 vezetéken nézik meg egyidőben, hogy melyik vezetéken van logikai 0, vagy 1. Ugyanígy, a műveleteket is egyszerre ennyi bittel végzik Képzeld el, mi lenne, ha az internet használathoz a külvilág irányába menő kapcsolatok ehhez igazodnának. 32, vagy 64 vezetéken keresztül kellene a gépeket egymással összekötni. A sok vezeték megspórolása érdekében kitalálták, hogy az adatokat a legkisebb elemi egységenként továbbítják. Képzelj el egy csövet, aminek az oldala fel van vágva. Oldalról 1 mozdulattal bele tudsz söpörni 32 fekete/fehér golyót, majd a cső végén egyesével kigurítgatod őket. A sorrendjük nem változik, bármilyen hosszú és kanyargós is a cső.
A soros port tehát ennyit tesz: párhuzamosan beletolt adatokat egyesével megjelenít egy vezetéken és a vétel helyén ezeket ugyanilyen sorrendben visszaalakítja párhuzamos adattá.
Egy párhuzamos port egyszerre több vezetéken adja át az információt. Pl. egy számítógép párhuzamos portja, (általában printerek meghajtására használták) egy mozdulattal 8 bit információt ad át. Mindebből az is következik, hogy ugyanolyan információ továbbítási sebességet feltételezve a párhuzamos átvitel annyiszor hatékonyabb a sorosnál, ahány elemi információt ad át egy időben. Egy PC nyomtató portja pl. nyolcszor olyan hatékony, mint a soros port. (itt vannak egyéb megfontolások is, amik egy adatátviteli sebességet befolyásolnak, de ezeket most elhanyagoljuk)
2 Az interfész szerintem leginkább csatlakozó felületet jelent. A lényeg, hogy két (vagy több) eszköz összekapcsolását végzi. Használják logikai értelemben is, amikor pl. számítógépen belül két program egymással kommunikál.
3. Ebben a kérdésben nem egységes a szakirodalom. A kezdetekkor volt 8 bitnél kevesebb biten műveletet végző processzor, és a kevesebb, de egyszerre kezelt bitet hívtak byte-nak. De ez a múlt. Nyugodtan vedd úgy, hogy 1 byte az 8 bit. Ez a legelfogadottab megközelítés.
4. 1Mb/s, vagy 1Mbps adatátviteli sebesség azt jelenti, hogy 1 másodperc alatt egymillió elemi információt juttatsz el egyik helyről a másikra. Gyakorlatilag tehát azt jelenti, hogy egy drótra másodpercenként egymilliószor kapcsolnak rá 0, vagy 1 logikai értéknek megfelelő feszültséget. Ebben az esetben tehát az egy bitre jutó idő 1 mikroszekundum. A mai korszerű hálózati kártyák 1Gbps sebességgel kommunikálnak, azaz 1 bitre egy nanoszekundum idő jut. A számolásod helyes.
5. Az információ elemi egysége a bit. A byte csupán annyit jelent, hogy ezekből egy csokorba összefognak nyolcat. Általában két byte-ot word-nek, nyégyet dword (double word) hívnak. De sem a bit, sem a byte, sem a word kifejezés nem utal arra, hogy tárolják öket, vagy sem. Fontos, hogy olyan információ nem létezik, amit nem tárolnak. Megfordítva: Információ csak tárolt formában létezik. A tárolók/hordozók nagyon sokfélék lehetrnek.
Adat hordozók, vagy információ hordozók:
-Sima papír, amit a bíró mutogat: piros, vagy sárga. Rendelünk hozzá kódot/jelentést Piros= hess a pályáról, sárga=még egy húzásod van, és repülsz. Információ tárolási képesség 1 bit
-lyukkártya: lyuk=0 nincs lyuk=1. Az első lyukkártya -valami Hollerith nevű amerikai pofa találta ki-, 240 bites volt.
-winchester: 20-30 eFtért közel, 1013 bit információt tárolhatsz.
Az a körülmény, hogy ezeket az adatokat egyik helyről a másikra akrod vinni, nem változatatja meg a tárolt állapotukat. Az adatátvitel során gyakorlatilag másolatot készítesz az átvitt adatokról.
Vegyünk egy hibakódot, amit a gép kiír neked.
Pl az autószerelős topicon most volt egy ilyen kérdés: mi a teendő egy P0771 hibakódnál.
Minden P-vel kezdődő hibakód a kategoriába sorolás szerint egy publikus kategóriájú hibakód, amit nemzetközi egyezmények írnak elő. Jelentése minden, -az egyezményt elfogadó ország/gyártó- autójában ugyanaz, valami shift solenoid hiba.
A betű/szám kombináció egy kód, amihez a megfejtés az egyezményben publikált szöveg.
Ám a szöveg is egy kód, amit én pl. nem tudok megfejteni, mert bár a szavakat értem, de az alkatrész nem jelenik meg a szemem előtt. Neked lehet, hogy igen, mert te már mondjuk tanultad, sőt cseréltél ilyen alkatrészt.
Elmondhatjuk, hogy minden szavunk kód, ami abban az esetben, ha én ismerem a kódot, a fejemben egy képzettársítást eredményez. Maradva az autónál, ha azt mondom, kerék, mindketten ugyanarra gondolunk, ha azt mondom, hidrotőke, te ismered a kódot, egy hidrotőke alkatrészre gondolsz. Én nem ismerem, mert még nem láttam, csak hallottam, hogy van ilyen, talán éppen tőled, amikor a Fiat motoromat próbáltam életre lehelni. Hogy is próbáltam megfejteni ezt a kódot? Összehasonlítottam a fejemben levő képzetekkel. Valami részleges megfejtés sikerült, mert annyit tudok, hogy valami autóval kapcsolatos dolog.
Mi is történt? A te szavaiidal fogalmazva:
"Ha egy adott kommunikacios byte, talalkozik a vele azonos tarolt koddal.. akkor megtortenik a felismeres..?"
Valamikor eltároltad, milyen a hidrotőke, én említem neked (kommunikáció, vett adat) Te összehasonlítod az általad ismert(tárolt) szavakkal (kóddal), felismered=megfejtetted a kódot, (és engem is meg tudsz tanítani rá).
A számítógép hasonlóan működik, amikor pl. a soros portján vesz egy hibakódot. Egymás után kap egy P, egy 0, egy7, megint egy 7, majd egy 1-es karaktert. Kikeresi, hogy az adattároló részében, annak is az értelmezhető kódokat tartalmazó fakkjában, hogy megtalálható-e az, ami érkezett. Ahhoz, hogy ezt az összehasonlítást meg tudja tenni, az érkezett adatotkat tárolnia kell. Vagyis, a kérdésedre a válasz: minden adat, amit kap a számítógép, csak akkor használható, ha tárolva van. Akár csak átmenetileg. A processzor dolga összehasonlítani.
A processzor által végzett minden művelet kód értelmezés és végrehajtás. Elemi építőkockák, aminek a számítógép használatakor már nem is gondolunk utána. A processzor alapvetően egy igen buta jószág, nem sok kódot ismer.
Elmondható, hogy adatok egyik rekeszből a másik rekeszbe töltögetése, összeadás, kivonás, összehasonlítás, felcserélés, tologatás, szorzás, osztás. Ennyi a tudománya. Igaz, ezt elég gyorsan teszi.
A programozó feladata olyan kódot készíteni, ami ilyen egyszerű müveletek sorábol bonyolult feladatok végrehajtását eredményezi.
Számrendszerek.
Mi, ugye tízes számredszert, azaz 10 alapú számrendszert használunk. A megszokás miatt, amikor leírunk egy számot, legyen, mondjuk 409, akkor azonnal van értelme számunkra, ha ennyi gramm kenyérre, vagy ennyi darab autóra gondolunk.
Nem is gondolunk utána, hogy ez a szám a számjegyek helyiértékek szerinti összege, vagyis 4*100+0*10+9*1
Másképpen leírva: 4*102+0*101+9*100 A 10, a számrendszer alapja, vagy más néven radixa. A helyiértékek a radix egész számú hatványai.
A kettes számrendszerben ugyanez a rendszer, csak ott a radix 2. Ennek megfelelően a helyiértékek 20, 21, 22,23...2n
Nem ördöngösség, de ritka az a szituáció, amikor nélkülözhetetlen az ismerete.
Remélem, tudtam segíteni az eligazodásban.
Írogatás közben eltelt az idő, egy másik ablakban megnéztem, látom sokan hozzászóltak, több kérdést megválaszoltak. Ismét kicsit hosszú voltam, ha kifogás merül fel, bátran szóljatok, akkor írom privátban, feltéve, hogy cam aro-t érdekli. A hozzászólások közül néhánnyal vitatkoznék...
Ez is egy szakma, amit nem lehet egy fórumon megtanulni, de talán még megérteni is nehéz. Valahol ott kellene elkezdeni, hogy mi az a mikrokontroller, mi az a memória, ezeknek milyen fajtáik vannak. Lassan én már kezdek oda jutni, ha ránézek egy kis soklábú kockára, akkor tudom hogy merre keresgéljek, hogy megtudjam mi is az. Sajna ezek a galád gyártók rengeteg alkatrészt egyforma kinézetűre gyártanak, de a rendeltetésük élből más:) Nem olyan egyszerű, hogyha kuplungtárcsa, akkor az a hajtást viszi innen-oda.
Amiről Te szeretnél többet tudni, azzal én sem vagyok a helyzet magaslatán, de a leglényegesebb dolgokat tudom. Nyilván érdekel mitől forog a föld, mitől megy a villanymotor, és mitől sárga a villamos, hisz ezekkel együtt élünk, így a naponta százszor használt diag eszközeink működését-is-jó ismerni. (szoktam is hívogatni C20NE-t:))))
Az információ alapegysége: Ha egy adott kérdésre igennel vagy nemmel tudsz felelni, annak 1 bit az információtartalma. De mit tesz isten a 2 -es számrendszerben vagy 0-t vagy 1 -et tudsz egy helyiértékre leírni, ami megfeleltethető igennek és nemnek. Ettől kezdve egy 2-es számrendszerben ábrázolt szám lehet igenek és nemek sorozata és lehet szám is........csak hogy jól megkavarjalak :-P
- Azért vastagabb, mert sorosan 1 vezetéken átviszed az infót, párhuzamosan annyi darab drót kell ahány bitet viszel át egyszerre.->így értettem a vastagabbat.
-Ez ködös. Ahhoz, hogy ezt könnyen el lehessen magyarázni messzebbről kell kezdeni...
Nem akármilyen adatok közlekednek a vezérlők között. A készítő létrehozott egy kódrendszert és meghatározta milyen adatok mászkálhatnak. Ha jön egy adat ( 1 vagy több byte) a szoftver megnézi mi jött és értelmezi a programozó szándéka szerint. Lehet, hogy ami jött az egy utasítás ( kapcsold be az aktívszéntartály szelepét) de lehet adat is ( ennyi celsius fok a hűtővíz hőmérséklete) Mindent a programozó dönt el amikor a rendszertervet elkészíti. ( Én ha programozok, akkor az általam alkotott utasításkódot mint vektort használom a szükséges programutasítások végrehajtásához, ahol a vektor az első programutasításra mutat. De ez már nagyon szakmai és így nehéz is elmagyarázni)
Tehát nem az üzenet keresi meg az értelmét hanem a vezérlő elemzi a kapott adatot és végrehajtja a szükséges utasításokat. Ehhez egy komplex mikroszámítógép van a vezérlőben-> matematikai egységgel, memóriával, végrehajtó egységgel.....stb.
Hírek
