És Vácon is van már. Szerintem működik, az átlagsebességet csökkenti. A felső szélsőértékek persze nem változnak, de ellenük is van módszer. Már gyűlik a pénz...
Tegnap a Kiscelli úti zebrán egy autó elgázolt egy 12 éves kislányt.
A gyerek pirosban futott át, két sávban álltak az autók, a harmadikban jött egy, az elé lépett ki a kislány. Védhetetlen volt, az a fajta, amikor a szerencsétlen vezető ahogy észleli az eseményt, már meg is történt.
Én ott álltam a középső járdaszigeten, nagyjából öt méterre és a szemem előtt zajlott. Az érkező autót nem is észleltem, mert a gyerekre figyeltem, ahogy kiugrott az álló autók közül, hogy úristen, ez körül sem néz - és már el csapták.
A kislány szerencséjére az autó nem jött gyorsan, talán ötvennel sem.
Nem ez volt az első baleset, aminél segítettem,
de ennyire eddig egy sem rázott meg és még soha nem fordult elő, hogy ne tudtam volna kapásból, hogy mikor a teendő, néhány óra múlva már több ponton is tudtam, mit kellett volna másképp tenni.
Úgy néz ki, a kis áldozat megúszta egy töréssel és példás volt a gyerekmentő érkezése, meg a rendőrök munkája is, de senkinek nem kívánom sem a látványt, sem azt a tehetlenséget, ami akkor fél másodperc alatt átszaladt rajtam.
Most sem tudnám mindezt élőszóban elmesélni senkinek.
Néha eszembe jut, hogy bármilyen alkalmassági vizsga előtt mutatnék egy filmet a jelölteknek. Ha orvosnak készül, akkor a műhibák áldozatairól. Ha pilótának akkor a pilótahibától leesett gépekről. Valamilyen módon megmérném mit érez, mit fog fel belőle. És csak ezután kutatnám, hogy testileg-szellemileg alkalmas-e a feladtra. Az biztos, hogy az autósoknak szóló filmen ott lenne a kép, amit ZöPö betett. Bár nem tudom hol a sír, gondolatban tettem rá két szál virágot. :-(
Az utolsó pár oldalt nincs idõm végigolvsani, az utolsó pár hsz-t elolvastam. mindamellett el tudom képzelni, én is itt élek kis hazánkban.
Én nem vagyok - azt hiszem - optimista, nem gondolom, hogy sokat el lehet érni, pláne gyorsan. DE. Ami keveset el lehet érni, amilyen lassan el lehet érni, arról nem szabad lemondani. Különben azt gondolom, hogy lassan, szívósan azért a dolgok változtathatók - még a demokráciákban is. (Ugye diktatúrában ez könnyebben megy, csak a hosszú távú hatás mindig rossz. Egyszerûen elvesszük a kocsiját a sebességtúllépõnek és kész.)
Úgy tudom különben, hoyg pl a franciáknál értek el mostanság eredményeket - a nulal toleranciához közelítõ elvekkel. (Távoli analógiaként jut eszembe, hogy egy görög kollega pedig azt mesélte, hogy lassú, kitartó munkával elérték, hogy a magánorvosi rendelõk is fizessenek adót... Nem kevés kampány kellett hozzá, de állítólag évek hosszú sora után el lehetett érni.)
...optimizmusodat tisztelem, támogatom minden erőmmel, ám ajánlom figyelmedbe az alábbi topic utolsó pár oldalát is, mint szomorú és kétségbeejtő kontrasztot:
Azért azt gondolom, hogy nem szabad abba belenyugodni, hogy "á, úgyse tehetünk semmit" !
Pl abba a "fatornyos kis faluba" is, ahol lakom, kitettek egy sebességmérõt az egyik zebra mellé (2 van összesen) - magam is mindig döbbenten látom, hogy jé 50-55-el megyek (miközben 40-es tábla van).... és lelassítok....
1. Azt gondolom, hogy egy ilyen tüntetésre tényleg elmenne minimum pár ezer ember... én elmennék. (Pedig ez lenne életemben a második tüntetés, nem vagyok egy tüntetgetõs fajta.)
2. Ki lehetne tenni óriásplakátokat (pl elgázolt kisgyerekek képével) "Ne üsd el a jövõt!" Ez szörnyen hangzik, de sajnos a tragédia itt olyan, hogy adja magát: akár médiaeseménnyé tehetõ...
3. Igenis ki lehetne/kellene kényszeríteni kampányt (TV, rádió kampánytól a rendõrségi kampányig), hogy a legbunkóbb száguldozókat szûrjék ki. Egyáltalán a hétköznapokban, a munkahelyünkön, a családban is képviselni fenhangon: nem jó fej, aki száguld, aki piásan vezet, aki nem áll meg a zebránál... hanem szerencsétlen megtévedt fickó, akit sajnálni kell...
Azt gondolom, hogy nagy - közvetett - erõ lehetne, ha a rendõrség azt érzékelhetné, hogy a közveszélyes közlekedõkkel szemben a nép nagyobb része mellettük áll. Ehhez persze oda kell állítani azokkal az eszközökkel a népet, de legalább meg kéne kísérelnünk.
Nem vagyok gazdag ember, de felajánlok 10 rongyot, ha beindul valami ilyesmi szervezés. Tudom, hogy ez nem sok, szinte semmi, de ha csak pár ezer ember összejön, és a jövedelmének csak 1%-át rááldozza, akkor valami már legalább elindulhat.
...sajnos nem lehet ilyet hatékonyra összehozni, mert akik találkoznának vele, azok is csak annyit mondanának, hogy minek állnak ezek az utamba - ha nem is ez a cél, óhatatlan a közlekedők zavarása -, a politikurvákat meg nemigen érdekelné...
A "pártoskodáshoz" sok pénz kell, mert akik aktívan azt csinálják, azoknak a megélhetését a többieknek kell biztosítani. A most regnáló pártok ezt a köz pénzéből fedezik, s nem is szégyellősen, hanem teljesen gátlástalanul, mi több: küldetéstudattal :-(((
Ezt a "rendet" "társadalmi" munkásokkal, kvázi egy civil mozgalommal felborítani elég esélytelennek tűnik, de talán nem lehetetlen. A sok pénzt talán a sok idő pótolhatná.
Valahol olvastam, hogy talán valamelyik délamerikai országban alakult egy párt, amelyik az összes addigit el kívánta zavarni. Itt is csak ez segítene, mert miuán megállapodunk, hogy minden politikus idióta vagy korrupt vagy tehetetlen, elmegyünk valamelyikre szavazni, mert "még mindig az a legkevésbé rossz". Aztán itt pufogunk magunkban :(
