"A heftaliták által hódoltatott berszel, onogur, szabir, utrigur és kutrigur népcsoportok), a kora avar korban költöztek nagyobb számban a Kárpát-medencébe, heftalita eredetű vezetőréteggel. A heftaliták (vagyis uarhunok) jelentős része azonban csak a 670–680-as években költözött be, a fekete ugorok többsége (vagyis a szabirok és a hozzájuk csatlakozott három kabar törzs) pedig 895–900 körül, a honfoglaláskor. A felsorolt népcsoportok egy jelentős közös vonással rendelkeznek: korábban mind a Hun Birodalom népe volt, és többnyire ők maguk is rendelkeztek hun ősökkel.
Ezt a Kárpát-medencében lezajló folyamatot a régészeti jelenségek is jól tükrözik, mint például a jellegzetes részleges lovas temetkezések köre. Honfoglalóink lovas temetkezéseinek elemzése során Bálint Csanád kimutatta, hogy a részleges lovas temetkezés az 5. században jelenik meg a kelet-európai sztyeppén és a Kaukázus vidékén (Bálint 1971, 95). A 6. században az avarokkal eljut a Duna–Tisza közére, de tovább él a Közép-Volgánál is. Később a Felső-Volga táján jelentkezik, végül a honfoglalókkal együtt nagy tömegben újból a Kárpát-medencébe kerül. Etnikailag ezt a népességet az onogurokkal azonosította (Bálint 1971, 96). Mesterházy Károly a korai avar korban megjelenő részleges lovas temetkezéseket foglalta össze, kimutatva, hogy ennek a jellegzetes rítusnak és a régészeti leleteknek az előzményei az Altáj területére vezetnek, a Katanda és a Berel folyók vidékére, időben pedig a 4–5. századba (Mesterházy 1987, 238). Ezt az eredményét később Somogyi Péter is megerősítette, aki egy Gyoma határában talált kora avar kori részleges lovas temetkezés párhuzamát a Szivasovka-kultúra pontuszi csoportjához tartozó egyik sírban találta meg (Kovalevka, 1. kurgán, 11. sír), és egyben csatlakozott Bálint Csanád álláspontjához: „a lelethorizont temetkezéseit változatlanul a kelet-európai ogur-népek régészeti hagyatékának tartom” (Somogyi 1997, 109). A rendelkezésünkre álló adatok alapján azonban ma már biztonsággal kijelenthetem, hogy a Kárpát-medencében megjelenő részleges (kitömött lóbőrös) temetkezés egyaránt a szabirok megjelenését jelzi a kora avar korban és a honfoglalás korában is."
Természetesen lehet, hogy magyar hozadék, de a honfoglalással maradék hun nemzetségek is bejöttek, amint az a krónikákban írva vagyon. Csaba "Korosimából" vett magának feleséget, unokája Ed részt vett a honfoglalásban. A kavar alán kiejtése khval, khoval, khal. Az utóbbi kiejtés káliz, káloz alakban fennmaradt Magyarországon, Aba Sámuel a krónikák szerint korezmi származású, a kálizok fontos szerepet töltöttek be a királyi udvarban. A magyarnak nevezett nép pedig csak határos volt Korezmmel, így a szó valószínű közvetítői a hunok (hephtaliták), akik szintén magyar nyelvűek voltak.
Ez is egy merész gondolatkísérlet. A gyengéje abban áll, hogy noha rámutatsz, hogy a török, magyar nyelvekben mikor jegyzik az adott szót, de hun nyelvű említésre, s általában véve a hunok nyelvére, nem tudsz adatot hozni.
A régi Korezm (a masszagéta törzsszövetség központja) területe eléggé vegyes nyelvű volt, maga a város is egy időben a jelek szerint erős perzsa nyelvi hatás alatt állt, majd jöttek a fehér-hunok, akik elvileg a köktürk támadásig uralták, s így a többi perzsa eredetű szó közt ott lehetett a csobán is. Ha törököknél csak 1300-tól jegyzik, és az oszmánnal került volna ide (lásd pl. Csobántanya Ebszőnybánya mellett) az érdekes lenne...
Csobánkát például Ssubanus alakban már 1177 körül említi írott forrás. (wiki szerint)
A "bakay-sta" válasz erre az volna, hogy mivel a hunok nyelvét hátramaradt írásos dokumentumok híján úgyszólván egyáltalán nem ismerjük, így semmi akadálya sincs annak, hogy feltegyük: bizony a hunok nyelvében is megvolt már a "csoban" szó.
Így lesz a forráshiány átok helyett áldás, a merész gondolatkísérletek táptalaja.
Kösz. Szóval a szó megvan a perzsa, a török és a román nyelvben. A hun nyelvben nem lehetett meg? A nyelvtudomány szerin a legrégibb írásos dokumentum dönti el, melyik a forrásnyelv? Szóval van egy ősi nép, de nincsen a nyelvűkről írásos dokumentum, akkor a tőlük szavakat átvevő és arról írásos dokumentumokkal rendelkező átvevő nép lesz a forrásnép?
"2009-ben aláírta a Jobbik nyílt levelét, amelyben követelték az MTA-tól és a kulturális tárcától, hogy vezessék be a szkíta–hun–avar leszármazás iskolai oktatását" (l. Ablonczy Bálint: A táltosok már a spájzban vannak. Heti Válasz, 2009. X. 1. 20).
Ühüm. Az alternatívok meg összezártak, és nem engedték, ezt az elavult, ezeréves, poros, fülledt, túlhaladott gondolatot, hogy teret nyerhessen ismét. Bravó! Ma még megy...
(1945 után a kisnyilasok öltöztek át kommunistának - azóta meg "fordultak" az idők.)
Ezt azért nem kellene, mert valaki esetleg visszakérdez, mint a viccbeli történelmi egyetemi felvételin a legkevésbé protekciós jelöltnek, mikor hibátlanul megadta a II.vh. áldozatainak számát: névszerint ?
Az anglomán ismerőseimet mindig azzal szoktam cukkolni, hogy ha megnézzük a statisztikákat, akkor kiderül, hogy az angol az valójában egy germánosodott újlatin nyelv. :)
Azért mert valaki hülyeségeket állít attól még nem biztos, hogy igaz. De itt vannak a fórumon olyanok kik minden baromságot elhisznek, igaz bagatúr fórumozó társunk?
Lehet, hogy figyelembe vehető, de úgy tűnik, hogy te egyedül ezt veszed figyelembe. Nyilván vannak más, sőt újabb adatok is arról, hogy mennyi a szláv és mennyi a latin elemek aránya a román nyelvben. Ezt most nincs energiám kikeresni. Majd esetleg valamikor utánanézek. Csak a nagyobb tisztánlátás végett.
Háromrészes sorozatunk a márciusban kitűntetett Bakay Kornél régész történelemhasznosításával foglalkozik, mely sok ponton hasonlít a leninistákéra. Az első részben a gyűlölet és harc szerepéről lesz szól.
Mivel még nincs "Alternatív szerzők egyoldalú nézeteinek kritikája" topik. :)
Történelemhasználat – avagy az eszme nem vész el…
Háromrészes sorozatunk a márciusban kitűntetett Bakay Kornél régész történelemhasznosításával foglalkozik, mely sok ponton hasonlít a leninistákéra. Az első részben a gyűlölet és harc szerepéről lesz szól.
The proportion of the word roots in Hungarian lexicon is as follows: Finno-Ugric 21 %, Slavic 20 %, German 11 %, Turkic 9.5 %, Latin and Greek 6 %, Romance 2.5 %, Other of known origin 1 %, Other of uncertain origin 30%. [11] Except for a few Latin and Greek loan-words, these differences are unnoticed even by native speakers; the words have been entirely adopted into the Hungarian lexicon. There are an increasing number of English loan-words, especially in technical fields.
Cihac etimológiai szótára az 1870-es években jelent meg. Nyilván akadnak ettől eltérő és korszerűbb adatok is a román nyelvben lévő szláv szavak arányára.
Akik csak nomád életmódot folytattak, ezeket a népies nyelvhasználat vlachoknakszokta nevezni, de ez nem azt jelenti, hogy románok voltak!:-))
az oláh nyelv valójában egy elrumánosodott szláv nyelv. Cihac, egy oláh nyelvész, tanulmányozta az oláh szókészletet, és arra a következtetésre jutott, hogy az oláh szóállomány 45.7%-a szláv, 31.5%-a latin, 8.4%-a török, 7.8%-a görög, 6%-a magyar és 6%-a albán eredetű . (Csobánczi, I.m. 15)
