A VAHUR ÁLLATVÉDŐ EGYESÜLET KÖZLEMÉNYE
A „Vahur” Ajka és Térsége Állatvédő Egyesület 2004. júliusában tartotta alakuló ülését. Kiemelt céljaként az ajkai gyepmesteri telepre bekerülő állatok segítését, gazdához jutásának támogatását határozták meg az egyesület tagjai.
Az induláskori elhatározás az volt, hogy heti egyszer az egyesület valamelyik tagja kimegy a telepre fotózni, s a fényképek segítségével a kutyákat meghirdeti a megyei újságban és a helyi lapokban, valamint felteszi az Internet vonatkozó oldalaira. Ez a heti egyszeri alkalom hamarosan rendszeres, napi munkává alakult – a nyári szabadság miatti „helyettesítés”, melyre a gyepmester élettársa kérte meg a csapatot, rádöbbentette a csapatot néhány alapvető dologra: a telepen nem volt elegendő számú itató és etető edény, a kennelekben nem volt fekhely, sőt a tisztításhoz szükség alapfelszerelés sem állt rendelkezésre. A gyepmester által a kutyák ellátására hátrahagyott nyers tüdő a melegben megromlott, s kukacok hemzsegtek benne.
A telepen nyár vége óta napi rendszerességgel jelen vagyunk. Sem a gyepmester, sem pedig a gyepmester élettársa ez ellen kifogást a kezdeti időszakban nem emelt, pedig a kutyák élelmezését, takarítását, mozgatását és szükség esetén orvosi ellátását az egyesület önkéntesei biztosították. Egy hallgatólagos megállapodás lépett érvénybe, melynek az volt a lényege „kimondatlanul” is, hogy az egyesület ellátja a kutyákat, s így azon kutyák sem kerülnek elaltatásra, amelyek esetében a 14 napos várakozási idő letelt.
Az egyesület a tagdíjakból, vállalkozóktól kapott támogatásokból, felajánlásokból teremtette elő a szükséges tárgyi és pénzügyi eszközöket, ezért sem a gyepmestertől, sem az önkormányzattól ellentételezést nem kért és nem is kapott.
A telepen lévő kutyák többségét az egyesület szintén saját költségén beoltatta veszettség ellen és kombinált oltással is, mivel a leadott kutyáknál azt tapasztaltuk az oltási könyvek alapján, hogy legtöbbször még a kötelező oltások is elmaradtak. A jogszabályi előírások betartása és egy esetleges járvány megelőzése érdekében döntött úgy az egyesület, hogy saját költségén a 14 napon túli ebeket beoltatja.
Az elmúlt egy évben közel száz kutyát sikerült gazdához adnunk, így megmenekítve őket a haláltól. Ez a szám lényegesen nagyobb, mint a korábbi években gazdához juttatott kutyák száma. Tavaly nyár óta a telepen egyetlen hivatalos altatás volt (legalábbis 2005. június 12-éig), sajnos akkor sem várták meg a 14 napos, a befogott kutyákra vonatkozó határidőt.
Az elmúlt néhány hónapban folyamatossá váltak a gyepmester élettársa és az egyesület önkéntesei közötti nézeteltérések, melyek mindig a csapat által végzett munka becsmérléséből indultak ki. A telep nyilvántartó füzete 2005. évben (2004. évben ilyen füzet nem volt, a kutyákról valószínűleg nincs áttekinthető nyilvántartás a gyepmesternél – az egyesület pedig csak nyár közepe óta vezet naplót a bekerülő és kikerülő állatokról.) egy kis méretű négyzetrácsos füzet lett. Ebbe írta be a gyepmester vagy a gyepmester élettársa (aki más települések gyepmestereként tevékenykedik és szintén az ajkai telepre hozza az általa befogott kutyákat) a befogott és leadott kutyák adatait, s ebbe kellett feltüntetni, ha gazdához mentek. A nyilvántartás nem volt egyértelmű és a gyepmester maga sem vezette megfelelően. Sok olyan kutyát is befogottként írt be, akikről mindenki tudta, hogy leadottak, ráadásul nem is mindegyik Ajkáról leadott, mégis ajkai befogottként szerepeltek. (Azt, hogy azonnal örökbe adható, a gyepmester piros karikával jelölte, innen lehetett tudni, ha egy kutya befogottként is volt írva, valószínűleg nem volt az.) Az ajkai befogottként való beírást csak sejthető, hogy mi indokolta. Nem tudjuk, hogy az ajkai önkormányzat fizetett-e ezekért a kutyákért befogási díjat… (S hogy a leadó gazdák fizettek-e a gyepmesternek a szolgálataiért? Ezt nem fogjuk megtudni, mert bizonylatok erről sincsenek.) A folyamatos vádak szerint ezt a füzetet nem vezettük megfelelően.
Az egyesület által örökbeadott kutyákról örökbefogadási szerződés készült. Így mindegyiküknél visszakereshető, hogy hová kerültek gazdához. Akiket más szervezetek vettek át, vagy tulajdonjog fenntartással kerültek az egyesület gondozásába, a hatósági állatorvos által aláírt engedéllyel rendelkezünk.
Májusban annyira rendszeressé váltak a gyepmester élettársa felőli támadások, melyeket már tárgyalásokkal nem lehetett megoldani, hogy levelet írtunk a polgármesternek, felsorolva az általunk végzett tevékenységeket, és beleírva néhány olyan esetet, ami számunkra aggályos a gyepmester (élettársának) ténykedéséhez kapcsolódóan. (Az általunk küldött levél másolatát mellékelem.)
A levélre Ajka város Polgármesterének aláírásával jött a válasz, mely szerint a gyepmesterrel mind az önkormányzat, mind a lakosság meg van elégedve, így nem kívánnak ezen változtatni. A munkánkat megköszönték, de az együttműködés írásos megfogalmazására nem is utaltak, mint ahogy az általunk felsorolt problémákra sem reagáltak.
2005. június 11-én szombaton, a telepen az állatok ellátását végző önkéntes szólt, hogy a gyepmesteri füzetbe kézzel be van írva, hogy 13-án délig a telepet hagyjuk el, onnan ki vagyunk tiltva.
Június 13-án az egyesület képviseletében két tagunk felkereste az önkormányzatnál az ügyintézőként megjelölt Andrónyi urat. Kiderült, hogy az önkormányzat a gyepmester hatáskörébe utalta a telepre való belépések szabályozását, így a kitiltásunk érvényes, bár azt, hogy ez ellen van-e jogorvoslat, azt nem tudjuk. Mint ahogy a kitiltás valódi okát sem. Az egyesület a kitiltásról csak a füzetből értesült. Arról hivatalos értesítést nem kaptunk.
A telepen víz van, villany és megfelelő szennyvízelvezetés nincs. A hatósági előírásoknak így nem felel meg. A nyilvántartási rendszer hiányos, az önkormányzat a gyepmester hatáskörébe utalt olyan feladatokat is, amelyekről neki, mint üzemeltetőnek, lenne kötelessége döntést hozni, így szabad kezet adva a korábban folytatott abszolút nem állatbarát hozzáállásnak. Ezt mi sem bizonyít jobban, mint hogy a mai napon, míg az egyesület két tagja az önkormányzatnál jártak, a telepen lévő kutyákat elaltatták. Mindezt tették úgy, hogy a telepnek működési és szervezeti szabályzata, vagy akár egy működési leírása, ami erre vonatkozóan iránymutatást adna.
A telep egy kihalt, szomorú hely lett.
Ez volt a köszönet az önkormányzat részéről az egy éves, áldozatos és rengeteg költséggel, teherrel és önfeláldozással járó munkánkért. A szeretett és gondozott kutyáink élete…
Még szerencse, hogy a gyepmester a tevékenységét az önkormányzat és a lakosság megelégedésére végzi.
Hát mi nem vagyunk elégedettek.
Kérem, hogy akit szintén elkeserít és felháborít az, ami velünk történt, küldjön egy levelet Ajka város polgármesterének, melyben hangot ad véleményének. (Egy másolati példányt kérjük, hogy a Vahur Egyesület címére is juttassanak el, nehogy ez az ügy is elsikkadhasson.) Hátha így felismerik, hogy a civilekben igenis van erő, nem lehet őket csak úgy asztal alá söpörni.
A cím:
Polgármesteri Hivatal
Schwartz Béla Polgármester
8400 AJKA
Szabadság tér 12.
Az egyesület címe, ahová a másolati példányt kérjük eljuttatni:
Vahur Állatvédő Egyesület
8400 AJKA
Béke u. 25.
Támogatásukat előre is köszönjük.
Ajka, 2005. június 13.
Németh Réka
az egyesület elnöke
1. sz. melléklet: a Vahur Állatvédő Egyesület által az önkormányzatnak írt levél
VAHUR AJKA ÉS TÉRSÉGE ÁLLATVÉDŐ EGYESÜLET
8400 AJKA BÉKE U. 25. 06-70/3183106
POLGÁRMESTERI HIVATAL
8400 AJKA
Szabadság tér 12.
SCHWARTZ BÉLA POLGÁRMESTER ÚRNAK
Tisztelt Polgármester Úr!
A „Vahur” Ajka és Térsége Állatvédő Egyesület 2004. júliusa óta napi szinten jelen van az ajkai gyepmesteri telepen, mint ahogy azt az Önnek korábban megküldött beszámolónkban is olvashatta.
Ez pontosan az alábbiakat jelenti:
- Az egyesület önkéntesei minden nap kimennek, a telepen lévő kutyákat megsétáltatják, kitakarítják, megetetik és megitatják. Az etetés – engedéllyel elhozott – ételmaradékkal, adományként kapott élelemmel és az egyesület saját pénzén vásárolt kutyatáppal és konzervvel történik. A tisztítószereket szintén az egyesület vásárolja.
- A kutyák kb. 80%-a kap veszettség elleni és kombinált oltást a kikerülését megelőzően, melyet szintén az egyesület finanszíroz. A sérült, balesetes kutyákat vagy a helyi állatorvos vagy állapotuktól függően más település állatkórházai látják el, ennek ellenértékét szintén az egyesület teremti elő.
- A betonaljzatú kennelekbe, annak érdekében, hogy a bekerülő kutyák megfelelő elhelyezése biztosítva legyen, az egyesület támogatója által kerültek faházak, melyeket a téli fagyok idején adományként kapott rongyokkal és szalmával béleltünk.
- A telepen található szennyvíz-akna kiszippantatását az egyesület végeztette el. Hamarosan esedékessé válik egy újabb tisztíttatás is.
- Az egyik kennel fala kidőlt. A gyepmester többszöri kérésre sem csináltatta meg, így az egyesület a saját költségén hívott vállalkozót, aki végül – adományként számítva a munkadíjat – anyagárért illesztette be az új kennelfalat.
- A bekerülő kutyákról naplót vezetünk, rendszeresen fotózzuk és hirdetjük őket. Ennek köszönhetően közel száz kutya tudott rajtunk keresztül gazdához kerülni a működésünk óta.
Az utóbbi időben elviselhetetlenné vált az a stílus, amelyet a gyepmester élettársa (Botos Zoltán) képvisel a csapat tagjaival szemben. Rendszeres a becsmérlő, megalázó megnyilatkozás részéről a csapat tagjainak irányában mind a személyes találkozásokkor, mind pedig más ügyben őt kereső telefonálók felé. A telepről való kitiltatásunk folyamatos téma.
Ezen kívül számos olyan eset fordult elő, melyeket már nem kívánunk tovább nézni. Ezek közül felidézek néhány esetet.
2005. április hónap 21. napján bekerült egy tíz éves fajtatiszta német juhász kan. A gyepmesteri füzet szerint a kutyát Ajka Úttörő u. 29. fogták be. A kutyának Botos Zoltán a tenyésztője, az eredeti törzskönyve a telepen megtalálható, mely csak a tulajdonostól vagy a kutyát leadótól kerülhetett a telepre.
2005. május hónap 03. napján három kutya érkezett (egy idős skót juhász és két fekete szuka), a gyepmesteri füzet szerint mindannyiukat Ajkán a vasútállomásnál fogták be. A kutyákat azonnal felismertük, hiszen 2004 nyarán voltunk kinn Kislődön a vasútállomásnál annál a családnál, ahol ők éltek, akkor még az egyik fekete szuka kölykeit fotóztuk és hirdettük is őket. Két önkéntesünk kiment szólni a tulajdonosnak, hogy a kutyái bekerültek az ajkai telepre, menjen értük. A tulajdonos tájékoztatása alapján kiderült, hogy a kutyái nem befogottak, hanem ő maga hívta ki a gyepmestert, hogy vigye el őket.
2005. május hónap 6. napján bekerült egy tíz éves, rendkívül elhízott malamut kan. Már két hete tudtunk az érkezéséről, a gyepmester szóbeli elmondása alapján a gazdája kívánt tőle megszabadulni. A füzetbe a kutya mégis befogottként került be. A befogott kutyákra 14 napos várakozási idő vonatkozik, de a malamut ezt nem kaphatta meg – a hatósági állatorvossal korábban történt szóbeli megállapodás ellenére, miszerint a kutya kap még egy-két hetet, hogy meglássuk romlik vagy javul az állapota, május 20-án elaltatták.
Ez csak pár kiemelt eset, de sajnos tudnánk még sorolni a hasonlóakat.
Ezek alapján kérem, hogy amennyiben van mód, az önkormányzat gondolja át, hogy a telep működtetését hivatalosan is az egyesületre bízza. A gondozói (s később akár a gyepmesteri) feladatokat az egyesület egyik önkéntese, aki jelenleg is a legtöbbet jár ki a telepre, akár közmunkásként is el tudná látni átmenetileg, mivel most munkanélküli.
Amennyiben a működtetés átadására nincs lehetőség, kérem, hogy az egyesület szerepét, kötelezettségeit és jogait mihamarabb megállapodásban rögzítsük a további konfliktusok elkerülése érdekében.
Az ajkai ügyek intézésével – Budapesten való tartózkodásomból kifolyólag – Lakatos Bernadett és Mag Éva egyesületi tagokat bízom meg.
Amennyiben bármi kérdése felmerül, telefonon készségesen állok rendelkezésére.
Üdvözlettel:
Ajka 2005-05-23. Németh Réka
elnök
