Érdekes, hogy utóbbi pont arra a lemezükre (Pop) emlékeztet, amiről Bononak a könyvében még 25 év távlatából sincs egy jó szava...
A lemezzel kapcsolatban kicsit fájlalom, hogy az Octobert semmi sem képviseli, pedig a címadó, a Gloria, a Rejoice és a Tomorrow micsoda dalok... (más kérdés, újragondolva is működtek volna-e)
Nagyon kíváncsi vagyok, izgalmas koncepció.
Külön kíváncsi lennék egy Edge-mélyinterjúra majd a lemez kapcsán.
38 év intenzív rajongással a hátam mögött, ez az első olyan új megjelenés amit lanyha érdeklődéssel várok. Soha nem szerettem az akusztikus U2-t. Abban a pillanatban, amikor Edge tábortűz gitározásba kezd vagy a zongorához ül, nem dübörög mögötte a világ egyik legjobb ritmusszekciója, számomra unalmassá, érdektelenné válik az egész. Félek, hogy néhány kivételtől eltekintve az újraértelmezések többsége ilyen lesz.
Én azt is erősnek tartom, hogy (infláció ide, papírhiány oda) 9000 Ft-ot kérnek egy puhaborítós könyvért és úgy, hogy tavaly ilyenkor a Beatles-féle Get Back nagy, keményfedeles, sokfotós albumként került csupán egy ezressel többe.
Szerintem a maximális (és még reális) ár a puha Surrenderért a 7000 Ft lett volna. Főleg, ha az is cél, hogy vegyék.
Nekem a magyar változat kézbe véve némi csalódást okozott. Sajnálom a kiadó spórolását azon, hogy itthon nem jelenhetett meg keménytáblás kiadásban. Ha ezt tudom, inkább az angol verziót rendelem meg.
Közben eszembe jutott Jimmy Nicol és a Beatles esete, csakhogy ott mindössze tíz napnyi helyettesítésről volt szó, plusz Ringo alig két éve volt tag.
Larry esetében 46 évről van szó és egy teljes kieső évről.
Plusz ha nem teszi ki azt a hirdetést, ez a négy ember nem találkozik és nincs zenekar. Emiatt is hivatkoznak magukra viccesen néha Larry Mullen Bandként.
Nyilván ők is érzik, hogy öt évvel a SOE és három évvel a legutóbbi turné után már kéne valami aktivitás, de inkább tolják el a Surrender lemezt jövő évre és akkor az új dalokkal teli lemez is csúszhat egy évet a turnéval együtt. Plusz, ha tényleg jön róluk egy Netflix-sorozat 2024-ben, azt is össze lehet kapcsolni a lemezzel és a turnéval valahogyan, tehát még jól is kijöhet a plusz egy év pihenő.
Csak az a kérdés, ha van egy kiadásra váró új lemezük, képesek-e várni a kiadásával mondjuk egy teljes évet?
Ilyen szempontból a legjobbkor jön a Surrender-projekt: időhúzás, de minőségi.
Viszont szerintem határozottan NEM kellene turnézniuk Larry nélkül.
Mindenki tud várni rá és rájuk is egy évet vagy amennyit kell.
A zenekar hazai ismertségét/népszerűségét ismerve, minden U2 témájú könyv megjelenése rendkívüli meglepetés számomra. Mellesleg a U2 by U2 esetében is így jártam. Igaz ott úgy emlékszem, hogy "sokkal" később jött ki a magyar változat, bőven kiolvastam angolul, mikor kiadták itthon. Ezt most letettem, nem erőlködök vele, ha már (ha minden igaz) szűk egy hónap múlva olvashatom az anyanyelvemen is (nem vagyok annyira perfekt angolos, hogy könnyedén abszolváljak egy ilyen nyelvezetű és hosszúságú könyvet).
Amúgy nagyon ideje lenne már a Songs of Surrender bejelentésének. Vagy megvárják vele, hogy Bono könyves haknikörútja véget érjen?
Tulajdonképp azon, hogy kiadják, nem lepődtem meg, hisz jópár Bono/U2 témájú könyv megjelent már itthon (U2byU2, U2 enciklopédia, Bono Bonóról ugrik be, de lehet, hogy van még), ahhoz képest mindenképp sok, hogy a legtöbb híres zenekarról mennyi.
Ráadásul ma a rockkönyvek reneszánszukat élik, dömping van (de vegyes a kép: a Trubadúr sorozata nagyon jó, az Álomgyáré borzalmas, az Open Books meg Bonóval száll be a buliba), ahhoz képest meg főleg, hogy mondjuk 20 éve mennyire kevés ilyesmi könyv jelent meg itthon. Szóval engem csak a gyorsaság lepett meg, hogy fantáziát láttak benne, azt duplán is értem (egyrészt a korábbi hazai könyvek és vélhető sikerük, másrészt a dömping miatt).
Ha sikerkönyv lesz, az hátha egy újabb magyar koncert esélyét is növeli... (jövőre már 30 éve tart a magyar U2-ínség :( )
Én is jártam már így, mint Te most, bosszantó. :-/
Számomra az a bosszantó ebben a remek hírben, hogy én is csak tegnap, szinte véletlenül értesültem róla. Aznap, amikor kézhez kaptam az eredetit angol nyelven. Amit nyilván nem vettem volna meg drága pénzen, ha egy kicsit is reklámozták volna a magyar kiadást. Mellesleg el nem tudtam képzelni, hogy bárki is lát abban fantáziát hogy kiadja itthon.
Őszintén szólva eszembe sem jutott rákeresni, mert ha meg is jelenik itthon egy friss zenei könyv, általában fél-egy év csúszásban van az eredetihez képest.
Ennek most nagyon örülök, ráadásul mire kijön, talán Songs Of Surrender-t hallgatva olvashatjuk.
Igen, mondjuk azt hittem, SOI-SOE esetleg a korabeli kritikàk miatt marad ki (végülis minek írják le ketszer ugyanazt még akkor is, ha nyilván mást ír az ember évek távlatából mint megjelenéskor), de csak a SOI-ról találtam:
Nagyon jó írás. Szinte mindennel egyet is értek. Szerintem egy árnyalatnyival gyengébb a dalok egy része, mint a korábbi lemezeken (ilyen szempontból igenis igazat adok Bonoéknak, pl. az If God... és a Last Night... is befejezetlenül került a lemezre). A Miami ízlés kérdése. Jó az ötlet, jó a zenei alap, de a lényeg vacak. Nincs benne másfél percnél több ötlet, egy interlude-nak elment volna, de egy 5 perces számnak nem. Az Achtung Baby attól veszettül zseniális, hogy újszerű a megszólalás mellett tökéletesek a dalok (pedig milyen nehezen indult, ismerve a berlini szalagokat).
