T. Kollégák!
Akik a Finneket hozzák fel példaként, megfeledkeznek arrol, hogy ők nem szenvedtek 10-15 éves korlátozást a katonai repülés terén, mint mi TRianon után. Tehát a katonai repülés lassan, de egyenletesen fejlődhetett. A fent említett magyar repülőfegyvernem még csak ekkor "kamaszodott". A repülőanyag szempontjából a CR-42-esek említése a keleti fronttal kapcsolatban nem helytálló, mivel az orosz területekre ezek nem lettek telepítve. '41-'42-ben csak a honi légvédelemben vettek részt, ezután pedig csak kiképző-gyakorló szerepük volt. A Héják is csak korlátozott számban kerültek a keleti frontra és ha jól tudom velük senki sem lett ász.
A németek jobb mutatóit jelentősen befolyásolta a nagyobb egységekben folyamatosan vérehajtott bevetési stratégia, a fejletteb irányítási rendszer, a jobb technikai ellátás, az elvesztett gépek gyorsabb pótlása. Jóval gyakrabban és jóval nagyobb kötelékek kísérése is optimalizálja a vadászok teljesítményét mivel ilyenkor a lelőhető ellenfél "tálcán kínálja magát". Ebben a németeknek mérföldes előnyei voltak hozzánk képest. Az a néhány Ju-87-es és Ju-88-as amelyek a magyar légierőt reprezentálta a keleti fronton, gyakra fedezet nélkül került bevetésre, mivel kevésszámú vadászainkból már nem jutott erre a célra, vagy éppen a német főparancsnokság adott más feladatot nekik.
A finnekkel ugyanez volt a helyzet, mint a magyarokkal. Nem volt harci tapasztalatuk, de a hosszu bekeevek alatt eleg jol ki tudtak kepezni a pilotaikat. A Bufallo igy osdinak hangzik, de a finn-orosz haboru 1939-40-ben volt, akkor meg az oroszok is I-15 es I-16 gepekkel hajtottak, es eleinte egyaltalan nem vettek komolyan a finneket. A haborut nem az orsosz fo hadsereg, hanem a hatarvedelmi csapatok kezdtek.(Ez azert nem magyar stilus hatarorseg az oroszoknal, hanem komoly osszfegyvernemi egysegek)A finnek meg a hazajukert harcoltak egy szuk, keves csapattal is vedheto arcvonalon. Amikor az oroszok rajottek, hogy ezt komolyan kell venni, akkor komolyabb eroket kuldtek oda es meg is nyertek a haborut.
Hogy mire volt kepes a kelloen mozgositott orosz hadsereg, az Halhin-golnal latszott (aki nem tuja, ez Mongolia), ahol ketszer is igen alaposan megvertek a japanokat 1938 es 1939-ben. Azokat komolyan vettek. A "Sztalinszkije szokoli" cimu ororsz konyv szerint komoly legihaboru is volt, 500:150-re nyertek az oroszok.
Ha a magyar repulocsapatok 1941-ben nem a mar felig megvert szetbombazott oroszokkal szemben
harcolnak 2 het kesessel, akkor keves magyar pilota lehetett volna asz, annal tobb a hosi halott. Mert az I-16 Ratanak a ME-109G nehez falat volt (azert lottek le igy is beloluk) de a CR-42 nem lett volna ellenfel, plane ha Spanyolorszagban "edzett" pilota ul bennuk. Szerencsere nem igy tortent, de ez nem Bardossi miniszterelnok uron mulott, hogy aktualplitizaljak.
Lehet, hogy a mostani hozzászólásommal egy nagy bakot fogok lőni, ezért, ha nagy hülyeségek lesznek benne elnézést:)
Szerintem a finnek azért voltak jobbak mert a háború elején voltak még kemény csatáik, amikor az oroszok igen gyengék voltak.A másik meg, hogy szerintem akkor a németek tanácsadóként igencsak mögöttük álltak.A másik meg, hogy a háború végén, vagy csak amikorra mi is beléptünk, már nekik is szép tapasztalataik vannak.
A magyarokról meg annyit, hogy egyszerüen nem volt esélyük sokuknak túlélni, hogy nagy eredményeket érhessenek el.Sajnos előbb utóbb összeakadtak egy elittel, vagy csak egy kezdőnek volt szerencséje.Sajnos a nagy számok törvénye alapján ez bejátszott.Továbbá mindig fenntartom,hogy a németeknél a nagyobb számból könnyebben került ki egy egy ász.És még annyit, hogy egy ász alatt kibontani a szárnyait az újoncnak sokkal biztonságosabb és nagyobb jövőt takar, mint egy olyan alatt aki maga sem élt meg többet, mint 30 bevetés.
Erich Hartmann is ászok keze alatt nőtte ki magát azzá ami lett.
Tényleg elfogadom az érveiteket, de továbbra is vannak fentartásaim. Egyrészt igenis rendelkeztünk a Friedrichel is (bár ez most eléggé mellékes).Mellesleg nem tartom helyesnek, az oroszok elitegységével példálózni, mert a többség messze elmaradt tőlük, akiket könnyebben le lehetett szedni. De rendben felejtsük el a németeket. A finnek sokáig buffalokkal küzdöttek mire végre megkapták a a gustavokat,legjobbjaik mégis 2x annyi győzelmet arattak. (Juutilainen 97- et de ez nem biztos) igaz itt nem annyire jelentős a különbség, de azért van.
A magyarok nagyon ellentmondasos helyzetben voltak. Harci tapasztalat nelkul es gyatra gepekkel mentek ki a frontra, ezzel szemben igen magas szintu kepzest kapatak es szerencsejukre az oroszoknak sem nagyon maradt az elso evben gepuk meg gyakorlott pilotajuk. Ezert meg a CR-42-vel is lehetett valamit ugyeskedni, meg a hejaval.
Arra mindenkeppen jo volt, hogy mire az oroszoknal is felnott az uj generacio, a megyarok meg megkaptak a ME-109G-ket (nem F-et) addigra mar egyenlo ellenfeleik voltak a gyakorlott oroszoknak es jobbak voltak a gyorstalpalon vegzett ororsz ifjoncoknal, marpedig az oroszoknal ezekre epult a doktrina. Ezzel magyarazhato nehany magyar (pl. Szentgyorgyi Dezso) magas gyozelmi szama. A Gusztavnal jobb JAK-9 eseket es LA-5-osoket pedig, amiket a gardaezredek harcedzett pilotai kaptak, a kiadott utasitas szerint lehetoseg szerint elkerultek, csak sajat egysegek vagy repuloterek vedelmeben bocsatkoztak veluk harcba, foleg mert altalaban tuleroben voltak 1943-44-ben.
Azok mellett a dolgok mellett amiket itt is emlitettünk van még egy lényeges szempont.A keleti fronton harcoló német magyar repülök aránya.Vagyis nagyobb számból természetes, hogy több ász kerül ki.Ezek a számadatok és a többi tény eredményezhette ezeket a különbségeket.
_Tsaba_ nem akarok a szavaidba belekötni, de szerintem te sem gondoltad komolyan, hogy -"néhány hónap alatt több tíz győzelmet tudtak aratni"- tudom ez relativ, de ha jól emlékszem Erich Hartmann az elsö 3-4 hónapjában nem nagyon lött le senkit, aztán késöbb már 3 hónap alatt több mint 70-et.Persze ez több tiz meg néhány hónap, de (ez már csak az én rágódásom a szavakon:) azt mondta az idézeted, hogy kevesebbre gondolsz:)
Na a szócsavarásból ennyi:)
Rendben van elfogadom, hogy a Luftwaffe taktikailag tapasztaltabb volt. Mindamellett rengeteg újonc került a Keleti frontra 1943 során(pl a már emlegetett Erich Hartmann és még sokan mások), akik néhány hónap alatt több tíz győzelmet tudtak aratni. A technikáról annyit, hogy a németek a csúcstechinikájukat elsősorban a nyugati hadszintéren alkalmazták. Sok Jagdgeschwader (pl a Jg52)Me 109 F- ekkel harcolt ebben az időben(43), ami ekkorra nyugaton már igen elavult volt, és igenis a magyaroknak is rendelkezésükre állt.
Nemcsak Spanyolországot, hiszen 41 végéig nagyon sokmindent végignyomtak már.2 év háborús tapasztalattal kerültek a keleti frontra.Azért ez elég hatalmas elôny.
Nem tudom mennyire néztél utána a kérdésnek a topic elött, de tudom ajánlani figyelmedbe a Légiháború Magyarország felett cimü kétkötetes könyvet.Ugyan ez nem a keleti front, de sok összehasonlitást is találhatsz a magyar és német repülôcsapatokról.
Egyébként a németek soha nem adták oda a csatlós országoknak a legjobb technikájukat, mindig csak az egyel régebbi verziót kaphattuk meg.Ez is lehet egyik ok.
Mit gondoltok, mi lehet az oka annak, hogy a magyar vadászaink a keleti fronton nem értek el olyan eredményeket, mint német társaik. (ugyan azon időszak alatt persze) Miért nincsenek Hartmann-jaink, Rall-jaink. Rosszabb gépanyag? Gyengébb kiképzés?? Kíváncsi lennék a véleményetekre. És szeretném leszögezni, NEM célom fikázni ezzel a témával a magyarok (minden tiszteletem az öregeké) teljesítményét, csupán az okok érdekelnek.
