Beszédről van szó, ami egy hosszú folyamat terméke. Abban igazad van, nem lehet pontos határt húzni a kezdeti beszéd és az állati hangok közé, de a beszéd kifejezés mégis megkülönbözteti a kettőz, ahogyan az "ember" is különbözik az állattól.
"Az emberi nyelvek az állati kommunikációból emelkedtek ki, így aztán még az is lehet, hogy ma a kutyám "beszéli" a magyart a legősibb formájában."
A mondatod első felével egyetértek, a másodikkal vannak fenntartásaim, hiszen elődeink a mai főemlősök közvetlen rokonai, így a inkább ott kell keresni a gyökereket.
De ez mindegy is, mert nyilván Te is érted, hogy nem állati hangokra gondoltam a "nyelv legősibb formája" alatt...
Már ha bárminek is van legősibb formája. Az emberi nyelvek az állati kommunikációból emelkedtek ki, így aztán még az is lehet, hogy ma a kutyám "beszéli" a magyart a legősibb formájában.
A kettő közé nyugodtan egyenlőségjelet tehetsz, mert mi beszéljük ezt az ősi nyelvet a legtisztább, legősibb formájában.
"A magyar horda pontosan olyan mint a többi Európát elfoglaló,"
Jól megtanultad a leckét...
Ha azonban utána jársz, megtudhatod, a század részének a fele sem igaz.
"Annyi a különbség, hogy Árpádék tisztelték az asszonynépet, igy elmaradt az ő hablaty (ázsiai keverék) nyelvük és megmaradt az európai ősnyelv."
A nyelvek formálódása, alakulása nem így működik. Ha valahol él egy nép, és az felülrétegződik más beszivárgó néppel, akkor a két nyelv szükségszerűen többé-kevésbé létszámarányosan keveredni fog, ha két különböző nyelvet beszélő etnikumról van szó. A kereskedelem, vagy hosszabb egymás mellett élés is hasonló, bár kisebb mértékű változásokat (keveredést) eredményez.
"Ezt most magyarnak nevezzük, de ez nem pontos megnevezés!"
Ez egy elég pontos megnevezés ahhoz, hogy minden más nyelvtől meg lehessen különböztetni. (A megnevezésnek az a célja, hogy hogy a beszélő felek pontosan értsék, miről beszélnek, mit takar az adott kifejezés, jelen esetben a magyar nyelv)
. . . " Útban a nyelvhez című dialógusában a német filozófus egy japánnal beszélget. A dialógus elején fölemlegetik Guki grófot, akit mindketten jól ismernek. A jelen nem lévő gróf emlékezetükben gyakran fölmerül, láthatatlanul vezetve a beszélgetést.
Ez a dramaturgiai helyzet azt a fölismerést anticipálja, hogy a nyelv mögött létezik valami, ami kimondatlanul, kimondhatatlanul a nyelvben lobog, annak tüzét, lényegét alkotva. A dialógus célja e mögöttes lényeg megközelítése. Nem véletlen, hogy éppen egy német és egy japán kísérli meg közösen a lehetetlent.
"...lehet-e a nyelv lényege a gondolkodásban szerzett olyan tapasztalattá, amelynek nyomán az európai-nyugati és a kelet-ázsiai szólásmód olyan párbeszédbe elegyedhet, melyben az, ami felcsendül, egyetlen forrásból fakad ?" - kérdezi Heidegger a japán filozófust.
" Mely azonban mindkét nyelvvilág előtt még rejtve maradna " - feleli az. Azt hiszem, erről van szó. A fordítás minimumáról és maximumáról. Végső lehetőségéről és kezdeti reménytelenségéről. Egy széppróza lefordítása másik nyelvre lehetetlen. ( Egy versé még lehetetlenebb. ) A műfordításnak egyetlen esélye van, de hogy ezt megragadhassa, a legvégső határig kell elmennie. Két nyelvvilágot olyan mélyen kell összelobbantania, hogy abban elég minden, ami esetleges, nyelvhez kötött. Hogy a nyelv legmélyebb működésében kibontakozzon sajàt szorításából, és megnyíljon, megmutatkozzon benne az, amit nem tudunk mondani, mert a nyelv lényege nem lehet valami nyelvi.
A Heidegger - szövegből kiderül, hogy a japánok azt, amit mi nyelvnek mondunk, így mondják: koto ba. Ennek értelmét így próbálja megadni a japán beszélgetőtárs: "... Ba a leveleket, méghozzá különösen a sziromleveleket nevezi meg. Gondoljon a cseresznye és a szilva világára. (...) Kotó a szólító csendesség tiszta elragadtatása. A csend lobogása támasztja ezt a szólító elragadtatást, és a csend lobogása az a fenntartó is, ami az elragadtatást magával hozza. (...) A nyelv tehát a sziromlevelek sokasága, melyek a kotóból fakadnak."
"Nem-e magyart tanítunk? – A társadalmi beidegződés"
Ami így folytatódik:
"Az emberek valahogy úgy vannak a nyelvi kérdésekkel, így a nyelvi alapú diszkriminációval is, mint a politikával vagy a focival. Hiszen azért valljuk be: mindannyian értünk hozzá. Vagy mégsem? Cikksorozatunkban ezúttal a nyelvi diszkrimináció egyik fő meghatározójáról, a társadalmi beállítódásról elmélkedünk."
Tehát nem a feltett kérdés helyessége a téma...
Nem is botránkoztam volna meg, ha nem a Nyelv és Tudomány égisze alatt jelent volna meg...
Én még úgy tanultam hogy az "-e" kérdőszót általában a mondat állítmánya (vagy igekötő, segédige) után, de semmiképp nem tagadó szó után írjuk-mondjuk.
Vannak persze, a török kiűzése után is rengeteg németet telepítettek be királyaink. Különösen szakembereket. Így aztán egyes mesterségek még ma is használják a német szakszavakat.
...A Német nyelv, egy néma nyelv.A Német tulajdonképen nem tud beszélni.Szerintem...
Azért a német mindent el tud mondani, ami akar. Körülményesebb jóval, mint a magyar, de nem olyan primitív nyelv, mint az angol.
Az angol képtelen új szóalkotásra. Egy új fogalom vagy tárgy esetén vagy a latinhoz kell visszanyúlnia, vagy betűszót alkotni a fogalom vagy tárgy terjedelmes körülírása szavainak kezdőbetüiből. Így aztán a betűszavak szótára is kell, hogy értsd, miről van szó.
Aztán vannak ezerféle jelentésű szavaik. Pld. -set.
(elhangzott Sinkovits Imre előadásában, az 1987. évi, III Humorfesztiválon)
Kezdjük tán a "jó" szóval, tárgy esetben "jót", ámde "tó"-ból "tavat" lesz, nem pediglen "tót". Egyes számban "kő" a kő, többes számban "kövek", nőnek "nők" a többese, helytelen a "növek". Többesben a tő nem "tők", szabatosan "tövek", amint hogy a cső nem "csők", magyar földön "csövek". Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán "vövek"? Azt se' tudom, mi a "cö"? Egyes számú cövek?
Csók - ha adják - százával jő, ez benne a jó; hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve "csó"?
Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas, nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.
Miskolcon ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden; amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen.
Agysebész, ki agyat műt otthon ír egy művet. Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet. Munka után füvet nyír, véletlen se fűvet.
Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő. Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.
Több szélhámost lefüleltek, erre sokan felfüleltek, kik a népet felültették... mindnyájukat leültették.
Foglár fogán fog-lyuk van, nosza, tömni fogjuk! Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk. Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.
Főmérnöknek fáj a feje - vagy talán a fője? Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett, reggelenként kávéjukba rút szereket tetetetHe
Helyes-kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség. Nemekből vagy igenekből született a nemiség?
Mekkában egy kába ürge Kába Kőbe lövet, országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg 's ridegen, néha játszik nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi, asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát: mit válasszon? A Fiatot, fiát vagy a fiúját?
Ingyen strandra lányok mentek, előítélettől mentek, estefelé arra mentek, én már fuldoklókat mentek.
Eldöntöttem: megnősülök. Fogadok két feleséget. Megtanultam: két fél alkot és garantál egészséget.
Harminc nyarat megértem, mint a dinnye megértem, anyósomat megértem... én a pénzem megértem
Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent. Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent. Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent is fent.
Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött, hajma lapult kosarában meg egy tasak kőrözött.
Fölvágós a középhátvéd, három csatárt fölvágott, hát belőle vajon mi lesz: fasírt-é vagy fölvágott.
Díjbirkózó győzött tussal, nevét írják vörös tussal, lezuhanyzott meleg tussal, prímás várja forró tussal
Határidőt szabott Áron: árat venne szabott áron. Átvág Áron hat határon, kitartásod meghat, Áron.
Felment, fölment, tejfel, tejföl; ne is folytasd, barátom: első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.
Magyarország olyan ország hol a nemes nemtelen, lábasodnak nincsen lába, aki szemes: szemtelen. A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas, magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas. Daru száll a darujára, s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg. Gerinces, vagy rovar netán a toportyánféreg?
Egyesben a vakondokok "vakond" avagy "vakondok". Hasonlóképp helyes lesz a "kanon" meg a "kanonok"
Nemileg vagy némileg? - gyakori a gikszer. "Kedves ege-segedre" - köszönt a svéd mixer. Arab diák magolja: tevéd, tévéd, téved;
merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.
Pisti így szól: kimosta anyukám a kádat! Viszonzásul kimossa anyukád a kámat? Óvodások ragoznak: enyém, enyéd, enyé; nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.
A magyar nyelv - azt hiszem, meggyőztelek Barátom - külön-leges-legszebb nyelv kerek e nagy világon!
Alapítványunk 1887 óta létezik, szakembereink pedig mindig is ott voltak a történelmet formáló Nagy Dolgoknál. Csapatunkban szép számmal vannak költők, kőművesek, irodalmárok, gyorséttermi filmesztéták, akik alig várják, hogy időben levadászhassanak egy-egy ún. „Hülye Szót”, mielőtt az teljesen kifejlődhetne. Az ember nem is hinné, hogy egy ilyen kicsiny szervezet mekkora dolgokat ért már el a történelem háromkaros ivókútjánál! Tekintsünk meg együtt néhány irodalmi fordulópontot:
1887 – Klaus Pronyánszky Tivadar és Gróf Csészényi Ödön egy bányászlámpákat szállító dunai tankhajó gépházában megalapítja az Állami Közjórontó Szavaki Fel-ügyelet Alapítványt. A pesti irodalmi élet felállva üdvözli a kezdeményezést, majd mindannyian kimennek focizni.
1912 – Klaus Pronyánszkyt elcsapja egy villamos. A tragédia örömére Gróf Csészényi elnevezi az alapítványt Hülye Szavak Kutatóintézetének, ezzel megteremtve mai profilját. Mikor a bécsi udvarban is híre megy a névváltásnak, az Osztrák–Magyar Monarchiában bevezetik az aranykoronát a forint helyett. Gróf Csészényi beleszeret egy napszámos cselédlányba, akit azonnal elnevez „Cicókámnak”, mire másnap átadják a Szigetvárt és Kaposvárt összekötő vasutat.
1860 – Cicókám és Csészényi gróf összeházasodtak. Az „összeházasodtak” bár nem annyira hülye szó, ám Csészényi szerint dehogynem. Azonnal feltalálta az „összebútoroztak” kifejezést, ami sokkal képszerűbb. A pesti irodalmi köz-élet annyira üdvözölte a javaslatot, hogy örömükben kiásták a Kisföldalatti első állomását.
1914 – Az első világháború kitörésekor Csészényi és Cicókám a gróf vidéki kúriájába menekültek, ahol hetekig csak ültek és szópókereztek. Mire 1939-ben kimerészkedtek, már el is kezdődött a második világháború, így duzzogva visszavonultak.
1945 – Csészényi székfoglalója az Akadémián: „Ember, harcolj, s ne azon, de amiképpen, mindenképpen minekünk, rendületlen, de ám bízom benne, hogy hazánk, s nyelvünk, melyben él a Nemzet, s nem különb-é? Hahj, be bizony” – majd azonnal töröltetni akarta a „venisz” a „pozdorja” és a „töpörtyű” szavakat, de leszavazták. Itt indult meg szellemi hanyatlása és találta ki a retyerutya, pózdam, pampiri és fanfanfár szavakat, de ezekre már senki sem figyelt, így fél óra múlva a gróf jobblétre szenderült. Neje megpróbált kimenekülni a vészkijáraton, ám beverte a fejét, mert annak ajtaja csak a falra volt festve.
1915 – Az alapítvány áldásos tevékenységének köszönhetően Ady Endre: Lédával a tavaszban c. költeményéből kihúzatták a minden versszakban előforduló „vazektómia” szót. Vizsgáljuk meg ezt az eredeti, nyers szöveget, és azonnal lássuk be, hogy mennyire igazuk volt, mert ezek nélkül sokkal szebben cseng a mű:
Az ő testét s az enyémet is, Óh, tavasznak sokfajta nedve, Száguldjátok be vetekedve, vazektómia.
Kicserélődve, fiatalon, vazektómia, Szomorú kedvvel, víg haraggal, Legyünk mi két kárhozott angyal.
Legyünk a Tavasz gyermekei, Kik arcukat vetik az Égnek, vazektómia, Kik nedvesek s mégis elégnek.
Csönd legyen akkor az Ég alatt, vazektómia, Bomolva, szökve, válva rügybe Mi leszünk a Tavasznak üdve.
Mi legyünk akkor az Ég alatt A legszebb két tavaszi jószág, Túlzás, betegség, de valóság, vazektómia.
1930 – Alapítványunk sikeresen megakadályozta, hogy József Attila: Anyám MP3-lejátszója a diófa alatt c. költeményében szerepeljenek a „Real Player”, a „kaszinótojás” és az „ekvipázs” szavak.
2009 – Az alapítvány állami támogatását radikálisan csökkentették a világrecesszió miatt, így a testület villámgyorsan megszűnt.
1825: BERZSENYI DÁNIEL "Régóra gyanús elottem az a régi eloítélet, amely szerint többnyire azt hittük, hogy mindazon szavaink, melyek az idegenekhez hasonlítanak, kölcsönzöttek és idegenek, arra határoztam magamat, hogy némely szavaink származattját minden figyelemmel megtekintsem, s nyelvünk becsületét e részben is oltalmazzam. Bukdozásaim haszon nélkül nem maradtak, sot örömmel tapasztaltam, hogy mindenütt többet találtam, mint kerestem, elannyira, hogy csakhamar általlátám azt, hogy a magyar nyelv tán az egész óvilág nyelveinek gyökere és anyja, mert nyilván tapasztalám azt, hogy a legközönségesebb természeti tárgyoknak nevezeteit nemcsak az igen rokon déli és keleti, de még az egészen idegennek vélt európai nyelvekben is általában magyar gyökerekbol lehet származtatni. "
"És nem mellékesen, itt egy jó cikk, ami erősen ekézi az áltudományosságig elavult Czuczor-Fogarasi elméletet,"
Khm... Ez a cikk tagadja a gyökrendszer létezését, noha ugyanakkor elvben el is ismeri:
"Kétségtelen, hogy vannak olyan esetek, amikor egy önálló szóként nem használatos, de különböző szavakban megjelenő nyelvi elem valóban valamilyen jelentést hordoz: például a forog és a fordul esetében ilyen a for-. Ahhoz azonban, hogy ezt valóban létező nyelvi elemnek tekintsük, arra is szükség van, hogy az -Og és a -dUl elemet is „építőkocká”-nak lássuk: ezt az teszi lehetővé, hogy több hasonló szópár is van: pereg : perdül, görög : gördül, morog : mordul stb. Ráadásul ezek között jelentésbeli hasonlóság is van, az előbbiek tartós, az utóbbiak csupán rövid ideig tartó eseményt jelölnek. Az ilyen nyilvánvalóan összetartozó, de önálló szóként nem használatos elemét hívják fiktív töveknek."
Az, hogy egyik másik gyök ma nem önálló szó, semmit nem jelent. A kör, kap, ter/tér, ver, stb. igenis önállóan is létező (gyök)szavak. Más esetben valóban elvesztették önállóságukat, de ez mit sem von le abból, hogy eredetileg önálló szavakként funkcionáltak. Ugyanis a nyelv nem kész, mai szavakból fejlődött ki, hanem egy-két hangot tartalmazó rövid, valamit megjelenítő, valamit (morgást, ugatást, stb) utánzó hang(ok)ból épült föl fokozatosan.
Az így kialakult egyszerű szavak összekapcsolása révén újabb szavak születtek, melyek közül az egyik több más szóval is kapcsolatba került. A mi nyelvünkben ezekből az egykor önálló szavakból képzők, toldalékok lettek.
Tehát a második elem (a fenti példában "-og és "dul") bizony építőkocka, akár tetszik a tisztelt finnugorista nyelvészeknek, akár nem.
Már azért is nyelvi építőkocka, mert létezik, és segítségükkel szavak ezreit lehet alkotni, függetlenül attól, hogy tudnánk mi volt az eredeti jelentése.
Mellesleg a "du-l" a sumerból ismer du/tu cselekvést kifejező tövet hordhatja magában (dumál, duruzsol, dug, dulakodik, dudorodik, stb, az angolban a do segédigeként ismert)
Ez pontosan megfelel annak a jelentésnek, amit a "-dul" hordoz: cselekvést (annak elindulását) fejez ki: For-dul, mor-dul, in-dul, fáj-dul. jaj-dul, len-dül hör-dül, csen-dül, pen-dül, fer-dül, lendül, serdül, stb...
Ha egy nyelvész ezt nem látja, akkor erre nem tudok mit mondani... Max szándékosságot tudok feltételezni...
"A nyelvtudomány egy idő után túllépett ezeken az elképzeléseken."
Természetesen nem lépett túl, csak szerinte...
Ez egy mai nyelvészprofesszor véleménye:
"A finnugor elmélet tarthatatlansága nyelvészeti szempontból című tanulmányomban foglaltam össze meglátásaim: a finnugor nyelvészet nem használja fel a magyar nyelv alapegységeit – a gyököket, és emiatt nem hiteles. Nyelvrokonsági témában ez kissé bonyolultabb, mert én soha nem javasoltam más rokonnyelveket. Véleményem szerint először fel kell tárni a gyökrendszert, és ha erről eleget tudunk, akkor leszünk képesek a magyart más ragozónyelvekkel összehasonlítani. A 19. században kidolgozott gyökrendszer-kutatást kellene folytatni,..." (Marácz László)
"Amikor a latin chorus szó kar alakban először bekerült a magyarba, alakilag egybeesett a kar testrésznévvel – első pillantásra ma is gondolhatnánk, hogy a karmester azért karmester, mert a karjával irányítja a zenészeket és az énekeseket. Csakhogy ez ellentmondana a tényeknek."
Dehogy mond ellent! A karmester tényszerűen a karjával dirigálja a zenekart. (Úgy látszik, még nem látott karmestert munka közben...:D) Ami szintén a -kar -kör -ker, stb. gyököt tartalmazza: Énekkar, dalkör... Amúgy ennek a kör-nek, kar-nak a mestere, vezetője.... Csak ezt már elfelejti hozzátenni...
"Az érem másik oldala, hogy bizonyos nyilvánvalóan összetartozó szavakban nincsenek azonos szomszédos hangok: ilyen a kar és a kórus,"
Ha nem akarja látni, akkor nincs... De ott van: k(a)r, k(o)r. Mindkét szóban ott van a "kr" gyök. Egy nyelvésznek tudnia kéne, hogy a szavak jelentését a mássalhangzók adják, a magánhangzók csak módosítják azt... veres, vörös, sörös, seres, perdül, pördül. Mi kellene még ahhoz, hogy ezt megértse valaki (nyelvész(?))?
Még egy idézet Marácz Lászlótól:
"Azt mondhatjuk, hogy a magyar nyelvnek ősnyelv-tulajdonságai vannak. Tömör és egyszerű szerkezete van, az alapegységeket nem lehetett kölcsönözni más nyelvektől, és nem is fejlődtek ki más szerkezetekből. A magyar nyelv ebből a szempontból egy „primigena” nyelv, nem valószínű, hogy egy másikból fejlődött ki. A finnugor nyelvészet egyik saroktétele, hogy a magyar más ősnyelvekből fejlődött ki, márpedig erre semmiféle bizonyíték nincs, és nem igazolják az elméletet a magyar nyelvi szerkezetek."
"meg azt, hogy hozzánk hasonló outsider hozzánemértők milyen pofátlanul próbálnak beleugatni egy tudományágba, gyakran a szakértőket is megkérdőjelezve, és az itt megszólalókhoz hasonló naiv "népi-nyelvészkedéseket" elkövetve."
Értem a célzást...
Ha a tudomány jeles képviselője hülyeséget beszél, akkor azt nem fogadnom el, akár nyelvészprofesszor, akár poros fülű autszájder vagyok. Ez egy vitafórum ami a vélemények ütköztetéséről szól. Nem légből kapott, hanem bizonyított vélemények!!! S a véleményem megfelel ezen kritériumnak akkor is, ha nem azonos a ma elfogadottal. Ez a tudományág nem matematika, hanem egy nagyonis képlékeny, tévedésekkel, politikával teli tudományág...
"Az "ált" tőből származtatott valamilyen szó volt az ősmagyarok szava a "kereszt-keresztül"-re, mivelhogy az ősi eredetül "által" szavunk éppenhogy "keresztül" jelentéssel bírt egykor. (A kereszt alakra lehetett például a szavunk az "álta" vagy valami hasonló.)"
Ez a szó nem kapcsolódik a http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=158266805&t=9190095-ban leírtakhoz (sem). Más szóval: Ha egy szó etimológiáját akarjuk megfejteni, akkor annak a szónak több szálon is kapcsolódnia kell más szavakkal, szimbólumokkal, tartalmi vonatkozásokkal.
Az által szónak nagyon más a tartalma, mint a keresztnek.
Egyfelől valaki valaminek/valakinek a támogatását élvezi,
másfelől túljutni, átjutni valamin, valaki segítségével. pl. akadályon, távolságon...
A kereszt más tartalmat hordoz, a körhöz, a forgáshoz, a mássághoz van köze, (lásd a 173220 hsz-t) így ebből kell kiindulni, noha a kereszt esetében ez nem könnyű, hiszen nem kör alakú. Ha azonban a szvasztikára, a sámánok tollas forgóira asszociálunk, akkor kapunk támogatást a körrel, a körmozgással való kapcsolatra is. A magyar népművészetben ez a motívum "tekerőlevél" néven ismert.
Másik fogódzónk lehet a sumer ékjel értelmezése, ami a "más"-ság szimbóluma is egyben, azon túl, hogy ez a másság két különböző dolog találkozását, kereszteződését jelenti,- mint isteni attribútum - az élet körforgására is utal(hat).
Az élettel való kapcsolata az Ankh-keresztben is tetten érhető.
Harmadikként említhetném a kör négy részre osztását, ami szintén igen régi képet elevenít föl: A tatárlakai korongon is a kereszt négy részre szeli a kört. A szkíta kereszt, a kelta kereszt is hordozza a kör képét is, sőt, a napkereszt is, a mi egyik irányba forgatva a szellem anyaggá sűrűsödését, a termékenységet, a másik irányba forgatva ennek ellenkezőjét, és az éjszakát jelenti.
Összegezve: Az "alt" szó tartalmi része nem azonosítható a kereszt mélyebb értelmű értelmezésével, lásd alább:
"a finnben a kereszt szó ylittää (ejtsd: ülittá)."
Nem lepődtem meg, ez a szó nem kapcsolódik - még a legnagyobb jóindulat mellett sem - a kereszt ősi magyar "kr" gyökéhez, ez egy másik szó, ami valóban egyezést mutat a mi alt/ált szavunkkal, ami eredetileg "át" "át-túl" vagy "el-túl" (túl lenni valamin, valaki segítségével) értelmű:
"Régi oklevélben (1015-ből) előjön átút (Athut) azaz keresztút (Jernei. Nyelvkincsek). Az öszvevont ált vagy át alakban egyezik vele a török öte (= túl pl. serden öte = a városon túl), szanszkrit: áti (= túl); ide sorozhatók a hellen: anta, anti (általellenben), s latin: ante is. V. ö. ÁLTAL, igekötő; és ÁLTALL, ÁLTALKODIK."
Megint csak déli, keleti kapcsolatok ismerhetők föl, amiknek semmi közük a finnekhez.
A finnben a "keresztül" már poikki, a keresztút = risteyksessä, a keresztben = ristiin
Azaz, a finn kereszt (ylittää) magányos szó a nyelvükben, amit az át = yli szóból képeztek, de nem képezték tovább ebben a fogalomkörben, nincs semmilyen kapcsolódási pontja.
Így azt kell feltételezni, hogy valamikor átvették (talán tőlünk).
Nem csak a "kr" gyök hiányzik a finnből, ami igazolja, a finn-ugor nyelvcsalád csak kitaláció, hanem az a szóbokor is, ami a ylittää szót a fogalomkörbe (nyelvbe) való beillesztését, a finn nyelvhez való kapcsolódását tágabb értelemben a finn-ugor nyelv létezését jelentené, amit az anya, apa, és más alapszavak megfelelőinek hiánya is alátámaszt. Ha megnézed, a családon belüli viszonyokat, nem találsz azonos (rokon) szavakat:
Gyerek = lapsi, testvér = veli, öccs, báty, fiútestvér = nuorempi veli, húg, nővér, leánytestvér = sisko férj = aviomies, feleség = vaimo, szülő = yksin stb.
Igazolva láthatod, a finn-ugor nyelvcsalád NEM LÉTEZIK, hiszen alapszavak nem egyeznek! Márpedig enélkül nem lehet nyelvcsaládról beszélni, ezt Te is beláthatod.
Mi nem cseréltünk le semmit, hisz' az ált-al szó, és számos változata ma is használatos.
