Hetényi István: DUNAÚJVÁROS
Hol a szél port, füstöt kavar,
virágos parkok és terek
színáradatában ténfereg
sok farmeros, lengőhajú
lány és legény,
itt élek én.
Hol kohók és kémények fölött
vörösbíborban felragyog
a kormos ég, és csillagok
tükröznek a lágy, halkneszű
Duna vizén,
itt élek én.
Hol izzó, szikrázó acélt
lemezzé nyújtanak hengerek,
s csapoláskor zuhog, sistereg,
ömlik a nyersvas és salak,
vibrál a fény,
itt élek én.
Hol suhanc fák friss lombjait
trillás szellők viszik táncba,
S padokon megbékélt öregek
tűnődnek, mi van még hátra?
Fogyó remény...
Itt élek én.
Hol házak ablakszemei
növekvő városra merednek,
s gondot, örömet, szerelmet
ringató napok suhannak
tőlem, s felém,
itt élek én.
Hol köszönök, rámköszönnek,
S kérges kézzel paroláznak,
itt élek én. Hiába várnak
kék tenger, hófödte csúcsok,
élni csak itt, csak itt tudok...
/Forrás: TAVASZ '75 c. kiadvány/
Sz'al...