Nagyon sajnálom! Az én Jerrymet végül 03.28-án kellett elaltatni. 12,52-kor állt meg a kis szíve....15 éves volt. Azóta is hallom éjjel a szuszogását. Mindig várom, hogy becsattog a szobába....Iszonyúan hiányzik, minden este sírok lefekvés előtt. A kis hamvai ott vannak a szobában egy urnában. Annyira szeretném megölelni, megsimogatni.....de már soha nem tehetem. Nekem 15 évig Ő volt a mindenem; neki pedig én. Ő volt az első kutyám, és egyelőre el sem tudom képzelni, hogy lesz másik. Nagyon beteg volt már, el kellett engednem. Sosem felejtem el.
Január negyedikén meghalt Szonja kutyám is. Akkor nem tudtam írni ide a fórumba a megrázkódtatástól, rettentesen hiányzik még most is!!!
Egy hónapig küzdöttünk az életéért, minden nap infuzio, a veséjével voltak komoly gondok, ahogy levettük az infuról, egyből kiszáradt, és mindent kezdhettünk mindig előlről. A karácsonyfa alatt is kapta az infuziot, én meg csak azt kértem karácsonyra, hogy ggyógyuljon meg. Rengeteget aggódott az egész család... Már kezdett jobban lenni, mikor egyik nap jött anyukámtól a telefon, hogy Szonja meghalt... El sem hittem, mert már evett, kezdett hízni, magától ivott... Amikor hazaértem úgy feküdt az ágyában, mintha aludna. A kertben temettem el, előtte órákig ölelgettem, simogattam, nagyon nehéz volt beletenni abba a hideg gödörbe... 6 éves volt csak.
Nekem Ő volt a tökéletes kutya, Ő volt a kedvesség, a vidámság, maga a szeretet! Mindenkit imádott, mindegy volt neki, hogy ember vagy állat!
Nem tudom, fogok-e még szeretni kutyát úgy, mint Őt. Ő olvasott a gondolataimban, egy lélek volt velem, néha szavak sem kellettek, értett mindent.
Mikor utoljára jártunk az állatorvosnál, ülve kapta az infuziot, közben fejét a vállamra tette, és úgy szorított magához egy órán át, mintha azt mondta vlna: ne aggódj gazdi, majd csak lesz valahogy!
Már harmadszorra törlöm,ki,hogy mit is akarok kívánni egy ilyen eset után. Eleltatni,a kedvencet? Egyáltalán látni meghalni? Nem lessz egyszerű. TAlán rosszabb mint a váratlan halál. Hu ,mit is lehet mondani. Legyetek erősek. Én elhoztam a kutyust tegnap Piliscsévről,de olyan buta mint az ökör:) Teljesen szocializálatlan őnagysága. Idős házaspárnál nevelkedett 2 évig,akiket saját tulajdonnak tekintett. Az volt amit a kutya akart. Na nálunk nem ez van,de nem nagyon tetszik a rendszer neki. Már kétszer majd letépte akezemet,de elnéző vagyok vele mert én is egy ökör vagyok:)
Azon leszek. Óriási élni akarás van benne, pedig sokat szenved szegénykém :((((((((((((((( ! Amikor jobban van, lelkifurdalásom van, hogy el akarom altatni; de mikor rosszul lesz, tudom, hogy ez a legjobb döntés. Így is már november óta húzzuk-halasszuk, de a helyzet csak rosszabbodik. Sajnálom szegénykét, olyan jó kutyus. Nagyon nehéz volt meghozni ezt a döntést. Abban reménykedem, hogy amikor kijön a doki, éppen rosszul lesz. Talán akkor könnyebben elengedem.....
Sziasztok! Mi holnap fogjuk elaltatatni Jerryt. Szegénykém cukorbeteg és a farka + feneke tele van daganattal, amik kifakadtak. Folyamatosan szivárog belőle a vér. Tegnap éjjel hangosan sírt. Az a rossz, hogy reggel jól van, napközben elég gyenge, de délutánra-estére mindig jól lesz. Nagyon nehéz kimondani, hogy itt a vége. De ezek a daganatok csak jönnek, és a cukorbetegésge miatt már műteni sem lehet. Az orvos azt mondta, hogy azt ne is reméljem, hogy szépen elalszik, mert a szíve jó. 1992-ben született; áprilisban lett volna 15 éves. :( Ő az első kutyánk. Imádom! Nyugtatón élek, folyamatosan bőghetnékem van. Holnap szabadságon leszek vele, hogy elbúcsuzhassunk; este jön a doki.....Aztán elhamvasztatjuk. El sem tudom képzelni hogyan fogom kibírni.
Ő lessz az új házikedvenc. Csak így tudtam elapasztani a könyeket. Gyors döntés,de kell egy kutya! A biatorbágyi állatmenhelytől kaptam az infót,hogy egy kutyus a gazdik panelba költözése véget, keretesházat keres. Megbeszéltük,ő már a miénk! És mi az övéi.
Visszaolvastam egy darabig,ki,hogyan éli meg. Tegnap még eszembe sem jutott,hogy elmehet,ma meg már az égi mezőkön szaladgál. A kislányom még nem is tudja, 4 kor jön haza a suliból,eggyütt nőttek fel. Az a nagy böszme jószág feküdt a homokozóban és a pici lapátolta rá a homokot. Kevés ilyen szeretetre méltó rotveilert ismertem mint a miénk volt. CSak a tekintélye volt nagy és a az ő hatalmas szeretetre méltó lénye. Nyugodt éjszakáink voltak nyitott ajtónál,ha őt hallottuk a lábtörlőn szuszogni. Eltemettük. Szalma Aladár szalma,és a föld melybe majd rózsát ültetek. Milyen szentimentális vagyok. Kutya,meghalt? Kérdik. Nem túlzás? Meghalt. Igen,mert élt szeretett ,ragaszkodott, féltett és őrzött,rosszalkodott,játszott. Élt és most már nem. Meghalt és vele valami más is:(
Jaj, agyon sajnálom :((( Ilyen hirtelen, minden előzmény nélkül nagyon rossz lehet... Mi is eltemettük Artúrt. Illetve, én nem. Nem voltam rá képes, hogy ott legyek.
Előzmények: Tegnap este érkeztünk haza Miskolcról,és mikor az autó hangját meghallota a duda orra már kilátszott a kapun. Mennyire örült nekünk,pedig csak 2 napot voltunk távol. Nyomát sem lehetett látni,hogy a 9 esztendős bivaj erős roti halni készül. Ma reggel -7 kor megyek ki és szaporán veszi a levegőt. Rohanok vele az orvoshoz aki 8-tól rendel. A váróban már nagyon rosszul volt,és én rohangálok,hogy orvost -orvost!!!!!!!! Kicsúszik a lába alóla,és elterül,csak ritkán lélegzik,és megjön a doki,mikor épp kileheli a lelkét szegény. Még ad egy injekciót,és én szívmaszázst adok neki de, elment. Infarktus. Ezt állapította meg. HA hamarébb ér le,talán meg lehet menteni. Talán.
HA tudtok valakit aki elhamvasztja,sos. Különben a 60 kilós testet a kertemben temetem el.
Ha vki szeretne örökbe fogadni, egy kb 2 éves, ivartalanított,tündéri, lány ónémetjuhász kutyust, lécci írjon a twitchy@citromail.hu -ra, v hívja 36/341-588-as számot (Heves megye) . Elöre is köszönöm.
Az a baj, hogy nem megy a sírás. Pedig jól esne, de képtelen vagyok rá. Ráadásul ma derült ki, hogy az autóm is menthetetlen, szét kell vágni. Pedig anyiszor aludtam is benne, Zizivel együtt...
Ma délután meghalt a kutyám, majdnem 14 éves volt. Jó ideje tudtam, hogy egyszer meg fog halni, de mindig azt hittem, szép csendesen elalszik majd. Nem így történt. Három autó ütötte el, majd öcsém karjaiban még élt fél percet. De ebben a fél percben öcsém révén benne volt minden szeretetünk iránta. Tudom.
1992 június 10-én került hozzánk, néhány hetes volt még csak ekkor, de innentől számítjuk a születését. A testvérem állított be vele, miután az előző gazdája meg akarta ölni. Átementi megoldásnak gondoltuk a befogadást, mondjuk úgy egy napra. Majdnem 15 év lett belőle. Igazi túlélő volt: tört már el a lába, ütötte el kocsi, műtötték jóindulatú daganattal, de hát minden lepattant róla. Emelett életet adott öt kiskutyának, ugyanis (a neve ellenére) lány volt. Tegnap a háza előtt aludt el, valószínűleg nem szenvedett. Komoly gond, hogy az egyik pulink (aki 1995 óta van nálunk és Ödönnel), azóta csak ül a házában és sír. A másik puli mindössze másfél éves, ő nem nagyon értheti a helyzetet, ugyanúgy viselkedik, mint eddig.
